Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-16 / 63. szám

MST MICYf.l &£Mnß 1966. MÁRCIUS 16., SZEStSA Légcsavaros helikopter. A budapesti Közlekedési Múzeum újjáaíakí- tott épületben gyors munkával készülnek az április 4-én nyíló új kiállításra. Muzeológusok és restaurátorok rendezik az évek óta gyűjtött kiállítási anyagot. A gazdag gyűjtemény­ben különlegességek is láthatók, például az első magyar „lebegő vasút” és Asbóth Osz­kár légcsavaros helikoptere. Sárközy Sándor restaurátor sok magyar repülőszerkezet modelljét állítja helyre a kiállí­tás megnyitásáig. Közötiük talán a legérdekesebb Asbóth Oszkárnak, a híres magyar aviatikus helikopterének modellje, amely még légcsavarokkal működött Az útkaparó családja „Olyan sok szomorú cikket olvasok az újságban arról, hogy öreg szülőknek könyö­rögni kell, hogy jómódú gye­rekeiktől segítséget kapjanak. Én éppen ezzel szemben tu­dok egy példát, itt nálunk Gödöllőn . . .** (Részlet egy le­vélből.) 4» Végre bejön a gazda is, erős kézzel csukja az ajtót, arcát egészséges barnára színezte majd hét évtized napja, sze­le, s nagy a hangja is, de nem kellemetlen. — Mert mi ám megelége­dettek vagyunk, persze, hogy elégedettek — harsog és a mosdótál felé fordul. Asszonya vizet tölt, törülkö­zőt készít. Tiszta beszédű, fe­hér hajú néni, hatvankét éves is elmúlt. Sorolja a családi anyakönyvet. 1923-ban volt az esküvőjük, előtte való húsvét- kor ismerkedtek össze. Az első gyerek 1923. december 19- én született, természetesen Mihály lett apja után. A kö­vetkező: kislány; 1925. augusz­tus 19., Ilonka, ö az egyszem lány a nagy családban. 19^.7. január 17.; István. Egy évre rá október 5-én János; 1931. szeptember 14-én Sándor? Nem! A László... Sanyi 1933. október 6-án született, aztán Ferenc jött meg 1938. október 9-én., s hetedikként zárta is a sort Az ő kislánya, a Márta sír fel most a másik szobában, érte is kell menni a mami­nak, s kihúzza a modern ba­bakocsit, ha már sír, itt „ka- jabáljon”. — Tizenkét unokánk van — teszi hozzá a néni. © Az ember közben végzett a kézmosással. László fiánál volt segített a kerítést feste­ni, no meg segédkezett az ' autószerelésnél is. „Az a szak­mája a fiúnak, vett egy mit is? Warsawát... Taxi volt, majd megjavítja." Leül az asztalhoz, s széles mozdulatok kíséretében beszélni kezd. Amit mond, kissé sematikus­nak hangzik, de azért nagyon jó hallgatni. Azzal dicsekszik, ha értekezlet van, mindig őt hívják, „mesélje csak Szebeni bácsi, hogy is volt a múltban!” — Hát én szívesen is be­szélem. Rohadt egy világ volt. Annyit dolgozott a feleségem. Gazdákhoz járt mosni. Meg tninden munkát vállalt. Hogy­ha ma így tenne, művezető lenne biztos. Szebeni néni elfordul. — Te meg igazgató, papa. Művészet volt ám tőled hét gyereket mind iskoláztatni. fiú, a 42 éves Mihály. És még elmeséli, négy házat építettek együtt, sorjában, közösen. Az övé volt az első, az úgy kez­dődött, hogy húsz forintja volt. Egybe hívta a testvéreit, fizetett nekik egy-egy korsó sört, aztán a tenyerükbe köp­tek és rajta Megyünk visszafelé Mihály bácsival a sötét utcán. — Az ott a lányom háza szemben, arra balra kettő a másik két fiamé, maguk épí­tették mind, elhiszi?! Szebeni néni pedig ezt mondta: — Három fiam tagja a párt­nak, köztük kettő munkásőr, de rendes ember a többi is, munkásember mind. És ringatja tovább a legki­sebbik unokáját. Benedek B. István — Március 25-én, a Pest megyei Nőtanács és a me gyei művelődési osztály együttesen vitatják meg a gyermekintézmények távlati terveit a megyében, vala­mint az idény-napközi ottho­nok megszervezésével kap­csolatos feladatokat. Fizetett szabadság — termelőszövetkezetben Szolnok megye nagy múltú termelőszövetkezeti gazdasá­gaiban bevezetik az évi fize­tett szabadságot. Tizenöt tsz közgyűlése foglalt állást az új juttatás mellett. Miért sápadt a pesti ember? Hússzor szennyezettehb a belváros levegője, mint a külső kerületeké A főváros lakossága a tüze­léssel és az ipari üzemek nem­csak Budapest levegőjét szeny­,Öíök témám az ember'’ A ceglédi fotoklub sikere Brüsszelben A ceglédi fotoklubhoz a napokban érkezett meg a „Photoeurop 66” prospektu­sa. Ezt már nagyon vár­ták, hiszen az Európa Fo­tószalont most rendezték meg Brüsszelben, s erre a klubta­gokon kívül a klubvezető Tóth István is küldött fény­képeket. A várakozás nem volt hiá­bavaló, a klubtagok megnyerték az Európa Kupát s ezzel kivívták az európai szakkörök elismerését. A győztes cegiédi „csapat” tag­jai: Keresztury Ferenc, Len­gyel József, Markovits Fe­renc, Thanhoffer Imre, Tóth István, ifj. Tóth István, Vincze Ferenc és Zsuffa Béla. Tóth Istvánnak, aki ed­dig is nemzetközi tekin­télynek számított a fotómű­vészek között, most újabb sikert hozott ez a kiállítás. A kollektív elismerésen kí­vül Vasemberek című képé­vel elnyerte a Medaille de la vilié de Biévres-dijat, ame­lyet Biévres város alapított Ezt a fényképet először a ceglédi Kossuth Múzeum­ban rendezett fototárlatán láthattuk. Azóta már Hong­kongban is kiállították. . — Tizennyolc éve fotózom. Azóta több száz nemzetközi kiállításon vettem részt. Az első arany­érmet Spanyolországban kap­tam, 1958-ban. Minden díj­nak örülök, hiszen mind­egyik elismerése annak, amit csinálok, de különösebb je­lentősége a washingtoni ezüstnek és a londoni nagy­díjnak volt. Eddigi pálya­futásom csúcsát az 1964-es nagy siker, a singapore-i aranyserleg jelenti. — Az öt világrész külön­böző világvárosaiban állítom ki képeimet — folytatja Tóth István. — ma már, ha ki­állításra hívnak, cím szerint kérik, melyik képeimet küld- jem el. — Általában a hagyomá­nyos művészeti eszközöket alkalmazom, örök témám az ember. Alig van olyan ké­pem, amelyen ne az embert ábrázolnám. Mindent fo- tografálok, de a legkedve­sebb a portré és a zsáner­kép. Képeim középpontjá­ban a vidám, szomorú, hu­moros ember áll, s az em­ber belső világát kutatom. Ötvenhárom fotóstól 73 kép került be a tárlatra, s közülük öt magyar szerző 9 képét állították ki, s ezekbő' hét a ceglédieké Tóth István, a Vasemberek című képén kívül, Benedek Péter parasztfestő című fo­tóját állította ki Brüsszel­ben. Az Európa Fotószalon ké­pei Párizsba és Lousanne- ba is eljutnak. A ceglédiek már újabb nemzetközi fotó­kiállítások eredményét vár­ják: Cognacba, Strassbourg- ba, Prágába és Triestbe küldtek képeket. Tamasi Tamás nyezik, hanem a szomszédos területekét is. Ezt a tényt tu­dományos módszerekkel is megállapították, az Országos Meteorológiai Intézet pestlő­rinci obszervatóriumának lég­körfizikusai. A levegőben lebegő idegen szennyező anyagok — az aero­szolok — mennyiségét a fűtési idényben mérték meg, egy­részt a főváros különböző pontjain, ahol a levegő rontá­sáért az ember is felelős, más­részt olyan távolabbi vidéke­ken, ahol a légkörben csak természetes eredetű aeroszo­lok vannak, mint a virágpor, a kozmikus részecskék stb. Kiderült, hogy a város kö­zéppontjában a levegő húsz­szor olyan szennyezett, mint a külső kerületekben, pedig még itt is kétszer annyi aeroszol lebeg a levegőben, mint a tá­volabbi vidékek ember nem szennyezte légkörében. A mérésekből a kutatók azt a következtetést vonták le, le, hogy a főváros egy körül­belül 20—25 kilométer suga­rú körben rontja a levegőt. Ez a kör azonban — az uralkodó széljárás hatására — o való­ságban egy északnyugati—dél­keleti irányban megnyúlt el­lipszissé torzul. Kollokviumon — Mondja meg őszintén, mire épített, a szerencsére vagy a tudásra? — Az összeköttetésre. Szentendre és Vidéke Hírlapja, 1903. §§• • • vcntlégei nagyobb- rcs&t szövi a i isitik ** Sokat szokták Szentendrén emlegetni a szentendrei kö­zömbösséget egy-egy nívós hangverseny vagy más kultu­rális előadás sikertelensége, fájdalmasan foghíjas nézőtere esetén — s úgy látszik, a szentendrei „közönynek” va­lóban mélyen gyökerező ha­gyományai vannak. A Szentendre és Vidéke Hírlapja 1903. áprilisi számá­ban így kesereg az újságíró: „Színészet! Mi, szentendreiek bátran elmondhatjuk magunk­ról, hogy aki a mi vendég­szeretetünket egyszer élvezte, az többé nem kér belőle! Ér­zéketlenek vagyunk mi min­den iránt, amit művészetnek neveznek, közben fennhangon hirdetjük a haladást. Két he­te jól szervezett színtársulat kereste fel városunkat, s a társulatnak két hete nem volt annyi bevétele, ami megélhe­téséhez elegendő. Pedig igazi művész annak minden egyes tagja! Hát csak vonjunk ma­rssss/ssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssss/sss/ssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssss/sss/ssssssssssss/ssssssssssssssssssss Van, aki forrón szereti... dolgoztam a patagó- niai társasutazáshoz, megüti a fülemet egy kellemes női hang, hogy aszongya: „Tilos a szerelem, délután, a Fényben”. Persze rögtön elfelej­tettem, hogy mivel foglalkoztam 45 előtt, annyira meglepett ez az imperativus kate­gorikus. Jó, jó, tu­dom, hogy az alkot­mány a szerelemhez való jogra külön nem tér ki, de nem is tiltja. Akkor pedig minden magyar ál­lampolgárnak joga van délután, a fény­ben is szeretni, nem?! Idáig jutottam mé­lyen szántó gondola­taimban, amikor a szpíker azt mondta: „Fő a bizalom, a Sportban”. És ezt nem átallja kijelen­teni egy nappal a Honvéd—Liverpool után! Az úszókeret tagjairól nem is be­szélve ... A hang zavartala­nul folytatta: „Az Edentől keletre, a kőbányában”. Ezen aztán igazán kacag­nom kellett: a kőbá­nya csakugyan mesz- sze esik az édentől! Hogy keletre vagy nyugatra, azt spéciéi nem tudom, de az tuti, hogy az úr fel­tétlenül kőbányára gondolt, amikor az Edenből való kiűze­téskor aszonta Ádámnak, hogy ve­rejtékkel keresd a te kenyeredet. Most már fokozott érdeklődéssel figyel­tem a hangra. Az pe­dig, kissé unottan kö­zölte, hogy március 6-tól 9-ig Az állam­ügyészé a szó a Jó­zsef Attila Művelődé­si Házban, mire el­határoztam, hogy ezt a marathoni szónok­latot nem hallgatom meg; ám a hang közben elárulta, hogy Van, aki forrón sze­reti, a Dunában. Jel­Mihály, aki útkaparó volt, I napidíjas, minden fiát polgá- \ riba járatta, van is rendes szakma a kezükben, tisztessé­ges. — Három fiú technikumot végzett, de ezt már a demok­ráciában -— szól közbe az asz- szony. — Egy meg közöttük majdnem mérnök, felsőfokút végzett. Aztán arra fordul a szó, ők hogyan élnek, az öregek. Ki- lencszázhatvan forint Mihály bácsi nyugdíja, öt éve tette le a szerszámot, illetve dehogy tette le, vállalt mindenféle munkát, nem azért ez kevés pénz volt: annyi a névnap, a születésnap a családiban, hogy arra is szép summa megy rá. Három éve azonban megbete­gedett, s ekkor összegyűltek a gyerekek, aminek az lett az eredménye, hogy akkor elseje után az első szombaton mind beállítottak az öreg házba. Hoztak egy-egy üveg bort, s amikor elmentek, szégyenlő­sen odacsúsztatott mindenki egy-egy százast az asztalra. Il­letve csak hatan, mert llon- káék házat építettek. Azóta így megy ez minden hónap­ban, s ma már ott a hetedik piros is, mert elkészült az egy szem lány háza is. Fényképekkel teli a tiszta. szoba fala. Esküvői képek,! pontosan nyolc, középen, a fő ! helyen az „öregeké”. A néni) és a bácsi összenéznek egy! pillanatra, s ha jól látom el; is pirultak egy csöppet. ® Elindulunk meglátogatni a; gyerekeket. Itt laknak mind ! Gödöllőn, sőt már egyik sem 5 Pesten dolgozik, hanem hely-! ben, van a fiatal városban! munka bőven. Mihály bácsi! kísér, s ahogy elérünk a Kan- \ dó Kálmán utcához, megállíts egy pillanatra. — Nézze csak! Ott balra! van két új ház, az a két fia-! mé. Jobbra az utolsó a leg-! öregebbé. S majdnem szem-! ben vele lakik a lányom. Nagyablakos új porták; mind. — Tudja, hogyan építettük?; Nem segített áhhoz senki, va-< gyünk mi elegen heten, csak! a tetőfedő, no meg az OTP. ! Balra fordulunk, az első házj sötét, de László otthon van.! Apját tatinak szólítja, s büsz- í kén mutatja a két szobát, az| új bútort, az olajkályhát. — El sem tudom képzelni —! válaszol a kérdésre. — Pedig! ismerek, persze, hogy ismerek! sok olyat, aki nem hogy ad,! hanem vesz is öreg szüleitől.! Ezt mondja a legöregebb! A fáma megőrzött néhány intim értesü­lést neves alkotók műhelytitkaiból. Eszerint Diogenész hordóban kucorogva bölcselkedett legszí­vesebben, Jókai Mór fel-alá sétálva gon­dolta ki bonyolult meseszövésű, roman­tikus históriáit, Ka­rinthy Frigyes szelle­mes karcolatai jó­részt füstös kávéhá­zak monoton zsivajá­ban születtek, s Jean Jacques Rousseau körül ott nyüzsgött az egész család, ami­kor sziporkázó mű­veit alkotta, két kot­tamásolás között... ... Erről jut eszem­be, hogy jómagam rádiószó mellett szoktam papírra vet­ni halhatatlan alko­tásaimat. Ma reggel például, amint az UNESCO megbízásából készü­lő tanulmányom... helyett éppen az út­levélkérő lapomon zem, ezen nem cső- \ dálkoztam, hiszen \ ilyenkor még nagyon! hideg a víz, én pél-! dául semmi pénzért! sem ugranék bele. A! hang ezután azt: mondta, hogy „A \ szabadság első napja! a Tátrában”, erre! rögtön magam előtti láttam azt a kövér i asszonyt tavaly nyár-\ ról, aki nem fért el\ a lanovka ülésén, s; fél délelőtt nyafogott! a nyeszlett férjének,! hogy vigye fel ölben' a Nagy-Krivánra. '• Végül a szpíkernő': megemlítette, hogy' „Volt egyszer egy] öregember a Csillag-\ hegyi Lenárugyár- j ban”, s erről eszem-] be jutott a nagy-| apám, aki szintén • öregember volt a] debreceni Dohány-! gyárban; a nagy-! apámról a gyerekko-i rom, arról pedig az, i hogy semmivel sem; foglalkoztam, az is- ! kólái házi feladató- \ kát is beleértve. ! A többi már gyor- \ san ment. Nyíri Éva í gunk köré kínai falat, nehogy a civilizáció ragályos betegsé­ge minket is hatalmába ke­rítsen!” Eddig tart a kesergés. Pe­dig, mint az egykori lap pél­dányaiból megtudjuk, társa­dalmi egyesületei is voltak a városnak, amelyek a kultúrát is hivatva voltak terjeszteni. A felekezeti jellegű Római Katholikus Legényegyleten, a szerb Jávoregyleten, a Ke­resztény Munkásegyesületen kívül 1903. szeptemberében például arról olvashatunk, hogy megalakult az Általános Munkásképző Egylet, melynek vigalmi bizottsága saját alap­ja számára szüreti mulatságot rendez a Knippayer-téle ven­déglőben. (A nagyhíd és a Paprikabíró utca sarkán volt.) Ez az egylet kimondottan munkásmozgalmi tömörülés. Bizonyítja ezt az ugyanezen lappéldány másik helyén ol­vasható hír, mi szerint Knip- payer vendéglős előfizetője a Népszava című lapnak, „mert ; vendégei nagyobb részt szo- ! ciálisták. A napokban az oda \ belépő pénzügyőri fővigyázó a j kocsmárost megfenyegette, : hogyha nem mond le a lapról, ! az italmérési engedélyébe fog ; kerülni.” \ Igen, már ekkor olvasha- ; tunk munkásmozgalmi szerve- ^ zettségről, hiszen állt már a 5 Bogdányi utcában a mai Mű- $ vésztelep, amely akkor mint $ munkás tüdőszanatórium mű- $ ködött. És hogy jól és ered- ! ményesen működött, bizonyít- ! ja dr. Weisz Ármin városi 5 orvosnak egy erről szóló ké- 5 sőbbi írása: „Magyarországon \ a legelső volt a Budapesti Ál- ; talános Munkásbetegsepélyző ; Pénztár, melynek nálunk, ; Szentendrén is van 30 éve J fennálló fiókja. (1905-ben je­i lent meg az idézett cikk.) E $ fiók pedig Szentendrén 1897­5 ben nyitotta meg a tüdőbe- \ teg tagjai számára szanatóriu- ^ mát, amelyben azóta több § mint ezer beteg nyerte visz- X sza munkaképességét és egész- \ ségét." \ A Munkássegélyző Pénztár, \ az OTI és a mai SZTK egy- ! kori elődje még nem a társa- J dalom minden tagjára kiter- ! jedő általános biztosító inté- ! zet volt. A szociáldemokrata 5 cárt kezelésében és tulajdo- 5 nában állott. Vagvonát a tag- j ság filléreit''* 1 * * * 5 pvfltw+a össze. ^ Horváth Levente

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom