Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-25 / 47. szám

1966. FEBRUÁR 25., PÉNTEK ■VST NECKI k/CíHop /íz SZMT elnöki ülése • • Ösztönzőbb premizálás — hatékonyabb munka Erről a témáról tartott be­számolót a Szakszervezetek Megyei Tanácsa csütörtöki elnöki ülésén Vári Zoltán, a vasasszakszervezet Pest me­gyei titkára. Beszámolójában arról tájé­koztatta a megjelenteket, hogy hét vasas üzemben vizsgál­ták felül a múlt évben hozott premizálási rendelet végre­hajtását Megállapították; a gyárak fő törekvése, hogy sza­kítsanak a korábbi elvvel, amikor a prémiumot fizetés­kiegészítésnek adták. Most azoknak jusson, akik érté­kelhetően közreműködnek az eredményes gazdálkodásban. Véri Zoltán a tapasztaltak alapján arra hívta fel a fi­gyelmet: megtörténhet hogy a termeléssel közvetlen kap­csolatban álló műszáki dol­gozók aránytalanul kisebb részt kapnak a prémiumból, mondván, hogy a kiemelt ve­zetők munkája nagyobbha- tású. A helyes arányok ki­alakítására nagy figyelem­mel kell lenni s ehhez a szak- szervezet mellett működő műszaki bizottság megfelelő segítséget nyújthat. A tervezet gyakorlati meg­valósítása konkrét feladatok­ra bontása gyáregységenként főosztályonként most kezdő­dik, amiben a szakszerveze­teknek fontos feladata van. „Nem éveket az élethez, hanem életet az évekhez‘ Megkezdődtek a III. Pest megyei orvosi napok A gyógyító kés mesterei az előadóemelvényen Megyénk orvosainak hagyo­mányossá vált tudományos se­regszemléje az idén már har­madízben megrendezett Pest megyei orvosi napok előadói ezúttal főleg az öregkorban fellépő betegségek felismerésé­nek és gyógyításának problé­máit tárgyalják. Csütörtökön reggel dr. Bé­kés Zoltán megyei főorvos nyitotta meg a tanácskozásokat és nyomban átadta a szót Var­ga Péternek, a megyei tanács vb elnökének, aki ünnepi meg­nyitójában üdvözölte a megje­lenteket. Egymás után léptek az elő­Elszalasztott lehetőségek Ma már rendelet írja elő, hogy a termelőszövetkezeti tagok évi asszrészesedésének két százalékát szociális és kulturális célokra fordítsák a vezetők, figyelembe véve a tagság igényeit és a közgyű­lésnek ezzel kapcsolatos ha­tározatát. A rendelet, mely öt esztendeje jelent meg, szé­lesre tárta a lehetőségek ka­puját: a termelőszövetkezetek anyagilag is bekapcsolódhat­nak a falu kulturális életé­be, segíthetik, támogathat­ják az életre való kezdemé­nyezéseket, ugyanakkor je­lentős anyagi forrás birto­kában, úgy alakíthatják, for­málhatják a községi műve­lődési otthonok és könyvtá­rak munkáját, hogy azok ha­tékonyabban segíthessék a termelőszövetkezeti tagság műveltségi színvonalának gyorsabb emelkedését. Nagykőrösön hat termelőszövetkezet működik. Együttesen, de kü- lön-külön is jelentékeny ösz- szeg áll rendelkezésükre, hogy segítsék a legjobban rászorulókat, elsősorban az öregeket és betegeket, s ugyanakkor hatékonyan tá­mogassák a szövetkezet kul­turális életének fellendíté­sét. Az elmúlt esztendőre a hat nagykőrösi termelőszö­vetkezetben összesen folmillió forint pénzösszeget és száz- húszezer forintnyi természet- § beni juttatást terveztek a ^ rendelkezésre álló kétszáza- § léknyi összegből. Tanulságos ^ megvizsgálni, mire is köd- ^ tötték ezt a pénzt A Dózsa Termelőszövetke- ^ zetben százharmincötezer fo- ^ rint és ötvenezer forint ér- ^ tékű természetbeni juttatás ^ képezte a’hatvanötös észtén- ^ dő szociális és kulturális alap- ^ já*. A rendelkezésre álló ^ pénzből százhuszonhétezer fo- ^ rintot használtak fel. Nyugdíj- ^ kiegészítésre ötvenezer, kü- § lönböző segélyezésre — te- ^ metési, születési, házassági, ^ szociális — pedig húszon-1 hétezer forintot költöttek. | Mindkét összeg reális, a tér- s melőszövetkezetben sok az ^ idős, nyugdíjkorhatárt elért ^ tag. í $ Nem reális S & azonban a fennmaradó ősz- § szeg felhasználása Több ok- ^ ból sem. Kulturális célokra \ alig tizenkétezer forintot for- ^ dítottak. Sokkal szembetű- ^ nóbb azonban az az összeg, ^ amely étel-italszámlákból ^ gyűlt össze — tizenkétezer- ^ hatszáz forint. A Szabadság Termelőszö- \ vetkezetben százötvennyolc- ^ ezer forint állt rendelkezés- ^ re szociális és kulturális cé- ^ lókra Ebből az összegből kü- ^ lönböző segélyekre és nyug- ^ díj-kiegészítésre száznégyezer ^ forintot fordítottak. Ez indo- ^ költ volt: a termelő szövetke- ^ zet kilencszázötven tagja kö- ^ zül négyszázhatvan öregségi § járulékos! Közvetlen kultu- ^ rális kiadásokra itt sem ^ sokkal többet költöttek, mint ^ a Dózsa Tsz-ben. Kirándulásokra viszont hu- $ szonegyezerháromszáz forin- § tot. $ A Rákóczi és az Arany Já­nos termelőszövetkezetekben nem sokkal kedvezőbb a hely­zet — a kultúra javára. Há­rom-négyezer forint között váltakozik az e célokra fordí­tott összeg. Két termelőszövetkezet van Nagykőrösön, ahol komolyan törődnek a kulturális élettel. A Petőfi Termelőszövetkezet­ben például csak tanulmányi ösztöndíjakra hét és fél ezer forintot fordítottak. Egy ag­ráregyetemi hallgatónak, egy technikumi hallgatónak és ki­lenc mezőgazdasági ipari ta­nulónak biztosítanak rendsze­res tanulmányi segélyt. A termelőszövetkezeti akadémia előadói tiszteletdíjára ezer fo­rintot fizettek ki. Két jelentős tapasztalatcsere-kirándulást szerveztek. A Hunyadi János Termelő- szövetkezet ötvenezer forint­jából tizennégyezer forintot költött kultúrára. Az összeg nagyobbik része a klub mun­káját segítette. Szakkönyveket kétezernégyszáz forintért vá­sároltak. A klubban újságok és folyóiratok, televízió, rádió és lemezjátszó, valamint tár­sasjátékok várják a fiatalo­kat és az idősebbeket egy­aránt Az ifjúsági klubban és a nyugdíjasok klubjában esté­ről estére vidám az élet Mindennek ellenére a ren­delkezésre álló félmillió fo­rintból mindössze ötvenezret fordított a hat nagykőrösi termelőszövetkezet kulturális célokra. Ez az összeg nagyon kevés, még akkor is, ha a hat termelőszövetkezet közül öt egy esztendővel előbb negy- ven-hatvanezer forint körüli összeget fordított klub létesí­tésre vagy felújításra. A nagykőrösi tanács műve­lődésügyi és mezőgazdasági osztálya azért szövetkezett az elmúlt hetekben, hogy az idei esztendőben már jelentősebb előrehaladást érhessenek el a termelőszövetkezetek szociá­lis és kulturális alapjának felhasználásában. Irányelveket dolgoztak ki, útmutatót: hogyan legyen az idei esztendőben? Erre az év­re négyszázötvenezer forintot terveztek a nagykőrösi terme­lőszövetkezetek szociális és kulturális célokra. A termelő- szövetkezetekkel folytatott előzetes megbeszélések és megállapodások szerint az idén száznyolcvanháromezer forintot fordítanak a kulturá­lis élet fellendítésére. Vagyis közel negyven százalékát (a tavalyi tíz százalék helyett) a rendelkezésre álló összegnek! Prukner Pál adói emelvényre sebészek, gé­gészek, fülészek, nem egy kö­zülük már maga is idős korban járó, mint a megyei kórház két hírneves sebésze, dr. Czey- da-Pommersheim Ferenc és dr. Kubányi Endre professzo­rok, az operáló kés biztoskezű és szemű mesterei. Mindketten rámutatlak az életkor meg­hosszabbodása következtében a sebészekre háruló új felada­tokra. Régebben idős embere­ket többnyire nem mertek a műtőasztalra fektetni, a mai sebészeti technika mellett azonban már a si­ker biztonságával bátran operálnak öregeket is. A cél: — Nem éveket az élethez, hanem életet az évekhez — mint ahogy Kubányi profesz- szor az öregséggel foglalkozó orvosi tudományos testület, a Nemzetközi Gerontológiai Tár­saság jelszavát idézve kifej­tette. Vagyis az orvos feladata gondoskodni arról, hogy az életkor növekedésével mind több magas kort megérő ember egészséges is maradjon, betegségéből felgyógyuljon. Ez pedig éppen a műtéteknél igé­nyel különös gondosságot, amint azt gyakorlati példák felsorakoztatásával az előadók bizonyították. Közülük hár­man, Lencz László, Bertha László és Szabó Ibolya dokto­rok az operációra kerülő idős betegek érzéstelenítési és al- tatási eljárásait ismertették. Dr. Beregi Edit, a Gerontoló­giai Intézet igazgatója pedig megfigyelései és kísérletei alapján beszámolt az öreg szervezet védekező képességé­ről a különböző betegségekkel szemben. Dr. Balogh Péter (megyéi kórház) ismertette a láz viselkedését időskorúaknál. Felvonultak a ceglédi és nagykőrösi kórház sebészei is. Dr. Korompai Tihamér ceglé­di sebészfőorvos és munkatár­sai időskorúakon végrehajtott gyomorműtétekről, számoltak be. Dr. Draskovich Éva (me­gyei rendelőintézet) a hallóké­szülékek alkalmazásáról, dr. Székely Tamás (megyei kórház fülészet), Tavas^várás Közeledik érezték ezt Cegléden a tavasz, meg- a motorosok is. a rendőrség előtt vizsgára sorakoznak a vado­natúj Jávák, Danuviák, Pan­nóniák. (Foto: Gábor) Vasárnap este NAGf KŐRÖSÖN álló s 9 1 NEM NAGY ÜGY j ^ > ^ Szeretném megkérni a tér- ^ h melöszövetkezetek vezetőit: ^ § gondoljanak az emberi érté- ^ kenységre. Elérkezett a zár- c számadások ideje. Hol itt, bol c s ott mesélik a falvakban, hogy \ S minden szép és jó volt, csak- ^ ^ hogy a régi alapítótagok hol ^ maradtak? ^ Többek között Szentmárton-^ k kátán is ilyesmiről hallottunk, s S Megtartották a zárszámadó s 5 közgyűlést, de azok közül, § akik tizenöt évvel ezelőtt ka- ^ ^ pávai a vállukon megalakltot- J ták a mostani gazdaságot, c s nem hívtak meg senkit. Igaz, n közben megöregedtek, nyug- ^ § díjba mentek. Kapnak egy ^ kis pénzt, háztájit, segélyt, 5 ezt-azt. Ahogy elmondták, 5 $ nem az elmaradt vacsora fáj, ^ N hanem az, hogy még lélekben ^ ^ a tsz-hez tartozónak érzik ^ magukat. S ^ Az öregekről általában ©&y e Révben egyszer mindenütt meg-K S emlékeznek. Megvendégelik s S őket, az úttörők virággal ked- 5 ^veskednek. Szép ez, csakhogy $ ^ az ünnepeltek érző emberek, 5 akik nem tűrik, hogy már s ^ életükben emlékművek legye- § ^ nek, akiket az évfordulón ^ § megkoszorúznak. Ha nem is ^ ^ bírják a munkát, részesei a ^ közösségnek, és szeretnék, ha ^ n az olyan nagy eseménynél, ^ ^mint a zárszámadás, meghí-^ ^ vottként ott ülhetnének a hát- ? ^ só sorokban. $ K M. • S ?! a nagyothalló időskorúak hallásának műtéttel törté­nő megjavításáról beszélt, aminek sikerére több példát hozott fel. Nehéz lenne felsorolni mind a huszonnyolc értékes előadást, nagyobb részük amúgyis in­kább csak az orvos számára mond sokat. De mindenkit ér­dekelhet a dr. Jasper Antal és dr. Pólus Károly által ismerte­tett eset. Egy rákban szenvedő 70 éves férfi gégéjét el kellett távolítani. Légzőcsövet vezettek ki a nya­kán. Húsz évvel a műtét után a kivezető cső mellett a nya­kon rákos elfajulás keletke­zett. Az akkor már 90 éves embert újra megoperálták és ezzel életet adtak éveihez. Nem rákban halt meg négy évvel a második műtét után. — Igen. — Az édesanyja tud róla? — Igen. — És hogy került ide? — Összeszólalkoztunk Fe­rivel ... Adott egy papírt, hogy elvesz feleségül. Aztán visszaloptak. — Ez még nem ok arra, hogy a rendőrségre kerül­jön ... — Nem volt pénzem. És megkértem, hogy értesítsék az édesanyámat, jöjjön értem. Megérkezik az édesanyja. Szikár, űzött tekintetű asz- szony, a nagybácsi kíséreté­ben. A rendőrtiszt négyszem­közt akar beszélni a mamával, kimennek a szobából. A nagy­bácsi tekintélyes külsejű em­ber, többször hangsúlyozza, hogy ő még nem járt rendőr­ségen. Gyűlölettel nézi a lányt, durván beszél hozzá. — Ha én az apád helyében lennék, kitaposnám a beledet, így kompromittálni egy tisz­tességes embert... A lány merev, moccanatlan tekintettel nézi a feddhetetlen nagybácsit Ae utcán ismét a nyugalmas vasár­nap este képe. Nagykőrösön van alkalom a szórakozásra. Végigjárni is alig győzi az em­ber a helyeket. Az iparosklub­ban sűrű füstfelhőben idős kisiparosok biliárdoznak, kár­tyáznak, ülnek a sakkasztal­nál. Itt van a Kőrisfa cukrász­da, tánczenekarral és félho­mállyal, a Vénuszban diszkrét a világítás, diszkrét a zene, az Aranykalász étteremben neo­nok alatt játszik a tánczene­kar, minden asztal foglalt, pezsgődurrogás, szűk a hely a táncotoknak, de nem is bán­ják, azt hiszem. Kis helyen Is megférnek a párok. A kul túr­házban a tánciskola zongoris­tája átadta a helyét a Country Boys zenekarnak. Beat-zenét adnak. Kitűnően. Itt főleg fia­talok, az úgynevezett „tee- nagerek” táncolnak, minden kellékkel felszerelve, lobogó szárú nadrág, iszonyatosan he­gyes cipő, magas nyakú pu­lóver, hosszú haj és kitűnő ritmusérzék. A terem falához állított székeken most is ült néhány gardedám, de tekintetük a semmibe réved, hiszen a fiúk inkább dobják, mint szorítják a lányukat. A kultúrház idős művészeti ve­zetője is itt ül, hallgatja, nézi a fiatalokat. — Hogy tetszik? — kérde­zem, és provokatív ez a kér­dés, de egyben sikertelen is a provokáció, mert Király Béla tulajdonképpen fiatal ember. — Esküszöm, hogy a mai fiatalok erkölcsösebbek, mint mi voltunk. Vagyis a mi ko­runkban ... Nincs az a sok rohadt képmutatás. A Központi Étteremben Oláh Ignác cigányzenekara játszik. Olyan jól, hogy még az is, aki egyébként nem ked­veli a cigányzenét — mint például én —, kénytelen oda­figyelni. Egyéniség van a ze­nekar játékában. De a törzskö­zönség, úgy látszik — nem úgy, mint a Beat-zenekamál —, nem fogja fel ezt. Az asz­talok lucskosak a kiömlött italtól, részegek kornyikálnak, egy asszony igyekszik hazaci­pelni a férjét, veszekedés, füst, s ebben a hangzavarban még szomorúbban, szebben hangzik a zene. S amíg idáig érkeztem, ala­posan benne is vagyunk az éj­szakában. Visszamegyek a rendőrségre. Pingpongoznak. Nem történt semmi. Holnap új hét kezdődik. N. P. A gyerekek kedvesen ügyetlenek. Van aki tíz, ti­zenöt kilométerről, a tanyák­ról jön az órára, és a gya­loglás nem lazítja éppen a lábakat. A délután lassan es­tébe fordul. Minden ilyen nyugodt Nagykőrösön? A rendőrségen Vasárnap sincs szünet Ti­zenkilenc éves lány, H. Kati várakozik az egyik szobában, a másikban egy tisztes külse­jű vasutas, a harmadikban cseng a telefon, Szentesről je­lentkeznek, közlik, hogy B. Imre körözött gépkocsivezető náluk van a rendőrségen. Az ügyeletes tiszt intézkedik az átszállításáról. Ifjúság elleni bűntett miatt vádat emelt el­lene az ügyészség, mire meg­szökött. öt gyereke közül az egyik éhenhalt, a másik né­gyet azonnal állami gondozás­ba vették, a gyerekek anyja tüdőbeteg. H. Kati tizenkilenc éves, de olyan, mintha harminc lenne. Budapesti lakos, kereskedelmi dolgozó volt addig, míg há­rom hete meg nem szökött egy férfivel, ide, Nagykőrösre. — Miért hagyta ott a szü­leit? \ — Az apám tizennégy éves korom óta üldöz, hogy éljek vele... — Az édesapja? lyóiratok, a Hungara Vivő, az eszperantisták folyóirata. Csendes csoszogás, kártyá­zok, sakkozók, beszélgetők. A falakon kitűnő rézkarcok. Ahogy ülnek ezek a fiúk és lányok, otthonosan, csen­desen beszélgetve, olyan ele­gáns és rezervált hangulatot árasztanak, hogy az embernek majdho«vnem az úri kaszinó jut eszébe. — Állati jó fej .... — hal­lom. Ügy látszik mégsem. A táncteremben Tetz Héui táncpedagógus áll a kör közepén. A terem falai­nál sorakozó székeken ma­mák ülnek, fekete fejkendős parasztasszonyok, meg vá­rosiak, figyelik, nézik a lá­nyokat, de főleg a fiúk moz­dulatait követik, csak ne­hogy egy szorosabb fogás ... De nem is erre megy itt a já­ték. Tetz Hédi kedvesen, já­tékosan uralkodik tanítvá­nyain, bemutatja, gyakorol­tatja a lépéseket. Olyan szép asszony, hogy figyelni kell rá. Tizenöt évig Csehszlová­kiában élt, a pozsonyi kul­túrpalotában tanított. Most hazajött. A ceglédieknek és nagykőrösieknek negyven éve ismert ez a név. Tetz György, Hédi édesapja is táncpedagó­gus volt Tavaszias, langymeleg va­sárnapja volt Nagykőrösnek. Könyöklő nénik az ablakok­ban, illedelmesen sétáló pá­rok, a karcsú neonok alatt nagybajuszú bácsik beszél­getnek. A mozi előtt csődü­let, a Szamuráj hűséget ad­ják. Asszonyok egymásba ka­rolva, mögöttük baktató fér­jek, lányok csapata, fiúk fe­hér ingben, a hajuk még vizes a kefétől. Nyugalom és béke terül a városra, a sar­kokon pattogatott kukoricát árulnak. Négy lányt követek. Tizen­hat évesek lehetnek, szépen felöltözve, összefogódzva, vi- horászva mennek. A kultúr- házból zene szűrődik az utcá­ra. Belépünk. Két fiú várja őket. Félszeg, pattanásos ka­maszok. — Táncolni mentek? — ál­lítom meg őket. — Most nem lehet még... — válaszolja az esvik. Próbálgatjuk a táncterem ajtaját, zárva. A folyosó vé­gén felirat az ajtón: „Klub, belépés csak tagoknak és vendégeiknek.” A klub elegánsan berendezett helyi­ség, vidám , függönyök, süp­pedő fotelok, kis asztalkák, a bárpultnál sört, bambit és kávét kapni. Az asztalokon fo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom