Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-19 / 66. szám

1966. MÁRCIUS 19.. SZOMBAT «VIT Hier« Biszku Béla Szabolcsban Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára pénteken Szablocs- Szatmár megyébe látogatott. Felkereste a szamossályi Uj Élet Termelőszövetkezetet, — 52 millió forintot for­dítottak a földművesszövet­kezeti kereskedelem és ven­déglátás fejlesztésére az el­múlt évben, a megye terüle­tén. KIK KAPHATNAK ZÖLD UTAT? Illetékes hatóságaink igye­keznek erőteljes rendszabá­lyokkal elejét venni a vas­úti és közúti baleseteknek. A eél az, hogy a volán, vagy a mozdonyok indítókarja mellé olyan emberek, olyan vezetők kerüljenek, akik egészséges életmódot foly­tatnak, s hivatásukat józa­nul, körültekintően végzik. Annak megállapítására, hogy ki alkalmas a mozdonyok vagy gépkocsik, autóbuszok hivatásszerű vezetésére, a KPM Vasúti és Köz­Hivatásos gépjárművezetők pályaalkalmassági vizsgálata Sötétben semmit sem látok... úti Alkalmassági Inté­zete két rendelőt tart fenn Budapesten, a Baross tér 9. és a Dob utca 107. alatt. Vidéken Kecskeméten és Székesfe­hérvárott működik hasonló intézmény. A vizsgálatok mindenütt szigorúak és kö­rültekintőek. Nem mindenki alkalmas gépkocsi vagy vonat, illet­ve 10 tonnás tehergépjármű, vagy 140 kilométeres se­bességgel száguldó Diesel-, vagy villamosvonat vezeté­sére. Az alkalmassági követel­mények kimondják, hogy a járművezetésből már eleve ki kell zárni az alkoholistákat. Úgyszintén nem vezethet­nek a túlzott gyógyszerfo­gyasztók, akik élénkítő, vagy izgatószereket szednek. Ezek szintén bizonytalanokká vál­nak a hirtelen bekövetkező veszélyekkel szemben. Amikor az intézet orvosai a reflexeket vizsgáló kísér­leti volán mellé ültetik a gépkocsivezető-jelöltet és ami­kor a jelzések felvillannak, mindenki másképpen reagál erre. Van, aki pillanatok alatt reagál az akadályokat, vagy másfajta forgalmi za­varokat jelentő jelzésekre, mások viszont másodperce­ket késlekednek, ami — elvben — már karam­bolt okozhat. A gépkocsi vagy a vonat sö­tétben is száguld, aránylag gyengébb világítással. Ha a vizsgázó a gömb alakú kí­sérleti műszerbe belenéz, a sötétség különböző fokoza­tain keresztül is látnia kell a tárgyakat, akadályokat. Képzeljük el, hogy az autó­vezető színtévesztő: a vö­röset zöldnek látja és bele­hajt a tilosba. Milyen sze­rencsétlenséget okozhat! Ami­kor tehát valaki gépjármű- vezetésre jelentkezik, ezen a szűrőn is keresz­tül kell mennie. Persze az eredmény nem örökérvényű. Ezért vannak az időszaki orvosi vizsgála­tok. Megoldják Budakalász vízellátását Elvezetik a vadvizeket — Készülnek a tervek Budakalászon sok gondot okoz a víz. Ivóvizük kevés és fertőzött, belvizük viszont an­nál több. Tavaszonként valóságos tenger hullám­zik a Proszina-dülőben, a HÉV állomás mögött. A tanács vezetői a község­fejlesztési állandó bizottsággal most egyszerre két munkát szeretnének elvégezni. Tárgya­lásokat folytatnak a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat­tal, miképpen lehetne az ivó- vízellátást megoldani, ugyan­akkor a vadvizeket a Barát­patakba átemelni. A község nagy fejlődés előtt áll, lakossága rohamosan szaporo­dik. Jelenleg 5600 a lélek- szám, de a vízellátás tervét már 8 ezer emberre készítik. A község határában épül 120 új lakás és az őszre idetelepül a budapesti Kőfaragó Válla­lat. Utat építenek, műhelye két, gazdasági és irodaépüle­teket emelnek, mindenképpen növelik a forgalmat. A tárgyalások a Mélyépítő Vállalattal eredményesek. A múlt héten volt a helyszíni szemle. A tervek elkészülte után a községi' tanács javaso'- ni fogja a lakosságnak: a költségek megoszlására alakítsanak ivóvíz-társu­latot. De addig sem pihennek, míg jövőre a nagy vállalko­zásba belekezdhetnek. Idén járdát építenek. A társadalmi munkára Ha­zafias Népfront-aktívák szer­vezik a lakosságot, a KISZ- tagok fizikai munkát vállal­tak. A Magyar, a Ságvári és a Kőbányai utca egy részén a munkálatok már elkezdődtek. k. m. A nagykőrösi rekonstrukció Tíz esztendős az Akadémia Irodalomtörténeti Intézete Tíz évvel ezelőtt alapították a Magyar Tudományos Aka­démia Irodalomtörténeti In­tézetét. A jubileumról pénte­ken az intézetben ünnepsé­gen emlékeztek meg. Jön a kanyar - robog a förpeautó Verseny a garázsudvaron Mai mecénások Nagy Katalin nem maradt adós ♦ Újra lesz sportélet Tápiószecsőn Mai mécénások: így nevez­hetném a tápiószecsői tanács végrehajtó bizottságának szé­les látókörű, emberséges ve­zetőit. Modern mécénások ők, még akkor is, ha nem a rí­mek ifjú mestereit pártfogol­ják, mint elődjük, az előkelő római lovag, csupán tehetsé­ges, tanulni vágyó fiatalokat. Ilyen fiatal Nagy Katalin is, Tápiószecső első társadalmi ösztöndíjasa. Tavaly végezte el a szegedi Pedagógiai Fő­iskolát, s szeptember óta szü­lőfalujában tanít. Ugyanab­ban az iskolában, ahol — nem is olyan régen — még maga is a betűvetést tanulta. — Nagy Katalinnal jól járt í a község — dicsekszik a vb ^ elnöke —, többszörösen is! J Először, mert jó pedagógus. Másodszor, mert magával hozta vőlegényét is, aki egye­lőre alsótagozatos tanító, de levelező tagozaton végzi a főiskolát. Harmadszor, a vő­legénye kézbevette az évek óta haldokló községi sport­kör irányítását. Ennek a sportkörnek furcsa története van. Amihez hoz­zányúlt — tönkrement. A községi tanács néhány éve a sportkör kezelésébe adta a községi strandfürdőt. Egészen takaros kis strand volt ak­kor, forrásvíz táplálta úszó­medencével, színes kabinsor­ral. Ma pedig? A kabinokat elhordták, a drótkerítés el­tűnt, s a medencéről majd­csak a kitisztítás után derül ki, rendbe lehet-e még hozni? Hasonló sors érte a futball- pályát is. Az öltöző belül egyetlen romhalmaz, ajtaja, ablaka nincs. A kerítést le­taposták, a pálya tönkre­ment. — A sportkör új vezetősé­gének szinte mindent elölről kellett kezdenie. Újjáalakítot­ták a futball-, röplabda-, lakk- és asztalitenisz szak­osztályt. Tábori József vb- llnökhelyettes, a sportkör gazdasági felelőse rendbe- izedte a zilált pénzügyeket. Nyárra a strandot is szeret­nék újra megnyitni — egye­lőre kabinok nélkül. A szak­osztályok rendszeresen tarta­nak edzéseket. Persze, a kö­zönség elvesztett érdeklődését nem lesz könnyű visszasze­rezni. A sportberkekben tett var­gabetű után ismét az ösztön­díjasokra tereljük a szót. Je­lenleg ketten vannak: gimna­zisták. Egyikük idén érettsé­gizik, s ugyancsak pedagógus akar lenni. A másik még el­sős. Orvosnak készül, ő lesz az első doktor néni Tápiósze­csőn. ny. é. — Egy kis túlzással. Tény azonban, hogy a gokart nem tartozik az óriás járművek közé. — Mégis fontos ese­ményt produkál. — A következő vasárnap, tehát március 27-én dél­előtt rendezi a MÁVAUT az év első, egyben országos bajnoki versenyét — így Vépi Tamás szakosztályve­zető. — Színhely? — A MAVAUT Andor ut­cai telepe. A betonpálya kitűnő, s 60 versenyző küzd 125 köbcentiméteres szériá­ban a bajnoki pontokért. — Hogy jut el oda a sok szurkoló? — Díjtalan autóbuszjára­tok szállítják a közönséget a MÁVAUT Engels téri meg­állójáról és a Kelenföldi pályaudvar előtti térről. Je­gyet az Engels téri pálya­udvaron válthat a közön­ség — elővételben. T. Gy. A harmadik ötéves terv Pest megyei beruházásainak egyik legjelentősebbje: a Nagykőrösi Konzervgyár rekonstrukciója, öt év alatt 283 millió forintot fordítanak arra, hogy újjászü­lessen az öreg gyár, korszerű gépi berendezések biztosítsák a termelékenység növekedését, a fokozott exportigények ki­elégítését. 1965-ben 5620 vagon konzervet készítettek itt, 1970- ben — a rekonstrukció befejez­tével — a termelés 11 ezer va­gon! öt év alatt tehát majd­nem megkétszereződik — 5380 vagonnal nő — a termelés, ugyanakkor a létszám csak 10 —15 százalékkal emelkedik. Egy év — ezer vagon 1966-ban a gyárnak ezer va­gon konzerwel kell többet ké­szítenie, mint 1965-ben. Kovács Sándor igazgató asztalán bé­lyegző: „kiemelt beruházás". Szorgalmasan ütögetik a re­konstrukcióval összefüggő pa­pírokra: csakhogy e bélyegző­nek nincs mindenütt kellő be­csülete! Ezért termelési tervük már számol a rekonstrukció kereté­ben — az első lépcsőben — megvalósuló gépi beruházások­kal. Sajnos, e számítást sok dolog keresztezi. — A beruházás — mondja Kovács elvtárs — komplex fel­adat: biztosítani a tervezői, ki­vitelezői kapacitást úgy az épí­tőiparban, mint a gépiparban. Sajnos, utóbbitól képtelenül hosszú határidő-visszaigazolá­sokat kapunk: 1960—70 — a papírok többségén ez szerepel. Nem az a feladatunk, hogy a ZfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSjy Injjoványok „kincsszedői“ Télen Is folytatták a munkát, most is dolgoz­nak az inárcsi Március 21 Termelőszövetkezet tőzegtelepén. Szaporán telnek a csillék — az idén közel kétmillió forint értékű tőzeget akarnak kitermelni Foto: Gábor rekonstrukcióra kapott pénzt elköltsük, hanem az, hogy a meghatározott célokat valósít­suk meg! Ez pedig kettő! A rekonstrukció a gyár egész arculatát átformálja: az új hőközponttól a dobozüze­mig, ahol a lakkozásig, litog- rafálásig mindent helyben vé­geznek — nemcsak építészeti­leg gyarapodnak, hanem a sű­rítő berendezésektől a záró­automatákig, a gépeket tekint­ve is korszerű konzervgyárrá fejlődnek. Ha ... ha sikerül a ma még egymásra torlódó fel­tételes módokat megszüntetni, ha valóban segítséget — és nemcsak ígéreteket — kap a gyár. A négy darab olajfűtésű gőzkazán a gyári hőközpont lelke lesz. 1965 végén rendel­ték meg a Láng Gépgyárban: kettőt 1967 végére, kettőt pe­dig 1968-ra vállaltak. A ka­zánszerelésnél — az olajlefej­tőállomást, vezetéket stb. nem tekintve — négy vállalat mun­káját kell összehangolni: ha később szállítanak, minden felborul, de ugyanez a helyzet, ha — korábban! (Kovács elv- táns: — A gyárak sajnos, je­lentős túlbiztosítással dolgoz­nak, azt tartják, ha hamarabb szállítunk, abból nem lesz baj, de a határidőt minél későbbi időpontban jelölik meg. Mi azonban a határidővel számol­hatunk csak, s ahhoz igazít­juk a többi kivitelező munká­ját.) A gőztermelés tehát csak 1968-tól emelkedhet lényege­sen, addig az új gépekkel sem tudnak mit kezdeni, gőz nél­kül hogyan működtessék pél­dául a sűrítő berendezéseket? A valódi érdekek A gyár ebben az évben het- venmillió forintot használhat fel, az összeg több mint fele, gépi beruházások megvalósí­tását szolgálja. Sajnos, a szó szoros értelmében „koldulnak” — kapacitás után. Amit lehet, helyben készítenek el, más gé­peket kisipari szövetkezetek­nél gyártatnak le, de semmi esetre sem egészséges, hogy a gépek kis hányada készül csak a nagy gépipari vállalatoknál. A gépgyártó vállalatok ex­portérdekekre hivatkozva ta­gadják meg a gyártást, illetve jelölnek meg elfogadhatatlan határidőket — a határidő visszaigazolások 95—98 száza­lékát kénytelen a gyár megfel­lebbezni! — s a gyár érvelése, miszerint a nekik leszállított berendezés a gép exportérté­kének többszörösét termelné meg kemény valutáért elad­ható konzervben, nem talál megértő meghallgatásra. Igaz, a gépipari vállalatnak a nagy sorozatok a kifizető­dőek: ám számítsák fel plusz­ként, hogy egyedi, vagy né­hány darabból álió gépsort gyártottak, a nagykörösiek szí­vesen kifizetik a többletárat! ök jól tudják, hogy a gépek többsége két-három év alatt ezt a pluszt is visszafizeti, te­hát a valódi érdekek érvénye­sülését képviselik. És akkor is ezt teszik, amikor ragaszkod­ónak a korszerű gépekhez: nagytermelékenységű gépeket akarnak, automatákat, hiszen létszámuk minimálisan nő, ám az élelmiszeripari gépgyártó vállalatoknál csak fejcsóválva veszik tudomásul ezeket az igényeket, s vállalják ei két- hároméves szállítási határidő­vel a régi típusú berendezések legyártását... 1964-ből 1967 lesz Jól jellemzi ezt a 11 záró­automata sorsa. A kézzel zárás egyike a megerőltető fizikai munkáknak a konzerviparban, óránként 1000—1200 pedálnyo­mást jelent: az új gépekkel 70—80 női munkaerő szabadul­na fel Nagykőrösön. 1964-ben rendelték meg az ÉBGV-nél az automatákat. Nincs helyünk arra, hogy ismertessük e szo­morújátékot: lényege az, hogy az 1964-ben megrendelt gépe­ket legjobb esetben is ez év második felében — tehát sze­zon után! — szállítják le Nagykőrösnek, üzemszerűen C6ak 1967-ben léphetnek szol­gálatba! — Sajnos, igen sokszor sakk-matt helyzetben vagyunk — mondja Kovács elvtárs —, s nem azt csinálunk, amit akarunk, azaz, amit rekons­trukciós tervünk előír, ha­nem azt, amit tudunk, amit lehet. A gazdaságirányítási rendszer reformjáról rende­zett megyei ankéton is szól­tam a gyári problémákról, de ott is, most is hangsúlyozom: a beruházási igények össz­hangja a kapacitással név nagykőrösi óhaj, hanem nép- gazdasági méretekben rende­zésre váró kérdés. A nagykőrösi rekonstrukch e tekintetben valóban sok ta nulsággal szolgál. Igaz, egy­két dologban örömmel ta pasztaihatnak változást is r nagykőrösiek: az öntödei vál­lalat a lehetőségekhez mér­ten igazodik a gyár kívánsá­gaihoz, s a 21. Állami Építő ipari Vállalat — az építkezés' munkák kivitelezője — ha­táridő előtt végez a felvonu lássál, tehát előnnyel kezdheti magát az építkezést is. Az ör­vendetes változások sajnos csak a dolgok kisebb hánya dára terjednek ki, a zöm •— a gépek, berendezések légvár tása — súlvos és megoldat­lan gondoktól terhes. — A rekonstrukció köze­pette eleget tenni a növekvő termelési feladatoknak — ez valóban megkívánja a gyári kollektíva összefogását — mondja Kovács elvtárs —, s úgy érzem, itt lesz a legkeve­sebb baj. Ha másutt is — el­sősorban az említett gépipar üzemeknél — sikerülne elér­ni. hogy ne csak jóindulatúar meghallgassák gondjainkat hanem segítsenek is. akkor s ma eléggé negatív kép gyor­san megváltozna Mert úgy hiszem, a 11 ezer vagon kon­zervet készítő nagykőrösi gyár nemcsak a mi ügyünk, hanem — a népgazdaság ügye is’ Közös érdek, tehát az erőfe­szítés is közös kell, hogy le­gyen. Mészáros Ottó — Akár elkormányozhat- I nánk az autóbuszok alatt is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom