Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-09 / 33. szám

Szentendre X. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1966. FEBRUAR 9., SZERDA ■ ; Q t A PEST MEGYEI ■ k i) L ö*n kiadása igy év után ismét van elnök A hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából indított „KI mit vállal”- moz­galom értékelését a tanács vb legutóbbi ülésén tárgyalták. A mozgalom a múlt év vé­gén zárult. A város területén hatvan tanácstag és harminc Haza­fias Népfront-aktíva vett részt a felajánlások Összehozásában, valamint a vállalások teljesí­tésének segítésében. A mozga­lom eredményeit 1964. novem­berében, 1965. áprilisában és augusztusában külön értékel­ték. A mostani a múlt évi vég­leges eredményt mutatja. A lakosság részéről 1112 vállalás történt. ebből 948-al valóban teljesítet­tek. A lakosságon kívül, a mozga­lom keretében a helyi egyesí­tett tiszti iskola külön fel­ajánlásként 794 000 forint ér­tékű társadalmi munkát telje­sített, Vállalást tettek ezeken kívül az állami gimnázium, a 227. sz. Helyiipari Iskola KISZ-szervezető, a Bajcsy-Zs. utcai Általános Iskola, a Rá­kóczi úti 3930 sz. Petőfi Sán­dor úttörőcsapat, valamint az Izbégi Általános Iskola is. A vállalások, felajánlások elvégzése terén mutatkozó le­maradást, főképpen a múlt évj árvíz indokolja. A válla­lások megvalósítása terén á~ város lakossága derekas mun­kát, végzett, Külön ki kell emelni tanácstagjaink közül: Branczeisz József, Miló Fe­renc, Porpáczy István, Halasi Ferencné, Krunity Dömötör, Király Vince, Katona Sándor, Csikóra Lajos, Répást István, Szabó János tanácstagokat és választóikat, akik valameny- nyien 20 000 forinton felüli fel­ajánlást tettek és teljesítettek körzetükben. De elismerés illeti a lakos­ságon kívül az intézménye­ket is, amelyek ugyancsak de­rekasan kivették részüket a mozgalom célkitűzéseiből. A város lakossága a kér­déses időszakban a moz­galom keretében I 027 950 forintban értékelhető tár­sadalmi munkát végzett. A mozgalom összességét fi­gyelembe véve ehhez még hozzájön a lakosságon kívüli felajánlások következtében teljesített munka csaknem nyolcszázezer forintos értéke. Összegezve az eredményt el­mondhatjuk, hogy a város la­kossága alaposan kivette a ré­szét a mozgalomból, méltón ünnepelve ezzel felszabadulá­sunk 20. évfordulóját. Az el­ért eredmények miatt nem kell szégyenkezni. De a jó eredmény nemcsak rangot ad, kötelez is! A mozgalom, mint olyan, véget ért. De ez nem jc- ..tSilíi azt. hagy. ezzel.bc.i^^ fejeződött. A társadalmi összefogás; a kö­zös tett szépsége, a végzett munka és az elért eredmé­nyek öröme további tettekre serkent. Hiszen ez nemcsak érdek, cél is — mindannyiunk akarata. Tisztújító közgyűlést tartott a városi Vöröskereszt Zsúfolásig megtelt a terem, ahol a városi Vöröskereszt ve­zetőségválasztó közgyűlését tartotta. Fáik Lajos, a Haza­fias Népfront városi alelnöke, mint a közgyűlés elnöke üd­vözölte a megjelenteket. Utá­Furcsa védekezés A házaspár a Pismánban lakik. Két apró gyermekük van — de téli tüzelőjük nincs. Nem vásároltak. Mi­nek is? Hiszen lakásuk mel­lett ott az állami erdőterü­let, akad ott fa bőven! Gal­lyazással kezdték, aztán, fű­résszel mentek már, így ter­melékenyebb a munka. „Fűteni muszáj — védekez­nek a tárgyaláson. — Kicsi gyermekeink is fűtött szobát igényelnek!” Az asszony már másodszor áll itt falopási ügyben. Ér­dekesen védekezik: „Mi nem a lopott fára építettünk, ké­rem.” Naponta bejárt a városba és este szénnel, brikettel megrakodva tért haza. Igaz, nem vásárolta, hanem a te­herpályaudvaron órákig tartó, fárasztó munkával szedegette a vagonokból itt-ott adódó hulladékot. Csak a férje dolgozik. G a pici gyermeke miatt nem dolgozhat. Érthető? Amiatt a pici gyermek miatt, akit pá­lyaudvari, vagy erdei „kirán­dulásai” alatt egész napokra a hideg szobában egyedül otthagy! A kihallgatott tanúk egy­behangzóan vallanak, a gyám­hatóság sürgős közbelépését kérik a kisgyerek érdeké­ben. Az erdei falopásért kisza­bott pénzbírság csak rész- megoldás! Farsangol az I/B Irodalombarátok Csütörtökön este már má­sodízben jöttek össze az iro­dalombarátok a művelődési otthonban. A kéthetenkénti összejövetelek fő célkitűzése, hogy viták, egymás gondo­latainak kicserélése révén megismerkedjenek az iroda­lommal, szakavatott előadók előadásain keresztül betekint­senek a mai irodalom ber­keibe. Vannak közöttük többen, akik önálló írással is pró­bálkoznak, vannak akik ver­sek tolmácsolásában, elbe- szé’ések elmondásában szeret­nék gyarapítani tudásukat. Korra nézve, akad közöttük tizenhat éves, de vannak töb­ben hatvanon felül is. . Munkatervük most készül. A tervek szerint a jövő hó­napi nőnap alkalmával sze­retnének irodalmi összeállítá­sukkal először nyilvánosság elé lépni. De addig is na­gyon örülnének, ha számuk még gyarapodna és a város­ban élő irodalomkedvelők kö­zül még többen bekapcsolód­nának munkájukba. Remél­jük, nem hiába reményked­nek. ______ A diákfarsangok kellős kö­zepén vagyunk. Erre a nap­ra négy meghívót is kap­tam. A Móricz Zsigmond gimnáziumban egyszerre há­rom osztály is farsangol. Ho­vá menjek, melyiket szeres­sem? Nézzük a legbátrabba­kat, az I/B-seket, ők „há­zon kívül” rendezik összejö­vetelüket: a városi klubban! Na, meg valamikor én is B-be jártam. Öt óra. Kezdődik. Az ar­cok kipirultak, de a fiúk, lányok magatartása még egy kicsit feszes. Még látszik: nem egészen összeszokott tár­saság. Kissé megilletődve elő­lép a konferanszié és üdvöz­li a megjelenteket. „Kérjük, izguljanak velünk — hiszen ez az első összejövetelünk.” Azután peregnek a számok. Szépen, kedvesen, níigy aka­rással. Mindenki izgul, "leg­jobban talán Gáspár Gyulá- né, az osztályfőnök, akit va­lóban csak öltözéke külön­bözteti meg „lányaitól”. — Még nagyon az elején va­gyunk, ez az első kezdemé­nyezés. — ügy érzem, sza­badkozik. Pedig nincs rá szükség. Az osztály félévi átlaga 3,34 és ahogy én lát­tam szombat este: nincs ok az aggodalomra. Ha osztá­lyoznom kellett volna a szí­ves vendéglátást, a közvet­lenséget, én bizony legalább 4,50-et adtam volna. De majd elválik! Remélem jó jósnak fogok bizonyulni. Igaz, ez csak rajtuk múlik. —ff na Hlatki Mihályné, a Vörös­kereszt titkára emelkedett szólásra. Hlatkiné részletesen beszá­molt az eltelt időszak munká­járól. Az aktívák között az asszonyok vannak túlsúlyban, akik nagy munkát végeztek a tüdőszűrés előkészítésében és annak lebonyolításában. A polgári védelem által szerve­zett elsősegély-tanfolyamon nyolcvankét tag kapott megfe­lelő kiképzést. Elismerésre méltó ered­ményeket értek el az ár- vízvédelmi munkák során, a keletkezett árvízkárok felmerésével kapcsolat­ban. Ugyancsak példásan látták el a kitelepítésre szorult családok ellátását, elhelyezését, majd az árvíz elmúltával a csalá­dok viss zakói töztetósét. Mozgalmat indítottak más töamegszervezetekkel karöltve a Tiszta udvar, rendes ház jel­szavával. Sajnos, ez a mozga­lom nem járhatott a kívánt eredménnyel, mivel á közbe­jött árvíz miatt nagy akadá­lyok merültek fel. De részben a mozgalomnak köszönhető, hogy az árvíz elvonulása után semmiféle járvány nem lépett fel. Ä novemberi véradónapok megszervezését is a vöröske­resztes aktívák végezték. Mind .a. szervezésben, mind, a véradás lebonyolításában rend­kívül szép eredményeket ér­tek el. Jelentős munkát végeztek a felvilágosítás területén is. Az alkoholellenes küzde­lemből, előadások tartásá­val, ifjúságvédelmi hely­vei­színi ellenőrzésekkel ték ki részüket. Hlatkiné beszámolóját élénk vita követte. Sok volt a fel­szólaló. Kifogásolták a város jelen­legi tisztasági helyzetét. Az utcák tisztátalanságát, a gép­kocsik figyelmetlen, sekszor kíméletlen „sárfröcsköiését”. Többen kifogásolták, hogy a város orvosai közül, egy ki­vételével, nem képviselte sen­ki az orvosokat. Az egyik felszólaló helytele­nítette, hogy a városban soha nem rendeztek még öregek napját. A felszólalásokra adott vá­laszok után került sor az új vezetőség megválasztására. Fáik Lajos terjesztette elő a jelöltek névsorát, melyet a megjelentek egyhangúlag jó­váhagytak. Az új vezetőség: dr. Stiegler Rózsa, Hlatki Mi­hályné, dr. Kepenyesi István­ná, Varga Józsefné, Sebest Jó- zsefné, Vlach Istvánná, Hor­váth Sándorné, Iiolczer Gyű­ld né, Kőhegyi Antalné, Püs­pöki János, Szmola Margit. A választás .megtörténte után Hlatkiné az 1966. évi ter­vet ismertette. A közgyűlés után az új ve­zetőség még együtt maradt és megválasztották maguk közül az egyes tisztségek viselőit. Dr. Stiegler Rózsa fogorvost választották elnöknek. Szentendrei születésű or­vos- foglalta el tehát az elnöki széket, amely már egy éve betöltetlen volt. Hisszük, hogy az új elnöknő, hasonlóan a többi kiváló aktí­vához, nagyszerűen fogja köz­érdekű munkáját ellátni. Ve­zetésével még lendületesebbé és aktívabbá válik munkájuk. (horváth) a HEV<-kocsiszínben Télen gyakoribbak a gondatlanság okozta tüzek Rendszerint a keményebb telek idején gyakoribbak a tűzesetek. A járás területén az elmúlt évben húsz tűzeset volt. Ebből tizenhárom a vá­ros területén történt. Majd­Követenttó péídm A falurádió műsorában hallottuk Az egyik délután Micskey Tivadar, Háziipari Szövetke­zetünk elnöke a vele folyta­tott beszélgetés során elmond­ta, hogy a lajesmizsei Arany Homok Termelőszövetkezettel komoly üzleti kapcsolatba ke­rültek, mindkét szövetkezet javára. A lajosmizsei tsz az elmúlt nyár folyamán nagy jégkárt szenvedett, jégeső verte el gyü­mölcsöseik termésének javát, így a. téli nehéz hónapokra meglehetősen ellátatlanok ma­radtak. M’vel pedig, mint az elnök­től megtudtuk, Háziipari Szö­vetkezetünk a tavalyi kétmil­Úttörő sakk-csapatbajnokság A dunabogdányi körzet végered­ménye: 1. Dunabogdány 19 pont, 2. Leányfalu 15 pont, 3 Kisoroszi 10 pont, 4. Tahitótfalu 7 pont, 5. oziß-etsYionostor 5 pont, 6. Viseg- rád 4 pont. A pomáz! körzet végeredménye: nem kivétel nélkül mindet gondatlanság okozta. Egy ilyen gondatlanságból eredő tűs volt nemrég a szent­endrei HÉV kocsiszínében. Bernáih István villanyhe­gesztő készülékkel dolgozott egy vasúti kocsin. Elmulasz­totta azonban, hogy munkája megkezdését jelentse felettesé­nek. De az „illetékes vezető” sem fordított erre nagy gon­dot, mindketten pedig elmu­lasztották a tűzrendészen sza­bályok betartását. így fordul­hatott elő, hogy a hegesztésnél széthulló izzó fémrészecskék meggyujtották a földön szana­szét heverő olajos rongyokat. Az izzó, égő olajos rongytól pedig meggyulladtak a sza­bálytalanul tárolt tűzveszélyes anyagok, benzin, gázolaj, pet­róleum és olajos edények. Csak az üzemi tűzoltóság azonnali beavatkozásának kö­szönhető, hogy nem égett le az egész kocsiszín. így „szeren­csére” csupán háromezer fo­rint kár keletkezett. A gyors beavatkozás milliós kártól mentette meg az üze­met. Ezért H. Mócsai Gézát, Zádori Józsefet, Nagy Lajost, Horváth Istvánt és Hájra Má­tyást kitüntetésre, tizenkét ön­kéntes tűzoltót pedig előlépte­tésre terjesztettek fel. De dicséret illeti az üzem minden dolgozóját, mert nagy segítségei nyújtottak a tűz ter­jedésének megakadályozásá­ban. Az eset ékes bizonyítéka, hogy a tűzzel nem lehet ját­szani, az ember nem lehet elég éber sohasem, mert csak egy pillanatnyi felületesség, gon­datlanság és már kész a leg­nagyobb baj. (kató) te. A kamrát azonban elfelej­tette bezárni, pedig ott is volt valamennyi bor. Amint az asszony eltávo­zott, az ura mindjárt mozgó­sította barátait a szomszéd­ságból, és elkezdtek iszogatni. Mikor a jókedv már emelke­dett, a szomjúság pedig foko­zódott, mind sűrűbben emle­gették a kábái asszonyt. De mi az? ... Egyszerre va­lami hangos lárma üti meg fülüket. A pincéből jönnek a hangok: Gigágága! A szesztől átázott képzelődés azonban így értelmezte a pincéből jö­vő libahangokat: „igyunk rá­ja!" A libagágogás mind hango­sabbá válik. Odafönt pedig a pohár ürül egyre szorgalma- tosabban. Mikor az asszony hazaért estefelé, akkor derült ki, hogy mi történt a pincében. A li­bák addig ráncigálták a hordó csapjáról lelógó fehér ron­gyot, amíg kihúzták vele együtt a csapot is. Ennek kö­vetkeztében kifolyt mintegy öt dkó bor (180 liter). Azt nem tudjuk, hogy a li­bák berúgtak-e a bortól. De a józan, mértékletes szigetségi nép sokáig emlegette a mulat­ságos esetet, amelynek alap­<> ján megszületett a Szentend- \ rei-sziget humoros szállóigéje: \ — Mit is mondott a monos- ; tori lúd?" Amikor visszaidézzük ennek \ a mosolyt keltő anelzdótándk ! emlékét, azt már éppenséggel! nem mondhatjuk mosolyt keltő \ jelenségnek, hogy a mi kis vá- \ rosunkban évről évre hihetet- \ len módon növekszik a sze- j szes italok fogyasztása. La- \ punk 1965. március 24-i szá- ! mában est olvastuk: „Míg \ 1939-ben nyolcmilliós forgat-! mai érlek el a vendéglátó i üzemek, és ebből hétmillió fo- \ rint volt az „iíalszámla”, ad- \ dig a hivatalos statisztikai > adatok szerint az 1964. évi ti- > zenötmillió forint forgalom-! ból tizenkét millió forintot! tett ki az italfogyasztás." Meg kell azonban jegyez- \ nünk, hogy ebben a nagymér- \ tékű italfogyasztásban nem > vett részt városunk lakossága-} nak túlnyomó többsége, amelyi sohasem látogatja az italból- \ tokát, hanem mértékletes élet- l módot folytat. Még jő, hogy az 1965. évi i italfogyasztásról kedvezőbb \ képet mutat a statisztika —; hiszen a sokáig tartó árvíz \ idején szesztilalom volt váró-1 sunkban. Vajda István ! Országszerte ismert, köz­kedvelt szállóige volt a múlt­ban a kedélyesen borozgató társaságokban az a humoros kérdés: „Alit is mondott a ká­bái asszony?” A kábái asz- szony tudvalevőleg azt szokta mondani: „Mintha innánk ko- mámasszony!" — De a Szent­endrei-szigeten a múlt század utolsó évtizedeiben nem a ká­bái asszonyra hivatkoztak a jókedvű iszogató emberek a lakodalmas vagy a disznótoros vacsorákon, hanem ezzel a tréfás jelszóval emelték koc­cintásra poharaikat: „Mit is mondott a monostori lúd?" \ Ennek a szállóigének erede- I tét dr. Szászy István, a pócs- i megyeri születésű, Szentend- : rén 1927-ben elhunyt, volt lóbecsei orvos ismertette a ssá- l zadfordúló idején megjelent ■„Pest megyei anekdoták” cí- ; mű könyvében. I „Egy szigetmonostori asz- ‘.szonynak Pestre kellett men- i nie. Hogy baj ne legyen a ház i körül, amíg odajár, a malaco- \ kát az ólba csukta be, a libá- j kát pedig a pincébe, mert jól I tudta, hogy az egész házat el- i lophatnák a férjétől, ha az pi- ! tyizálni kezd. — Az asszony I nyugodtan ment Pestre, mert !a pincekulcsot is magával vit­lió forinttal szemben ez évre tizenegymillió forint értékű angliai exportszállítást óhajt lebonyolítani, a jól bevált nec- celt hálókból, vagyis szatyrok­ból. a három téli hónapra, ja­nuár—márciusra bőségesen el­látja a kárt szenvedett tsz- asszonyokat munkával. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Kúrái Emese, Németh Katalin, Dokmány János, Komon- cli Erika Gizella, Tanító Éva, Né­meth Katalin és Sághi Sándor. Meghaltak: Vukovics Zorka 78 éves és Székely Gézáné 80 éves szentendrei lakosok. 1. Pomáz I, 17 pont, 2. Pomáz TI. 14 pont, 3. Pilisszentkereszt 8 pont. 4. Szentendre 8 pont, 5. Bu­dakalász B. Zs. 7 pont, 6. Szent­endre (Lenin) 6 pont. A versenyeket Krajcsovits Már­ton és Tátrai Zoltán tanárok bo­nyolították le. (sefcsik) Egymillió forint értékű társadalmi munka lirli'killck a ..lii mii vállal** mozgalom eredményét

Next

/
Oldalképek
Tartalom