Pest Megyei Hirlap, 1966. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-13 / 37. szám
Mir mer ki 1966. FEBRUAR 13., VASÄRNAP A célok hű szolgálata Bérrendezési tapasztalatok, tanulságok a Csepel Autógyárban Az elmúlt hetekben kétségtelenül a bérrendezés volt a legfőbb beszédtéma — akárcsak másutt — a Csepel Autógyárban is. Kik kapnak és miért, kérdezték azok, akik figyelmesebben olvasták el a lapok közleményeit a bérintézkedésekről; mennyit kapunk, kérdezték azok, akik — s nem kevesen voltak ilyenek — úgy hitték, valamiféle általános bérkorrekcióra kerül sor. Nem kis gondot okozott ez a gyár társadalmi szervezeteinek s gazdasági vezetőinek: megértetni, hogy nem mindenkit érintenek az intézkedések, s megmagyarázni, hogy akik kapnak, miért kapják a bérjavítást. A mérleg két serpenyője A bérrendezésre fordított ősiszeg hozzávetőleg kétmillióhatszázezer forint; a gyár vezetői — igen helyesen — nemcsak a központilag terven felül biztosított összeget használták itt fel, hanem az évi bérfejlesztési alapot is, s így mód nyílt arra, hogy a bér- korrekció összegszerűen is jelentőssé váljék. A gyár dolgozóinak több mint egyharmada, megközelítően 2700 ember jut pluszjövedelemhez. A gyáregységek nagyfokú önállóságot kaptak e kérdésben. Csak az alapokat szabták meg központilag: a rendezésre fordítÚj, ízléses köntösben a Rétescsárda Falusi — de a városi vendéglőkben, eszpresszókban is szép számmal találunk ízléstelenül kimázolt, csiricsáré színű falakat, ahol a vezetők, felszolgálók büszkén mutatják: íme, haladunk a korral, modem belső környezetet alakítottunk ki vendégeinknek, S ha „modem” belső környezet rikít a vad színektől, a vörös, kék és zöld keretekbe foglalt műanyagburkolat fölött a pasztell alapot dús hengerezés „díszíti”. Van itt tükörplafon, átló, hosszában és keresztben, csak éppen a mértéktartás, a jó ízlés hiányzik. Legfrissebb és követésre méltó jó példaként ajánljuk viszont a vendéglőket festő iparosoknak nézzék meg a most átalakított Rétescsárda belső termeit. Ez csakugyan modem, nem hivalkodó, a legkényesebb ízlést is kielégíti. A festést a MÉSZÖV házi brigádja végezte. Jó lenne, ha ezt az új „stílust” másutt is követnék. — sp — Vezetőfülkét építenek az erőgépekre a Galgamenti Tsz-ben 1966-tól kezdve már csak vezetőfülkével ellátott traktorokat bocsáthat ki a járműipar. Az elkövetkezendő esztendőkben pedig fokozatosan felszereliik védőfülkével a mezőgazdasági üzemek erőgépeit. Túrán a Galgamenti Tsz- ben már hozzá is kezdtek ehhez a munkához — házilag szerelik fel a traktorokra, a vezetőt mostoha időben is megvédő fülkét. A gépműhely készíti ezt el, s erőgépenként legalább 5 ezer forintot takarít meg. Jelenleg az MTZ típusú traktorokat látják el védőfülkével. KŐMŰVESEKET Cs SEGÉDMUNKÁSOKAT FELVESZÜNK állandó munkára isaszeql és monori, valamint Monor környéki munkáinkhoz. Jelentkezés: Monor, Vöröshadsereg központunkban: 8 — 16 q. Monor, Járási Épitőipar. jz. Ajánlat és viták Mint említettük, a gyár egészére vonatkozó intézkedések megtételében nélkülözhetetlen szerepet játszott a pártbizottság és a szakszervezeti bizottság segítsége; nem volt ez másként a gyáregységekben sem. Miután a pártbizottság, a szakszervezet bérbizottsága, majd maga a szakszervezeti bizottság megtárgyalta a tervezetet, a gyáregységek megkapták az ún. ajánlati terveket, s ahogy mondják, „ekkor kezdődött a munka neheze”. Az ajánlati tervekben javaslatok szerepeltek, a különböző szakmákon belül hány fő kapjon bérjavítást a gyáregységben. Pozitív tapasztalat, hogy a gyáregységek döntő többségében — egy-két kivétel volt, itt nem is fogadták el a gyáregység javaslatait, újbóli megtárgyalásra visszaadták — csökkentették az ajánlati tervben szereplő számokat, kevesebb embernek tehát több pénzt oszthattak el. s még inkább hangsúlyossá tehették a korrekció ösztönző-serkentő jellegét Mindez természetesen nem ment simán: a gyáregységekben volt, hogy napokig tartottak a viták, mert azt tartották, hogy jobb ötször is megvitatni, mint egyszer — elrontani. Néhány művezető, üzemvezető volt csupán, aki nem akart „rossz fiú” lenni, s beosztottjait kivétel nélkül javasolta bérrendezésre; meggyőzésük, a bérrendezés céljainak megértetése a sikerrel teljesített feladatok között szerepel. A teendők világossá tevését elősegítette, hogy igen alapos volt az üzemrészek, gyáregységek közötti mérlegelés is. Valóban a munko s a haló forintösszeget, azt a kikötést — amit a kormányrendelet is leszögez —, hogy a bérjavítás mértéke négy százalékon alul nem lehet, s végül — de nem utolsóként, hanem legfőbb elvként — hogy semmiféle egyenlősdire nem kerülhet sor, sőt, éppen a különbségtevés a bérkorrekció fő rendeltetése. Az már most megállapítható, hogy a jól előkészített, s alapossággal bonyolított rendezés valóban hűen szolgálta a kormányrendeletben meghatározott célokat, s ezért a gyár párt- és szakszervezeti bizottságát, illetve munkaügyi osztályát illeti elsősorban elismerés. Bátran és következetesen szembeszálltaik azzal a téves felfogással, hogy mindenkinek kapnia kell, s meggyőzően bizonyitották, melyek azok a területek — elsősorban a forgácsolás — ahol a bér- korrekció a további munka zökkenőmentességének döntő biztosítéka. Nem hallgattak arról sem — bár ennek kimondása nem mindenki előtt népszerű feladat — hogy az j kap, aki jobban dolgozott, többet adott, nagyobb szakmai felkészültségű, begyakorlottsági foka meghaladja az átlagost. A központi irányelvekben meghatározott szakmák alapján — a gyáron belül például az öntők, fémcsiszolók, galvanizálók, de a térmunkások is — 585 fő számított a kiemeltek közé; mivel a gyár összitevékenységét tekintve a forgácsolás döntő tényező, a kiemelt szakmák mellett elsősorban az esztergályosok bérének rendezésére biztosítottak jelentős összeget, s ennek tudható be, hogy megközelítően hatvan százalékuk fizetése növekszik is. Az esztergályosok mellett sor került a forgácsolás más területein is — így például a köszörűsöknél — bérrendezésre. Mindez a mérleg egyik serpenyője. A másik az, hogy a bérkorrekcióval egy időben tudtára adták mindenkinek: növekednek a követelmények, s akárcsak az egész népgazdaságban, a gyárban Is hosszú ideig érvényes elv marad a kiemelkedőbb teljesítmények kellő anyagi elismerése. gyár össztermelésében betöltött szerep szabta meg, hogy az egyik gyáregységben — például a Szerszámgyárban — jelentősebben, míg a másikban — például a Normália- gyárban — kisebb mértékben növekedett az érintettek bére. Ilyen lesz a megye két új kórháza Kétféle hatás A bérrendezés első, s azonnal érezhető hatása az anyagi. A szakmától függően a béremelkedés havonta személyenként 50—200 forintot jelent, sőt, vannak, akiknél ezt az összeget is meghaladja. Az új bérbesorolások névszerinti ellenőrzésével azt is biztosítják, hogy a tévedések, melléfogások, vagy az esetleges kivételezések száma a lehető legkisebb legyen. (így például külön-külön s nagyon alaposan megvizsgálják az ugyan nem nagy számú, de a gyáregységek javaslataiban szereplő, tíz százalékot meghaladó béremeléseket stb.) A személyre szóló új besorolásokat többszörös kontroll után kapják kézhez az érintettek, s e gondossággal nemcsak a reklamációknak veszik elejét, hanem az egész intézkedéssorozat becsületét növelik, még azok szemében is, akiket az nem érintett. A másik, bár nehezebben lemérhető hatás kétségtelenül az erkölcsi. A bérrendezés a nehezebb és a jobb munka megbecsülését növelte, s ugyanakkor bizonyos szakmákat is nagyobb rangra emelt. Ezt az erkölcsi hatást — az anyagiak mellett — hiba lenne figyelmen kívül hagyni, s elhanyagolni a hosszabb távra szóló tervek kimunkálásánál. A bérrendezés ugyanis nemcsak a több területen meglevő munkaerőgondok enyhítéséhez járul hozzá gyáron belül, hanem elősegíti azt is, hogy csökkenjen az elkívánkozók, illetve a kilépők száma, s végső soron még szilárdabb s létszámban is növekvő legyen á törzsgárda. És ezt is célozták végső soron az országosan elhatározott s a Csepel Autógyárban jól végrehajtott intézkedések. Mészáros Ottó Képünkön még csak a makett látható, a Középülettervező Intézet készítette, miután az ugyancsak általa készített tervrajzok alapján eldőlt hogy Pest megye két új kórháza, a ceglédi, meg a váci ikertestvérek lesznek. Kívül teljesen, belül is kisebb eltérésektől eltekintve tökéletes hasonmásai egymásnak. Néhány héten belül Vácott az ÉM 25 sz„ Cegléden a Bács-Kiskun megyei Tanács Építő Vállalata megkezdi az építkezést. A ceglédi kórháznak 1969. szeptember 30-ig, a vácinak valamivel hamarabb, 1969. május közepére kell elkészülnie. Egyik is, másik is mintegy 100 millió forintba kerül, ebből az összegből az építés költsége körülbelül 75, a berendezésé és a felszereléseké pedig 25 millió forintot tesz ki. Az új ceglédi kórház a jelenlegi mögötti területen épül, a váci a várostól keletre, a Kálvária feletti dűlőben, az új kosdi út mellett. Mindkettő 476 ágyas lesz, tehát több ápolásra szorulót fogadhat be, mint a meglevő két régi kórház. A betegszobákat az északkelet—délnyugati hossztengellyel épülő hétemeletes főépületben helyezik el. Emeletenként általában tíz hat-, két egy- és egy kétágyas szoba lesz, összesen 66 ágy lesz, kivéve a harmadik emeletet, ahova a szülészeten az újszülöttek részére alakítanak ki külön helyiségeket, és az orr-fül-gége osztályon, ahol egy hatágyas szoba helyén rendezik be a műtőt. A hetedik emeletre pedig 87 kis ágy kerül, itt lesz a gyermek- és a csecsemőosztály. Ez utóbbiban szobát kapnak a betegek szoptatós anyái is. Az előreugró egyemeletes szárny alagsorában levő gépház gondoskodik az első emeletén levő két sebészeti, egy nőgyógyászati műtő és a szülőszobák légkondicionálásáról. Az emeleten biztosítanak helyet a röntgenosztálynak, a laboratóriumnak és négy egyágyas szobának a súlyosabb műtéten átesett és azután eleinte fokozottabb orvosi megfigyelésre szorulók számára. Ennek a szárnynak a földszintjén külön külső bejárat vezet a véradóállomáshoz. Itt lesz a gyógyszertár is. Mindkettőt egy-egy felvonó köti össze a műtők folyosójával. Jut még hely a földszinten a betegfelvételi helyiségeknek is. Ezekhez az éjszaka kórházba kerülők átmeneti elhelyezésére négy betegágy is tartozik. Az egyemeletes épületrészhez csatlakozó földszintes, a gazdasági szárny, ahol a konyha és étterem helyezkedik el. A hétemeletes épület főbejárata tágas előcsarnokba nyílik, ennek falait piszkei márvány borítja. Az emeletekre márványlépcső vezet, de a forgalom lebonyolítására tulajdonképpen öt betegszállító-, illetve teher- és személyfelvonó szolgál. A földszinten helyezkedik el a fizikoterápiái osztály, valamint az igazgatóság és az adminisztráció irodái. A központi épület három szárnyától távolabb épül a mosodaház. Másik melléképületben, amelyhez a kazánház csatlakozik, lesz a transzformátorállomás, továbbá autógarázs, kerékpártároló és gépkocsikarbantartó műhely is. Külön földszintes házban helyezik el a 16 kétágyas, és nyolc egyágyas szobából álló nővérszállást. A negyven bentlakó ápolónő kényelmét fürdőszobák, teakonyha, étkező- helyiség és társalgó szolgálja. A két új kórház rövid leírásából megállapítható, hogy megyénkben korszerűen épült és felszerelt gyógyintézetek kezdik meg néhány év múlva működésüket. Talán érdekes megemlíteni még, hogy a hétemeletes kórházépület vasbetonszerkezeti vázára előregyártott, gondosan szigetelt parapetfalak kerülnek, a másik két épületszámy és a melléképületek viszont téglaépítmények. Sz. E. Igaza van-e az újságírónak és az ügyésznek? (HOZZÁSZÓLÁS EGY BŰNÜGYHÖZ) A PEST MEGYEI HÍRLAP 1966. január 30-i számában beszámolt két nagykőrösi fiatalember bűnügyéről és arról, hogy a két vádlottat a Nagykőrösi Városi Bíróság súlyos szabadságvesztésre ítélte. A tárgyalást a bíróság nagy nyilvánosság előtt, több száz hallgató jelenlétében tartotta. A két vádlott hosszabb időn keresztül fosztogatta a Nagykőrösi Földművesszövetkezet áruházát és onnan több tízezer forint értékű árut lopott. Ezenkívül más bűncselekményeket is elkövettek. Az ügyész a tárgyaláson vádbeszédében kifejtette, hogy a vádlottak szüleit is felelősség terheli, mert a nevelésükre bízott két fiatalemberre nem ügyeltek kellően. De felelősek azok a budapesti bizományi áruházi dolgozók is, akik a tolvajoktól a lopott holmikat megvásárolták. A tolvajok bőröndszámra hordták egyes budapesti bizományi üzletekbe eladásra a krombi és orkánkabátokat, pulóvereket és vadonatúj cipőket, mégsem tűnt fel senkinek, hogy egyikük személyi igazolványában áruházi eladó foglalkozás van feltüntetve. Hetesi Ferenc Pál „Meddig folytathatták volna?" című cikkében ugyancsak felvetette a szülők és egyes kereskedelmi dolgozók felelősségét. A cikk megjelenése után a Pest megyei Főügyészség névtelen levelet kapott. ÍRÓJA beszámolt arról, hogy részt vett a nagykőrösi tárgyaláson és elolvasta a lapban megjelent cikket is, de azokkal csak részben ért egyet A levélben elmondja, hogy a tv és a rádió is sokat foglalkozik hasonló kérdésekkel s mindig a szülők és mások felelősségét emeli ki, ami azzal a következménnyel járhat, hogy a rossz úton járó fiatalok felmentve érzik magukat és azt gondolhatják, hogy nem ők az igazi bűnösök, hanem a hanyag szülők, vagy mások, akik nem leplezték le kellő időben a bűncselekményt elkövetőket Felveti azt a kérdést is, hogy „a bűnügyben semmi adat nem volt arra, hogy a szülők részt vettek a bűncselekményekben. A két vádlott olyan mélyre süllyedt, annyira kvalifikált bűnözővé vált, hogy nem a két derék és becsületes szülőben, hanem valami másban kell keresni a két fiatalember lezüllésének okát". Azzal sem ért egyet a levélíró, hogy annyit írnak az újságok a fiatalok elkényezte- téséről, „noha meg kell érteni a szülőket, hiszen a fiatalok az életben, a munkahelyükön és máshol, nem egyszer elég rideg bánásmódban részesülnek”. Nézzük ezek után egyenként a felvetett kérdéseket, és azt, hogy igaza van-e a névtelen levélírónak, aki azt állítja, hogy szerinte „nincs igaza a cikk írójának és az ügyésznek”. Helyes-e az, ha a bűncselekményt elkövető fiatalok bűnügyeiben sokat beszélünk akár a szülők, akár mások felelősségéről? És ha erről beszélünk, gondolhat-e valaki arra, hogy akár „felmentjük” a bűncselekményt elkövető fiatalt, akár pedig bűnössége fokát csökkenteni akarjuk? Nem, sem az ügyész, sem az újságíró nem akarta felmenteni a két fosztogatót, és bűnösségük fokát sem akarta aláértékelni, amikor a szülők felelősségét kihangsúlyozta. De nem akarta és nem tette ezt a bíróság sem, hiszen az egyik vádlottat 2 évi és 7 hónapi, a másikat pedig 1 évi és 8 hónapi börtönre ítélte el, ami nem éppen enyhe büntetés. KELL-E A FIATALOK BŰNÖSSÉGE MELLETT a szülők és mások felelősségéről beszélni? Igenis kell, éspedig kihangsúlyozottan kell — ha ez a felelősség fennáll. Nem volna helyes természetesen mindenbe belemagyarázni a szülők és mások felelősségét. Hogy állunk ezzel a felelősséggel ebben a bűnügyben? Elmondom egy ceglédi ügy tanulságát, melyben a szülők felelősségét igazán nem lehet megállapítani. Két ceglédi járásbeli gyerek 12 galambot lopott. Mikor hazafelé tartottak a késő esti órákban, azon kezdtek vitatkozni, hogy hová vigyék a galambokat. Egyik sem vállalta, arra hivatkozással, ha hazavinnék a galambokat, apjuk felelősségre vonná őket. Ezért a lopott madarakat elengedték. Nos, a két nagykőrösi vádlottnak nem kellett a szülők felelősségre vonásától tartania. Bö- röndszámra hordták haza a lopott kabátokat, öltönyöket, cipőket, atyai gépkocsival és motorkerékpárral bonyolították le az éjszakai fuvarokat, hat lopott bőröndöt napokon keresztül tartottak szobájukban, barkácsoló műhelyükben. Magyarán mondva, a kutya sem kérdezte meg őket, hogyan és honnan kerültek elő a bőröndök és mi van bennük, mert a szülők, úgy látszik, „rezervátumnak” tekintették a két gyerek szobáját, műhelyét, ahová nekik betekinteni tilos. És ugyanezt mondhatjuk el arról a budapesti bizományi áruházi dolgozóról, aki a lopott holmit megvásárolta. Hiszen az ügy, mondhatjuk, kiabált; 19 éves fiatalember, kinek személyazonossági igazolványába az van