Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-22 / 68. szám
1966. MÁRCIUS 22., KEDD »ÜS» HECVEI it^ííHap 3 Pénzes falu — szegény falu A főút mentén, új házak, néhol garázs az udvarban. Híres málnatermő vidék Kösd. — Pénzes falu! — mondja Szalay János KlSZ-titkár- helyettes beszélgetésünk elején. — Sok a televízió, a fiatalok építkeznek, de... A lakosság véleménye „De.” Ez a szó nagyon gyak- san hangzik el a kosdiak ajkán. Legtöbb esetben névtelenül, homályos célzások kíséretében, ködös vádak, meg nem nevezhető személyek ellen. — Szégyen, hogy sok helyütt használhatatlanok az utak, járdák. Fertőzött az ivóvíz. A Mikes Kelemen utcában nincs villany — mondogatják. Úgy tűnik ez a lakosság egyöntetű véleménye. A fiatalok megtoldják a listát: — Nincs kultúráiét. Olyan program, ami vonzaná a fiatalságot. Kevés a rendezvény, a mozi öreg és rossz filmeket vetít A Tőrincsi testvérpár véleménye: — Alakítottunk zenekart, végeztünk zeneiskolát is. Sok fiatal szívesen látná, ha rendeznének klubnapokat és mi játszhatnánk. De nincs erősítő berendezés, a tanács ígérgette, hogy segít szerezni. Már 6 hónapja ígérik. Kicsit úgy érezzük, bizalmatlanok a fiatalsággal szemben. A becsületszó A tanácsnál elém teszik a költségvetési terveket. Mutatnak leveleket, vázlatokat, kérelmet, elutasítást — Igaz, hogy nincs villany a Mikes Kelemen ub cában. Nekünk már évek óta megvan a keretünk erre a célra — mondja Pálinkás Lajosné, a tanácselnökasszony. — Két éve folyton elutasítja az EDÁSZ a terveinket kapacitás- és anyaghiányra hivatkozva. Most „becsületszóra” megígérte az EDÁSZ vezetősége, hogy még az első negyedévben elkezdik a munkálatokat. Reméljük, hogy úgy lesz. Érdeklődöm a járda- és ivóvízhelyzetről. Nagyon csodálkozik a tanácselnöknő, mikor a panaszokat idézem. — Nem is gondoltam, hogy ez a vélemény a faluban. Miért nem hozzánk jönnek ... Jellemző, hogy az idegennek mindjárt elmesélik — tűnődik. Pontosan az iskolaigazgató volt az, aki a törpe vízmű terveinek elkészítése ellen hangolta a tanácsülést. Ha jól emlékszem, azt mondta „amíg ezek elkészülnek, úgyis elavulttá válik a törpe vízmű”. — Túl igényesek a kosdiak — fűzi tovább a szót. Mi forinttal nem tudjuk az igényeiket utolérni. Sajnos a járdaépítés problémája csak évek alatt lesz megoldható. Égetőbb lenne iskolát építeni, hiszen három helyen tanítunk, mert kicsi az épület. Zsebre megy — Lehet, egyesek elfelejtik, hogy az elmúlt 15 év alatt mennyit építettünk, és harcoltunk, hogy segítsünk a bajokon. A rossz kul túr- helyzet is napirenden van, és hamarosan megoldódik. De csak lépésben haladhatunk. És tudja — fejezi be mosolyogva az elnöknő — kritizálni könnyű, de amikor javasoltuk, hogy emeljék a lakosság hozzájárulását a községfejlesztéshez, mindenki zúgolódott. Az már zsebre megy. A beszélgetés óta jó néhány nap lepergett. A cikk elkészült. Telefonon érdeklődöm az érintetteknél: változott^ azóta a világ Kos- don? — Minden rendeződött. Július 15-re a Mikes utcában égni fog a villany — mondja az elnökasszony. — Rendszerint év végén későn jelentkeznek, amikor mi már nem tudjuk megoldani. Aki előbb jön, azé az elsőbbség. Különben járt itt nemrégiben az elnökasz- szony és kérésére megpróbáljuk a nyár folyamán bevezetni a villanyt — ígéri az ÉDÁSZ kirendeltségve- zető-helyettes. — A kosdi helyzet megítélésében egyetértünk önnel — jelenti ki a járási tanács elnökhelyettese. Emberi igények A kölcsönös bizalmatlan- j ság és intrikák légkörében! nehéz dolgozni. Már pedig! Kosdon több a panasz, minti a megértés, több a vád, mint j a megoldás. A villany, járda, jó ivó-1 víz olyan emberi igény, ame- ; lyet nem lehet „túligényes- nek” nevezni 1966-ban. Meggyőződésünk, hogy lehet és kell megoldást találni. Valaki azt mondta: „ígértek ... de a szó elszállt”. Reméljük, hogy ez a gyakorlat már a múlté ... Máray István DOBI ISTVÁN TÁVIRATA Az iráni újév, március 21-e, alkalmából Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait, Mohammed Reza Panlavi iráni császárnak. Társadalmi összefogással átalakítják a művelődési otthont Gödöllőn Gödöllőn, a művelődési házban hiába állít össze Ulbrich József igazgató változatos, színes műsort, az mégsem Autósok, figyelem: éjszakai bisztró nyílik Dabason Eltűnnek a „fehér foltok“ - Kétszeresére nő a ceglédi fmsz áruház Gondolták-e vajon, akik annak idején ott bábáskodtak a földművesszövetkezeti mozgalom bölcsőjénél, milyen gyorsan fejlődő, életképes „újszülöttet” segítenek a világra? Egyedül Pest megyében 46 körzeti fmsz működik. Igaz, éppen most vonnak össze belőlük néhányat, részben igazodva a közigazgatási átszervezésekhez, a volt aszódi és gödöllői járásban, részben pedig, a nagyobb gazdasági egységek kialakításának szándé- kávaL Ez a 46 körzet fogja össze 467 vendéglátóipari és 1143 kiskereskedelmi egység működését. Az elmúlt évben jelentős fejlesztési programot valósítottak meg a földművesszövetkezetek: 16 kiskereskedelmi és 11 vendéglátóipari egység létesült. Harmincöt üzletet bővítettek, közöttük olyan jelentősét is, mint a dabasi csárda, amely még nincs ugyan kásáén, de az átépítés alatt is üzemel. Itt toldaléképítkezéssel új konyha és raktár létesül, a régiekkel pedig bővítik a kiszolgálóteret. A bővítés és korszerűsítés lehetővé teszi, hogy éjszaka is nyitva tartó bisztrót helyezzenek üzembe az autós vendégek számára. A MÉSZÖV TERVEIBŐL A múlt év mérlegéhez tartozik továbbá 250 vendéglátóipari egység és 14 községi TÜZÉP- telep korszerűsítése; 491 kiskereskedelmi boltban cserélték ki részben vagy teljesen a berendezést, s a gépi fölszerelést. A népgazdasági keretből biztosított 18,5 millión kívül — amelyet új beruházásokra, felújításra, bővítésre fordítottak — 11,5, milliót költöttek j tatarozásra, s csaknem 13 milliót — saját erőből! — kisebb beruházásokra és beszerzésekre. A kereskedelmi „fehér foltokat” nem kell bemutatni az olvasónak. Arról azonban kevesen tudnak, milyen sokat áldozott a MÉSZÖV ezeknek felszámolására, az itt élő lakosok alapvető élelmiszerekkel való ellátásának biztosítására. Az 1963. évi felmérés megyénkben 46 községi külterületet, új települést, illetve tanyavidéket talált ellátatlannak. Két év alatt ebből 17-et sikerült felszámolni, de a harmadik ötéves tervben valamennyire sor kerül. A fejlődés — természetesen — idén újabb követelményeket támaszt a földművesszövetkezetekkel szemben, mind a kiskereskedelmi ellátás, mind pedig a lakosság igényeinek kielégítését célzó szolgáltatások bővítése terén. A tervek közül jelentőségében kiemelkedik a ceglédi fmsz-áruház — 1967-re áthúzódó — bővítése és korszerűsítése, melyet 5,5 millió forintos költséggel, úgy kívánnak végrehajtani, hogy legalább részlegesen, építkezés közben is árusítson. A bővítéssel az áruház eladótere 594, a raktártér 524 négyzetméterrel növekszik. A központilag biztosított keretből ez évben a kiskereskedelemben 6 millió, a vendéglátóiparban 2,7 millió forintot fordítanak beruházásokra. Tápiószelén például ABC-kis- áruház, Ürömön pedig kisvendéglő épül. Befejeznek számos. a múlt évben megkezdett építkezést, így a tóalmá- si iparcikkboltot, a felsőpako- nyi élelmiszerüzletet és a falatozót, a lórévi vegyesboltot, a szigetújfalui kisvendéglőt és eszpresszót, a nagy- kátai bisztrót és cukrász termelőüzemet Idén jelentősen megnő a helyi erőforrásokból megvalósítható beruházások száma, s további italboltok és vegyesboltok korszerűsítését tervezik saját erőből, ny. é. vonz annyi embert, min ahogy szeretnék. A viszonylagos érdektelenség oka az épület. Csak a járás községeiben is sorolni lehet, hol áll a lakosság rendelkezésére szép, modern kultúrotthon: Vácszentlászló, Bag, Csömör, csak úgy kapásból példa erre. A járás központjában, a városban pedig egy volt kocsma a kultúrotthon. Nem elég, hogy egy régirégi épületben kaptak helyet, ahol szoronganak, de a kevésből is jó részt elfoglal az italmérés. Nem csoda, ha a valóban szórakozni, irodalomra és szépre vágyó emberek elkerülik a boros, pálinkás hangulatú fogadtatást. Pedig a művelődési igények nagyok és a rendelkezésükre álló erőkkel kielégíthetik. Rendszeresen tartanak irodalmi esteket, amelyeknek átlagosan kétszázfőnyi néző- közönsége van. — Nagyobb mértékű látogatottságot szeretnénk — latolgatja az igazgató az esélyeket. Az első, hogy nem hosz- szabbítottuk meg a Vendéglátóipari Vállalattal a szerződést. Nem kimérést, csupán büfét kívánnak a jövőben működtetni. Az ifjúsági klubdélutánokon csak gyümölcslevet adnak, más alkalommal — korlátozottan — csak palackozott italárusítás lesz. Nagyon szeretnék a fiatalságot odaszoktatni. A városi tanács által megszavazott keretből átalakítják a régi házat, amennyire lehetséges. A nagyméretű igazgatói szobából alakítják ki az ifjúsági klubot, ennek egyik sarkában lesz a büfé. A klubban különböző ügyességi játékokat, automatákat állítanak fel, k. m. rssssssssssssssssssssssssssssss.'ssssssssssssssssssyssssssysssssssssssssssssssrs-ss/ssssss/ssfsssssfssyssssssssssssss/ssssssj-s///ss/s//s/ss/sssssssssssrsssf/fryffjtr*r/r EMBEREK A TÉRÉN Csíráztatják a burgonyát Alsőnémedi határában az idén — a hagyományokhoz híven — több mint ezer holdon termelnek korai burgonyát. Az előkészületekhez már február elején hozzáfogtak, fűtött helyiségekben csíráztatják a termesztésre szánt különböző burgonyafajtákat. Mocsári Gedeon, mint a felvételünkön is látható, elégedetten állapítja meg; egészséges a vetőgumó, jól csírázik, hozzá lehet kezdeni a kiültetéséhez (Foto: Gábor) Cegléden a Szabadság tér és környéke a belváros. A csupasz koronájú fák még nem jelzik az évszakváltozást, de az embereket már kicsalogatja a meleg, sokan ülnek a téren, arcukat a nap felé fordítva. Kisvárosiasan csendes, tavasziasan kellemes a hangulat. Kik töltik el délelőttjüket itt, a Szabadság téren? A sarkon újságpavilon. Az árust, Tóth Balázst, harmadik éve köti ide foglalkozása. — Tudja, nehéz volt megszoknom az egyhelyben ülést, tizenkét évig voltam postás Csemőn, sokat járkáltam, most meg ha ráérek, innen a kisablakból nézegetem a teret és az embereket. Azt mondják, unalmas munka az enyém. Nem igaz, kérem. Sok az olvasó, egy nap ötszázan is megfordulnak nálam. Tudja, két vevőtípus van. A bosszantó, aki alaposan kikérdez, mi van ebben az újságban, mi van abban, amikor pedig már mindent tud, nem veszi meg egyiket sem. Aztán száznál is többen vannak olyanok, akik minden nap ugyanazokat a lapokat veszik meg. Mondom nekik, ha rontom is vele az üzletemet: egyszerűbb lenne, ha előfizetnének. Mire ők: hogyne, akkor egyszerre kellene nagy összeget kifizetni, így meg a kis pénz fel sem tűnik! Nevet rá egyet és ablakából tovább adogatja a lapokat. A tér szélén, az egyik pádon őszhajú, borostás, barna arcú öregember üldögél. Kopott, fekete kabátjának ujjai rongyosak, cipőjének korábbi színére talán maga sem emlékszik. Alighogy mellé ülök, máris beszélni kezd: — Hát kedves uram, láttam én már messziről, hogy alaposan megnézett. Tudom azt § is, mit gondol rólam, persze, hogy tudom, öreg csavargó, A kis pénz fel sem tűnik Hej, Ferenc József futóversenyén ! Csak a képeket szeretem Rádió ? Minek ? — Megszoktam a felelősséget igaz? Aki elitta a rendes ruháját, aztán megy kéregetni újabb fröccsökért. Bizony, ez látszik ki belőlem. Meg a hetvenhat év. Ez lett az öreg Ráczból. Szombaton temettem a feleségem. A város pénzéből, amiből én Is élek. Gondolná, hogy nekem szép gyermekeim vannak, és mind intelligens gyerek az, kérem szépen. Az egyik fiam Amerikában muzsikál, a másik okleveles festő-mázoló Pesten, a vejem meg Debrecenben zenél. Az Aranybikában. Lassan már az arcukra sem emlékszem, annyira nem néznek felém. Ezek itt, Cegléden, intelligens népek, a tanácstól százötven forintot kapok, áldja meg őket a jóisten. A gyerekeim meg így bánnak velem. Mintha csavargó zsivány volnék, de engem mindig tiszteltek, sose láttak részegen az utcán. Végigmuzsikáltam az egész Alföldet. És most eladtam a hegedűmet. Az eszem is majd elment vele. Milyen erős gyerek voltam pedig! Tíz évig is bírtam a katonaságot, az első világháborúban Galíciától a Piávéig mindenhol harcoltam. És tizennégy májusában, hej, Ferenc József futóversenyén ... Hallott róla? — Nem. — Debrecenből kellett Nagyváradig futni, teljes munícióval. Indultunk vagy kétszázötvenen, mégis én lettem az első. Tessék csak nézni, kérem szépen... Zsebéből elsárgult papírost vesz elő. Néhány sor igazolás a Ferenc József tiszteletére megrendezett futóverseny győztesének. Az öreg legyint egyet. — Most meg, tetszik látni, a sarokig sem tudnék elfutni. De legalább kiülhetek ide a melegbe. Ez az egyetlen örömöm. ★ A régi világot az újtól csak néhány méter választja el. A tér közepén óvodások hancú- roznak, lármásan és vidáman, ahogy az öt-hatévesek szoktak. Az óvónő szimpatikus fiatalasszony, különösen azért rokonszenves, mert láthatólag szeretik a srácok. Az egyik kis szöszke kislány akaratlanul is a játék részesévé tesz, elbújik a hátam mögé. Nem a legkedvezőbb helyzet az interjúra, de azért megkérdezem: — Szereted az óvó nénit? — Igen — mondja. — És miért szereted? — Azért! — vágja rá olyan határozottsággal, hogy ezzel a válasszal teljesen meggyőzött. — Mielőtt játszani jöttünk a térre, iskolában voltunk — mondja Daló Endréné, a központi napközi otthon óvónője. — Próbáljuk a légkörhöz hozzászoktatni a gyerekeket, akik órákat hallgatnak végig, megnézik, hogyan felelnek az iskolások. Aztán közösen megbeszéljük, hogy mit láttunk, kinek mi tetszett az iskola életéből. — Neked például ml tetszett? — kérdem a szöszkétől. — Én az egész iskolából csak a képeket szeretem a falon! — mondja, és odabújik óvó nénijéhez. ★ Az egyik padra két fejkendős néni ül le, kezükben tömött szatyrokkal. Kényszeredve csinálnak helyet maguk mellett, nem nagyon örülnek a hivatlan vendégnek. Törteiről jött az egyik, tanyavidékről a másik. — Miért utaztak Ceglédre? — Hát... hivatalos ügyben — mondja a tanyasi néni, miközben szomszédjára pislant, nem mondott-e többet a kelleténél. — Fél év is eltelik, amíg feljövünk egyszer. Sok ugye a munka, kevés a fiatal, mi végezzük helyettük is. Hiába építettünk nekik kultúrhá- zat. — Szép a kultúrház? — Én még nem voltam benne. — Nem szórakoznak soha? — Csak a lakodalmak a régiek, oda elmegyünk. Rádiónk lehetne, de minek? öregek vagyunk már a szórakozásra. Vasutas ruhás ember sétál a téren. Most ráér beszélgetni, ma nincs szolgálatban, jólesik szippantani egyet a friss levegőből. Détéri Mihály munkahelye a ceglédi és a nyársapáti állomás között a 233-as őrhely. — Mi teszi széppé ezt a munkát? — Talán az állandó felelősségérzet. Naponta legalább harminc vonatot fogadok, naponta harmincszor vagyok felelős az utazó emberekért. Persze az évek múlásával a felelősséget is meg lehet szokni. És csak látszólag vagyok egyedül a kis bakterházban. Mindig jönnek a barátaim, a mozdonyvezetők. Nap, mint nap elrobognak előttem, régi ismerősökként üdvözöljük egymást, pedig egymás nevét sem tudjuk. Csak azt tudom, hogy 15.57-kor érkezik az a barna svejcisapkás, mindig mosolygó mozdonyvezető. Higgye el érdekes munka ez. ★ Velük találkoztam egy tavaszi délelőttön a ceglédi Szabadság téren. Persze nem szólaltattam meg mindenkit. Nem beszéltem a kabátján érettségi szalagot viselő diákkal, mert ő bizonyára nem a tavaszt, hanem a nyarat várja. És nem beszélgettem a téren sétálgató lányokkal sem, mert hogy őket tavasszal mi foglalkoztatja, az benne van minden táncdalszövegben. Ifj. Szitnyaí Jenő
