Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-16 / 63. szám

1986. MÁRCIUS 16., SZERDA MKCrCI Koszorúzások március 15-e alkalmából A Hazafias Népfront és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség koszorúzás i ünnep­ségeket rendezett kedden a fő­városban 1848. március 15-e emlékére, a Petőfi szobornál és a Múzeumkertben. Naponta 100 tonna propán-bután gáz Hajdúszoboszlóról A hajdúszoboszlói Föld­gázfeldolgozó Üzemben hosz- szas kísérletezés után sike­rült a propán-butángáz elő­állítása. Az üzemben már na­ponta 110—120 tonna propán­butángázt állítanak elő. A gázt különleges tartálykocsik­ban, vasúton szállítják el a töltőállomásokra. A propán­butángázon kívül a földgáz­feldolgozóból naponta mint­egy három és fél millió köb­méter földgázt juttatnak táv­vezetéken, elsősorban a bor­sodi iparvidékre és Buda­pestre. A kezdetnél: • Mindenki segít 150 ezer ember Nyolc emelet Egy nagy létesítmény át­adásakor — legyen akár épület, akár más — már kevés szó esik azokról, akik kezdték. Nem falakat húztak, nem szereltek, csak terepet egyengettek, tisztí­tották, elvégezték mindazt, ami ahhoz kell, hogy jö­hessenek, munkához kezd­hessenek az építők. o A régi háta mögött, a nagy­jából már szabaddá, megtisz- títottá tett telken áll majd az új ceglédi kórház. A most még üresen nyújtózó földön 1969-re nyolcemeletes, 450 ágyas modem épület — kor­szerű berendezésű műtőkkel, kiegészítő létesítményekkel — magasodik majd. Százötven- ezer ember kórházi ellátását kell szolgálnia — ennyien tar­toznak majd körzetéhez. A régi épületekkel együtt végle­gesen megoldja a város régi és fájdalmas gondját HÉTMILLIÓ HALIVÁ A Dinnyés! Halkeltető Állomás látja el az or­szág természetes vizeit és tógazdaságait halivadékkal. Az állomás ebben az évben hétmillió halivadékot keltet, főleg pontyot, csukát, süllőt és újfajta növényevő halakat Képünkön válogatásra halásszák le az apró halivadéko­kat Százmillió forintba kerül, jelentős építkezés tehát. Az ünnepélyes átadáskor, 1969- ben vajon ki emlékszik már arra, mi az amit tenni kellett — gyorsan, mégsem elkap­kodva — 1966 márciusában? Fúj a szél, csíp, cserzi a bőrt, odalenn, a munkagödör­ben híg iszap ömlik, látszatra feltartóztathatatlanul. Mégis útját kell állni. A két ágra oszló Büdösér új medervona­lának kialakítása, illetve csö­vekbe kényszerítése feltétele a kórházépítkezés megkezdésé­nek. Az épület egyik sarka •különben föléje kerülne, s egyébként is, mit keres akár­csak a kórház közelében egy olyan patakocska, melyet nem véletlenül neveznek Büdösér­nek ...? Dr. Dózsa József, a városi tanács műszaki-közlekedési osztályának vezetője: — Az egyik ágon nyomócsővel, a másikon gravitációs úton vezetjük el a Büdösér vizét A látszatra egyszerű feladat •váratlanul nem kis gond elé állította a várost A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vállalta a pata­kocska vizének elvezetését a Gerjébe. Elszólította őket a hosszan tartó tiszai árvíz. Rossz ómen, ha már a kezdés eltolódik egy építkezésnél, mi •lesz akkor később? A város •tehát a maga erejére támasz­kodva nekilátott Szelepcsényi Imre, a városi •tanács vb-elnöke: — őszintén megmondva, igen jólesett az a nagyszerű segítőkészség, ahogyan a város megmozdult, nem nagy szó, hanem igazság, hogy mindenki segített, segít A munkagödörnél gyors, ha­tározott mozdulatokkal embe­rek dolgoznak. Ez az egyik legnehezebb szakasz, itt kell átbujtatni az országút alatt a Büdösér vizét A híg iszap, a rossz talajviszonyok felborí­tották a számításokat. Most pátrialemezeket mélyesztenek a kalapácsok, kiabálás, távo­labb szivattyú búg Itt van­nak a vízlcutató és kútfúró vállalattól, a megyei csator­namű vállalattól, az ÉVIG ceglédi gyáregysége szerelési anyagokat adott, a DÁV-tól már megjött az ígért segítség, embereik vezetékeket húznak ki; valóban segít mindenki. Cselédes József mérnök, aki a városi tanács műszaki osz­tályának munkatársaként most itt irányítja a munkát, egyik helyről a másikra siet: honnét hozzanak áramot a be­állítandó vákuumszivattyúhoz, hol rakják le a betoncsöve­ket Ocsai Lajos és néhány társa távolabb árkot ás, ebbe fektetik majd le a nyomócsö­vet. Most hét-nyolc szőlőtőke okoz gondot, a terület kisajá­títása ugyan megtörtént, de az árok megkívánta néhány centis eltérés már magántu­lajdont érint. A hűvös szélben is verej­ték csillog az emberek hom­lokán: nehéz munka ez, pe­dig „csak” tereprendezés, víz­elterelés. Ez az előfeltétele annak, hogy megtörténjék a területátadás, s a Bács me­gyei Állami Építőipari Válla­lat megkezdhesse a felvonu­lást. © Acélszürke, testes csövek, ezeken át fut majd a víz az országút alatt — Koncz elv­társ ... Koncz elvtárs ... A kiáltást a szél segíti a megter­mett ember felé, tekinget, most hová hívják, mert van, hogy egyszerre háromfelé is. Az ő és emberei dolga lesz a csövek átbúj tatása az ország­út alatt: korábban hidat akar­tak itt építeni, de rájöttek, a csövek ugyanazt a szolgálatot teszik, mint a rendes áteresz, de olcsóbb is, gyorsabb is. Kisebbfajta hadművelet ez, s ha már e hasonlatot hasz­náltuk, joggal hozzátehetjük azt is, olyan e földdarab, mint a csatatér. Néhány na­pig még: a városi tanács mi­előbb szeretné átadni a terü­letet. Kezdődjék az alapozás, a falak felhúzása. És vajon az 1969-es avatáson ki emlékszik már majd arra, hogyan is kel­lett megküzdeni az iszappal, sok mással, s ki mit — ho­gyan segített 1966 márciusá­ban azért, hogy — hivatalos kifejezéssel élve — egy beru­házás megvalósítása időben elkezdődjön? Mészáros Ottó Idénynyitásra készül a Kossuth brigád Nem témáért mentem, ha­nem alkatrészért Mindkettőt kaptam. A helyiség inkább hasonlít kiállítási teremhez, mint üzlethez. A hosszú üveg­vitrinben nagy gonddal elren­dezve sorakoznak a motorke­rékpár-, bicikli-, varrógép­alkatrészek. Mindegyik mel­lett kis cédula tünteti fel a sorszámot, így a vevő köny- nyen felismerheti és száma szerint választhatja ki a szük­séges darabot A Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat 54-es ceglédi üzlete 1959-ben kezd­te meg működését, mint az ország első önkiválasz­tó boltja és azóta élen jár a megyében. Rendszeresség, áttekinthető­ség jellemzi a mintaüzletet. A Kossuth brigádnak, a bolt hat dolgozójának jó munkájáról tanúskodnak az oklevelek: kétszer nyerték el a szocialis­ta brigád, négyszer a kiváló bolt címet. — Ezekben a napokban, március közepén indul az idény, a motorosok szezonja tőlünk is nagyobb munkát igényel — mondja Tóth László üzletvezető. Már feb­ruárban több mint nyolcezer- négyszázán vásároltak nálunk és ez a szám rohamosan emel­kedni fog. Volt olyan nálunk is, ami­kor a bevétel elérte a 260 ezer forintot. — Legkeresettebb cikk? — Minden, amit itt lát. A húszféle típusú motorkerék­pártól kezdve a legkisebb tö­mítésig. Gondot okoz az alkat­részek utánpótlása, különösen a 250-es motorkerékpároknál és a külföldi gépeknél. Segít­ségünkre sietett viszont a Csepel Kerékpár és Motorke­500 fiók 8000 rekesz Kismillió árucikk rékpár Nagykereskedelmi Vál­lalat. Miután megtekintették üzletünket, egy dicsérő levél kíséretében ajánlották fel pat- ronálásukat. Értékes támoga­tást jelent ez az évi tervtel­jesítésben, hiszen a 66-os forgalom 18—11 millió forint les*. — Munkamódszer? — Pontosság és gondosság. A kismillió legkülönfélébb al­katrész az üzlet mögötti he­lyiségben ötszáz fiókot tölt meg és ezek összesen nyolc­ezer rekeszre vannak feloszt­va. De nekünk a legkisebb darabot is ismernünk kell, mert a vevő nemcsak gyor­saságot, hanem szakszerűséget és jó tanácsokat is vár az el­adótól. (szitnyal) Olcsóbb az orkán Február elsejével leszállí­tották az orkánkabátok árát, a rövidesen életbe lépő szigorí­tott szabványok pedig arra ügyelnék, hogy a kabátok va­lóban megfeleljenek céljuk­nak, s orkánállóak legyenek. Az új szabvány pontosan elő­írja, hogy a kabátnak meny­nyi vizet szabad átengednie, ■ összehajtáskor az anyag ne ta­padjon túlzottan össze. Az új szabvány egyébként a kopás­állóságot is, a szmtartást is részletesen előírja. Irodalmi „zsebszínpad“ a mikrobuszon Televízió a tanyai iskolában — írók és olvasóik — Kihelyezett technikumi osztályok — Kulturális élet u nagyhutai járásban A nagykátai járásnak a kulturális színvonal szem­pontjából a felszabadulás után elég alacsony fokról kellett elindulnia. Azóta so­kat pótolt, sokat fejlődött, ter­mészetesen a többi járás sem maradt tétlen, így a ranglis­ta nem sokat változott. A járási tanács művelődés- ügyi osztályát kicsit nehéz megtalálni. A tanácsházának nevezett épületcsoport eme­letes házában van, az eme­leten. Bejáratát egy igen kes­keny mellékfolyosó rejti. Parányi szobája van itt Mé­száros Juditnak, az osztály vezetőjének, aki a tanári pá­lyát cserélte föl hosszú évek­kel ezelőtt jelenlegi munka­körével. Azt mondja, hogy Az építő A fiatalember kék overallt visel, gu­micsizmát, svájcisapkát. Ott lapátolja a betont a Nemzeti helyén. Egykedvűen dolgozik. A járókelők megállnak, nézik. Nem őt, csak azt, hogy lapátol. Egy em­bert, aki építi a földalattit. Az építésvezető azt kérdezi tőle: — Csiszár, akar az újságban szere­pelni? Nem lepődik meg. Csak megáll, lete­szi a lapátot. Aztán azt mondja: — Jó... De azért zavarban van. Leveszi s svájcisapkát, gyűrögeti, hajtogatja. Ma­gas homloka van, sima, barna haja Csendes fiatalembernek látszik. Várja, hogy mit akarnak tőle. Olyan nekisza- ladással vár, mint aki belenyugodott, hogy ezt is meg kell próbálni az élet­ben. Közben esni kezd. Bemegyünk az iro­dába. Kinéz az ablakon, tekintetében vidámság. Huszonnégy esztendős, örülni tud az apróságoknak. Ha most nem jön az újságíró, ott kellene dolgoznia az esőben. Igaz, hogy van kabát, védősisak de mégis... Csiszár Mihály segédmunkás. Bizal­mi. Holott, amikor annakidején belé­pett a vállalathoz, nem akart szakszer­vezeti tag lenni. Nem akart semmi len­ni, csak egyszerűen munkás. Most meg már végzett valami tanfolyamot. Hogy mit tanult, arra nem egészen emlék­szik, de annyit megjegyzett: törődni kell az emberekkel. öt éve ült fel a vonatra, a rúzsai vasútállomáson. — Otthon nem talált munkát? — Találtam volna, de én minden­áron az építőiparba akartam kerül­ni... Mert ez is lehet vágy. Az építőipar. Nem vándornak akart szegődni, ál­landó munkára. Először a hegesztők­höz került, azt akarták, hogy kitanul­ja a szakmát, de nem volt kedve hoz­zá. Inkább lapátol. Három műszakban. Délelőtt szeret a legjobban — „ha dél­előttös vagyok, van időm sétálni.. ." Sétálni szeret. Még nem tudott be­telni Pesttel. Azonkívül a séta olcsó. És ő félrerak. Már van harminckétezer forintja. Munkásszálláson lakik, hide­get vacsorázik, ha főz leginkább papri­káskrumplit. Lakásra spórol. Menyasz- szony? — Még nem egészen az ... — ma­gyarázza elpirulva — még gimnázium­ba jár... szomszéd községbeli. Kéthetenként utazik hozzá haza. A lány érettségizik 6 meg lapátol tovább. Így tervezi. S mit szól hozzá a lány? — Arról beszélgetünk csak: hol la­kunk, menjek-e haza, vagy ő jöjjön fel... S némi gondolkodás után: — Nekem már nem lenne jó otthon. Megszoktam... ha nehéz is a mun­ka... szeretem ... Mozgólépcsőket csináltak a brigád­dal. Most meg — magyarázza szaksze­rűen — falba kell lapátolni a betont, vibrátorral bedolgozni. Munkahelyek­ben gondolkodik. A Keleti pályaudvar, az Engels tér, a Blaha Lujza tér — szá­mozott munkahelyek. Itt, úgy hallotta, egy esztendeig lesznek. Aztán mennek tovább. Néha, sétálás közben elballag a régi munkahelyeire. A nézőket nem szereti. Zavarják. — Azért jobb gödörben dolgozni.. ott nem figyelik mit csinál az em­ber ... Hogy hány lapát betont emel fel egy nap? Nevet. — Dehogyis olvasom ... Csak a pénzt szereti olvasni. Köny­vet? — ritkán. És csak kalandosakat. A svájcisapkát egészen apróra hajto­gatta már. S megkönnyebbülten áll fel, búcsúzik. — Ennyi volt? — kérdezi. Az ajtóból még visszafordul. Aján­dékként mondja, ráadásként: — 1975-re leszünk kész ... mármint a földalatti... ezt is meg lehet írni... És elégedetten mosolyog. — Nehogy azt higgye ... olvasok én újságot... tudom, mi érdekli ma­gukat ... Megy vissza — közben elállt az eső — megy lapátolni. B. L nem bánta meg a cserét és József Attilát idézi: „Egész népemet fogom... tanítani“ — Volt és van tanítani való bőségesen ebben az elég el­hanyagoltan örökölt járás­ban. A járásnak tizenhat olyan tanyaközpontja van például, amely öt-nyolc kilométer tá­volságra fekszik a legköze­lebbi községtől, ösztől-tava- szig, rendszerint járhatatlan földes út vezet hozzájuk. Tízezer ember él ezeken a tanyákon, a járás lakosságá­nak egyheted része. Nem ré­gen még szorosabb kapcso­lata alig volt a tanyák la­kosságának a kultúrával. A \ helyben tanító pedagógusok, § mint népművelési ügyveze- ^ tők vállalták nagy lelkese- § déssei a kulturális ugar fel- i törését. í Ma már minden tanyai § iskolában televízió műkö- ^ dik és kettős missziót tölt § be: mint iskola-televízió haté- ^ kony segítője a pedagóguskar- ^ nak, esténként pedig az isko- J Iák egy-egy tantermében $ műsorával a tanyai lakos- ^ ságnak nyújt szórakozást. ^ Üzembe helyezésük nem volt § valami könnyű, hiszen ezek- § re a távoli tanyákra a villan y- ^ vezeték még nem ért el. ^ Most már minden tanya- § központban aggregátor mű- § ködik. | A járásnak művelődési j ^ mikrobusza is van, ez is § rendszeresen látogatja a ta- § nyavilágot. $ ^ Minden tanyaközpontba eljut $ ^ havonta egyszer, még akkor ^ is, amire elég gyakran kerül § sor, ha a sáros, hepehupás ^ földutakon csak Zetor se- $ gítheti át A szorgalmas mik- ^ robusz ismeretterjesztő elő- ^ adókat, játékfilmeket és csere- ^ könyveket szállít a tanyák 5; népének, de kiviszi hozzájuk ^ gyakran a járás kedves spe­cialitását, az „irodalmi zseb- £ színpad”-ot is. Hat fiatal tag­ja van az együttesnek, amely kis műsorok keretében, hol több író munkáiból ad kos­tolót, hol egy-egy író vagy költő műveiből. Sok egyébről is szó esik az osztályvezető kis hivatali szobájában. Például arról is, hogy a mezőgazdasági techni­kumnak már hét községben vannak kihelyezett osztályai: Nagykátán, Szentlőrinckátán, Szentmártonkátán, Tápiósze- lén, Tápiógyörgyén, Bicskén és Farmoson. Ezeknek az osztályoknak körülbelül száz­húsz hallgatója van, közü­lük az idén harminckilenc tesz érettségit. A felnőttoktatás egyik igen fontos ága az is­kolavezetők továbbképzése. — Az oktatási reform szel­lemében szerveztük meg számukra az előadássorozatot — mondja Mészáros Judit —, ezen részt vesznek az is­kolavezetőkön kívül, a műve­lődési otthonok és a könyv­tárak vezetői is, összesen har- minchatan. Az előadássoroza­tot Király József, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem munkatársa tartja. A nagykátai járás könyvtár­hálózatának patronálását a Magvető Könyvkiadó vállal­ta, amely népszerű író-olva­só találkozókat rendez. Az idén már három ilyen volt; Kolozsvári-Grandpierre Emil, Fábián Zoltán és Berkesi András részvételével, a járá­si könyvtár olvasótermében, ahol minden alkalommal hat- van-hetven főnyi közönség gyűlt össze és rendszerint ala­posan megvitatta a szőnyeg­re került irodalmi problémá­kat A legnagyobb érdeklő­dés a mai fiatalság magatar­tásának kérdése iránt nyilvá­nult meg és a vita során na­gyon sok figyelemreméltó észrevétel, felszólalás hang­zott el. így alakul, fejlődik a kul­turális élet a nagykátai járás­ban. m. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom