Pest Megyei Hirlap, 1966. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

4

?T^Pirfao

1986. ÁPRILIS 17., VASARNAP

Klubmegnyitó

Gödöllőn

Az elmúlt esztendőben nagy látogatottságnak örvendett az aszódi járási mezőgazdász klub. Az aszódi és a gödöllői járás egyesítésével azonban a klub működése megszakadt, s csak most indult újra, ezúttal már Gödöllőn.

A mezőgazdászok járási klubjának tagsága hétfőn, április 18-án délután két órakor tartja első összejövetelét a gödöllői járási művelődési házban. A klub vendége ezen az összejövetelen Z. Nagy Ferenc országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökhelyettese, aki „Ahogy ^ én láttam” címmel tart elő- | adást S

§

////////////////////////////////-•//////////*>

Hát létezik ilyen cím? S ha van, nem látnánk-e már mesz- sziről, amint tömött sorokban álldogálnak ott?

Ha nem is az emberi életek, de a lottócédulák szeszélyes szerencséjét mérik szét a főváros legnagyobb forgalmú üzletházában, a Lottó Áruházban. A Budapestre munkába járó, vagy legalábbis többször felutazó Pest környéki, megyei emberek jól ismerik, sokan látogatják. Ezt tanúsítja az igazgató, Balogh Lajos is.

— A rendelkezésre álló kis eladótérhez viszonyítva mi fo„Ki mit vesz“ utalvány — 40 milliós ajándéknyeremény Ruhavasalás ingyen — 1 nap = százezres közönség

Ami a juhászt bántja

gadjuk és szolgáljuk ki a legtöbb vevőt Budapesten. Minden eddigi forgalomnál nagyobbat bonyolítottunk le április 2-án, amikor egy népstadionnyi, tehát 100 ezer ember fordult meg nálunk!

— Miért jönnek ide olyan sokan?

— Azt hiszem, ennek több oka is van. Mindenekelőtt az,

hogy nálunk törvény az udvariasság. Ugyjszoktam megfogalmazni: „Semmivel sem kerül több energiába udvariasnak lenni, mint amennyibe az elutasító morcság.

— Említésre méltó szolgáltatások?

— Ha valaki nálunk vásárol férfi vagy női felsőruhát, kérésére testhez igazítjuk, alakítjuk, s ha egy fél éven belül úgy kívánja, díjtalanul

; át is vasaljuk. Emellett min> den megrendelt cikket ház- • hoz szállítunk — kérésre. «Vidékre is!

! — Szóljunk végre a lottónyereményekről.

— Évi 40 millió értékű lot- i tónyereményt adunk át az ; áruházban. Nemegyszer elő- j fordul, hogy „fűnyírógépet” j sorsolnak ki pesti polgárnak,

; aki persze mást szeretne helyette. A sor végtelen, s így i indokolt az a közeli hetekben : már megvalósuló kérés, hogy ; 3—5—10 ezer forintos vásár- i lási utalványt sorsoljanak ; lottónyereményként.

— Egy kedves történet?

! — Ez is nyereménysztori:

í idős vidéki bácsinak robot- i gépet sorsoltak. Át is akar- ! ták adni a háztartási masi- ! nát. Tiltakozott, s az igaz> gatót kereste. Meg is mondta,

! ő nem ezt a konyhagépet J nyerte, hanem a kirakati ro- 5 botembert. Szó, ami szó, jól ; gondolkozott a parasztbácsi,

| hiszen egy valóságos robotJ ember nemcsak a ház körül 1 ^ tett volna jó szolgálatot, de | 5 hét határban a falu szenzációja lett volna.

5 — Az áruház jövője?

^ — A magunk nagy forgalma

^ mellett fel kell készülni ar- | ra, hogy az idén megkezdő- ? dik a Corvin Áruház átalakítása. Ezért jobb elrende- $ zéssel, több szabad helyet,

$ akadálytalan vevőáramlást $ biztosítunk. Ahol le- $ hét, bevezetjük a helyben fi- 5 zető szolgálatot. Hiszem,

5 hogy közmegelégedésre.

|

{

>. ■ ■ ■ — I

aztán a harmadik, s így tovább. Hozzávaló itóka, s hangulatos hely is akad, ahol elköltse a kedves vendég.

Első osztályú színvonalú éttermet varázsoltak a visegrádi Vár- étterem belső helyiségeibe. Az asztalon feltűnik a színes nagy D-betű, amely nemcsak a Dunakanyar új reklámjelzése, de egyúttal az étterem minősítése is.

Néhány lépéssel

odébb romantikus kis borharapó fogad. A fapult mögött hordócskák, üvegek. s az asztalon lombikba töltik Tokaj, Badacsony, Eger levét. Észre se venni, s a könnyebb konty alávaló is elhomályosítja a hátteret ...

Emberünk magában iszik: ma még nem

biztonságos a kerthelyiség, de a meleg idők nemcsak zivatart, szárazabb napokat is ígérnek. Akkor nem a betéréshez, hanem a helyszerzéshez kell bátor vállalkozó. A szentendrei Határcsárda náükunyhós, farönkös kerthelyisége, nemcsak külföldieknek romantikus látvány.

Tóth felv.

A sok mosástól fakult, de tiszta vászonzubbony alatt pulóvert, inget visel, vászonnadrágja gumicsizmába torkollik, fejéről sima szőrű barna kucsmát hámoz le a kedvünkért és az íróasztalra teszi Bankházán, a tsz-irodán. Ha be nem mutatnák, el sem hinnénk, semmi sincs rajta, amiről kiderül, hogy juhász.

— Márpedig az vagyok és ha megérek

még tíz esztendőt,

igazság szerint aranygyűrűs juhásznak kellene lennem, mert akkor lesz kerek ötven éve annak, hogy kijártam odaát — mutatja jobbját felemelve az irányt —, Alsó- szentistvánon Devecsai Istvánnál a juhásziskolát. Akarom mondani egyetemet, mivelhogy tőle a juhászságból any- nyit lehetett tanulni, ameny- nyit talán manapság Gödöllőn, ha ugyan ott annyit lehet.

Inkább hangja mosolyog, mint az arca, meg a szeme árulja el, hogy tréfálkozva, mégis komolyan így hódol egykori mestere emlékének Molnár István, a kiskunlachá- zi Rákóczi Tsz juhásza.

— Bizony, nemsokára negyven esztendeje lesz, hogy három évi bojtárkodás után, pedig még alig voltam akkor 17 éves, számadó lettem, kezemre adtak háromszáz hirgét.

Most az idei bárányokkal együtt, több van ugyan a keze alatt, de

a juhász anyákban számol.

Százkilencvennégy juhból ötvenhárom még csak egy éves, majd csak jövőre lesz anya, de mert száznegyvenhét a kisbárányok száma, hát hat ikerellés volt.

— Száz egész öt század szá- 1 zalék a szaporulat! — kiderül

jogos büszkeségéből, hogy manapság a juhász is statisztikában gondolkozik. Persze, nemcsak ennyi a különbség a mostani meg a régi idők között. Például, a juhász fizetsége is.

— Miből többet, miből kevesebbet kapok. Akkor volt két hold kommenciós földem, most egy hold a háztáji. Járt 24 mázsa gabona, ma egy kiló sem, de naponta két munkaegység, ami múlt esztendőben 60 forintnál többre ment, vagyis egy évre úgy száz mázsa búza árát jelenti körülbelül. Volt két tehéntartásom, ma nincs egy sem, ellenben akkor is, most is harminc saját birgetartás a szaporulatával. Enyém volt a szombati, meg a vasárnapi tej, ma meg az egész tej fele. Ki lehet egészen jól jönni a fizetésből, ezért én nem is panaszkodom. Mégis olyan vagyok, mint a gazdátlan kutya ...

Ejnye, hát akkor a tsz-ju- hásznak

nagy panasza lehet.

Van is:

— Kevés a legelő, azt mondhatom, jórormán nincs is. Különösen a tarló hiányzik a birgenek, az az igazi, azon talál „tisztes füvet“, ami valódi vitamin. Haj, de a kombájn arat, utána meg mindjárt szánt is a traktor.

Nagyot sóhajt, egészen szomorú, ám nemcsak a tarló hiánya bántja.

— A fiatalok mostanság nem születnek a falusi munkára, elhúzódnak. Nekem is van két családom, két nős fiam, itthon sem laknak. Az egyik a vízügynél gépszerelő, a másik odabenn a faluban, Lacházán villanyszerelő.

— De bojtárja csak van?

Lemondóan legyint.

— Bojtár? Hát nyárra a bárányok mellé fogad a tsz egy gyereket. Most már két éve az Ocsai Sanyi jön, idén járja ki a nyolcadikat. Pásztorcsaládból való, az öregapja nálunk a gulyás. Azt mondta most, hogy megint hívták: „Csak emberbérért jövök el’’. Megfizetnek hát annyit neki, amennyit egy felnőttnek. A vezetőség azt szeretné, faragjak belőle juhászt. Érzéke nagyon lenne hozzá, igen ügyes fiú, beh

szívesen kiianítanám!

Foglalkozom is vele majd a nyáron, csak kárba ne vesz- szen a fáradságom. Mert nem marad meg, biztos, hogy nem marad meg... Ilyenek ma már a fiatalok.

• Ingatja a fejét, csupa bánat most az egész ember. Se tarló, se juhász, mi lesz?!

— Hej, pedig szép mesterség, jó is a juhászság — re- ménytveszteüten mondogatja maga elé, holott az az Öcsai gyerek esetleg mégis felcsap, megmarad végleg a tsz-ben a juhok mellett. Talán ...

Sz. E.

fVSSSSSSSSSSSSSSSMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*. •

Egy nagy kombinátor

maga is érezte, mit jelent ez egy tetterőtől duzzadó, az élet bonyolult forgatagában eligazodó, sőt azt maga is irányító gazdasági szakember számára!

Türelmetlen tervezgetés, álmodozás újabb nagy kombinációkról a szűk cella rácsai között... Így telt el a három és fél év, amely után — feltételesen —, kinyílt a világtól elválasztó nehéz börtönkapu, s hősünk boldogan szívhatta tele tüdejét a szabadság termékenyítő levegőjével.

S nem kellett csalódnia; a társadalom tárt karokkal várta, fogadta őt vissza. Előítélet, s ebből fakadó oktalan gáncsoskodás? Ugyan, ez neim állott útjába! Igazán el kell ismerni, minden támogatást megkapott, tehetségének újabb kibontakoztatására.

Régi és sajátos vonzódása —, a szocialista — formákhoz, ismét a szövetkezetek körébe vezette. Ezúttal Osztap, illetve Tibor, eddig általa nagyon is elhanyagolt terület, a mezőgazdaság felé fordította figyelmét. Ott kínálkoztak ugyanis, azokban a jó kis segédüzemekben a lehetőségek, ott lehetett még valami hasznosat csinálni. A jótékony sors előbb a jászkarajenői Űj Barázda Tsz-hez vraérelte. Igazán nem csoda, hogy annak vezetői —, bizalmat érezvén határozott fellépése nyomán —, hamar megegyeztek vele. Így szervezte meg a szövetkezet nevében ipari üzemeit. S mit gondolnak, hol? Talán a községben, hogy jusson elég munka télire is az asszonyoknak? Áh, dehogy, ezt nem is kívánták tőle! Az Üj Barázda Tsz ipari üzemei, központi irodával, adminisztrációs alkalmazottakkal —, természetesen — a székesfőváros különböző pontjain alakultak. Előbb csak egy, ahol kezdetben műanyaghulladékból gombokat gyártottak, jószándékú, s ami fő, megfelelő gépekkel rendelkező maszekok. Alig fél év alatt azonban. Bender—Horetzki fáradtságot nem ismerő, zseniális szervező tehetsége a kört kibővítette, úgyszólván egy valóságos kis részvénytársaságot hozván létre. Nőtt az üzemek és közreműködők száma; iparművész, tervezők, különböző játékfigurákat terveztek, az állami ipartól — ki tudja miért? — távolmaradt lelkes bedolgozók pedig gyártottak... A termelés igazán szépen alakult; 150 ezer plexi —, és kerámiagomb, 62 ezer játékfigura műanyagból, sok ezer plakett, gyufa tartó, könyvjelző bővítette a szocialista szektor — különböző ruházati ipari és kereskedelmi vállalatok és a külön kiemelésre érdemes óra- és ékszeripari vállalat — áruválasztékát, méghozzá összesen egymillió 222 ezer forint értékben.

■ . --------r:—| volumene, s ennek nyomán a forgalom,

| A termeles j bizonyára tovább emelkedik, ha a jász- karaj enői szövetkezet vezetői nem felejtenek el a segédüzemek működéséhez engedélyt kérni. De erre — vajh, mi okból —, a nagy kombinátor sem figyelmeztette őket. Neki ugyanis teljesen elegendő volt, hogy több mint egy évig használhatta a szövetkezet nevét, cégbélyegzőjét és főleg bankszámláját. Hiszen — mindenki beláthatja — egy ilyen kiterjedt részvénytársaságnak, induló

— ---------------------—• mozgalmas és kalandos életútról

•

v | Nagykarrierről, | szól alábbi történetünk. Hőse —

S ------------------------------ irodalmi kifejezéssel élve — va:S lódi hús-vér ember, egy csöppet sem papírízű, hanem össze- S tett, bonyolult figura. Jelleme, s ebből következő cselekéig tíetei, megdöbbentően hasonlóak Ilf—Petrov világhírű reis gényhőse, Osztap Benderéhez, s így joggal tarthatna igényt ^ a Tizenkét szék főszereplőjének közeli rokonságára.

Mert Horetzki Tibor is, éppúgy, mint Osztap volt, mél- tó a „Nagy kombinátor” rangjára és címére, amelyet a szakis mát jól ismerő hozzáértők körében egészen biztos, ki is ví- iS vott magának. Hogy az efféle hozzáértők nem kis számban ^ képviseltetik magukat immár több mint két évtizede szo- 5; cialista építésünk szürke hétköznapjaiban, azt Bender—Ho- retzki történetéből is érzékelni lehet. Mindehhez tegyük § hozzá —, bizonyítván, hogy teljesen megértjük szerénységü- ^ két — ellentétben másokkal, ők nem igénylik a társadalmi mi elismerést, nem vágyódnak a sajtó, s egyéb hírközlő m szervek nyilvánosságára. Szívesebben végzik dolgukat ész- >! revétlen, csendben és igazán nem tehetnek róla — magam ^ tanúsíthatom, nem rajtuk múlott —, hogy ezúttal a telje- | sen megérdemelt elismerésben, méltatásban részesülnek.

$ De ne untassuk a nyájas olvasót holmi általánosító esz- ÍS mefuttatásokkal. Kezdjük el történetünket.

| Elejét talán akkorra tehetjük, amikor a ma 56 éves í nagy kombinátor, többre hivatottnak érezvén magát, kala- m pos szakmáját fölcserélte a textilkereskedői, még hozzá a $ nagykereskedői, pályával. Hogy a háború alatti Paulay Ede $ utca strohmannoktól és nepperektől nyüzsgő textil-dzsun- $ géljében Benderünk kitűnően megállta helyét, azt mi sem i bizonyítja, mint hogy a felszabadulás utáni években, a koa- i líciós időben is ugyanezen a területen tevékenykedett. Si- ^ kerei és kombinátori képességei — vonzódván a szocialis- m ta formák után —, végül a tűzoltó szövetkezet igazgatói ál- 5 lására predesztinálták.

' l"v -1 '-----i csendesnek tűnő év következett ezután; HoI Néhány | retzki az államosításkor sofőr, majd ismét $ . vonzódván —, szövetkezeti bedolgozó lett.

$ Ám megint fölismerték nagy képességeit: előbb a szentend- c vei, majd a Pest megyei kézműipari vállalat, utána pedig 5 a Budai Járási Műanyagipari Vállalat igényelte őt és mindig : csak — műszaki vezetőnek. 1958-ban a tanácsi ipar — bizo- ■ nvos kényszerítő körülmények folytán — meg kellett vál- ' jón tőle; Osztapunkat ugyanis üzletszerű, nagy hasznot ho- - ő üzérkedés, vesztegetés s egyebek miatt, letartóztatták és elítélték kerek öt esztendőre.

Megint csendesebb évek. Öh, csak az tudja igazán, aki

Ahol a szerencse ajándékait osztják

EGY POHÁR, KÉT POHÁR...