Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-03 / 52. szám

•*

fIST MÉCSÉI

k-Mírtat*

1906. MÁRCIUS 3., CSÜTÖRTÖK

Gyorsabb, gazdaságosabb vasúti közlekedés

A számok jól jelzik a feladat nagyságát: tavaly 115 millió tonna árut és mintegy 415 millió utast szállított a vasút. Hogy ezt megtehesse, az elmúlt években meg kellett teremtenie a modern közlekedés alapjait. E munka jelentős részeként a MÁV a második ötéves tervben 24 milliárd forintot fordított beruházásokra, felújításokra. Mintegy 2000 km hosszúságban korszerűsítették a pályákat és megkezdték a villamosítási, illetve dieselesítési program megvalósítását. A tervidőszakban 169 Dieselmozdonyt, köztük 70 darab 2000 lóerőset és 78 villamos mozdonyt állítottak forgalomba. A múlt esztendő végén elkészült a budapest—miskolci vonal villamosítása, és megindult a forgalom a hasonlóan átépített Miskolc—Diósgyőr és a Tatabánya—Oroszlány vonalakon is.

Manapság

már nem kell meggyőzni az emberéket a villamosítás és a dieselesítés előnyeiről, mégis érdemes néhány adattal illusztrálni e modem közlekedési mód gazdaságosságát. Egy villamos mozdony például — mondjuk a Szerencs—Miskolc vonalon — öt gőzgépet helyettesít. A Debreceni Vas- útigazgatóság területén bevezetett dieselesítés óta csak üzemanyagköltségben —

szaknyelven szólva — száz- elegytonnakilométerenként 2,48 forintot takarítottak meg a Diesel-mozdonyok alkalmazásával. Annak idején csak szűkszavú jelentések számoltak be arról, hogy megindult a villamos vontatás Miskolcon a Tiszai pályaudvar és a Diósgyőri Vasgyár között. Az alig 7 km hosszú vonal villamosítása azonban évenként 2 millió forint megtakarítását biztosítja, ami azt jelenti, hogy a vonal villamosításakor felhasznált, körülbelül 10 millió forint beruházási költség öt esztendő alatt megtérül. A vonalon szolgálatot teljesítő villamos mozdonyok 750 tonnás szerelvény továbbítására alkalmasak, s egy vonó- és tolómozdony 1000 tonnás szerelvény továbbítására

nyújt lehetőséget. Ilyen meny- nyiségű árut korábban három, kedvezőtlen időjárás esetén négy nagy teljesítményű gőzgép vontatott. A villamosítás nyújtotta előny még szembe- ötlőbb, ha a menetidőt vizsgáljuk. A személyvonat mostani 12 perces, és a tehervonat mintegy 20 perces menetideje oly előnyöket nyújt, amelyet igazán csak az tud értékelni, aki korábban kénytelen volt hozzászokni a 40— 50 perces utazásokhoz, illetve szállításokhoz.

A vasúti közlekedés

korszerűsítése természetesen nemcsak a mozdonypark minőségi cseréjét jelenti, hiszen a villamos- és Diesel-mozdonyok korszerűbb vasúti pályát igényelnek. Csak tavaly 400 km vasúti sínhálózatot újított fel a MÁV. A legforgalmasabb vasútvonalakon a régi pályatestet új, hegesztett sínekre cserélték ki. A munkát a legkorszerűbb technikával végzik, minden nehéz fizikai tevékenységet gépesítve. Miután a vonatok átlagos terhelése évről évre nagyobb, a sebesség növelése pedig egyre sürgetőbb követelmény, néhány pályaszakaszon már úgy építik a sínhálózatot, hogy a villamos- és Diesel-vontatású szerelvények óránként a 160 km-es sebességet is elérnék. Az úgynevezett „hosszú síne- sítésben” Magyarország nemzetközi viszonylatban kiemelkedő eredményeket ért el: már 360 méteres sínszálakat, hegesztett pályákat is alkalmaznak. A vasbetonaljak — 800 000 darabot építenek be évente — a tapasztalatok sze- 1 'nt tartósabbak a fánál, és a

Villamos!(ás. dieselesítés — Korszerűen a két országkapii között — Növekvő feladatok, nagyobb biztonság

szakértők 60 évre becsülik élettartamukat.

A sebességnövelés

egyébként nemcsak korszerű pályát, de a legmodernebb biztosítóberendezések alkalmazását is megköveteli. Éppen ezért ez évben Szerencs és Nyíregyháza között megkezdik egy kísérleti vonal építését: minden állomáson olyan automatikus biztosító- berendezés lesz, amely pontosan ellenőrzi a vágányok és váltók helyzetét. A térközök — tehát az állomás közötti vonal — biztosítását is gépek végzik. Különleges jelzőrendszerrel szerelik fel a mozdonyokat is, és az egész 50 kilométeres vonal munkáját a diszpécser-központból egyetlen ember irányítja majd. Az új szovjet Diesel-villamos mozdony, a 2000 lóerős M— 62-es, amelyből tavaly 52 darabot vásároltunk, olyan biztonsági berendezéssel készül, amelynek egyik része a vezetőállásban, a másik a pályán van. A pályán levő berendezés elektromos impulzusokat küld a vezetőfülkébe, és így jelzi, hogy a vonat zöld vagy sárga, vagy pedig vörös fényű szakaszon fut. Ilyen kettős biztonsági berendezést először használnak majd a magyar vasutakon. A mozdonyon — a vezetőfülkében — önműködő légféket és hordozható adó-vevő rádióberende- I zést is elhelyeztek.

Sokat ígérőek a dieselesítési és villamosítási program további tervei is. Ezek szerint az idén tovább folytatják a villamosítást Szerencs—Nyíregyháza, majd Nyíregyháza— Záhony között. Így az ország keleti és nyugati kapuja, tehát Záhony—Hegyeshalom

között 523 kilométeres egybefüggő villamosított vasútvonal biztosítja majd a jobb közlekedést. A MÁV az idén további 92 villamos és Dieselgépet vásárol, legnagyobbrészt 2000 és 3000 lóerős mozdonyokat.

A harmadik ötéves terv

végéig pedig 60 km hosszú fővonalon villamos mozdonyok, 800 km hosszú pályán pedig Diesel-mozdonyok továbbítják majd a szerelvényeket. Az említetteken kívül Nyíregyháza és Záhony között megépül a kettős vágányú pálya is. Befejeződik a szolnoki csomópont rekonstrukciója. Szerencs és Nyíregyháza állomások között megszervezik a távvezérlést, ami azt jelenti, hogy a vonal egyes állomásain nem lesz forgalmi szolgálat.

A villamosítási és a dieselesítési program megvalósítása évről évre gazdaságosabbá, gyorsabbá és biztonságosabbá teszi mind a személyszállítást, mind a fuvarozást.

H. Gy.

ORSZÁGSZERTE KÉSZÜLNÉK A NEMZETKÖZI NŐNAPRA

Országszerte élénk előkészületek folynak az idei, sorban az 57. nemzetközi nőnapra. A magyar asszonyok és lányok, a városokban, falvakban, a munkahelyeken a megrendezendő, több száz gyűlésen hallatják majd szavukat és fejezik ki együttérzésüket a harcoló vietnami néppel, tiltakoznak az amerikai agresszorok kegyetlenkedései ellen, s követelik az 1954-es genfi egyezmény betartását.

KÖVÉR SZEREP

Sanyikám, nagy szerep vár rád, csak fogyj le tíz kilót — mondta a rendező a vezető színésznek. Sándor éhkoppra fogta magát. Két hónap múltán, kecsesen megjelenik a rendező előtt... De addigra új rendezői ötlet született:

— Sanyikám! Mégse a sovány, hanem a „kövér” szerepet játszod:

— Csak hízz meg 20 kilót.

(G. I.)

JVéhtíny szó

íi hiksturtási balesetekről

Életszínvonalunk emelkedését gyakran mérjük a házunk táját ékesítő masinákkal. Elektromos háztartási gépek. Okos gépek. Megkímélnek a fárasztó munkától, vagy érdeklődésünket olyan robbanó erővel tágítják — amiről még apáink nem álmodhattak. Mosógépek, centrifugák, hűtő- szekrények stb. — a tv, a rádió és a magnetofonok

__

A legtöbb falusi ember tényként elfogadja a vásárlás lehetőségét. Tudja, hápy volt feszültségre állította be a szerelő, meg hogy az „áram ráz”. Ezentúl legfeljebb a legifjabbak, az iskolások hallottak valamit a készülékek működéséről.

Az elmúlt évi statisztika 37 haláleset okát a háztartási balesetben jelöli meg. Országosan viszont több százra tehetők (Pest megyében 7 személy) az áramütésből származó sérülések. És

mindez elkerülhető lehetett volna, ha a minimális biztonsági szabályokat betartják!

Ha a falusi főbizottságok —

Lengyel—magyar baráti találkozó Törteién

A törteli általános iskola hetedik és nyolcadik osztályos tanulói napok óta nagy izgalommal tanulmányozták Lengyelország földrajzát és történelmét. A tanulás nem volt hiábavaló: ugyanis lengyelországi „Ki mit tud?”-dal kezdődött meg az iskolában az a lengyel— magyar baráti találkozó, melyen Lengyelországot dr. Stanislaw Andrzej Sochacki, a

Lengyel Kultúra helyettes igazgatója képviselte.

A művelődési ház klubszobájában 32 tanuló állt „rajt”-hoz. A háromfordulós vetélkedő során tizenegy pajtásnak nyújtotta át a lengyel vendég a hanglemezekből, Lengyelországot bemutató könyvekből, képekből és bélyegekből álló díjakat.

A találkozó másik eseménye a művelődési ház színháztermében tartott baráti est volt.

szakember segítségével — megmagyaráznák, felvilágosítanák az asszonyokat, lányokat .'..

Nedves kézzel ne nyúljunk a mosógép vezetékéhez. A drót lehet szakadt is. Csakis az ép dugóhoz érjünk. Vasalás alkalmával száraz deszka- ,rácsot tegyenek a lábuk alá.

A javításokat bízzák szakemberre, ne a gyerek „ügyeskedjék” vele.

Sok haláleset származott az effajta hősködésből.

Nem kapcsolja ki az áramot — mondván, ő nem fél tőle... Az elektromos áram valóban áldás, de tragédiákat okozhat szabályainak, törvényszerűségeinek be nem tartása.

A villamosság szabályait tehát saját érdekünkben ismerjük meg.

De mi is idézi elő a veszélyt?

Olyan esetben fordulhat elő baleset, amikor az áram átfolyik az emberi testen. Akit áramütés ér — nem tudja magát kiszabadítani az áramkörből, görcsöt kap.

Baleset esetén

legelőször az elektromos

berendezést kell kikapcsolni,

evvel a sérültet mentesítjük a feszültségtől. Mesterséges légzést alkalmazzunk, amíg az orvos meg nem érkezik.

Ne felejtsük el, izzólámpacserénél, ha vizes a kezünk éppenúgy bekövetkezhetdk a tragédia, mint bármely gépi berendezésnél.

E néhány sornak nem lehet célja valamennyi óvatossági intézkedés ismertetése.

Annál inkább szeretnénk a megyei, járási szervek figyelmébe ajánlani a sürgős felvilágosító munkát.

G. Molnár Edit

Kiss János:

Testamentum nélkül

Ott maradt egyedül, gondolatok nélkül, végtelenül fáradtan. Most már nem várt többet semmit. Néhány pillanat múlva sietve jött az igazgató főorvos, s közben valamit magyarázott a lánynak, aki érte ment, és most szaladva követte, mert másképp sem tudott lépést tartani mögötte.

— János, te eredj fel a szobámba! — mondta neki sietve az orvos, ahogy elhaladt mellette, s gyorsan berobogott a betegszobába.

N

em mozdult, csak lepillantott a folyosó nagy ablakából a kórház kertjére, ahol zöld bokrok és fák között vörösre salakozott kis utak futottak. Milyen hirtelen és gyorsan történt minden, tűnődött, hiszen tegnap ilyenkor valójában nem volt semmi baj. Persze már tegnap is baj volt, és azelőtt is, jutott eszébe aztán, csakhogy későn ébredt, mindezt észre sem vette. Mélyet, nehezet sóhajtott, aztán meg valamit tenni szeretett volna, mert miért van ő most ist itt a folyosón, amikor bent lenne a helye az apja mellett. Végül ez az indulat is elmúlt és fáradtan ejtette le a tagjait. Arra gondolt, hogy valójában a halála percében sem tudott ott maradni az apja mellett, s egyszerre nagyon bánta, hogy kiszaladt akkor a kórteremből, hátha mondott még valamit, elfoghatta volna még egy szavát, vagy ő is szólhatott volna még neki...

Nem is sejtette, hogy menynyi idő telt el, amíg így a folyosón töprengett, várakozott. Egyszercsak nyílt a szoba ajtaja, s kilépett rajta az orvos, mögötte a két ápolónő. A két férfi megállt egymással szemközt, az ápolónők sem mozdultak, csak lebillent a fehér főkötős fejük, s a folyosó kockakövein keresgélt a tekintetük a pillanatnyi csendben. A főorvos aztán leemelte a szemüvegét, néhányszor idegesen hunyorított, majd a tanácselnök szemébe nézett.

— Bele kell nyugodni János — mondta végtelenül egyszerűen s nyújtotta a kezét. (Vége)

— Hová menne apám?

Ekkor mintha valami változás készülné, a test egy kicsit megvonaglott, a beteg torkából hörgő hangok hallottak, az öreg egészen hátraszegte a fejét, s még szélesebbre nyílt a szája.

— Otthon — nyögte, s a csontos mell gyors egymásután meg-megmozdult. Talán beszélni akart, de csak erősbö- dő, fulladt hörgést hallott a torkából.

— Apám! — ijedt fel Szik- szai hirtelen, mint aki most érti csak, mi történik előtte. — Várjon, apám! — mondta kétségbe esetten és felugrott, körülnézett, hogy hol talál valaki segítséget. Most látta, hogy a másik ember rábámul a szomszéd ágyból.

— Menjen az orvosért! — mondta neki az ember.

M

egfordult erre és rohant ki a folyosóra, ahol két ápolónő ment éppen egymás mellett.

— Halló, halló!

— Mi van, mi történt? — kérdezte az egyik, ahogy megálltak és rácsodálkoztak.

— Jöjjenek azonnal! — s intett az apja szobájára, amelynek tárva-nyitva maradt utána az ajtaja.

Az ápolónők erre sietve megfordultak, s noha látszott rajtuk, hogy semmit sem értenek, megindultak visszafelé, s ő maga elé engedte őket, harmadiknak lépett az apja szobájába. Az öreg ekkorra meredten feküdt az ágyon, a tágra nyílt szája szélén egy kis fehér hab látszott, s a tekintete most már a mennyezet felé fordult. A testesebbik, idősebb ápolónő mindjárt az ágyhoz szaladt, s tovább nem is láthatta tőle az apját, eltakarta előle az arcát, s azt sem tudta, hogy mit csinál vele, csak annyit hallott, hogy a nő sietősen intézkedett.

— Szaladj gyorsan a főorvos úrért!

Ezt nyilván a másiknak, a kis gyereklány külsejű ápolónőnek mondta, aki fordult is azonnal, de előbb még odaállt egy pillanatra Szikszai elé, s határozottan ráparancsolt.

— Kérem tessék kimenni innen ... ! — És meg is várta, amíg kilépett előtte, aztán behúzta mögötte az ajtót és elszaladt mellette a folyosón. /

majd gyere fel hozzám. — Ezzel kiment

Oda se figyelt csak intett hogy jól van, úgy lesz minden.

— Jó reggelt apám!

Az öreg megbiccentette a fejét, közben lehúnyta a szemét, s újra felnyitotta aztán.

— Ugye jobban van?

Várta, hogy legalább bólint

majd az 'apja, s beleegyezik, hogy javulást érez csakugyan, de az öreg nem akarta őt megnyugtatni, törten, szomorúan nézett rá.

— Nem élet ez már, János fiam — mondta végre, azon a tegnapi gyenge, idegen hangján. Alig mozdult a szája, csupa hörgő hangok jöttek a torkából, s a tekintete is megfá- tyolosodott, majd erőtlenül megbillent kissé a feje, s lehúnyta a szemét.

— Apám, hall engem, apám? — hajolt oda egészen közel hozzá. — Mondja már, mit kívánna, mit hozhatnék? — Sietve kérdezte, mintha attól tartana, hogy közben elalszik az apja és többet nem beszélhetnek. Sebtében odahúzott egy széket az ágyhoz, leereszkedett rá és előre dőlt, hogy közel legyen, amennyire csak lehet. Nézte, figyelte a beteg arcát, hátha mozdul egy kicsit, mond ismét valamit — Apám! — szólította néha csendesen, s figyelt. — Ébren van, apám? — kérdezte máskor, és már-már előre nyúlt, hogy megrázza kissé a vállát, de aztán nem mert az öreghez érni, nehogy bántsa ezzel, csak nézte tovább, s hallgatott, várt.

— János! — szólalt meg aztán az apja, anélkül, hogy felnyitotta volna a szemét. — János fiam... — sóhajtotta.

— Mondja, apám — felelt felélénkültén. — Itt vagyok maga mellett

— Menni akarnék, fiam ...

Megint csendben maradtak,

mert várta, hogy mondjon még valamit csak beszéljen tovább az apja. A száját leste, ahogy nyitva maradt, mintha már az öreg nem is tudná összezárni az ajkait

ta, hogy később összetépi majd. Egyszer telefonált a kórházba az igazgatónak is, de többet nem tudott meg most sem, minthogy reggel majd megbeszélik a dolgot

Nincs már itt sok megbeszélni való, gondolta, amint letette a telefont. Az öreg elmegy anélkül, hogy megértették volna egymást, pedig tartozása van az apjával szemben, mert talán most tudná már megmutatni, hogy ő mindig jót akart neki.

Reggel bement a kórházba, az igazgatóhoz. Leültek az irodában és megpróbált az orvos arcából leolvasni valamit, mielőtt az megszólalt volna. Nem látott a vonásokon semmi biztatót.

— Nézd János — kezdte az orvos, s közben körülményesen cigarettára gyújtott, mintha időt akarna nyerni —, nézd, én veled nem komédiá- zok, ahogy én látom, a dolog súlyos.

— Gondoltam — mondta fáradtan.

— Ez persze még csak gyanú, de nagyon alapos gyanú...

— Mennyi lehet még neki hátra? — kérdezte kis szünet után.

Az orvos nem válaszolt azonnal.

— Az az igazság, hogy nagyon legyengült.

— Mégis ...?

— Az is lehet, hogy napok.

— Tehát nincs mit tenni?

— Készülj fel, hogy nincs.

— Azért most beszélhetek vele? — kérdezte, és az orvos beleegyezően bólintott.

— Nemrég voltam nála — mondta —, most valamivel jobban van, hajnalban morfiumot kapott.

E

gyütt mentek a kis szobába, ahol ketten feküdtek; az öreg Szikszai és egy másik idős ember. Erős orvosságszag érzett, amitől az elnök úgy riadt mindig a kórházakban, klinikákon, s ez a sok fehérség is zavarta.

— Ne maradj sokáig — mondta az orvos —, aztán

(3)

Egy kicsit álltak az öreg fölött, akit nagyon megviselt az út, s a szemét is lehunyta, ahogy összeroskadtan ült. Az orvos, a tömzsi kis mozgékony ember úgy tett, mint aki most már mindent megértett, s gyürkölészte az állát, hogy mit lehet itt tenni. Szerette a nyílt, egyenes beszédet, az orvosoknak ahhoz a fajtájához tartozott, akik inkább a mesteremberekhez hasonlítanak, s azt nézik mindjárt, hogy hol kell a dolgokat megfogni.

— Jöhettetek volna előbb is — jegyezte meg végül, s az elnök tudta, hogy ez nem jó jel.

— Nem akart — mondta.

— Sokat fogyott az öreg?

— Sokat — felelte, és az orvos bólintott, mintha előre tudta volna a választ. Ettől aztán egészen megrémült, mert miért fontos az itt, hogy mennyit fogyott az öreg. A rákos betegek fogynak le eny- nyire. — Csak nem arra gyanakodsz, hogy valami olyan gyógyíthatatlan? — kérdezte, és nem merte kimondani,

; hogy mire gondol.

— Meglátjuk — mondta az i orvos, és a telefonhoz ment. i hívott valakit, hogy jöjjön fel j hozzá.

: — Ért engem apám? — ha| jolt oda közben az öreghez,

: amíg az orvos telefonált. Nem i kapott választ, azért mondta ! tovább. — Maradjon itt, le- j gyék nyugodt, meggyógyítják : magát.

A

zzal váltak el a főorvostól, hogy holnap reggel i már többet tudnak majd, s : addig is ne nyugtalankodjék i János, a főorvos ígérte, hogy ; mindent megtesz az apjáért, i Kint az utcán érezte csak, : hogy mennyire fáradt, mégis ! inkább a hivatalába ment, j ahol talál valami munkát, és > beleveti magát akár éjsza- ; káig, legalább nem kell be- ! szélni, fecsegni. Éjfélig égett a í szobájában a villany. Egy je- ! lentésen küszködött, de két $ oldalt sem írt, s arról is tud-