Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

196«. MÁRCIUS 20., VASÁRNAP "“kJCíiíop 5 Arnolt Pál, a görgőüzemből Dóra György, a kúpgörgő- üzemből Az időszerű kérdésekről tanácskoztak a mezőgazdaság szocialista brigádjainak vezetői A dánszentmiklósiak felhívása A mezőgazdasági munkaver­seny időszerű kérdéseiről, a brigádmozgalomról és fellen­dülés lehetőségeiről tanácskoz­tak tegnap délelőtt a megyei tanács dísztermében a terme­lőszövetkezetek, az állami gazdaságok, valamint a gépja­vító állomások szocialista bri­gádvezetői. Pest megye mező- gazdasági üzemeiben jelenleg *77 munkabrigád viseli a szo­cialista címet és 117 brigád Versenyez elnyeréséért Az Utóbbi másfél esztendőben — mint Prezenszky Gábor, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője vitaindí­tójában elmondotta — ezeknek a brigádoknak kü­lönösen nagy részük volt a termelés fellendítésében, a tudatformálásban, a szocia­lista közösségi szellem kiala­kításában. A brigádok telje­sítménye tavaly is meghalad­ta az átlagos termelési színvo­nalat A Monori Gépjavító Ál­lomás szocialista brigádja, Ko­vács Pál vezetésével például 127 százalékra teljesítette ter­vét és közel félmillió forin­tot takarított meg. Kiemelkedő eredmények­kel dicsekedhetnek a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet, a nagyká- tai Kossuth Tsz, vagy a kaku- csi Lenin Termelőszövetkezet szocialista brigádjai is. Ugyan­akkor a megye mezőgazdasági üzemeiben korántsem használ­ják ki még azokat a lehetősé­geket, amelyeket a brigádmoz­galom kínál. Több járásban egyetlen egy szocialista brigád sem működik. Sok helyütt sem a gazdasági vezetők, sem a járás nem foglalkozik a ver­sennyel. A hiányosságokról szólva elmondta Prezenszky Gábor, hogy az üzemek veze­tőinek, a járási szervek illeté­keseinek, a gépállomások és az állami gazdaságok megyei igazgatóságának, de a megyei tanács mezőgazdasági osztályá­nak is több segítséget kell adnia a jövőben a szocialista A mezőgazdaság irányítása és a tsz-ek önállósága A gazdaságirányítási rend­szer reformjáról folytatott vi­ták egyik jelentős kérdése, hogy a tervgazdálkodás jelen­legi színvonalán milyen mér­tékű legyen a termelőszövet­kezetek önállósága, s a szo­cialista állam milyen eszkö­zökkel biztosítsa a központi akarat, az egész társadalom érdekeinek érvényesülését. A termelőszövetkezetek irá­nyításának többéves gyakor­lata azt igazolja, hogy a köz­ponti gazdaságirányítás akkor hatékony igazán, a népgazda­sági célkitűzések akkor va­lósulnak meg leginkább, ha a tsz-ek maguk dönthetnek a gazdálkodásukat érintő lé­nyeges kérdésekben. A közvetlen utasításon ala­puló gazdasági irányítás meg­nehezíti a tsz-ekben az önálló gazdálkodást, ezzel gyengíti a kockázatvállalás érvényesülé­sét, azt a fontos hajtóerőt, amely a közösseget a gazdál­kodás hatékonyságának foko­zására ösztönzi. A termelőszövetkezeteknek a tervgazdálkodás rendjében elfoglalt helyzetére eddig is jellemző volt annak a fontos gazdaságpolitikai alapelvnek az érvényesülése, hogy a tsz-ek nem állami szervek — nem tervkötelezettek, vi­szont gazdálkodásuk megszer­vezésére üzemtervet készíte­nek. Az állam pedig gazda­sági ösztönzőkkel befolyá­solja őket abban az irányban, hogy a központi célkitűzések és a helyi elképzelések talál­kozzanak. A gazdasági irányítás rend­szerével szembeni egyik leg­fontosabb követelmény, hogy az állam közgazdasá­gi eszközökkel úgy orien­tálja a szövetkezetek gaz­dasági tevékenységét, hogy az megegyezzék a központi célkitűzésekkel. Ez feltéte­lezi olyan gazdasági körül­mények létrehozását, ame­lyek közepette a szövetke­zeteknek érdekük azt ter­melni, amit a népgazdaság kíván és ehhez rendelkez­nek a szükséges feltételek­kel is. A gyakorlatban azon­ban a gazdasági tervek egyes célkitűzései és a tsz- ek anyagi érdekeltsége (ke­nyérgabona-termelés, szarvas­marha-tenyésztés, napraforgó­termelés stb.) között ellent­mondás volt és ez a tény is közrejátszott abban, hogy a termelőszövetkezeti tervezés helyes alapelvét a gyakor­lat tervutasítássá torzította. A szövetkezeti üzemtervek elkészítésének alapvető fel­adata, hogy feltárja a tarta­lékokat, számbavegye a rá- fordításokat, a hozamokat és a tapasztalatokat stb. Az ál­lami szervek az üzemtervek felülvizsgálatánál azonban nem ezeket a tényezőket, hanem elsősorban a járási termelési felvásárlási cél­kitűzések megvalósulását, s a tervbe való beépítését el­lenőrizték. Mindezekből nem az következik, hogy a tsz- ek bevonása a tervgazdálko­dás Rendszerébe helytelen, hanem az a gyakorlat szo­rul felülvizsgálatra, ahogy ez a bevonás történt, mert akadályozta a tsz-ek önál­lóságát, gyakran olyan gaz­dálkodásra kényszeritette őket, amelyek ellentétesek voltak adottságaikkal, érde­keikkel és hozzátehetjük, végső soron a népgazdaság érdekeivel is. Ebből követ­kezik, hogy a szövetkeze­teknek a tervgazdaság rend­szerébe való bekapcsolása, a szövetkezeti és a népgaz­dasági érdek összehangolása nem a gazdasági irányítás köz­vetlen módszerének erősítése, hanem a tsz-ek önállóságának növelése és a központi irá­nyítás közvetett gazdaságpo­litikai eszközei fejlesztése út­ján valósítható meg. A kormány legutóbbi, a tsz- ek önálló gazdálkodása ob­jektiv feltételeinek megte­remtésére irányuló intézkedé­sei már abban az irányban hatnak, hogy a szövetkeze­tek állami irányításában a korábbinál nagyobb mérték­ben és hatékonyabban ér­vényesülnek a közgazdasági ösztönzők, A szövetkezeti önállóság növelése természe­tesen nagyobb felelősséget ró a szövetkezetek vezetői­re. mert az önállóság és a kedvezőbb gazdasági feltéte­lek nemcsak a gazdálkodás hatékonyságát javíthatják, ha­nem a kockázatot is növe­lik. Dr. Dankovits László brigádmozgalom föllendí­téséhez. A dánszentmiklósi Mi­csurin Termelőszövetkezet szocialista brigádjai az idei termelési feladatok sikeres megoldása érdeké­ben versenyre hívták ki Pest megye termelőszövet­kezeteit. Versenyfeltételeikben az ön­költség csökkentése, az új ter­melési eljárások alkalmazása, a jobb termelési eredmények elérése, a tagok politikai és ] kulturális képzése szerepel. Országos helyreállítási bizottság alakult Március végéig fejezik be az ár- és belvízkárok részletes műszaki felmérését Az Országos Vízgazdálko­dási Bizottság intézkedésére helyreállítási bizottság ala­kult, amely irányítja és össze­hangolja az újjáépítési mun­kákat. A napokban megkezdő­dött a megyei helyreállí­tási albizottságok meg­szervezése is. Az ár- és belvízkárok rész­letes műszaki felmérését már­cius végére fejezik be. Az 1963. évben kiadott EM—PM rendelet előírásai érvénye­sek most is felmérési és a helyreállítási munkákra. Fo­kozottabb figvelmet kell for­dítani azonban arra, hogy a vízjárta, a bel- és ár­Ez a címfelirat, valljuk csak be, túl fantasztikus, némileg talán költőies és meseízű, de kérdem tisztelettel, csak pont az újságírónak nem szabad el­hagyni a realitás talaját soha? Váltsunk azonban át hétközna­pi prózára, térjünk át a tárgy­ra. beszéljünk csak a kastély­káról. Ott áll vaskos betonoszlopo­kon srévizavi, a váci fegyház- zal a Szentendrei-sziget part­ján, mindjárt a Pokol csárda mellett, csak a révhez vezető út választja attól el. Épült an­no domini 1966-ban és ennek megfelelően modern vonalú, igen tetszetős. Mindössze pár hete, hogy befejezték, annak rendje-módja szerint be is ren­dezték a legkorszerűbb élel­miszer kisáruháznak, mégis zárva az ajtaja és attól tartok, zárva marad nagyon sokáig. Sőt nem is nyílik meg ezen a helyen élelmiszerbolt előrelát­hatólag soha. Mert ugyebár arra nem le­het számítani, hogy Vácról jár­nának át ide a kompon elin­tézni háztartási bevásárlásai­kat az emberek. Meg arra sem, hogy a községből, amelynek határához tartozik, Tahitótfa- luból jönnének ide a vevők há­rom kilométert kutyagolva, vagy autóbuszon, amikor a fa­luban is kielégíthetik vásáriád kedvüket. Szó sincs ilyesmiről, akik e helyre építették abban bizakodtak, hogy messzebbről, a:i egész nagyvilágból seregük errefelé a vevőközönség. Mert ez az üvegkastély járulékos beruházásként épült a cam- pinghez. 1964. késő őszén elhatároz­ták, hogy öt campinget kap a Duna-kanyar. Valóban, lehe­tetlen, hogy jönnek az idege­nek mindenhonnan a négy ég­táj felől és nincs elég hely, hol táborozzanak. Biztosítottak tíz és fél milliót a Dunaka­nyar Bizottságnak az öt tábor megépítéséhez, a kivitelezést rábízták a megyei tanácsra, a Belkereskedelmi Minisztérium pedig vállalta, hogy saját anyagi keretéből emel üzlet­házakat a táborokban. Építő­iparunktól szokatlan gyorsasá­got kívántak, mind az öt tá­bort 1965 nyár elejére meg kellett volna a járulékos üzlet­házakkal együtt építenie. A nagy ügy érdekében tervbürokráciánk is rugal­masnak bizonyult. Egyébként sokszor három esztendő is be­letelik az elhatározástól szá­mítva, amíg belekezdhetnek egy-egy építkezésbe, a tervdo­Ml LESZ VELED, BETONKACSALÁBON FORGÓ ÜVEOKASTÉLYKA? Ötleteket várunk az olvasótól! kumentáció elkészítése, jóvá­hagyása legalább ennyi időt emészt fel. Ezúttal azonban a Tervhivatal megengedte, hogy folyamatosan mutassák be a részlettervrajzokat, az építke­zésbe pedig belefognak azon­nal. így azután 1965 legelején, vagyis még télidőben lázas sietséggel megindult öt helyen az építkezés, sajnos a határ­idők betartásának ezúttal is objektív akadálya támadt, a hónapokig tartó áradás. Két campinget még így is megnyi­tottak, múlt augusztusban, má­sik kettő meg idén tavasszal kezdi fogadni a vendégeket. Az ötödik, a Pokol csárda mellett a Paradicsom-szigetre terve­zett, azonban végleg lekerült 37 idegenforgalom napirendjé­ről. Építés közben — mint most mondják — ki­derült ugyanis, hogy elfogyott a pénz, a többi négy költsé­geire kellett fordítani. Ez csak az egyik. Másik, ennél jóval nyomosabb oka az épít­kezés abbahagyásának a te­rület alkalmatlansága volt. Árterületre tervezték a tábort, olyan helyre, amelyet minden évben, hacsak kicsit is meg­duzzad, elönt a Duna és a talaj ennek megfelelően süp- pedékes, vizenyős. Szóval ab­bamaradt az egész. Minden esetre némi pénz elment köz­ben, de annyi baj legyen, hi­szen Mohácsnál, sőt a Duna mentén sok más helyen több is veszett, így legalább nem ölték bele hiába mind a pénzt. Lám, lám, mégis csak jobb lett volna betartani tervgaz­dálkodásunknak az építkezé­sekre vonatkozó szabályait, mondhatnák, akiknek gondo­latvilágától az új gazdasági mechanizmus távol áll. Ho­lott a gyorsaság egyáltalán nem zárja ki a megfontolt­ságot. Szabad is, lehet is a , kettőt párosítani. A megyei beruházás tehát abbamaradt, nem úgy a mi­NÉGYEN AZ MGMBŐL niszteri beruházás. Igaz is, ha egyszer valami benne van a tervben, azt meg kell lósítani már csak a tervfegye- lem okából is. Camping tehát nem lesz, de ott áll az üzletház. Felhív­ták nyomban az élelmiszer­kiskereskedelmet, tessék, i ez a gyönyörű bolt, vegye át. A vállalat erre azt mondta, nem veszi. Azért, mert nyári hétvégeken ezen a helyen megfordul néhány ezer ki­ránduló. nem gazdaságos e kora boltot üzemeltem. Ezek után a váci vendéglátóipart szólí­tották fel, vegye át, csináljon vele valamit Hogy is ne, mondta volna, ha meri a Ven­déglátóipari Vállalat, majd a saját üzememnek, a Pokol csárdának csinálok konkur- renciát. Tekintve a tekinten­dőket azonban mégis elment háztűznézőbe a vállalat. Szem­revételezte a szép objektu­mot, jól van, csinálok ne eszpresszó-cukrászdát, mondta és nem nagy meg­győződéssel mindjárt tovább útazott Szentendrére a járási tanácshoz. Ahonnan azonnal elmentek a helyszínre és megállapították, higiéniai okokból vendéglátó helyiség­nek nem alkalmas az épület. Nincs benne ugyanis sem­miféle megkívánt mellékhe- lykiég, se vízvezeték. szennyvízelvezető-Csatorna. Ha valamelyik békaember vállalkozna rá, a nagy kö­vet, — amely erre a vendég­látóipar szívéről leesett — ott találhatja a kompkikötő­nél a Duna fenekén. Mások­nak viszont továbbra is nyo-s- masztó gondot okoz ez az 4 üvegpalotácska, hogyan is le-1 hetne hasznosítani? Ugyan, siessünk segítségükre, $ talán éppen önnek nyájas ol- 4 vasó, támad valami jó öt-| lete, mit lehetne kezdeni ez-1 zel az épülettel? Próbáljuk § menteni ami menthető, mert § kereken egymilliókétszázezer | forintba került ez az építke- s zés. Ebből az összegből | azonban le kell vonni a hű- 4 tővitrinek és szekrények,! meg az egyéb berendezési tár- ! gyak, körülbelül 400 ezer fo- 5 rintra becsülhető értékét. | Nevezetesen a korszerű, szép s berendezés más helyen, bár- | hol felhasználható. így mind- ^ össze mintegy 800 ezer fo- 4 rint forog a betonkacsalába- S kon, ami bármilyen kevés! pénz is, azért ez a szép épü- | let ott, a Pokol csárda mel- § a-f Horváth Sándor, a szerszám- üzemből Üres a ház, nincs kacagás. Foto: Gábor lett, a Paradicsomszigeten va­lahogy kissé pokoli dolog Szakoly Endre Garaiszki László, a tmk-b ’l Foto: Nádas Megkérdeztük a Magyar , Gördülőcsapágy Művek diósdi ^gyárának szakszervezeti tit­kárát, Varga Gyulát, és Mé- S szaros József munkaverseny- ; felelőst, kiket tartanak a gyár f legjobb dolgozóinak. íme négy I a sok közül: vízveszélyes területeken ne építsék újjá az össze­dőlt házakat. A károsultak hosszú lejára­tú és kamatmentes kölcsönt kapnak, ha típus, vagy aján­lott tervek alapján építkez­nek. A kárfelvétellel egyidő- ben megállapítják azt is, mennyi anyagra lesz szükség az építkezésekhez. A Belke­reskedelmi és az Építésügyi Minisztérium pedig gondoskodik a soron kí­vüli any agszaui tasról. Elsősorban a legjobban ká­rosult területeken, Bács, Hajdú, Pest, Békés és Csong- rád megyében kapják meg az anyagokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom