Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-26 / 48. szám

f

1966. FEBRUAR 26., SZOMBAT

NEC »El

3

A mezőgazdasági kemizálás, a javító-szolgáltató tevékenység, a Dunakanyar vizsgálata

a népi ellenőrzés munkatervében

A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság idei első félesztendei munkatervében ismét több fontos vizsgálat szerepel. Többek között megvizsgálja, hogyan fejlődött a Dunakanyar az elmúlt esztendőben, zavartalanul működhetnek-e már a különböző létesítmények. Minthogy évről évre növekszik a mezőgazdaságban a nagy hatású növényvédőszerek alkalmazása — megvizsgálják milyen nehézségek gátolják az ipari termelés, az import és a felhasználás különböző területein a mezőgazdasági kemizálást A lakosság igényeinek jobb ellátása érdekében ugyancsak megvizsgálják a javító-szolgáltató tevékenységet.

— Egész napos munkaértekezletet rendez a Budai Járási Tanácsnál a Hazafias Népfront Pest megyei és Budai Járási Bizottsága március 4-én. Az értekezlet tárgya: a honismereti munka értékelése.

HARMINCNYOLC ELŐADÁS A III. PEST MEGYEI ORVOSI NAPOK MÁSODIK ÜLÉSÉN

Belgyógyászok, idegorvosok, nőgyógyászok és a beteg tüdő gyógyítói as öregkornak problémáiról

Változatos programpontokkal zsúfolt volt a Pest megyei orvosi napok pénteki, második napja. Reggeltől estig összesen 38 előadás hangzott el,

legnagyobbrészt ismét az öregkori betegségek gyógyításával kapcsolatosan.

Elsőnek dr. Végh Pál (megyei kórház) a rák és érelmeszesedés idős embereknél néha együttesen jelentkező eseteiről közölt adatokat, dr. Fejér Árpád (megyei kórLacházi szövet javítók

— Nappal az óvodában volt, éjjel a szomszédiban aludt és fizettem érte az egyik meg a másik helyen is havi 250—250 forintot. Mást nem tehettem, hajnali fél négykor mégsem lehet egyedül hagyni a lakásban egy négyéves kisgyereket.

Jónás Béláné kiskunlacházi fiatalasszony szavai ezek. Előtte az asztalka két széléről egész vég kelme omlik a földre. Kezében a tű, amivel a maga részéről megoldotta sok-sok kisgyermekes falusi anyáéval egyező problémáját.

Jónásné férje a délegyházi kavicsbányában kotrómester, hajnalban indul munkahelyére. A felesége is éveken át reggel fél négykor sietett az autóbusz-megállóhoz, ment dolgozni Pestre, hol a Gyapjúfonóba, hol a Lámpagyárba, s délután ötre járt, mire hazatért Otthon meg várta a második műszak, de előbb még el kellett szaladnia az óvodába a gyerekért

— Szépen kerestem, többet, mint most csakhogy napi négy és fél, öt óra telt el haszontalanul az utazással. Ha ezt hozzáadom a nyolcórás munkaidőhöz, az fél napnál is több, 13 óra. Most ha eny- nyi időt dolgoznék, a havi keresetem az 1800 forintot is elérhetné, emellett itthon vagyok és közben ellátom a háztartást a férjemet meg a gyereket

Krétakör a kelmén

Negyven, többnyire fiatal nő ülve vagy állva hajlik az asztalok fölé, sőt némelyik a földön kuporog javítja a kelmék szövési hibáját Kiskun- lacházán, a Dózsa György út 134. alatt Másik hetven meg szerteszét a község házaiban, a lakásán. A Hazai Fésűsfonónak dolgoznak, többen már hatvannégy nyara óta.

— Lánchiány, vetéshiány,

géphiba, vastag fonal... —

két mosolygó szőke asszony, Tóth Sándorné meg Kreisz Jakabné sorolják, mennyi mindenféle hibával jön ki a szövőgépből minden egyes vég Aztán a meósok centiről centire átvizsgálják a kelmét, fehér krétavonalat húznak a hiba köré, s a szövetet a műstoppoló kezére bízzák. Vagy kétszázan dolgoznak benn a gyár műhelyében, Csepelről, Dunaharasztiról, Taksonyból pedig még legalább annyian „bedolgoznak*, viszik a végeket haza és kijavítva visszahozzák. Nem látható akkor már hibának nyoma sem a szöveten.

Tóthné meg Kreiszné képviselik Lacházán a gyárat, nevetve hangsúlyozzák, egyikük sem nagyobb rang a másiknál, egyformán főnökök és alapítói ennek a kihelyezett javítóműhelynek.

— Nálunk csak lacháziak dolgoznak, egyedül mi ketten vagyunk a bejárók — mondják. Az egyik Taksonyban, a másik Dunaharasztin lakik, autóbuszon jönnek-mennek naponta. De száztíz helybeli nő nem utazik, otthon, Lacházán keresi meg a kenyeret. Aligha lenne egyiküknek is alkalma rá, ha nem volna itt

számukra ez a munkalehetőség.

Nem mindenki alkalmas

Miért? Talán az öt lacházi tsz közül egynek sincs szüksége szorgalmas dolgozókra ? Már hogyne lenne, leginkább azonban a nehezebb munkához férfiakra, mert asszony tagja mindegyiknek sok van. Meg aztán csak némely általánosításra hajlamos városi képzeletében földműveléshez értő paraszt minden faluban lakó férfi meg nő. Holott a mesteremberekről és másokról nem is beszélve, a szegényparasztok nadrágszíjpar- cellái két-három nemzedék múltán még jobban felaprózódtak, házhellyé zsugorodtak, s a kis telkeken álló házak lakói legtöbben már évtizedekkel ezelőtt elszakadtak a földtől, ipart tanultak. Különösen a nagy városokhoz közel. A nők-is,• -..................................

Itt van például Juhász Lászlóné. A férje kora fiatalságától fogva a Csepeli Szabad Kikötőben dolgozik, az apja igaz, tsz-tag, de neki sohasem volt kapa a kezében. Amint kinőtt az iskolapadból, elment a Hazai Fé-, sűsfonóba, kitanult szövőnő- $ nek és még most is ott dől-$ gozna, ha nem lenne kisgye- $ reke. Nem, dehogy restellne ? a tsz-be járni, neki azonban? más a szakmája.

Sokuknak földhöz és tsz-? hez még Juhásznénál is ke- $ vesebb a köze. Azaz a tizen- $ hét esztendős kis Szatmári $ Juli az általános után két? évre beállt a Petőfi Tsz-be, i apjával egy sorba, a kerté-$ szetbe. Virágokat nevelt, ke-? resett havi 1200 forintot, tét- ? szett a munka, mégsem bír-? ta. $

— Télen a nagy hidegben ... $ — megborzong még a fűtött! teremben is, ahogy mondja. 5 Gyenge fizikumú leányka, pél-5 da rá, hogy nem mindenki $ alkalmas még a könnyebb $ mezei munkára sem. De a $ gyöngéknek is élni, követ-? kezésképp dolgozni kell. ?

— Hat hét a tanulóidő — 5 szól közbe Kreiszné — az-? alatt elválik, ki alkalmas er-? re a munkára. Ügyes, köny- ? nyű kéz kell hozzá, meg jó J szem. Juli bevált, nagyon S jól dolgozik.

Sok az egészen fiatal lány,? egyenesen az iskolából jöt-? tek. Moleniczki Erzsi szintén 5 tavaly végzett, nincs még? egészen 15 éves. Apja sza-? bó, a ktsz-ben dolgozik. Jó 5 tanuló volt, 4.5 eredménnyel $ végezte az általánost, köz- $ gazdasági technikumba jelent-$ kezett, nem vették fel.

— Most már rá sem gon-? dolok, lemondtam róla...

Erzsi megmarad a szövet- 5 javításnál, nem lesz belőle ad-i minisztrátor.

*

P \

Es jönnek asszonyok : meg lányok

\

— Ez itt tulajdonképpen > csak tanműhely, — magya-; rázza Tóthné — néhányan! mégis itt dolgoznak, mert: nem alkalmas a lakásuk. Ha ! nem lennénk ilyen szűkösen,! még többen is dolgozhatná-i nak, mert munka van sok.; Azért talán annyi még sin-;

»

ház) pedig az alsó és felső végtagok öregkorban észlelt vérnyomás különbségéről. Rajtuk kívül még több belgyógyász értékes előadása hangzott el és ezekhez csatlakozott két körzeti orvos, a kocséri dr. Arnold Csaba és az isaszegi dr. Barabás Géza előadása.

Mi előnyösebb az idős idegbeteg gyógyítása szempontjából, az ambulancián történő vagy a kórházi kezelés? Erre a kérdésre keresett választ előadásában dr. Saághy Margit, s kifejtette, hogy a legtöbb esetben a járóbeteg-kezelés. Dr. Hárdi István arra mutatott rá, mennyire fontos az öregko- rúaknál fokozottabban jelentkező szorongás leküzdésére, ha az orvos, sőt az ápolónővér is lélektani alapon foglalkozik az idős beteggel. Smaroglay Piroska ugyanezt az agyvérzéses betegekkel kapcsolatban több példával illusztrálta, majd

O. Zámbó Erzsi,

az alkoholista betegek gondozásának módjáról számolt be.

4

A megyei ideggondozó orvosai és pszichológusai előadásához kapcsolódott dr. Réthy Zoltán pilisvörösvári körzeti orvosé a szimulálás lélektani okairól.

A délutáni ülésen dr. Schilling Béla (megyei kórház) és dr. Szakter Mátyás (ceglédi kórház) az idős nőgyógyászati betegek problémáiról beszélt, több szakorvos pedig egyes műtétekkel és nőgyógyászati esetekkel foglalkozott. Majd a tüdőgyógyászok. ......következtek.

E

lőadássorozatúkát' 'dr.""Stat-k Janka (megyei tbc-gondozó) Vezette be, számadatokkal kimutatva, hogy

az utóbbi években viszonylag növekszik az

idős korú tüdőbetegek száma, míg a fiataloké visszaesik.

Utána a két megyei tüdőkórház, a törökbál inti és a budagyöngyei, úgyszólván egész orvosi kara különböző szempontok alapján tárgyalta az öregkori tüdőbetegek gyógykezelésének kérdéseit.

58 új növényfajta

Az elmúlt években az állam számottevően növelte a mező- gazdasági kutatás szellemi és anyagi bázisát. Kétszáz fővel gyarapodott a kutatók, még nagyobb arányban nptt a kutatási segéderő: műszaki és kisegítő dolgozók száma. A kutatás eredménnyel járt, öt év alatt ugyanis 58 növényfajta részesült előzetes állami elismerésben s egyúttal 80 régi, a nagyüzemi követelményeknek már nem megfelelő fajtát töröltek a köztermesztés listájáról. Az új fajták közül külön figyelmet érdemel a fertődi 293-as őszi búza, amely nagymértékben elősegítette a ter- 1 mésátlagok növekedését.

Szövetségben

amelyet Gödöllő város és 1/ác város képviselői kötöttek a mai napon m < szerint:

í 4 cvt> íto. *•••'»> X«

h:*i<vrcámvx'» a fcc $. ;

Tii $f hi&ssvKŐa

<UHOsÍMU vv>/t.v

5 í fttáativtcd itiífiev* tmttdfci «ín* fax#

ksottí a 'MAi&x**w*

V<i> ' A Aífcfr teruát óí

■

XÁZSv.< SáviK; .'.;-Aa<v;váyk

A nagy jelentőségű szerződés díszes okmánya

Asszony a kocsin

Mint jelentettük Vác és Gödöllő testvérvárosi szerződést kötöttek. Ennek értelmében a jövőben egymást kölcsönösen támogatva oldják meg társadalmi, gazdasági és kulturális feladataikat. Különösen vonatkozik ez a lakásépítésre, a i kommunális és városfejlesztési i feladatok ellátására, a telepü- : léspolitikára és a városrende- i zésre. A különböző társadalmi ; szervezetek kicserélik észrevé- ; teleiket, csereakciókat és kiál- ; Utasokat rendeznek.

" ..............—

i Második mentőautó

i

Dobáson

! Alig egy éve nyílt meg a ! dabasi mentőállomás egy be- ! tegszállító gépkocsival. Nem- ! rég a járási tanács a bete- ! gek gyorsabb szállítása ér- ; dekében még egy mentőautót ! kért az állomás megerősíté- j sére az Országos Mentőszol- | gáláitól. Kérésére kedvező $ választ kapott, sőt a máso- 5 dik mentőkocsi már meg is 5 érkezett Dabasra és meg $ kezdte szolgálatát.

I . ------^ Virágpor-,,konzerv méheknek

$

$ Tél utóján, tavasz elején ^ különösen nagy hasznát ve- $ szik a méhcsaládok az előző ? idényben összegyűjtött virág- 5 pornak. Ez a „konzerv” — ? mint az Országos Méhészeti ^ Szövetkezeti Központban el- $ mondották —, egyelőre még ^ korlátlan mennyiségben áll $ rendelkezésre a Pest megyei ? földművesszövetkezeti és szak- 5 csoportban dolgozó méhészek- $ nek. A virágport kedvezmé- ? nyes áron vásárolhatják meg S és felhasználhatják a méhcsaládok táplálására.

erdemeseDD auaxox is tartani. ;> A pesti piacokat viszont szid- ? ja. Ott sok az állami üzlet,? meg a nagy tsz-bolt: lenyom-? ják az árakat.

— Nem tudja azt a városig ember, mennyi munka van § addig, míg felülhetünk a ko- $ csira, és „gyí, lovacska”, me- $ hetünk piacozni.

Tíz perce se ülök a kocsin, $ de már szaladgál rajtam min- ? denütt a hideg. Az asszony? nem fázik, megszokta, télen ha $ havas az út, akkor szánkó elé ? fogják a lovakat, azt pedig $ nagyon szeretik a gyerekek, $ még csengőt is tettek fel miat- $ tűk, míg kisebbek voltak. Egy? pillanatig elmélázik az idő? múlásán, de aztán megrántja? a gyeplőt és szép szóval pró-! bálja meggyőzni állatait.

— Siessetek lovak, mert itt; gyorsan lezárják a sorompót! ?

Bejutottunk Monorra.

I

*

Ragaszkodnak a gyeplőhöz «

!

Kopognak a patkók a kis-1 város kövein. Egy régi vá- < gyáról beszél búcsúzóul. Hű, | de nagyon vágyik egy jóképű! gumikerekesre. Többen meg-! néznék azt, mint az autókat — ! jelenti ki mély meggyőződés-! sei. Még utánam szól: látó-• gassam meg őket tavasszal,! akkor nagyon szép náluk. Va-| sad külterületén, a Rávágun.! Jávorszkit kell keresni, a volt! kocsmárost, az az ő embere,! megmutatják akkor a portá-j jukat. „Viszontlátásra”. „Isten\ 1 vele.” Tovább poroszkál.

Ezután már a jólfűtött gép- i . kocsiban folytatom az utamat,! és sofőrünkkel együtt szi-| dóm az elémkerülő lassúléptű! lovaskocsikat. Igaz, egyre! csökken a számuk, de azok a! kevesek nagyon ragaszkodnak! a gyeplőhöz.

Benedek B. István ;

Az országút szélén egy személyautó vesztegel, ívben kerüljük ki. Egészséges mosoly- lyal neveti ki az autó alatt bújkálót.

„Meg aztán — jut erről eszébe — a lovaskocsit nem kell javítani útközben, annak ám nem is lesz soha semmiféle defektusa”. Hogy a gyerekeinek mi kellene inkább? Egy fia van, 15 éves, de olyan derék már, mint egy ember. A lány 18 lesz, mindjárt odaérünk a gimnáziumhoz, majd megmutatja hova jár. De azért parasztlány ő igaziból, mert ha hazajön, az az első, hogy az istállóba megy, megnézni az állatokat. Persze, ők autót szeretnének inkább. Hát legyen nekik, ha kitelik majd a saját emberségükből.

Most kisebb torlódás támad mögöttünk, mert elkeskenyedik az út. „Ne dudálj már, te” — de azért bíztatja a lovakat. Szeme se rezdül a sorra elhaladó gépkocsiablakokból kikiabált szavakra.

Rossz a pesti piac

Közeledünk a városhoz. Az úton hajtó kerékpárosok között sok az ismerős, ide-oda köszönget. Elérjük a József Attila gimnáziumot, büszkén int: ez az. Aztán panaszkodik. Elkívánkoznak a gyerekek. Előbb-utóbb közelebb kell költözniük Monorhoz, hiszen a lánya is albérletben lakik, különben nem járhatna iskolába. Kérdem erre: eladják a földet? Két kézzel is tiltakozik. „Inkább öngyilkos leszek, de a földet el nem adjuk". Ök — mondja — abba születtek, ha messzebbre is mennek tőle, de azért megdolgozzák majd. És különben is: jól fizet a föld, meg hogy most többet ádnak a húsért,

!

J Látni még lovaskocsikat az ? országban. Pesten kiváncsi ? gyermekszemek kísérik a lassan trappoló lovakat, az országúton átkozódó gépkocsive- 5 zetők kívánják máshová az os- 5 torpattingatokat. Ahogy ez a 5 lovaskocsá Monor felé halad 5 az úton, most nem zavarja a ^ forgalmat. Asszony ül a ba- $ kon, kendőkbe bugyolálva, s ?szeliden bíztatja két jól táplált ? lovát. Amint felemelem a készemet, visszafogja a gyeplőt 5 és kíváncsian néz. „Persze, ? üljön csak fel” — mondja, az- ?tán a takaró félét is rámteríti. ^ Erős szél és a mellettünk elro- $ bogó teherautók vad tülkölése ? sietteti a nyitott járművet.

$

$ Félig maszek, félig tag

$

í Az asszonyról nem látni, ^ öreg-e, fiatal, arcát az idő értesítette. „Ide megyek csak, ? Monorra, tápért” — bök előre 5 az ostorral, s nem kérdezi, midnek is köszönheti potyautasát. ? Himbál ódzunk hát előre és a ? lovaikról beszélgetünk. Ez itt ? az enyém — cserdít a baloldali szürkére. A másik a brigád- 5 vezetőé, kölcsönadta, mert $ hát neki is hoz tápot. Tsz-tag ?is, meg nem is — feleli aztán $ és magyarázza, hogy őfeléjük ?egy harmadrendű társulás ? működik, a Kossuth Tsz. Félig ? maszekok, félig tagok, „de jó ? lenne már végre egy rendes ?tsz, mert akkor biztos több ? lenne a gép”. Jó és szelíd ló íez a Maca. Megadják neki Sami jár, hát hűségesen húzza ^a kocsit. Ennek a másiknak ^viszont egy csudaszép csikaja ^ lebt. „Ha látná a fiatalem- ? bér ... ” Majd helyesbít: „Per- ?sze, minek is a ló egy városi ? embernek”. Nekik azonban ? nagyon kell. tanyán laknak, s ? mivel vinnék a piacra az árut ?! anélkül

csen, amennyien jelentkeznek rá.

Jön az iskolából és helyet kér ősztől fogva sok, a nyolcadikat idén végző kislány. És jönnek a faluból dolgozni Pestre járó asszonyok, lányok. Már a nevüket sem jegyzik fel. Nagyobb helyiséget úgy sem kapnak, hova tennék a sok jelentkezőt.

Ám nem a munkát, a több órás utazgatást a munkahelyre, ez az, amit a falujától távoleső gyárakban dolgozó több nő is el szeretne kerülni. Nemcsak a testi fáradalmak miatt', hanem a gyerekért, meg a családért az asszony, a családalapítás könnyebbségéért a leány. Hogy lakásukhoz közelebb találhassanak kereső foglalatosságot, igazán nem túlzott kívánság, inkább szükséglet, jogos igény. Kielégítése a legközelebbi esztendők egyik feladata. Sok faluban, különösen a nagyobbakban .bizó.ny.ái.a _ meg is oldódik ez a kérdés, talán még célravezetőbb módon a kiskunlac- házi szövetjavítónál, amelyről most beszéltünk, hogy szólhassunk a dolgozó falusi nők egy hányadának a gondjáról Szokoly Endre