Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-24 / 70. szám
X966. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK Mfoei t^irtap :* Komócsin Zoltán előadása az MSZMP politikai akadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának politikai akadémiáján Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, szerdán előadást tartott „A nemzeti érdek és nemzetköziség” címmel. Az Építők Rózsa Ferenc művelődési házában rendezett előadáson megjelent a párt Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tagja, a politikai és társadalmi életünk sok ismert képviselője. Szovjet íróküldöttség hazánkban Moszkvából megérkeztek Budapestre a Magyar írók Szövetségének vendégei, akik a Szovjet írószövetség küldötteiként tíz napot töltenek hazánkban. A delegáció öttagú, vezetője: Mihajlo Sztyelmah ukrán író. Példa a dombtetőn Az állami építőipar kapacitásgondjai közismertek; ugyanakkor köztudott az is, a mezőgazdaságban új, s korszerű épületek sokaságára Tan szükség. A megoldás útja többfelől nyílik, s olykor a szükségből is erény lehet. A dombtetői példát is a szükség szülte meg. — Vagy a víz, vagy a szél: mindkettőt elkerülni nem lehet, inkább a szelet választottuk hát — mondják az emberek. Valóban, cudarul fúj, ci- bálja a kabátot, hordja a szalmát, átfut a féligkész, nyitottszájú épületeken. Gomba — Felsőfarkasd, a Monori Állami Gazdaság üzemegysége. Űj út — maguk építették — ágazik ki az országúiból, s vezet fel a dombtetőre, ahol szemre is mutatós, jó elrendezésű épületcsoport áll. A példa. Magad uram.., — Magad uram, ha — kiviteleződ nincsen —, mondja az állami gazdaság igazgatója. — Az állami építőipar nem válA BALLADA HŐSE Nyolcvan éve született Latinka Sándor A vers, akárha maga a nép költötte volna, csak a színtiszta igazat mondja, a valóságot a népballadák tömörségével. Mert amikor a megásott sír szélén Latinka Sándor szembenézett a kivégzőosztag fegyvereivel, még egyszer elhangzott a Prónay- tisztek életet ígérő szava: Tagadd meg társaidat, hiszen tiszt voltál magad is, mi közöd ezekhez? S ha nem is szó szerint így: .,A szám széle bizony véres, lássa is meg minden béres, öreg bojtár, számadó: Igaz ember meghal inkább, sohasem lesz áruló”... de tény, hogy Latinka bátran és tántoríthatatlanul, utolsó leheletéig kitartott a nép igaz ügye mellett, nem alkudott, hősként halt meg. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1886 március 24-én született Lakatos fia volt, szegényparasztok unokája, nagy nehézségek között tanult. Szívós akaraterővel, tudásvággyal. Végigbarangolta Erdélyt, Romániát, eljutott Párizsba is, s amikor hazatért, huszonegynéhány éves korában, egy gépészmérnöki irodában kezdett dolgozni. Budapesten belépett a Vasmunkások Szakszervezetébe, öt nyelven beszélt, gazdag tapasztalatokkal rendelkezett. Hamarosan a szociáldemokraták hetedik kerületi szervezetének vezetője lett A világháborúban mint műszaki tiszt az olasz fronton, majd Ukrajnában szolgált. Amikor győz az őszirózsás forradalom, s napirendre kerül az évszázados történelmi per eldöntése, hogy a hárommillió koldús végre saját földhöz jusson, Latinka Sándor a szegényparasztság élvonalába áll, szervező titkára lesz a Földmunkások Országos Szövetségének. Később Somogyba megy, s ott néhány hét alatt alatt megnyeri százak és ezrek szívét Az emberek az önzetlen, tisztahitű, tántoríthatatlan forradalmárt ismerik meg benne, aki egyszerű nyelven szól hozzájuk, de minden szavát a meggyőződés forró szenvedélye hatja át A nagybirtok- hazájában kétezer somogyi földesúrral szemben hetvenhatezer koldús küzdelmét vezeti a kenyérért, az életért. Megkezdik a földfoglalást. Az ő vezetésével alakítják meg a magyar történelemben először a földművesek termelőszövetkezeti társulását a negyvenegyezer holdas Eszterházy birtokon. A Tanácsköztársaság idején Latinka Somogy kormánybiztosa lett. Mindenekelőtt a nép g: zdasági megsegítésével törődött, de tudta, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a munkáshatalom háborítatlan, szilárd és keménykezű. Ezért erős és fegyelmezett közigazgatást szervezett, olyan tisztviselőkkel, akik megértették, hogy minden képességükkel a népet kell szolgálniuk. Amikor a Dunántúl déli részein ellenforradalmi megmozdulások kezdődtek, kérlelhetetlen szigorral lépett fel ellenük. Hívták őt Budapestre, szükség lett volna szervező képességére, odaadó fáradhatatlanságára, de mindvégig Somogybán maradt, mert érezte: a forradalmár csak a vele összeforrott, benne fenntartás nélkül bízó, őt szerető munkás és paraszttömegek hűségéből merítheti erejét Kitartott akkor is, amikor az első magyar Tanácsköztársaság elbukott. A kaposvári szakszervezetek még ezt követően, 1919. augusztus 5-én is gyűlést tartottak a vár- megyeházán, és kinyilvánították bizalmukat, ragaszkodásukat vezetőjük iránt „Ragaszkodjék a munkásság ezentúl is szeretettel és becsülettel vezetőihez — mondta ki a határozat, — mint miként azt tegnap Latinka Sándor elvtársunk személyével kapcsolatban kifejezésre juttatta, aki mellett tüntető ovációt rendezett, méltányolva, elismerve azt a becsületes, egyenes, és őszinte politikát, melyet ez az ízig-vérig szocialista elvtárs Somogy megyében végzett.” A jegyzőkönyv egy másik helyén: „Percekig tartó lelkes taps és éljenzés fogadta a munkásság bálványozott és ízig- vérig forradalmi lelkületű vezérének beszédét, és a meghatottságtól könnyeztek elvtársaink, amikor síri csöndben elmondta Latinka elvtárs gyönyörű beszédét.” Érthető, hogy amikor Latinkát és munkatársait sok száz más forradalmárral együtt Horthy tiszti különítményei néhány nappal később elfogták, felvetődött bennük a gondolat, hogy ezt a köztiszteletben álló, páratlanul népszerű embert árulásra bírják, s megfosszák attól, ami számára az életénél is drágább, a becsületétől. Latinka Sándort sem az ígéretek, sem a kínzások és gyötrelmek iszonyata nem tudta megtörni. Egy hónappal később, szeptember tizenhatodikén éjjel a nádasdi erődben meggyilkolták, s jeltelen tömegsírba taszították. A ballada, amely hősi helytállását örökítette meg, évtizedeken át élt és terjedt, suttogva idézték a küzdelem folytatói, a forradalom lángjának ébrentartói. Latinka életének és halálának gazdag tanulságai ma, születésének nyolcvanadik évfordulóján is gondolkodásra késztetnek, megdobogtatják a szíveket. V. F. Jalta a hatszázas tehenészet felépítését. Nekünk pedig kellett, mert a gümőkór-mentes állományt csakis így tudjuk kialakítani. Nyolcezer holdas gazdaság, nem kevés gonddal. Mégis, nyakukba vettek egy újabbat: saját építőrészleget szerveztek. 1964. augusztus elsején kezdték itt az építkezést, s még abban az évben 5.5 millió forint értékű munkát végeztek el, 1965-ben 12.5 milliót tett ki a beruházás összege, s most — a befejezés időszakában, május elsejére szeretnék átadni —, már 21—22 millió körül járnak összesen. Nagy pénz, kisebb vállalat évi, másfél évi termelési értéke, itt pedig a fő feladat mellett végzett munka. Típusterv alapján építkeztek, a hatszáz férőhelyes tehenészet komplett lesz, ellető- vel, borjúnevelővel, étkezdével, szállással. Végső beruházási összege megközelíti a 28 milliót. Hozzávetőleg ötmillió forinttal kevesebbe kerül, mintha állami építőipari vállalat építette volna — megtakarították többek között a felvonulási költségeket stb. —, s főleg, családon belül mindent könnyebb elintézni: vitákat, nézeteltéréseket, de a munka egyeztetését is. Típus — újítással Sok éjszakázás, kínlódás vezetett eddig: a lényegében ipari tevékenység új, addig ismeretlen gondok elé állította a gazdaság vezetőit, a felügyeleti szerveket egyaránt. Mégis, jutott erejük, bátorságuk arra, hogy egy újítás rizikóját is vállalják. Az ellető- nél és a borjúnevelőnél Tamási László, az ÉM. Beton- elemgyártó Vállalat főmérnöke újítását alkalmazták: a típusterv másfél tonnás szerkezeti elemek felhasználását is előírja. Itt, a gombai dombok között, de általában, falusi viszonylatban, hol van az állomásokon, s a gazdaságokban mozgó daru? Az újítás nemcsak maximum három mázsára csökkentette a legsúlyosabb szerkezeti elemeket, hanem igen ötletes megoldásokkal mintegy negyven százalékkal (!) csökkenti a költségeket is! A két épület áll, a tervek az ÉM. Típustervező Intézeténél vannak, szakvéleményezésre: remélhetőleg, mihamarabb végeznek vele, sürget az idő, másutt is jó lenne az olcsóbbat építeni. Az újítás érdeme, hogy a házilagos építkezésekhez igazítja a típustervet: a szerényebb felszereltséghez, a távoli majorok, üzemegységek körülményeihez. Az épületek jó részét már használják, ahogy egy-egy elkészült, úgy telepítették bele a jószágot. Másutt még a szerelők dolgoznak: a központifűtés csöveit illesztik, a villanyszerelők vezetékeket húznak. Csak a szakipari munkát végzik állami vállalatok, ezen kívül maguk csináltak mindent, még az útépítést is. (Az igazgató: — Ez olyan jól sikerült, hogy most már szakadna nyakunkba a megrendelés, más gazdaságoktól, csak győznénk.) Mi lesz az emberekkel ? A munkáslétszám 114 az építőrészlegnél. Vízvári Géza a. részlegvezető, s az egész gazdaságban mindössze nyolcán vannak, akik irányítják, vezetik e munkát. (Kovács József, a Pest—Nógrád megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának főmérnöke: — Csak dicsérni lehet azt a pozitív magatartást, ahogyan a monori gazdaság vezetői ezt a beruházást elvállalták, szervezték. Járatlan út volt ez, s már nem akármilyen, hanem végleges és korszerű épületek kellettek: saját tervezőcsoportunktól kezdve igen sok embert kellene elismerően említeni, mert valóban az összefogás vezethetett csak eddig.) — Mi lesz az emberekkel, ha itt befejezik a munkát — kérdem Vízvári Gézát? — Mehetnek világgá? — Nem, dehogy. Jó ideig itt összpontosítottuk a munkát, de igen sok a javítani, tatarozni való a gazdaság különböző üzemegységeiben. Ha itt végzünk, azokra kerül sor, s ahogy én tudom, tervek vannak újabb, ugyancsak jelentős építkezésekre. A létbiztonsággal tehát nincs baj — gond azonban akad. Nem is könnyű gondok ezek. Fábián István, az FM Állami Gazdaságok Főigazgatósága beruházási főosztályán ezeket mondja: — Magam is többször jártam kinn a monori építkezésen, s úgy hiszem, az itt, de más megyékben is tapasztalható erőfeszítések bebizonyították: nemcsak lehet, hanem kell is támaszkodni a házilagos építkezésekre. A mezőgazdasági építkezések kis hányadát tudja csak elvállalni az ÉM. A módszer tehát célravezető, ugyanakkor azonban a lehetőségek, adottságok sok tekintetben messze elmaradnak a szükségestől. A házi kivitelezést jó ideig valóban nélkülözhetetlenként kell kezelni, az állami építőipar képtelen fedezni a kapacitásigényeket Ugyanakkor azonban különböző feszültségek teremtődnek emiatt: nemcsak az anyagellátásra, a gépesítettségre gondolunk, hanem például arra is, hogy rendkívül nehéz a munkaerő biztosítása; itt nincs munkahelyi pótlék, mint az állami építőiparban, s a legutóbbi átlagórabér-emelés sem érintette őket. A jót: szervezettebben A felsőfarkasdi dombon épületekké lett milliók nemcsak egy létesítmény megszületésének eléggé rögös útját jelentik, hanem próbatételt is; mind az állami gazdaságot, mind az irányító szerieket próbára tette a házilagos építkezéseknél szokatlanul nagy összegű vállalkozás. A tények azt bizonyítják: a bátran vállalt s jól megoldott feladat ösztönző példává lehet És azzá is lesz, ha — s ez már nem megyei, hanem országos szintű kérdés — a lehetőségekhez mérten több támogatást kap, ha nemcsak néhány lelkes ember ügye lesz, hanem bizonyos fokú szervezeti kereteit is megteremtik. A dombról távolabbra látni, de ez fordítva is igaz: a dombtetői példa remélhetőleg ezért nem marad észrevétle- nüL Mészáros Ottó KÖZNAPI CSENDBEN — ÜNNEPI SZÍVVEL A halálhír mindig szomorú, még akkor is, ha életük javán túljutott öregekről halljuk. De mert tudjuk, hogy ez épp oly törvénye az életnek, mint a születés, bölcs belátással tudomásul vesszük. És mégis produkál az élet eseteket, amikor elveszti józanságát és bölcsességét az ember. Ilyen história fogalmazódott Pomázon. A faipari szövetkezet gépkocsivezetője már régóta számított arra, hogy a feleségé megrendült egészsége előbb-utóbb meghozza a szomorú eseményt. S amíg erre számított, őt érte utol... Az asz- szony néhány napra rá követte. Magában is tragikus kettős esemény, ám az igazi tragédia az, hogy három gyereket és három öreget hagytak hátra. Mindenki azt kérdezte, mi lesz most velük? A férfi után 1000 forint körüli nyugdíjféle várható, de hat ember ebből sehogysem élhet meg. Ezért indult el az akció, mely a megye valamennyi kisipari szövetkezetét egy zászló alá állította. Rövid levelet fogalmaztak s elküldték a szövetkezetek vezetőinek és a közembereinek: „segítsetek, ha néhány forinttal is, hogy könnyebb legyen átvészelni a magára maradt nagy családnak a legnehezebb napokat”. Sok ezer forint jött össze, s jön, gyűlik még tovább. A legkritikusabb időben sikerül előteremteni a létminimumot, vagy tán többet is ennél. Ám ami a magukra maradt s most sok anyát, apát, ismeretlen rokont szerzett család legnagyobb nyeresége, az nem is a létminimum, hanem a szere tét maximum. Nem nagy csinnadrattával, köznapi csendben, késedelem nélkül siettek azok segítségére, akiket a sors ilyen rendkívül nehéz helyzetbe hozott. Tóth György Újdonság Különleges frottíranyagok készülnek a Lőrinci Vattagyárban. A csévézett állapotban festett fonalból érdekes színezetű anyagot gyártanak. A nyári idényre kétszázezer méter élénk színű frottírt szőnek Nem minden kivétel erősíti a szabályt avagy a nagymarosi vízmű és a kismaros! ki; vendéglő kúígai meg a közegészségügy Jó három esztendeje annak, hogy csaknem egyi dóben jelölték ki Nagymaroson a tervezett törpevízmű kútjainak és a campingnek a helyét. A ku- takét a gépgyár közelében lévő partszakaszon, a táborét pedig sokkal délebbre, a szigeten. A már sokkal régebben tervezett nagy vízierőmű miatt viszont később kénytelenek voltak, más helyet keresni a kutaknak. így került a három kút is a szigetre, közvetlenül a camping alá, el is készültek, működnek már, ivóvízzel látják el Nagymarost. Kifogástalan, egészséges ivóvízzel — egyelőre. Ugyanis ezen a tavaszon, az időközben elkészült camping is megnyílik. Építése befejezése után a szokásos hatósági helyszíni szemlén derült csak ki, hogy szennyvízlevezető csatornája alig húsz méterrel a kutak fölött torkollik a Dunába. Úgy vonták meg a csatorna árkát, ahogy az eredeti tervbe berajzolták, irányát annak ellenére sem változtatták meg, hogy a tábor megnyitása után a szennyező anyagok tömegét az odakerült kutak közvetlen közelében ontja a folyóba. Egyszerűen nem vették figyelembe a kutak szomszédságát, már megint nem tudta az egyik balkéz, hogy mit csinál a másik. ' Érthető, ha a közegészség- ügyi hatóság a tábort csak akkor tartja megnyithatónak, ha a csatorna torkolatát áthelyezik. Még biológiailag tisztított szennyvizet sem szabad ilyen kis távolságról a Dunába vezetni, a tábor csatornája pedig — hogy is mondjam? — úgy, ahogy keletkezik, abban az állapotban szállítja a tábor szennyvizét a kutak felett a folyóba, minden derítő, vagy fertőtlenítő berendezés nélkül. — Hohó, a tábort meg kell nyitni, különben mérhetetlen kár éri a népgazdaságot! A campingben már jó előre helyet foglalt egész sereg külföldi turista! Mi lenne, ha nem nyílik meg a tábor? — sopánkodnak az érdekelt intézmények. ígérik, majd jövőre, pedig nagyon sokba kerül, elvezetik másfelé a csatornát, idén már nincs idő, sem pénz rá. Csak egy rövid esztendőre hunyja be a szemét a köz- egészségügy, hajtogatják, akik a maguk szemét nem nyitották ki és nem látták meg a tábor tőszomszédságában a kutakat. Azért az utolsó szó még nincsen kimondva, meglehet, hogy ideiglenes engedéllyel mégis megnyílik a nagymarosi camping. Hiszen a szomszéd községben Kismaroson, tavaly megnyílt és azóta is zavartalanul működik a Patak kisvendéglő, holott a kútja távolI ról sem felel meg a közegész- j ségűgyi kívánalmaknak. Ezt a kutat három, finoman szólva, egészségügyi cél oka. szolgáló kisebb melléképük közvetlen közelében fúrták. Vizét a közegészségügyi hatóság analizáltatta és nem lepődött meg a vegyvizsgálat eredményén. A víz igen nagy mennyiségű colibacilust tartalmaz és a benne lelt nitrát meg ammónia friss szeny- nyeződésre utal. Ilyen víz még mosogatásra sem használható. — Kérem mi kis ország vagyunk, nem dobálhatunk ki százezreket az ablakon, ez a vendéglő sokba került, nem lehet csak úgy bezáratni, — érveltek az érdekeltek és még a nagy adut is kivágták: — A népgazdaság érdekével ellenkezni! Az persze nem ellenkezne a népgazdaság érdekével, ha a víztől esetleg többen megbetegednének és hosszabb, rövi- debb ideig kiesnének a termelő munkából, táppénzt lennének kénytelenek felvenni. Arról nem is beszélve, hogy a szennyezett kú- tú vendéglő nyitvatartása, a kutat szennyező camping megnyitása kivétel a törvény alól, olyan kivétel, ami nem erősíti a mindenkire egyformán kötelező törvényes szabályokat. Sz. e'.
