Pest Megyei Hirlap, 1966. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-15 / 62. szám
1966. MÁRCIUS 15., KEDD a«9T JMECrEI ^CjHgn Tanulnak a KISZ-titkárok a budai járásban ö (hónapos vezetőképző iskolát szervezett — alapezer- vezeti KISZ-titikárok számára — a budai járási KlSZ-bizott- ság. A levelező rendszerű iskolán hetenként egy alkalommal tartanak kétórás előadást, illetve konzultációt a szervezeti élettel kapcsolatos feladatokról, a kulturális munkáról, különböző versenyek rendezéséről, az irányító munka megjavításáról, az Ifjúság a Szocializmusért Mozgalom feladatairól, stb. Felkutatják a Sárrét néprajzi emlékeit A székesfehérvári István király Múzeum és megyei művelődési ház kutatócsoportja akciót indított a Sárrét néprajzi emlékeinek felderítésére. Rendszeresen felkeresik a Sárrét idős lakóit, magnószalagra veszik a már- már feledésbe merült népdalokat, feljegyzik a népi hagyományokat és táncokat Egyik legértékesebb „felfedezésük” a sárréti lakodalmas gyertyástánc, amelyet már csak egy idős soponyai juhász házaspár ismert. Az összegyűjtött dalokkal, táncokkal a sárréti népi együttes gazdagítja műsorát * Értékes építészeti emlékek kerültek elő a siklósi vár restaurálásánál Számos értékes lelet került felszínre a siklósi vár restaurálása közben. A keleti szárnyon, valamint a déli szárny első emeletén ülőfülkés gótikus ablaksorokra, gótikus er- kélymaradványokra bukkantak. FEHÉR FOLT? Borzaspuszta. Út nincs. Villany nincs. A postát esetlegesen kézbesítik. Kilenc család él itt. A hely a Kiskunsági Állami Gazdaság csibe- és juhnevelő telepe. Az emberek általában jól keresnek. Egy-egy asszony 1500—1600 forintot kap havonta, mellé még járandósági földjükön gazdálkodhatnak és állatokat tarthatnak. Mégis lázonganak. Csapiár Gábomé: — Lingvai Pál telepvezető nemegyszer több száz tojást elvitt. Le nem írta, állítólag a gazdaság konyhájára vitte be... Sima Erzsébet: — A felesége is vitte a tojást ... Rapcsák András: — Aki eteti-itatja, annak van becsülete. Amíg volt otthonról borom, nekem is más volt a helyzetem: Rapcsák Andrásné: — Karácsonykor itthon volt a 16 éves fia. 600 forintot számolt el a nevére, mintha éjjeliőr lett volna. De nem volt, mert nem is kell ide éjjeliőr. Amikor kijöttek a revizorok, engem kért meg, hogy vall jam azt, hogy láttam a fiát őrködni. Záporoznak a vádak, lopásokról, az állam takarmányán felnevelt disznókról, elajándékozott csirkékről beszélnek az emberek. Nem Lingvai Pál háta mögött. Végig ott áll az egyik ház fűtetlen konyhájában. Az emberek szemében felparázslik a gyűlölet. Lingvai több dolgot elismer, sok tényre, mint mondja, már nem emlékszik, más vádakat durván és személyeskedve visszautasít Aztán behív az irodájába: — Gazemberek ezek! Mert szigorú vagyok hozzájuk, meg Vetik a burgonyát Alsónémediben Nyoma sincs a hózápornak — Megtört a tél támadása Nem bénult meg a kinti munka Dabas kornyékén Munkatársunk telefonjelentése. Tegnap hajnalban Dabas környékére is visszalátogatott a tél, — jeges széllel, hózáporral érkezett, s az emberekre ismét rákényszerítette a melegebb kabátot Különösen az alsónémedieket lepte meg a kora tavasz, kellemetlen „pálfordulása”, hiszen a merészebb gazdák már csaknem 200 holdra ültették ki a múlt hét végén a csíráztatott burgonyát. Szerencsére a hó amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is olvadt — kora délután, amikor a sorokat diktálom — már nyoma sincs a fagyos csapadéknak, viszonylag ismét enyhe a levegő. Sári József járási főmezőgazdász meg azt mondja, egyelőre még nem okozott kárt a havas, fagyos hőcsökkenés, sem a földben levő mag, sem pedig a nyiladozó rügyek nem sínylették meg a hideget. Akkor sem lesz baj, ha netán 8—10 napig így marad az idő, hiszen a márciusi hó nem tartozik a ritkaságok közé. Ami pedig az elmúlt hetek enyheségét illeti, annak igen nagy hasznát vették errefelé is, a gazdák. Eddig mintegy 4000 holdon szántották föl a talajt. Elvetették a koraiak egy részét. Földben a mák, a borsó, vetik a tavaszi árpát, s mint az alsónémedi példa bizonyítja, már a burgonyatermesztők is nekiláttak az ültetésnek. Ha lassan Í6, de azért a da- basi járásban is csökken a belvíz borította terület. Sári és Bugyi környékén, ahol a talaj szikkadt mindenütt dolgoznak. A kertészetekben Inárcson és Kakucson teljes erővel folyik a kinti munka. Ugyanígy a szőlőkben és a gyümölcsösökben is gyors tempóban dolgoznak. Alsóné- medin, ha csak nem fordul hidegebbre az idő, ma tovább folytatják a csíráztatott korai burgonya ültetését. s. p. Az Egyesült izzó Gépgyára esztergályos, marós szakmunkásokat, valamint betanult esztergályos és marós munkaerőket keres felvételre. Jelentkezés a gyár személyzeti osztályán, szombat kivételével naponta 8 — 14 óráig. Budapest IV., Szilágyi u. 26. Rákospalota — Újpest vasútállomás mellett Krimik a rádióban Március utolsó hetében három bűnügyi hangjátékot mutat be a magyar rádió; mindhárom önálló történet, annyiban azonban hasonlítanak egymáshoz, hogy a főszereplő, illetve a nyomozó, Gálffy alezredes és csoportja. írójuk Radványi Dezső, a nagysikerű „Foto Haber” című film forgatókönyvének egyik szerzője. Az első darabot, „A sánta kutya” című történetet március 21-én, a „Szürke barát” című bűnügyi játékot pedig március 26-án sugározzák. A sorozat utolsó darabját „Rendkívüli eset” címmel március 27-én hallhatják a krimi kedvelői. Gálffy alezredest Gábor Miklós alakítja, a rendező László Endre. — Szombaton közel négyszáz, 1915-ben született „öreg katona” kapta meg ünnepélyes keretek között, kultúrműsor kíséretében az obsitot Gödöllőn a Petőfi Filmszínházban. akarnak buktatni. Ezelőtt fél évig volt itt egy vezető. Hallgasson meg egy olyan embert is, aki nincs ellenem... A mentőtanú, Makai Lajos gépkezelő így védi: — Lehet, hogy jót akar, de goromba ... meg aztán nem is ért ő ehhez a munkához, meg az emberekhez sem ... Nézem Lingvai Pált. Keze durva, ruházata gondozatlan. Beszéde darabos és kultúrálatlan. — A doktor úrnak az ember csak az érettséginél kezdődik — mondja Pokornyik Jánosné. — Doktor úr? Így csúfolják magát? — Nem... Én tényleg doktor vagyok — mondja csendesen, és nyugodtan állja kétkedő tekintetem. Lingvai Pál államtudományi doktor. A felszabadulás előtt a közigazgatásban dolgozott. Az utóbbi húsz évben volt csősz, rakodómunkás. 1957- ben ellenforradalmi cselekményekért egy évre ítélték. Most telepvezető. — Ne hallgasson ezekre. Egyik azért került ide, mert alkoholista, a másik verekedő, a harmadiknak már három gyereke van és mindegyiknek más az apja. Nem dolgozni akarnak ezek, hanem lopni... Hát ezért szövetkeztek ellenem — mondja- Lingvai. Elindulok az úttalan úton Ürböpusztára, ahol az üzemegység vezetőségét keresem. Mire nagy keservesen odaérek, Lingvai toronyiránt átlovagol a réteken és megelőz. Prorek Pál üzemegységvezetőhelyettes : — Én nem tudom, hogy a vádakból mi az igaz... Már az igazgató elvtárs is vizsgálta ... Tudja, nehéz ott boldogulni. Három elemijük van ott azoknak ... Egy családban öt név is szerepel. Lingvai keménykezű ember. Ott volt csősz, helyismerete van, ezért esett rá a választás. Tehát az ürbői üzemegység vezetői, Lingvai közvetlen felettesei a telepvezetőt védik. Megismétlik Lingvai vádjait. Szerintük is csupa alja ember szorult meg Borzason, akikkel másként nem is lehet bánni. — A Pali bácsinál jobbat jelenleg nem tudunk. Ki jön el ebbe a sárfészekbe ennyi pénzért? Ami a pénzt illeti, Lingvai 1800 forintot kap. Emellett az elmúlt évben 11 disznót nevelt fel, 1200 négyszögöl járandósági földjéről. Szerinte e disznók alig haladták meg a száz kilót. Mondjuk, hogy így van. Számolja ki valaki, hogy mennyibe kerül évente 11 100 <; kilós disznó, a körülmények-§ hez képest kielégítő szolgálati sí lakás, a csirketartási lehetőség^ és amit az emberek monda- ÍJ nak ... na de ezek egyelőre ^ csak vádak. Akárhogy számo-^ lom, de ez több, mint havi? négyezer forint. Ürbőn nem boldogulok. Az^ itteni vezetők szerint ez meg-^ változtathatatlan helyzet. Sok^ mindenről elismerik, hogy nem^ jó, de hát ez már objektív ne-^ hézség. § Irány Apaipuszta, a gazdaság igazgatósága. Az^ ügy legjobb ismerője Gádor ^ József főagronómus, aki régen 4 Ürbőn volt üzemegység-veze-5 tő. ^ — Hogy Lingvai ki volt, mi ^ volt, azt nem tudom. Én ne-^ veztem ki előbb mezőőrnek,^ aztán mikor elment a régi te-fc lepvezető, rábíztam Borzas- § pusztát... — ön szerint jó szakember?^ — Elvégzett egy iskolát... ^ Meg aztán van helyismerete.^ És higgye el, azoknak ilyen S ember való. Ott van az, aki a ^ levelet írta. Évek óta él a gaz- ^ daság lakásában. Leszázalékol-^ ták a szeme miatt, de azért ^ vígan motorozik és neveli a 4 disznókat. Ugyan miből? AS másikat úgy küldtük oda, hogy S ez az utolsó helye. Tehetetle- $ nek vagyunk. Nem kapunk^ jobb vezetőt. Meg aztán oda is$ új munkaerők kellenének, de 5 hát ki megy el Borzasra? Se^ út, se villany, se orvos, se üz-$ let.., Beszéltem mindenkivel, aki 5 az ügyben érintett, utazgattam $ mintegy száz kilométert, hall-5 gattara magyarázatokat, csak 5 okosabb nem lettem tőlük. Mindenki mindent megmagyarázott. Elismerték, hogy tudnak Lingvai ügyeiről, goromba modoráról. De hát ide ilyen ember kell. Miért? Mert ezek az emberek nem szeretnek dolgozni, primitívek és egyik sem tisztamultú. — Különben a tervüket jól hozzák — mondja az ürbői ag- ronómus. — Lingvai alatt javult a teljesítmény... így tehát minden rendben van. Ezt gondolja Lingvai Pál is, aki elégedetten csapta hóna alá aktatáskáját, felpattant hátas lovára és visszaügetett Borzasra. — Nekünk olyan emberekkel kell dolgozni, amilyenek vannak — véli az igazgatóság fő- agronómusa. — Mondja, mit lehet itt tenni? — kérdezi az egyik agro- nómus. Majd miután nem tudtam semmi megoldást javasolni így szólt — Na látja... Most sem tudom mit lehetne tenni. Csak azt érzem, hogy ebbe a helyzetbe belenyugodni nem lehet. Van egy Borzasnak nevezett tanya, ahol évente milliós termelés folyik. Lingvai neve telepvezető, de tulajdonképpen botosispán. Ha a dolgozók között vétkesek vannak, ám lépjenek fel velük szemben. De erre ne egy erősen kétes, lekorrumpált vezető legyen az eszköz. Borzas sem lehet fehér folt, ahol megállhat az idő. ősz Ferenc Évszázados tüzek Egy-egy nap a történelemben villanásnyi idő csupán, mégis nemzetek sorsfordulója kötődhet hozzá. Évtizedek, évszázadok sem feledtetik egy-egy ilyen nap jelentőségét. A magyar nép történelmében nem kevés ilyen nap van, s az utódok szemében nem halványítja fényüket, hogy históriánkban több volt a bukás, mint a győzelem, hogy oly sokára érkezett csak meg az áhított, kívánt függetlenség, szabadság. Évszázados tüzek, mégpedig jelzőtüzek felobbanásá- nak napjai: Dózsa, Rákóczi harca, s azoké a fiataloké, akik elsőnek mentek az utcára március idusán, hogy nem kevesebbet, a nemzet szabadságát kivívják! Évtized jött évtized után, s az első proletárdiktatúra napjait kivéve, hányszor próbálták kisajátítani az 1848-as márciust olyanok, akiknek csak préda, birtok volt a haza, és frázis, nem pedig szent érzés a hazafi- ság. Hányszor kerültek koszorúk szobortalapzatokra, a múzeum lépcsőihez, s közben az igazi örökösök, a nép, úri bitangok hatalmát szenvedte, s igazán csak szívében ünnepelhetett! Hányszor próbálták kisajátítani a negyvennyolcas eszméket olyanok, akik még a halott költőt is félték, mert eszméit megmá- síthatatlanul hirdették versei, olyanok, akik szemében a trónfosztást kimondó országgyűlés maga volt az árulás; a magyar urak. Alig több, mint két évtizede, hogy méltó kezekbe — a nép kezébe — került az évszázados tüzek ápolása, szítása, tisztító lángjainak magasra növelése: évről évre több és több valósult meg mindabból, amiért annak idején, március idusán tüntetett az utca, majd fegyvert fogott. A maga urává lett nemzet jogaival és kötelességeivel jól sáfárkodva, nemcsak elérte azt, amiért 1848-ban és 1849-ben is vér és könny hullott, hanem megtetézte azokat: nemcsak megőrizte a magyar nép szabadságát a nemzet ereje, hanem örök barátokat szerzett. Nemcsak védte a nemzet függetlenségét, hanem a testvérországok egyenrangú közösségébe vezette; nemcsak hirdette a nép felemelkedését, hanem anyagi és szellemi tekintetben egyaránt többet tett, tehetett azért, mint előttünk évszázadok. Ezért igazi ünnep március idusa: nem szavak, hanem tettek serege köszönti. Az évszázados tüzek — melyek parazsát a terror, a szenvedés esztendeiben is testével, vérével, életével óvta a nép ezernyi fia — ma már messzire világítanak, s fényük, melegük hirdeti; az örökösök hűek maradtak az elődök tetteihez. ^Jsoóiuth oLaioá azt üzente... „ .. elfogyott a regimentje, Ha még egyszer azt üzeni .. Hétfőn, az utolsó órán így énekeltek az Örkényi felsőtagozatos iskolások. Maguk rendezte műsorral, elbeszéléssel, verssel, kórussal léptek diáktársaik elé. — S mi lesz az ünnepnapon? — Tanítási szünet. Csak a napközisek lépnek be az iskola kapuján. S azok, akik a járási tomabajnokságra készülve nem mulasztják el a szabadnap adta edzési lehetőséget __ A z érdi gimnazisták új épületük nagy zsibongójában sorakoztak fel. A program r ajoó Edzés ünnepnapon Kokárdás óvodások £ Rádióműsor — nagygyűlés itt is menetrendszerű. Az intézeti zászlót tegnap a magyar szabadságharc évfordulóján a hősök tiszteletére hajtották meg. Elhangzott a szépen fogalmazott beszéd is; a magyarszakos tanár, Komáromi Sándor vállalkozott a történelmi esemény méltatására. Az óvodások már napokkal előbb nemzetiszínű szalagot reklamáltak a szülöktől. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat budapesti bölcsőde-óvodája is versekkel, énekszóval emlékeztette apró növendékeit március 15-re. Maguk készítették el, tűzték fel örömmel a háromszínű kokárdákat. A gödöllői Agrártudományi Egyetem kollégiumi rádiója ünnepi műsort sugároz. Az egyetem irodalmi színpada állított össze szép produkciót. Az ünnep előttj napon — fiatal egyetemisták műveiből — képzőművészeti kiállítást nyitottak. Az évforduló látványos, demonstratív ünneplése március 16-án lesz; ifjúsági nagygyűlést tartanak részben a forradalmi esemény ünneplésének jegyében, részben napjaink hazai és külpolitikai eseményének értékelésére. T. Gy. Újra zöldéit i a 600 éves Rákóczi szilfa a Bala'on partján Balatonkenesén az erdészek I és a természetbarátok minden í tavasszal érdeklődéssel fi- 1 gyelik egyik becses termé- I szeti ritkaságunk, a Rákóczi i szilfa rügyfakadását. A mon- I da szerint 11. Rákóczi Fe- I renc ehhez a fához kötötte lo- \ vának kantárját. Feljegyzé- : sek és irodalmi utalások sze- i rint a szilfa a kuruc időkben j sem volt kisebb, mint nap- \ jóinkban: a szakértők, korát ; 600 évre becsülik. ; Telepi'ik az új erdőket a Blikkben I 1 A Keletbükki Állami Erdő- ! gazdaság területén megkezd- \ ték az idei telepítéseket. A \ A Bükk-hegységben, a szend- I rői, a cserháti részeken és a j torna-gömöri Icarsztvidéken < összesen 800 hektárnyi új er- \ dót ültetnek, s ehhez mintegy l 10 millió csemetét használnak ! fel. A tábornok unokája... d hány unokát, mégis megilleti ez a megtiszteltetés, ami egy Jeles ember kései, idős leszármazottjának kijár. Perczel Mór, a 48-as szabadságharc tábornokának unokája, a Berzéken élő Perczel Olivér. Nagy csatákat, győztes napokat, szomorú vereséget látott kardot tart a kezében. De a hagyatékban még sok más személyi érték is pihen; a cjataviselt kard hallgat, annál többet beszél a tábornok levéltára. Szeretettel és megbecsüléssel őrzi a nagyszerű revolúció hiteles emlékeit. Március idusán, a 48-as forradalomra emlékezve kegyelettel forgatja az ereklyéket, a tábornok idős unokája
