Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-16 / 39. szám

Szentendre X. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1966. FEBRUAR 16., SZERDA ' A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA •. v, ‘; \ v-./ú ■ . MOTOROK A (mit, KAIÍCMÁl Évenként és fejenként 84000 forint - A Május 1. utcába költözik a járműszervíz Csaknem hét éve mindenna­pos, megszokott látvány, hogy a Duna-parton a Görög Kan­csó szomszédságában a külön­böző nagyságú és típusú mo­torkerékpárok sorakoznak. Igaz, nem parkírozási céllá’, hanem mert raktár hiányában itt tárolja őket a Vas- és Ka­zánipari Ktsz Járműjavító részlege. Legutóbbi látogatá­sunkkor is mintegy hat motor- kerékpár várakozott érkezési sorrend szerint békés egymás mellett álldogálásban a szere­lők gyógyító szerszámaira, hogy azután újra vidáman „re- pesztve” robogjanak tovább gazdáik követelte céljuk fe­lé... Demeter János részlegvezető tájékoztatása szerint öt szakmunkás és két ipari tanuló foglalkozik a ra­koncátlan vagy sérült mo­torkerékpárok rendbehoza­talán. Itt-ott egy-egy ke­rékpár és gépkocsi is sze­repel a páciensek között, sőt a műszerész szakmával kapcsolatos egyéb tennivalók, kisebb esztergálások, szivaty- tyúk javítása is gyakori az el­végzendő munkák sorában. Munkájuk zömét a közületi járművek javítása teszi, hiszen az egyre fejlődő politechnikus képzettség a legtöbb ember számára a kisebb hibák „há­zilag” történő „bütykölését” szinte általánossá tette. Ha mégis egyik-másik motortulaj­donos a járműjavító beavatko­zására szorul, kérését általá­ban soron kívül elintézik. Tavalyi tervüket (84 000 fo­rint fejenként) részben teljesí­tették csupán, mert a hozzájuk tartozó pomázi részleg kezdeti nehézségeivel birkózva nem tudta „hozni” a kitűzött ter­vet. — Tudjuk, hogy a Duna-part szépségét nem túlságosan emelte a szabadtéri motorrak­tár, de raktárhiányunkon csak így tudtunk segíteni .. Mint ahogy a szó legszorosabb értel­mében „kinőttük” egész műhe­lyünket is — mondja a rész­legvezető. Szerencsére rövidesen megfelelő, nagyobb helyre kerülünk, a Május I. utcá­ba. Ott lesz már megfelelő raktárunk is, és dolgozóink tisztálkodási lehetőségei is jobbak lesznek. Örömmel hallottuk, hogy be­neveztek a szocialista brigádok versenyébe. Az öt tagú Május 1. brigád szeretne a legjobbak között végezni ebben a nemes versengésben. Jól esett halla­ni azt is, hogy két ipari tanu­FARSANG Az első „hivatalos“ cigi S/al:i'*:ivaüi a if i inná sin inban Farsang van, a bálok évad­ja! Szóljon báli tudósításunk ezúttal a legkisebbek, a kisdo­bosok farsangjáról, amelyet szombaton rendeztek a Baj- csy-Zsilinszky úti iskola „ösz- szes termeiben”. Igazi báli hangulat fogadott. Zeneszó, nyüzsgés, izgatott „bálmamák” és „bálpapák”, elegáns kislányok és kisfiúk, és sok-sok ötletes, színes, tar­ka jelmez... Mintha amolyan miniatűr Meseország elevene­dett volna meg hirtelen körü­löttünk: Csipkerózsikák, csiz­más kandúrok, „félelmetes" tengeri rablók, vadnyugati fe­negyerekek, díszes néger törzs­főnökök, indiánok, török há­remőrök, apró menyasszonyok, sőt még a csillagos ég is kép­viseltette magát egy-egy nap, hold és bájosan mosolygó csil­lag képében. E báli délután fénypontja a félszáznál is több jelmezes^ há­lózó felvonulása volt a bálte­rem falánál izgatottan szurko­ló szülők és az árgusszemű zsűri előtt: vajon kinek a jel­meze érdemesül az első díja­kat jelentő nagy tábla csokik­ra? A feltételek szigorúak vol­tak: csakis az számíthatott elő­kelő helyezésre, aki otthon, házilag készítette jelmezét, akinél a legtöbb ötletességet, egyéni megoldást tapasztalták. Végül megszületett a döntés: a legjobb három jelmez címét Runda Erika: Dérynéje, Eöry Gabriella: nap- és Kümmert Ági: menyasszonyjelmeze nyerte. De nem sokkal maradt mögöttük az almafa, a va­rázsló, a török lány és török fiú jelmez birtokosa sem. A gyerekek vidám mulato­zását fáradtan, de boldog meg­elégedettséggel szívükben fi­gyelték a bál rendezői: Angyal Zoltánné, Szöts Dénesné, dr. Véghelyi Tiborné, Mónoki Lászlóné, Szentkláray Márton tanárok és Benkovits György- nével az élen a lelkes, aktív, fáradhatatlan szülői munka- közösség tagjai. (horányi) lójuk is derekasan helytáll a munkában. Félévkor mindket­ten négyesre vizsgáztak. Az el­sőéves kis Rozsnyai Laci, ahogy mestere, Demeter János mosolyogva említette, most ugyan még csak barátkozik a dolgokkal, mégis már nagyon ügyesen dolgozik. — Érdekes, szép szakmának találom és ezért még a legki­sebb feladatot is örömmel, kedvvel végzem! — mondja a kék overallos szőke kisfiú és bizonyításként nagy buzgalom­mal, reperál egy sebzett gumi­tömlőt. Tehát, motorosok, figye­lem! A Duna-partról elköl­tözik a járműjavító részleg a Május 1. utcába, rosszul viselkedő motorjaikat oda­vigyék majd! Így a Duna-part szegényebb lesz ugyan egy javitóműhely- lyel, de gazdagabb lesz egy szebbé vált sarokházzal. Horányi Sándor Tanácstagok fogadóórája Szerencsés Józsefné 17-én 16 órakor Telep u. 8. sz. alatti lakásán, Balogh János 18-án 16 órakor a pártbizottságon, Zábránszky Béláné 18-án 17 órakor, Iskola u. 4. sz. alatti lakásán, Szalay László I8-án 17 órakor Engels u. 8. sz. alatti lakásán, Seller András 18-án 18 órakor, Katona J. u. 22. sz. alatti lakásán választói részére fogadóórát tart. Kevés, kevés, kevés Ülés bölcsődeügyben Két orvos, két védőnő, a járás szociálpolitikai előadó­ja, fiatal egészségügyiek, gyárakban dolgozók, édes­anyák, vöröskeresztes aktí­vák ültek együtt a városi ta­nács egészségügyi osztályán késő estig. Az egészségügyi állandó bizottság ülésezett. Napirenden elsősorban a bölcsődei férőhelyek száma és az ezzel kapcsolatos kérel­mek elbírálása szerepelt. Na­ponta kesergő, az illetékes helyeken kilincselő anyák kö­zül háromnak a kérvénye fe­küdt a bizottság előtt. Az első kérelmező két­ségbeesve adja elő, hogy mint takarítónő dolgozik, férje nincs vele, egyetlen eltartója kicsi gyermeké­nek, akit a bölcsődében szeretne elhelyezni, mivel mellette nem tud munkába járni. A másik kérelmezőnek gyermeke kétszáz kilométerre távol, a nagymama gondozá­sában nevelkedik. A nagy­mama azonban termelőszö­vetkezetben dolgozik, mivel pedig a tavaszi munkák roha­mosan közelednek, a gyerme­SZENTENDREI RÉSZLET MOZIMŰSOR Ma a filmszínházban a Nyári bolondságok című fran­cia—olasz filmvígjáték kerül bemutatásra. Vittorio Gass- man, Sandra Milo és Amadeo Nazzari láthatók a főszere­pekben. Kísérőműsor: Don Juan. Csurgói Máté Lajos tusrajza Született: 1865. július 31. Szentendre népmozgalmi«! az anyakönyv tükrében MARADT A SZTARAVODA két már nem fogja tudni el­látni. A harmadik édesanya HÉV alkalmazott, hathónapos kisfiát kelle­ne elhelyeznie, második férje nem szívesen látja, hogy három gyermekük közül az apróság útjában van az asszony folyamatos munkájának. Sajnos a tárgyalás, a leg­nagyobb jóindulat sem tudja megoldani a kérdést. Mind a három kérés méltányos és minden emberi megértést megérdemel, mégis teljesíthe­tetlen. A városi bölcsőde 40 gyer­mek részére tud csak helyet biztosítani. Mindezek ellené­re jelenleg 47 a létszám. Szükség esetén a rendelkezé­sek 15 százalékos túllépést engedélyeznek, de még így is, a jelenlegi létszám szerint, már egy gyermek „illegális” lakója a bölcsődének. Ne gondolja senki, hogy itt valami vaskalapos bürokrá­ciáról van szó, vagy valami merev „adminisztratív” in­tézkedésekről, hanem arról, hogy a ténylegesen előírt el­látást (fél liter tej, hús, zöld főzelék stb.) csak az előírt létszám mellett tudják megfelelően bizto­sítani. Ha a keretet a lét­szám túllépi, az a gyer­mekek ellátásának rová­sára megy. De a gondozó és ellátó sze­mélyek létszáma is az előírt lehetőségekhez igazodik. A bölcsőde vezetőnője megren­dültén mondta el, hogy bizony nem ritka eset, mikor az el­keseredett anyák azt mond­ják neki: reggel idehozom a gyermekemet, leteszem a ka­puba és maguknál fogom hagyni. Anélkül, hogy a kérések jogosságát kétségbe vonnánk, ilyenkor eszembe jut egykori, tíz- tizenkét gyermekes nagy­anyáink sorsa, akik közül sokan, napszámos keserv­vel nevelték gyermekei­ket s szóba sem jöhetett bölcsőde, állami ellátás vagy egyéb ilyesmi. A kérvények sorsa felől mégis született döntés: az el­ső megüresedett helyre ők ke­rülnek előjegvzésre. (horváth) Az állami anyakönyvek azt a célt szolgálják, hogy az egyes városok, községek lakosságá­nak hiteles népmozgalmi ada­tait, a születéseket, házasság- kötéseket és haláleseteket, va­lamint az ezekben bekövetke­zett változásokat nyilvántart­sák. Régebben az anyakönyveket az egyházak lelkészei vezették, a tridenti zsinaton 1563-ban rendelték el a házassági anya­könyvezést. Magyarországon az 1894. évi XXXIII. te. ren­delte el az állami anyakönyve­zést és az 1895. október 1-én lépett életbe. Az anyakönyvi utasítás ren­delkezései szerint a születést, házasságkötést és a halálesetet abban az anyakönyvi kerület­ben kell anyakönyvezni, ahol az eset történt. A halálesetet, hí ban az anyakönyvi kerületben kell anyakönyvezni, amelyben a halottat a járműről leemelik. Fentiek szerint magától ér­tetődik, hogy a szentendrei szülőotthonban született gyer­mekek a szentendrei városi anyakönyvi hivatalban vannak anyakönyvezve. Az elmúlt esztendőben a születési anyakönyvbe kétszáz- kilenc fiú és százhetven leány — összesen tehát háromszáz- hetvenkilenc születés van be­jegyezve, ezek közül három eset ikerszülés volt. 1965-ben kilencvenkét házas­ságkötés volt a városban és egy házasság felbontása van bejegyezve az anyakönyvbe. A múlt évben hetvenhat ha­láleset fordult elő, ebből negy­venhat volt a férfi és harminc az járművön történik, ab­Életkor szerint: 1 éves kora előtt meghalt 1 férfi 4 nő 10—20 év között meghalt 1 férfi — nő 20—30 év között meghalt 5 férfi — nő 30—40 év között meghalt 1 férfi — nő 40—50 év között meghalt 6 férfi 2 nő 50—60 év között meghalt 1 férfi 2 nő 60—70 év között meghalt 10 férfi 3 nő 70—80 év között meghalt 15 férfi 7 nő 80—90 év között meghalt 6 férfi 10 nő 90—100 év között meghalt — férfi 2 nő 46 férfi 30 nő Végül idekívánkozik az adat: él ma is városunk legidősebb Bár Szentendrén nincs anya- embere, Bogdányi Gyula, aki könyvezve születése, közöttünk személyi igazolványának tanú­Pismán vagy Pismány? Sok vita hangzott már el, sok vélemény alakult ki, mert írták is, meg írják is: Pis- mán és Pismány, így, kétféle módon. De végül is melyik a kettő közül a helyes? Egyik legszebb, vadregényes külterületünk elnevezésének eredete a török megszállás idejébe nyúlik vissza. „Pis- mán”, ez az eredetileg arab származású szó, a török nyelvben ma is „bánat”-ot je­lent. A helyes írásmód tehát eredetileg „Pismán”, hiszen az „ny” hangot a török nem is is­meri. A török eredet bizony­sága mellett szól az is, hogy a Pismán melletti völgyet Tö­rökvölgynek, magát a Pis- mánt pedig Törökhegynek ne­vezték el az időközbeni ma­gyarosítások során. Így lett az ősi Tyulcovácból Tyukos dűlő, s a Bucsina patak neve, a szegélyező bükkfák után Bük­kös patak. Érdekes azonban, hogy ezek a magyarosítások nem minden esetben maradtak fenn. Van­nak bevált és szokásossá vált elnevezéseink, mint a Tyukos, Bükkös, de vannak olyanok is, melyek magyarosítása nem fogant meg. Például az öreg Sztaravodát az idők során többször átkeresztelték. Volt már O-kút, Királyforrás, Sza­badságforrás, mégis mindenki, szentendrei vagy régebben idejáró túrista, csak Sztaravo- dának nevezi. Ugyanakkor a többi szláv elnevezésű forrás nevei a köztudatból teljesen eltűntek. Elkopott a Belavoda és a Dobravoda elnevezés. A Belavoda megmagyarosított neve bevált, Fehérvíz, de azt már nagyon kevesen tudják, hogy a Dobravoda elnevezést a mai Lajosforrás és környéke viselte. Városunkban s különösen környékünket illetően a leg­több helyelmevezés szerb, dal­mát, török eredetű. Nagyon kevés a magyar eredet. A városban is alig akad, mint például a „nagyhíd” melletti Paprikahegy s az arra félve­zető Paprika-bíró utca. Ráby Mátyás szereplését megelő­zően volt a város bírája Pap­rika Péter, akinek földje és valószínűleg háza volt azon a dombocskán. H. L. megbecsülését. Beszél a még hátralevő feladatokról, eddigi eredményekről. — Mindezekhez kívánok nektek jó erőt, hogy együtt örülhessünk a jól végzett munka, a nagy erőpróba után! Most előlépnek a harmadi­kosok. Feltűzik a szalagot a végzősök ruhájára. „Jelöltek­ké” váltak. S ime az első „ajándék”. Ma este megengedett a ciga­retta. Az első „hivatalos” cigi! Majd ismét felcsendül a dal. „Tavaszból hozza üzenetét a nyár!” A Szózat hangjaival ér vé­get a „hivatalos” ünnepség. A zenekar hangol. Kezdődik a tánc. A felszabadult, igazi mulatság. S bár a gondolatok mélyén van egy kis szorongó érzés, az érettségi, de utána mégis csak a beteljesülés örömét rejtő nyár következik. —ff Kinn az utcán tavaszt ígé­rő szellők kószálnak. A sár­szurokká vált hómaradék figyelmeztet csak arra, még február van. De idebenn a Helyőrségi Klubban kiteljesedett tavaszi hangulat. Szalagavató. Kilenc- venhárman: huszonhat fiú, hatvanhét leány várja a „je- lölt”-té avatást. A terem zsúfolásig telve. Az izgatott zsibongás hirtelen megszakad. Felcsendül a Himnusz. Majd Porpáczy Ist­ván igazgató lép a végzősök elé. Búcsúzik. Előtte kis asztal­kán a kék-sárga szalagok, rajtuk a felirat „1962—1966”. — E szalag színe, szűkebb hazánk, városunk színe, a ha­zaszeretet, az otthon, a család jelképe. A szeretet, az alma mater, a munkahely iránt. — A továbbiakban méltatja a szülői ház szerepét, a szü­lők gondoskodását, a tanárok sága szerint 1865. július 31-én született. Kató György

Next

/
Oldalképek
Tartalom