Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

1966. JANUÄB 9, VASÄRNAP 5 Ki akar kacsát és libát hizlalni tömőgéppel ? A nótanáca és az fmsz közös akciója Ikladon Mi tagadás, a baromíitelvá- J sáriás tavaly nem a legjob- v ban sikerűU Ikladon. Szorgal- 5 mázták ugyan a dolgot — de 5 nem volt mit felvásárolni. J Kevés volt a baromfi a falu- $ ban, csak annyi, amennyi a •> lakosság saját részére kellett. $ Amire észbekaptak, >: a keltető állomás már nem ó tudott naposcsibét adni, 1 , í mivel nem jelentették be elő- re a rendelést. Okultak a hibából, és idén ^ mindezt el akarják kerülni. $ Ezért már jóelőre megbeszé- J lést hívnak össze — elgondo- i lásuk szerint legalább nyolc- <i van asszonyt —, akikkel szer- ^ ződést kötnek baromfinevelés- t; re, mert legkevesebb ötezer szárnyast szeretnének eladni. ^ A nőtanács arról is gon- ^ doskodott. hogy tizenöt asszonyból külön liba-ka- csahizlaló csoportot szer­vezzen. A tömőgép segítségével egyenként ötven állatot lehet ellátni. A baromfit és a kuko­ricát az fmsz adja, az asszo­nyok a közös tömőgéppel fog­nak dolgozni. A földművesszövetkezet és a nőtanács terve iránt nagy az érdeklődés, hiszen a szer­ződéses barom fi tartás tisztes­séges jövedelmet jelent Ugyanilyen elgondolások alapján a községben már lét­rehozták a nyúltenyésztő szakcsoportot. TÉLI LEGELŐ. Hó nélküli kemény fagy. A tápiósülyi Virágzó Tsz birkanyája mégis békésen legeL A legelő, a rozsföld. Birkának rozsföidnek egyaránt egészséges Foto: Gábor A megoldás: körze Érdekeltek: Solymár, PÜisszentiván és Piiisvörösrár Lakói EGYRE FELJEBB Régóta megoldatlan, nagy gond a pilisi hegyek alján te­lepült községekben: Solymá­ron, Pilisvörösváron, Pilis- szentivánon az egészséges ivó­vízzel való ellátás. Pilisszent- ivánon például a múlt évben a meglevő vízmű aknájának hozama olyan rohamosan csökkent, hogy veszélyezteti az ellátást A három község körzetében a szükséges meny- nyiségű és megfelelő víz biz­EGYÜTTMŰKÖDÉS Mpnor közelében két ember szorgoskodik az egyik telefon­pózna tövében. Baj van? — kérdezzük. Vonalhiba — mondja Szűcs Sándor DÄV kirendeltségvezető és Várfoki József postai vonalmester. — Kooperáció? — A DÄV és a posta kar­öltve dolgozik. Egymásra va­gyunk utalva. Kölcsönös érde­kük a segítés. Ha valamelyik fél bajt észlel, értesíti a mási­kat is. Ketten gyorsabban is baladunk. Alig telt el másfél óra a megérkezés óta s már újra je­lenthetik: hibátlan a vonal. Gyorsan kell dolgozni, erős a hideg, fázik a kezük. — Szerencsések vagyunk — mondják —, mert most süt a nap, nappal van. Gyakran bi­zony éjnek idején keli ugyan­ilyen munkát, hasonló gyor­san elvégezni. tosítását csak új kutak, víz­nyerő helyek föltárásával lehet megoldani. A regionális ellátás terveit az elmúlt évben egy műszaki dolgozókból, szakem­berekből álló héttagú csoport, önkéntes társadalmi munká­ban elkészítette. Hátra van még a részletes kiviteli ter­vek kidolgozása, ezek nélkül nem kezdődhetnek meg a mun­kálatok. Éppen ezért, a ter­vek elkészítéséhez, a megyei tanács végrehajtó bizottsága, idei első ülésén, 150 ezer fo­rint állami hozzájárulást sza­vazott meg. — Fekete-fehér tejesüve­gek. Hollandiában megkezd­ték újfajta plasztik: tejes- üvegek forgalomba hozatalát. Az új tejesüveg beiül feke­te, kívül fehér. Ez az érdekes színösszeállítás állítólag al­kalmas arra, hogy megőriz­ze a tej C-vitamin tartalmát, amely a fény behatására megsemmisül. Ai új surran tó Miért veri, ha szereti? Felhasadt a szalag Az újságíró tanulsága Foto Gábor jj gazdagodtak az emberek. Gaz­dagodott a szövetkezet is. Huszonnégy betonágyat vettek a kertészetnek, kétszázezer forintért, azután meg harminc fóliás ágyat. Vásároltak egy tápkockagyártó gépet is, s most tervezik a meglevő hét traktor mellé újabb két-há- rom erőgép megvételét. Elégedettek a megtett úttal? Korántsem. — Ma már nem a szerve­zetlenség, a felelőtlenség a mi nagy ellenségünk — mond­ja Sas András —, hanem a víz. A gátakat kellene erősí­teni, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyen pusz­títás. A főkönyvelő ingerült. — December 28-án három- százezer forintot kaptunk a megyei tanácstól, gátépítésre. Azzal a feltétellel, hogy a pén?,t február 28-ig fel kell használnunk. Ez egyszerűen lehetetlen! És ebben tökéletesen igaza van! Nem lehet gátat építeni sem sárban, sem fagyott föl­dön. Ha ezt nem tudták azok, akik a pénzt kiutalták, akkor még mindig intézkedhetnek, hogy legalább a nyárig kapja­nak haladékot a dunabogdá- nyiak a pénz felhasználására. Különben hiába adták, elvász felhasználatlanul! Még csak a tél derekán va­gyunk, de a dunabogdányi emberek ezekben a napokban már a holnapjukat tervezik. A tavaszra, a nyárra gondol­nak. Nyugodtan, bizakodva. És nem alaptalanul. Időben s negyven centi mélyen for­gatták meg földjeik nagy ré­szét. Olyan alapot készítet­tek az idei termésnek, mint eddig még soha. Pi'ukutr Pál REKLÁM Gyerekkorom 6ta szeretek fényképeket nézegetni. istenkém, mindenkinek tou valami gyengéje. Az egyik ember lepkét gyűjt, a másik pórázon vontat, fajtiszta ól­ebét, — én fényképeket néze­getek. Üton-útfélen, ahol érem. A múltkor például egy zug­lói FÉNYSZÖV kirakatát vet­tem szemügyre. Művészeket láttam, minden mennyiség­ben, igazolvány mérettől a sztárfoto-monstrumig. Nincs is ebben semmi kivetni való, hiszen csak a jó bornak nem kell cégér. A színésznek — no meg a FÉNYSZÖV-nek — nem árt egy kis reklám. No, do ilyen?! Nézem a képeket. Az egyik­ről mélyen dekoltált, isme­retlen hölgy mosolyog reám, keble alatt fehér tussal a neve: Tátray Zizi, 18x24 cm. Sos-em láttam ezt a Hátray Zi~ zit, azt sem tudom, milyen műfaj művésze, de ha már kiírták, megnézem magam­nak — gondoltam. Mellette ismerős, markáns férfiarc, nyakkendőjén a felirat: Sin. k ovi te Imre, 30x40 cm. Tő- szomszédságában még na­gyobb kép, alján a nációnál é: Páger Antal, 40x50 cm. És így tovább, egy fénykép, egy silla­busz: Ruttkai Éva, Básti La­jos Tolnay Klári. Gyengébbek kedvéért min­denütt ott a szöveg. Nehogy összetévesszük őket a Zalatnakakucsi SC jégko­rong csapatával. ny. é. I 5 ----------------- egy tízmilli­í | Kilyukadt | méter vastag 1 ----------------- vaslemez. 5 Lám, a vas is! Vagy három $ évig zuhogott rá a kő a nagy J szalagról, hogy azon elcsúszva, J irányt változtasson. Ezért is 5 nevezik surrantónak. Most új $ készül, már körbevágták auto- 5 génnel, kalapáccsal veri le ró- 5 la a revét a Jani. Betölti a ^ esengés-bongás a különben J csendes csarnokot: áll az egyes J és kettes sor a Dunai Cemenfr- | és Mészműben, így jut idő er- í re a kis javításra. $ — Csinálja a füleket, Feri 5 bácsi? $ — Megyek már — mondja a $ megszólított; Feri bácsi, gép­kezelő, a volt kosdi kovács. ^ Magasba emelkedik a teher- í lift. Mikor kinyílik az ajtaja, í betódul a fény, látja az ember íaz egész gyárat a hideg nap- $ sütésben. $ Feri bácsi megfog egy hosz- ^ szú, vékony vasrudat, beszo- ^ rítja a satuba, hogy kihajlítsa k surrantó fülét. Kovács volt k nagyapja is, jól áll a kezé- í ben a kalapács. Hajdanában ^ 300 ló is trappolt a kósdi kö- ^ vés úton, kellett a sok patkó, $ megélt három kovács is. ^ — Most — ver nagyot a vasra ^ —, alig van egypár ló a falu- ^ ban, bejöttem hát a gyárba, ä gépkezelőnek. S; ___________________ a2 | | Már majdnem kész | egyik $ ------------------------------ fül. ^ fürgén jár a kalapács. § — Hallja, Feri bácsi! Szere­^ ti maga a vasat? ^ — Szeriem, persze — üt rá ^ egy jó nagyot. Si — Akkor miért veri? — Olyan az, hogy megkíván­ja. Egybecseng nevetés, kala­pács. — Akárcsak az asszony? — Azt már nem. Jól néz­nék ki, ha a vejem vemé a lá­nyomat. — Jól adta férjhez? — Nem adtam, ment. Melós- hoz. — Talán nem talált király­fira? — Talált volna, ha lett vol­na. Alakul a másik fül. A kőbá­nyára látni innen. Épp azzal van a baj, nincs kő, hát állnak a szalagok. — Gyakran fordul elő ilyen? — Megesik. De ez még a jobbik eset. Tavaly egyszer azért állt a szalag, mert vé­gighasította hosszában egy vasdarab. Sajnálták a hat­forintos embert, hogy nézze, mi keveredik a kőbe. A kár négyszázezer forint lett. — És most? — Most már nem sajnálják. —------------------- arról j Par perc múlva tana­------------------------- kodik Jani és Feri bácsi, hová is illesszék a füleket. Megegyez­nek, s mivel nincs felesleges ember, így ketten fogják meg a 120 kilós vaslemezt, s vi­szik a villanyhegesztőhöz. Vagy kétszáz méter odáig az út, s ha süt is a nap, jó hi­deg van itt a Duna közelében. — Bírja, Feri bácsi? — Te lihegsz jobban, öcsém! — Ez azért van, mert hal­lottam a rádióban, egészséges a friss levegő. Errefelé fehér por hull mindenhová. Félúton arra! szalad egy üres targonca, in- j tenek neki, de nem áll meg aj fiú. • — Jó ember a fiú ... — Miért bántod Jani? Lá-! tód, kisebb nálad! Felvillan az Ívhegesztő,! mire Feri bácsi mondja: visz- szafelé majd könnyebben vi­szik, hiszen lesz hol megfogni azt a dög nehéz vasat. így is van, vidámabban haladnak az ellenúton. — Nagy halom fa­gerenda mellett vezet a be­toncsík. — Jó lenne ez nekem — mondja Jani. — Aztán mire — kérdezi Feri bácsi. — Eladnám. — És mibe kerülne? — Hát ahogy nézem ezt a sok fát. kapnék érte vagy két és fél évet------------------------ helyesel | Hangos zugas | felülről,--------------------------------- megin­dult ismét a csillesor. A sur- rantót gyorsan a helyére te­szik. büszkén pattintja el magától a kődarabokat, ez is szolgál biztos vagy három­négy évet. — Rágyújtunk? — kérdi Feri bácsi, s Jani félé bök egy csomag Kossuthot Eszük ágában sincs, hogy ráfessék a surrantóra: készí­tette „Németh Ferenc ésSzég- ner János”. Ebben tanulságot érez az újságíró, s hogy ezt a riportot mégis aláírja, annak csak az az oka, hadd tudják meg mégis, kivel beszélgettek azon a szerda délelőttön. Benedek B. István ! olcsón cseréltek gazdát az ál- I latok. Ez indította a régi el­nököt arra, hogy minél több I állatot vásároljanak. Sas And­rás hiába figyelmeztette: még a mi állatainknak sincs ele­gendő takarmányuk, nemhogy az újonnan vásároltaknak! Hasztalan volt az intő szó. Nem csoda hát, ha december­re elfogyott már az utolsó szál j takarmány is. Vásárolni kel-! lett, drága pénzért, az ország másik részéről. így kezdték jelentős deficittel már a hat­vanhármas évet. S az adósság tovább nőtt a múló hónapok­kal. Hatvannégy közepén levál­tották a régi vezetőséget. Egye­dül Sas András maradt. Üj elnök jött, Szabó Kálmán, új főagronómus, Kiss Kornél és új főkönyvelő, Almási László. — Nagyon nehéz volt az első fé! esztendő — emlékezik a főkönyvelő. — Olyan pénzügyi zűrzavar ma­radt a régi vezetés után, hogy hetekbe tellett, amíg kibogoz­tuk. A mérleghiány négyszáz­nyolcezer forintra csökkent ebben az esztendőben. A tag­i ság átlagjövedelme tizenkét­ezer forint volt. § Hogy milyen nagy nehéz- 5 ségekbe került túljutni a fe- t jetlenségen, a szervezetlensé- ! gén, arról egyikük sem beszél. 5 Csak annyit jegyez meg a fő- 5 agronómus: ! — Ezért hívtak minket ide... 5 — Azzal átvált az elmúlt esz- i tendőre, amelytől nagyon so- ! kát vártak s nem rajtuk mú- ! lőtt, hogy nem úgy zárhatták 5 az évet, ahogyan azt reálisan i eltervezték. — Az árvíz... az > húzta keresztül a számításai- i kát... ! ötszázötven hold szántóte- ! rületen százszázalékos volt a > kár. Másik kilencven holdon > hatvan százalék. — Pedig ahol aratni tud- ! tunk, 18,7 mázsa volt a búza : átlaga! Elképzelheti, milyen remek esztendőnk lett volna! — jegyzi meg az elnökhelyet­tes. A kertészet is víz alá került. ; A melegházak. — Tudja, mit jelent az, amikor felnőtt népek sírnak? — kérdezi a főagronómus. — ; Az országban harmadikként ^jelentkeztünk a piacon a pa- ^ radicKorminkkal. Nyolcvan ^forintért vettek tőlünk kilóját. ^ Aztán ... — érezni a hangján, ^hogy még most is nehéz ki- ^mondania: — egyik napról a ^ másikra elpusztult mind ... ^ Kétmillió-négyszázezer fo- ^ rint volt a szövetkezet kára. ^ Egymillió-kétszázezret térí- ^ lett meg ebből a biztosító. — ^ Ez az egymillió-kétszázezer fo- fcrint lenne most az aranytar- $ talékuk. Vagy még több i6, § hiszen rekordtermést vár- |tak... S Az árvíz ellenére nincs már mérleghiánya a szövetkezetnek. § Sőt, az egy tagra jutó átlag- § kereset is megemelkedett. Ti- ^ zen ötezer forint. $ És nem csupán egyénileg Fagyos szelek nyargalnak a dunabogdányi határban. A tegnap még sáros-latyakos föl­deket íagypáncél öleli. — Bárcsak hóbunda takar­ná! — sóhajt fel Sas András, az Úttörő Termelőszövetkezet j elnökhelyettese. — Akkor i nyugodtabbak lennénk. : A mag már október köze­! pére a földbe került. Büszkék : is rá a termelőszövetkezet I tagjai. Soha ilyen korán nem j végeztek még az őszi munkák- • kai, mint az alig elmúlt esz- ! xentíőben. Elsők lettek a me- I gyében, harmincezer forint ju­talom ütötte a markukat. Mégsem a jelennel dicsekednek előbb. A múltat emlegetik. — Hatvanháromban még há­rom és fél millió forintos mér­leghiánnyal zártuk az évet — idézi a múltat az elnökhelyet­tes, aztán inkább csak önma­gától kérdezi: — Hogyan is csúsztunk le odáig? Elnökhe­lyettes voltam akkor is — mondja némi önváddal. — Egyedül azonban nem sokat tehettem az elnökünk intézke­dései ellen. A baj már hatvankettőben kezdődött Aszályos év volt, vw///////////////x////////////A'////y//y//

Next

/
Oldalképek
Tartalom