Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-02 / 27. szám
1966. v’EBRTJäR 2., SZERDA PEST »f EGTE» Círlap Az üdülőt körülvevő fehér park és a kopasz fák azt hitetik velünk, hogy zárva találjuk a kaput. Ám a havas sétányokon szánkót lovagló gyerekekkel, sétálgató felnőttekkel találkozunk. Legfeljebb kissé csendesebb az élet: hó fedi a most készülő új sportpályát, ahol nyáron majd forró, lármás mérkőzések zajlanak. A pihenés azonban így még teljesebb, mint nyáron. Otthonos, jól fűtött társalgóban üldögélnek az öregek. Asztali-fociznak, sakkoznak, a fiatalok. Az üdülőben meleg, tiszta szobákra nyílik az ajtó Tél a zebegényi SZOT-lidiilőben o látogató előtt. Minden szoba foglalt. A beutaltak innen küldözgetik elégedett üdvözleteiket, képeslapjaikat a rokonoknak, barátoknak. Csak néha pillantanak ki a téli sport kedvelői az ablakon, türelmetlenül tekingetnek a közeli hegy felé: a sarokban ott áll a síléc. Az üdülő könyvtárát szívesen látogatják. A reggeli séta és az ebéd között legjobb időtöltés az olvasás. „Teljes gőzzel üzemelnek” Kis és nagy halak Magunk között vagyunk, valljuk be őszintén, hogy a külföldre utazók málháiban rejtező rúd szalámik, tokaji borok, a csencs az idegen városok főterén, mindez eléggé elfogadott. Legfeljebb a Corvin előtt kereskedő külföHHn vagyunk hajlandók megbot- ránkozni, magunkon nem. Csak akkor lepődnek meg hazánkfiai, amikor a bíróság egy-, két-, négyhavi szabadságvesztésre ítél csempészésért — igaz, általában feltételesen. Hiszen becsületes embernek tartják magukat a vádlottak, emellett tanúskodnak kórusban megidézett ismerőseik és munkahelyi főnökségük is. S elhihető, hogy valóban képtelenek lennének a büntetőtörvénykönyv egyéb paragrafusaiba ütköző cselekedetre. A „különben” becsületes emberek csempészügyei halmozódnak a váci járási ügyészségen is. Csehszlovákiából, Lengyelországból, Svédországból hazatérteké, akiknek bőröndjében túl gazdag leletre bukkant a határmenti vám- vizsgálat. B. L. budapesti betanított munkás hatezer forint értékű árut akart becsempészni Csehszlovákiából. M. A., a MALÉV alkalmazottja tízezer forint értékűt Svédországból. T. B., a MOM műszerésze hétezerötszáz forintnyit Lengyelországból. F. I. mészárosmester százihatvanöt méter damasz- tot, ötvenkét lepedőt hozott Lengyelországból, a balmazújvárosi K. J. tizennyolcezer forint értékű árut — többek között hetvennyolc golyóstollat — Svédországból. Az utóbbiakat kivéve, nem nagy esetek — szereplőik „kis halak”, ahogy mondani szokták. Náluk figyelemre méltóbbak azok a folyamatosan üzérkedők, akik még a becsületesség látszatát is nehezen tudják felmutatni. A felsőgödi Hrabovszki János ügyét most vizsgálja a váci rendőrség. Hrabovszki aránylag rövid idő alatt tízszer utazott Csehszlovákiába Az árut munkahelyén, az Egyesült Izzóban értékesítette. A kiépített és folyamatos üzérkedést, mint a tanúvallomásokból kiderül, már a közvélemény is sokkal inkább elA konyhában délelőtt 10 órakor már készítik a szakácsok az ebédet. 30 literes lábasokban fő az ízes ebéd. Felemelgetjük a fedőket: ma darakrémleves, szemes babfőzelék, vagy szalonnás marhasült a menü, aki ezt sem kedveli, annak natúr szelet burgonyával. A harmadik fogás, cseresznyés-, tirolirétes. A jóétvágyról a friss zebegényi levegő gondoskodik. Mérlegre téve a Hiába, ezek a kis rossz régi házak ... Mennyi baj van velük! Egy most rogy- gyant meg éppen, a közepe beomlott. Elnézegetem a házat, egyelőre csak kívülről. Közben hallgatom a kísérőmet, aki ide vezetett. Arról beszél, hogy Cegléden milyen rossz a lakáshelyzet. A város ősi magja — ahogy mondja — még oldalban, magasabban épült, a szegénység aztán mind mélyebben építkezett, vizenyősebb részeken — a rosszabb telkeken. És hogyan építkeztek? Meg kell nézni ezt a beroggyant kis házat; se alap, se tégla a falban, csupa mállóit, agyagos om- ladék — vályog. Ez aztán nem bírja sokáig, különösen ha vizet kap ... Látszólag nincs semmi baja, a ház áll, s lakják. Egyszer azonban ... S ezt már az asszony mondja el, akit bent találok az omlott ház udvarának a végében, egy kis kalibában, ő sorolja el, hogy mi történik egyszer az ilyen kis házban ... — A gyerekkel kint aludtam a konyhában, a férjem éppen szolgálatban volt, amikor egyszer valami zörejt hallottam a szobából. Mindjárt mentem, hogy csak nincs talán egér, de ekkor még nem láttam semmit. Később újra hallottam a zajt, Gondolatok egy derékba tört öreg ház előtt ítéli, mint az egyszeri csempészeket. (Kár, hogy későn, amikor már lebukott a nyerészkedő. Az Egyesült Izzó konyhalányai is előbb rájöhettek volna, hogy Hrabovszki gépkocsijához .jócskán hozzájárult az ő kis pénzük.) Az egykori vevők utólag némi kárörömmel teszik terhelő vallomásukat. Egy másik üzérkedő, a váci Schultz Ferencné még azt a fáradságot sem vette magának, hogy külföldre fáradjon a cuccért. Csupán a budapesti IK- KÁ-ba járt el, oda viszont igen sűrűn. „Szállítóinak” nagy része nyilván kis nyugdíjasokból állt, mint ahogy kisemberek voltak azok is, akiknek árult. Három évig tehette. Egyik lerakatában, a Váci Kötöttárugyárban, megbízottja, Patonai Eva, a gyár dolgozója ennyi idő alatt többek között háromszáz pulóvert adott el. Hja, „ha egy üzlet beindul!” A csempészések felderítésével az Országos Vámügyi és Pénzügyőri Nyomozócsoport, az üzérkedés nyomozásával a rendőrség foglalkozik. Az utazások száma növekedik, s ezzel együtt nő a két szerv munkája is. Helyes, hogy bíróság elé kerülnek a „kis halak” is, és a nagyok is. De úgy véljük, a csempészetet, üzérkedést megelőző és felderítő bűnüldözés akkor válna megnyugtatóan eredményessé, ha e két szerv együttműködése fokozódna. Például arra is kiterjedne a figyelem, ki utazik feltűnően gyakran, külföldre, s valamiképpen arra is — melyik üzemben van sziloninglerakat. Meg arra is — kapásból veszem a példát —, hogy a maszek kötödék kirakatában heverő kilencszázötven forintos mohair pulóvereken nem gazdagodnak-e meg egyesek jogtalanul, hiszen a mohair fonalat sem itthon gyártják. A kooperáltabb felderítés azt is megelőzhetné a jövőben, hogy egy utóbb országos vissz- hangú autócsempész-ügyre ne csak a tizenvalahányadik kocsi eladása után derüljön fény. Mert ha már a kis halak ilyen szépen horogra kerülnek — a nagyok sem maradhatnak ki. Padányi Anna Sakk a társalgóban Szöveg, fotó: Dozvald — Tüdőszűiás — gyógyszerkiállítással egybekötve? Hogyan támadt ez a kitűnő és követésre méltó ötlete? — Őszinte legyek? önzésből! Látva értetlenségemet, Meleghegyi Sándor, az isaszegi művelődési otthon vezetője sietve felvilágosít: — Községünkben február 2-tól 28-ig tart a tüdőszűrés, mégpedig a művelődési otthon nagytermében. Sehogy sem akartam belenyugodni, hogy egy teljes hónapra megszűnjön a kulturális élet a nagyteremben. Törtem a fejem, mit tudnánk pofitálni abból a tényből, hogy egy hónapon belül mintegy hatezer isaszegi lakos fog megfordulni a mű.elődési otthonban, s bi: nyára várakoznia is kell, amíg sorra kerül. így született meg az ötlet: kiállítást kellene rendezni., Csupán azt kellett még eldönteni, milyen témakörből válasszuk a kiállítás anyagát. — így választották — a gyógyszereket. — Igen. Az ötlet megnyerte a községi orvosok, gvó°vszerészek tetszését, s mindjárt felajánlották segítségüket. Győry Sándor vezető ®vó^ szerész vállalta, hosv a megnyitó napján, február hetedikén előadást tart a Madách úti általános iskolában az orvosi ellenőrzés nélkül fogyasztott gyógyszerek ártalmairól, s a házigyógyszertárral kapcsolatos tudnivalókról. Előadás után bemutatjuk A modern ku- ruzslók, és A házipatika cír I egészségügyi ismeretterjesztő filmeket. A tüdőszűrés — és egyben a kiállítás — utolsó narrán pedie egyik községi orvosunk tart előadást, Gyógyszerek a gyógyításban címmel. — Kaphatnánk egy kis „előzetest” a kiállításról? — Szíves...! Mondanivalónkat különböző témák szerint csoportosítjuk, tablók, plakátok, szemléltető eszközök, gyógyszerkészítmények segítségével. Figyelmeztetünk a mértéktelen gyógyszerfogyasztás káros következményeire; bemutatjuk a közhasználatú — fájdalomcsillapító, görcsoldó, nyugtató, stb — gyógyszereket; bemutatunk egy jól felszerelt házipatikát, s azt is, hogyan óvhatjuk meg tőle gyermekeinket; felhívjuk a figyelmet a lejárt határidejű és a romlandó kanalas orvosságok veszélyeire. Mindezzel a célunk nem a gyóeyszerfog’asztás propagálása, hanem ellenkezőleg: visszatartani az embereket az orvosi ellenőrzés nélküli, baráti tanácsokon alapuló gyógyszerszed és töl! ny. é. s újra bementem a szobába. Annyit láttam csak, hogy a mennyezeten itt-ott megrepedt a festék és hull le a földre, de még ekkor sem gyanakodtam különösebben, csak már az ijesztett meg, amikor alulról a padlónál is kidőlt egy óriási vakolatdarab; te jó isten, csak nem dől ránk a ház. Visszamentem a konyhába, bebugyoláltam a kicsit, aztán benéztem még a szobába, ekkor már repedések is voltak. Most már komolyan féltem, felkaptam a kicsit és szaladtam vele az első lakásba. Kérdezik: ki az? Mondom: engedjenek be, mert ránk dőlt a ház. Éjjel 2 volt. Valami tompa puffanást még hallottam. A szomszédék semmit. Először azt mondták, hogy álmodtam az egészet — Korábban soha semmit sem vettek észre a házon? — Semmit, hiszen ez nem is olyan régi ház; vagy harmincéves. Szóval, így történt, s így történik, ahogy Mányi Jó- zsefné elmondta. Egy éjszaka, szépen, csendesen, egy tompa puffanással kimúlt egy öreg — harminc-negyvenévesen is öreg — ceglédi ház. A városi tanács műszaki emberei már reggel ott voltak a romoknál, s megállapították a tényeket; az első lakás is veszélyes, nem szabad benne maradni. Másnap már írás is érkezett a tanácstól — költözzön ki a Mányi-család (tehát a konyhában sem maradhatnak), s hagyja el a lakását az első lakó: Jaczina József is. Eny- nyi az egész. A papíron nincs rajta, hogy hova költözzenek. A tanács egyelőre csak figyelmeztette a lakókat; megtette az elemi hivatali kötelességét. Bemegyek az első lakásba is, mert Jaczina József még mindig ott lakik. A falakat mutatja; hát igen, omlik, omladozik, itt-ott repedések is vannak, ha kienged a fagy, ki tudja... A sarokban ágy vetetlenül; idős, ősz ember fekszik rajta, eltört a lába, begipszelték, most várja a gyógyulást — albérlő a házban... — Keressek lakást! — tűnődik Jaczina József, a főbérlő, aki nyugdíjas, 73 éves, beteges ember. — Hol keressek? — néz rám. — Mondja meg, hogy hol? — Igen, hol? — mondja utána a másik. Nem mondom ki, de arra gondolok, hogy én félnék itt ebben a szobában lakni, s nem is nagyon értem a két öreg nyugalmát. Ügy beszélnek róla, hogy mi lesz, ha kiolvad és esetleg összeomlik az egész ház, mintha az egész üres lenne, s nekik semmi közük sem volna hozzá. Persze várják a segítséget, csak hangosabb kérő szavak nélkül. Az öreg Jaczina bácsinak már azt is mondta valaki, hogy kérje magát szociális otthonba. Minek? — kérdezi — hétszáz forint nyugdíjam van, s elbírom én magam, másnak való az otthon. Nem megy. Vár. A városi tanácsnál az igazgatási osztályvezetőt keresem. Tud az összedőlt ház ügyéről; hogyne a Zalka utcán. Éppen most is arról volt szó — nagy gond, nagyon nagy gond. Mindent megpróbálunk. Semmi kétség, valami megoldás kell. Az osztályvezető gondolkodik, de ismét csak oda kanyarodunk, a ceglédi rossz, elavult porták dolgához. Csakhogy most már adatokat is tudok feljegyezni. Először is; 48 olyan ház áll jelenleg a városban, amelyek megroggyanhatnak, tehát veszélyesek. Van azonban 200 olyan épület, amely éppen csak, hogy lakható. Ezenkívül 80 olyan családot tartanak számon, akik számára lakást kell biztosítani, többségének bírósági végzés alapján. Ez a helyzetkép. Ellenvetésem, hogy persze épülnek is házak. Szó se róla — mondja az osztály- vezető, s így lépünk egyet előre: mi a helyzet az új házakkal, lakásokkal ? Mert valójában ez a döntő — a távlat. Tehát: — Hány lakást adtak át az elmúlt esztendőben? — Mi csak az állami házakat számítjuk, ez több mint hetven — közli az osztályvezető. — Ebből már bizonyára jutott olyanoknak is, akik ezeket a nagyon elavult házakat lakták. — Kevés. Azok számára is kell a lakás, akik kisajátított házban laktak. És itt álljunk meg. Mit jelent ez a kisajátítás? Nem új dolog, legalábbis a fogalom nem új. Általában kijelölnek egy területet, ahová valamit építeni akarnak, s természetes, hogy itt először — ha van egyáltalán valamilyen építmény — bontanak. Szabaddá teszik a területet; ha ház állt ott — kisajátítják és lebontják. Cegléden elég sok házat kisajátítottak, ahogy hallom, van talán 25 is. — Olyan házak is belekerültek a kisajátításba kérem, amelyek még 100 esztendeig is házak maradtak volna. De- hát ez már az építészek dolga. Megérzem az igazgatási osztályvezető szavaiból, hogy a kisajátításokkal nem mindig ért egyet. Különösen, hogy neki fő a feje, mit csináljon a Zalka utcai romos ház lakóival. Az építészek és a városrendezők ugyanis nem mindig erről a pontról indulnak el, hogy a mindennapok pillanataiban. most mi volna éppen a legfontosabb. Távlatokban gondolkoznak, s ezzel többnyire, egyet kiéli érteni... Mégis — anélkül, hogy vitatkozni akarnék: mint általános tanulságot jegyzem meg: nem is csak Ceglédre vonatkozóan — olykor talán hasznosabb volna egy kicsit jobban megalkudni a mával, a mai gondokkal... — Lehet Cegléden olyan helyen építkezni, ahol nem kell kisajátítani, vagy legalábbis kevesebbet kell? — Ezt az építészek tudják — hárítja el az osztályvezető. — A magánvéleményét mondja — kérem. — Az ebben nem döntő, de szerintem lehetne. A műszakiak arra hivatkoznak, hogy olyan helyre építkeznek, ahol megvannak a közművek. Jó. De ez így is költséges. Vegyük csak az épülő új lakótelep esetét: mennyibe került csak a kisajátítás! A háztulajdonosoknak kifizettünk, egészen pontosan megmondom: 1 434 827 forintot. Csak a házakért. Külön számít a költözési s egyéb költség. Elvesztettünk ezenkívül 10 hazat, s utólag adnunk kellett hat lakást. A lakótelep építése rövidesen megkezdődik: ott lesz majd 90 új lakás. De a Zalka utcában most horpadt be a dereka egy kis avult épületnek, s egy család, meg két öreg ott várja, hogy velük mi lesz... És nekik mindenképpen segítség kell. azonnal és halaszthatatlanul . .. Mérlegre téve a jelent és a jövőt: ez a ma gondja a súlyosabb ... Dékiss János Az Egyesült Izzó Gépgyára eszterqályos, marós szakmunkásokat, valamint betanult eszterqályos és marós munkaerőket keres felvételre. Jelentkezés a qyár személyzeti osztályán, szombat kivételével naponta 8 — 14 óráiq. Budapest IV., Sziláqyj u. 26. Rákospalota — ÜJpest vasútállomás mellett
