Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

1966. FEBRUÁR 20., VASÁRNAP Nr/LíHap I Nézőpontok és forintok Egy ifjú, próbaidős oroszlán- Bzelídítőnőt kerestünk fel a fővárosi cirkusz Hungária úti telepén. Szombat volt: az első hét az oroszlánok között, de pontosabban: oroszlánok mel­lett, lejárt. Egy hete inaskodik ugyanis egy pesti kávéfőző- táay, Sonnenschein Mária, Wagner Károly főidomár mel­lett, az oro6zlánszelídítői mes­terségben. Két esztendeje, hogy először küldte el jelent­kező levelét a cirkuszba. „Ké­rését figyelembe vettük, ha alkalom adódik, értesítjük ...” Az alkalom most érkezett el, (értesítették, jöjjön a cirkusz központjába, most van felvé­tel, a jelentkezők közül kivá­lasztják a legalkalmasabba­kat A cirkusz vadállatszáma ugyanis a nyáron — a manézs nyelvén szólva: fellazult át kell alakítani. Üj, bátor és csi­nos elővezetőnővel kell a jövő évi vadállatszámot bemutat­ni. Mire nyit a tavasz és a Cirkuszsátrak árbocai feszül­nek: öt oroszlán, két leopárd és két dán dog közt egy lány lesz a parancsnok! A „sorozá­son” Sonnenschein Mária is a megfelelők közé került, ugyanis több lány képességét próbálják, de ő az első: egy hónapig Wagner mester keze alatt dolgozik. Tehát; hogy telt el az első hét ? Először is ismerkedéssel. Leg­felébb a kutyák kötöttek Má­riával barátságot, az oroszlá­nok közt egyelőre még csak a Szultán. A nagy sörényű, öt­éves himoroszlán — a debre- teni állatkertből került fel Pestre — a rács mellé fek­szik és hagyja, hogy simogas­sák. Talán a bűnbánat az oka a nagy jóságnak, kedveskedés­nek, barátkozásnak. Ugyanis Ó Odakinn cement ömlik, a Ó rekonstrukciós építkezés egyik ^ épületénél, valóságos gomba- ^ felhőt rajzol ki a szürkés ^ por. Pedig itt a levegő tisz- ^tasága: termelési tényező! A ^ Forte-ban vagyunk, Vácott, ^ az irodákként szolgáló fa- ^ ház egyik csöppnyi szobájá- ^ ban. öten vagyunk, a négy ^ gyári ember bosszús arcki- ^ fejezése hűen tükrözi, mi a S véleményük az ilyesfajta ce- menttöltögetésrőL Pillanatnyi § szünet csak, mert ismét le- S köti a figyelmet az olykor 5 vitává növő eszmecsere. A ^ téma: a műszakiak bérren- | dezése. I - ÉS AZ ISKOLA? V . § Berkényi András, a doboz­ai üzem művezetője: — Tizen- ^ hat éve vagyok a vállalatnál, 6 57 óta művezető. 2500 fo- Srint volt a fizetésem, most S kaptam 100 forint emelést. S Közben elvégeztem a vegyi- 5 ipari technikumot, de úgy í látom, ezt nem vették fi- | gyelembe. ^ Füzesi Gyula üzemszervező: ^ — Az iskola hosszú távú ^ befektetés! $ Schvarcz Mihály, a papír- ^ kiszerelő művezetője: — És ^ aki feléje sem szagol az ís- ^ kólának? | Berkényi: — Az. Kineveti k az embert, hogy kellett ne- | ked tanulni? Én is megkap- 8 tam azt a pénzt... $ Szó szót követ, végül azért $ közös nevezőre jutnak a vé- ^ lemények: az iskola ilyen $ értelemben nem váltható fő­óráitokra. Tudást és bizton- Ó ságérzetet ad. Van olyan Ó művezető, aki nem tanul. Ó De — mondják — meddig Ó tud lépést tartani? | A Forte-ban az érintett mű- % szakiak bére átlagosan 165 Ó forinttal nőtt, a most vég- Ó rehajtott bérintézkedések után Ó az átlag meghaladja a 2600 Ó forintot. Schvarcz Mihályé Ó például 2700 forint lett — Ó 200 forint emelést kapott — Ó Füzesi Gyuláé 2400, a két- Ó száz forintos emeléssel, ó Dr. Burián Gyula, a mun- Ó kaügyi osztály vezetője: — ^ Valóban sokféle tényezőt s kellett figyelembe vennünk, ^ de mozgási lehetőségeink ^ csakis az előírt — mégpe- 8 dig rendeletileg előírt — § határon belül maradhattak. § A bérrendezésre adott egész ó összeget kötötten kaptuk, te- | hát nem volt mód arra, hogy | sajátos adottságainkat érvé- Inyesítsűk. A vállalatnak biz- § tosított nagyobb önállóság e Ó kérdésben az összeg még Ó jobb felhasználását is előse- Ó gítette volna. I A LÉTSZÁM NEM MINDEN I Berkényi: — Nekem 46 em- 1 berem van, egy másiknak Ó meg hat, mégis több a íi- ó zetése! Ó Füzesi: — A létszám nem minden. Ott a hat ember egy műszakban százezres ter­melési értékekért felel! Schvarcz: — Nálam száz körül van a létszám, nem itt látom én a lényeget. In­kább abban, hogy — a mos­tani rendezéstől eltekintve — év megy év után, s az em­ber fizetéskor mindig ugyan­annyi pénzt vett fel. Nyolc év alatt száz forinttal emel­kedett a fizetésem. Jó lenne, ha a jövőben a bérezésnél rugalmasabb lenne a gya­korlat, ne időhöz, a munká­hoz kötődjön az ember bére. Dr. Burián: — Ez helyes, csak ehhez jóval nagyobb ön­állóság kell, mint amekko­rával eddig az üzem rendel­kezett Füzesi: — Ez megint bonyo­lult dolog, erre is, arra is van példa. Én fizikai munkás vol­tam, elvégeztem a techniku­mot, s kevesebb lett a pén­zem, amikor üzemszervező lettem. Fokról fokra jöttem fel, ötven, meg száz forinton­ként. Berkényi: — Most valame­lyest változott a helyzet, elő­nyösen, mert voltak évek, hogy mindenért a művezetőt vették elő, az embereim meg a főnökeim is szuttyongabtak, szaladtam erre, arra, s nem egy munkás — akinek csak a maga dolgára volt gondja — többet keresett, mint a műve­zetője. Schvarcz: — Hát most már van különbség, de azért a pénz nem minden. A jó mű­vezetőt nem a jobb fizetés te­szi ... Berkényi: — Ezzel egyetér­tek. De azt mondják meg ne­kem, hogyan lehet: valaki most lép be a gyárba, s több a fizetése, minit a tizenöt éve itt levőknek? Füzesi: — Ez általában nem áll! Berkényi: — De van rá példa! Ez sem veszélytelen mesterség. Dr. Burián: ■*— Az üzemi rekonstrukció életkérdéssé te­szi a minél kvalifikáltabb szakemberek alkalmazását. A jó szakembert jól kell megfi­zetni. Az eltöltött évek is egy dolog, s az üzemnek hozott haszon is más dolog. Mecha­nikusan elegyíteni hiba lenne. Füzesi: — Nincs olyan bére­zési rendszer, amelyet minden emberre igazságosan kicentiz- hetnénk. Megközelíteni ezt — lőhet. És helyes, hogy a pré­miumban, a nyereségben az összes tényezőt vegyék figye­lembe. Az iskolát, létszámot stb. A döntő mégis a munka eredményessége, s az igazság­hoz tartozik: a részleg üzemen belüli fontossági sorrendje! A FOKOZATOSSÁG ELVE A Forte-ban, mint másutt is, sok volt a félreértés, s a félremagyarázás a bérintézke­dések körül. Sokan úgy véle­kedtek, hogy most egycsapásra megoldódik minden. Dr. Burián: — A kormány­határozat, s az ehhez kapcso- w/Kw/// iódó beszédek világosan meg- Ó határozták a célokat Semmi- ó re nincs varázsszer, így a bér- Ó kérdések megoldására sem. Ó Most néhány területen sikerült Ó megszüntetni, enyhíteni a fe- 8 szültségeket, ugyanakkor újaik S is teremtődtek. Füzesi: — Úgy hiszem, sok § gondunk lesz még. Az üzem ^ állandóan „mozog”, minden az a átmenet állapotát tükrözi, s a a dolgok véglegesítésére a re- % konstrukció befejezése után ^ nyílik csak lehetőség. Addig a | létszám is nő... S! Dr. Burián: — Ami eddig is nem kis gondot okozott, hiszen § sokan úgy kerültek be az Ó üzembe, hogy addig még gyár-ó kapun sem léptek át... Berkényi: — Néhány hónap ^ után mégis reklamálnak: ke- Ó vés a pénzük. Pedig még lé-Ó nyegében meg sem tanulták, Ó ml a dolguk. Igaz, olyan is ó van, hogy a jól begyakorlott ó munkaerő kevesebbet keres, ó mint a kezdő, a másik üzem-^ részben! Schvarcz: — Magam is tu- ó dóm, hogy nem könnyű dolog, ó de azért gondolkozni kell raj- ó ta, hogyan küszöbölhetők ki ^ az üzemek, üzemrészek közöt- 8 ti bérfeszültségek?! Mert fog- Ó lalkoztatja ez az embereket, s Ó sok dologban érezteti a hatá- ó sát. ó Dr. Burián: — Én úgy hí- ^ szem, ilyen értelemben fokról- ^ fokra kell lépni, egyenként Ó sorra venni a nroblémákat. A Ó sietség nem használna, arról Ó nem beszélve, hogy először azó anyagi fedezetet kell megte- Ó remteni a gyár gazdaságosabb ó munkájával. ' § Füzesi: — Voltak nagyon 8 rossz évek a vállalatnál. Ta- Ó valy végre úgy zártunk, hogy ó most már felfelé mehetünk. Ó És ehhez jól kapcsolódott a ó bérrendezés, mert megpezsdí- ó tette a magunkfajta „közép- ^ irányítókat”, ahogyan minketj neveznek. ^ ÖNÁLLÓBBAN | MINDEN SZINTEN —----------—— Od akinn már sötétedik, az ^ üzemépületek körvonalai bele- | mosódnak a feketeségbe. Ide-S benn kékre festette a levegőtó a cigaretták füstje, a két mű- ó vezető nevetve mondja, ott- ó hon már keresik őket, régen ó lejárt a munkaidejük, ó Schvarcz Mihály azt mondja: ^ — Üsse kő, az az igazság, hogy ^ jól esik az embernek kibe- ^ szélnie magát, Megmondom S őszintén, hogy néhány dolog-S ban csak most fogalmaztam Ó meg magam is a véleménye- ó met. Ó Berkényi: — Sokat, meg 8 sokfélét is beszélnek, ám az 8 emberek. Voltak, akik azt hit- S ték, hogy mindenki kap — Ó mármint hogy jár minden- ó kinek — s hát nem könnyű ó kimondani a nemet. vj| Schvarcz: — Látod, ez is 8 benne van a fizetésedben! Most már nevetnek, s ha az ó apró részletek mindegyikében ó nem is, a lényeges kérdések- 5; ben a nézőpontok egységessé lettek. Melyek ezek? 8 Ó O Az érintett műszakiak- 8 nál végrehajtott bérren- ^ dezés nemcsak anyagilag jött 8 jól, hanem erkölcsileg is ősz- Ó tönzést jelent, aláhúzza e köz-Ó vetlen termelésirányítók sze- ó repének növekvő fontos- ó ságát ó ¥ © Keresni kell — üzemi 5 méretekben csakúgy, ó mint általánosságban — a ^ még meglevő feszültségek ^ enyhítésének módját, illetve ^ az „újratermelődés” lehetősé- 8 gének csökkentését' rugalma- Ó sabb bérrendszer kell, s bátor, ó merész ösztönzés, célpré- ó miumokkal, stb. © Ahogy azt a gazdaság- Ó irányítási rendszer re- Ó formja célként megjelöli, jus- ó son mind nagyobb önállóság- ó hoz a gyár, s azon belül az 8 üzem, műhely is a bérössze- ^ gek felhasználásában. És e ^ „kerekasztal” krónikása úgy % véli, ez utóbbi tanulság a leg- Ó lényegesebb. Mészáros Ottó Tessék a finom falat. Mária és Szultán (Wormser Antal felvételei) ^ A Négyen a DCM-ből Megkérdeztük a DCM mun­kaügyi osztályának vezetőjét kiket tartanak az üzem leg­jobb dolgozóinak. Őket: Aczél Tibor csoportvezető, a zsákgyárból. Méreg István, a nyersüzeni vezetője. Horváth Károly kapcsolótáb­lakezelő. Sági Lajos cementmelnár. Foto: Nádas Próbaidős oroszlánszelídítő Szultán vad szenvedélye miatt „lazult fel” nyáron a szám. Féltékenységi jelenetet rende­zett, éppen külföldön, a nagy körketrecben. Életveszélyes volt vele együtt fellépni, ki is tették a ketrecből, azaz a cir­kuszi számból.., A tanulóórák reggel nyolckor kezdődnek. Ketrectakarítással kezdődik a munka — persze, a takarítás alatt egy másik lakosztályba, ketrecszámyba mennek át a nagy ragadozók — majd fő­zéssel. A két dán dognak főz Mária nagy kondérban, sok sűrű, minden jóval, hússal, tésztával teli levest. Aztán a folyosóseprés és amikor delet üt az óra, a hippodromban megkezdődik a próba. Mária a ketrecen kívül áll, s úgy fi­gyeli Wagner munkáját. Próba után etetés: Mária nyújtja át a nagy húsfalato­kat az állatoknak. Ismerjék — szeressék meg. Aztán egy kis gyakorlás a korbáccsal. A mester ugyan korbács nélkül lép a nagy ragadozók közé, de tudnia kell a hosszú ostorú korbáccsal bánni: egy csukló­mozdulattal a vége ott pattan­jon, ahol kell. Kimegy Mária az udvarra, s mint egy tanuló csikós: pattogtatja a korbács- ostort. Délután kettőig tart az inaskodás. Ebéd után vagyunk: jóllakottan pihen­nek, kicsit el is szundítanak az oroszlánok. Most 6zép csendben átöltözik az idomár­inas és elindul a Ligeten ke­resztül, be a várasba, „civil” munkahelyére, az Eötvös ut­cába — az eszpresszógép mögé. Kávét, szimplát, duplát főz éjfélig a kedves vendégek­nek. Ö mondja: ez sem telje­sen veszélytelen mesterség... K. Gy. pontosan teljesíti a szauuasi^ feltételeket. A megrendelt 1000 ^ kombájnból 180 — előszállít-^ mányként — már a múlt év végén megérkezett, további ICO 8 pedig ezekben a napokban fu- Ó tott be, s indult nyomban útnak ó > a mezőgazdasági üzemekbe. A ^ | szovjet fél tehát máris több ^ j mint a felét teljesítette az év | első felére tervezett szállttá- ó soknak. * Együttesen több százmillió forint értékű mezőgazdasági gépimportunk jelentős részét a Szovjetunióval bonyolítjuk le. Az idei szovjet mezőgaz­dasági gépimport egyik legna­gyobb tétele az az ezer SzK —4 típusú gabonakombájn, amelyből ötszáznak már az el­ső félévben, tehát az aratás kezdetéig meg kell érkeznie. A szovjet külkereskedelem Befutottak az év első kombájnszállítmányai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom