Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

A pilisi Hunyadi Tsz hírei — Hatvannégy asszony szedi naponta a spárgát. Idén öt, jövőre 15 hold lesz termő. Tizenöt mázsára szerződtek. — Eddig már 420 vagon trágyát hordtak ki a tsz föld­jeire, most is naponta négy erőgép és 18 rakodó hordja a burgonya és a dinnye alá. — Megkezdték _ a korai ká­poszta palántázását három holdon. Tíz hold paradi­csompalántát már kiültettek. — Huszonöt holdon elvetet­ték a csíráztatott burgo­nyát. — Nyolcszáz hold kenyér- gabonát fejtrágyáztak eddig, most végzik a lombtrágyá­zást karbamiddal. — Megkezdték a kukorica vetését egy ötvennégy hol­das táblán. M0N0B°VIDÍD Jubileumi túra A járás 51 úttörővezetője négynapos csehszlovák és len­gyelországi túrára indult teg­nap. Megtekintik a vala­mennyi útjukba eső neveze­tességet, mivel különautó- busszal indultak. Az eddi­giek közül ez ígérkezik a legkedvesebbnek, mivel az úttörőmozgalom 20 éves meg­alakulásának tiszteletére ren­dezték. LONKI A-DA5A VIII. ÉVFOLYAM, 90. SZÁM 1966. ÁPRILIS 17., VASARNAP A jövő lehetőségeinek felvillantása Járási ipari kiállítás nyílik május 1-én Monoron A pálya kezdetén KAMPFL JÓZSEF Amikor leérettségizett, nem sikerült azonnal bejutnia a főiskolára. A lehetőség azon­ban adva volt tehetségének fejlesztéséhez: édesapja kőfa­ragóműhelyében dolgozott, már majdnem kitanulta a mesterséget, amikor felvették a szobrász szakra. Két éve végzett Kampfl Jó­zsef, s azóta máris felfigyel­tek munkásságára: a Fiatal Művészek Stúdiójának tagja­ként szerepelt szobraival a X. képzőművészeti kiállításon, s nemrég leplezték le Vörös- martyt ábrázoló szobrát a ká- polnásnyéki kultúrházban. A nagyon szerény művészek közé tartozik, nem szívesen vall sikereiről. — Tulajdonképpen ötödéves korunkban vizsgafeladatunk volt az emlékműtervezés, Vö­rösmarty szobrát akkor készí­tettem el, később ennek alap­ján kaptam a megrendelést Kápolnásnyékre. Móra portré­ját is szülőhelyére: Mórahal- mára készítettem el. Ugyancsak főiskolás korából való az édesapjáról mintázott klasszikus formájú portréja. — Min dolgozik jelenleg? — Megbízást kaptam, hogy a X. képzőművészeti kiállítá­son szerepelt „Pihenő nő" cí­mű szobromat a nagyszénást szociális otthon udvarára ké­szítsem el másfeles életnagy­ságban. Megbízást kapott azonkívül a Fóti úton épülő Híradástech­nikai Kutató Intézet előcsar­nokába két fizikus portréjá­József Attilára emlékeztek a minap, a monori gimnáziumban születésének 61. évfor­dulója alkalmából. Az iskola névadójának szobránál em- lékiinnepség keretében koszorút helyeztek el. Ezenkívül megkoszorúzták a monori Freundoffer-háznál levő emlék­táblát is, ahol Józísef Attila gyermekkorában egy ideig lakott (Foto: Péterffy István) A helyi ipar vezetőinek úgyszólván a semmiből kellett megteremteniük a lehetőségeket az ipari üzemek és szövetkezetek alakítására. A viszonylagos gyors fejlődés nemcsak abban rejlik, hogy a főváros közelségét keresők egy része, amikor járásunk közsé­geiben megtelepedett, élt a helyben levő lehetőségekkel és inkább választotta az itthoni munkával járó esetleges kisebb bért, de nagyobb kényelmet nyújtó munkaalkalmat, hanem abban is, hogy már a felszabadulás előtti időben is erőteljes mun­kásmozgalmi tevékenység színhelye volt a járás köz­ségeinek javarésze. A csaknem nulláról induló ipari termelés ma már szép eredményekkel dicsekedhet. A felszabadulást követő eszten­dőkben létrejött számos ter­melő és kisipari szövetkezet eredményesen fejlődött. A kiállítás megrendezésé­nek egyik célja éppen az, hogy a két országos fel­ügyelet alá tartozó üze­münk, a két tanácsi vál­lalatunk és a tíz kisipari szövetkezetünk tevékeny­ségét bemutassa. (A fenti ipari egységek 1965. évi össztermelése 230 millió forint volt.) Vállalataink, szövetkeze­teink többsége árutermelő szerv és kevesebbet foglalko­zik a szolgáltatással. Ennek fi­gyelembevételével indokolt, hogy a szövetkezeti szolgálta­tó tevékenység mellett járá­sunk 94 ezer lakosának szük­ségletét mintegy hatszáz kis­iparos segítségével elégítsék ki. Az elmúlt húsz esztendő szorgalmas munkáját dicsérő, nagy értéket felvonultató kiállítás egyben felvillant­ja a jövő lehetőségeit is. Megrendezésének másik eré­nyét, célját ebben összegezhet­nénk. Az elért eredmények mellett ugyanis nagy gondot jelent a lakosság helyi munkalehetősé­geinek bővítése. Az ipari tevé­kenység fokozásával további lehetőség nyílna sok, jelenleg gyermekei elhelyezésével küsz­ködő családanyának a helybeli munkára, bővülhetne a szük­séges szolgáltató tevékenység, a népgazdasági haszon, hozzá­Hosszúberek — megállóhely Tulajdonképpen nem is va­lódi állomás ez, csak amolyan „önálló” elszámolásra nem kö­telezett megállóhely. T .S. J. — betűzöm a fel­iratát. Megfejtése: Telefon, Sorompóőr, Jegykiadó. Azon­ban ez is csak este kilenc óráig, aztán az utas a vonaton válthatja meg a jegyét. Igaz, polgári utas itt alig-alig akad, szombat, vasárnap, esetleg a hónap elején bérletet vált itt mindenki, azután nincs gond, sorban állás egész héten, hó­napban a pénztárablak előtt. Hosszúberek — ez a csoda­hely, ahol Péteri lakosságá­nak egyharmada, körülbelül 600 személy száll fel a vonat­ra a kora reggeli óráikban és érkezik vissza késő délután. Rávágy, Vasad külterület is ad körülbelül 100 utast, akik gyalog, kerékpáron érkeznek, kereket akasztó hóban, cson­tig ható hidegben, öt-hat kilo­méter távolságról. Nem kis teljesítmény ez! Persze, az eredmény sem marad el. A negyedik X után már szaggat a térd, sajog a derék, esetleg sípol a tüdő. Ezeknek az em­bereknek nem mozi kell még, csak házhely a közelben; a vasút közelsége fejleszti ki majd aztán az igényt a kul­turáltabb élet iránt. Mert nagy része vásárolna itt tel­ket, van is bőven házhelynek való haszontalan homok a Lőrig tanyáig, aztán a kövesút mentén — kérték, kilincsel­tek már a felosztás ügyében, hiszen villanydrót is nyújtóz­kodik már az egyetlen utcán — a teljesítés azonban mindig elakadt valahol... Bénicó Pál az egyik jegy­kiadó, öreg vasutas már, vagy 30 éve szolgálja a MÁV-ot, az állomással összeépített szolgá­lati lakásban lakik — de Üllő­re megy lakni, mihelyt eléri a nyugdíjkorhatárt. Váltótársa Gál Boldizsár is már üllői lakos. Domonyi Miska, Palugyai János újabban pedig Rusz- nyák Lajosné naponta ki tud­ja hányszor húzza, csukja a sorompót, mert nagy a forga­lom keresztbe, hosszába, vi­gyázni kell hát, nehogy baj történjék ... mint ahogy hosz- szú-hosszú éveken át nem is történt. Kiss Sándor M II S O R Mozik Ecser: ítélet Nürnbergben, I.— II. Gomba: Vörös és fekete, II. Gyömrő: Szép családok. Matiné: Egy taxisofőr halála. Maglód: Szép családok (széles). Mende: Volt egyszer egy öregember. H.: Bajazzók. Monor: A vonat (szé­les). Matiné: Földről jött ember (széles). H.: Szegénylegények (szé­les). Nyáregyháza: Vörös és feke­te, I. Ifjúsági előadásra: Nem ér a nevem. Péteri: A hazug lány. Ifjúsági előadásra: Fel a fejjel. Pilis: Megszakított repülés. Ma­tiné: Halló, Japán. Tápiósáp: Sze­génylegények. Tápiósüly: Gyerek- betegségek Úri: Mit csinált fel­séged 3-tól 5-ig? Ifjúsági előadás­ra: Vasszűz. Üllő: A Tenkes ka­pitánya, I—II. (széles). Vasad: Riói kaland. Vecsés: Pardaillan lovag (széles). Matiné: Gengszte­rek és filantrópok. H.: A szabad­ság első napja (széles). ÜGYELETES ORVOS Gyömrőn dr. Túri Mária, Monoron dr. Bató László (Bocskai utca 21.), Pilisen dr. Pázmány Elemér, Üllőn dr. Csik Pál, Vecsésen dr. Pauchly Géza tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron az Ady Endre úti, Vecsésen a János utcai. Nyílik a gyöngyvirág Szekszárdon megjelentek a gyöngyvirágárusok: a környék­beli kertekben, valamint a Du na és a Sió árterének erdősé­geiben kinyíltak az első illa­tozó virágok. Érdekes, hogy a tavalyi árvíz, amely a Gemen- ci erdőben nagy részt tönkre­tette az aljnövényzetet, nem pusztította ki a gyöngyvirágtö­veket. Különösen a borrévi er­dőrészen tenyészik dúsan a kedvelt virág. Apám — portré nak megmintázására, amelyre igen nagy gonddal készül. A Képzőművészeti Alap Szentendrén berendezett gipsz­múzeumában állítják ki azo­kat a szobrokat, amiknek ere­detije az ország különböző he­lyein található. Kampfl József alkotásai is helyet kapnak itt — és ez nem kis rang. Fogarasi Olga Készül a Pihenő nő MONOR SPORTJA, 1901-194J A következő időszakban Monor sportjára szeretnénk visszapillantani a megalaku­lástól, a felszabadulásig el­telt évekre, s egy-egy kiemel­kedő sporteseményről hírt ad­ni olyan nagy idő távolából, tanulságként mai fiatalok­nak, emlékezésül a még élő játékosoknak, pártolóknak. Az írást" hosszabb terjedelme miatt folytatásokban közöl­jük a következő vasárnapi számainkban. A Monori Sport Club születése 1901. év legelején gyakran jött össze néhány monori fia­tal, arról tárgyaltak, hogy mi­ként lehetne Monoron meg­alakítani egy olyan egyesü­letet, ahol sportot, főleg lab­darúgást lehetne űzni. Nap mint nap összejöttek, tárgyaltak, és mint később ki­derült, nem is eredménytele­nül. Ezek a lelkes fiatal diá­kok sok akadályon keresztül, mert bizony akkoriban a sportnak több ellensége, mint barátja volt, harcoltak, és győ­zött is a lelkesedés, a sport iránti rajongás. Megtörtént, amit ezek a fiatalok talán nem is mertek biztosan re­mélni. 1901. március 15-én Mono­ron megalakult a sportegye­sület. Ezzel bizony ebben az időben még nagyobb városok sem dicsekedhettek. Az alakuló közgyűlés a szabad ég alatt, a Páskomon történt (volt bikaistálló, je­lenleg állami gazdaság). Az egyesület neve: Monori Sport Club, színe kék-fehér, alapító tagok 15-en voltak. A vezető­ségben elnök: Gulyás János állatorvostan-hallgató, tagok: Czibula Dezső, Lőrincz Sán­dor, Lőrincz Elek, Bukszái K., Heller Jenő, Fábri Zoltán és Swarch Jenő vettek részt. Mindegyik diák volt. Az egyesület már megvolt, de most jött a neheze: a pá­lya létesítése. Külső támoga­tásra nem számíthattak, sőt nagyon idegenül nézték eze­ket a bolondos hóbortnak (sportnak) hódoló fiatalokat. ök mit sem törődtek ezzel, nekifogtak a pálya építésé­nek. Ott, ahol a megalakulás történt, tehát a Páskomon. Talajt egyengettek, kapufá­kat ácsoltak és faragtak. Az álom rövidesen be is teljese­dett. Megkezdték a tréninge­ket, és jöttek a kétkapus já­tékok. Persze olyan erőt nem képviselt még az egyesület, hogy idegen csapatok ellen kiállhattak volna, hanem sa­ját kebelükön belül kétszer hatos csapatok játszottak egy­más között. Az akkori játékosok közül néhány: Heller Jenő, Lőrincz Sándor, Lőrincz Elek, Bán Kálmán, Fábri Zoltán, Swarch Jenő, Bukszái Károly (Bos- nyákovicz), a későbbi 33-as FC sokszoros válogatott játé­kosa. De volt gond is bőven. Ugyanis a kapufákat egy szép reggelre ellopták, újakat kel­lett ácsolni, de most már más megoldást kerestek: a trénin­gek és mérkőzések után ki­szedték őket, és a közeli la­kóházaknál helyezték el a következő tréningig. A mérkőzéseken kalapozás­sal szedtek belépődíjat. És mérkőzésről mérkőzésre több rajongója lett a futballnak. sőt a sportolni óhajtók tábo­ra is egyre növekedett. A kör­nyékbeli községekből: Vecsés- ről, Gyömröröl, Üllőről, Irsá- ról, sőt Nagykátáról jöttek játékosok, mert sehol a kör­nyéken nem volt még sport­élet. Az 1902-es, 1903-as években már budapesti csapatokkal: BTC, NSC stb. és vidéki csa­patokkal: Szeged, Győr, Deb­recennel mérkőztek. A szere­lést minden játékos maga sze­rezte be (mit szólnának ehhez a mai sportolók?), és tisztán­tartásáról is saját maguk gon­doskodtak. Évről évre erősödött já­tékerő szempontjából is az egyesület. Egy akkori lapsze­melvény: „1905-ben már vi­déken is 42 csapat játszott a bajnokságért. Magyaróvár, Makó és Monor is az új sportág egyik fellegvára.” Oláh Gyula járulna ezzel is az ország gyorsabb fejlődéséhez. A kiállítókat még egy cél ösztönözte. Nevezetesen az, hogy a kiállítás megte­kintésével a szakmunkás utánpótlás biztosításához segítséget adjon. Minél több fiatal — megte­kintve a kiállítást — ismerje meg a helyi lehetőségeket és a tapasztalatok alapján meg­kedvelhet, megszerethet egy- egy szakmát. Nagy feladat megoldású vállalva — nemes célok vezet ték a szervezőket, rendezőket Az eredmény, a hatás — vé­leményünk szerint — nem ma­radhat el. A kiállításnak nagj sikere lesz. Blaskó Mihály Az MSZMP Monori Járási Bizottságának nagytermében május elsején délelőtt tíz óra­kor nyitja meg Guba Pál, a járási pártbizottság első titká­ra azt a kiállítást, amely járá­sunk ipari üzemeinek, kis­ipari szövetkezeteinek és kis­iparosainak rendezésében ké­szül. Mint ismeretes, járásunk mezőgazdasági jellegű. Ipari termelés a felszabadulás előtt lakkor még két járásra bom- ló területen) nem volt számot­tevő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom