Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-21 / 93. szám
BÁCSI A keresztapja vitte a kisfiút az utcán biciklivel. A fiúcska alig több öt évesnél, mindig szólt valamit a „keresztapucinak”. Elértek az italbolt elé, ahol megálltak. A fiúcska leszállt a bicikliről és nézelődött. Kísérője találkozott a fiú apjával, aki azonban több éve elhagyta feleségét. Amikor közelebb léptek a szép szőkefejű gyermekhez, az apa azt mondta: — Gyere, elmegyünk hozzánk. Mire a kisfiú: — Nem, én a nagymamihoz megyek, erre ... Beszélgettek még sokáig. Az apa tudta, hogy az övé a gyermek, de a fiú nem tudta, hogy akivel beszél, az az ő édesapja. A két férfi beszélgetett még egymással, míg aztán befejezték, s elbúcsúztak. A gyerek így: — Csókolom, bácsi. A két felnőtt így: — Szervusz. Amikor elfordult az apa, akkor vettem észre, hogy egy könnycsepp kicsordult a szeméből. A szeretet könnye volt ez? Aligha. Mert amint hallottam, nem szokta meglátogatni gyermekét. (g. j.) HOliOMIDÚK PEST MEGYEI HÍRLAP LÖNKI A-DA 'SA VIII. ÉVFOLYAM, 93. SZÄM 1966. ÁPRILIS 21., CSÜTÖRTÖK „Nyílt napok" Vasadon Az iskoláról, az otthonról, a pályaválasztásról tanácskozott a járási pedagógiai bizottság A járási pedagógiai bizottság beszámolóját Felcán Jó- zsefné tartotta. Elsőként a szülői munkaközösség munkáját értékelte, majd a szülői értekezletek fontosságáról beszélt. A szülők gyermeknevelése nem nagánügy, hiszen a felnövekvő nemzedék adja majd néhány évtized múlva társadalmunk dolgozó-vezető gerincét. A szülő ezért tartozik felelősséggel a társadalomnak. Mit tehet, s mit kell tennie a pedagógusnak, a szülőnek, hogy a most még iskolás korú gyerekek — felnőve, betölthessék azt a feladatot, melyet képességeiknek, tudásuknak megfelelően Uiólagos a vasárnapi labdarúgó-mérkőzésekről... Vecsés—Dunakeszi Vasas 2:0 (1:0) Dunakeszi 150 néző, vezette Horányi. Negyed órán keresztül a hazaiak rohamoztak de támadásaik rendre elakadtak a jól záró VIZÉP védelmén. Ezután kiegyenlítetté vált a játék, s a fiatal Szűcs óriási erejű lövésével szemben a hazai kapus tehetetlen volt. Szünet után a kitűnő erőnlétben levő vecsésiek fokozottan átvették a játék irányítását amit Szűcs újabb góljával igazoltak. A dunakeszi csatárok csak szórványosan jutottak el a vecsési tizenhatosig, ott azonban a védők mindig idejében léptek közbe. A vecsési csapat idei legjobb teljesítményét nyújtotta: Trasszer, Darab, Hubert, Bogár és Kári. Reméljük a folytatást! Vecsés ifi—Dunakeszi ifi 6:0 Csepel Autó—Üllő 1:0 A döntetlen eredmény igazságosabb lett volna. Elismerte ezt a tárgyilagos dunaha- raszti közönség is. Igaz, a hazai csatársor és az üllői védelem közt folyt a harc, de a döntetlen reálisabb lett volna. Mindenesetre biztató, hogy az üllőiek javuló játékkal rukkoltak ki. Reméljük, hogy vasárnap megszületik az első győzelem is. Dunakeszi Kinizsi—Gyömrő 1:3 A múlt heti sovány 1:0 után aligha gondolt valaki arra, hogy a gyömrői 11 legyőzi az éllovast saját otthonában. Pedig így történt. Kovács Károly, a csapat intézője a következőket mondta a mérkőzésről: — Az első félórában nagy iramot diktáltak az fiúk. A hazaiak kapuját azonban egyszer sem sikerült bevenniük. A hazaiak a félidő befejezése előtt egy kifejezetten szerencsés góllal vezetést szereztek. Nem szűnt a nagy gyömrői nyomás a második félidőben sem. A fölény ezúttal gólokban is megmutatkozott, mert három gólt rúgtak a csatárok a 45 perc alatt. Sorrendben Péter Ferenc, Végh és Dohnál volt a gólszerző. ...ES A KEZILABDA-MERKÖZESEKRÖL betölthetnek majd — ez volt — általánosítva — az értekezlet témája. Kétségtelen a szülői értekezletek fontossága. Egyik eszköze ez az iskola és a családi otthon közti jó kapcsolat megteremtésének, az iskolai és az otthoni nevelés összehangolásának. Követendő példaként említette az előadó a vasadi iskolát, ahol úgynevezett „nyílt napokat” tartanak. Ezekre a megbeszélésekre a gyenge tanulók szüleit hívják meg, s magnetofonról visszajátsszák nekik az egyik órát. Ilyenkor a szülők meggyőződhetnek arról: ha a gyerek rossz jegyet hoz haza, akkor nem „mindig” a pedagógus a hibás — a magnetofont nem lehet megcáfolni. Persze ez a módszer akkor alkalmazható, ha a szülők elmennek a szülői értekezletre. A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy éppen azoknak a tanulóknak a szülei nem mutatnak semmi érdeklődést gyermekük iskolai munkája iránt, akikkel a legtöbb baj, probléma van az iskolában. A „passzív” szülőkhöz a munkaközösségi tagok többször elmentek — de fáradozásukat eddig nem sok siker kísérte. Az úttörőmozgalom segítése érdekében sokat tettek a szülői munkaközösségek, a szülők. Úriban, Bényén — megfelelő helyiség híján — felajánlották, hogy lakásukban tartsák meg a gyerekek az őrsi foglalkozásokat. A gyerekek pályaválasztási gondján azzal próbáltak enyhíteni, hogy az őrsi foglalkozásokon egy-egy apuka, anyuka „élménybeszámolót” tartott munkájáról, és arról a gyárról, vagy tsz-ről, ahol dolgozik. A haszon kettős: a gyerekek gazdagabbak lesznek egy élménnyel, a szülők pedig megismerik az úttörőmozgalom lényegét. A Magyar Nők Országos Tanácsa által kiadott brosúrák nagyon hasznosak lennének — ha a szülők elolvasnák ezeket. A tapasztalatok szerint azonban csak megveszik. Holott ezeknek a kiadványoknak az a célja, hogy az iskolai nevelést, a nevelési tervet — köznyelvre fordítva, megismertesse a szülőkkel, s felhívja a figyelmet arra, hogy a népszerű kozmetikus, fodrász és műszerész szakmákon kívül van még vagy száz. A járási statisztika szerint csökkent a gimnáziumba jelentkező gyerekek száma. Inkább tecnikumban tanulnának tovább, de a technikumi férőhelyek száma csak kis töredéke a jelentkezőkének. A járás üzemei csak igen kevés gyereket tudnak felvenni ipari tanulónak. Marad tehát a mezőgazdaság. Ettől viszont idegenkednek — a szülők is, a gyerekek is. Százhuszonhárom tanulóból egy jelentkezett Üllőn a tsz-be, Mendén két gyereket tudtak volna felvenni, de egy sem volt hajlandó a tsz-be menni. Pedig — mint ezt hozzászólásában Németh Istvánná, a Magyar Nők Országos Tanácsa művelődési osztályának munkatársa elmondotta — a felmérés szerint — országos átlagban — 30 ezer általános és középiskolát végzett fiatalnak nem tudnak helyet biztosítani, csak a termelő- munkában, ahol betanított munkásként, vagy segédmunkásként alkalmazzák őket, vagy a mezőgazdaságban. Ezért hárul nagy feladat a szülőkre, a szülői munkaközösségekre. Hogy ne sok ezer csalódott fiatal lézengjen az életben — elégedetlenül —, hanem azok, akik — helyhiány miatt, vagy gyenge tanulmányi eredményük miatt nem tanulhatnak tovább — képességeiket a lehetőséggel egyeztetve is megtalálják helyüket az életben. (dm) KÉT PÁRBESZÉD — Na látja, János bácsi, egyedül maradt Ilus nénivel. A munka pedig nem csökkent. Hány éves János bácsi? — ötvenkettő. — így akar egész éleiében élni? — De a föld fiam, a földeim? — A föld az emberért; van, és nem az ember a földért. ★ öt év után váratlanul fától- koztam János bácsival. Színházi bemutató volt, és mint ilyenkor szokás, ismerősöket keres az ember a szünetben. Itt vettem észre őt. Elegáns sötétkék ruha feszült rajta, nyakkendő, fekete cipő —- ahogy illik. — János bácsi, hogy kerül ide? — kérdeztem, és közben alig győztem nézni őt. — Olyan remek színben van! — Én hogy kerülőik ide? Bérletem van! A szövetkezetemmel jövök. — A szövetkezetével? — Igen fiam — de ezit már Ilus néni mondta — ez az öregember elnökhelyettes lett a tsz-ben. Felvitte az isten a dolgát! — Nem isten, anyjuk, de nem ám! Én magam. Hiszen nem az ember van a földért, hanem fordítva. Igaz, fiú? így igaz, János bácsi! Az élet igazsága ez. És nem felejtettem el, amit megígértem: meglátogatom rövidesen. Tudom a címet is: Fő tér 14. Szalontai Attila A tanya gyermekkorom kedvenc helye volt. Alig vártam a szombat délutánt, mert akkor biciklire ültem és irány: a tanya. A kis akáoerdővel körülvett piros ház számomra egyet jelentett a romantikával. De szeretnék itt élni! — sóhajtottam fel többször, és álmomban a kis akácerdőben feküdtem, vagy a tanyaudvaron a nagy selymes fűben néztem a pillangókat. Ahogy teltek az évek, nagyobb lettem, észrevettem, hogy János bácsi, a kis tanya gazdája mindig fáradt. Hajnali fél négykor kel és este kilencig szinte megállás nélkül: munka. Észrevettem, hogy a kis házban petróleumlámpa ég — mert idáig még nem jutott el a villanyvezeték. Nincs televízió, nem olvasnak könyveket — mert idejük és lehetősé- I gük sincs. És a kis tanya már nem a romantikát jelentette nekem, hanem valamit az elmaradottságból, a múltból. Soha nem felejtem el azt az évet, amikor megmozdult a föld az országban, János bácsi is töprengőbb volt, amikor találkoztam vele — már ritkábban láttuk egymást, én elkerültem otthonról iskolába — és mivél a találkozások ritkábbak lettek, a beszélgetések hosszabbra nyúltak. . — Mondd, fiam, — szólított meg egyszer — de úgy beszélj fiú, mintha apáddal beszélnél. Mit javasolsz? Te tanult ember vagy — jobban látod a világot, mert többet látsz belőle mit tennél a helyemben? — János bácsi, hol dolgozik a gyereke? — A városban. Tudod te is, minek kérdezed? — Hol vannak az unokái? — A városban tanulnak. Furcsákat kérdezel ma, fiam. MAI MŰSOR Mozik Gomba: Scsórsz. Nyáregyháza* Üt a sötét erdőben. Úri: Halál a cukorszigeten. Vasad: Fehér karaván. Megyei tornászverseny Monoron A József Attila gimnázium fiú- és leánycsapata harmadik helyezést ért el. Az egyéni versenyben a második helyen végzett: Tomozi László (Monor). Az egyéni verseny győztese : Dezső László (Nagykőrös), Tomozi László ugrása Gyömrő—Váci Húsos 10:7 (4:3) A gyömrőiek néhány tartalékkal voltak kénytelenek kiállni a mérkőzésre. Kusnyir kéztörés miatt csak a nézőtérről figyelhette a játékot. Az első 15 perc alatt mindössze két gól esett. 1:1 volt ugyanis ekkor a mérkőzés állása. Ezután Sike egy nagyszerű svédcsavarral 2:l-re alakította a mérkőzés állását, majd ugyanő lőtte a harmadik gólt is. Utána egyenlített a Húsos, de nemsoká ismét Gyömrő szerzett vezetést. Szünet után inkább taktikai küzdelem folyt. A gyömrőiek vezettek mindig, de csak egy-két góllal. Sőt kritikus időszakban döntetlenre állt a mérkőzés. Ekkor azonban Kovács Gyula két gólja eldöntötte a mérkőzés sorsát. Megérdemelten győztek a gyömrőiek. Vecsés—Nagykőrös 17:14 (9:7) Délelőtt a kézilabda ificsapat 23:ll-es győzelmével kezdődött a sikersorozat. Erőtől duzzadó játékuk láttán meggyőződtünk arról, hogy nem kell félteni a vecsési kézilabda sportot, tehetség van bőven. Az ifik után a felnőttek léptek a vörös salakra és perceken belül 5:0-ra elhúztak. Az ötgólos vezetés kissé el- bizakodottá tette a gárdát és ez bizony az összjáték rovására ment. Szünet után a vendégcsapat 9:9-re alakította az eredményt. Ettől kezdve MISKA szik egy tucat mészgöröngyöt — és meghal. Kedvtelve nézegette az energikus bogarat. Ketten leszünk mégis — gondolta — én, meg ez a pici jószág itt a repedésben. Ö biztos előbb kel, mint én, mire az ágyra besüt a nap, a bogár már megkezdte reggeli sétáját. Majdnem nevetett, amíg nézte a mozgó feketeséget. Reggel a bogár tényleg mászkált már a mennyezeten. Szervusz — mondta neki az ágyból — szervusz, te bogár. Aztán felkelt, tüzet rakott, s amíg várta, hogy a fa pattogni kezdjen, eszébe jutott a bogár neve. Miska. Mert élénk, kitartó, energikus. Amíg főzött, mosolygott. Miskán. Néha beszaladt a szobába megnézni. Miska kitartóan bandukolt. Micsoda akarat lehet ebben a gombostűfejnyi bogárban. Pedig hát mi célja van az életének? A mennyezet meghódítása? A felfedezés maga? Lehet. Este Miskának mesélt. Arról, hogy megint délben hozták a tejet, az ebédről, meg a megboldogultról. Miska ilyenkor a repedés szélén üldögélt. Aztán mindketten elaludtak. Érdekes, de a napok nem is voltak egészen egyformák. Ha sütött a nap, dudorászgatott, ha esett, csak ült és szomor- kodott. De ez már nem az a azonban Vecsés ismét át- S vette a játék irányítását és í végeredményben 17:14 arány-: ban diadalmaskodott. (Fekete—Gér) < * I ......... V « * A gyömrői úttörők vendégei j Kedves vendégeket vár ma > délután a gyömrői úttörő-S ház. A szovjet művelődésügyi i minisztérium küldöttei ellá-: fogatnak a délutáni órákban\ az úttöröházba. Megtekintik a; szakköri foglalkozásokat. Ha-\ zánkban ez az egyetlen olyan\ úttörőház, amely nem város-\ ban van. Ezért különösen ér- j dekli a delegáció tagjait.: hogy egy községi úttörőház-j ban milyen élet folyik. A \ küldöttség vezetőjének — a\ miniszterhelyettesnek — úí- j törőink egy albumot ajándé- \ koznak, melyből egy kis ] ízelítőt kapnak a járásunk-: ban folyó úttörőmunkáról. i . ! A vietnamiakért — Vietnami műszakot tar-! tottak vasárnap a Maglódij Gépgyárban, amelyen az üzemi dolgozói közül 51-en vettek; részt. — Járásunk úttörői a viet-j nami pajtásoknak eddig több; mint kétezer forintot küld-i tek. A társadalmi munkával összegyűjtött pénz mellett a pajtások plakátok készítésével, tiltakozó raj gyűlések tartásával is kifejezik a vietnami pajtásokkal való együttérzésüket. I i A bajnok: Dezső László (Foto: Péterffy István) « 1 "■ ■ ■■■ j I ISMÉT SZÉP GYŐZELEM « ! Szőnyi Jancsi a tatai ed- j zőtáborból hazatérve, az ott > szerzett tapasztalatokat hasz- : nosítva vasárnap ismét szép ! győzelemmel örvendeztette ! meg a monoriakat. • Abonyban megrendezett Al- S föld-kupa birkózó-verseny so- i rán az 50 kilós síi l y csoport- : ban hét induló közül, öt tus- j győzelmével, hibapont nélkül \ az első helyen végzett. \ Még egy versenye lesz ; Szőnyi Jancsinak április 30-án i Dunaújvárosban és utána már ; az ország legjobbjaival küzd az elsőségért, és reméljük, sikerrel. (o—) kongó, reménytelen szomorú- \ ság volt, csak kedvetlenség. \ Amikor pedig felvették a há- $ ziipari szövetkezetbe bedolgo- $ zónák, egész nap hajtotta a í gépet. Este Miskának elmondta, hogy most fiúruhákat varr, a zseben hímzett margaréta van. Ott a szövetkezetben fel- ; köszöntötték a névnapján. Egy csokor virágot kapott, meg egy tábla tejcsokoládét. Este sírt egy kicsit, de ez már jó sírás volt. ; Hatvanéves vagyok, és dől-! gozom. S mert jól dolgozom, \ szeretnek, mesélte Miskának. \ Felnézett a mennyezetre. \ Aztán felült, s nézte a repe- \ dést, nézte és nevetni kezdett. \ Mert Miska fél év óta ugyan- \ olyan távolságban volt a re- \ pedéstöl mint fél évvel ezelőtt. \ Ezek szerint nem is Miska, í nem is bogár, csak egy pici : fekete pont, ahonnan lehullott \ a mész. Vannak ilyen Miskák az \ ember életében — gondolta. $ Egyszer csak megjelennek, s \ úgy csinálnak, mintha élné- \ nek, mennek, bandukolnak a' reménytelenség fehér meny- \ nyezetén, s amikor nincs már \ rájuk szükség, akkor megáll- \ nak, s visszaváltoznak a való- \ Sággá — pici fekete ponttá. $ Szervusz Miska — mondta ^ és cseppet sem fájt a szíve, \ hogy a bogár aznap este meg- \ halt. § A mennyezetet unalmában, zavarában nézegeti az ember. Vagy ha már nincs kedve mást nézni és nincs értelme annak sem, hogy nézzen. Miért nézi egy özvegyasz- ssony a mennyezetet? Mert az éppoly végtelen és reménytelen, mint az élete. Olyan kilátástalan, és unalmas, mint a magány. Most már senkit sem várhat, csak a postást. Néha talán elmegy a gyerekeihez, üldögél néhány órát, aztán eljön. Minek szomorítsa őket?! A napok borzasztó hosszúak lesznek. És egyformák. Csupa fekete betűs, könyörtelenül semmit érő nap lesz az élete. Mint a mennyezet, sima, céltalan. De nézzük csak! Egy repedés van a mennyezeten. Egészen vékony hajszálnyi feketeség a fehérben. És a hajszál mellett mintha egy picike fekete pont lenne. Méghozzá mozgó pont. Egy bogár. Bandukol ez a kis jószág a mennyezeten ki tudja hová és minek? Nyilván ott lakik a repedésben, napközben pedig felfedező útra indul. Meddig élhet egy ilyen bogár? Hónapokig. Közben néha elkedvetlenedik — olyankor visszamászik a repedésbe, szomorkod- \ ni. S a néhány hét alatt meg- I ismerkedik a mennyezet né- ! hány centiméterével, megmá-
