Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-31 / 76. szám

fI»T mir. vH •gJCMao 196«. MÁRCIUS 31., CSÜTÖRTÖK Koszorúzás Az 1945-ben mártírhalált halt Gelléri Andor Endre munkásnovellista születésé­nek 60. évfordulója alkal­mából a Magyar írók Szö- 'etsége szerdán koszorúzási innepséget rendezett az író igykori lakóhelyén, Óbudán — a Beszterce utca 25. szá­mú háznál. Kerti traktor háztáji gazdaságává Az idén először vásárolhat­tak a háztáji gazdaságok, illet­ve a háztáji társulások kerti traktort. Az Agrotröszt 140, tíz- lőerős, Diesel-meghajtású gé­pet vásárolt e célra Csehszlo­vákiában. A jól kihasználható, „ügyes” kis kerti traktorok négy munkagéppel — kultivá- torral, forgó kapával, ekével és pótkocsival — kerülnek for­galomba. Az első szállítmá­nyok — ötven darab — csak­hamar forgalomba kerülnek. Orosz Adél és Róna Viktor Havannában Orosz Adél és Róna Viktor havannai vendégszerepléséről érkeztek hírek Budapestre a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetébe. A magyar balettpáros március 25-én és 27-én „A hattyúk tava" főszerepében aratott nagy sikert a Garda Lorca színházban. Kubai ven­dégszereplésük során még öt alkalommal lépnek fel a ha­vannai nemzetközi balettfesz­tivál műsorában. A NAPFÉNYES DUNA-PARTON Még fúj a szél, csípős a levegő, külö­nösen a hegykoszorúval övezett Duna Partján. Azért nagyon jólesik, nagyon egészséges a délelőtti séta a kis óvodásoknak. Nagymaroson találkoztunk velük, amikor éppen a folyópartra mentek. Ott játszottak azután az óvónénik gondos felügyelete mel­lett a friss levegőn, a napfényben. Fotó: Gábor Vízrendezés a Kis-Balatonon Mezőgazdasági művelésre alkalmassá teszik a Kis-Balaton 7000 holdas lápmezejét Hétezer holdas lápos, tőze- ges területet tesznek mező- gazdasági művelésre alkal­massá a kis-balatoni vízren­dezés során. A Nyugat-Du­nántúli Vízügyi Igazgatóság 1961-ben kezdte el a hetven- millió forintos költséggel fo­KÖNYVESPOLG LUCIAN BLAGA: Mágikus virradat Örömmel vettem a kezem­be ezt az ízléses kivitelű, testes verseskötetet: száza­dunk román költészete e je­lentős képviselőjének élet- művéből\készült gazdag vá­logatást./Ritka ajándék ez a magyar olvasónak, hogy egyetlen költőt tíz híján há­romszáz versén keresztül is­merhet meg. Lucian Blaga (1895—1961) bő terméséből — ha be akarjuk mutatni e „kü­lönös érzékenységű” költőt, akinek „lelke csillagokat hor­doz és tejutakat” — köny- nyen kitelik ez az életműnek is beillő válogatott verskö­tet. A kötetet szerkesztő Domokos Sámuelt a költői arckép bemutatásánál a tel­jesség igénye vezette, s mindjárt mondjuk is ki, hogy e célját sikeresen meg­oldotta a legjellegzetesebb blagai versek jó érzékű ki­választásával. Ki hát ez a költő, akit ér­demes volt sok színű hang­skálájának mondén változa­tában a magyar olvasókö­zönség kezébe adni? Domo­kos Sámuel maga mondja a kötet bevezető tanulmá­nyának mindjárt az elején, amikor Blagát a XX. szá­zad román költészetének Tu­dor Arghezi mellett az egyik „legtehetségesebb és legeredetibb" egyéniségének nevezi. Uj szint hozott századunk román lírájába, amikor a korabeli költőket az ősök dicsőítéséből táplálkozó faji misztika foglalkoztatta. Blaga függetlenítette magát az ak­kor divatos minden hagyo­mányos költői irányzattól. Indulásakor ugyan a nyu­gati — főként a német expresszionisták formai esz­közeiből merít, azonban erős költői egyénisége magába ol­vasztja, egyénivé nemesíti azokat, s mint azt Domokos Sámuel helyesen állapítja meg: „nem utánzója, még csak követője sem senkinek”. Költői világa a modern ember problematikájával te­lítődik, a lét nagy kérdései­nek megoldásán vaiúdik. Sa­ját irracionalista világképet lyó nagyarányú munkát, amely 1967-ben fejeződik be. Szivattyií, zsilip és csator­nahálózattal a mezőgaz­dasági termeléshez szük­séges szinten tartják a vizet az 1—6 méteres tőzegréteg­ben, amely vízbőség idején magába szívja a nedvességet, csapadékmentes periódusban pedig teljesen kiszárad. Az altalaj öntözéses rendszeren a Balatonba vezetik a fe­lesleges vizet, szárazság idején pedig onnan szi­vattyúznak a tőzegrétegbe. A híres kis-balatoni rezer­vátumot töltés választja el a 7000 holdas művelés alá kerü­lő területtől, így az állat- és növényvilág zavartalanul él­het. — Tanácskoznak az úttörők április 6-án délelőtt Vácott, a városi pártbizottság épületé­ben. Az úttörőcsapatok küldöt­tei gyermekek és tanárok a 20 éves évfordulóval kapcso­latos leendőket, az úttörőpró­bákkal kapcsolatos problémá­kat vitatják meg. KIOSZTOTTAK A NEMZETI SZÍNHÁZ TERVPÁLYÁZATÁNAK DÍJAIT A Magyar Építőművészek Szövetsége elnökségének és a Nemzeti Színház tervpá­lyázat bíráló bizottságának i jelenlétében szerda délben a szövetség Puskin utcai szék­házában dr. Polinszky Ká­roly művelődésügyi minisz­terhelyettes kiosztotta a pá­lyadíjakat a nyerteseknek. A díjkiosztáson nemcsak a ha­zai, hanem — néhány kivé­teltől eltekintve — o pályá­zat külföldi nyertesei és a megvásárolt pályamunkák ha­zai és külföldi képviselői egyaránt megjelentek. A bí­ráló bizottság, mint ismere­tes, első díjat nem adott ki. 200 000—200 000 forintos má­sodik díjat Jan Boguslawskl, valamint Hofer Miklós ma­gyar építész vette át. A 150 000 forintos harmadik dí­jat a szovjet tervezői munka- csoport nevében B. Grancev, a két magyar munkaközösség képviseletében Molnár Péter, illetve Nagy Elemér kapta. Ezenkívül három pályamun­kát 90 000—90 000, öt tervei 60 000—60 000 forintért vásá­roltak meg a tervezőktől. Ésszerű és gazdaságos A* élelmezésügyi és a földművelésügyi miniszter együttes utasítást adott ki a termelőszövetkezetek ta­karmánykeverő tevékeny­ségének bővítésére. Az in­tézkedés szerint — bizo­nyos feltételek mellett — ezentúl termelőszövetkezeti gazdaságok is készíthetnek saját szükségleteik fedezé­sére takarmánykeveréke­ket. Ehhez az Élelmezés­ügyi Minisztérium felügye­lete alatt működő keverő­üzemek, előre megkötött szerződések alapján, meg­felelő koncentrátumokat biztosítanak. A szövetke­zeti gazdaságok igényüket a megyei gabonafelvásárló és feldolgozó vállalathoz április 1-től kezdődően írásban jelenthetik be. Az igénylés jogosultságát a megyei állattenyésztési fel­ügyelőség cs a megyei ál­latforgalmi vállalat bírálja el és kedvező véleményezés esetén a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat köte­les a termelőszövetkezetek­kel szállítási szerződést kötni A legutóbbi időkben sok vita volt a takarmányke­verékek miatt. Kétféle ál­láspont csapott össze. Az egyik szerint csakis köz­pontosított telepeken, nagy­üzemi módon lehet ilyen keverékeket előállítani. Sok termelőszövetkezet ugyanakkor azzal érvelt, hogy a központosítás telje­sen ésszerűtlen, mert a ke­verésre szánt nagy tömegű abraktakarmányt el kell szállítani a keverőüzemek­be, majd onnét ismét vissza a termelőszövetkezetbe. A keverés művelete azonban egyáltalán nem olyan bo­nyolult, hogy azt önállóan a szövetkezeti gazdaságok­ban ne tudnák elvégezni. Ez utóbbi helyes érvelés és gazdaságossági megfigyelé­sek alapján került sor az intézkedésre. Tények bizo­nyítják, hogy tavaly pél­dául csaknem kétszázezer vagon takarmány ide-oda szállítására kényszerültek a termelőszövetkezetek csak azért, hogy kereken százezer vagon keverékta­karmányt felhasználhassa­nak. Pedig ha megkapták volna keverésre a koncent- ráiumot, akkor az amúgy is túlterhelt szállítóeszkö­zöket másra használhatták volna fel. Az is bebizonyosodott, hogy a termelőszövetkeze­tekben felszerelt kisebb ke­verőgépek kevesebbe ke­rülnek, mintha nagyobb üzemeket létesítenénk. Ilyen értelemben is hasz­nos tehát ez a lépés. És még inkább: eddig az a visszás helyzet alakult ki, hogy több termelőszövetke­zet beszerezte ugyan a ta­karmánykeverő felszere­lést, de nem volt joga a keverék előállítására, nem kapott koncentrátumot és a gép kihasználatlanul állt. A mostani intézkedés kezdeti lépésnek tekinthet­jük. Az utasítás ma még több olyan megkötöttséget tartalmaz, amelyek a jövő­ben — ahogyan erősödnek a közös gazdaságok, növek­szik a termelőszövetkeze­tek önállósága — meg- szüntethetők. Nyilvánvaló, ha a termelőszövetkezetek a következő években to­vább javítják ab rak takar­mány-helyzetüket; egyen­súlyt teremtenek takar­mánytermelésük és fel- használásuk között, akkor az a kívánatos, hogy min­den gazdaságban a hely­színen állítsák elő a takar­mánykeverékeket. Az ész- szerűség és a gazdaságos­ság követelményei csak ily módon juthatnak érvényre. H. L. alá­Megnyílt a húszévesek rnhaboltja A ruházati kereskedelem nagy érdeklődésre számottar- tó üzlettel gazdagodott. A Fő­városi Ruházati Bolt Vállalat szerdán délelőtt a Lenin körút 30. szám alatt megnyitotta a húszévesek boltját. Az új szaküzlet — mint a neve is jelzi — elsősorban a fiatal nők szolgálatában áll. Két és fél millió forintos áru­készletének mintegy 30 szá­zaléka finom konfekció és igen sok monopolcikk, amit az üzemek csak ennek az üzlet­nek adnak. Már a nyitásra is számos exportra gyártott mo­dellt kapott a bolt. A szak­üzlet különlegessége, hogy szocialista szerződés alapján például a Május 1. Ruhagyár, a Debreceni Ruhagyár és több szövetkezet KISZ-fiataljai gondoskodnak áruellátásáról. dYURKÓ-Akefefeze# — Nézz rám és megtudod ... Hall­gasd meg hangom és megtudod ... Ta­pintsd meg ruhám és megtudod... mondta olyan halkan, hogy inkább csak agyam rezonált szavára, mintsem fü­lem. Szólt és leült, velem szemben egy régi karosszékre, amely nem tudom, honnan került szobámba, és amely olyan volt, mint az etruszk szarkofá­gok. S arcán mosoly jelent meg, olyan, mint ezen a szarkofágon a holt szobrá­nak mosolya. Megijedtem. — Miért a rémület? — hajtatta le fejét, s már száját se láttam, hangját se hallottam, de mégis értettem, amit mond. — Miért a rémület, hiszen is­mersz, szeretsz... én vagyok a betel­jesült ... Én vagyok a csend és a né­maság, amely mindent beborít fekete leplével... Én vagyok a csipkés gon-' dolat, amely lágyan úszkál a felszí­nen ... A kő, amely utadban állt és holnap is állni fog... Nézd ruhám, so­hasem szakadt és sohasem szakad el, színe is örök. Szürke. Nézd a bőröm, mindig ilyen volt és mindig ilyen lesz... Ahol én megjelenek, nem hajt bimbót a virág, mert én a magot aka­rom és nem a virágot... Ahol én meg­jelenek, nem lesz férfi a csecsemőből, csak halott, mert a halottat szeretem, és nem a holmi gyógyszert, amely óvja a férfiváérést... Nyugalmat hirdetek és osztok mindenütt, ahol csak tehetem, a változtathatatlan nyugalmat... Az óra megállt. A szürkület se tom­pult az estében és a kinti fények is megdermedtek a falon. — Öh, ha én lehetnék mindenütt az úr, milyen nagy csend és némaság, mily tökéletes nyugalom lenne a világ ... Csendes, néma és szürke... És csak kő lenne mindenütt... Hidd el, a kő a csend, a kő a nyugalom... Nem len­ne madár és nem lenne víz se, hogy házat adjon a halnak, nem lenne szél se, mely zajt csinál és virágok porát hordja a hátán és felhőt hajt tova az égen... Semmi se lenne, csak a nyu­galom... A te nyugalmad, a te csen­ded. ... Lásd, az lenne a tökéletes, a befejezett: a kezdet. Amikor nem volt dal és szerelem, nem volt üllő és ka­lapács, nem volt vágtató autó... Az lenne a tökéletes, a te, az én világom... Nem, te se lennél a gondolatod se, a karosszéked se, esti félhomály se, han­gulat se... Te-lennél a kő, te lennél a szürkeség, te lennél magad álma, vá­gya, szerelmed: a tökéletes nyugalom és csend, a változhatatlan ... Ezt aka­rom, ezt... Érted? Hogy beleolvadj tenmagad ábrándvilágába... Ezt aka­rom, segíts... Hirdesd mindenütt a nagy nyugalmat, a csendet és a befe­jezettséget ... Rémülten kaptam fel a fejem, és mint fuldokló a mentőöv után, úgy ugrottam a villanykapcsolóhoz... Sá­padt fény ömlött az üres szobára. Egye­dül voltam. Az utcáról behallatszott az autók kürtje, nevetés csilingelt fel, vi­dáman ketyegett az óra és aki az imént még velem szemben ült, nem volt sehol. Se ő, se rettenetes széke, se mosolya... Halálos félelem fogott el az egye­dülléttől. A karosszék, amiben ültem, eddig, úgy nézett rám, mint valami mo­hó tátott szájú szörny... Kirohantam az utcára, az emberek közé, belevetettem magam a siető, ne­vető, tervező sokadalomba. S amikor a kő elémkerült, vadul félrerúgtam, hogy többé ne lássam, hogy se holnap, se holnapután, soha ne találkozzam töb­bé... S ebben a pillanatban láttam, hatá­rozottan láttam, hogy ott távol, a víl- lódzó lámpák fölött, hol a köd a házak fölé hajolt, ott enyészett semmivé, aki az imént még velem szemben ült. Felnevettem. Vidáman, megelége­detten. Szeretem a nyugalmat, a csendet. Szeretem, ha a kő, amely tegnap az utamba került, s átléptem, ma is ott van, hogy ma is átlépjem. Szeretem a befejezettet és idegesít az a nyughatat­lan forrongás, amely még csak törte- tést jelent a befejezés felé... Ilyenkor mindig kétely is mardos, hogy talán a befejezett sem a tökéletes, az is csak tán’ egy állapot, egy tűnő, libbenő pil­lanat, amely megbomlik és újból for- rongani kezd más formák, más célok felé. Szeretek félhomályban, amikor a kö­zelgő est fényei tompává mosnak min­den szögletet, minden éles vonalat, sze­retek ilyenkor sarokba húzódva, töp­rengeni kis semmiségeken, eljátszogat­ni a gondolat apró villanásaival, ame­lyek úgy simulnak bele a koraesti han­gulatba, mint puha felhők a magas ég kékségébe. Ülök hát és csipkés gondolatok fod­rozódnak bennem, érzem, hogy las­san, feltartóztathatatlanul hömpölyög át rajtam az idő, s én ülök, maradok, mint az a kő, amelyen tegnap átlép­tem, ott az utcán, a rohanó, siető élet vad forgatagában. ...Ajtó nyílik. Felnézek. Csendes »mber lép be, világos, szürke köpeny­ben. Szemében ezredévek mélysége és nyugalma. Valami furcsa illatot hoz be ruháján. Az öreg fóliánsoknak, a régi pergameneknek és a temetőnek van ilyen illata. — Ki vagy? — kérdem felriadva, hogy elröppennek — mint riadt veréb­had — gondolataim. alakít ki magában, melynek középpontjában az útkereső ember áll. Ebben viszont Blaga sem tudta teljesen függetleníteni magát korá­nak filozófiai gondolatso­rompóitól: bátran kimond­hatjuk, hogy a „lét-titkokat” magának is megnyugtató mó­don megoldhatta volna A legsötétebb pesszimizmus és az útjelző csillagként min­dig előtte csillogó optimiz­mus között hánykódik vers­kötetről verskötetre. S mi­közben járja egy egész éle­ten át ezt az emberi nem szá- mára szebbet, jobbat ke- ^ reső utat, hol megnyugszik ^ a természettel való „mági-1 kus azonosulásban, hol sa- & ját fényével is a világ tit- s kát gyarapítja — .. miként \ a sápadt hold hűs sugarával ^ — nem kisebbíti, hanem % reszketőn — még megnő- \ veszti éjszakáink titkát, — ^ úgy gazdagítom én is a sö- ^ tétet — szent és sejtelmes \ borzongásaimmal, — s min- ^ den, mi érthetetlen, — még \ érthetetlenebbé válik — te- ^ kintetemtől. ;Ám a költő ^ irracionális logikája mégis ^ megtalálja — az előbbi so- ^ rok után szinte hátbörzon- ^ gatóan a szépséges felöl- ^ dást: „mert kedves nékem ^ — minden virág, szem, szép ^ ajk, sírhatom”. A Nem tépem szét csodák- ^ ból font ékét a világnak cí- § mű verséből vett idézet — ^ Kiss Jenő fordításában — is ^ megérezteti Lucián Blaga ^ .szent és sejtelmes borzon- gásoktól’ telített költészeté- ^ nek kivételes varázsát; ver- ^ seit olvasva nem lehet nem * érezni, hogy mindez nem a í varázsló szemfényvesztése, % hanem a költő önmarcango- % tása — az emberért. S mindezt olyan költőgár- ^ da tolmácsolja a magyar ol- ^ vasónak, mint Aprily Lajos, ^ Baranyi Ferenc, Franyó Zol- ^ I tán, Gálái László, Jékely ^ Zoltán, Kiss Jenő, Szemlér § Ferenc, Takács Tibor és má- ^ sok, hazai és a román nép- ^ pel együtt élő költők és mú- ^ fordítók legjava. Ferencz Lajos *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom