Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-30 / 75. szám
nur Meerft '^/Ctrlem 1966. MÁRCIUS 30., SZERDA Haszon befektetés nélkül? Még a lakásproblémánál is nagyobb vidéken az üzlethelyiségeké. Egyért- egyért, ha megürül, sokszor éles versengést, szinte közelharcot folytatnak a különböző kereskedelmi vállalatok. Éppen ezért érthetetlen Zebegény tanácsa előtt, miért kínálgatja hiába a szobi kenyérgyár megindulása — tehát vagy két esztendő — óta üresen álló, és akár üzletnek, akár valamely szolgáltató vállalat műhelyének nagyon alkalmas egykori pékséget. Az épület külső tatarozását is magára vállalná a tanács, mégsem kell a három tágas utcai helyiség senkinek. A kemence! kisipari termelőszövetkezet például még válaszra sem méltatja a tanács ajánlatát, hogy jelenlegi nagyon szűkös, korszerűtlen női meg férfifodrászata részére alakítsa át és rendezze be megfelelően ezt a három helyiséget. Hiszen Zebegény té- len-nyáron üdülőhely, nemcsak a helybeliek, idegenek is szívesebben és bizonyára többen keresnék fel a két új műhelyt az egész év folyamán. Lámcsak, itt van a Váci Vendéglátóipari Vállalat. Tanúi voltunk, amikor mintegy negyed esztendeje a zebegényi tanácsházán ígéretet tett rá, sürgősen teljesíti a lakosság régi követelését, rendbehozatja és megnagyobbítja a szűk, de egyébként is kifogásolható eszpresszó-cukrászdát. Ehelyett legutóbb levél érkezett tőle a községi tanácshoz, cs abban az átalakítási munkálatokat már attól teszi függővé, hogy a község a költségekhez húszezer forinttal hozzájárul-e, vagy sem. Mondani is felesleges, erre a községnek nincsen pénze. Mégis hátha előteremtené, amennyiben a jövedelmező eszpresszó-cukrászda nyereségéből arányosan részesülne? Mert igaz ugyan, hogy a községi tanács nem üzleti vállalat, de ha pénzt ad vállalkozáshoz, igazság szerint akkor megilleti a haszonrészesedés is. Vagy a vendéglátóipari vállalatnak más a véleménye? — szokoly — Huszonhat állami gazdaság nyereséges Pest megyei tanácskozás a MEDOSZ székházában A Pest—Nógrád megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságán a közelmúltban fejezték be azokat a számadásokat, amelyek az elmúlt évi gazdálkodás eredményeit ösz- szegezték. A Pest megyei állami gazdaságok tavaly jelentős fejlődést értek el, mind a növénytermesztés, mind pedig az állattenyésztés különböző területein: ezt bizonyítja, hogy harminc gazdaság közül huszonhat nyereséggel zárta az évet. Az igazgatóság ebből az alkalomból március 29-re, a MEDOSZ fővárosi székházába tanácskozásra hívta egybe a gazdaságok igazgatóit, főmezőgazdászait és főkönyvelőit, valamint a pártszervezetek és szakszervezeti bizottságok vezetőit. Ezen a megbeszélésen került sor a nyereségrészesedés felosztásával kapcsolatos tájékozta tásra és az idei termelési feladatok meghatározására. Lakás a váróteremben A Duna hullámai rendőr- csónakot dobálnak. A 117-es révállomásnál kötnek ki. Általános ellenőrzés. A révkezelő igazolványát nézik, majd műszaki ellenőrzést tartanak. A törzsőrmester azt mondja, hogy még egy hónap és nekik is több munkájuk akad. Sok gondot ad a vízisportolók népes tömege, a nyári strandolásról nem is beszélve. Varga József gépkezelő révész egyelőre a helyi lakosságot szállítja. — Nem adok rá két hetet — ha ilyen idő marad — napi 200—250 utasunk lesz a mostani 40-nel szemben. A hajóállomás várótermében meglepő kép fogad. Tele bútorokkal. Egy asszony jön elém. özvegy Lendvai Andrásné. — Jó helyen jár kérem — mondja. — Ez a váróterem. Panaszolja a baját: Január 29-én életveszélyessé vált a régi ház, ahol laktak. Kilakoltatták őket, ide, ebbe a 30 négyzetméteres hodályba. Ötödmagával él itt. Lányával, vejé- vel és két unokájával. Soha sem volt itt fűtés. Áthültek a falak. Éjjel-nappal tüzeltek. Vagy 20 mázsa szén fogyott el. Most is tömve a kályha, de így is csak langyos a levegő. Sorra betegedett a család. Porosodik, rongálódik minden. Még WC sincs a házban. A jegypénztáros azt mondja, hogy hamarosan megkezdődik az előidény, napi 150—200 embernek kell jegyet adni. Nem tehetnek mást, egyik fórumtól a másikhoz fordulnak. Talán bölcs lesz a tavasz. Meghozza a megoldást. De tőle kell-e várni? Csorna László FELSOGODI HIRADAS: A hidroglóbus talpra áll Egy éve adtunk hírt a Felsőgödi Törpe Vízmű Társaság megalakulásáról. Felsőgöd kútjai 80 százalékban kóli-bacilustól fertőzöttek, ezért oly égető szükség a vízmű építése. Megírtuk, hogy a tervek megértésre, támogatásra találtak a lakosság körében és a községi tanács legfőbb feladatának tekintette kivitelezését. Nem volt-e hiábavaló az összefogás? Eredményez-e folyóvizet? — A megvalósulás napjait éljük — világosít fel a községi tanács elnöke. — Három feladatot kell teljesítenünk idén, hogy jövőre üzembe helyezhessük a vízmüvet. A hidroglóbus felállítása folyamatban van, ebben a hónapban pedig a kutak építését kezdjük el. Ezután már a gépház — gyermekjáték lesz. Nem volt „az ablakon kidobott pénz” a 8 millió forintos beruházás. Nem is olyan sokára tiszta vízzel törleszt — Máray — Kiállítás - prolongálva Az ország legszebben sikerült lakberendezési kiállítása nagy sikert aratott. Mint ismeretes, a Dunai Cement és Mészmű színháztermében a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat a Pest megyei Ruházati Vállalattal karöltve a motorkerékpároktól a faliszőnyegig a leggazdagabb árukészletet vitte a cementmű munkásvevői elé. Az elmúlt napok alatt rengetegen látogatták meg, s jelentették be vásárlási szándékukat. Csinosabb külsejű, kiskerekes oldalkocsikat gyártanak Vácott Tíz év óta készítik a motor- kerékpár-oldalkocsikat a Magyar Hajó- és Darugyár váci üzemegységében. Az első évben még csak 461-et kapott a kereskedelem, de azóta számos kisebb-nagyobb újítás alkalmazásával megsokszorozták a termelést. Az idén 14 ezer oldalkocsit gyártanak, s ebbőj 13 500-at exportálnak. A legtöbbet a Szovjetunió és az NDK vásárolja. A termelés növelésén kívül a váciak sok gondot fordítanak az oldalkocsik korszerűsítésére is. Az idén forgalomba hozzák a kisméretű kerékkel felszerelt oldalkocsikat, az új, áramvonalas formájú sárvédő alkalmazásával modernebb külsőt adnak a terméknek. Pest megyeiek Békésben Ismeretlen mélységek felé hatol a fúrószár Az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság Vízkutató és Fúró Vállalata ceglédi üzemegységének dolgozói, s a megbízható, nagy teljesítményű fúróberendezések nem ismeretlenek Békés megyében. A hévizeket feltáró vállalatot az ország különböző részeiből keresik fel, így a múlt évben és az idén Gyula, Békéscsaba, Orosháza is igényelte segítségüket. Tavaly decemberben a fejlődő orosházi Dózsa Tsz földjén kezdték meg az 1700 méter mélységű kút fúrását, amelyből termálvizet kívánnak nyerni a tízezer négyzetméter nagyságú hajtatóházhoz. A 2 DH 75/a román fúróberendezés akadálytalanul vette az első néhány száz métert, lejjebb azonban — tekintettel az Orosháza határában levő szénhidrogénkészletre — rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak a feltörő gáz elfojtására. A technológiai fegyelem szigorú betartása ellenére is két esetben kiszökött a „föld szelleme”, s a tapasztalt szakemberek csak nagy erőfeszítés árán tudták megfékezni a mélyben rejlő erőt. — Bejártuk már az országot, de mondhatom, olyan izgalmas napokat még nem éltünk át, mint az orosházi kút fúrásánál — emlékezik vissza az eseményre Kormányos József főfúrómester, a berendezés gazdája, aki tizenhárom esztendeje dolgozik már a vállalatnál. Ebből 12 évet töltött az ország különböző részein, s csupán egyet — apró részletekben — otthonában. Szívós, edzett embereket kíván ez a munka, s külön szokni kell az állandó vándorlást, otthontalansá- got. Rögtönzött szállásokon hajthatják fejüket álomra, s három hónaponként mindig új helyen. Egyszer Szombathely, fm ■ YSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSXSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSSS*, qgotífoSml A kórház fogorvosa, derűs lélek, reggel nyolcra hivatott. Már három hete kezelt, próbatömés volt a jobbfelső hármas fogamban. — Ma lesz a nagy nap — mondta, amikor kezet fogott velem, bár féltem, azért kissé megnyugodtam, barati meleg hangjától. Lesegítette a kabátomat, beültem a székbe, kiszedte a próbatömést, és azt mondta, „gyönyörű, hát akkor ma megcsináljuk”. Sok apró és nagy műszert szedett elő a szekrényből. Ilyen korán az asszisztencia még nincs bent. Szemem babonás félelemmel meredt a tízcentis injekciós tűkre, a soha nem látott vastag fúrókra. Az orvos főzi a műszereket, aztán szépen, katonásan a tiszta kis korongasztalra helyezi azokat. Közben megjönnek a kollégák, egy hentes külsejű szőke, fiatal, gyakorló orvos és egy csinos, fekete, szintén fiatal doktornő. — Műtét lesz — mondja az öreg a fiataloknak és rám kacsint. Majd hozzáteszi még: — Rezekció. — Papírt, tollat vesz elő és lerajzolja a jobbfelső hármas fogamat, húsban, csontban levő meghosz- szabbított részével együtt. — Itt fent a gyökérnél, a kapillárisokban nem lehet az ideget kiölni, emiatt a fog felső végét ki kell operálni. Fájdalom nulla és a fogat megmentjük, kell az nagyapa korban is. Az íny- húst felvágjuk, a csontba egy kis ablakot vésünk, amelyen keresztül behatolunk és nyissz! levágjuk a fog felső /égét. A szöveget, ügyes rajzokkal illusztrálta az orvos, de én ettől nem nyugodtam meg. — Először természetesen, tömünk, aztán röntgenezünk, megnézzük, jól sikerült-e a tömés. Utána operálunk. A fájdalom: nulla! — mondotta ismét A tömésnél még egyedül vagyunk. Köhögök, akaratlanul az ujjába harapok, felszisszen, dolgozik tovább. Átmegyünk egy másik szobába, a tömés sikerült, mutatja a röntgen. A doktor megkínál egy cigarettával, azt mondja, tartsunk egy kis szünetet, tíz perc múl- • va visszajön. Jön is, hoz magával egy kis gombszemű asszisztensnőt is. A fiatal kollégák azt mondják neki, hogy kezdhetjük adjunktus úr? ö rájuk néz, szeme réve- tegen csillog. — Igen — mondja. A borzalmas tűt egy döféssel a szájpadlásomba nyomja, és halk, szomorú hangon oktatja a kollégákat és engem. Az én szerepem egyszerű: tűrnöm kell a fájdalmat és az operáció közben nem szabad felemelni a kezemet. Kendőt tesznek az arcomra, de nincs rajta lyuk. Nem találnak lyukas kendőt, marad a régi. A nővér az arcomon, a szám körül nyír egy kerek lyukat. Az ollóval megcsiklandozza az orromat, kezem felkapom, szól a nő: ne ugráljak, mert akkor lekötöznek. A lyuk nagyra sikerült, kilátok rajta. Figyelem az öreget, a két fiatalt és a nővért. Arcukon látom, hogy ez tényleg nem lesz vicc. Villan a sziké, nézem a fiatal orvosnő szemét, látom vibrál. A nővérke hanyag flegmát erőltet arcára. No lám, senki sem szeret vért látni. — Tampont! No igen, ez a varrat csak provizórikus — mondja az adjunktus úr, a fiatal kollégáknak, aztán felsóhajt. — Mégis vésővel és kalapáccsal kell megcsinálnom, amíg kint Jártam, valaki elvitte a kettes fúrómat, azt is mondhatnám, ellopták, pedig mennyi kettes fúrom volt nekem. A kollégák bólogatnak. Tényleg semmisem fáj, de a kalapácsütések az agyamban borzalmasak. Érzem, az izgalom teljes feszültségben tartja testemet, eleresztem magam. Közben az orvos beszél, vígasztal, de a szeme nagyon szomorú. Már kész, varrja is a húst össze. Valamilyen fertőtlenítővel öblítek, szám csáréra áll, a feszültség oldódik, egy bamba röhögéssel. Az orvos azt mondja, hogy bocsánat, és elrohan. Az egészséges állapothoz való görcsös ragaszkodással rágyújtok egy cigarettára a folyosón, mert a doktort meg kell várnom. Húsz perc múlva jön, arca sugárzik. — Sikerült és nagyon derekasan tartotta magát — mondja boldogan. — Köszönöm... ! — Persze, persze ... Maga is ... De a feleségem... — mondja elgondolkodva, öt is most operálták a sebészeten, csak egy kicsit komolyabb volt a műtétje a miénkénél. Amikor először néztem meg, egy órával ezelőtt, elég rosszul állt szegényke. Most már túl van rajta és emberi számítás szerint megúsztuk. ö is, én is és a gyermekeink is. Nagy dolog az kérem: anya! — Mondja adjunktus úr, hogy tudott közben engem ... ? A kérdést nem hallja, nevet, azt mondja, most nemcsak szabad enni, de kell is. Finom paprikáscsirkét, tyúkhúslevest, mindenféle jót. A feleségére gondol, hozzá beszél... I — Nehéz napokat éltünk át i — mondja Kormányos József főfúrómester | másszor Orosháza nyújt ideig- ! lenes otthont a vándorok szá- I mára. i — Kéthetenként azért hazajárunk, s az otthonról való el— Tudtam, hogy nehéz munkát vállalok, de örömmel végzem — vélekedik Soóky Barna geológus utazás szomorúságát ellensúlyozza a viszontlátás öröme — mondja Bezzeg István ceglédi lakos, miközben Rotary-kul- csa fellazítja a kiépített béléscsőszakasz végét. — Vajon a fényárban úszó Körút után milyen érzés a sokszor térdig érő sárral övezett fúrótorony körül dolgozni? — kérdezzük Soóky Barna geológust — Aki szereti választott szakmáját, az tisztában van azzal is, hogy nem a Körút alatt kell geológiai vizsgálatot végezni, s vállaljuk a nehézségeket is, — válaszol frappánsan a fiatal geológus. A fúrósok elégedettek, nem panaszkodnak a kedvezőtlen körülményeik miatt, sőt hálásan köszönik a gondoskodást. S vajon hogyan vélekedik a tsz vezetősége az 5 munkájukról? — Megbízható, jó szakembereket ismertünk meg a ceglédiekben, s elismerést érdemelnek, hogy a fúrósok számára legnehezebb időszakban is, az év első hónapjaiban, derekas munkát végeznek — summázza a véleményét Gönczi István, a Dózsa Termelőszövetkezet elnöke. A fúrósok pedig dolguk végeztével néhány száz kilométerrel odébb költöznek monstrumgépeikkel, hogy a fúrószár nyomában felszökjön az éltető víz. Bezzeg István fúrós a torony munkapadján Selcszt Ferenc
