Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-27 / 73. szám

10 resi NEcrei v/ÍiHmi» 1966. MÁRCIUS 27., VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink A kollégiumban ievó gyermek utáni családi pótlékről... .'1 szocialista brigádtagságról... A munkahelyi pótlékról... A fizetett szabadságról... Az iparitanuló-ott- honban elhelyezett gyermek után. nem jár családi pótlék. L. Gy. nógrádverőcei olva­sónk sérelmezi, hogy két gyer­meke után, akik mezőgazdasá­gi szakiskolába járnak, nem kapja a családi pótlékot. Le­velében írja, hogy egyik gyer­meke 14 éves, a másik pedig 16. A 8 általános elvégzése után a Vasadi Állami Mező- gazdasági Szakiskola gyü­mölcskertészeti és borászati szakára Íratta be, előzőleg azonban szerződést kötöttek az Alagi Állami Gazdasággal. Az ÁG. a tanulókat az alsógö­di szakiskolába küldte, és gyermekeit bentlakásos ipari­tanul ó-otthonban helyezték el. A gyerekek ruházkodásáról, tanszerek beszerzéséről az apa gondoskodik, és az étkez­tetésért és szállásért is térí­tést fizet, mégsem kapja a családi pótlékot. Olvasónk kérdezi: — Mi ez­zel kapcsolatban a jogi szabá­lyozás? ■ Az általános rendelkezések szerint a mezőgazdasági szak­iskolák tanulóit is megilleti a családi pótlék az első és má­sodéves időszakra, legfeljebb a gyermek 18. életévének be­töltéséig. A középfokú szakis­kolák esetében legfeljebb a gyermek 19. életévének betöl­téséig. A rendelkezés kimond­ja azt is, hogy nem jár csalá­di pótlék, azután a gyerek után, akit iparitanuló-otthon- ban helyeztek el. Az iparita- nuló-otthonban elhelyezett (bentlakó) gyermek után csa­ládi pótlék abban az esetben sem jár, ha akár a dolgozó, akár a tanuló egyes juttatá­sokért térítést fizet. Az iparitanuló-otthonban elhelyezett bentlakó gyermek után a családi pótlék a tanuló szabadsága tartamára sem jár, akkor sem, ha a szabad­ságát az iparitanuló-otthonon kívül tölti. Olvasónktól is azért vonták meg a családi pótlékot, mert a gyermek iparitanuló-otthon­ban van elhelyezve. A szocialista brigád­tagság erkölcsi elisme­rés. Sz. T. aláírással egy szocia­lista brigád nevében intézett hozzánk kérdést egyik olva­sónk. Kérdezi, hogy az építő­iparban a szocialista brigád cím első, második, valamint harmadik évében az oklevélen kívül jár-e pénzjutalom, és annak mennyi az összege, il­letve melyik évben hány munkanapot kell jutalomként fizetni? Olvasónk kérdésére közöl­jük, azon a címen, hogy vala­ki a szocialista brigádmozga- lomban részt vesz, anyagi ho­norárium, vagy külön jutalom nem jár. A szocialista brigád­mozgalomban való részvétel erkölcsi elismerés. Az igazga­tó azonban az erkölcsi elisme­résen (oklevél, jelvény) felül pénzjutalomban is részesítheti a brigád tagjait. A gyakorlat is az, hogy a szocialista bri­gád tagjai kapnak jutalmat, de ezt a vállalat igazgatója a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben dönti el. A termelést közvetle­nül irányító építőipari műszaki dolgozók mun­kahelyi pótlékáról. Több olvasónk azzal a kér­déssel kereste fel szerkesztő­ségünket, hogy melyek azok a munkakörök, az építőiparban, ahol a dolgozók részére mun­kahelyi pótlékot kell fizetni. Az építésügyi miniszter 2/1966. ÉM. számú utasítása kimondja, hogy az Építésügy. Minisztérium felügyelete alá tartozó építő-, szak- és szere­lőipari vállalatok, fő- és szak­felügyelete alá tartozó taná­csi építő- és szerelőipári vál­lalatok építési munkahelyeit közvetlenül irányító, az aláb­bi munkakörökben foglalkoz­tatott dolgozói részére kell munkahelyi pótlékot fizetni: — főépítésvezető (külső fő­szerelésvezető), — építésvezető (külső szere* lésvezető), — főművezető (főmunkave­zető), — művezető (munkavezető), — munkahelyi főgépész, va­lamint — a főépítésvezető (külső főszerelésvezető) és az építés- vezető (külső szerelésvezető) mellett foglalkoztatott mun­kahelyi mérnök vagy techni­kus. A munkahelyi pótlék mér­téke a dolgozók havi alapbé­rének 10 százaléka. Akkor is jár a dolgo­zónak szabadság, letöl­tött munkaideje után, ha előző munkaviszo­nyát jogszabályellene­sen szüntette meg. K. J. maglódi olvasónk ír­ja, hogy mezőgazdasági gép­alkatrészellátó vállalatnál dol­gozott 5 évig. A vállalat Kő­bányáról Rákosszentmihály- ra költözött, ő azonban nem ment a vállalattal, hanem múlt év január 12-én meg­szüntette munkaviszonyát. Munkakönyvébe a „kilépett” bejegyzést tették. Korábbi munkahelyén már 14 nap szabadság illette meg. 1965. február 4-én az ÁG. Sze­relő Vállalatnál helyezkedett el és jelenleg is ott dolgozik. Olvasónk azt szeretné tudni, hogy a múlt évben munkában töltött hónapok után, 11 hó­napra jár-e a szabadság. Olvasónk kérdésére közöl­jük, hogy az Mt. V. 83. § (2) bek. szerint, ha a dolgozó elő­ző munkaviszonyát a jogsza­bálynak meg nem felelően szüntette meg, — mint K. J. is —, egy év után jogosult csak a szabadságra. Ez a ren­delkezés viszont nem jelenti azt, hogy a munkában letöl­tött idő után elveszítené sza­badságát. Egy évi folyamatos munkaviszonyban töltött idő után lesz jogosult az előző év­ben munkában töltött idő után járó szabadságra. A vál­lalat az akadályoztatás (vagyis az 1 év) megszüntetétől szá­mított 30 napon belül köteles az ön részére is kiadni a múlt évben munkában töltött idők után járó alapszabadságot. Dr. M. J. — Panasz van magára — mondom az őszülő hajú Kri­zsik néninek. — Panasz? — néz rám ijedt csodálkozással és kikapja ke­zemből a levelet. jjjii; Kérdezze meg az ellenőrt! Kisalagról robog velünk a busz, melynek kalauza Kri- zsik néni. A levél, amit olvas, valóban úgy kezdődik, mintha panaszos lenne: írják, hogy sok esetben udvariatlanok a MÁVAUT alkalmazottjai. A levél azonban itt egy fordula­tot tesz és hét olyan nevet említ a főt—kisalag—mogyo­ródi vonalról, akikkel elége­dettek az utasok. — Ejnye, de becsapott! — örül fel az olvasásból Krizsik néni, és nézegeti a neveket, köztük a sajátját. Osváth Pál, Betéri Imre, Rezes László gépkocsivezető­ket; Pécsi Elvira, Múzsaj Já­Festett matyó parasztbútor exportra A hímzéseiről és népművé­szeti készítményeiről világ­szerte ismert mezőkövesdi matyó háziipari szövetkezet az idén új exportcikkel, a fes­tett matyó parasztbútorral je­lentkezik a világpiacon. Az eddig mintegy 1200 mező­kövesdi, szentistváni és tarái himzőasszonyt foglalkoztató szövetkezetbe bekapcsolódtak a férfiak is. Már az idén fél­millió forint értékű festett bútort készítenek külföldi megrendelésre. Francia tankautók szállítják majd a propán-butángázt Húsz speciális tankautót vásárolt az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Francia- országból, propán-butángáz szállítására. Tíz kocsi már meg is érkezett, ebben az év­ben a másik tizet is behoz­zák. Az egyenként 100 köb­méter űrtartalmú tartályko­csikban a hajdúszoboszlói földgázüzemből a palacktöl- tő-állomásokra szállítják a cseppfolyós propán-butánt, amelynek termelése és a háztartásokban való felhasz­nálása az év végére meg­duplázódik. Az új tartályautók nem­csak a jelenlegi, a budapest- kelenföldi, az újudvari, szege­di és szolnoki ÁFOR-töltőte- lepek bőséges, folyamatos propán-bután ellátását és ez­zel a fogyasztók zavartalan kiszolgálását biztosítják, ha­nem az év végén, illetve a jövő év elején üzembe lépő budaörsi, szajoli és nyíregy­házi palackozókét is. Disznóól a MÁVAUT-busz, hízó az utas ? Negyvenkilenc aláírás a levélen nos, Farkas Sándor kalauzo­kat, no meg „a közkedvelt Krizsik nénit” említi a 49 utas aláírásával nyomatékosított felsorolás. Krizsik néni még mindig a levelet nézegeti. — Tetszik tudni, mi min­dent hoznak nekem az uta­sok? Csokoládét, ezt, azt, mindent... Ha sokan vannak (én azért lassan öregecske le­szek), nem nagyon tudok to­longani. De nem is hagynak. Maguk mondják: „Maradjon csak, majd mi küldjük a pénzt!” De tessék megkérdez­ni az ellenőr kartársat, volt-e valamikor is panasz a Kri­zsik nénire! „Két urat szolgálni“ Ez a másik busz most Fótra indul, az újpesti vasúti híd alól. Gépkocsivezetője Rezes László. Azt várjuk, hogy örül majd a dicséretnek, de ahogy végigolvassa a* levelet, nem egyértelmű, amit mond. — Az egyáltalán nem biz­tos — jelenti ki —, hogy én jól dolgozom, ha az utasok di­csérnek. Ezt aztán meg is magyaráz­za. Ott van például a kocsi terhelhetősége. Ennek betar­tása fontos feltétele a bizton­ságos közlekedésnek. Ha azon­ban zsúfolt és már túlterhelt a kocsi és ezért nem áll meg a megállóban, akkor dühösek az utasok. Ha viszont felveszi a várakozókat, akkor pedig saját magának és a többi utasnak árt — Nehéz két urat szolgálni — jegyzi meg és ahogy most megáll a busz az Egyesült Izzó előtt, mindjárt adódik is a példa. Műszakváltás volt, csak úgy özönlenek az utasok, hiába van kiírva, hány em­bert lehet szállítani, a haza­igyekvők nem törődnek ezzel. Kalauznője, Pécsi Elvira, az ajtó mellett kezeli a jegyeket, öt jó kedélyéért szeretik az utasok, most is viccet mesél, miközben fürgén adj a-veszi a bérleteket. Pedig nem könnyű a szolgá­lat. Huszonnégy órát dolgoz­nak egyfolytában, aztán ugyanennyi a pihenőidejük. Most még csak a kilencedik óránál tartanak, holnap haj­nalban már több erőfeszítés­be kerül a kedves mosoly, a zsúfoltságtól, a koránkeléstől ingerült utasok leszerelése. A kalauz is lehet utas Vadonatúj Ikarus buszon kezdte a napot Farkas Sándor kalauz. Ma teszik az első for­dulót, minden utasa 'észreveszi járatuk gyarapodását, ö Nóg- rád megyében lakik, így min­den másnap utasként száll fel az oda induló buszra. Mondja is, neki is rosszul esik, ha ud­variatlan a kalauz, vagy nem áll meg a kocsi a megálló­ban. — Könnyebb a dolgunk, ha jó a viszony az utas és sze­mélyzet között — ismeri el. Szerencsére — erről tanús­kodik a levél —, egyre keve­sebb az olyan MÁVAVT-os, ki „disznóólnak” nevezi autó­buszát és „hízóknak” az uta­sokat ... B. B. I. „Barack-hotel" Ifjúsági tábor Villányban A Villány-siklósi Állami Gazdaság nagyüzemi gyümöl­csösében megkezdték egy ál­landó jellegű ifjúsági barack­szedő tábor — a „Barack-ho­tel” — építését. Négyszáz hold kajszi- és őszibarackosa van a gazdaságnak, s évente nyolc- tízmillió forint értékű gyümöl­csöt. kell betakarítaniuk. Mivel a szedés éppen a mezőgazda­ság legmunkaigényesebb idő­szakára esik, a gazdaság saját erejéből nem bírja megoldani a munkaerő-problémát. A KISZ Központi Bizottsága ezért úgy határozott, hogy minden nyáron ifjúsági tábort létesít Villányban. A fiatalok számára szép környezetben négy, egyenként ötvenszemé- lyes, jól felszerelt lakóépüle­tet emelnek. A KlSZ-védnök- ségével készülő és működő tá­bor előreláthatóan június 25-én nyitja meg kapuit. Ma ismét „gyémántvasárnap“ Az Iparművészeti Múze­umban ma megismétlik az egy héttel korábban nagy sikerrel megrendezett „gyémántvasár­napot”. A közönséget vasár­nap 10 és 18 óra között várja az Iparművészeti Múzeum, Megjelentek az első idei kisnyulak Apróvadszámlálás a Duna— Tisza közén a vadmadarak. A mezőkön már megjelentek az első idei kisnyulak, amelyek felnevelé­séhez kedvez a korai kita­vaszodás. Félmillió üveg tokaj'hegyaljai bor húsvétra A Tokajhegyaljai Állatni Pincegazdaság nádi palackozó üzeméből megkezdték a hús­véti borok kiszállítását. Az ünnepekre több mint fél­millió palackot töltöttek meg tokaj-hegyaljai borféleségek­kel. A vásárlók négyfajta asz­tali és ugyancsak négyfajta nemes bor közül választhat­nak. A. közönség ízlését fi­gyelembe véve, nagyobb mennyiségben palackoztak tolcsvai és édes furmintot és tokaji hárslevelűt. Az asztali borféleségek hosszú nyakú, úgynevezett rajnai, míg a nemes borok, a száraz és édes szamorodni, valamint a három- és négyputtonyos aszú a hagyományos tokaji palac­kokban kerülnek forgalom­ba. ■WSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSfSSSSSMf/SSSSSSSfSSSfSSSS/SSSfSSSSSSfSSSSJSSSSSSS*. Ne vedd fel az új ruhát... Nem volt benne egy fillér sem... EGYIK ESTE — helyesebben: éjszaka volt az már — a néptelen körúti mellékutcában egy pénztárcát találtam. Először, ahogy véletlenül megpillantottam a járdán, szíven ütött a gon­dolat, hogy íme most rajtam a sor, következik a próbatétel; ki kell állnom a talált pénz csá­bítását. Sehol senki, az utcán egy lélek sem járt, s a pénztárca ott hevert a lábamnál. Először történt, hogy pénzt találtam. Ter­mészetesen beszolgáltatom — jutott eszembe mindjárt. Amikor azonban felemeltem a pénztárcát, azonnal tudtam, hogy a nagy kísértés ezúttal ismét elmarad. Sovány, nagyon soványka volt a tárca, a villany alatt jól megnézegettem, mielőtt még kinyitottam volna; ez bizony so­ha sem látott nagy pénzt. Summás összeg bele se férne, de meg különben is, ilyen kopott, gyenge bőrrel, hogyan lehetne kövér erszény? Munkaruhában, boltban vásárolt öltönyben búj'kált ez mostanáig, amíg, ki tudja, milyen ok­ból, végül ide került a járdára. CSAKUGYAN nem találtam a tárcában pénzt, még egy szerencsefillért sem. Mintha kifosztották volna. Már-már eldobtam, hogy ugyan kinek segíthetnék vele, ha beszolgáltat­nám a hitvány kis bugyellárist, aztán mégis meggondoltam; turkálni kezdtem benne. A gondosan elrakott villamos és autóbuszjegyek azt sejtették, hogy valamiféle vállalati em­ber lehet, aki a tárcát elhagyta; bizonyára el­számolhatja az utazgatási költségeit, azért őrizte meg a jegyeket. Aztán két fényképre akadtam, igazolványba szánt igénytelen fotók voltak — fiatal lány­arcok. Az egyiknek ez állt a hátlapján: „Meg­ismerkedésünk emlékére”. A másik lány — tornyos frizurás vastag ajkú szépség — bő­vebb szöveget írt a képmása mögé, valami olyasmit, hogy szeretné, ha 20 év múlva is úgy szeretnék, mint ahogy most. Tehát szoknyabolond a tárca tulajdonosa; sízédelgő hajlam — gondoltam, majd egy ösz- szehajtogatott kis papírt húztam elő. A cédu­lát az OTP adta ki annak igazolásául, hogy az illetőnek 1011 forintja volt a bankban, eh­hez járult 36 forint kamat — kifizettek össze­sen 1047 forintot. Hol lehet a pénz? ÖSSZEFOGTAM a két lány fényképét, mint a kártyát szokás; lányok, lányok ma éjszaka alighanem megcsallak benneteket A férfi — egy annyi és annyi férfi közül; szóval aki ezt a kis pénztárcát így elkoptatta — kiváltotta a pénzét a takarékból. Az ügyes-bajos dol­gait már elintézte, bőségesen megebédelt; az ebéd előtt stampedlit ivott, utána nagyfröcs- csöt. Először egyet, aztán még egyet. A presz- szóban féldecizett, s három, vagy négy konyak után küldött egy fél gint a szomszéd asztalhoz, ahonnét egy lány bámult rá, csak egyedül őrá. Gin, konyak... egy kör, két kör... A tárca tartalma apadt... Tovább nem jutottam ... Végül a kis bugyelláris kikerült a járdára, üresen... Ez az utóbbi lány nem hagyott fényképet, aki utoljára látta a tárcát, amikor még pénz is volt benne. PERSZE AZ IS LEHET, hogy nem lány került a férfi közelébe, hanem cimborákkal ivott. Elment a pénz egy fillérig, s amikor vé­gül a mellékutcában, dülöngélve egy villa- mosravaló után kutatott, kirántotta a kis ko­pott tárcát a zsebéből, s ott maradt mögötte a járdán. Ki tudja? Talán valahol egy asszony tördeli a kezét, az ember meg csak morog, fel se néz, keresi a pénztárcáját. Ezt, amit ón megtaláltam, odaadtam a rendőrnek... Dékiss János Aligha lenne jó reklám ez a régi sláger. Hacsak egy kis szövegváltozta­tással nem bíztat­na az ellenkezőre. Tény, hogy ese­tünkben csak az utóbbi jöhet szá­mításba. Dehát milyen is az a bizonyos új ruha? Volt mit nézni az erre kí­váncsiaknak, az elmúlt héten meg­rendezett tavaszi, nyári bemutató­kon. A Fővárosi Mértékutáni Sza­bóság vonultatta fel csinos manö­kenjein az elegáns újdonságokat. Nyári divat a lenvászon: strand- és estélyi ruha egyaránt jól mutat a gyűrtelenített lenanyagból. Ez egyébként a nagy Pest megyei tex- tiLközpont a Len­fonó és Szövőipari Vállalat egyik tar­tós, jól sikerült érdekessége. Az el­ső képen mintás puplinnadrágot láthatunk geomet­riai ábrával dí­szített Blúzzal. És már fellép a kö­vetkező maneken; sárga virágmintás pikéruhában sétál végig a közönség előtt. S végül az idei strandkom­pozíció szaténkar­tonból, pikével dí­szítve. A Duna—Tisza közi vidék apróvadban gazdag szántó­földjein, ahol a legutóbbi va­dászati idény is sikeres volt, számba veszik az állományt. A határjáró vadászok ápri­lis elsejére elkészítik a „vad- mérleget”, amelyből megál­lapítják, hogy melyik terü­leten kell felfrissíteni a nyúl-, a fogoly- és a fácán­állományt. A szemle során megállapították, hogy általá­ban jól teleltek a nyulak és

Next

/
Oldalképek
Tartalom