Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-04 / 53. szám

MSI MEGYEI 1966. MÁRCIUS 4., PÉNTEK Áprilisban tíz adásból álló vetélkedőt rendez a rádió A Művelődésügyi Miniszté­rium és a Rádió közös felhí­vást intézett Baranya, Bács- Kiskun, Fejér, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád, Pest (a főváros kivételével), Somogy, Szolnok, Vas és Veszprém megyéhez, hogy ve­télkedőn döntsék el, melyik­nek lakói ismerik legjobban székhelyük és falvaik történe­tét. A vetélkedő tíz adásból áll majd. Az első hat műsor­ban — április 22 és július 1 között — minden második pénteken este két megye ver­senyzői állnak szemben egy­mással. Az „összecsapásokat” egyenes adásban sugározza a rádió, s így a hallgatók is együtt izgulhatnak a részve­vőkkel. A hat győztes „csapata” a második fordulóban ősszel mérkőzik majd három adás­ban a döntőbe jutásért. A döntőbe három megye ver­senyzői jutnak. A versenyben a megyék „kollektíván” vesznek részt, tehát bárki szerepelhet, min­denkire sor kerülhet. Hidroglóbus és úja bb 7 kilométer vízhálózat épül Halásztelken A Fővárosi Vízművek segít­ségével tavaly négykilométe­res szakaszon épült Halásztel­ken vízvezeték. Bár az a rész elsősorban a község határá­ban működő üzemek folyóvíz­Olasz folyóirat cikkei a váci hajógyártásról Terjedelmes olasz szaklap érkezett a minap hozzánk. Az „II Sestante” című folyóirat, az olasz hajógyártás szócsöve részletesen foglalkozik a Ma­gyar Hajógyár és Darugyár váci gyáregysége által készített vízibusz prototípusával, amit az ACNIL cég megrendelésére Felesleges párhuzamosságok és egyéb problémákat felvető életünkben nem létezhetünk okmányok, nyilvántartások, statisztikák nélkül. Azt bi­zonygatni sem kell, hogy az emberek panaszait — még ha több fórumot is megjárt az ügy — ki kell vizsgálni valamilyen pártatlan szerv­nek, nehogy törvénytelenül, jogtalanul szenvedjen hát­rányt bárki is. De vajon nem tudnánk-e megoldani, hogy ez egy szerv legyen, amely valóban képes időt és ener­giát fordítani erre a munká­ra, s nem több, amelynek emberei — éppen azért, mert a sok párhuzamosság miatt torlódik a munkájuk — csak sebtében tudnak foglalkozni a dologgal? S szükség van ok­mányokra, statisztikákra, nyilvántartásokra is. De nem vitás, hogy nem szükséges valamennyi, amit mostanában vezetni kénytelenek a hivata­lok, a vállalatok. Rostálás nem árt majd, s bizonyára hamarosan meg is történik ez. Hiszen az új gazdasági me­chanizmus körüli vitában sok szó esik a követelményeknek jobban megfelelő munkastí­lusról. Arról a követelmény­ről, hogy a sok papírt felvált­sa a több felelősség, a párhu­zamos ügyintézést pedig az érdemi, a felelősséget vállaló, az ügyet valóban elintéző, nyugvópontra vivő döntés. Ügy hisszük, most már va­lamennyien értjük, miről van szó. Mi se pazaroljuk tovább feleslegesen a papírt... P. I. készítettek a Derecske dűlői üzemben. A folyóirat egyetlen száma két váci vonatkozású cik­ket is tartalmaz. Egyiket a Magyarországon járt Mazzino Bogi írta, a Velencei Hajózási Társaság műszaki igazgatója, aki részletesen is­merteti magyarországi tapasz­talatait. A másik cikk szerzője Bruno Bellotto újságíró, aki az olasz határon várta az odaér­kező vízibuszt és figyelemmel kísérte útját a vízretételig. Részletek Mazzino Bogi cikkéből: „Az előzetes szerződési ha­táridő teljes figyelembevételé­vel lebonyolódott a Váci MHD gyártotta új vízibusz teherpró- bája. A Vácott gyártott vízi jár­mű 181-es számot kapott a la­gúnák városában”. Az igazgató ismerteti a ma­gyar hajógyártás jellemzőit. Leírja, hogy milyen próbáknak vetették alá az új hajót. A leg­nagyobb megelégedés hangján ír a minőségi követelmények teljesítéséről. Kellemes megle­petésként sorolja fel, hogy mindössze 19 hibapontot talál­tak; nagy részük apró, jelen­téktelen észrevétel. „Egyetlen nagyobb kifogásunk volt: a ki­pufogó áthelyezése. Ezt rekord­idő alatt, remek minőségben tervezték és szerelték össze a váciak”. A másik írás szerzője, Bruno Bellotto újságíró „A Dunától a Szent Márk té­rig” címet adta hatoldalas, ér­dekes cikkének. Sokat fejtege­ti a két nép történelmi kapcso­latait. Érződik az őszinte meg­győződés a hangján, hogy a nemzetközi munkamegosztás­ból származó kereskedelmi kapcsolatok, a hasonló termék­cserék milyen sikeresen oszlat­ják el azokat az előítéleteket, amelyek a két társadalmi rendszer különbségéből fakad­nak. örömmel olvastuk a tekin­télyes olasz szaklap cikkeit, amelyből kicsendül a váci ha­jóépítők munkájának megbe­csülése, és az elismerés, amely- lyel az itt készült vízibuszt Ve­lencében fogadták. (Herendi Ildikó fordításának felhasználásával) ellátását szolgálja, mégis ala­pot adott az ivóvíz társulat megalakításához. Tavaly év végén a lakosság többsége ön­ként jelentkezett. Vállalták a lakóházankénti kétezer forin­tos költséget, hogy a község minden utcájába eljusson a víz. A társulati tagok tavaly 130 ezer forintos társadalmi mun­kát végeztek a vízbevezetés­nél. Idén még többet, 200 ezer forint értékű munkát vállal­tak. Az így megtakarított pénz hozzásegíti őket a hidro- glóbus építéséhez, ami nélkül kiterjesztett vízhálózat nem működhetne. Egy a világjárók közül Fiatal ember Öcsai Mihály, a Világjárók Klub­jának ceglédi tag­ja. A klub is fia­tal, egy éve sincs, hogy létrehozták, ő azonban „öreg” világjárónak vall- hataá magát, öt év alatt több mini harminc alkalom­mal járt külföl­dön, mint turista. Csehszlovákiá­ban, az NDK-ban, Romániában, a Szovjetunióban, Svédországban, Ausztriában, az NSZK-ban, Bel­giumban., Hollan­diában, Svájcban és Franciaország­ban fordult meg eddig. Utolsó túrája az ősszel Lengyelor­szágba vezetett. Most tavasszal Jugoszláviába akar utazná. Ter­vei között szere­pel egy olyan csehszlovákiai kirándulás is, amelyen Hanzel- káékkal is talál­kozhatna. A klub legutób­bi összejövetelén kedves vendég lá­togatott el hozzá­juk. Parízek, a híres csehszlovák, Afrika-kutató (aki negyven éven át tanulmányozta az egykori Belga- Kongó vidékét) tartott előadást a magyar világjáró fiataloknak. Az előadás után Parízek a Világjá­rók sorozatban megjelent Zúg a Kongó című köny­vét dedikálta a fiatal ceglédi ván­dornak. Áradó fény­özönben A hosszú hónapokra elha­gyott műterembe újra élet költözött Remsey Jenő haza­tért Párizsból Gödöllőre. Már új vásznakat feszített az áll­ványra, irigylésre méltó élet­erővel, az élet elevensége iránti fiatalos fogékonyság­gal dolgozik. 82 éves, és új eszközöket, új élményeket, új szintézist keres. Azt mondja, új korszakhoz érkezett, min­dent most kezd csak igazán. A festékes üvegek nyüzsgő sokaságban rajzanak az asz­talon, keze körül. 1957-ben járt először külföldön. 26 képével érkezett Párizsba, ahol az Institute Hongrois tá­mogatásával kiállítást rende­zett. Az Art és az Humanite kritikusa elismerően írt róla. Párizs megszerette. Akárcsak ő Párizst. A varázslatosan kék levegőt, a Szajna fölött remegő kék ködöket, a párizsi embereket. Két év múlva újabb kiállí­tásra utazott, azután 1963- ban megint kinn járt. Tavaly egy magyar származású pá­rizsi képkereskedő hívta meg, aki Mentonban nyitott ga­lériát. Ott újabb meghívások­kal fogadta a párizsi Galeri Mouffe. A Galeri de Paris is hívja New Yorkba ez év jú­liusában. Lelkesedve mutatja a kül­földi újságokat, a kritikákat. Meséli sikereit, élményeit, az­után a csalódásait is. Nagykőrösön rendezett nemrég kiállítást Egyetlen Fotó: Gábor sugarak szerepét, rejtélyeik megfejtését. Műterme hatalmas ablakán száz színben zuhog be ez a fény, végigömlik a sorba ra­kott vásznakon. Ott ragyog a muzsikáló ember kottáján, az olvasó bohém festő körvona­lain, a szomorkodókon, a gyermeküket féltő anyákon. Háromezer képet nézett vé­gig Párizsban. Kubistákat, konstruktivistákat, absztrak- tokat, és ki tudja, hány iz­must és hány modern irány­zatot. Aztán hazajött és ugyanaz maradt, ami azelőtt volt. A fények, az emberek, a tiszta gyermeki pillantások, a gondterhelt, vagy álmodozó arcok, az emberi melegség festője. — Emberszabású művésze­tet kell teremteni, csak en­nek van értelme. Az üres absztrakciók számomra hiá- bavalóak. Amiről én beszé­lek, arról csak ezen a nyel­ven lehet szólni. — Heves mozdulatokkal kíséri szavait Fiatalosan borzas, de már ősz haja furcsa kontrasztja ki- apadhatatlanul lobogó szemé­nek. Kirakja vásznait, odahord­ja mindet elénk, a fényre. Várja véleményünket, vitá­zik, és ragyog a tekintete, ha megértésre talál. Fellelkesül, terveiről beszél. Az újról, amit még csak most próbál megfogalmazni. Árad, hévül. Pajtás és tanító, szertelen és elmélyült egyszerre. így áll előttünk. 82 éves fejjel egy új korszaka küszöbén. Dozvald János LEGYŐZTE A? ELEKTRONIKUS GÉPET Daniel Armstrong angol főtörzsőrmesternek sikerült legyőznie egy elektronikus számítógépet. A versenyfeladat úgy szólt, hogy a térképről ki kell szá­mítani különféle teherautók megtett távolságát öt külön­féle város között. Daniel Armstrong három perc 55 másodperc alatt oldotta meg a matematikai kérdést, amelyhez az elektronikus gépnek 3 perc és 60 másod­percre volt szüksége. rézkarcot sem vásároltak tő­le. Előtte hosszú éveken át nem fogadtak el tőle képet. Az utóbbi években nyílt szá­mára újra lehetőség kiállítá­sokon szerepelni. Való igaz, pályája nem volt zökkenőmentes. Az életet nem látta minden pillanatban tisz­tán, a maga bonyolultságai­val. Festői pályáját tévedések is kísérték. Egy azonban — a döntő alapélmény — változat­lanul él, kifényesedett benne. Az embereket szeretni kell, az életnek a szépség ad értel­met, a szépség és a ragyogás, a fény, ami az emberi érte­lemből és a természetből él­tetőén árad. Utazás Párizsban a metrón. : Szemben vele, egy kis párizsi i midinette olvassa az újságot, I s az ablakon bevillognak az j elfutó megállók fényei. Az i újságból öles betűk röpköd- ; nek felé. Politikai krízisről, ; reklámokról, színházi életről. S közben apró gondjaira gon­dol, hogy hol kap vajon éj­szakára szállást, hogyan is­meri ki magát a városban. Mindez képpé alakul emléke­zetében, s megfesti. Vászonra viszi a párizsi élet színeit és ellentmondásait. A kávéhá­zak életét, a rang, a pénz, a polgári élet diszharmóniáját. Az ablakon fénysávok zuhog­nak, keresztezik, metszik egy­mást, befonják az embereket, felragyognak a ruhákon. Amikor Remsey Jenő bu­dapesti kiállítását végignéz­tem, kissé értetlenül álltam, ezek előtt a fénysávok előtt, melyek minden képén újra ismétlődnek. A mostani be­szélgetés megértette velem, hogy ezek a mindenütt beto­lakodó, mindenhová odatele­pedő arcokra zuhanó, az anyag szövetén is áthatoló fénysugarak a festő hitval­lását ismétlik százszor, és ezerszer. Hitvallását arról, hogy az éltető sugár életünk alapja. Remsey Jenő képei a fény szeretetéről beszélnek. — A század fényét keresem. — mondja felparázsló tekin­tettel, s szávaiból kitetszik, hogy a legmodernebb tudo­mányokig, nyomon kíséri a — Általában utálom, úgy érzem, hogy vegyszer-táplá­lékra ítéltek. De most ja­vaslom. Teletöltötte az injekciós- fecskendőt, s én addig néz­tem a műveletet, míg elkezd­tem reszketni. — Mit csinál vidéken? — Riportot — Riportot, riportot. Olvas­ta Eisenhower „Report” című könyvét? Abban írja le a legnagyobbképűbben fogal­mazott megbízatást, ami el­hangzott valaha. Mikor a tá­bornokot a hadüzenetkor a szenátus elé rendelték, azt mondták neki: „Megparan­csoljuk, foglalja el Euró­pát!” ... Felszisszenek a szúrásra, egyben meg is könnyebbülve. — Maga is műbőrszoknyát hord. Azt hiszik, egészséges ez? Nézze meg az én inge­met, ilyet még nem látott és nem is fog. Valódi cérnaing. Harminc éves. Csak a gal­lérja hegyes egy kicsit. Di­vatjamúlt. Elfelejtettem a penicillint — Tessék? — Elfelejtettem a penicil­lint! Vizet kapott. S még egyszer felszívja a fecskendőt. Közeledik. — Ugye, nem haragszik? Ránevetek és nemet in­tek. PÁ a paciensnél, a beteg is el­mondja, mi baja, cserébe a doktor is panaszkodik a szívé­re, a fájós lábaira... Sokszor egy teljes órát késik a dél­utáni rendelésről. Sebaj. Hosz- szű még a nap. Az utolsó takarítónő is el­megy, amire lezárja szobá­ját. Mindebből már kiderült, hogy a doktor bácsi irgalmat­lanul sokat beszél. Hozzátartozik még a dok­tor bácsi charme-jához, hogy elárulja az orvostudomány­nyal szembeni kételyeit a be­tegnek. Nekem például ezzel ren­delt penicillin injekciót a to­rokgyulladásomra tegnap­előtt: — Általában segít. Biztos gyógyszer nincs! És ajánlotta a kamillateát. Harmadnap ezzel a kérdés­sel fogadott: — Ügy gondolja, adjak megint penicillint? — Én nem tudom, doktor bácsi, de holnap vidékre uta­zom, magázhatok, átfázhatok, — jó lenne erőteljesen le­zárni ezt a betegséget, mert aztán élőiről kezdhetem a kínlódást. — Szereti az orvosságot? — kérdezi gúnyolódva. J A Doktor bácsi az én körzeti $ orvosom. S ilyen minőség- ^ ben a család háziorvosa már ^ vagy tizenöt éve. Akkoriban ^ sokat találkozott velem. Gyak- ^ ran adtam neki dolgot, vissza- i visszatérő magas lázaimmal. $ Egyszer túl jól sikerült a hő- $ mérő feldörzsölése: negyven & fokot mutatott, s már nem s volt időm lerázni. ^ — Hö... köszörülte meg a 5 torkát és dörmögött valamit. § Akkor megállapítottam róla, $ hogy egy korrekt ember. S $ azontúl is mindig kiírt az 5 iskolából. $ Ma már csak ritkán talál- $ kozunk. De akkor hosszasan. $ Mert nála aztán nem áll a § szokásos panasz, hogy az or- ^ vos kapkod, mert sok a be- J teg. öt nem zavarja, akárhá- ^ nyan várakoznak az előszo- ^ bábán. A legnagyobb járvány 5 sem hozza ki a sodrából. Ügy ^ véli, ha neki van türelme, $ legyen a gyógyulni akaróknak ^ is. S a doktor bácsinak telik ^ a nap huszonnégy órájából: ^ reggel nyolckor kezd a ren- ^ delőben, hosszasan foglalkoz- i va mindenkivel, tart amed- 5 dig tart! Utána beteglátoga- $ tásra indul. Lelkiismeretesen ^ kaptat le-fel a lépcsőházak- $ ban, szuszog, fúj, hiába, ne- ^ hezen veszi már a lépcső- fcket, — kipiheni magát aztán Panaszos levelet hozott a posta. Valamilyen bonyolult házépítési ügy — hat sűrűn gépelt oldalon. Fontos dolog­ról van szó, ez nyilvánvaló, még akkor is, ha úgynevezett „kis ügyben” készült a pa­nasz. Aki írta, annak szinte életfontosságú probléma, még akkor fa, ha országos mére­tekben gondolkozva akadnak ennél fontosabb ügyek. A pa­nasz-beadvány másolópapírral készült, csupán a címzés he­lyén látszik az eredeti gépelés nyoma. S a végén ott áll a felsorolás: „Jelen panaszomat elküldtem a városi tanács el­nökének, a népi ellenőrzési bizottságnak, a városi pártbi­zottságnak, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának és az Épí­tésügyi Minisztériumnak.” Nem ritka, hogy egy-egy panasz elintézése — mivel a bejelentő, a panaszos a leg­különbözőbb szervekhez egy­szerre fordul védelemért, or­voslásért — féltucatnyi szer­vet foglalkoztat egyszerre. így aztán az történik, hogy az igazságát kereső állampolgár hibájából válik tengeri kígyó­vá egy-egy ügy. A bürokráciának, a párhu­zamos ügyintézésnek riasztó eseteit sorolhatnánk fel. Elé­gedjünk meg egy példával. Egy falusi KISZ-titkámak a panasza. KISZ-bál szervezésé­be kezdett. Azt hitte, ez egy­szerű dolog. Amíg azonban a különböző engedélyeket, hoz­zájárulásokat megszerezte — hiszen kell hozzá engedély a tűzoltóságtól, a rendőrségtől, a tanács két osztályától stb. — elment a kedve az egész táncmulatságtól — úgy meg­táncoltatták. Vajon nem lehetne mindezt egyszerűbben, párhuzamosság nélkül? Bizonyára lehetne, hi­szen a hivatalok dolgozóinak sem érdekük, hogy feleslege­sen dolgozzanak. Az előbbi példához térve vissza: elég bosszúságot okoz a községi ta­nácsoknál dolgozók számára, hogy négy féle nyilvántartást kell vezetniük: „a műsoros táncmulatságok engedélyeit”, „a műsor nélkülieket”, a „belépős táncmulatságokat” és a „belépő nélkülieket” kü- lön-külön nyilvántartásban kell vezetniük. Természetesen mindegyiknél más és más az engedély kiadásának módja, s az is természetes, hogy a mű­velődési ház vagy otthon, ahol a rendezvény lezajlik, szintén vezeti mindezt. S időnként — havonként, ne­gyedévenként, félévenként vagy évenként, kinek mikor kell — jelenti ezt a saját fel­sőbb szerveinek, ahol ezeket összesítik, s tovább jelentik, fogyasztva a papírt és az ér­tékes emberi munkát. Esztendők óta elszánt harc folyik a bürokrácia, s ennek egyik válfaja, a párhuzamos ügyintézés, a felesleges irka- firka ellen. Ennek a harcnak Van bizonyos eredménye, de igen kevés. Ismételjük: a felesleges pa­pír ellen emelünk szót, hi­szen bonyolult közigazgatási Kétszer szúrtak meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom