Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-22 / 68. szám
nsr me ere* 1966. MÁRCIUS 22., KEDD T ánczenekaroknak A Pest megyei Népművelési Tanácsadó gondozásában megjelent a tánczenekarok számára készült műsorjavaslat. Az új módszertani kiadvánnyal segíteni akarják az egyik legnépszerűbb népművelési formát, az ifjúsági táncrendezvényekkel egybekötött művelődési, szórakozási lehetőségeket. A Csepel Autó művelődési otthonában, valamint Nagymaroson és Vácott a közelmúltban jólsikerült szakmai és módszertani bemutatókat rendeztek. E bemutatók számát a jövőben fokozzák megyénkben, mert alkalmasnak bizonyultak egészséges tapasztalatcserék lebonyolítására. Dr. Kelemen Endre szakreferens állította össze az ötletes kis füzetet, amit követ majd több ilyen jellegű módszertani, zeneelméleti, továbbképzési anyag és műsortanácsadó. A borítólapot Dániel Kornél tervezte. (P. r.) Vajdasági emlékek Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk... Hét állomás: Törökkanizsa, Zenta, Öbecse, Zombor, Csóka, Újvidék, Topolya; hét nap: tíz előadás, ötezer néző — ez az Állami Déryné Színház vajdasági turnéjának önmagában is beszédes statisztikája. De a számoknál is sokkal többet mond az a lelkes fogadtatás és őszinte barátság, ahogyan a magyar művészeket várták és köszöntötték a Jugoszláv Szocialista Köztársaságban mindenütt S ez talán még nagyobb élményt jelentett a társulat minden tagja számára A néma levente forró hangulatú, gyakran vastapssal jutalmazott bemutatóinál is. Pedig a sikert kivívni sem volt könnyű dolog Nemcsak a napi utazások fáradalma, a mindig más színházterem, az ismeretlen közönség állította nagy feladat elé a színészeket Zentán, Zomborban és másutt is gyakran lehetett hallani ilyen beszélgetést a nézők között az előadás megkezdése előtt: „Bajor Gizivel, Ruttkai Évával láttam utoljára A néma leventét...” Azután: Újvidéken például három nappal A néma levente bemutatója előtt még Honthy Hannának tapsolt a közönség, előtte nem sokkal pedig Gobbi Hilda állt a dobogón. Az utcákon elhelyezett plakátok már neves magyar operaénekesek koncertjét hirdették, a Magyar Szó pedig arról számolt be, hogy rövidesen Jehu- di Menuhin ad hangversenyt a Növi Sad-i rádió korszerű, négyszáz személyes stúdiójában. Mégis, a meghirdetett egy előadáson kívül még egyszer el kellett játszani A néma leventét az újvidéki közönség előtt — mindkét alkalommal telt ház s újra meg újra felzengő vastaps fogadta a kitűnő előadást BESZÉLGETÉS A FOLYOSÓN — Nem panaszkodni akarunk — mondja az egyik „őslakos” tanácstag Halásztelken, a tanácsülés szünetében. — De az igazság az, hogy nehéz ma, különösen Pest mellett, kisközségben élni. Itt van a mi falunk. Ügy nő, mint a bolondgomba eső után. Mindig új és új arcok, emberek. Hozzák a bajaikat, gondjaikat és rengeteg kérni valójukat., Jönnek, szünet nélkül. Még azt sem mondanám, hogy legtöbben csak a magukon levőt hozzák. Három és fél millió forint a községben a takarékbetét. — Rengeteg a lakásvita — kapcsolódik a beszélgetésbe egy másik tanácstag. — Nem mondom, fejlődik a falu, pedig főleg mi, nyugdíjasok tartjuk el. — A nyugdíjasok? Hogyan? — Meglepő, de így van ez. Az új házak után ugyebár nincs semmiféle adó, csak kedvezmény. Községfejlesztési adót is mi fizetünk. Nem mondom, felmegy évente nyolcvanezer forintra, de mi az? Csepp a tengerben, ha a kívánságokhoz mérjük. A házak épülnek, sokszor ott is, ahol nem kéne. Egyesek még csak építési engedélyt sem kérnek, húzzák a falat, ahol nekik tetszik. Van községfejlesztési távlati tervünk, de az idő már régen túlhaladt rajta. Nincs építőmérnökünk a faluban, aki ismerne minden elgondolást töviről hegyire, és társadalmi munkában kidolgozná a rendet. Mert pénzünk nincs újat csináltatni. Kellene vendéglő, szolgáltatóipar és sok más, ami nincs. De olyanok a hatósági előírások, egyszeriben elmegy a kedvük pénzt fektetni Halásztelekbe. — És a gyerekek? — kérdezi a pedagógus. — Majdnem ötszázan iskolások. A szülők kilencvennyolc százaléka az iparba jár dolgozni, a nők is. Két, vagy éppen három műszakosak. Tessék elgondolni, ki törődik a gyerekekkel? Ott még jó, ahol van nagyszülő, aki meleg tál ételt tesz délben eléjük. Csakhogy a mi falunkban ilyen a legkevesebb. Mint mondtuk, az emberek zöme bevándorolt, az öregeket otthonhagyták. És nincs napközi, nincs bölcsőde és kicsi az óvodánk. Évek óta kérünk napközit. Legutóbb erre az évre ígérték a képviselőnknek. Bár szóval még nem mondták, máris látjuk, idén sem lesz belőle semmi. Egy alsó- és egy felsőtagozatos napközi kellene. Jelenleg a gyerekek egyötöde tanuló- szobás. A hatodik-hetedikesek részére társadalmi tanulószobát rendeztünk be, sokan sajnálják érte a heti 45 forintot. A nyolcadikosok tanulószobája viszont túlzsúfolt, mert ott csak napi egy forintot fizetnek. Így aztán jó, ha a gyerek este jut meleg ételhez, ha a szülője megjön. Napközben marad a hideg lakás, a zsíros kenyér és a csatangolás. — Azért is rossz ez — szól egy másik közbe —, mert ezek a gyerekek otthon sem kapnak túl sok nevelést. Sokat úgy kell az első osztályban megtanítani az alapfogalmakra. Van egy kisfiú, aki idén jött hozzánk ötödikbe, s, és nem ismerte a „völgy” fo- § galmát. Nehéz, kitartó mun-^ kával arra törekedünk, hogyfc a szellemi érdeklődést és igé- ^ nyességet a gyereken kérész-^ tül juttassuk el az ilyen szü-^ lökhöz, mert ők mindenből ^ kivonják magukat. Persze, ^ tárgyilagosan elismerve, dől v goznak látástól vakulásig, kuporgatnak házra, lakásra, hogy megvethessék a lábukat. Benn elcsendesül a hangos $ interurbán. A cigarettaszünet- ^ nek vége. Szétnyomkodják a ^ tövig égett csikket, s sorjáz-§ nak vissza mind a meleg szó-8 bába. A tanácselnök máris 8 kezdi: — Akkor vegyük a követ-^ kező napirendi pontot: az^ OTP halásztelki lakótelepé- ^ nek és járulékainak építését... _ o A z emlékek és élmények hosszú sorát eleveníthetnénk: milyen nagy szeretettel fogadta az Állami Déryné Színház művészeit a zombori szkupsesi- na elnöke, vagy miként zajlott le a nevezetes csókái koktélparti, milyen nagy szeretettel segítette az együttest a vendéglátó Növi Sad-i rádió vezetősége, vagy hogy az igaz barát őszintesége hatotta át a zenei művelődési ház igazgatójának meleghangú pohárköszöntőjét. Arról is csak nagyon hosszan lehetne beszámolni, hogyan kalauzolták végig, mutatták be falujuk, városuk nevezetességeit a csókaiak csakúgy, mint a törökkanizsaiak, vagy milyen lelkesen muzsikált a csókái előadást követő banketten a Növi Sad-i rádió népi zenekara, vagy hogy a zentai művelődési ház igazgatója külön mozielőadást rendezett a huszonhat tagú együttes számára. Szép volt, felejthetetlen volt Sok köszönő szó és őszinte hangú vélemény hangzott el a tíz előadást követően. Csak néhányat idézek a sok közül, valamennyi* elmondására nem lenne hely. Márton Pál, a zentai szkupsesina elnöke: — Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk s kitűnő játékukkal igaz művészi élményt nyújtottak számunkra. Szeretjük a színházat, a játék varázsát, a magyar művészetet. De talán még ennél is többre értékeljük azt az őszinte barátságot, amely egyre közelebb hozza egymáshoz a két szomszédos ország népeit. Jöjjenek minél gyakrabban! Herczeg János, Zomborban élő vajdasági magyar író: — A néma levente régóta kedves színpadi élményeim közé tartozik. Újra látva sem veszített semmit varázsából s ez nem csupán Heltai Jenő érdeme, az Állami Déryné Színház művészeié is, akik nagyon tehetségesek. Kitűnően keltették életre az író megálmodta hősöket, élettel teli figurák története pergett le előttünk a színpadon. Sokáig emlékezni fogok a színészek nevére, játékára. Gerold László, az újvidéki Ma "var szó kritikusa: — Az Állami Déryné Színház előadása kiegyensúlyozott, egybeforrt együttesről vallott, amelynek nagy erénye a szép szövegmondás. A mű levegőjének színpadi megteremtői: Cselényi József díszletei és Rimanóczy Yvonne jelmezei jól illeszkedtek bele Csongrádi Mária rendező koncepciójába. Csongrádi érezte, hogy tragédiái anyag is rejtőzik a vígjátéki szövegben, igyekezett a két szélsőséges előjelű végletet ellenpontozás útján úgy érzékeltetni, hogy mind nyilvánvalóbbá váljanak a vígjátéki elemek ... Élvezetes színházi este volt. Szabadka Sándor, a Novi- Sad-i rádió igazgatója: — Már az elmúlt esztendőben sikerrel szerepelt a Vajdaságban az Állami Déryné Színház egyik társulata. Akkor a Bástyasétány 77. című operettet játszották. Jó előadás volt az is, de A néma levente mostani bemutatója maradandóbb, művészibb élményt nyújtott a közönségnek. Ez a vendégszereplés újabb bizonyítéka volt annak, hogy helyes volt a magyar falvak színházának és rádiónknak tavaly kezdődő kapcsolata, amelyet most már nem csupán tudomásul venni, hanem elismerni és tovább fejleszteni is kell. Őszintén kívánjuk ezt, de az óhaj mellett mindent meg is teszünk a további együttműködés elmélyítésére. HOTEL SPORT Hotel Sport — villan a fényreklámon. Hotel Sped — írják az újságok. S mindez egyidőben annyit jelent, hogy Budapesten megnyílt a lágymányosi Sport Szálló. Viszonylag hamar jutottunk el az örvendetes dátumig: Nem kellett hozzá két év, hogy előregyártott elemekből összerakják. Mindehhez külön öröm, hogy több, mint egy hónappal korábban nyithatták meg kapuját. A hétemeletes hotel 182 fürdőszobával is ellátott 'lakosztályt foglal magában. Egyidőben, több, mint három és félszázan vendégeskedhetnek itt. Az étterem százötven személyes. Bár és eszpresszó is fogadja a betérőket. Az utolsó lépés, a záróakkord a gépkocsi parkírozó építése. Ezzel végképp elkészül Budapest legújabb és egyik legmodernebb szállodája Társadalmi segítség az árvíz és belvíz következtében elszenvedett károk helyreállítására A Vajdaságban töltött kilenc nap gyorsan elröppent. De az emlékek, a barátságok, amelyek ezen az úton fakadtak, tovább élnek a színészekben csakúgy, mint a közönség szívében. Prukner Pál Az árvíz- és belvízkárok helyreállítására alakult országos operatív bizottság hétfőn Rostás István elnöklésével ülést tartott a Vöröskereszt székházában. A bizottság elhatározta, hogy a rendelkezésre álló anyagi lehetőséghez mérten az árvizek és belvizek által sújtott megyékben és Budapesten segélyt nyújt az ingó károk helyreállítására. A károsultaknak kifizetendő ösz- szegeket a helyi operatív bizottságok javaslata alapján a járási, illetőleg a megyei bizottságok állapítják meg. A segélyösszegek megállapításakor a múlt évi árvíz- és belvízkárok helyreállításánál alkalmazott irányelvek szerint járnak el, az elszenvedett káron kívül figyelembe veszik a károsult családok szociális helyzetét is. A segélyek maximális ösz- szege ötezer forint. A károk helyreállítására az operatív bizottság országosan mintegy húszmillió forintot juttat — Hétfőn az Egészség- ügyi Minisztériumban dr. Felkai Dénes főosztályvezető sajtótájékoztatón ismertette az április 7-i egészségügyi világnap célját és jelentőségét. Az Egészségügyi Világszervezet az idén azokra a sokoldalú egészségügyi problémákra kívánja a világnapon a figyelmet felhívni, amelyeket a gyors technikai és ipari fejlődéssel együttjáró urbanizáció, a lakosság mind nagyobb részének városokban tömörülése vet fel. Túl az ötvenediken k. m. • • Önállóságot kapott a C-lakótelep A DCM utolsó betűje tulajdonképpen csak akkor válik jogerőssé, ha cementóriásunk mészműve is megépül. Erre a közeli hónapokban sor kerül. Ennek egyik előjele, hogy a Buki-sziget melletti C- Iakótelep benépesedett. Hétközben máris 500 lakója van, de még várnak újabb építőket, s akkor ez a szám 700-ra növekszik. Ez már megközelíti egy kisebb falu lélekszámát. Nem könnyű rendet tartani, ennyi ember között, nem kis feladat érvényt szerezni a szocialista együttélés szabályainak Mindezt megkönnyíti a lakótelep önállóságának megadása, mm a tizennégytagú szállásbizott- ság megválasztása. A most megválasztott bízott- 8 ság elnöke Visinszki Károly« lett a 25-ös számú Építőipari 8 Vállalattól, helyettese pedig ^ Fábián Sándor, a Felvonó- és^ Gépszerelő Vállalat dolgozója.^ Megalakult a kulturális, 8 egészségügyi, szociális és § fegyelmi albizottság is. § A szállásbizottság széles ha- ^ táskörére jellemző, hogy a ga- ^ rázda, a közösség érdekét sér-8 tő személyeket joguk van ki- $ tiltani a lakótelep területéről. ^ A pontos szállásrend már ké-^ szül, ez lesz a C-telep alaptör-^ vénye. Aki megszegi, annak ^ vállalni kell a következménye- 8 két. P. R. S Nem sok sorakozik közülük a könyvesboltok polcain: kelendő portéka, elkapkodják a vevők. Szerényebben kezdte, kiállításban, példányszámban is, most — túl a félszázadikon — a kötetek ízlésesek, példányszámuk pedig azt tükrözi: a közönség megkedvelte a sorozatot. A Táncsics Könyvkiadó gondozásában megjelenő, Űtikalandok sorozat címet viselő kötetekre gondolunk. A közelmúltban jelent meg a sorozat 54. kötete, Kuno S. Steuben: Tutajjal a fáraók aranybányáihoz című könyve. Tízezren felül Egy könyvsorozat „történelmében” túljutni a félszázadik köteten, nem kis dolog. Főként úgy, hogy a példányszám 10—20 ezer között váltakozik — a fentebb említett 54. kötet például 22 ezer példányban jelent meg — tehát nemcsak vevőt, hanem — sok vevőt kell találni. Az Űtikalandok sikerrel teljesítette vállalt feladatát, sőt — érzésünk szerint — az indulásnál célul kitűzőiteknél jóval tovább jutott. A tarkaszínű, 'keményborítójú könyvek zsebben is elférnek, szórakoztató, a világ sok tájára elvezető olvasmányok, akár utazás közben is. Nem mélyre ásó tanulmányok, de nem is felületesek, kalandokat ígérnek, de e kalandok a jobbik fajtából, az értékesebbek közül valók. (A több, mint félszáz kötet közül mindössze három olyat említhetünk, melynek szerzői, ha nem találtak, hát — csináltak kalandokat.) Jónéhány olyan könyvet említhetünk — pl. Ungvári Tamás: Szigetország utasa, Máté György: Fények a dzsungelben — melyek szerzői túlmennek az útikalandokon, s szórakoztató, de színvonalas formában átfogó képet adnak egy-egy országról, annak népéről. Nem véletlenül említettük e két nevet: a sorozatban — s ezt örömmel nyugtázhatjuk — igen szép számmal szerepelnek műveikkel magyar szerzők; Benamy Sándor, Germa- nus Gyula, Gábor Miklós, Lindner László, Molnár Gábor, Passuth László, Pintér István, Radó György, Róna István és mások. Hawaiitól az Antarfctiszig A szerzők névsoránál még tarkább, változatosabb a tájak listája, melyeket megismerhetünk. Találomra említett példák csak: Hawaii, a hatodik világrész, azaz Antarktisz, Afrika sok országa, Dél-Amerika, Japán, Vietnam, Anglia, Polinézia, az Egyesült Államok, s hány olyan, valóban ismeretlen „táj”, mint a tenger mélye, a hegycsúcsok, az óceán hullámai. Helyes kiadói elvként értékelhetjük, hogy bátran kinyomtatnak ugyanarról az országról még egy könyvet, ha az újat, többet mond az előzőnél. Így például Brazíliáról több kötet szól, de egyik sem fedi — ismétli a másik mondanivalóját. Ugyancsak helyes törekvés, hogy a könyvek csak a legszükségesebb lexikális adatokat tartalmazzák — ezeket a téma iránt alaposabban érdeklődő másutt megtalálhatja — s a hangsúly a személyes benyomások, élmények, tapasztalatok vonzerején van. Erre jó példaként említhetjük Pintér István könyvét — Indul az SK 955-ös járat —, Fehér Klára — Nemes László munkáját — Gésák, pagodák, titkok —, E. C. His- cock kötetét, Kettesben az óceánokon. És itt, az izgalmas, értékes olvasmány kapcsán külön kell utalnunk egy könyvre, Juhan Smuul: Déli jégmezőkön című munkájára. A Lenin-díjjal kitüntetett kötet annak kiváló példája, hogyan lehet — kell — értelmezni az útleírást, hogyan emelkedhet az a szorosan vett irodalom rangjára! A szovjet szerző könyve az első, de nem az egyetlen a sorozatban, amely a kiadói igényességet dicséri, s arra figyelmeztet: érdemes odafigyelni e mostohán kezelt műfajra. A bővítés lehetőségei A sorozat köteteinek többsége céltudatosan vállalja a tudományos ismeret- terjesztést is, a szórakoztatás, útleírás mellett. A Centkiewicz házaspár könyve — A hatodik világrész titkai — például az Antarktisz állatvilágával ismertet meg igen alapos, mégsem száraz tudományossággal. Arkady Fiedler munkája — Az őrjöngő Ucayali — az Amazonas vidékének buja állat- és növényvilágát mutatja be, s a példák sorát könnyen bővíthetjük tovább. A továbblépésre e területen kínálkozik a legjobb lehetőség. Az érdekes és olvasmányos feldolgozáshoz > ezentúl is ragaszkodva, keresni — kutatni kell a világ bőséges könyvterméséből azokat a munkákat, amelyek a választott témakörön belül pluszként megalapozott természettudományi, földrajzi, sőt, gazdaságtörténeti ismereteket is adnak. Nem lenne érdektelen például a nagy aranylázak történetét feldolgozni, vagy akár az uránérc utáni hajszát, mert ezek útikalandok is, de ugyanakkor a világ megismertetésének jó eszközei is. Bővíteni lehetne a sorozat tematikáját azzal, ha világjáró riporterek munkáit is közbeiktatnák. A sajtó mind érzékenyebb krónikája a változó világnak, s nemcsak a nyugati országoknak, hanem a baráti államoknak is — csak a Szovjetuniót és Lengyelországot említjük — megvannak a maguk „száguldó riporterei”, akik hazájukban kiadott könyveit szívesen látnák magyar kiadásban. Ehhez természetesen gyorsaság kell, a fordítói, szerkesztői, s nyomdai munkát tekintve egyaránt. Kár lenne, ha elkényelmesedne, elöregedne ez a sorozat, s eddigi eredményei, sikerei alapján — indokolatlan is. Mészáros Ottó
