Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-30 / 75. szám

A P E S T ,M E G Y E: i H Í R L A P K JJ l ÖNKI ADA S A VIII. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM 1966. MÁRCIUS 30., SZERDA KÖNYV — Monoron Jó segítőtársak az úttörők — Kapósak a Baranyi-verskötetek Tavaly másfél millió A nyarat említi a boltveze­tő, de még csak a nyiladozó tavasznál tartunk. Csak úgy ötletszerűen kérdezem: a könyvforgalomban mutatko­zik-e valami jele a tavasz éb­redésének? (Nem említem, de a közelgő költészet napjára gondolok, a versekre, együtt pezsdül-e a természettel a lí­ra iránti érdeklődés?) A szó­ban is kimondott kérdésre gyorsan megkapom a választ: — A legnépszerűbb könyvek tavasszal a gyümölcsfák ápo­lásával, a metszéssel, perme­tezéssel foglalkozó könyvek. Sokan vásárolják a baromfi- és nyúltenyésztést népszerűsí­tő szakkönyveket, s legújab­ban a virágkertészeti könyve­ket is. S a verseket? Kik vásárol­nak versesköteteket? — Elsősorban a diákok. Keveset. — A legtöbbet — mintegy százat — Baranyi Ferenc legutóbbi három kö­tetéből adtak el, de több is elkelt volna belőlük, hiszen — a boltvezető is büszkén említi — Monor szülötte. A költészet napjára azonban gondosan készülődnek. Kiegé­szítik a „versállományt”, hadd legyen miből válogassanak a verseket kedvelő fiatalok — korra való tekintet nélkül. Ferenez Lajos Olvasóink írják Kinél van a kerékpárom? A múlt héten történt Az egészségházban jártam, és a doktor úr beutalt a megyei kórházba. Azt mondta: az­nap tízre bent kell len­nem, mert másképp egy hé­tig kell várakoznom. Azonnal kerékpárra ültem és siettem az állomásra, de a nyolc órai vonatot már lekéstem. Ekkor kimentem a Móricz Zsigmond utca végén levő autóbuszmegállóhoz, de mire odaértem, a busz ép­pen elindult. Mivel azonban sorompót kapott, úgy érez­tem, még sikerül felszállnom. Mivel a kerékpárt nem vi­hettem magammal, megkér­tem két arra haladó, magarn- korabeli asszonyt, vigyék be kerékpáromat Szauerékhoz, s kérjék meg őket, hogy ná­luk hagyhassam délig. A két asszony vállalkozott a kért szívességre. A kórházból hazajövet ke­restem a kerékpárom, de saj­nos, a Móricz Zsigmond út végében egyetlen háznál sem találtam; sem Szauerékhoz, sem máshová nem vitte senki. Már csak abban remény­kedem, hogy esetleg a kö­zelben senki sem tartózko­dott otthon, így a két asz- szony kénytelen volt haza­vinni a rájuk bízott kerék­párt. Ezúton kérem őket, ha így van, értesítsenek, mert beteg vagyok, a kerékpárra pedig nagyon nagy szükségem van. Kellner néninél, a főtéri önkiszolgáló bolt melletti hír­lapárusnál is jelenthetik: hol találom meg, mivel én mesz- sze lakom. özvegy Bokros Józsefné, Monor, Kossuth Lajos út 184. CSEMEGESZŐLŐ Harminc hold csemegeszőlő telepítését kezdte meg Moro- ron a Kossuth Tsz. Várni, betegen Amikor az óramutató az ötöshöz közeledett, Weiss, az alacsony vérnyomással küsz­ködő főkönyvelő és ágyszom­szédja kimentek cigarettázni. Nem mindennap ötkor mentek ki, csak szerdán, pénteken és vasárnap. Látogatási napokon. Nyugodtan üldögélhettek a folyosón, hozzájuk nem jött senki. Árvái bácsi nem ment ki, ő olyankor újságot olvasott. Civilben és egészségesen bű­vész volt — de így, betegen az ágyban, szemüveggel az or­rán, olyan volt, mint a többi öregember. Csak élénkebb. Napközben csodálatos dolgo­kat mutatott. Bármit pillana­tok alatt eltüntetett és elő­varázsolt. Látogatási napokon nem volt kedve csodákat pro­dukálni, igaz, hogy nem is fi­gyeltek volna rá. Az ablaknál, a sarokban fe­küdt egy harminc év körüli fiatalember, ő valahogy kiló­gott a kollektívából, mert mindig rosszul volt. Ilyenkor, mint a híd, felemelkedett, meggörbült, egy darabig tar­totta magát, aztán visszaesett az ágyra. Pénteken este már kiabált is, de nem leheteti érteni, hogy mit. Árvái bácsi vizet vitt neki, aztán álldogált egy darabig az ágya mellett. — Fáj valahol? — kérdezte A válasz csak kétségbeesett „jaj” volt, és az izzadsággal összekeveredett nagyszemű könnyek. Árvái bácsi tanács ­Pályaszéli jegyzetek Aszódi Vasas—Monori SE 1:1 (1:1) Pályaavató ünnepség volt Aszódon — ahol mint várha tó volt, igen nehéz dolga akadt a monori tizenegynek. Hatalmas iramban kezdtek a hazaiak. Ügy látszott, Mo- nort is „le akarják lépni” már az első percekben, mint egy héttel korábbi ellenfelüket. A 17. percben sikerült is megsze­rezniük a vezetést védelmi hi­bából. A gól után kiegyensúlyozot­tá vált a játék. A hazaiak ira­ma a gól birtokában csökkent, míg a mieinket „felrázta’. A félidő közepén egy szöglet után, K. Nagy lövése a felső kapufáról pattant vissza, és a szemfüles Koczor gólba lőtte. Mindkét fél sok veszélyes támadást vezetett ezután, de a csatárok nem jeleskedtek, Takarmányosok kánk, öt órakor már fogunk, indul a kocsi, mert nagy az üllői határ, s a szalma meg a szár messzi esik a Kossuth Tsz istállóitól. Nyáron aztán húzzuk, nyúzzuk a kaszát is, 80 mázsa zöldtakarmány a szükséglet, bizony megelőzzük a napot is a kelésben. Pedig nyáron az sem lustálkodik... Feszül a hajtószár, a lovak megértik az íratlan törvényt, indulni kell, nehogy éhen ma­radjon a sok kérődző száj ... Kép és szöveg: Kiss Sándor így a kidolgozott helyzetek ki­használatlanul maradtak. Az első félidő befejezése előtt néhány perccel a játék­vezető nem ítélt meg egy ti­zenegyes-gyanús esetet (pedig ezzel a góllal Monor a tabella élére kerülhetett volna). A második félidőben sem változott a játék képe, egyen­lő felek küzdelme folyt. Emlí­tést csupán két kapufán csat­tant lövés érdemel — e2 is azonban 1:1 arányban oszlott meg. Végeredményben az igazsá- , gos döntetlennel mindkét fél elégedett lehet. A mieinkre azonban ez az eredmény min­denképp hízelgő. Jók: Godina és Petries. — sk — Úri—Ceglédi Építők 0:0. ^A hazai csapat mind az el­ső, mind pedig a második félidőben végigtámadta a mérkőzést. Gólt elérni azon­ban nem sikerült. Úri többgó­los győzelmet érdemelt volna. Jellemző a mérkőzésre a 29:3- as szögletarány a hazai csa­pat javára. * _____________ <s) M AI MŰSOR MOZIK GyömrB: A kőszívű ember fiai I—n. Maglód: Országúti kaland (széles). Mende: Szerelmes bicik­listák. Monor: Fekete tulipán (széles). Pilis: Gyerekbetegségek. Tápiósüly: Megszakított repülés. Úri: A híd. Üllő: Fény a redőny mögött (széles). Vecsés: Fény a redőny mögött (széles). SZÓT KÉR A KISZ #><*/«*< ti íiát tilt-kr tt számítani? Monoré, hanem az egész já­rásé az innen „piacra dobott” évi másfél millió forint érté­kű könyv. Monornak 1965-ben mindössze 93 ezer forintnyi jutott belőle. Azazhogy jutott volna több is az egymillió fo­rintos raktárkészletből, ha — többre volna igénye. De hogy is mondta Birkás Róza tanító­nő, a legjobb könyvbizomá­nyosak egyike, akinek ötven állandó és húsz „változó” ve­vője van, s aki évente negy­venezer forintot érő könyvet ad el? — Legjobb könyvvásárlóim a pedagógusok. Van olyan kartársam, aki már. az ötszá­zadik könyvet vette meg tő­lem 1956 óta. Meg a munká­sok. Vannak közöttük főmű­vezetők, hentesek, fodrászok, kőművesek ... mezőgazdaság­ban dolgozó nincs. Kökény Béláné szerint is a legnehezebb dolguk a terme­lőszövetkezetekben van. A mo- nori 11 bizományos közül egy sincs, aki a tsz-tagokban élesztgetné az olvasási igényt. A mezőgazdasági könyvhónap idején eljutottak ugyan oda is a könyvek, azonban állandó könyvbizományosuk nincs a közös gazdaságokban. De nem különb a helyzet járási vi­szonylatban sem. Mindössze Vecsésen és Úriban van ter­melőszövetkezeti könyvbizo­mányosa a boltnak. Van ugyan — a nem „állami területeken” levő boltokban bizományi könyvárusítás, de a pilisi, maglódi és üllői kultúrcikk- boltok kivételével alig adnak el évente két-, három-, négy­ezer forintnyi könyvnél töb­bet. S nem elsősorban ter­melőszövetkezeti tagoknak. Tavaszi köietek A különböző „kampányfel­adatok" megoldásában jó se­gítőtársak az úttörők. Az őszi megyei mezőgazdasági könyvhetek alatt, az ünnepi könyvheteken egy-egy va­sárnap nyolcvan—százhatvan gyerek is nyakába veszi a községet. Párosával házról házra járva hatezer forint értékű könyvet is elad ilyen- ^ kor a lelkes gyermekcsapat. 3 A monori Munkásör úti iskola § úttörőcsapata már ezer forin- $ tot gyűjtött össze a tízszáza­lékos jutalékból, amit majd ^ a nyári táborozásra fordíta- S nak. — Mindössze ez az ötbetűs szó áll a bejárat felett: KÖNYV. A nagy portálüvegen át nézve inkább könyvtárnak tűnik, mint könyvesboltnak. Belépve is sajátos „könyvtári levegő" fogad, sehol a helyiség keres­kedelmi jellegére utaló eladói pult. A boltvezető Kökény Bé­láné sem könyvvel, hanem hellyel kínál a középen le­vő kis dohányzóasztal mellett. Rajta üde virágtál, melyről csak később látom meglepőd­ve, hogy műanyagból van, annyira élethű. Forgalom sincs ezen a hétköznapi dél- előttön, egyre nagyobb gya­nakvással figyelem hát a mű­fajok szerint polcokon sorako­zó könyvsereget: ugyan há­nyat szólít le közülük naponta vagy hetente a vásárlói szán­dék? Ez is történelem A válaszig a bolt történeté­ben tett kis kerülő úton jutunk el. Az egykori nyomda épüle­tében levő kis könyvkereske­dés helyén nyílt meg 1950-ben az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat könyvesboltja. Akkor még papíráruval is foglalkoz­tak, s az együttes forgalom aligha tett ki évente százöt­venezer forintot. Kökény Be­lőné abban az időben négy évig dolgozott az első állami könyvesboltban. Hároméves megszakítás után 1960-ban mint boltvezető került vissza a „szakmába”, s azóta — az akkori 900 ezer forintról — 1965 végére egymillió 446 ezer forintra emelkedett a bolt évi könyvforgalma. Hárman van­nak a boltban — számolom magamban a forgalmi „muta­tót” — tehát fejenként negy­venezer forintnál is többet ér­tékesítenek havonta. A könyv azonban nem egyszerű áru­cikk, eladási módszerei is má­sok. Kilencvenhat bizományos Az Üllő és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezeté ez a könyvesbolt. Tehát nemcsak párnára, s elcsendesül bent a i fejében a gonosz daganat is. | — Szomorú vagy? — kér-§ dezte Manyika, aki hároméves\ volt és a látszat ellenére be-^ teg — és a látszatnak megfe-§ lelően nagyon csintalan. Va-^ lohol a szomszéd kórteremben^ volt az állandó tartózkodásig helye, de ő fekvés helyeit reg-§ géltől estig látogatta a beiege-§ két. — Kicsit — mondta neki§ Árvái bácsi, aki Manyika ked-% vencp volt, mert érdekes trük-'i köket mutatott neki. — Az a jajgatás bácsi hol§ van? — kérdezte Manyika,§ aki a folyósó valamennyi bete- ^ gét ismerte — és nyuqtalaní-t tóttá. — Meghalt. — Miért? — Mert nagyon beteg volt. \ — Nem igaz — mondta Ma-^ nyika —, te is nagyon beteg ^ vagy, és mégsem haltál meg. \ Tudod, miért halt meg? Merl\ nem ette meg soha a krumpli főzeléket. Mondta a nővérke.$ És most mutass egy trükköt.^ De a legnagyobbat. — Azt mutatom meg, a leg-$ nagyobb trükköt, amit még\ senkinek sem mutattam —^ nézett az üres ágyra Árváig bácsi. — És csakis neked rau tatom meg, mert megmondtad^ nekem a halál ellenszerét. í — A címe? — izgult Manyi- $ ka. $ — A címe, meg a lartalma:\ jókedvű vagyok. § Árvái bácsi furcsán, félol- ^ dalasan elmosolyodott, s meg^ is hajolt a mutatvány végén,\ mint a cirkuszban szokott, ha\ műsora után tust húz a zene kar. & Deli Mária & Hullik, szóródik a villára szúrt nyalábnyi szalma, ahogy alábujik a kerge szél, a ko­csik azonban nőnek, magasod­nak, este már friss almon pi­henhet a jóllakott jószág. — Persze, nemcsak ez a mi munkánk — mondja Földi Pali bácsi, aki Turcsányi Ist­ván társaságában száz fejős­tehén ellátásáról gondoskodik. Régi tsz-tagok már mind a ketten, nemsokára a tízéves jubileumon koccinthatnak a jó egészség örömére. A kocsis azonban fiatal ember, Milko- vits István pár hete hajtja csak a jóvérű lovakat, elődje, Dobos József dereka újra nyugtalankodik, Hévíz kellene a sajgó csontoknak... Negyven mázsa jóízű silót fogyaszt el naponta a két sorban álló jószágállomány, amellett 80 kéve kukoricaszá­rat is be kell hozni, hogy fel­aprítsa a gyorsan forgó szecs­kavágó gép. Kétszázhuszonöt kiló darát szórnak a keverék­re az állatgondozók, megpu­hulva, pácolódva szívesebben fogyasztja a jó étvágyú jószág, s a tej is bővebben csorog az öblös fejőkannákba. Persze, a két kiló lucernaszéna még fo­kozza a hatást — Mindennek az előterem­tése, összehordása a mi mun­talanul toporgott, aztán hirte­len felélénkült. — Figyelj rám, Pista. A ke zemet nézd. Itt van ez a hő­mérő. — Amikor a beteg meg­fordult, Árvái bácsi célta­lannak érezte a bolondozást. A merev, elködösült szempár­ból azt olvasta ki, hogy ez a Pista, aki évekkel ezelőtt egy Tolna megyei faluból jött fel Pestre, s naponta nyolc óra hosszáig „mozgatta az anya­got” a gyárban — már nagyon messze van. Tőle, Árvái bácsi­tól is, meg a kórháztól is — egy felhőből épített, napsu­gárral teli faluban, ahol ba­rátai vannak, ismerősei, ahol jószagú levegővel szívja tele magát. Pistának csak a vergődő tes­te volt az ágyon, ő maga messze járt már. Árvái bácsi elővarázsolta a hőmérőt és visszabújt az ágy­ba. Másnap délután behozták a spanyolfalat, és Pista csende­sen kisóhajtotta életét az eter- szagú levegőbe. „Weiss és tár­sa” kimentek a folyósóra ci­garettázni — s a szokásos po­litizálás helyett, nagyokat hallgattak. Árvái bácsi pedig a kezét nézegette, és elképzelte, hogy egyszer csak ezek a mozgékony, ügyes ujjak mere­vek lesznek, mint a fadarab, és megszűnik a fejében az a rettenetes hasogató fájdalom. Ö is kinyújtózik, mint a szóf­ián, barna fiatalember tette, megadóan lehajtja a fejét a Az 1966. évi feladatokkal kapcsolatban elmondotta, hogy minél több fiatal részvételét várják a mezőgazdasági mun­kaversenyben. Szorgalmazzák az ifjú brigádok versenybene- vezését és hozzanak létre még több új brigádot. Nagyobb agitációt kell kifejteni, hogy a fiatalok az ipari üzemekből jöjjenek haza a mezőgazdaság­ba dolgozni. Különösen nagy gondot kell fordítani a szak­mai továbbképzésre. A hozzászólásokban Muka János, a Monori Állami Gaz­daság párttitkára méltányolta a fiatal traktorosok és brigá­dok helytállását és mintegy összegezve kijelentette: „Lehet a fiatalokra számítani.” Utolsó napirend a jutalom­osztás volt. Négyezerötszáz fo­rintot osztottak ki a legjobban dolgozó 15 fiatal között. Halász Pál Parasztifjúsági aktívaérte­kezlet volt szombaton a járá­si pártbizottság nagytermében. Drabek Károly, járási KISZ- tttkár beszéde első részében elmondta, hogy 1965 januárjá­ban bizottsági ülést tartottunk, majd ezt követően a’apszerve- zeteir.k taggyűléseken és cso­portos beszélgetésen vitatták meg a tennivalókat, ahol taná­csi és gazdasági vezetők is részt vettek. Járásunkban 1965-ben a KISZ-esek mintegy 105 ezér óra társadalmi mun­kát végeztek, és ennek nagyobb részét a mezőgazdaságban. A tavalyi évben a rét és le­gelőjavítás terén 3500 holdat vállaltak fiataljaink, ennek egy részét sajnos nem tudták teljesíteni a kedvezőtlen idő­járás miatt (esőzések). Az őszi betakarítási mimikákban a fia­talok derekasan kivették a ré­szüket. főként a paradicsom­szedésben. zöldségbetakarítás­ban és kukoricatörésben. Társastiyitánc-verseny Gyömrőn bőségesen nyílik leheitőseg majd a gyakorlásba is. Ezúton is szeretettel hívunk járásunk területéről minden fiatalt, ki szereti a táncot és szívesen vesz részt a verse­nyen. Jöjjön el március 31-én hat órára az előkészítő megbe­szélésre, valamint a vasárnapi táncversenyre, melyen a rész­vevők értékes díjakat nyerhet­nek. Furuglyás Géza A gyömrői körzeti ifjúsági találkozón a jelentkezsttek kis száma miatt április 3-án dél­előttre halasztották a társasá- gitánc-verseny lebonyolítását. Ennek előkészítéseként a ne­vezni szándékozók számára holnap, csütörtökön este hat órai kezdettel a járási művelő­dési házban előkészítő meg­beszélést tartunk mindenki számára, melynek keretében íyy is tehet, de... A KISZ járási bizottsága és a Hangulat Presszó veze­tői közös megállapodása nyo­mán szombaton délután első ízben került sor Monoron az ifjúsági klub szeszmentes szó­rakozására a presszóban. Dél­után háromtól hétig diákok, a község KlSZ-alapszerveze- teinek legjobbjai ünneplőbe öltözve vették birtokukba a presszó nagytermét. Magócsi Károlyné a KISZ vb tagja nyitotta meg a klub első összejövetelét. A ked­ves, kellemes szórakozást szí­nesítette a Debreczy testvérek fellépése. A kezdeményezés helyes, mindenképpen dicséretes. A rendezőknek azonban le­szűrve az első összejövetel tapasztalatait — a legközeleb­bi szeszmentes szórakozást még zökkenőmentesebbé kell és lehet tenniök. Fel kell végre számolni azt a nézetet, hogy „így nem le­het keresni!... Ez nem üz­let! ..De változtatni kell — éppen kereskedelmi szem­pontok miatt a szombat dél­utáni időponton. A rendezők (KISZ és az üzlet vezetői) megmutatták, hogy így is lehet! Igenis igényli a fiatalság (a középis­kolások is) a társas szórako­zást (nemcsak elzárkózva az iskola falai között), ha az kul­turált, jól megszervezett. Az első összejövetel után még csak a kezdeményezés dicsérendő, ennek ellenére a megkezdett úton megállni nem szabad. Blaskó Mihály SZEMELYAZONOSSÄGI igazolvány ünnepé­lyes KIOSZTÁSA PILISEN Ez évben járásunkban az ünnepélyes személyazonossági igazolvány kiosztásra első alkalommal a múlt héten a pilisi leányotthonban került sor. Drabek Károly tartott ünnepi beszédet, majd Fejes József elvtárs, a járási kapi­tányság vezetője átadta az emléklappal együtt a sze­mélyazonossági igazolványo­kat. — Taggyűlést tartanak hol­nap a Maglódi Gépgyár KISZ­szervezetében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom