Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-05 / 3. szám

Megszűnt a „rövidzárlat" Kocséron Kigyúlt a villany a Petőfi Sándor iskolában A nyár folyamán „Rövid­zárlat Kocséron” címmel cik­ket írtunk arról, hogy a Kő­cser határában levő Petőfi Sándor iskolában villanyvilá­gítás nélkül kénytelenek ta­nulni a gyermekek, bár az újjáépített iskolaépületben megvan a villanyhálózat, csu­pán az onnan nem egészen nyolcszáz méterre levő tsz-is- tállótól kellene átvezetni az áramot. Karácsonykor ki­gyúlt a fény az iskolában, amiről az alábbi levelet kap­tuk az iskolavezető tanítónő­től. A falutól mintegy hét-nyolc kilométerre van a Petőfi Sán­dor iskola. A rossz útviszo­nyok miatt az itt lakó embe­reknek „művelődési otthona” az iskola. A környéken lakó fiatalok szórakozási igényeit is a mi feladatunk volna biz­tosítani. Ehhez azonban — mint ahogy tanításhoz is — villanyvilágításra lett volna szükségünk. A villany hiánya mind a tanításban, mind a népművelési munkában sok akadályt gördített munkánk elé. A villanytól reméltünk és remélünk ma is mindent. Ha valahol szükség van televízió­ra, akkor egy ilyen, a község­től távol eső iskolában iga­zán szükség van rá. A kör­nyéken nem egy olyan ember él, aki életében még csak nem is látott televíziókészüléket. Végre karácsony estéjén megkaptuk a legkedvesebb ajándékot — a villanyt. Ami­kor a legtöbb ember otthoná­ba sietett ünnepelni a kará­csonyt, néhány ember isko­lánk felé indult, hogy világos­ságot hozzon ebbe az „isten- hátamegetti” iskolába. A DÁV nagykőrösi telepének szocialista brigádját, név sze­rint Pászti Imre, Czirják Lász­ló, Mészáros László és Bagó Béla villanyszerei >ket hozta el gépkocsin Tényi Ambrus gépkocsivezető, hogy társadal­mi munkában bekössék a vil­lanyt az iskolába. Nehéz megfelelő szavakat találni arra, hogy az itteni is­kolás gyermekek, a fiatalság, de az egész környékbeli la­kosság nevében is, megkö­szönjük nekik és mindazok­nak, akik lehetővé tették a villany bevezetését — ezt az igazán nagyon szép karácso­nyi ajándékot. A DÁV szocia­lista brigádja az emberi segí­tésnek a legszebb példáját nyújtotta. Több száz ember nevében mondok köszönetét a villany bevezetéséért: Pál Endréné iskolavezető tanítónő Ittasan motorozott — Javító-nevelő munkára ítélték Czakó László 41 éves ceglé­di lakos, tsz-tag, fél deci pá­linka és 3 deci bor elfogyasz­tása után Ceglédről Csemőbe ment motorkerékpárral rokoni látogatásra. Csemőből vissza­térve a rendőrjárőr igazoltatta az ittas motorost. A Ceglédi Járásbíróság Czakó Lászlót, ittas állapotban való járműve­zetés miatt, 15 százalékos bér­csökkentés mellett 5 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. Az ítélet jogerős. CEGLÉD! PEST MEGYEI üIbLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGUfcP VÁROS R X. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1966. JANUÁR 5., SZERDA 1965-ben: Hétszázötvenezer forint értékű társadalmi munka a járásban Féléves vita a neonreklám körül „FÉNYŐRSÉGEN" A DÁV-NÁL Munkával köszöntötték az új esztendőt + 1965-ben 26 millió kilowattóra áram -j- 1966-ban új higanygőzlámpák a városban ta­Tavasszal kőművesek, ácsok, villanyszerelők jelentek meg a Szabadság tér 10. számú ház padlásán, hogy az Állami Biz­tosító megbízásából neon­reklámot szereljenek fel. Sze­relés közben a ház szobái­nak mennyezete annyira meg­rongálódott, hogy meg kel­lett erősíteni és a szobákat újra kellett festetni. Termé­szetesen, ennek következté­ben növekedtek az amúgyis tetemes költségek. A szerelési munkák elké­szülte után — mint megál­lapítást nyert — a házban levő tv-készü- lékek nem üzemeltethetők, mert a reklámberendezés leárnyékolja az antennát. A szerelés sem sikerült, nem lehetett megindítani a beren­dezés működését. így aztán a százkilencvenezer forintért felszerelt neonreklám nem reklámoz semmit, ha csak nem a készítők hanyag mun­káját. A lakók beadványokat szer­kesztettek. A tv zavaró szol­gálat, valamint a GELKA- szerviz többször megállapítot­ta: a hiba nem a tv-készülé- kekben, hanem az antennában van, azokat a tető fölé kell helyezni, legalább 4—5 mé­ter magasra. A neonreklám felszerelése előtt azonban a tv-készülékek zavartalanul működtek. — Annak kell a szerelési munkákat elvégeztetni, aki a kárt okozta — érveltek a la­kók. A vita fél éve folyik a televíziótulajdonosok és az Állami Biztosító között arról, hogy kit terhel az antennák szerelési költsé­ge. Szerencse, hogy még a neon­reklám nem működik. De, ha megjavítják — a képer­nyőn zavaros lesz a kép és eltűnik a hang. Ha viszont már százkilenc­venezer forintért felszereltet­tek egy ilyen reklámberende­zést, gondoskodjanak arról is, hogy az megfelelően üzemel­tethető legyen — mások kára és bosszantása nélkül. — Kecskeméti — Szilveszter éjjelén legtöbb házban csak a hajnal vagy a virradat oltotta el a villany­égőket. Baráti társaságokban a családi otthonokban és szó­rakozóhelyeken búcsúztatták az óévet, amikor a tizenket­test elhagyták az óramuta­tók. Ilyenkor — kedves ha­gyomány szerint — egy pil­lanatra kihunyt a fény, jelez­ve, hogy „elhunyt” az óév; az újra kigyulladó fény vi­szont már az új év szüle­tését adta hirül az együttle- vőknek. Nem mindenki ünnepelt azonban az óév búcsúztatá­sakor. Különösen nem a Dél­magyarországi Áramszolgál­tató Vállalat helyi telepén, ahol ugyancsak éberen kellett helytáll­niuk, hogy ezen az ünnepi éjszakán mindenütt égje­nek a villanyfények, hogy zavartalanul ünnepelhes­senek az emberek. A DÁV ceglédi telepének vezénylő termében Kartali Sándorral néztük a falakon sorakozó órákat. Egyikük az éjfélt jelzi s ez volt nekünk ezen az éjszakán a legfonto­sabb. A műszerek zavartala­nul működtek, áramzavarról sehonnan sem futottak be a drótvezetékjen ót bosszantó „tudósítások”. Szolnok felől jött a nagy feszültségű áram, s csupán annyi változás volt, hogy ezen az éjjelen a megszo­kottnál többet használtak fel a fogyasztók. Az egyik évből a másikba kísért minket át a derűs fény, ez a békés útitárs. Mennyi fény „fogyott” el az elmúlt évben? — tettem fel a kérdést önkéntelenül is Kartali Sándornak, amikor az óév halálát jelezte a mutí tó. — Az üzemek, hivatalok, intézmények és a magá­nosok az elmúlt évben 26 millió kilowattóra ára­mot használták fel, melynek értéke egyezik a mennyiséggel, azaz 26 millió forintot tesz ki. S egy perccel később — ahogy átléptünk az új eszten­dőbe — már az 1966. évi ter­vekről beszélgettünk. A fo­gyasztásról, mely az új évben csak emelkedhet és a háló­zatbővítésről, korszerűsí melyet városunk és járásunk területén ugyancsak a DÁV végez. A városi tanáccsal új évre kétmillió forintos szerződést kötöttek. Modern higanygőzlámpá­kat kap ebben az évben a Kossuth Ferenc, Petőfi, Mária, Bocskai és Ár­pád utca. S ezenkívül mint a legjelentő­sebbet említi, hogy a Körösi úton — a Déli úttól a TEFU- ig — ugyancsak elkészül a mo­dern közvilágítás. Azt is sze­retnék megvalósítani az új év­ben, hogy a város minden ré­szében használni tudják a la­kásokban a háztartási áramot. Az új kislakásépítkezések megkönnyítésére pedig ellát­ják villanyhálózattal az Öreg­szőlőt is. Az óra kerek számlapján gyorsan haladt a mutató. Az újévet ünneplőknek eszükbe sem jutottak talán az új esz­tendő „fényproblémái”, ök csak ünnepeltek, de ahogy át­léptek az új év hétköznapjai­ba, közülük talán sokaknak éppen ez a kérdés jutott elő­ször eszükbe. Válaszoltunk rá — mielőtt kérdeztek volna. Szilveszferi morzsák Tudja-e ön, kedves Olva­só, hogy miért olvasta el egyik-másik — tartalmában eléggé érdektelen — cikkün­ket? Ne, ne legyen olyan sze­rény: nem azért, mert meg­vette az újságot, dehogy... A címe miatt! Például: hány embert érdekel, hogy Ereklyésen nincs villany a kultúrteremben? Legfennebb, ha ötvenet. De, ugye, hogy elolvasta ön is, mégpedig e csiklandó és sokat sejtető cí­me miatt: Klubest — sötét­ben. Pedig nem történt ott semmi — a sötétben sem. Egy­szerűen azért, mert nem is tarthattak klubestet az erek- lyési fiatalok, éppen a sötét­ség miatt. De a cím — a Cím! Valódi világlapoknál külön címkiötlő újságírókat szer­ződtetnek. Nálunk a címe­ket is csak háztájilag termel­jük. Ám, ha Nagy János bá­tyám a ceglédpusztai tanyá­ról dicsekedhet az ötvenkilós tökkel — mi sem maradunk szégyenben a — címekkel. Termelünk mi olyanokat, hogy! Beválnak azok, még regénycímeknek is — gyak­ran detektív módra. Ha el­szakítjuk az alatta levő szö­vegtől. Ha önállósítjuk őket. Szilveszteri ajánlataink detektívregény-í róknak: Másfél millió forint — a ve­vők zsebében. — Tizenegy ál­'SSffSSSSSSSSSSSSSSS; A kerckpármegőrzőlieii arcos bandita... — Kilenc ember fogdába vonult. Fantasztikus regények szer­zőinek: Holdautó, holdrakéta... — Optimatic — o segédkönyvelő — Ceglédi tengerész. Találós kérdések is összeállíthatók cikkeink cí­meiből. Emígyen: — Mi lesz a 18 ezer mázsa törteli cukorrépával? — Mi­ből van egymillió dollár? — Eljön-e Rajkin Ceglédre? — Ki ez a fehér sapkás fiatalem­ber? — Mi lesz veled, Júlia? — Mit érdemel a raktáros — ha lop? — Mi valósult meg a vá­rospolitikában 1965-ben és mi várható 1966-ban? satöb­bi, satöbbi... S csak azt ne válaszolja, kedves Olvasóm, hogy — na, mi? Nem is olyan egyszerű a válasz: el kell ismét olvasni a címekhez tartozó szöveget is. (De ne te­gye, ne tegye, ne rontsa el hangulatát!) A járási tanácstagok az esztendő utolsó ülésére jöt­tek össze a múlt héten a já­rási tanács székhazában. Dr. Bencsik Mihály vb-elnök — mint a napirend előadója —, a tanácsi munkát értékelte a járási tanácstagok 1965. évi tevékenysége alapján. — Tizenöt éve, hogy az államhatalom és államigaz­gatás helyi szerveiben, a ta­nácsokban érvényesül a nép akarata — mondotta.. — Járá­sunkban 623 tanácstag fog­ja át társadalmunk minden rétegét és az eredmények bizonyít­ják, hogy a tanácsok szervezetére a szocializ­mus építésében tovább­ra is szilárdan támasz­kodhat a dolgozó nép. — Egy esztendő befejezté­vel hasznos dolog visszate­kinteni az elvégzett munká­ra. Az évi munka elemzése nemcsak arra szolgál, hogy megállapítsuk, milyen ered­ményeket értünk el, illetve hol tudtunk volna jobb mun­kást végezni, hanem bizton­ságot és alapot is ad az új esztendő munkájához. — A járási tanács munká­ja az 1965-ös évben tovább javult, eredményesen töltöt­te be funkcióját, határoza­taival igyekezett helyes iránymutatást adni a közsé­gi tanácsoknak. Az 1966-os évben is szükséges, hogy a tanácstagok még fokozottab­ban képviseljék választóikat. A tanácsülés értékelte az állandó bizottságok munká­ját is, melyek közül 1965- ben az ipari-kereskedelmi, a művelődésügyi és pénzügyi állandó bizottság dolgozott a legeredményesebben. Hiba viszont, hogy néhány állandó bizottsági tag rendszertele­nül járt el az ülésekre Községfejlesztési vonalam a múlt évben hétszázöt­venezer forint értékű tár­sadalmi munkát végzett a járás lakossága, mélynek nagy részét a já­rási és községi tanácstagok szervezték és maguk is részt vettek abban. Bizonyítja ezt a társadalmi munkáért adományozott arany, ezüst és bronz jelvény száma is. A tanácstagok beszámolóin több ezer választópolgár je­lent meg, ami azt jelenti, hogy igénylik a tanácstagok beszámolóját, igénylik a tá­jékoztatást arról, hogyan dolgoznak, milyen intézkedé­seket tesznek a község, a já­rás fejlődése érdekében. Az a tanácstag, aki ennék a kötelezettségének nem tesz eleget, könnyen elvesztheti választói bizalmát. A járási tanács és szervei előtt a feladatok nem csökken­nek, ezért igényesebbeknek kell lennünk egymás iránt és más szervek és személyek­kel szemben is. Ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha valamennyi tanácstag ele­get tesz kötelezettségének és úgy dolgozunk, hogy pél­dát vehessenek rólunk já­rásunk dolgozói — mon­dotta befejezésül a járási tanács elnöke. A továbbiakban tizenöt esztendős tanácstagi . tevé­kenységéért Finna György, Ragó István, Berta Mihály és Mányi Sándor tanácsta­gok könyvjutalomban része­sültek, majd az 1966. évi munkatervek elfogadásával ért véget az óesztendő utol­só tanácsülése. (percsztegi) Címek — ha önállósulnak Lapunk szilveszteri számá­ból — helyszűke miatt — több írásunk kimaradt az „így ír­tunk mi 1965-ben” cimű hu­moros összeállításunkból. Kö­zülük egy-két „szilveszteri morzsát” szeretettel nyújtunk át olvasóinknak. ■ — mint felvéte- ; lünk is bizonyítja ; — nemcsak kerék- | párjaikat adja át megőrzésre a könnyű járműve­ken a városba ér­kezők egyike- másika. A vásár­lási megbízatások végzése közben, — ez a kisgyerek szorongva várja vissza anyját, hogy aztán e hi­deg „gyermek­megőrzőbőr' a még hidegebb jár­művön térjen vissza a távoli otthon melegébe. Vajon, nem lehet­ne ezt a „gyer­mekmegőrzést” másképpen is megoldani? Leugrottam az ágyról és ki­nyitottam az ajtót. A pokró­cot is félrehúztam, de nem jött senki. A kiáramló fény­ben egy zöld fenyőfát pillan­tottam meg, de a következő pillanatban ugrottam is visz- sza. — Jaj, egy ember! Az ajtó nyitva maradt. A lámpa rávilágított a fenyőfá­ra, amit egy arcra bukott em­ber szorított a kezében. Amikor behozták, már nem élt. Mellén a kabátján alvadt vér volt. A kis fenyő is véres volt. A karácsonyfát csak más­nap készítettük el, Józsi bá­csiék pincéjében. Egy ágyú­golyó hüvelyébe állítottuk be­le. Négy szaloncukor csillo­gott rajta. Ajándék is volt a fa alatt: a furulya. Amin olyan szépen tudott játszani Józsi bácsi. Sági Ferenc AJÁNDÉK — Jó lesz — állapította meg. Megforgatta a kezében, nézegette és megindult vele lefelé. — Hogy fognak majd örül­ni a gyerekek! — örvendezett magában. Valami neszt hallott. Meg­állt. Nehéz lépések közeled­tek. Német vezényszavak csa­pódtak a füléhez. — Ezeket nem várom meg! — futni kezdett. ★ Sokáig vártuk Józsi bácsit. Nem tudtunk elaludni, mert a furulyaszót nagyon szeret­tük. Majd elkérjük tőle. En is fújok. Ugye, odaadja? — bi­zakodott az öcsém. — Valaki kopogott? — kér­dezte anyám. gyertya is van ... cukor is akad... Megindult a meredeken fel­felé. Csizmája alatt megcsi- kordultak a kavicsok. Kétszer is megpihent, míg fölért a te­tőre. A hegyen az orgonake- rítéses temető volt. A túlsó oldalon, a völgyben nyújtóz­kodott a falu, csendben, moz­dulatlanul. A távolban szal­makazal égett, s megvilágí­totta az alacsonyan húzó fel­hőket. A temető túlsó sarkában odaért az orgonabokrokhoz. Jól emlékezett. A csupasz bokrok között ott volt a kis fenyőfa. Széthajtotta a bokro­kat, letérdelt a fa elé, bics­kájával faricskálni kezdte a tövénél. Józsi bácsi kilépett a pince elé. Csend volt. Már a patak locsogása is beletartozott a csendbe. A pincebejáratok sö­téten bámultak rá. A szeme megszokta a homályt, s már tisztán látta a hirtelen ma­gasba szökő hegyoldalt. Mikor benyitott a pincéjük ajtaján csak a felesége ébredt fel. — A furulyám? — Még karácsony este sem hagysz neki békét — mordult rá az asszony. Sokáig keres­gélte egy zsákban, míg meg­találta az alján. Közben egy félig égett gyertya is a kezé­be akadt. Ez éppen jó lenne a karácsonyfára — gondolta. — Ne maradj sokáig — szólt utána a felesége, mikor becsukódott mögötte az ajtó. Az ajtó előtt megállt egy • pillanatra. Igen, fent a hegy­tetőn van az a kis fenyő ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom