Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-12 / 9. szám

2 M«T HEGVEI tJűriap 1966. JANUÄR 12.. SZERDA Ma reggel hamvasztja! el Sasztri földi maradványait a Dzsumna folyó partján (Folytatás az 1. oldalról) nyomást nem sikerült megha­tározni, a szívhangok alig hal­latszottak. Az orvos az említett urak segítségével a miniszterelnököt magasan felpolcolt párnákra helyezte és injekciókat adott neki. Három perc múlva Sasztrl elvesztette eszméletét, az érverés megszűnt, a szív­hangok nem hallatszottak, a légzés abbamaradt. 1966. január 11-én, 1 óra 32 perckor beállt a halál. Csugh doktor élesztési kísér­lethez látott: mesterséges lég­zést és közvetlen szívmasszázst alkalmazott. Jermomenko szovjet orvosnő, aki Csugh doktor hívására akkor érke­zett oda, részt vett az éleszté­si kísérletben. Az orvosnő Sasztri miniszterelnököt már halva találta: érverés nem volt, a szívhangok nem hallat­szottak, a légzés megszűnt, corneális reflexek nem mutat­koztak. Mindamellett tovább folytatták az élesztési kísérle­tet a haladéktalanul odaérke­zett Aripov, Gordon, Pavlova, Rahimdzsanov, Turszunho- dzsajeva és XJmidova szovjet orvosprofesszorok segítségé­vel. Közvetlen szívmasszázst alkalmaztak, kétszer egymás után 15 perces időközökben klórkalciumot, andrenalint és glukózét juttattak a szervezet­be, intubációs cső segítségével mesterséges légzést alkalmaz­tak. Mindezek az intézkedé­sek eredménytelenek marad­tak. Tekintettel arra, hogy Saszt­ri miniszterelnök a múltban miokardiális infarktuson esett át, és figyelembe véve a ja­nuár 10-éről 11-re forduló éj­szakán élesen kibontakozott megbetegedés jellegét, feltéte­lezhető, hogy a halál újabb erős mio­kardiális infarktusroham miatt következett be. Kedden délelőtt Szovjet- Üzbegisztán fővárosának re­pülőteréről magasba emelke­dett az a különrepülőgép, amely Sasztri földi maradvá­nyait viszi haza Indiába. Nem sokkal később Koszigin szovjet miniszterelnök is elutazott Űj- Delhibe, hogy részt vehessen a gyászszertartáson. Taskent, amely hétfőn az indiai és pakisztáni veze­tőkkel ünnepelte a Szov­jetunió két déli szomszéd­ja közötti kapcsolatokat rendező közös nyilatkoza­tot. keddre gyászba borult. Ezrek és ezrek sorakoztak fel a repülőtérre vezető úton, hogy elbúcsúzzanak India el­hunyt miniszterelnökétől, aki néhány órával halála előtt ép­pen a szovjet városban érte el pályafutásának egyik legna­gyobb eredményét a taskenti nyilatkozat aláírásával. Az in­diai államférfi zöld-<ehér-na­rancsszínű lepellel, az indiai nemzeti színekkel letakart fe­hér koporsója a gyászoló tö­meg sorfala között, ágyútalpon tette meg az utat Taskent re­pülőterére: a koporsó mögött Ajub Khan és Koszigin szov­jet miniszterelnök haladt. A gyászba borult utcákon lassan és ünnepélyesen haladt a menet, a szovjet hadsereg fúvósze­nekara Chopin Gyászindulóját játszotta. Több mint két óráig tartott, amíg a menet eljutott a repülőtérre. Az elhunyt indiai államférfi ko­porsóját szállító ágyútalp közvetlenül a szovjet kor- njány által rendelkezésre bocsátott különrepülőgép előtt állt meg: itt három nagy koszorút helyeztek a koporsóra, s közben sortűz búcsúztatta az indiai veze­tőt. Ezután a zenekar az indiai, a szovjet, és az üzbég himnuszt játszotta. A koporsót Koszigin szov­jet miniszterelnök, Ajub Khan pakisztáni elnök, Kur- banov, az Üzbég SZSZK Mi­nisztertanácsának elnöke és mások vállukra vették és be­emelték az II—18-as repülő­gépbe. A Sasztri földi maradvá­nyait szállító repülőgép Pakisztán fölött is átre­pült, s útvonala elhaladt a kasmíri hegyek fölött is, majd a síkság felett vezetett, ahol Sasztri szü­letett. A taskenti repülőtérről nem sokkal a Sasztrit szállító kü- löngép után magasba emel­kedett Ajub Khan repülőgé­pe is: őt Koszigin miniszter- elnök búcsúztatta, majd maga is elindult Üj-Delhibe. A Sasztri miniszterelnök földi maradványait szállító szovjet különrepülőgép helyi idő szerint délután fél há­romkor — magyar idő sze­rint délelőtt 10 órakor — szállt le Űj-Delhi repülőte­rén. Ahogy a koporsót lassan lehozták a repülőgép lép­csőjén, a várakozó tömeg­ben sokan sírtak. A repülőtéren Radhakris- nan indiai elnök és Nan- da, az új miniszterelnök fogadta a Sasztri földi maradványait Üj-Delhibe szállító repülőgépet. Jelen voltak az indiai főváros­ban akkreditált összes diplo­máciai képviseletek vezetői. A Sasztri otthonába vezető útvo­nal mentén miliők sorakoztak fel, hogy búcsút vegyenek ve­zetőjüktől. Az elhunyt indiai miniszterelnök holttestét szer­dáig otthonában ravatalozzák fel. Üj-Delhiben közölték, hogy a hindu vallás szertartásai szerint, szerdán reggel ham­vasztják el Sasztri miniszterel­nök földi maradványait a Dzsumna folyó partján, ugyanott, ahol korábban Ma­hatma Ghánái és Dzsavaharlal Nehru földi maradványait hamvasztották el. Az indiai kormány tizenkét- napos hivatalos gyászt rendelt el. Az indiai miniszterelnök búcsúztatásán Koszigin mi­niszterelnök mellett számos más vezető külföldi államférfi is részt vesz. Az Egyesült Ál­lamok elnökét Humphrey alel- nök képviseli.. Az amerikai küldöttség tagja Rusk külügy­miniszter is. Az angol kor­mányt Brown gazdasági mi­niszter, míg a királynőt Mountbatten, Indiai utolsó al- királya képviseld. Egy jüan = tíz mao A Kínai Nemzeti Bank ja­nuár 10-én új 10 jüan-os és 1 mao-s címletű bankjegyeket hozott forgalomba. Egy jüan értéke 10 mao; egy mao-é pe­dig 10 fen. A régi bankjegyek változatlanul forgalomban maradnak. SA.IGOJV Terepátfésülő akció helyett macska-egér harc VARSÓ „Tanulj még egy szakmát" mozgalom Nowa Hután komoly előre­tekintő mozgalom indult a műszaki fejlesztés során bekö­vetkező szakmai zavarok és időleges munkanélküliség le­küzdésére. A „Tanulj még egy szak­mát!" elnevezésű mozgalom­ban több ezren vesznek részt. A Nowa Huta-i kezdeménye­zést most országos méretű mozgalommá szélesítik. HANOI Fogadás a szovjet küldöttség tiszteletére Scserbakov, a Szovjetunió hanoi nagykövete kedden fo­gadást adott a VDK fővárosá­ban tartózkodó szovjet kül­döttség tiszteletére. A fogadá­son jelen volt Ho Si Minh el­nök, Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártjának első tit­kára, Pham Van Dong mi­niszterelnök, ott voltak a párt politikai bizottságának tagjai, miniszterek, a VDK neves közéleti személyiségei és poli­tikusai, a diplomáciai képvise­letek vezetői és újságírók. A szívélyes légkörű fogadá­son Alekszandr Selepin és Pham Van Dong mondott be­szédet. Megnyílt a lagosi értekezlet A Rhodesia ügyében össze­hívott nemzetközösségi érte­kezlet részvevői hétfőn este már együtt voltak Nigéria fő­városában. A 22 brit nemzet- közösségi tagországból csak Ghana és Tanzánia hiányzik. Wilson angol miniszterelnök érkezésekor sajtókonferenciát tartott. Az egyik kérdésre vá­laszolva kijelentette, a brit kormánynak nincs szándékában, hogy Smith-t térdre kényszerítse, hanem, hogy Rhodesiában rendet teremtsen és békés kor­mány álljon az ország élén. Azokról az országokról, ame­lyek Rhodesia miatt megszakí­tották a diplomáciai kapcsola­tokat Angliával, Wilson meg­jegyezte, hogy véleménye sze­rint lépésük meggondolatlan volt. Kedden Lúgosban megkez­dődött a brit nemzetközösségi országoknak értekezlete. A megnyitó ülés elején a részvevők egyperces néma felállással adóztak Sasztri indiai miniszterelnök em­lékének. A nigériai kormány kezde­ményezésére összehívott lagosi értekezleten a rhodesiai kér­dést vitatják meg. Az érte­kezlet zárt ajtók mögött fo­lyik. A dél-vietnami fővárostól mindössze 30 kilométerre to­vább folyik amerikai és ausztráliai egységek „tiszto­gató hadművelete" 8000 fő­nyi katonaság részvételével. Az AP tudósítója megálla­pítja, hogy a nagy felké­szültséggel megindított mű­velet eddig sokkal kevesebb eredményt hozott, mint kez­detben várták. A terepet átfésülő csapa­tok számos föld alatti ala­gútrendszerre bukkantak, azokból azonban a szabad­ságharcosok — akik az ame­rikai hadvezetőség nagyfokú titkolózása ellenére nyilván idejében értesültek a terve­zett akcióról — időben el­távoztak. Csupán helyenként került sor kisebb összecsa­pásokra a partizánok utóvéd­jeivel. Egy amerikai katonai szóvivő szerint több föld alatti alagútban fegyvereket találtak, amelyeket nyilván a partizánok hagytak hátra. Az AP egyik tudósítója, aki részt vesz a Saigon kö­zelében folyó hadműveletek­ben. macska-egér harchoz ha­sonlítja a terepátfésülő ak­ciót. Az előrenyomuló ame­rikai és ausztráliai csapatok elöl a partizánok eltűnnek, később azonban váratla­nul felbukkantak a há­tukban. Előfordult, hogy egy-egy fa­lu kiégett házai közül, ame­lyekben életnek nyoma sem látszott, rálőttek az ameri­kaiakra. COLOMBO Meghosszabbított „tamil“ kijárási tilalom Napi hét órától 12 órára hosszabbították meg Ceylon­ban az éjszakai kijárási tilal­mat, hogy megakadályozzák a tamil nyelv hivatalossá tétele miatt az ország egyes vidé­kein lefolyt zavargások meg­ismétlődését. A hatóságok le­pecsételték a kommunista párt kiadóhivatalát. VARSÓ Megkerült a radioaktív kobaitmérő készülék Megint elloptak egy radio­aktív kobaltmérő készüléket Lengyelországban — jelentette hétfőn este a Magyar Távirati Iroda. Ezúttal a 20 kilogrammos ólomlá­dában elhelyezett készülék a lublini geofizikai kutató- intézet autójából tűnt el. Kedden már meg is találták a lengyel geofizikusok által el­vesztett izotópkészüléket. A geológusok speciális teherautó­jának hátsó tartója kinyílt és a nem szakszerűen lerögzített készülék a rázkódástól kiesett. A készüléket egy másik te­herautó sofőrje találta meg és 20 órán át az ülésen maga mellett tartotta. Bár a készü­lék az alig sérült ólomládában zárva volt, a gépkocsivezetőt szigorú orvosi vizsgálatnak ve­tik alá. TOKIÓ ^ Tűz egy támaszpont tövében Misawa észak-japán város­ban kedden az érős szél tüzet okozott, amelynek következté­ben legalább 150 ház, köztük üzletek, kórházak dőltek rom­ba. Santn Domingo Tüntető sztrájkolok nem tesznek eleget a kormány utasításának, amelynek értel­mében külföldi diplomáciai szolgálatba kellene állniuk. A sztrájkolók hétfőn délelőtt tüntető felvonulást tartottak a főváros üzleti negyedében, ahol amerikai ejtőernyősök fel akarták tartóztatni őket. A tüntetők és az amerikai kato­nák között összetűzésre került sor, egy amerikai ejtőernyős lelőtt egy tüntetőt. Santo Do­mingo több más kerületében is hallatszottak lövöldözések. A dominikai fegyveres erők megerősítették San Isidro-i tá­maszpontjuk őrségét. Garcia Godoy elnök hétfőn sajtóértekezletet tartott, s itt bejelentette, hogy o diplomá­ciai megbízást kapott alkot­mányhű tisztek két-három na­pon belül útnak indulnak állo­máshelyükre. Caamano ezre­des és hivei kijelentették, hogy hajlandók teljesíteni a kor­mány utasításait és elutaznak külföldre, de követelik, hogy a dominikai fegyveres erők tisztjei is ugyanezt tegyék. A város néhány kilométerre fekszik egy amerikai légitá­maszponttól, ahol mintegy ezer amerikai és 200 japán katona állt készenlétben arra az esetre, ha a tűz eléri a tá­maszpontot. A szél irányváltoztatása kö­vetkeztében azonban nem fe­nyegette veszély a támaszpon­tot. Tbiliszi Üzembe helyezték az első metróvonalat A grúz fővárosban, a 800 ezer lakosú Tbilisziben üzem­be helyezték az első metró­vonalat: egy hat állomásból álló négykilométeres szakaszt. Moszkva, Leningrád és Kijev után Tbiliszi a negyedik szov­jet város, ahol földalatti gyors­vasút közlekedik. Javul a zománcedény- ellátás (Folytatás az 1. oldalról) ban ezt egész évben egyenle­tesen elosztva, és nem olyan összetételben kapja a kereskedelem, mint ahogyan a lakosság igényli. Folyamatosan kapható 70 lite­res Lehel-, és Szaratov-hűtő- gép. A szükségesnél kevesebb lesz a 120 literes készülék. A mintegy 162 ezer televízió ele­gendőnek ígérkezik. Főképpen Favorit, Horizont és Sztár ké­szülékeket talál a közönség az üzletekben. Nagyjából elegen­dő lesz a 160 ezer rádió is. A kereskedelem 20 ezer magne­tofont kért; a KGM mindösz- sze 4 és félezret ígér. A hiány enyhítésére tár­gyalnak a baráti orszá­gokkal. örvendetes viszont, hogy évek óta először, kielégítőnek ígérkezik az izzólámpa ellá­tás. Az eddigieknél 7 millió­val többet kap a kereskede­lem a különféle izzókból. Ke­vés lesz az Unipress elektro­mos kávéfőző, nem tudják a hiányt pótolni a szerelési anyagokból, az úgynevezett egészségügyi cikkekből és szerszámokból. Sajnos, lassan már „klasszikus” hiánycikké válnak ugyanúgy mint a la­kat, a zár és a kulcs. A hiány mindössze 7 millió fo­rint, de százezreknek okoz majd bosszúságot ebben az évben is. EMELETÁTEpITES PÁRIZSBAN Az elnök személye nem vál­tozott Franciaországban: ha a sors is úgy akarja, hét esztendeig továbbra is De Gaulle tábornok tartja kezé­ben a kormányrudat. Ez a változatlanság azon­ban mégis jelentős változá­sok egész sorát hozta. Azt Is mondhatnék, hogy a fran­ciaországi „elnöki rendszert” minden emeleten jelentősen átalakították és átfestették — csak éppen a legfelső eme­letet' hagyták érintetlenül... A „második De Gaulle-kor- szak” olyan kormányátalakí­tással indult, amelynek már a statisztikája is jelentős. A ka­binet az eddigi húsz mi­niszter és hat államtitkár helyett tizenhét miniszter­ből és 11 államtitkárból áll. Nem kevesebb, mint kilenc miniszter és államtitkár röp­pent ki a bársonyszékből — s tizenegyen vonultak be a hatalom piros szőnyeges fo­lyosóira. Ezenkívül több mi­niszter úgy cserélt tárcát, hogy azt finom „lefokozás­nak” is lehet minősíteni. Az átalakulás két nagy vesztese Pompidou miniszter- elnök és Giscard d’Est aing, az első. De GauIIe-körszak pénzügy minisztere. Pompidou, aki köztudomás szerint a Rothschild bankház vezér- igazgatói székéből került a hatalomba, túlságosan vilá­gosan példázza a gaulleiz- mus társadalmi tartalmát, s már a választások során is jókora támadási felületet nyújtott. Ugyanakkor * De Gaulle tábornok természetes törekvése, hogy a politikai nyugalom és a folytonos­ság látszatát fenntartsa. Eb­ből a dilemmából második elnöki periódusa kezdetén úgy vágta ki magát, hogy Pompidou miniszterelnök ma­radt ugyan — államminisz­teri minőségben azonban „mellé rendelték” Debrét, aki mór egy ízben De Gaulle miniszterelnöke volt. A vál­tozás különösen azért kí­nos Pompidou számára, mert Debré alá rendeltek szá­mos minisztert és államtit­kárt. megadván azt az exmi- niszterelnöknek azt a jogot is, hogy külön „kis mi­nisztertanácsot” hívjon össze a maga embereiből. Ilyen körülmények között megala­pozottnak tűnnek azok a ré­gebben felbukkant, majd el­hallgatott híresztelések, hogy Pompidout fokozatosan ki­szorítják a hatalomból, s he­lyére még ebben az évben Debré kerül, akit a sajtó máris „dauphin”-nak, trón­örökösnek nevez... Ami a másik vesztest, Gis- card d’Estaing pénzügyminisz­tert illeti — ő kikerült a kor­mányból, méghozzá félreért­hetetlenül a választási ered­mények következtében. Emlé­kezetes, hogy az elnökválasz­tás formai győzelmet, de po­litikai kudarcot hozott De Gaulle számára. „Második menetre” kényszerült és a bal­oldali egységj elöl ttel Mitter- randdal szemben a vártnál lé­nyegesen kevesebb szavazatot szerzett. A tábornok-elnök azt a reális következtetést vonta le, hogy miután számos pozi­tív és józan vonást tartalmazó külpolitikája széles népréte­gek támogatását élvezi — a hibát a belpolitikában, s min­denekelőtt a gazdaságpolitiká­ban kell keresni! A gaz­daságpolitika pedig Giscard d’Estaing kézjegyét viselte, aki Pompidouhoz hasonlóan ugyancsak a francia finánc­tőke legmagasabb régióiból került a kabinetbe. Gazdaság- politikájának lényege az volt, hogy végrehajtotta a mono­poltőkés körök által követelt úgynevezett „stabilizációs A dominikai szakszerveze- | tek hétfőn sztrájkra hívták fel j a dolgozókat, tiltakozásul az l ellen, hogy a hadsereg tisztjei I programot”, amely a terhek dandárját a legszélesebb dol­gozó tömegekre hárította. Ez magától értetődően nem a pénzügyminiszter személyi po­litikája volt — a miniszter azonban így is tehertétellé vált a De GauIIe-kabinet szá­mára és mennie kellett. A változások egy harmadik típusa ugyancsak a választási eredmények következményé­nek tekinthető. Közülük a két legjelentősebb Peyrefitte tájé­koztatásügyi miniszter áthe­lyezése „megbízott miniszter­ként” egy színtelenebb, tudo­mányos kérdésekkel foglalko­zó posztra és Edgar Faure, a De Gaulle előtti Negyedik Köztársaság volt miniszterel­nökének feltűnése a kabinet­ben, a földművelésügyi mi­niszter karosszékében. Az előbbi annak a kudarcnak a beismerését jelenti, amelyet a Gaulle-ista sajtó-, rádió- és tv-irányítás szenvedett a vá­lasztási harc során. A máso­dik pedig annak a törekvés­nek a szimbóluma, amely a franciaországi elnöki rend- .szert „liberálisabbá”, „parla- mentárisabbá” akarja tenni a választótömegek szemében. Erre nagy szükség is van: 1967 tavaszán nemzetgyűlési vá­lasztások lesznek Franciaor­szágban. A kormány mostani „átépítése” már a választási készülődés első szakasza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom