Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-05 / 3. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1966. JANUÁR 5., SZERDA Februárban zárszámadás Fokozatosan fejlődik a Szabadság Tsz 27 erőgép várja a tavaszt Idén először: csütörtökön vb A városi tanács végrehajtó bizottsága, január 6-án, csü­törtökön reggel kilenc óra­kor tartja idei első ülését, amelyen a vb-tagok megtár­gyalják a városi népi ellenőr­zési bizottság 1966-os I. fél­évi munkatervét. Az ülés második napirendi pontjaként jelentést vitatnak meg az elmúlt év tanácstagi beszámolóinak eredményéről és javaslatot tesznek az idei tanácstagi beszámolók ütem­tervének összeállítására. A tojástermelés fokozásáról Mezőgazdasági szakelőadások KOSZONTJUK az év első újszülöttjét, Barta Szilviát, Barta László és Sze- csei Eszter kislányát, aki ja­nuár elsején született Nagy­kőrösön. Felépült a „Vöröskereszt -ház ünnepeket, s nem három fe­lé szakadva, ismerősöknél. A víz elvitte a házat, de a segíteni akarás és emberség újat épített helyette. Babos Károly, aki a társadalmi mun­kát megszervezte és Szőlőst Lajos, aki három társával fel­húzta a külső falakat, Csapó György, Mohácsi Pál és Fe­renc, akik a belső ácsmunkát végezték el és végül, de nem utoljára Forgács Ferenc, aki a tetőgerendákat felrakta — az ő segítségük és a többieké is hozzájárult ahhoz, hogy a ház időre felépüljön. Flajdúék szívből köszönik a segítséget. (fehér) SPORT Tornatermi edzésekkel kezd nek a Kinizsi labdarúgói Hétfőn, harmadikén a Ki­nizsi labdarúgói megkezdték a felkészülést az 1966. évi bajnokságra. Az új bajnoki rendszer szerint az első három helyezett jut be az NB III-ba. Karai Ambrus edző nyilat­kozata szerint a szakosztály vezetősége és a játékosok az­zal a célkitűzéssel indulnak, hogy ebben az évben a csapat felsőbb osztályba lépjen. Egyelőre heti három edzést tartanak, hétfőn, szerdán és pénteken délután fél kettő­kor a gimnázium tornater­mében. Később heti négy al­kalommal tartanak majd ed­zést. A tornatermi edzést Molnár Ferenc és Medve László test­nevelőtanárok vezetik. Ezeken az első és második csapat tagjai, valamint az ifik közül azok a játékosok vesznek részt, akik lassan számításba jönnek az első csapatnál. Jó felkészülést és sikeres sze­replést kívánunk. P. S. A tejüzemben 3 millió forint beruházással új kaskavalüze- met építenek. Az új üzem lehetővé teszi, hogy az eddigi 16 vagon sajt helyett 60 vagonnal készítsenek exportra, Reméljük, hogy az építők Is ’ lehetővé teszik, hogy az új üzem a termelést megkezdhesse. Bár, ha a munkát a ké­pen látható tempóban végzik, akkor ez felettébb kétséges (Papp felv.) amikor kedvünket kereste, akkor min­dig töitou káposztá­val lepett meg ben­nünket. Megvolt a kitűnő ebéd. Bőven jutott vacsorára és ami maradt, azt jó hideg helyen tartot­tuk. Napokon keresz­tül újra és újra me­legítettük, mert azt tartja a szólásmon­dás, hogy a káposzta hétszer melegítve ad­ja ki a valódi ízét. De az a fontos, hogy meglegyen hozzá a megfelelő anyag. A kicsit kövérkés háj­alja, mellé ggy kis vastag lábszár. Hozzá egy tenyérnyi füstölt oldalas. Nem könnyű dolog manapság az ilyesmit egyszerre megtalálni a húsbolt­ban. De mit nem tesz meg az egyhetes■ asz- szony az egyhetes urának. Mindent, ara­nyom. És nem tudsz olyasmit mondani, amit a legnagyobb örömmel el ne készí­tenék. Csak az a fon­tos, hogy mondd ki, mit szeretnél ebédre. — A mindenem a rakott kel! — Igazad van! Hús­étel és egyszerre fő­zelékféle is. Boldo­gan megcsinálom. Tu­dom, hogy a húst meg kell párolni a rizzsel. Ügy emlék­szem, hogy a hirtelen leforrázott kelleve­lekkel kell összebo- rítgatni a gondosan fűszerezett keveréket. Tejföllel jól nyakon kell önteni, és mars be a sütőbe. Mit ér azonban az egész, ha a sütő nem jó. A te­teje megég, az alja sületlen marad. Hű, de nagy bosszúság lenne belőle, drága szivecském! Pedig én mindenben a ked­vedben akarok járni. Még a főzésben is, és ha nekem azt mon­dod, hogy ezt meg ezt szeretnéd, én nem vi­tatkozom. Nagyon szeretnék beléd lát­ni, és ha biztos len­nék abban, hogy mi­vel kedveskedhetnék neked, a többire már nem is lennék kíván­csi. Fiatalos mozgású, kedves, idős asszony Korsós József - né, aki évtizedek óta jár a rokon és ismerős házakhoz a lakodalmi sütés-főzést in­tézni és levezetni. A na­pokban meglátogattuk. — Hogy kezdődnek az elő­készületek? — A lakodalom hetében már többnyire a keddi na­pon „haditanácsot” tartunk az örömszülők házánál. Szám­ba vesszük a meghívottakat s megbeszéljük a vacsora minden részletét. — Szerdán azután hozzá­fogunk az apró sütemények készítéséhez. Csütörtökön le­vágatjuk a baromfiakat, s megkezdjük a húsfélék és a rétestészta elkészítését, hogy pénteken estére mindén ké­szen legyen. — Szokott-e segíteni ezek­ben a munkákban a meny­asszony? — Dehogy segít! Van an­nak egyéb gondja, baja. De mostanában a család többi leány- és fiatalasszony-tag­jai se nagyon érdeklődnek a szakácsművészet iránt. Segí­tés közben ritkán kérdezik meg a sütemények, meg a rétesek receptjét. Pedig a mai fiatalasszonyok közül kevés tud rétest sütni. Ha rétesről van szó, legyinte­nek. Sok zsírral jár, mond­ják, olcsóbb, ha megvesz- S'zük a cukrászdában! Erre én csak azt. jegyzem meg, hogy fél liter zsírral tíz le­vél szép és jó rétest is el­készítek. — Milyen a leggyakoribb lakodalmi vacsora? — Majd mindenütt elfogad­ják az én menümet, mely a következő: tyúkleves, marha- pörkölt, túrós rétes, sült hús köretekkel, vegyes rétes, tor­ta, apró sütemények, fekete­kávé. — Mi a különbség a régi és a mostani lakodalmak kö­zött? — Régen nagyobb különb­ségek voltaik, de mostaná­ban majd minden örömszü­lő igyekszik ilyenkor ki­tenni magáért. De olyan esetek is vannak, hogy az egybekelő fiatalok maguk fedezik a költségeket. Leg­többször egész sor autó vi­szi a násznépet; olyan eset is volt már, hogy autóbuszt béreltek. A bor mellett a legtöbb lakodalomban ott van a sör. A legtávolabbi tanyai lagziban is feketeká­vét szolgálnak fel. — Hány éve süti-főzi a lakodalmi vacsorákat? — Most múlt 30 eszten­deje, hogy a lakodalmas há­zaikhoz járok, s munkám­mal már vagy 400 lakodal­mat segítettem sikerre. Mert bizony a lakodalom sikeré­nek fontos része a jó va­csora. — A múlt évben volt egy olyan lakodalmam, ahol húsz­egynéhány esztendővel ez­előtt a mostani menyasz- szony édesanyjának a la­kodalmára is én sütöttem a tyúkot, meg a túrós rétest. <k. 1.) 400 lakodalomra süt öli túrós rétest Beszélgetés egy közszeretetben álló szakácsasszonnyal klubjában pedig dr. Konrád Zoltán az öntözés és trágyá­zás kölcsönhatásáról tart elő­adást este 6 órakor. Január 6-án, délután 5 óra­kor a Dózsa Termelőszövetke­zet tormási klubjában Kakuk János tart előadást az őszi és téli tojástermelés fokozásának módszereiről. Pénteken, január 7-én két termelőszövetkezeti klubban lesz mezőgazdasági szakelő­adás. A Hunyadi Termelőszö­vetkezet klubjában Csáfor István a mezőgazdasági nagy­üzemek növényvédelméről délután fél hátkor, a Petőfi Termelőszövetkezet bokrosi MÁR BENNE LAKNAK Tető alá került a ház. Hajdú Sándorék vöröskereszt-segély- lyel épült háza. Kívülről még nincs bevakolva, de majd ta­vasszal erre is sor kerül. Tíz­ezer forint van még rá az OTP-ben. A nyers falak között du­ruzsol a kályha. Hajdú néni varrogat, férje lapáttal egyengeti a ház környékét. Boldogok, hogy a tél már saját fedelet talál a fejük fe­lett, és együtt tölthettek az — Mindig nagyon tésztás voltam. Külö­nösen a főtt tésztá­kat szeretem. — Na, végre! Csak-] hogy kereken ki- j mondtad. Legyen \ tészta. Mákos, túrós, i káposztás? Tesséki nyilatkozni. Mert én] jól tudom, hogy a [ szívhez a férjek ] gyomrán keresztül! vezet az út. Ez a ke-: resztmamám szavajá-i rása. Ezért várom tő- j led a segítséget. Ke-\ rek-perec mondd ki, \ hogy mi a kedvenc i ételed. — Gulyásleves! — Rendben van’l Veszek negyven de-\ ka marhahúst. Teszek | bele bőven zöldséget, \ burgonyát, kömény- $ magot is néhány sze- 5 met. Csöves paprika-i val, néhány szem \ borssal ízesítem. Kö-\ szőnöm, édes! Meg- $ főzöm a gulyáslevest. \ — Jó lesz, édesig Bár egy kicsit már\ sokallom, hiszen egész \ héten mindennap gu-\ lyásieves volt az ebéd. ^ Mos' végre mondd ^ meg őszintén: tudszi egyebet is főzni? $-si ä Esküvő után $ ^ — Drága szívecs­S kém, jól tudod, hogy ^ mindenben a te ked- § vedet keresem. Ügy ^ örülnék, ha kereken ^ kimondanád, hogy ^ mit szeretnél ebédre. ^ Megfőzöm, jaj, na- §gyon Szívesen megfá­zzam, és boldogan lá- Z tóm, hogy az én drá- \ ga uram jóízűen ebé- ^ del. ^ — A rizses húst § mindig nagyon sze- § rettem! S — Na, látod, ez j kedves dolog. Kere- E ken megmondod, hogy |mi a kívánságod, és $ ezzel a dolog már el ^ is van intézve. Mert ^ azt tartja a közmon- § dás, hogy mondott ^ szóból ért az ember, i Bár könnyen lehet, § hogy a lakodalom § nagy mértéktelensé- $ ge után helyes lenne ^ valami szegényesebb, § egyszerűbb étel. Én ^ azonban rád bízom. § Te vagy az úr a ház- ^ nál. Tessék nyilat- i kozni, hogy mi le- | gyen az ebéd. § — Nincs a töltött ^ káposztánál kívána- ^ tosabb étel. \ — Igazad van! ízes J is, kiadós is. A mami, bálysértési hatóságnál, hogy közfogyasztásra nem engedé­lyezett helyen, előzetes beje­lentés nélkül iparengedéllyel nem rendelkező, egészségügyi szűrővizsgálaton meg nem je­lent személyekkel vágattam sertést. Az ellenem tett feljelentés folytán a városi szabálysértési előadó 1965. augusztus 9-én vizsgálatlan nyers húst forga­lomba hozatala címén el is ítélt kétszáz forint pénzbírság­ra azzal, hogy azt nem fizetés esetén kétnapi elzárásra vál­toztatja át. Dé még nincs vége az ügy­nek. Miután a bírságot nem fi­zettem ki legutóbb, a városi pénzügyi hatóság a kétszáz fo­rintot egyszerűen kiemeltette a termelőszövetkezet bank­számlájáról. Pedig a termelő­szövetkezet vagyonának sem­mi köze az én egyéni bírsá­gomhoz. Ezek után tisztelettel kérde­zem az illetékesektől, hogy ki vagy kik követték el a szabály- sértést? Fekete József, a Szabadság Termelőszövetke­zet elnöke MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Fantomas. Francia—olasz színes bűnügyi filmparódia. Szélesvásznú. Korhatár nélkül megnézhető. Kísérőműsor: Libuska halá­szik. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor.. 1965. nyarán, aratás előtt a párt- és kormányszervek nyo­matékosan felhívták a terme­lőszövetkezetek és az állami gazdaságok figyelmét, hogy minden lehetőt tegyenek meg az aratás zavartalan lebonyolí­tásának biztosítására. Nálunk, a Szabadság Terme­lőszövetkezetben a szeszélyes időjárás miatt sok volt az olyan vetésterület, amelyre a gépek nem tudtak rámenni, az aratást kézi erővel kellett vé­gezni. Tagjaink áldozatos munkával, becsülettel vállal­ták a nagy feladatot. Mi pedig az országos érdekű felhívások szellemében igyekeztünk oda­hatni, hogy derék arató tag­jaink nehéz munkájuk közben ételben, italban ne szenvedje­nek hiányt. E célból a tanyavi­lágban frissítő, ital, dohány, cigaretta széthordását szervez­tük és miután abban az idő­ben nemigen lehetett húst kapni, a Feketén sertést vágat­tunk, hogy arató tagjaink élel­mezéséhez jriss húst tudjunk adni. És ebből lett a nagy szabály- sértés. A féketei aratóknak egy délután kiosztottuk a húst. Mintegy negyven kiló kima­radt, és úgy gondoltuk, hogy azt másnap kivisszük a hangá­csi üzemegységben arató tag­jainknak, de nehogy a hús a nagy melegben tikkadjon, a brigádvezető este behozta a városi húshűtőbe, hogy majd másnap viszi a Hangácsra. Ezt a húst, dr. Henkei Antal szak­állatorvos, aki reggel szemlét tartott a húshűtőben, elkoboz­ta és engem feljelentett a sza­Szabálysértést követtem el? — Az 1965. évi zárszámadás előkészületei javában folynak. A zárszámadási közgyűlést előreláthatólag február köze­pén meg tudjuk tartani. A zárszámadás eredménye elé is bizalommal tekinthetünk. A kilátások jók. Minden remé­nyünk megvan rá hogy elér­jük, esetleg túl is haladjuk az országos átlageredményeket. (kopa) — Mit ígér az új év? — Az új esztendő elé nagy bizalomal tekintünk. Terme­lőszövetkezetünk a fokozatos fejlődés útján halad. Az 1963- as évi egymillió-hatszázezer forintos mérleghiány után az 1964. évet már mérleghiány nélkül zártuk és 1965. évi mérlegünkben sem lesz hiány. — Minden reményünk meg­van rá, hogy tagjaink lelkiis­meretes, jó hozzáállása mel­lett, az új esztendőben is tart­juk és fokozzuk ezt a szintet, különösen ha az időjárás is kedvez. Erre megvannak az adottságaink. Elegendő állat- állománnyal és takarmány­készlettel rendelkezünk, 27 erőgépünk várja a tavaszt s 350 ezer forint beruházással 25 új hollandiágy létesítésével bővítjük kertészetünket. — A pénzügyek? — Tagjaink munkateljesít­ményének 60 százalékát az el­múlt évben minden hónapban rendesen kifizettük, a végel­számolást pedig a zárszám­adás után ejtjük meg. Ennek folytán erősödött a termelő- szövetkezetünk iránti biza­lom, s egyre több gyári dol­gozó kéri felvételét a tsz-be. Az év fordulója alkalmából a Szabadság Termelőszövet­kezetben felkértük Fekete Jó­zsef elnököt, hogy nyilatkoz­zon az elmúlt év eredményei­ről, s az új esztendő kilátá­sairól. — Mit adott a tsz-nek az 1965-ös esztendő? — őszintén szólva sok ne­hézséget gördített a termelő- szövetkezet — irftmár 1963 óta fokozatos — fejlődésének út­jába. A késői kitavaszodás, a sok esőzés, a felszaporodott talajvíz, a száj- és körömfá­jás járvány mind-mind nehe­zítette a munkát. Mindennek ellenére a szakvezetés törek­vése és a tagok dicséretes szorgalma lehetővé tette, hogy kenyér- és takarmánygabona- termelési, állattenyésztési és kertészeti terveinket teljesít­sük; sőt, hogy a takarmány- gabona, valamint a kertészeti tervünket (zöldborsó, zöldbab, uborka és paradicsom terme­lésénél) jelentősen túl is telje­sítsük. Csak a dinnyénél volt kiesés, a rendkívüli időjárás miatt. Tehenészetünkben van­nak azután kívánni valók a munkaerőhiány következté­ben, amit igyekezünk pótolni. Clara: Feleki Sári — „Elegem van ...” — ez a visszatérő -mondata. Üvölti és szabadulni akar. A családból, ahol egy öregember él és má­sok a szokásai. Clara gonosz. De nem egysíkúan gonosz fi­gura. Az ő jelleme összetet­tebb. Gyűlöl, mert húsz éve együtt él egy öregemberrel és nem tud úgy élni, ahogy sze­retne. — S mégis valahogy meg lehet érteni. El kell ítélni vég­kicsengésében, de nem egyér­telműen. Hiszen ember, aki gyűlöl és szeret, s mindkettőt szenvedélyesen teszi. Ahogy az életben. — Modern darab Horris színműve. És jó is. Ezért jó játszani. Jól érzem magam benne. Érzem a közönség gyű­löletét. Süt. Átjön a rivaldán. Ebből tudom, hogy Clara — én is, mint Clara, átmegyek. — Szeretem ezt a szerepet. A darabot. S nemcsak én — mindannyian. A tükörből már Clara néz vissza. Festve és ragasz­tott szempillákkal. Clara: Fe- ' leki Sári Jászai-díjas, az Álla­mi Déryné Színház művésznő­je. (b. h.) A közönség ismeri, régen jár ide. Saereti ezt a vá­rost — mondja. Emlékek, fia­talkori barátok kötik. Jó ide jönni, jó itt játszani. Néhány éve itt aratott nagy sikert Ib­sen Nórájában. Sokak szerint jobb előadás volt, mint a fő­városi. Most az Álom és való­ság című Edmund Horris da­rabban aratott tapsokat. Az öltözőasztal előtt, szem­ben a tükörrel a színésznő mintegy önmagával beszél. — Vidéken játszani — sok szépség van ebben. Sokfelé jártam, talán sikert is arat­tam. Sok jó szerepem volt. Szép, fiatal hősnőket kellett színpadra vinnem. Ennyi ne­mes alak után felüdülés már nem egészen fiatal és nem egyértelműen pozitív, sőt ne­gatív figurát színpadra állíta­nom. — Clara harmincnyolc éves. Évek óta kiszolgálja az apó­sát. Az após, az ópapa öreg, beteg és szokásai vannak. Szo­kások, amiket tiszteletben kell tartani. Clara még fiatal és élni szeretne, s ebben akadály ' ópapa. Belefáradt? Igen, fá­radt és „lazítani” szeretne. Ezért mindenre képes. 60 vagon kaskaval 1966-ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom