Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-07 / 5. szám

VAROST JELZŐ FÉNYEK Már akkor akartam írni róluk, amikor még nem lát­hattam vasárnap esténként a Cegléd felé közelgő vonat ablakából. Hűvös leheletű tavasz volt még, akkor ke­restem először őket a csu­kott ablakok mögül — hiá­ba. A mezők első szénailla­ta is csalódni csalt a már nyitott ablakokhoz — a vá­rost jelző fények olyan na­gyon elszomorítóan hiányoz­tak a ceglédi éjszakából. Egy napon aztán lapunk hasábjain magunk röppen­tettük fel a hírt arról, hogy megkezdik városunkban is a közvilágítás korszerűsítését. Türelmetlenül figyeltük az „ostornyelek” szerelését a Rákóczi úton, míg végre egyik nyári este kigyúltak a higanygőzlámpák ezen a meg- ifjodni készülő útszakaszon. Aztán nyomukba léptek a többiek, s ma már az éj­szakában közelgő vonat ab­lakából nézve kékezüstben izzó fénypára lebeg az Újjá születő város egy része fe­lett. Ilyenek lehetnek az is­meretlen világűrben millió fényévek távolában úszó fényködök is, melyek új boly­gók születését jelzik a föld lakóinak. (—ez) CEGLÉDI PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEgTe^VÁROSR X. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1966. JANUÁR 7., PÉNTEK Votes tői — u számvetésig Az évi termés ezer tonnái, állatok és gépek a főkönyvi kivonat fehér lapjain Rendkívüli gondok, sűrű munkatempó, váratlan megle­petések időjárásban és ter­méseredményekben: ez jelle­mezte az elmúlt gazdasági évet — vetéstől a számvetésig. Az óév utolsó napjával az élet ugyan nem állt meg, de a gazdasági számvetés szigo­rú határnapul állította min­den emberi tevékenység elé: ami addig történt munkában — az a múlt év javára, ter­A SZÉP RUHA TITKA: ÉRZÉK ÉS FANTÁZIA Január elsejével új gyár­egységgel gazdagodott váro­sunk. A Rendeltruhaipari Vállalat szabászrészlege fu­zionált a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat bu­dapesti, mintegy 600 dolgo­zót foglalkoztató üzemével. A tervek szerint az „össze- költözés”-re január elsején került volna sor, azonban az épület tatarozása — a Gubodi utcai volt Cipőipari Vállalat helyisége — január végén nyer befejezést. Hogyan érinti az új gyáregység létre­hozása a Rendeltruhaipari Vállalatot, — kérdeztük Máté Verát, a vállalat igazgatóját. — Számunkra ez minden­képpen előnyös. Egyrészt, mert a konfekciós szabász­részlegünk nagyobb, korsze­rűbb teremhez jut, másrészt — és ez talán az elsődleges szempont, — hogy a fuzioná­lás kapcsán mi is részesei lehetünk egy negyvenmillió forintos terv végrehajtásá­nak, ugyanis ez az összeg sze­repel az ez évi anyagfelhasz­nálási tervben. Hogyan fogadták a költöz­ködés hírét a szabászok? — Örömmel is, nem is. örömmel, mert ki nem sze­reti a szebbet, korszerűbbet? — de nem könnyű felejteni azt a helyet, ahol hét-nyolc évet eltöltött valaki. Válla­latunktól körülbelül har­mincán mennek át az újte­lepre, s ennek a részlegnek a vezetője Asztalos László '.esz, aki jelenleg is ebben a beosztásban dolgozik. A lete­lepített budapesti üzem 500— 150 munkaerőt hoz magával, ie a távolabbi tervekben — i felfejlesztés során — lehe­tőség nyílik újabb ceglédi munkaerőket is foglalkoztat­ni. Előttem az asztalon divat- ap, s ennek lapozgatása köz­ben teszem fel a kérdést: mi újat hallhatnánk a rendelt -uhák készítésével kapcso­latban? — A iegújabb divatlapok állnak megrendelőink ren­delkezésére. Ezt a divatlapot tornából kaptuk, s az 1966­Szeretett édesanyánk: özv. Vuko- 7ics Józsefné szül s.taudinger Mar­cit elhunyta alkalmából nyilvání- ott részvétekért, a temetésen való •negielenésekért. a sírjára helye­zett koszorúkért rokonaink. isme­rőseink és a Ceglédi Iperitanuló 'skola vezetőcége fogadják hálás z «szünetünket. A gyászoló család os tavasz divatjáról tájékoz­tat bennünket. A Donna Ele- ganti című divatlap — me­rész vonalainak ellenére — már eddig is nagy tetszést aratott megrendelőinknél. Elég gyakran forgolódom a divat világában, s örömmel állapítottam meg, hogy a ceglédi lányok, asszonyok egyszerű, de igen ízléssel vi­selt ruhái nem maradnak el bármely nagyobb városé mellett. — Mi a titka a jól szabott ruháknak? — Titoknak nem titok, de a szabás elsajátítása mellett — a jó szabásznak — ollója mellé bizony még érzék, fantázia is szükséges. Nem egyszer megtörtént, hogy a kiválasztott ruhának fazon­ját, — ismerve a modellt —, a szabász változtatta meg, a megrendelő örömére. es hére — a többi viszont már a következő gazdasági évre számít. — Hol tartanak a zárszá­madások előkészítésében a ceglédi járásban? — kérdez­tük Gaál Lajos járási főköny­velőtől. — Tartjuk az ütemterv szerinti határidőket. A leltározási munkálatok befejezés előtt állnak. A Nemzeti Bank fiókjával ja­nuár 19-én kezdjük meg a helyszíni felülvizsgálásokat. Akkorra elkészülnek a fő­könyvi kivonatok alapján a mérlegek is. Január 26-a kö­rül megkezdjük a zárszám­adások felülvizsgálását is ab­ban a sorrendben, ahogy az egyes termelőszövetkezetek befejezik a munkát. Február 15-ig a legutolsó zárszámadás felülvizsgálata is megtörténik, s utána kezdődnek a tsz-ek- ben a zárszámadási közgyű­lések. Eredmények? — Jóslásokba nem bocsát­kozunk. Amit a várható ered­ményekről elmondhatok — az csupán ennyi: járásunkban vannak egé­szen kiváló eredménnyel záró, de vannak bizony olyan termelőszövetkeze­tek is, melyeknek a mér­lege 'Bem mutat éppen kedvező képet. S az eddigi „éllovas” — a dánszentmiklósi Micsurin? — Ehhez viszont nem kell jósolni: ők a mostani zár­számadáskor is tartják az el­ső helyet. Utolsó kérdésünk: mikor kezdték meg az állóeszközök újraértékelését és hol? — Két bizottság végzi az ál­lóeszközök újraértékelését. El­sőként tegnap a csemői Rákó­czi és a Szabad Föld tsz-ek kerültek sorra a bizottságok munkatervének megfelelően. (fzl) Sürgős elin­tézni valóm volt Csemőben, s „jobb híján” egy Opel Rekordes barátomat kér­tem meg, „ugor­jon” ki velem a faluba. Szép volt az új Opel: egy­szóval jó „összké­pet” mutattunk — így kocsival együtt. Büszkén hátradűlök az ülésen, gyönyör­ködöm a határ­ban, s élvezem az iramot. Az or­szágúton, amed­dig a szem ellát, 6ehol egy lélek, valahol messze előttünk egy-két fekete pont, lo­vaskocsik, me­lyek sietség nél­kül vánszorognak a város felé. Het­KÖD venessel me­gyünk, pár perc múlva célnál is vagyunk. A falu szélén száguldunk már, amikor elénk ke­rül egy idős pa­raszt bácsi. Elsü­vítünk mellette, megijedhetett, mert ahogy hátra­nézek — látom, az öklével fenye­getően integet utánunk. Az integetés ne­kem szólt, mert csak én néztem hátra. Mosolygok magamban. Ez az ember azt hiszi, hogy én már csak ilyen kocsival száguldozok a nagyvilágban, mint e meseautó boldog tulajdo­nosa. Arra gondolok, jó lenne megállni, és megmagya­rázni neki, meny­nyire téved ... és hogy neki ebben a pillanatban is, s alkalmasint máskor is több pénz lehet a zse­bében, mint ne­kem. A pillanatnyi ötlettől elállók. Hiszen tudom, most sem történt más, mint annyi­szor az életben: a látszat színes kö­de borítja a való­ságot. Bár az is igaz, jó volna, ha valami jótékony szél mindig el­fújná az ilyen ködöket. (Cs.—é.) Önmagát is rosszul „adminisztrálta“ Horváth Sándorné, albert- írsai lakos, hosszú éveken át dolgozott a földművesszövet­kezetnél. Mint bolti eladó került a földművesszövetkezeti irodára adminisztrátornak. Az elszámolások módszereiben jártas volt, a 25-ös cukrászda vezetője viszont az ügyvitel­hez nem értett, ezért kérte meg Horváth Sándornét, hogy intézze a cukrászda elszámo­lásait és napi bevételeinek postázását. A cukrászda vezetője meg­bízott Horváthnéban és nem ellenőrizte elszámolásait, sem azt, hogy az átadott összege­ket hiánytalanul befizette-e a postán, a földművesszövet­kezet központjának. Turcsik Lászlóné könyve­lőnek feltűnt, hogy nem a cukrászda bélyegzőjével, ha­nem a földművesszövetkezet központi bélyegzőjével ellá­tott csekklapon, Horváthné írásával, történnek a befizeté­sek. A tablós felhívása alap­ján figyelni kezdték a cuk­rászda elszámolásait, majd egy alkalommal — ellenőrzést tartva — megállapították, hogy Horváth Sándorné a 25-ös cukrászda bélyegzőjével ellá­tott 9000 forintról szóló csek­ket megsemmisítette, és he­lyette a rendelkezésre álló központi irodai csekklapon a központi bélyegzővel ellátott csekken csupán 7500 forintot adott fel a 9000 forint he­lyett. A fegyelmi eljárás során azonnali hatállyal elbocsátot­ták, majd feljelentést tettek ellene. Horváth Sándorné az 1500 forintot megfizette a földművesszövetkezetnek. A Ceglédi Járásbíróság társadal­mi tulajdont károsító sikkasz­tás miatt jogerősen 5 hónapi felfüggesztett börtönre és 400 ,orint pénzmellékbüntetésre ítélte. (— esi) GONDTALAN NAPOK A téli szünidő órái azonban gyorsan rohannak, a meleg szobában felröppenő színes szappanbuborékok is elpattan­nak. A gondtalan napok után kezdődnek a diákok mun­kás hétköznapjai, érdemes hát időnként kézbe venni a tan­könyvet is Tóth István felvétele Magnetofon, lemezjátszó, kistilm és tv az oktatásban 3,4-es félévi tanulmányi átlag az abonyi Gyulai Gaál Miklós iskolában Az idén az általános és kö­zépiskolákban a téli szünet kiadásakor zárták a tanul­mányi félévet. Az abonyi Gyulai Gaál Miklós általá­nos Iskolában is értékelték a tanulók munkáját a peda­gógusok. Finna György igazgató el­mondotta, hogy e félévben 3,4-es iskolai átlagot értek el a tanulók. Nevelők és diákok munkáját könnyítet­te, hogy az oktatást segítő eszközöket: a magnetofont, lemezjátszót, iskolai rövidfil­meket és a televízió iskolai adását sikerült jól haszno­sítani az oktatásban. — Kartársaim nagy része fiatal, kísérletező és szíve­sen keresik az új formá­kat, amelyek eredményeseb­bé tehetik az iskolai mun­kát. A gyerekek kielégítő tanulási és magatartási fe­gyelme is ezt segíti. — Jól kiegészítik az okta­tást a különböző szakkörök, melyekben minden tanuló megtalálhatja az érdeklődé­sének megfelelő elfoglaltsá­got. Közkedvelt a foto-, szín­játszó- és bábszakkör. Kü­lön fiú és leány sportszak­kör működik. Az iskolai foglalkozások gyakorlati ré­szét segíti a háztartási szak­kör — mondotta az igaz­gató. Az iskola zenei tagozata az énekkari munkát nemcsak a nagy énekkarban, hanem az úttörő kamarakórusban is biztosítja. Jó az együttmű­ködésük a zeneiskolával, min­den évben — így az idén is — a nyári szünidő előtt hangversenyt adnak, s Kal­már Mária tanárnő vezeté­sével már készülnek is erre. Az iskolai könyvtár for­galma kielégítő. A kötelező olvasmányokon kívül a ki­sebbek mesekönyveket, a na­gyobbak elsősorban útleírá­sokat kölcsönöznek szívesen. Sok tanuló tagja a községi könyvtárnak. Az évenkénti felszabadulási pályázatok el­készítéséhez önálló kutatás­sal itt is gyűjtenek anyagot. Most, a szünet napjaiban, a napközi otthonban elsősor­ban kötetlen foglalkozása­kor vesznek részt a gyere­kek. Nézik a televízió ifjú­sági műsorait, játszanak és diafilmvetítést tartanak szá­mukra. — Kipihenten kezd hetik a második félév mun­káját. — t — Id. Kernaes János szeretett jó ■rjem édesapánk és nagyapánk •lhunyta alkalmából nyilvánított iszvéteket. a temetésen való meg- elenért és a sírjára helyezett kö­tőtűkén ezúton mondunk hálás üszőne'et rokonainknak és jő • iratainknak özv id. Kernács Jánosné és a gyászoló család Hálás köszönetéi mondunk roko­tainknak. jó ismerőseinknek, jó zomszédainknak, a Vörös Csillag 'sz vezetőségének és tagságának, akik id. Uani István temetésén negielentek részvétüket nyilváni- o'ták. sírjára koszorút, virágot 'élvezték. A gyászoló család MÉHFEJOGEP Különböző reumatikus be­tegségeket „népiesen” gyó­gyítottak, sőt gyógyítanak ma is méhszúrással. Kétség­telen, hogy a méhszúrás — a szervezetbe juttatott méh- méreg következtében — bi­zonyos esetekben gyógyító hatású lehet. Éppen ezért természetes, hogy a gyógyá­szatban, és így a gyógyszer- gyártásiján is, egyre na­gyobb kereslet mutatkozik a méhméreg, illetve a méhmé- regkészítmények iránt. De mérget nyerni a méhekből nem egyszerű feladat. Az ingerült méh ugyan köny- nyen szúr, de fullánkját nem tudja visszahúzni sem az ember bőréből, sem egyéb anyagokból, és igy a pot- rohának hátsó része kisza­kad és az állat elpusztul. Ilyen módon méhmérgel nyerni nagyon költséges el­járás — hiszen méhek mil­lióit kell elpusztítani ah­hoz, hogy számottevő meny- nyiséghez jussunk. g Hosszan tartó kutatómun­kával sikerült egy „méhfe- jőgépet” konstruálni. A „fe­jőgép” lényegében üvegle­mez, amelyre vékony drót­háló feszül. Erre helyezik az állatokat és elektromos sok­kal késztetik őket arra, hogy mérgüket kifecskendez­zék. Értesítés! Értesítem rokonaimat és ismerőseimet, hogy házcsere folytán lakást változtattam Uj cí­mem: Beloiannisz utca 31. G. Bíró György. Ezúton búcsúzom a régi körzetemben lakó kedves egyének­től és e helyen üdvözlöm nagyra- becsült új szomszédaimat. G. Biró György Cegléd. Beloiannisz utca 31. hogy nem történt még va­lami baj. Eltörhette volna lábát a jószág. Felfordulha­tott volna a kocsi, és még embert is maga alátemethe­tett volna. — És miért a mi dolgunk ez? — Csináltassa meg a... A KÁTYÚ — Ehhez nekünk semmi kö­zünk! Elsőnek az öreg Kardos je­lentkezett: — Kapunk szer­számot? — Lesz lapát, ásó, csákány — nyugtatta meg a brigád­vezető. Mécs Jóska egy szót sem szólt, csak feltartotta a jobb kezét, annak jeléül, hogy ő is megy. A többiek egymásután bólintottak. Molnár Miska karomfogta Barkót, így indul­tak el mind a heten. A raktárajtóban csomóban a szerszámok. A brigádtagok libasorban vonultak végig az úton. Igazat mondott a bri­gádvezető. Két kutya is könnyen elfért volna a ká­tyúban. Frissen megmarkolták a szerszám nyelét. Az út szé­léről hányták a földet. Ket­ten igazították, még arra is akadt emberük, hogy gondo­san legázolják az odaszórt földet. Már az út szélén támasz­tották a szerszámnyelet, ami­kor a sarkon táblás kocsi fordult be az utcába. Nyög­tek a kerekek a negyven mázsa brikett alatt. A ko­csis egy szuszra megállí­totta a lovakat. Lelépett a kocsiról és közelebb bakta tott. — Csak azon a kátyún ke­resztül vergődjek. .. A kátyú azonban már nem volt ott. S ahogy job­ban körülnézett, meglátta az utca végén távolodó lapá t os embereket. — Végre, hogy eszükbe ju­tott ... — mormogta fél­hangosan. A mondatot nem fejezte be. így nem tudni, kikre értette. (rossi) Pontosan két órakor meg­szólalt a gyár dudája. Utá­na a hangszóró megköszö­rülte a torkát, és az öreg Barkó kétszer egymásután bemondta a mikrofonba: — Felkérem a Barátság brigád tagjait, maradjanak a helyültön. A műhelyekben nagy volt a nyüzsgés. A váltás átvette a gépeket. A transzmisszió­kon fürgén rohangáltak a szíjak. Barkó, a brigádvezető, siet­ve érkezett. — Emberek, lenne egy fél órára való munkánk! Jöt­tök? — Most? Két órakor, fa­ter? — Az ember örül, ha ha­zamehet. — A gyomrom majd ki­esik az éhségtől. Barkó minden ellenvetésre tudott valami okosat mon­dani. A legnyomósabb érve az volt, hogy a Szőlő utcá­ban az úttesten akkora ká- ty' éktelenkedik, mint egy ku 'ekvés. A legközelebbi villany lámpa fénye sem vi­lágít oda. Valóságos csoda,

Next

/
Oldalképek
Tartalom