Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-11 / 35. szám
ff.5l NC6U! /úrtap FEBRUAR II., «ENTER Minden ősöm szolga volt Minden ősöm szolfa volt Mindaddig, míg meg nem holt. Minden ősöm robotolt, A szíve mindnek dobolt Ürgyűlölő éneket. Míg végtére megrepedt. Minden ősöm nyomorgott, A világban koncsorgott. Hol evett, hol nem evett, Ismerték a tetteket. Mind cipelte a gondot, Foltozgatta a rongyot Fs minden ősöm remélt, Remélte, mit el nem ért. A szabadságot, jogot, S mindene fogyott, kopott. Világra mint szolga jött, Sírba is úgy költözött. Barikádolt a Késve jöttél, gazság, szabadság! Am, de itt vagy, itt vagy itt, S őseimnek sírjait Háromezer gázfogyasztó Újabb 450 engedély az első félévben Mikorra készül el a gázeseretelep ? Te szórod be virággal, Szabad nép virágával. MISIK JANOS népköltő A propán-butángázzal főző háztartások szétna hónapról hónapra szaporodik Cegléden is. Ez év januárjában már mintegy háromezer háztartásban használnak gázt. — Az év első felében újabb 450 igénylőnek adunk ki engedélyt gáztűzhely vásárlására folyamatosan a kérvények beadásának sorrendjében. Azoknak, akik már beszerezték a gáztűzhelyeket, a városi tanács kereskedelmi csoportján keresztül az ÁFOR elvégzi az előbekapcsolást — mondotta Revuczky Gyula kereskedelmi csoportvezető. — S milcor főzhetnek is az új engedélyesek? — Azok, akik az első félévben még rendelkezésre álló keretből megkapják a gáztűzhely beszerzésére az engedélyt, az év utolsó negyedében kapnak gázpalackot is. Azaz: az idei tél még ép- penhogy eltakarodóban van, a gondos háziasszonynak már a jövő télre kell gondolnia, ha a gázzal való főzés kényelmeiben részesülni kíván. — De vajon a megnövekedett forgalommal hogyan birkózik meg a gázcseretelep? Erre a kérdésre már tőlük kaptuk a választ: — Nehezen! Szabálytalanul tároljuk a rengeteg gázpalackot. Szerencsére, a tűzrendészet! ellenőrök elnézőek, arra való tekintettel, hogy épül az új gázcseretelep. Valóban: épülget — akár a Luca széke... (-ez) A Nagykanizsai Üveggyárban eddig különféle, igen kényes laboratóriumi üvegfelszereléseket gyártottak. Most újabb gyártmánnyal bővült az üzem profil ja: különböző nagyságú hőpalack „belsőket” készítenek. Az .„Qlvotío” pneumatikus vezérlésű hőpalackgyártó automatával jelenleg — naponta — 24 ezer más-más nagyságú hőpalack „belsők” készülnek. Bot ópütnok ií/ hiítóháaak ? | Növekszik a hűtőipar kapacitása vsssssssssssssssssssssssssssssssssrssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss+ TerméJceiay vitat! A tapasztalat bizonyítja, hogy most, a kevesebb munkát követelő téli hónapok során a falvak sokaságában növekszik a politikai aktivitás. Az emberek vitaikoznak, keresik a magyarázatot a különféle jelenségekre és latolgatják a jobb megoldások lehetőségét. Ahol jól dolgozik a pártszervezet, hivatásuk magaslatán állnak a kommunisták, ott ezek a viták valósággal ösvényt taposnak az ígéretesebb boldogulás felé. A jó politikai munka eredménye jónéhány helyen megmutatkozott a zárszámadások előkészítésekor s a tervkészítés napjaiban. Sok helyen sikerült valóban közüggyé tenni a múlt évi számvetést és az idei elképzeléseket is. Mondhatnánk: a szövetkezet a tagságé, természetes dolog, hogy az ott bonyolódó élet minden mozzanata közügy legyen. Csak aki ebben a nagy munkában fáradozik, az tudja igazán, milyen sok küzdelem, mennyi érv, meggyőző szó kell ahhoz, hogy egy-egy közösség minden gondját — a szó valódi értelmében — a közügy színvonalára sikerüljön emelni. A szövetkezeti közösségekben még szép számmal vannak közömbös, nemtörődöm emberek, akik a maguk nótáját fújják, s csak akkor figyelnek oda igazán valamire. ha az személy szerint is előnyt jelent számukra. S akadnak még helyi vezetők is, akik legszívesebben a saját szájízük szerint intéznék a közösség dolgait, s jóformán csak eszköznek tekintik a társakat, akikkel elképzeléseiket megvalósíthatják. S mennyi baj, kedvetlenség, kiábrándulás forrása lehet az ilyen magatartás ott. ahol nincs hathatós, világosan látó politikai erő, amely megmutatja és segíti is kiverekedni a helyes utat. Ez sem megy tehát vita nélkül, a kommunisták meggyőző szava nélkül. Mert bármennyire is igaz és világos, hogy a szocialista falu nem egy-két ember, hanem a közösség minden tagjának ügye, ennek az igazságnak érvényt is kell szerezni. Ez az igazság sehol sem maradhat csupán papírra írott törvény. Ezt az igazságot parázs viták, jól szervezett okos agitációk során, szívós munkával kell a közösség minden tagjának az értelmébe és az érzéseibe beleírni. Az idén már sok helyen megértették, hogy a közös élet nagy eseményei — mint például a zárszámadás —, mindenki eszét és szívét követeli. De a vitáknak, a kommunista agitációs munkának azt is világossá kell tennie, hogy a közös értelem és közös akarat nemcsak a nagy dolgok idején szükséges, hanem a mindennapi tennivalók sodrában is. A tsz-tag nemcsak zárszámadáskor gazdája a közösnek, de nem kisebb tennivalók idején, a kapáláskor, a cscpléskor is. Akkor ugyancsak, amikor volna erő, s a közösség mégis veszni hagyja a drága takarmányt, amikor volna lehetőség a jobbra, mégis térdig ér a gaz, vagy egy-egy csekély hiba miatt napokig vesztegel a gép. Ezért is kell állandó vitára kész helyzetet, politikai ak- tiyjtávit. teremteni, hogy az ilyen közönyből eredő lazaságokon icilu'jjorodjék a közvélemény. S csakis az ilyen légkör biztosíthatja, hogy az úgynevezett nagy politikai kérdéseken kívül a helyi gondok ugyancsak állandóan vita tárgyát képezzék, és a közösség sürgesse megoldásukat. Csakis ilyen légkörben képzelhető el, hogy az emberek ne csupán a nagy politika tanulságait tekintsék fontosnak, hanem állandóan levonják a saját tetteik politikai tanulságait is, érezzék a felelősséget, belássák, hogy politikailag is súlyos hibát követnek el, ha nem állnak helyt posztjukon. Sok helyen hiányzik ez az állandó politikai ébrenlét, a friss, vitázó szellem. A kommunistáknak mindenkor jó szokása volt, hogy egyetlen hibás megjegyzést, egyetlen tévútra kanyarodó eszmecserét sem hagytak szó nélkül. Beleavatkoztak a beszélgetésekbe, gondolkodásra, érvelésre, állásfoglalásra szorították a hibás nézetek képviselőit. Ma párttagok is igen gyakran hümmögnek, bólogatnak az ilyen megalapozatlan vélekedések hallatán. Mi ennek az oka? Talán valami hamisan értelmezett népszerúség-lteresés, vagy a gondokkal való azonosulás vágya? Pedig ez a magatartás fából vaskarika, hiszen a tömegek a párttagságtól a helyzet reális felmérését kívánják és bátorítást várnak. Vitázni kell hát a gondokról és a tennivalókról. Őszintén, hamis illúziók keltése nélkül. A mi életünk ugyancsak küzdelem, zökkenők, megtorpanások nálunk is előfordulnak. S ezekért éppen úgy mindannyian felelősek vagyunk, mint ahogy az eredmények öröme is közös. A bűnbakot tehát ne csupán az elnökben, a vezetőségben, a főkönyvelőben keresse a tsz tagsága sem. Nézzenek önmagukba is. A vitázó közszellem, az állandó politikai ébrenlét megbízható tükör. Az egész közösség — egyénenként is — meglátja benne önmagát. ":*t tettek jól és mit rosziíUll? Kékesdi Gyula Hatodszor a bíróság előtt Hatszor állt már bíróság előtt. Betörés, lopás, betörés. Az elmeorvosi szakvélemény szerint tetteinek elkövetése idején: épelméjű volt. Áll a bíróság előtt, kezét (tömzsi, rövid ujjak, széles tenyér, a kriminálpszichológu- sok szerint az ilyen kéz bűnözőre vall) háta mögött ösz- székulcsolja. Kinyújtóztatja a tenyerét, majd ismét összehúzza, attól függően, mi folyik a tárgyalótér amiben. Legutóbb tavasszal szabadult, a nyarat végig lopta, most ismét bíróság elé került. Alkoholista. Kétszer volt elvonókúrán — nem használt. Ahogy mondja, „most sem fog használni”. Agyát megbontotta az ital, ítélőképessége csonka. Arcán a düh és beletörődés s az őrület sajátos keveréke. Hatodszor áll a bíróság előtt Flórián Ferenc. Most három év szabadságvesztésre ítélték és kényszerelvonókúrára, ö azt mondja: „három év nem idő...” Az ital megfosztotta a szabadság vágyától, „bent” jól érzi magát. B. H. — Mennyi és milyen élelmiszert tárolnak az ország lakossága részére és hogyan osztják el azokat — kérdeztük a hűtőipar illetékeseitől? — A közismert „Mirelit” árukból az idén is elegendő mennyiség kerül már ez év első három hónapjában az üzletekbe — bár a hűtőipar a megrendelt és előre lekötött gyümölcs- és főzelékigényeinek csak hányadait kapta meg a rossz időjárás következtében. 800 tonna gyümölcs, 2200 tonna főzelék és 1500 tonna félkészétel kerül az üzletek hűtőpultjaira az év első negyedében. Főzelékfélékből, zöldbabból, zöldborsóból, parajból tökből, vegyes főzelékből és lecsóból Március 31-ig S0G tonna mélyhűtött gyümölcs, 2200 tonna főzelék és 1500 tonna félkészétel kerül az üzletekbe elegendő áll a közönség rendelkezésére. Tulajdonképpen az első negyedévi ellátás a legfontosabb feladatunk, mert ebben az időben még nem lehet elegendő melegházi főzeléket kapni. A tavalyi év elsősorban a gyümölcsellátásban okozott nehézségeket — mondották tájékoztatóink. A málna, meggy, ribizke és eper, amelyek kedvelt cikkei a fogyasztóközönségnek, a múlt évi kedvezőtlen termés miatt csak korlátozott mennyiségben kerülhettek forgalomba. Őszi- és sárgabarackból, valamint ä körte-, ringló- és szil vaféleségekből viszont az igényeket ki tudjuk elégíteni. két tettek meg az 1966-os Kedvezőbb a helyzet a kész- és félkészételeknél. Noha a máj és pacal átmenetileg hiányzott az üzletekből, elegendő mennyiségű rántotthús, vagdalthús, kocsonyahús, szalontüdő, vesevelő, székely- és rakottkáposzta, marhapörkölt, sertés- pörkölt, körűit forgalomba. Három új cikkünk, a zöldbab, a borsó, és a paraj sülthússal már ugyancsak megtalálható a hűtőpultokban. Keresettek a tésztafélék, a szilvásgombóc, a hússal és ízekkel töltött derelye. A rossz termés miatt kieső uborkasalátát vegyeskompót- tal és szilvával pótoljuk. A belkereskedelem növekvő mennyiségben tudja áruinkat felvenni, mert a kisebb hűtőpultokon kívül sok nagyobb üzletet szereltek fel 20—25 mázsa áru befogadására alkalmas hűtőkamrákkal. Végezetül hogy milyen megkérdeztük, eíőkészületeesztendőre. — Az Országos Hűtőipari Vállalat még az idén befejezi a bajai hűtőház építkezéseit és így a mostani 150 vagon áru helyett 750 vagon mélyhűtött élelmiszert tudunk tartósítani. Az idén elkezdjük Győrött a jelenlegi hűtőház mellett az ezer vagon élelmiszer gyorsfagyasztására és tárolására alkalmas hűtőház építését. Az építkezés előreláthatólag 1968-ban fejeződik be. Székesfehérvárott 850 vagon mélyhőmérsékletű és 800 vagon gyorsfagyasztású áru befogadására alkalmas hűtőház épül.. A miskolci hűtőházban is elkezdjük a gyorsfagyasztásra alkalmas berendezés építését. Végül rekonstruáljuk a budapesti Mirelit-hűtőház csepeli telepét és automatizáljuk a vállalat Tóth Kálmán utcai üzemét. Arra törekszünk, hogy a lakosság minél több helyen megtalálja árucikkeinket, amelyek megkönnyítik a háztartási munkákat. Zsolnai László 'S/SSSSSSSSSSSfSSSSS/S/SSSSSSSSySSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSYfSSS/SSSSS/SSSSSSS/SSS/SSSSS/SSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSS/SS/SSSSSS/SSSS/SSSSSSSS/SSSSSSS/SSSS/SSS/SSSSSSSSfSSSSSSS/SSSS/SSSSSSi A pofon a fiú azon gondolkodott, hogy ha ma este végre megcsókolná a lányt, vajon haragudna-e nagyon. Egy alak tűnt fel a sötétségből, először egészen kicsinek látszott, aztán nagyobbodott. A lány csak közvetlen közelről ismerte meg az anyját. A homályban is látszottak, mennyire ösz- szekuszálódtak a vonásai — milyen furcsa most — gondolta a lány egy fél másodpercig — egészen idegen... Amikor a pofon elcsattant, hirtelen nem tudták, mi történt. Az ütés inkább meglepetést keltett benne, mint fájdalmat. Utoljára akkor ütötte meg az anyja, mikor eltörte a herendi vázát a szobaasztalról, tizenegyéves lehetett akkor, tizenkettő... Kábultan nézett maga elé a lány, látta, hogy az anyja hevesen gesztikulál, hogy a fiú mit csinál, nem tudta, nem nézett arra, amikor az anyja megragadta a karját, ment engedelmesen utána. A lépcsőházban kezdett el sírni. Két vasárnap délután ült otthon a lány, a kályha mellett, olvasott. Az anyja nyugtalanul figyelte. A pofon után napokig hallgattak, az asszony megbánta, amit tett, de mentegette magát — őt féltem, őt akarom megvédeni... A lány nem kért tőle bocsánatot, valahogy elmúlt közöttük az egész, az asszony ugyan emlegette néha, hogy milyen nagy a felelőssége egy anyának, majd megtudja a lány is, ha férjhez megy, ha gyereke lesz, akkor megérti őt, és rájön, hogy igaza volt. Harmadik vasárnap az anyja küldte le sétálni — menjél — parancsolt rá majdnem szigorúan, menjél, levegőz- zél. Nem kérdezte, mikor jön haza, a nélkül mondta a lány, mielőtt kilépett az ajtón: * — Egy óra múlva itthon leszek... Tétova léptekkel indult el, talán — gondolta bizonytalanul — felnéz valakihez, talán csak végigsétál az úton, az országúton, arrafelé, amerre ... — Szerbusz — szólalt meg a fiú a háta mögött — összerezzent. Lassan fordult meg, lassan fordította a fiú felé a tekintetét, felnézett rá, könnyesen menekülő volt a pillantása. Hallgattak aztán. A fiú bátortalanul próbálkozott. — Moziba menjünk, vagy csak ,.. Lehajtotta a fejét a lány, sarkával rugdalta a köveket. — Nem megyek veled ... A fiú megérzett valamit, nem kérdezett, csak mentegetődzött. — Ha azt hiszed, hogy... ha arra gondolsz, hogy... — Semmire sem gondolok ... — De hát akkor miért — tört ki a fiúból majdnem a zokogás, szeretett volna belekapaszkodni a lányba, szerette volna megrázni, szerette volna magával vonszolni valahová, mindegy, hogy hová, csak együtt. — Láttad ... — mondta a lány, és egészen idegen volt a lány arca, egész hideg, a fiú már tudta, hogy vége, de azért még próbálkozott. — Engem a múltkor úgy megütött az apám, olyat sózott rajtam ... És ügyetlenül nevetni próbált, de a lány nem nevetett vele. — Haragszol? — fogta meg a lány karját, de a kar már nem válaszolt neki. És elindult a lány az országúton, a fiú nem ment utána, érezte, hogy hiába menne, csak állt és nézett a lány után, ahogy ment, távolodott tőle az országúton, és egyszer sem fordította hátra a fejét Bende Ibolya 1 Vasárnap volt, a lány hét órára ígérte, hogy hazamegy, de nyolckor még ott andalogtak az utcán, nem is siettek. A lány nem említette, hogy sietnie kell. Beszélgettek valamiről, de a mondatok egyiküknek sem voltak fontosak, nem is értették talán — az volt a fontos, hogy egymás mellett mennek, és fogják egymás kezét. A lánynak néha eszébe jutott az ígérete, az is, hogy az anyja szigorú, de csak egészen rövid pillanatokig, aztán elhessegette magától a kellemetlen gondolatokat. Nem érezte az idő múlását, nem törődött vele, el sem hitte, hogy valahol most egy óramutató éppen úgy mutatja a perceket és negyedórákat, mint máskor. Azt sem vette észre, hogy sötétedik, csak mikor már fel- gyúltak a lámpák. — Megint egy hét — sóhajtotta a fiú, mert csak vasárnap találkozhattak, délután — amíg tanulsz — mondogatta a lány anyja —, amíg felelned kell és vizsgázni, addig csak vasárnap lehettek együtt. És ezért is hálás lehetsz — tette hozzá, mikor a lány legörbült száját észrevette. A lány azon gondolkodott most, arról merengett, hogy ha ő anya lesz egyszer, ha neki ekkora lánya lesz, ő nem lesz ilyen szigorú. Ő azzal fogja magához kötni majd a lányát, hogy engedni fog neki, persze csak annyit, amennyit 5 tesz, hiszen a lelkiismerete tiszta, nyugodt. Az országúton sétáltak, s akármilyen lassan is, de közeledtek a ház felé, ahol a lány lakott. Autók robogtak el mellettük, reflektorfény esett rájuk — Új gyártmány Nagykanizsán
