Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-05 / 30. szám
196«. FEBRUAR 5., SZOMBAT PEST uEcrei k/á'i-fap MAGYAR-BOLGÁR BARÁTSÁGI EST SZOKOLYÁN Ma délután Szokolya községben a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága és a Bolgár Kultúra ünnepélyes baráti találkozót rendez. Ez alkalomból ellátogat a községbe Sztojan Radev, a Bolgár Kultúra budapesti igazgatója. Bővítik a Csepel Autógyár művelődési otthonát Havonta huszonkéteznen látogatják Szigethalmion' a Csepel Autógyár művelődési otthonának tanfolyamait, klubjait és rendezvényeit. A környék kulturális központja azonban már nem elégíti ki az igényeket Elsősorban a hely hiánya gátolja a népművelők munkáját • ezért az idén 900 000 forintos költséggel bővítik az épületet A növendék majd zenekart alapít Csak egy részét ragadjuk ki annak, ami a budai járás köz- sógi népművelőinek továbbképző értekezletén elhangzott Andrássi János, a járási művelődési ház igazgatója, aki a községi népművelőik számára módszertani útmutatást adott felhívta figyelmüket a zenei oktatás színvonalának további emelésére. Miért olyan fontos ez a budai járás népművelőinek? Három-négy éve már annak, hogy rohamos fejlődésnek indult ebben a járásban a zenei oktatás. A bevezetett és gyakorlatilag is bevált oktatási forma nem azonos az állami zeneiskolákéval, de hasonló igényes képzésre törekvő tanfolyam. Harminc, főiskolát végzett vagy több évtizedes szakmai gyakorlattal rendelkező zenepedagógust foglalkoztat ez a szélesedő akció. Meglepően fogékonyak ebben a járásiban az emberek a zenéire. Az abonyi álMin fáradoznak a budai járás népművelői? Arany, ezüst, drágakő j* Csupa mesebeli drágaság, kincs. A világot járja az ötvös- és Fémdíszmű Ktsz rengeteg díszműtárgya. Most Manchesterbe utazik a küldemény; féldrágakő berakásos bon- bonier, gyertya-, hamutartó, teáskanna és doboz szerepel az ottani kiállításon. Legújabb munkájukból mintát rendeltek a dánok — cizellált kerettel díszített női táskák után érdeklődnek. Íme, egy kollekció az angliai bemutaitóból lami zeneiskola öt tagiskolája működik itt: Pilisvörösvá- ron, Pilisszentávánon, Zsámbé- kon, Érden és Solymáron. Emellett 15 községben működik már rendszeres zenetanfolyam, amelynek például Érden, az állami zeneoktatás mellett 100 növendéke van. Ürömön 60 gyerek jelentkezett októberben előkészítő tanfolyamra, ezek közül állsz már valamilyen hangszerrel össze is barátkozott azóta, Pilásbo- rosjenőn most harminc növendék tanul, Törökbálinton, Budakeszin 100—100. — Ahol eddig próbálkoztunk — mondta kérdésünkre Al- mássi János — mindenütt örömteli fogadtatásra találtunk. Az eddigi 15 mellett a többi tíz községünkben is létre akarjuk hozni a zenei tanfolyamokat. Az elkövetkezendő években bizonyára sikerülni is fog. így a most foglalkoztatott tanároknak is szélesebb munkalehetőséget biztosítunk, szívesebben dolgoznak velünk. A zeneoktató mozgalom nemcsak területileg fejlődik. Egyre nagyobb igényt támasztunk az oktatóikkal szemben is. Az a célunk, bogy egyre több főiskolát végzett tanár vegye át a tanítást. A legnépszerűbb hangszer a harmonika és a gitár. A harmonikaoktatás — tekintettel arra, hogy zongoratanárokra vagyunk utalva — még sok kívánnivalót hagy. De már indult a főiskolán harmonika tanszak, reméljük, hozzánk is hamarosan eljutnak a jód képzett, klasszikus iskolát tanító tanárok. A zongora is nagyon népszerű. Diósdon minden zongorázni tanuló gyereknek hangszert vettek vagy béreltek a szülei. Mi a magasabb célja ennek a széles zenei oktatásnak? Egyrészt az általános zenei műveltség megszerzésé, másrészt az, hogy a zenei műveltségből társadalmi aktivitás szüleien. Pilisborosjenőn minden társadalmi megmozduláson ott vannak a zenetanfolyam növendékei. Solymáron ifjúsági kamaraegyüttes alakült. Egyre-másra verbuválják a fiatalok a tánczenekarokat. Szükség van rájuk. Itt is azok szerepelnék, akik iskolás korukban már valamilyen hangszeren tanultak. Nem véletlen hát, hogy a budai járás népművelői olyan sokat törődnek a zeneoktatás színvonalával. Munkájuk nyomán gazdag hajtások nőnek. Jó kertészek, a zene értői és szeretői gondozzák ezeket a hajtásokat. Az iskolákat felkeresik a zeneoktatók, megtudják, kik azok a gyerekek, akik jó hallású, muzikális növendékek, valamikor talán hivatásos zenészek is lehetnek. Levelet küldenek a szülőknek: ha még nem gondolt rá, küldje el gyermekét zenetanfolyamra. És a sízülők örömmel fogadják meg a tanácsot. Az eddigi eredmények alapján indokolt, hogy hamarosan állami zeneiskolát is kap a budai járás. A helye még nincs kijelölve: talán Érden lesz, vagy Solymáron. Akár itt, akár ott, jó helyen lesz: sok ezrek örömére töltheti majd be rendeltetését. Dozvald János Tíz új lakberendezési áruház nyílik az idén vidéken A bútorkereskedelem újdonságai A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főigazgatóságának tájékoztatása szerint az idén a bútorellátás, a mennyiséget és a választékot illetően, tovább javul. Növelik a legkeresettebb kárpitozott bútorok részarányát, a lakószoba-berendezések mennyiségét, a kisbútorok választékát. Importból Csehszlovákiából, Lengyelországból, az NDK-ból és Romániából — elsősorban választékbővítés céljából kárpitozott bútorokat, teljes lakberendezéseket hoznak be. A szolgáltatásokat egyébkén1 vidéken tovább bővítik. A< állami kereskedelem négy a szövetkezeti pedig hat ú; modern lakberendezési áruházát nyit vidéken az idén. Jól tűrik a nagy hideget a szabadban nevelt szarvasmarhák Nyolc évvel ezelőtt terjesztették el a szabad tart ásos szarvasmarha-tenyésztést az Alföld pusztáin — és Pest megye néhány gazdaságában is. Ez alatt az idő alatt, kedvező tapasztalatokat szereztek a szakemberek. A pusztai viszonyok között tartott jószágok gyorsan, erőteljesen növekednek, és a változó klímát is jól bírják. A hajnali órákiban az elmúlt napokban, mínusz 10— 15 fok közelében járt a pusztai hőmérséklet, de a szabadban levő több ezer szarvas- marha jól bírta a nagy hideget. Huszonhat év - kefék között Középkorú asszony, határozott mozdulatokkal, szabatos mondatokkal. Megszokta, hogy határozott legyen, s azt is, világos mondatokat formáljon: üzemvezető, közel száz ember munkájáért felel. Tizenöt éve irányít: először mint művezető, majd üzemvezető. 1940- ben kezdett el dolgozni a Monon Kefegyárban, 1951-ig gépen volt, akkor lett művezető, 1957-ben üzemvezető. Rin- geisz Istvánnénak hívják. Ritmus, címekkel Arról beszél, hogy ^ nagyon jó: végigjárta a lépcsőfokokat. Huszonhat év — kefék között. Ismer mindent, nem érik meglepetések. — Az ember minden porcikájába beleivódik a mindennápi munka ritmusa: ezt kell tenni, majd azt Mindig ugyanaz, de mégis, mindig más. Soha nem éreztem egyhangúnak a munkám. Mert a munka csak az egyik dolog. A másik az ember, aki végzi. És minden ember más. Szerencsére, igen sokan vannak régiek, annyira ismerjük egymást, hogy olykor szólni sem kell, elég, ha összenézünk, tudjuk, miit kell csinálni. Ügy látszik, az üzemvezetőnő jól csinálja, amit kell: többszörös kiváló dolgozó, s sssssyrssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/sssss/srssssfrs/ssssssssssssss.rssssssssssstssssss/sssssss/sssssssxsssssssssss/ssssssssss/s/ssss/sssssssssssssssssssssssssssss Vándor pedagógus Két diplomát is szerzett Sashegyi Antal, meg a felesége is. Mindkettő egyetemet végzett agrármérnök és mezőgazdasági tanár, tagadhatatlanul mégis utóda némiképpen, a valaha tanyáról- tanyára, pusztáról pusztára járó vándortanítónak. Csak hát persze ma élnek, ebben a nagyjából gépesített világban és már nem használják elődeik közlekedési eszközét, az apostolok lovát. — Ha van fiahordó, mondhatom nyugodtan magamra, hogy a feleséghordozók rendjébe tartozom —jókedvűen így beszél Sashegyi Antal. — Sokáig a váltamba kapaszkodott, úgy vittem magammal motoron, most már van oldalkocsim. Persze, ilyenkor télen, vonaton utazunk. Örkényből — Dömösre! Bizony ez elég körülményes dolog. ' Sashegyiék ugyanis Örkényi lakosok, rátérünk majd arra is, hogy mióta és hogyan kerültek oda, még mielőtt a váci mezőgazdasági technikumban vállaltak állást. Négy éve két járásban, a daba- siban, meg a ráckeveiben oktatják mezőgazdasági szaktárgyakra a kihelyezett technikumi osztályok növendékeit. — Kihelyezett tanárok vagyunk —, van humora Sashegyi Antalnak. 1957-ben állította ki férj és feleség diplomáját a gödöllői egyetem. — Harmadéves korunkban házasodtunk össze, diákszerelemből diákházasság lett, és lakásra nem volt gondunk. Külön szobákat kaptak a házas diákok a kollégiumban. Az egyetem után aztán mindjárt jelentkezett a lakásgond. Állást nem is egyet kínáltak nekik, csakhogy külön- külön, ha meg mindkettőjüknek ugyanott, akkor meg lakás nélkül. Így vállalt az állattenyésztő szakmérnök munkát a gépállomáson Örkényben. Kapott kétszobás szép lakást, ma is abban élnek. de az asszony számára nem akadt munka a községben a mezőgazdasági szakmában. Agrármérnök létére képesítés nélküli tanerő lett az általános iskolában. — A feleségemtől kaptam kedvet a tanításhoz, s nehogy hűtlenné váljunk tanult szakmánkhoz, megint együtt csaptunk fel diáknak, elmentünk egyetemünk továbbképzőjébe, a mezőgazda- sági tanártanfolyamra. Kollégisták lettünk ismét, természetesen megint családi szobát kaptunk. A hét minden napján máshol tanítanak. Hétfőn Dömsödön, kedden Ráckevén, aztán sorban Örkényben, Dabason, Ócsán, Kiskunlacházán. Egyik helyen két, másikon három osztályt. — Az első növendékeink néhány napja végeztek. Négy éve indult az ácsai kihelyezett osztály, csupa meglett korú, sőt idősebb parasztemberrel. Alig volt lemorzsolódás, a tanulmányi eredmény pedig nagyon jó volt, mind a négy éven át. Ezek az emberek magáért a tudásért tanultak! Nincsenek állásban, nem kell érettségi bizonyítvány nekik, tsz-tag a legtöbbjük. Sashegyiék kötelező óraszáma havonta 57. Télen mégis kétszer annyi órát adnak, nyáron a gyakorlatok idején még sokkal többet. Ezt büszkén említi meg Sashegyi Antal és nem sopánkodik felette, ahogy azon sem, hogy tanárként lényegesen kevesebb a fizetése, mintha gazdaságban dolgozna. — Azért, most már aligha lesz olyan nagy a különbség a mezőgazdasági tanár és pedagógus közölt. Fizetésünk emelkedett: Az asszonyka hallgatagon ül mellettünk, szót alig ejt, a kérdésekre is csak tömören válaszol. Terhes-e a sok uta zás? „Nem, egészen jól bírom”. Megint a férj; — Havonta négyezer kilométert motorozunk. Hány órát vagyunk úton? Nem is tudom kiszámítani. S hogy télen vonaton hány kilométert teszünk meg egy hónapban? Erre csak elektro- nilcus számológép felelhetne. Hétfőnként hajnali négykor ülnek fel a vonatra Örkényben, délelőtt fél tízre érnek Dömsödre, éjfél felé jár, mire hazaérnek. Utána három óra alvás, mert kedden hajnali négykor újra vonatra kell szállni, indulnak Ráckevére, és onnan megint csak éjféltájt érkeznek vissza. — Háztartás? — fordulunk Sashe- gyinéhez. — Képzelheti... A férj enyhén domborodni kezdő pocakját veregeti: — Azért nem éhezünk, láthatja. Minden iskolában van üzemi konyha, ott ebédelünk. A vacsora hol vendéglőben, hol meg otthon, de akkor általában hideget eszünk. — Gyerek? Az asszony hallgat, a férfi felel: — Nálunk nincs kicsi vagy kocsi probléma, hanem tanítás vagy gyerek. Mikor lennénk vele, mikor nevelnénk? Szóval egyelőre nem lesz gyerek, kocsi viszont lesz rövidesen. Akkor talán, hacsak nem torlaszolja el a hó az utat, télen is kevesebb időt vesztegetünk utazásra. Akkor majd ... A váci technikumnak rajtuk kívül még tíz hozzájuk hasonló vándortanára van. Nem is sok 42 kihelyezett osztályhoz. De a megyében még többen vannak, a ceglédi technikumnak szintén van sok kihelyezett osztálya, az országban pedig százon is felül a száma azoknak a mezőgazdasági tanároknak, akik éppoly peregrinusai a tudománynak, mint az Örkényi Sashegyiék. Áldozatos az életük, de szép, mert nagy ügyben fáradoznak: jó gazdákat nevelnek az országnak. Szokoly Endre r S denki azt szer sem kellett figyelmeztetni. — Nem fárad bele? — Néha igen. De reggelre elmúlik. Kicsit olyan ez, mint a házimunka. Csak akkor hiányozna, ha nem végeznék el. Különben nem sok a látszata Míg gépen voltam, tudtam, ez a dolgom, ennyit kell megcsinálnom. Most? Van, hogy szépen eltervezem a napom, s ahogy beértem, minden felborul, mert hiányoznak, valaki valakivel összeveszett —- asz- szomyharag, tíz perc múlva vége —, szóval vannak zűrös napok is. M eg csendesek. Kóstolgafós kölcsönösen Férje géplakatos, Kispestre jár dolgozni, ötéves kisfiúk napköziben óvodalakó. Van hát otthon is mivel törődni. A szaktanfolyamokon már túl van, a szakmai újdonságokat igyekszik szemmel tartani. — Nem ez a nehéz iskola. Az emberekkel való bánás. Soha nem lehet véglegesen kitanulni, a bizonyítvány mindig változhat. Uj ember jön, hát bizony eleinte csak kóstolgatjuk. A régiek. Bizonyára ó is minket Szerencsére, nem nagy a mozgás, csak aki benne él, az tudja, milyen biztonsági tényező ez a termelésben. Több, mint kétszázféle kefét készítenek exportra, különleges óhajoknak is eleget tesznek. Hazai piacra húszhuszonöt féle-fajta kefe. Ide is elért a műanyag, a kezdeti idegenkedés már a múlté, örülnek, hogy a ke rabbi minőségi reklamáció1 csökkentek, s hogy teljest tették éves exporttervüke' Annyira belemerül a nagy? rázatba, hogy észre sem ve szí, bejött az igazgató — Imre Ádám — s mosolyog va áll a háta mögött; — Gyónjon csak, gyónjon Nekünk úgy sem teszi mer És a tréfát komolyra vált va; — Amit lehet, maga ir téz el. És még a nőkr? mondják, hogy nem elé önállóak! Ringeiszné arca piros lesz. No lám, van, amiben a nő — üzemvezetqség ide vagv oda .— nő marad. Ki látott már fülig vörösödő férfit, ha — dicsérik? Az erősebb nem olyankor büszkén kihúzza magát!... Jönnek érte, menjen már. van valami, amit csak 8 igazíthat el. Azt mondja: — No. most már ismer* ? dolgunkat, iöüön velem. b°- mutatom néhány embernek — Drabiknét említi, de azután gvorsan két férfit Koffer Józsefet és Mészáros 1 Sándort, nehogy részrehsj- ’ás-sai vádolták — róluk ige- iő pikket írhat... Még búcsúzáskor is azon erősködik, ne vicceljek már nem mondott ő semmit, d? olyat főként nem, ami megírásra érdemes. Az üzem, az más. De az üzem vezetőin? M. O. megkapta a könnyűipar kiváló dolgozója címet is. A bér- intézkedésekről beszélünk, a művezetők, főművezetők, az úgynevezett középirányítók fizetésének emeléséről. — Közhely, de sajnos igaz volt A jó szakmunkás rosszul járt, ha művezető lett. Több a felelőssége, kevesebb a pénze. Ha nem kevesebb, akkor is jogos volt a kérdés: ötven forintért csináljam? őszinte legyek? Ennek is része volt abban, hogy nem sokra becsülték a művezetőket. Mármint a beosztást Mert a szakmai tekintély — az más. Az nem beosztástól függ. Sorolja, mi minden tartozik rá. Könnyebb, ha azt mondja, mi az, amivel nem kell törődnie! Kevés ilyen van. Szaladgál, vitatkozik, utasit, adminisztrál, értekezletet tart, s értekezletre megy. Fő a feje, mert most is három kismama van fizetésnélküli szabadságon: úgy csoportosítani, hogy ne legyen fennakadás, mert a terv az terv. Tél van, influenza, beteg a gyerek — a száz fő többsége nő —, a várandós asszonyt más munkára kell tenni, de akad, aki semmit nem fogad el, úgy értelmezi a kímélést, a humanitást, hogy nem kell semmit tennie, ül csak, s kapja a fizetését. Magyarázni nekik, győzködni. Beivott az egyik férfi, a felesége segítséget kér, beszél az emberrel. Referálás a főmérnöknél, s vita a másik üzemrésszel. Anyagellátási gondok, s exportterv. Amikor a sor végére ér, mosolyogva azt mondja: — Nem olyan veszélyes ... Úgy gondolni nem elég — Mi a legnépszerűtlenebb teendője? — A jutalamosztás. — ? — örök emberi dolog: mindenki azt gondolja, hogy ő dolgozik a legjobban. Nem kap jutalmat, megsértődik. Szemrehányásokat tesz: „Az én munkám nem ér annyit?” „Mi az, én már selejtgyártó lettem?” Nehéz megmagyarázni, hogy van, aki valóban jobban dolgozik, ügyesebb, rátermettebb, igyekvőbb, mint a másik. Azért meg kelil tennie az embernek. A dolgok csak így kerülnek a megfelelő helyre, hiba olyat biztatni, aki nem szolgált rá. Köny- nyebb lenne rávágni: majd legközelebb, dehát kinek segít ez? Ha megmondom az igazat, az talán segít, összeszedd magát, jobban figyel. — Ennyi asszony között... — ... én is asszony vagyok. A férfiakkal gyorsabban szót érteni, az asszonyok viszont igyekvőbbek, jobban ragaszkodnak az itteni kenyérhez. Legtöbbször nem az dönt, szoknyát vagy nadrágot visel-e, hanem mennyire veszi komolyan a dolgát Volt itt olyan fiatal lány, aki azt hitte, nincs más dolga, csak nevetgélni kell. És olyan asz- szony, akit tíz év alatt egy-
