Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-07 / 5. szám
MEGYEI mjrkm 1966. JANUÁR 7., FENTEK Tapasztalatcsere négy országban A Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz Ceglédi úti autószerviz részlegének udvarán minden helyet a javításra váró autók foglalnak eL A műhelyekben is autó autó mellett. Serényen dolgoznak. — A városban elszaporodott kontárok miatt érezhető-e a munkahiány? — Mi nem érezzük, mert külföldi kocsikat nem javítanak a kontárok. Van munkánk elég, sőt már csak egyhetes előzetes bejelentésre fogadjuk a kocsikat. így is naponta átlag 16 autó fut át a szervizen, mindegyiknél van futó javítás — mondja Zuhany i Miklós telepvezető. — A szokott anyag- és alkatrészhiány? — Hát ezzel aztán sok bajunk van! Egy autónk megszakítás nélkül, állandóan az országot járja. Felkeresi az AUTOKER szaküzleteit a hiányzó anyag és alkatrészek felkutatására. — Van legalább eredménye? — Csurran-cseppen, de a munka azért sohasem állt meg. — Milyen alkatrészekben mutatkozik a legnagyobb hiány? — Gépkocsi futó alkatrészekből. Például elsőmenetes csapszegefc stb. — Ezt a sok javítást hány ember végzi? — Tizenöt szakmunkás és tíz ipari tanuló. Mind nagyon jól dolgoznak. Jó munkájú- kát már többször kaptak pénzjutalmait. — Hol szerezték a dolgo-f- Javítás: minden márkában -)- Általános tünet az anyaghiány -f- A külföldi gyárak elégedettek zók a szakmai képzettségüket? — Szakembereink állam- kölitségen, felváltva három- négy hetet töltenek évente különböző külföldi autógyárakban, hogy a szükséges gyakorlatot megszerezhessék. Csehszlovákiában a Skoda gyáriban tanulnak; a Wartburg, Trabant , Robur gyártmányú kocsikkal az NDK-ban ismerkednek, illetve azok javítási munkálatait figyelik ott meg. Lengyelországba Warszawa, Jugoszláviába pedig a Zasztava kocsik miatt megyünk. A külföldi gyárak pedig ellenőröket küldenek hozzánk. A sok jegyzőkönyv — amely dicsérő — azt bizonyítja, hogy munkánkkal meg vannak elégedve. — Gyakran érkeznek külföldi kocsik? — Nyáron nagyon sok, de télen sincs panaszunk. — Hogy oldják meg a nyelvi nehézségeket? — Nincs ezzel sem gondunk, mert van, aki németül beszél, s a szláv nyelveknek is akadnak művelői, így aztán mindig szót értiünk. (fehér) Növekszik a vidék gyógyszerfogyasztása 3 milliárd értékért 350 millió Nemrég történt meg az az eset, hogy amerikai házaspárt egy budapesti család látott vendégül. Talán véletlen, hogy a vendégek és vendéglátók egyaránt tízéves gyereke, egyszerre betegedett meg. A külföldiek magánorvost hívtak, aki torokgyulladást állapított meg, gyógyszerként vegacillint és kalmopirint írt fel. Ugyanez volt az SZTK gyermekorvos diagnózisa is, aki hasonló gyógyszereket rendelt. A különbség azonhan az volt, hogy míg Az új esztendő filmjeiből run. Egy orvosnő életéről szól a Hívás a 03-on című magyarul beszélő szovjet film a külföldi család 60 forint honoráriumot és körülbelül ugyanennyi gyógyszerköltséget fizetett, addig a magyar kisgyerek gyógyítására csak 6 forintot — gyógyszerköltséget — kellett fordítani. Ezt a képet igazolja az a tájékoztatás is, amelyet Lázár Jenőtől, az Egészségügyi Minisztérium gyógyszerészeti és műszerügyi főigazgatóságának főosztályvezetőjétől kaptunk. A második ötéves tervben így alakult a hazai gyógyszerfogyasztás: míg 1960-ban 1870 millió forintot költöttek gyógyszerekre, addig ez az összeg 1965-re 3 milliárd forintra emelkedett. Az adatokból látható az is, hogy öt év alatt a budapesti lakosok gyógyszerfogyasztása 40,5 százalékkal, a vidékieké viszont 70 százalékkal emelkedetté Az 1965-ös gyógyszerellátást tekintve a 3 milliárdos összforgalomból közel 650 millió forint értékű gyógyszert a kórházak használtak fel, ahol ezt a juttatást térítés- mentesen kapják a betegek. A gyógyszertári forgalom nagy részét a kedvezményes SZTK-receptek tették ki, s így a fenti adatokat is figyelembe véve csak mintegy 350 millió forintot kellett a lakosságnak kiadni a 3 milliárdos értékű gyógyszer ellenszolgáltatásaként. Lépést tart a fejlődéssel az új gyógyszerek kutatása is. Öt év alatt a hazai gyógyszertárak 110 féle új készítményt hoztak forgalomba, ami azt jelenti, hogy a jelenleg kapható gyógyszerek közül minden ötödik gyártmány új kutatási eredményt jelent. A mostani kutatások célja: a daganatellenes (például rák), valamint az antibiotikumos, a szívet és a tbc-t gyógyító szerek keresése. B. I. Csak neked a címe a rövidesen bemutatásra kerülő színes angol zenés-táncos filmnek Felújítják a neves amerikai zeneszerző, Gershwin életéről készült Kék rapszódia című amerikai filmet Gardénia újdonság BOBINETTE A győri Gardénia Csipkefüggönygyárban a múlt évben kezdték meg a kísérletezést színes fonalakból készülő, modern mintájú függönyök készítésére. A Bobinette nevű függönyök készítésével az egyre gyorsabb ütemben fejlődő lakáskultúrát, az exportra készülő gyártmányok választékát kívánja fejleszteni és bővíteni a gyár. A különböző színű fonalból mintázott függönyök nemcsak finomságukkal szárnyalják túl az eddig festéssel készített függönyöket, hanem azzal is, hogy tartósabbak. Az új függönyök első mintái a napokban készültek el a külkereskedelem számára. A külföldi igények kielégítésén kívül gyártanak majd Bobinette függönyt a hazai vásárlók részére is. S ötét arccal ment haza délután az asszony. Le se vette a kabátját, csak leült c i.ütiKecllira — szokatlan volt, a gyerekek ijedten nézték. Az emDer is otthon volt már, a kályhával vacakolt, morgott, hogy majdnem elaludt a tűz, mire hazaért, tehetett volna rá több szenet az asszony. — Kórházba kell mennem... — csattant fel a hang válaszként — és akkor te ... — A fene... — nézett fel az ember, megnézte jól a kabátban ülő asszonyt, de az első gondolata az volt, mit csinál akkor ő a két gyerekkel. líetiküljéből fehér cédulákat szedett elő az asszony, a gyerekek akkorra már kiszaladtak a konyhából, valami kutyát kergettek a ház előtt sikongva. Silabizálták a latin betűket, sehogyse tudtak eligazodni rajta, s az ember még mindig azon töprengett, mi lesz ittnon, mit csinál a gyerekekkel s csak aztán jutott eszébe: — Mit mond, mi bajod? — Nem tudja... — vékonyodott el most az asszony hangja, mert tulajdonképpen nagy meg volt ijedve, azt hitte, csak egy kis fájás az egész, orvoshoz is azért ment, hogy hátha kap betegállományt, itthon lehetne pár napig. — Mi lesz a gyerekekkel? — mondta ki most már az ember hangosan is a gondolatot s az asszony — mint aki legalább ezt az egyetlen dolgot elintézte magában, azonnal felelt: — Jolán biztosan elvállalja... Jolán az unokanővére volt az embernek, nagy hangú, de jó szívű, ha megkérik, nem mond nemet. Az ember ettől mindjárt megkönnyebbült, ha a gyerekekre nincs gond, ő maga el lesz, nem nagy igényű, ke- nyéren-szalonnán is megél, legalább eszébe jut, ami már régen volt — a legényélete. Mennyi szalonnát megevett ő akkor nagyúristen és milyen jól esett. Éjjel sokáig forgolódott az asszony, nyitott szemmel feküdt az ágyban, az ember horkolt, fáradt, nehéz munkát vegez a gyárban. — Valami hálóingféle kellene — ezen töprengett az asszony — meg papucs is, szerencsére a matlasszé pongyoláját egyszer se vette elő, mióta Erzsiké megszületett, valahogy érezte, hogy szüksége lesz rá, most jó lesz. Az ócska fekete szandálcipőt nem viheti magával, pesti kórház, nagyságák lesznek ott biztosan, kikent nők, hát legalább egy jó hálóing és papucs kell. Pedig a pénz is kell most nagyon, halványan érezte, hogy az ember kezében nem lesz az jó helyen, de másként nem lehet, itthon kell hagyni sorsára bízva, azt a keveset, ami van. 0 másnap elég hamar eltelt. A gyerekeket babusgatta, azok már türelmetlenül toporzékoltak a konyhában és nem értették az anyjuk szokatlan viselkedését, hogy a fejüket a melléhez szorítja. Furcsa volt nagyon a simogatás. Rendet rakott a szekrényben, kimosta a szennyest, holott a fájások előjöttek megint. Az ember is csendes volt délután, borszag nem érzett rajta, mikor hazajött, valamit fabrikált a sarokban. Most pedig valahogy kívánta, hogy morogjon, mint szokása. Tegyen úgy, mint máskor, mert így olyan, mintha máris temetné, mintha haldokló mellett járna-kelne — talán azt is hiszi — tör fel benne a kétségbeesés, talán már arra gondol. Olyan jónak tűnt most ez az otthon, olyan szépnek az udvar, olyan kedvesnek a szomszédasszony, aki átjött egy percre, aztán Jolán is jött a gyerekekért — hangos sírással búcsúztatta őket, pedig nem szokása még akkor sem, ha az embernek olykor eljár a keze. Úgy gondolt most a kórházra, mint valami ijesztő állatra, amely tátott szájjal vár rá, bekapja, elnyeli, eltünteti. Kofferja már becsomagolva. Az ember utolsó percben még belecsúsztatott valamit. Később megnézte, egy átlátszó fésű volt. Elérzé- kenyült. Mostanában veszekedtek ugyan, goromba is A kórház volt hozzá az ember, igaz neki is túl nagy szája volt, de mégiscsak gondol rá, fésűt vett neki, nem kell azt az ócskát vinnie, ami van. — Aztán vigyázz — így búcsúzott az ember, meg is csókolta, valami furcsa fény villant a szemében, nem is fény volt, köd volt inkább — mégiscsak nyolc év, s ha bajok között is, de nagy idő.----- portás, a kórházi, barátságtalanul nézett rá nagy bajúsza mögül, de az orvos, aki a cédulákat átvette, mosolygott és azt mondta, nem lesz semmi baj. Jó szagú volt az orvos, fehér köpenye vakító és az ápolónő is, a fehér fityulás, szép arcú. A felvételi irodára küldték, onnan pedig az emeletre: 256-os szoba. B ement s tisztességesen köszönt, de csak egy valaki válaszolt, a többiek talán aludtak. Az az egy idősebb asz- szony volt már, fehér koszorúban a haja, az inge is fehér, nyögdécselt kicsit — Úgy fogjuk hívni magát ezentúl: hármasba — ezt mondta az ápolónő s fogast adott, arra rakja a ruháját. Eddig Baiognénak vagy Bözsinek hívták, most hármaska lesz. Furcsa. Sóhajtott, vetkőzni kezdett, a szekrényajtó mögé húzódva. Delet harangoztak éppen, mikor magára húzta a takarót. Az jutott eszébe, hogy egy órával ezelőtt még ott baktatott az utcai tömegben, ki hitte volna róla, hogy kórházi beteg lesz belőle hamarosan. Régen volt, nagyon régen, amikor ő délidében feküdt, náthával mindig talpon tudott maradni a nagyobb baj meg szerencsésen elkerülte. Ebédre vékony levest hoztak meg valami krumplifélét, éhes volt, mind megette. Figyelte, hogy a többiek alig kanalaznak. De mikor elvitték a tányérokat, a fiókot kezdték huzigálni, papírokat zörgettek. A fehér koszorús nénin kívül két fiatalasszony volt a szobában és egy egészen fiatal lányféle. Az ebéd utáni csendben faggatni kezdték, honnan jött s mi a baja. Ahogy elkezdte panaszolni a sajgásait azonnal megértették egymást. A fehér koszorús néni narancsot eszegetett — neki könnyű — mondták a többiek irigykedve — ő már kéthetes operált, neki már mindent szabad. Rögtön el is mesélte a néni — egy gerezd naranccsal kínálta közben az asszonyt —, hogy az altatóinjekcióra még emlékszik, de másra semmire sem, Késeibb újból bejött a szemüveges ápolónő, aztán az orvos — ugyanaz a jó szagú, aki lent fogadta. Megálltak az ágyánál, beszéltek valamit, de abból sem értett. Aztán injekcióstűt szúrtak belé, fájt, de örült is, hogy már gyógyítani kezdik, hogy a többiek látják: vele foglalkoznak. Este, láimpaoltás után sokáig beszélgettek, az asszony szokatlanul közlékeny lett, mesélt a gyerekeiről, a férjéről — elfeledve a mostani éveket, csak az első időszakbeli férjéről beszélt — s hallgatta, hogy a többiek mit mesélnek, az, akit másnap operáltak, csendes volt, de a másik, az nagyon kedves és vicces, nagyon mulatságos eseteket mesélt. Éjszaka többször felébredt, nem tudta, hol van, miért világít egy homályos lámpa az ajtó felett, a fehérkoszorús néni nyögdécselt egy kicsit s hajnalban nagyhangú, kövér ápolónő jött a szemüveges helyett, friss levegőt hozott magával és hőmérőket. V asárnap meglátogatta a férje. Óvatosan lépett be a terembe, szemmel láthatóan meghatódva a helytől, olyan suttogva beszélt, mint a templomban. A gyerekeket nem hozta, sokba került volna és azt mondják, úgy sem jöhettek volna fel. Viszont hozott húslevest és narancsot. A levest Jolán küldi, de a narancsot ő vásárolta és téliszalámit is vett — ügyetlenül helyezte el a csomagokat a szekrényen, egy újságot is hozott, Népsportot. Az asszony jókedvű volt az ajándékoktól, csillogott a szeme, az orvos azt mondta neki, hogy nem kell megoperálni, néhány injekciót kap majd, gyógyszert, pihentetik és mehet haza. Egy hét legfeljebb — így mondta az orvos — egy hét múlva otthon lehet. Az ember nem sokat beszélt, nézte az asszonyt elfogultan, egyszer megsimogatta a kezét is — hiányzol ám... Jó volt. Minden nagyon jó volt. A fehénkoszorús később, látogatás után megdicsérte, hogy milyen jó kinézésű ura van — ha megborotválkozik, fehér inget vesz, egészen olyan, mint nyolc évvel ezelőtt ... ö naranccsal kínálta a társaságot, még a leány is elfogadta egy kis nógatásra, pedig az nem sokat szól, mindig úgy tesz, mintha nem hallaná, nem figyelné, amit beszélgetnek. Fáradtan dőlt hátra a párnán — már egészein elkényel- mesedtem.— gondolta — már úgy tudok feküdni, mint egy nagybeteg. Fejére tette a fülhallgatót, jó meleg volt a kórteremben, odakinn — azt mondta az ura — hűvös szél fúj, talán hó is lesz, de a gyerekek nem náthásak és csókoltatják. — Hármaska egészen csinos lett — mondta a szemüveges ápoionő, mikor beadta az injekciót, egyáltalán nem fájt már, a szúrást sem érezte. Ettől kezdve egy szalaggal hátrakötötte a haját, hogy ne legyen olyan kócos s a matlasszé pongyolában többször végigsétált a folyosón, le is ült a padra, nézegetett. C sütörtököm a jó szagú orvos vállára tette a kezét — holnap mondta — elengedjük ... Irigyelték. — Jó magának — mondta a fehérkoszorús —, de jó a hánmaskának, mehet, de mi, ki tudja még ... Utoljára látta égni a homályos lámpát éjjel, egész jól tudott aludni tőle, utoljára hő- mérőzött — láza sohasem volt, de azért kötelességtudóan mérte, mint aki tudja, hogy ez itt kell. Mindenkit átölelt — amikor búcsúzott — az orvosnak száz forintot csúsztatott a zsebébe, a szemüveges ápolónőnek —, mert azt kedvelte a legjobban — egy húszast. így kell, ezt tudta. — Ne mondja — figyelmeztették —, hogy viszontlátásra, csak azt, hogy minden jót... — Isten őrizz — nevetett — isten őrizz, hogy itt lássuk viszont egymást... És ment a kofferral boldogan. Az ember nem volt még otthon — gondolta, elszalad a gyerekekért. Mikor hazaértek, együtt — Jolánnal beszélgetett kicsit, mesélt a kórházéletről — az ember a kályhával vacakolt és morgott — Begyújthattál volna, mielőtt elmégy... Mintha megszúrták volna, úgy érezte, mintha hideg vízzel öntötték volna le, megke seredett benne minden. Csen desen mondta: — Szerbusz... — Azóta alig ettem meleg ételt... Hozzáfogott a krumplipap rikáshoz, mert az hamar megy. A gyerekek zsibongtak. Erzsiké sírni kezdet! — mindent elvesz — hüppög te — ez a Józsi mindent el szed tőlem ... Az ember vacsora utál azonnal lefeküdt — kutyáié, radt vagyok, megállásom nem volt odabenn egész nap ... Ö még mosogatott, aztán a órára nézett. Nyolc. Ilyenk' rádiót hallgatott vagy beszé’ gettek Kilenckor oltotta! addig olvasgatott is; újságol A fehér koszorús, az Eta nén. mindig kölcsönadta. orkolt az ember, miko lefeküdt, akkor jutó' eszébe, hogy semrz sincs, semmi sincs itthon amit reggelire pakolhatna n< ki. Elfeledkezett a vásárlás ról. És hogy pénz van-e, az! elő se merte hozni, s hogy h nincs, kitől szereznek húszon hetedikéig — talán Jolán ac az megérti ... Aludni akart, de nem tudott. Felnézett, az ajtó föle nem égett a lámpa. Ég' könnycsepp pergett végig az arcán. Az a lámpa — mos érezte csak — nagyon soká: fog hiányozni ”eki. Benüe Ibolya
