Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-17 / 40. szám

1966. FEBRUÁR 17., CSÜTÖRTÖK MEGYEI '«cfltirUm Mohács után -Tököl A baranyai napokat feb­ruár 19-én és 20-án Mohá­cson tartják, amelyre meg­hívták a zágrábi „Ivan Go­ran Kovacic” ének-, zene- és táncegyüttest. Amint értesültünk, az együttes Pest megyébe is el­látogat Február 27-én, va­sárnap este 7 órai kezdet­tel a tököli művelődési ott­honban műsort ad. Bemu­tatják Horvátország, Szer­bia, Macedónia, Bosznia, azaz egész Jugoszlávia különböző tájegységeinek és népeinek legszebb táncait és dalait. Az együttes szólistáit, vokál- együttesét, valamint táncka­rát a tíz tagból álló tambu- razenekar kíséri. — A* UNESCO hivatalos statisztikai évkönyve megál­lapítja, hogy a világ legna­gyobb mozilátogatói a szov- jeteík, viszont a japánok ké­szítik a legtöbb filmet; a své­dek a legbúzgóbb újságolva­sók, az amerikaiak pedig a televíziónézésben vezetnek. Kis ügyek, nagy bosszúságok Nem lehet erről eleget be­szélni, megannyi cikk után újra és újra időszerű a téma, hogy az emberek aprócska, hétköznapi kis személyes ügyeinek az elintézése leg­alább olyan fontos, mint a nagy tervek megvalósítása. Olykor emiatt is oda kell csap­ni az asztalra — már akinek gondjai közé tartoznak a köz­ügyek —, nem árt egy kicsit erélyesebb hang, ’ ha egy-egy ember dolgában nincs, aki felvegye a telefont, avagy aki megtegyen egy tollvonást... Mert olykor ennyi az egész, ,s az ügy el is intéződött. Nemrég Cegléden a járási népi ellenőrzési bizottság ak­táiban bogarásztam. Mond­ják: nincs semmi érdekes. Szóval, nincs újságért, nyom­dafestékért kiáltó nagy ügy. Csupa semmiségek. Egy új­ságkihordónak nem szállí­tották le a szenét, egy abonyi Gépek és emberek embernek rossz minőségű téglát adott a községi tégla­gyár, az autóbusz nem vette fel valahol a város külső részén a tanyasiakat... Ezek sem egészen friss dolgok, dehát mégis nemrég rende­ződtek, a bizottság beavatko­zása után. Egyszerű dolgok. Mondom: az a kérdés, hogy kinek egyszerű... Az újság­kihordó, névszerint Rákosi Lehel, igen dühös volt — ahogy hallom —, amikor egy reggel berohant a népi ellen­őrzési bizottsághoz. Megren­delte, kifizette a szenét a ceg­lédi TÜZÉP-nél, de már egy hete hiába várta a szállítmány megérkezését. Beköszöntött a hideg, megfagynak otthon — mi lesz? Vele nem áll szó­ba senki. A TÜLuP-től kül­dik a BELSPED-hez, hogy azok szállították; a BELS- PED-tői vissza — érdeklőd­jék a TÜZÉP-nél. Néhányszor megtette az utat, tovább nem szaladgál. A népi ellenőrzési bizottság azonnal intézkedett. Egy te­lefon a TÜZÉP-nek, s még aznap délután — kora dél­után! — otthon volt az új­ságkihordó szene. A levelezés már későbbre maradt, ami­ből kiderül, hogy tulajdon­képpen tévedés történt. Rá­kosi Lehel Cegléden a Ho­mokszél 8. szám alatt lakik, korábban a Homok utca 8. szám alatt rakták le a szenét a szállítók. Az aktákat kusza betűkkel írt köszönő levél zárja; amelyben a panaszos lerója háláját a bizottságnak az in­tézkedésért. Hiába — gon­dolja az ember —, tekintélyes intézmény a népi ellenőrzés, s jó is, hogy van egy ilyen mindent elintéző, mindent meghallgató hivatal, még­sem vagyunk kiszolgáltatva a bürokratikus packázásnak. Azért mégsincs ez egészen rendben. Játszom a gondolattal, hogy vajon meddig küldözgették volna Rákosi Lehel újságki-,? hordót a TÜZÉP-től a BELS- PED-ig, és vissza —ha törté­netesen nem fordul a népi el­lenőrzéshez. Egyáltalán: miért kell ahhoz a fölöttébb tekin­télyes bizottság, hogy vala­ki megkapja a tíz mázsa sze­nét, a téli tüzelőjét, amiért 515 forintot kifizetett? Ho­gyan lehetséges az, hogy sem a TÜZÉP-nél, sem a BELS- PED-nél nem volt egy em­ber, aki utánanézzen; mi tör­tént ennek a másiknak tüze­léjével? Nem értem. Nem­csak kötelesség ez, hanem jó indulat, emberség is ... Dehát erről még külön ... Az abonyi ember, bizonyos Fekete Mihály, aki családi há­zat épít, s rossz minőségű tég­lát kapott a községi téglagyár­tól, ugyancsak a népi ellenőr­zési bizottság segítségével ta­lálta meg az igazát. 8000 III. osztályú téglát vett, s olyan rosszat szállítottak az udvará­ra, hogy már a lerakásnál is mállott, töredezett. A kifogá­sát bejelentette a gyárban, mi­re azt a választ kapta a telep­vezetőtől: „nézte volna meg előbb a téglát”. A népi ellen­őrök kimentek a helyszínre, s jegyzőkönyvbe foglalták ta­pasztalataikat: való igaz, Feke­te Mihály panasza jogos, a tég­la rossz minőségű. Bizonyára tudta ezt az abonyi telepvezető is, ha nem tudta volna, most már bizonyítottak a szakértők, mégis megkötötte magát — a népi ellenőrök jegyzőkönyvét sem írta alá. A kérdésre nehéz válaszolni, hogy miért. A házépítő abonyi ember végül is kártérítést ka­pott — jó téglát, a rossz he­lyett —, a népi ellenőrök eljár­tak a központban, s a telepve­zető felettesei intézkedtek. Csakhogy a panaszt méltányol­hatta volna a telepvezető is. Ha egy kicsit együtt érez Fe­kete Mihállyal: mennyibe ke­rül annak a kis ház felépítése, ahol lakni akar, talán meg is nélkülözte... A gyárnak, az államnak nem érdeke, hogy a Fekete Mihályokat becsapják, rossz téglát tukmáljanak rá­juk... Éppen ellenkezően; hadd boldoguljanak minél jobban... Hát erre az együtt­érzésre, emberségre apellálok, érdemes tovább foly- miért nem állt meg aiíííutobüKz a ceglédi külsóség- béPfJ amikor ott várták a ta­nyasiak; s hogy miért nem vi­lágították jmeg az egyik ceglédi béi ház lépcsőházát hónapszám­má -ínért még ilyen ügyek volnának itt a járási népi el­lenőrzési bizottság aktái kö­zött. Elég annyi, hogy az el­múlt esztendőben 52 bejelentés érkezett a bizottsághoz, ame­lyeknek legtöbbje — 77 száza­léka megalapozott, jogos pa­nasz; ilyen kis ügy — »agy bosszúság ... Nem sok ez, még­is. sokallja az ember, különö­sen ha belegondol, hogy lehet­ne akár egy sem... Dékiss János Csillog a lépcsősre hajlított alumí- niumlemez, a Szentendrei Kocsigyár nyaralóházának teteje. Jubilálnak: a Variából már félezret készítettek. Am az asztalos sze­relőmesterek egy pillanatig sem pihennek, nagy a keres­let a gyorsan összerakható, szétszedhető, könnyen szállít­ható házikókból. Egyre több Varia-testvér jelenik meg a balatoni és hegyvidéki üdülőtelepeken Az ígéret szép szó... A törökbálinti általános is­kola épületének azt a részét, ahol a bölcsőde, óvoda és ma­gánlakások helyezkednek el, két éve életveszélyesnek nyil­vánították. Két évig tartott a lakások, az óvodahelyiségek kiürítése, végül bezárták a bölcsődét. Eléggé mostoha kö­rülmények között, de az óvo­da működik. Viszont a bölcső­déből otthon maradt negyven gyerek valamelyik hozzátar­tozójának ki kellett maradnia a munkából, ha pedig ezt nem akarta, priváthoz adhatta gye­rekét, ami háromszázötven- négyszáz- forintba kerül ha­vonta. — Elismerjük a bölcsőde be­szüntetésének hátrányát köz­ségünkben. Problémát és na­gyobb kiadást jelent az érin­tetteknek, de az építkezést el kellett már kezdeni. Az épü­let régi már és a külső fal­ban is. 8 mm-es kihajlás van. Födémet kell cserélni, az eme­Székely Bertalan Zrínyi-vázlatai a szadai emlékünnepélyen A pedagógusok szakszervezete a művésztelepért Széíkely Bertalan nagy ma­gyar történeti festő és a ma­gyar rajzpedagógia úttörő mestere élete utolsó húsz esz­tendejének minden nyarát Szadán töltötte, ahol nagy­nevű építészbarátja, Schulek Frigyes tervei szerint műter­met is építtetett. Sírja is a szadai temetőben van. Egyko­ri műtermében emlékmúzeu­mot rendeztek be. A hagyo­mányossá vált szadai ünne­pélyt minden évben a nagy művész születésnapja, május 8 utáni első vasárnap rende­zik meg. Az idei ünnepségnek kü­lönös időszerűséget ad az, hogy erre az évre esik Szigetvár ostromának négy­századik évfordulója. Zrínyi Miklós hőstettét több magyar festő megörökítette, a leg­megrázóbb festményt azonban Székely Bertalan alkotta róla, több mint nyolcvan évvel ez­előtt, 1885-ben. A Fáklya Klubban tartott megbeszélésen az emlékbizott­ság eddigi munkájáról és to­vábbi terveiről Galla Endre elnök számolt be. Elmondot­ta: a bizottság két évvel ez­előtt történt megalakulása al­kalmával az akkor már 96 éves Lyka Károlynak, Székely Bertalan egykori tanítványá­nak ajánlotta fel a díszelnöki tisztséget. A kiváló műtörté­nész a bizottság munkájában már nem vehetett részt. Az emlékbizottság nemrég úgy határozott, hogy a díszelnökségct dr. Pogány Ö. Gábornak, a Nemzeti Galéria főigazgatójának ajánlja föl. Az elnöki beszámoló alap­ján az emlékbizottság tagjai — köztük Székely Erzsébet is, Székely Bertalan unokája —, valamint a Pedagógus Szak- szervezet, a Fáklya Klub, Sza- da község és a gödöllői járás képviselői, tüzetesen megbe­szélték a májusi ünnepség programját és a szadai töve­ket. A nagy művész egykori műtermében berendezett em­lékmúzeum értékes gyűjtemé­nyét nagymértékben veszé­lyezteti az, hogy az épület egyik fala a hi­bás helyreállítás követ­keztében átnedvesedett. Ezt sürgősen rendbe kell hoz­ni, mert különben az emlék- ünnepélyre a Nemzeti Galéria nem állíthatja Itt ki Székely Bertalan remekműveit, köz­tük a Zrínyi-képhez készült vázlatokat sem. Tisztázásra vár az egykori Székely-kúria kertjének jogi helyzete is. A család ugyanis szerződést kö­tött az állammal és ebben örök használati jogot biztosí­tott az állam számára. A köz­ség viszont ezt nem tartja ele­gendőnek ahhoz, hogy a te­lekrészen beruházásokat esz­közölhessen. Rácz József építészmérnök társadalmi munkában elkészítette a Székely­kertben létesítendő nyári művésztelep terveit. Itt kapnának műtermes hajlé­kot az airra méltó magyar rajzpedagógusok. A szép ter­vet a Pedagógus Szakszerve­zet terjeszti a felsőbb szervek elé, hogy kiviteléhez biztosít­hassa az anyagi fedezetet. Gödöllő város népművelési felügyelője bejelentette, hogy a járási tanács művelődésügyi osztálya és a szadai Székely Bertalan Termelőszövetkezet közösen rajzpályázatot ír ki a járás területén működő kép­zőművészeti szakkörök és az általános iskolák úttörői szá­mára. A pályaműveket a Szé­kely Bertalan ünnepély alkal mával a szadai művelődési otthonban állítják ki az em­lékünnepély napján. m. L leti lakásokat teljesen átala­kítani. Ilyen körülmények között baleset érhetné a gye­rekeket az építkezés ideje alatt. — Ideiglenes helyiséget nem lehetett volna berendezni? — Nincs olyan épületünk a községben, ami megfelelne ennek a célnak. — Mikorra lehet számítani az indulásra? — Annyit tudok mondani, ha az építők ma kifestik és átadják a bölcsődét — mert a födémcsere már megtörtént —. holnap minden további nélkül lehet hozni a gyereke­ket — mondotta Kelemen András tanácselnök. — Csak azt mondhatom, hogy vállalatunk, a Pest me­gyei Építőipari Vállalat ra­gaszkodik a tanáccsal kötött szerződésben előírt, határidő­höz — mondta Csajtai József építésvezető — és a határidő 1966. május elseje. — Mi a véleménye, a böl­csőderészt lehetne már hasz­nálni? — Addig semmi esetre sem, amíg a födémcserével teljesen kész nem vagyunk. — Ez már megtörtént. Mi hátráltatja még a bölcsőde megnyitását? — Vízvezetéket építünk be, lefolyóaknákat, ezért a folyo­sót még fel kell bontanunk. Ezek a munkálatok február 2# és 25 között kezdődnek el. Ha végeztünk a csövek beépíté­sével, csak utána festhetünk. — A vízvezeték szerelését már év elején lehetett volna kezdeni. — Igen. Csakhogy a megye területén sok helyütt dolgoz­nak embereink, s ha valahol végeznek, küldhetjük őket másik munkahelyre. Eléggé vontatott így ez a folyamat, de sajnos nem tudjuk megol­dani más módon, mert mun­kaerőhiánnyal küzdünk. — Tehát belátható határ­időre nem lehet számítani? — De. Úgy gondolom, már­cius 15-re át tudjuk adni * bölcsődét Saint Sándor Megkönnyítették a részletre vásárlást Az OTP hitellevelekre áru­sított cikkeket a lakosság eddig csak a kijelölt boltok­ban vásárolhatta meg. Ezt a boltkijelölési rendszert a Bel­kereskedelmi Minisztérium most megszüntette. Ezentúl az OTP hitelleveleket miw den olyan boltban bevált' ják, amely árukölcsön akció' ba bevont cikkeket hoz for‘ galomba. debb időn belül munkába álljanak. A megrendelés és a munká­ba állítás között ugyanis nem mindig csak a szükséges idő telik el, s a ládákban pihenő gépek — nem egyszer a sza­bad ég alatt — joggal válta­nak ki méltatlankodást. „Azt elérni — a HAGY igazgatója, Vándor elvtárs szavait idéz­ve — hogy az új gépet a kész alap, 6 a bekötésre váró ká­belvégek várják, nem könnyű, de nem is lehetetlen: egy új gép akkor jó befektetés, ha minél előbb megkeresi az árát.” Az erre való törekvés nemcsak az említett, hanem minden üzem kötelessége! Köztudott, hogy nem bővelke­dünk devizában, s a valutáért vásárolt anyagokra, gépekre még fokozottabban áll a tár­sadalmi tulajdon megbecsülé­sének igénye! Míg általános­ságban ezt mindenki elismeri, a gyakorlatban, amikor már egy-egy adott gyár, üzem gaz­dálkodásáról van szó, az elven nem kevés csorba esik. A kö­töttárugyárban igen jól, s tel­jes kapacitással dolgoznak a Tomkins körhurkolók, a HAGY-ban viszont — a koráb­bi hibás gyakorlat nyomasztó örökségeként — a nyugatnémet fröccsöntők kapacitás kihasz­nálása alig éri el az egyhar- madot. Az utóbb említett üzemben — a tanulságok és a személyi konzekvenciák le­vonása mellett — ma már új és jó úton járnak; s példájuk valóban követésre méltó. A szigorúsággal párosult körül­tekintés, a többoldalú előzetes megvitatás, az üzemvezetők és a legjobb szakmunkások véle­ményének kikérése valóban többletmunka, de olyan több­let, amelyet vállalni kell. Hiba lenne ember és gép vhtzefüggéseit csak az import- Tá szűkíteni, mégis: nagyobb törődést kívánó terület ez. A i műszaki fejlesztésről, a gyár- I tásszervezésről mind több szó esik üzemeinkben, vállala­tainknál, de ezeken belül a kellőnél kevesebb mindarról, amiért kemény valutában fi­zetünk. Elsősorban pártszer­vezeteink feladata az ellenőr­zés és számonkérés, s ezt tük- I gőzzé a munkaterv, a vezető- l\égi ülések napirendje, a tag­gyűlésen megvitatott kérdések 1 köre is. Igen jó munkát végez­tek az egy-egy célfeladat megvalósítására életrehívott műszaki brigádok pártszerve- ' zeteinkben: az importanya­gokkal, gépekkel való gazdál- : kodás is olyan kérdés, amely megérdemli az alapos vizsga- 1 latot, s a brigád jelentése alap­ján a további teendők, sőt, az esetleges felelősségre voná- ‘ sok meghatározását. Ebben az évben üzemeink tovább gazdagodnak új gépek­kel, berendezésekkel. A na- ' gyobb törődés, gondosság kell, hogy biztosítsa: e gazdagodás a szó szoros értelmében gaz- ’ dagodás legyen! Mészáros Ottó örvendetesen növekszik me­gyénk iparában a korszerű, nagy termelékenységű gépi berendezések száma. öreg, évtizedek óta szolgáló ma­sinák vonulnak megérdemelt nyugalomba, s átadják he­lyüket — unokáiknak, déd­unokáiknak. E megújuló gépparkban a világ igen sok országa — természetesen a magyar gépipar termékei mellett — képviselteti ma­gát. Százhalombattán például szovjet kazánok és tur­binák, Kistarcsán olasz tex­tilgépek, Vácott a Kötött­árugyárban amerikai körhur­kolók, a DCM-ben nyugat­német papirzsákgyártó gé­pek dolgoznak, s nincs olyan nagy vagy közepes üzemünk, ahol ne említhetnének több vagy kevesebb új, s import­ból származó berendezést. Az import hangsúlyozása azért lényeges, mert bár az emberek tudják, e gépek jó részéért kemény valutával fizet az ország, mégis, meg­vásárlásuk és munkába állí­tásuk nem egy esetben mintha az ellenkezőjét bizo­nyítaná. Nem könnyen ki­bogozható szövevény ez: van olyan eset — például több textilüzemünkben —, amikor az új berendezések­kel több a baj, mint elő­deikkel; olyan is, hogy a cimkcnyomó importgéphez a jelenleginél jobb magyar fes­ték kellene; s olyan is, hogy a kényes automatát gondat­lanul kezelik, s rövid idő alatt tönkremegy. Megtörté­nik — Vándor Béla, a Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­ra igazgatója mondott el például ilyen esetet — hogy olyan gépet akartak ákeg- rendelni importként, ai^V mi is gyártunk — ez esetbe á| univerzális szerszámmaró gép­ről van szó — csak éppen a beruházással foglalkozók nem tudtak róla, s nem is a legkörültekintőbben készí­tették el a megrendelést. Gépek és emberek kapcso­latának első állomása ez: a megrendelés. A Központi Bit zottság 1964 decemberi hatá­rozata, s azon belül a ta­karékos és ésszerű gazdál­kodásra vonatkozó iránymu-i tatás nyomatékosan hangsú­lyozta az importanyagok és gépek körültekintő megren­delését és felhasználását. A határozat óta eltelt időszak­ban észrevehető volt a ja­vulás, igen sok helyen tet­tek jelentős erőfeszítéseket az importanyagokkal való taka­rékosságra — így például a Forte-ban az importált film­alapanyag hulladékának hasz­nosítására — a berendezések megrendelésének megalapo­zottságára — a HAGY-ban például intézkedéssorozat biz­tosítja ma már, hogy való­ban csak szükséges gépel vásároljanak, s ne költsék azért a pénzt, mert „bírja s keret” — s arra is, hogy e leszállított gépek a legrövi mwmm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom