Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

t»S8. JANUÁR 1., SZOMBAT 5 FINÁLÉ-1965 Mibe kerül egy magyar film? ÉV VÉG! LÁTOGATÁS A FILMGYÁRBAN Sailvesateri ajándékhíÍB — #>£r*óIt'nttr fejjel lefelé ff esés öltöaó férfiaknak, nőknek ? veszten határidő helyett már — Es most a kanyar után tessék jól odafigyelni... Az enyhe útfordulót lezáró "kis épület mögött állvány- erdő koszorúzta újdomat-új Ááz. i — Ez a szilveszteri aján­Szeretet volt-gáz nem Az ÁFOR és a Pest me­gyei Kiskereskedelmi Vál­lalat szerencsétlen koope­rációjának egyenes követ­kezményeként Gyömrő, Üllő, Sülysáp, Maglód, Mende és Péteri községek lakosai nyolcvan . palack butángázt tehettek a kará­csonyfa alá. A nyolcvan palackra volt kétszáz igénylő, így „palacktala- nul” nézhetett az ünnepek elé százhúsz család. Ahhoz képest, hogy gáz­palack végre megszűnt hiánycikk lenni, úgy tűnik, hogy az AFOR nem volt bőkezű az ajándékozás ün­nepén. De ha jobban utá­nanézünk, kiderül, hogy az ÁFOR leszállította volna a megígért palackokat, csak a kooperáló cég, a Pest megyei Kiskereske­delmi Vállalat szállítóesz­köz szűkében volt, ezért nem vállalkozott a kért palackmennyiség időbeni elszállítására. Az természe­tes, hogy az ünnepek előtt sok munkája van a Kiske­reskedelmi Vállalatnak, de az is természetes, hogy — szintén az ünnepek előtt — többen igényelnek gázt, mint egyébként. S ha ezt előre bekalkulálták volna karácsonyi szállítási prog­ramjukba, akkor az ünnep előtti napokat a felsorolt községek lakosai haszno­sabban is eltölthették vol­na, mint az elosztótelep előtti ácsorgással. Mert szeretet ide, szere­tet oda, az ilyesmi még ka­rácsonykor is felbosszantja az embert. I sz. m. dékház valamennyi munka­társunknak ... A váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának főmérnö­ke műszaki emberek kísére­tében mutatja be a kilenc- száz személyes csodaszép öl- töző-mosd óépítményt A — valljuk be — ügyetlenkedő férfikezek csatolják karnis­ra az omló függönyöket. A mesterek a zuhanyozó rózsáit csavarják a csempezett szo­bák csővezetékeire. — Azt hiszem ritka al­kalom, hogy ilyesmit mond­hat a rendelő fél: a 25-ös Állami Építőipari Vállalat a mi kerítésünkön belül pon­tos és gyors munkát végzett. A fiatal, jóképű építészmér­nök csak mosolyog s gyor­san tovább vezet. Egyes szo­bákban már kenik a linóleu­mot pvc-ragasztóval. Most — úgymond — fejetetejére áll­nak a hosszú padlóborító csí­kok, míg csak meg nem köt a ragasztó s rá nem fordítják végleges helyére. Az építőmes terek már szil­veszter esti hangulatban te­vékenykednek. Kacsintva mondják, hogy ide érdemes lesz végleg letelepedni, mert férfiak, nők egy házba jár­nak öltözni — vetkőzni. — Az igazság az — mond­ják nevetve az illetékesek —, hogy a sok hely java részét a nők foglalják el és ter­mészetesen külön emeleten. A fűtés részben radiátoro­kon át, részben meleg le­vegő befóvásával történik. Ugyanez a berendezés nyá­ron üdítő hűvös szellőt ada­gol a műanyaglapos borí­tású termekbe. És az utolsó percek to­vábbi újságai: a híradás- technikai berendezésekhez ferrit alkatrészeket gyártó új üzemrész is közeledik az ünnepélyes pillanatokhoz. Az esztendő első bét-hánom he­tében már magába fogadja az új berendezéseket. S né­hány házzal odébb: a szifl­birtokba vették az átalakí­tott szerszámüzemet a gyár mesterei és segédjei. Az esztendő csaknem mindenki számára jól zárult. T. Gy. Társadalmi bizottságok — a lakosság érdekében Panaszügyekben közbenjár­nak, figyelemmel kísérik a la­kosság igényeit, szervezik a földművesszövetkezeti moz­galmat — ez a fő feladatuk az fmsz-ek mellett működő tár­sadalmi bizottságoknak. Leg­utóbb a váci, a gödöllői, és az aszódi földművesszövetkeze­tek tárgyalták meg, értékelték a bizottságok munkáját Meg­állapították, hogy a Pécel és Vidéke Földművesszövetkezet körzetében tizenöt társadalmi bizottság működik, igen ered­ményesen. Sokat tanulhatnak tőlük a veresegyházi, de az aszódi járásban működő föld- művesszöyetkezeti társadalmi bizottságok is. A MAFILM zuglói telepén ezekben a hetekben lázas munka folyik. Ez érződik mind a négy alkotócsoport­nál, a műtermekben, a fo­lyosókon és a vágószobában. Az első alkotócsoportnak Újhelyi Szilárd a vezetője és tagjai neves rendezők: Fábry Zoltán, Ranódy Lász,- ló, Máriássy Félix és Ko­vács András. A második csoport főhadiszállásán Pa- lásthy György éppen — a „Ketten haltak meg” című filmje felvételeit nézi a há­zivetítőben, a kritikusoknál is szigorúbb szemmel. — A téma röviden: miért hal meg két szerelmes — a faji előítéletek miatt —, csak azért, mert egyikük ci­gány? ... Régi vágya a közönség­nek, hogy végre filmesítsék meg Gárdonyi híres regé­nyét, az Egri csillagokat. Forgács Lajos gyártásvezető, tehát a filmiköltségvetési szak­ember. Megkérdezzük: — Hány milliót kívánna az egri védők történetének megfilmesítése? — Ilyen téma csak színes filmen képzelhető el. Ez már eleve 30—10 százalék­kal drágább a fekete-fehér­nél. Becslésem szerint Gár­donyi regényének megfilme­sítése legalább 12 millió fo­rintba kerülne. Keleti Márton Kossuth-dí­53 millió forint állami támogatás - a gyönge termelőszövetkezeteknek Pest megye gazdaságilag még meg nem erősödött ter­melőszövetkezetei 1966-ban 53 millió forint állami támo­gatásban részesülnek. Más években a támogatás össze­gét a tervjóváhagyó köz­gyűlések után határozták meg és ítélték oda a rászoruló gaz­daságoknak. Hogy célszerűb­ben használhassák fel az ál­lami támogatást, már most átutalják az erre szánt ősz- szegeket a tsz-eknek. A já­rási tanácsok ezekben a na­pokban döntik el, hogy me­lyik termelőszövetkezet szo­rul állami segítségre s a Nemzeti Bank, az állami tá­mogatás összegét rövidesen kiutalja. Nősök bálja — Tápiószecsőn Tápiószecsőn, a Damjanich Művelődési Házbán január 8- án, szombaton este hét órai kezdettel ismét megrendezik az immár hagyományos, zárt­körű nősök bálját. A bál ér­dekessége, hogy azon csak há­zaspárok, jegyespárok és ba­tyut hozó anyósok vehetnek részt. WKSSSSSS/SSSSSSSSSSJ^-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSr. vidám arca, minden kedves yolt És azért tiszta. H at lány, hat fiú, meg Zsabka bácsi. Azaz hét fiú, mert itt volt vendégség­ben Zsabka bácsi unokaöccse Is, feszülő tiszti ruhában, had­apród őrmesteri rangban. Mi és a lányok 16—18 évesek, ő már 23. Kilógott közülünk, feszélyezett bennünket Kaptunk Zsabka nénitől egy-egy hatalmas lófasírozot- tat. Mi azt hittük, marhából van, Zsabka bácsi csak a vé­gén mondta meg, hogy ez bi­zony délelőtt még nyerített Jót nevettünk és sajnáltuk, hogy elfogyott. A házinéni mondta, hogy éjfélkor lesz ko­csonya. De nem lóból. Mi már nem hittünk. Valaki hozott egy demizson bort. Nekiestünk, mert Zsabka bácsiéknál semmit sem tiltot­tak, itt mindent szabad volt a gyerekeknek is. Ezért szeret­tünk idejárni. Zsabka Laci is tizenhat éves volt, kitalálta, hogy játszunk zálogosdit. Egy szép 18 éves lánnyal kiküldtek az udvar­ra csillagot számolni. Kint bambám vigyorogtam, ő is, mert mindketten tudtuk, hogy most mit kell tennünk. Be- húnytam a szemem, és ügyet­lenül a szája mellé csókoltam, közben Karsai Katira gondol­tam. „Krisztus kenyér s bor színében ...” véltem hallani szép csengő szopránját. Iste­nem, de szép szeme van en­nek a lánynak, föltétlenül el­veszem feleségül, hacsak anyám nem szól bele. A ztán visszamentünk a szo­bába. Amikor egy má- Wk lánnyal ismét rámesett a sor, már nem tudtuk a csillagokat megszámolni, mert havazott. Bekurjantottam, mindenki kiszaladt és örült a puha hónak, csak Zsabka néni nem, mert bevittük ci­pőnkkel a szobába. A ka­tonatisztre került a sor: a legszebb lánnyal kellett csil­lagot számolnia. Odament a lányhoz, két kezébe fogta az arcát, és megcsókolta a hom­lokát. „Egyszerűbb így, ügye kedves?” — kérdezte. Mind­ez történhetett volna ked­vesen is, ahogy a fiatalok között az ilyesmi történni szokott. Amit mondott, rend­jén. való volt, és mégis sértő, mert a hangja fleg­ma volt, a gesztus megalázó. Megittam két pohár bort, kissé erős voltam már és mondtam a tisztnek, akit régóta ismertem, hogy menj a fenébe! Magázva válaszolt és azt mondta, kiskomám, ne fontoskodjon, és felém- rúgott. Zsabka bácsi is be­szívott már, szemében ott kö­nyökölt a bor lelke. Énekelt. „Eljön majd a drága ünnep, amikor nékünk dalol a ka­lapács”. A tiszt azt mondta nagybátyjának, hogy kikéri magának. És piszkos ban­dának nevezett bennünket. Zsabka bácsi nagy akkurá­tusán felállt, odament a fiú­hoz, a hasán kicsit felhúzta a nadrágot és szembeköpte az unokaöccsét. Közben or­dított: „Hogy lett az én fajtámból ilyen piszkos ku­tya!?” A tiszt elment. Tíz perc múlva újra állt a bál, ittunk, énekeltünk és szá­moltuk a csillagokat, fárad­hatatlanul. A szünetekben Zsabka bácsi a börtönről beszélt. T íz órakor nyílt az ajtó, megjött Zsabka Pista, a ház idősebb fia. Magával hozta az egész tomboló szél­vihart. Az apja töltött egy pohárral és halkan annyit kérdezett: megszöktél? — Meg. — A válasz egysze­rű volt. kifejező. Zsabka Pista pékinas volt, tavaly ellopta a mester arany­óráját. Betette a zaciba, és az inasiskolában nyugodt lelkiismerettel az órák alatt jót aludt. Aztán elhagyva az iskolát, a többi álmos pékinassal, elitták a tíz pen­gőt. Másnap a mester elvit­te Aszódra, a javítóba. Most ott állt a szoba kö­zepén, kopaszon, intézeti ru­hában, mert az ócska ka­tonaköpenyt már ledobta a díványra. A lányok elfor­dultak, míg Pista apja ru­hájába bújt. Aztán felnyi­tott egy táskát, amit elő­ször nem is vettünk észre. Gramofon volt. Két lemezt is lopott hozzá, mert az egé­szet lopta, ott Aszódon, az egyik nevelő szobájából. „Mia Bella szenyorita .. Táncoltunk mindannyian, csak Pista ült és ivott. Erős, vállas fiú volt, szép, egy kissé férfiasán durva arccal. Kifejező száj, nagy mélabús szemek. Már senki- sem firtatta, hogy volt?, s fő­leg, hogy lesz holnap? És mégis szomorú volt. „Negyvenhatos sárga villa­moson ...” Ez volt a másik szám. Zsabka bácsi is dúdol­ta. aztán kiment az udvarra, megnézte a Szent Bertalan templom messzire világító to­ronyóráját és azt mondta, hogy éjfél van. Megcsókoltuk egy­mást. Zsabka néni a kályha mellett ült. A nagyfiú odament és megcsókolta. — Nem kellett volna ezt tenned, fiam — mondta az asszony bánatosan. A fiú ar­ca megrándult. A szesztől haj­tott fájdalmas indulat elborí­totta az agyát és ordított. — Maga szült a világra, a maga vére vagyok, magának köszönhetek mindent. Minek hozott a világra. Ami maguk­nak akkor jó volt, az nekem fáj. Érti maga? Engem éget A az életem. Nem akarok tovább § élni! A z utolsó szavaknál már^ magánkívül volt És fel- ^ emelte a kezét. Megdermed- ^ tünk. Az anya meg állt és a 5 sokat látott, szenvedett asszo-S nyok bánatos szemével a fiai szemébe nézett. A magasba tartott erős férfi- ^ kéz íve megtört A férfivá ^ érett fiú elsírta magát, az any- ^ jára borult és az imént ütni ^ készülő kéz átölelte az asszony ^ vállát, csókolgatta az anyja« arcát. Könnyektől fuldokolva | mondta: & — Már karácsonykor meg § akartam szökni, hogy lássam ^ magát, magukat. Apámat, La- ^ cit, mindenkit Csak szilvesz- ^ térré sikerült. Ne haragudjon ^ rám. Látni akartam, hallani a ^ hangját. És tíz percig táncol- ^ ni, bort inni, számolni a csil- lagokat, szabadnak lenni. Ne § féljenek, most bemegyek a ^ rendőrségre, nehogy magukra ^ bajt hozzak. Megcsókolta az anyja kezét, ^ az apja arcát, hóna alá fogta a ^ gramofont. Az ajtóban meg- ^ állt. Fickósan mosolygott, a ^ szeme tele volt könnyel. — Ne haragudjatok, srácok. | M i is szedelőzködtünk. A ^ szél az utcán a nyakamba ^ kergette a havat. Egyedül bak- $ tattam az utcán. A mézeskalá- ^ csosék ablakán fény szűrődött ^ az utcára. Belestem. Jó kis tár- ^ saság jött össze odabenn. Pezs- « gő is volt. Aztán földbe gyöke- « rezett a lábam. Bretz úr, az al- ^ bérlőnk Katival táncolt és egy- ^ más szemét bámulták elég ^ szemérmetlenül. Mit akar eza^ tróger? Benősülni a kisiparo- ^ sékhoz? Ennek a kis Bregyó- ^ nak többet nem nézem a sze- ^ mét, de ő se az enyémet. Eljöttem az ablaktól és át- szűrődve tompán utánam § szállt a gramofonlemez § hangja: & „Holdvilágos éjszakán..." « jas rendezőt a műteremben találj uk. A díszletek egy pesti színház öltözőjének il­lúzióját keltik majd a fel­vételen. A fényszórók sugár­kévéi Ruttkay Évát és Zol- nay Zsuzsát világítják meg. Kint fagy, de itt a műte­remben forró a levegő: a vi­lágosítók és a díszietmun- kások ingujjban dolgoznak. Hegyi Barnabás operatőrnek mégis kevés a fény; újabb fényszórókat kér. Valóság­gal trópusi a hőség a „Buta­ságom története” című film felvételeinéL Várkon yi Zoltán valame­lyik Jókai-regényből akar kétrészes színes filmet ren­dezni. Makk Károly egy­szerre több témával is fog­lalkozik, kész forgatókönyve azonban jelenleg még nincs. Lehet, hogy Fejes Endre íráséból készít filmet. Mindez azonban már 1966- os terv. A zuglói filmgyár­ban elkészül az 1965-ös mérleg: az elmúlt tizenkét hónapban 18 új film szü­letett. Mennyiségileg tehát telje­síti a filmgyár a tervet A minőségről pedig már nem a statisztika, hanem a kö­zönség nyilatkozik. M. K. így kell ezt csinálni! Keleti Márton Ruttkay Évát instruálja A vágóasztal mellett Minden kocka fontos. Rendező és vágó eszmecseréje Ajtony más vizeken Ajtony, a dö- mösi rév öreg fe­detlen hajója ja­nuár 1-én búcsút mond a Duna hullámainak és nyugodtabb vi­zekre evez. Ta­vasszal már a ta­tai tó csendes tükrén ringatózik, ott teljesít majd szolgálatot. Dö- möst pedig a Pest megyei Kishajó­zási Vállalat ve­szi a gondjaiba, ezentúl ők bonyo­lítják le a két part közötti for­galmat. Tóth Sándor fő­mérnök elmondta, hogy szerdán reg­gel történt a helyszínen az át­adás. Az Ajtony helyett a Kishajó­zási Vállalat egy új, 45 személyes fedett Diesel-ha­jót állít be a dö- mösi révhez. Az év a Kisha­józási Vállalatnál szorgos munkával telt. A megnőtt személyforgalmat zavar nélkül bo­nyolították le s az árvízvédelem­ben az összes ha­jójuk részt vett. A korányi mű­helyben idén há­rom darab, mo­dem lakóházas pontonhajót épí­tettek. A beépí­tett bútorral ellá­tott, többhelyisé­ges hajókat egyenként 170 ezer forintos áron készítették. Az egyiket a napok­ban úsztatták le Százhalombattá­ra, ahol a meg­nőtt forgalom tet­te szükségessé a révállomás na- gyobbitását. A másik két pon­tonhajó sorsa még nem dőlt el, hogy hol teljesítenek szolgálatot. Min­denesetre tavasz- szal oda viszik őket, ahol a leg­sürgősebb a ré­gi révállomás be­rendezésének fel­újítása. Az év utolsó napjára elkészült egy százharminc személyes átkelő- hajó is a korá­nyi műhelyben. Legfeljebb az ap­róbb szépítési munkálatok hú­zódnak át az új évre. Ez a hajó a kirándulóidény­ben tesz majd jó szolgálatot. Az el­képzelések szerint Vác és Pokolszi­get, illetve Nagy­maros és Viseg- rád között fog közlekedni, min­dig ott, ahol a legtöbb turista •várja átszállítását a vízen. Az új ponton­házak, a 130 sze­mélyes révhajó ét a dömösi állomás bekapcsolódása Tóth Sándor fő­mérnök felvilá­gosítása szerint tovább javítja az eddig sem rossz dunai közlekedést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom