Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-05 / 3. szám
4 196«. JANUAR 5., SZERDA Egy kis cigaretta, valódi... Az Egészségügyi Felvilágosítási Központ munkatársai több ezer fiatalt kérdeztek meg arról: miért szoktak rá a dohányzásra? A statisztika szerint ugyanis már a 14—15 évesek 25 százaléka ritkán, 13,6 százaléka pedig rendszeresen cigarettázik. Az életkor előrehaladásával párhuzamosan növekszik a számarány: a 16—17 éveseknek 21,6, a 18— 19 éveseknek 18,9, a 20—21 éveseknek 30, a 22—23 éveseknek 40,2, a 24—25 éveseknek pedig 41,3 százaléka rendszeres dohányzó. A válaszokból kiderült, hogy a szülők dohányzása nem nagyon befolyásolja a fiatalokat, annál inkább a barátoké: 70—90 százalékban azért próbálkoztak meg az első cigarettával, mert a barátjuk dohányzott. A családban a legerősebb az azonos nemű idősebb testvérek befolyása. A részletes elemzés azt is kimutatja, hogy a rendszeresen dohányzó fiatalok csaknem fele már a középiskola első és második osztályában rákap a dohányzásra. A dohányzó fiúk 44,1 százaléka szív el naponta tíznél több cigarettát, a lányoknak csupán 31 százaléka. Hattíz cigarettát • a fiúk 27, a lányok 43 százaléka szív el naponta. A megkérdezett fiatalok több mint kétharmada tudta, hogy a dohányzás károsítja a szervezetet, de 20 százalékon félül volt azok száma, akik nem hitték el. KÖNYVESPOLC A Zrínyi Kiadó idei terve A Zrínyi Kiadó 1966-ban számos, változatos témájú, színvonalas könyvvel örvendezteti meg olvasóit. A megjelenő kiadványok közül elsőként említjük az elmúlt évben nagy sikert aratott Nagy Honvédő Háború története című hatkötetes sorozat negyedik kötetét. A könyv az 1944-es esztendő szovjetundóbeli és a második világháború egyéb hadszínterein lefolyt hadműveleteket ' ismerteti. Már most nagy érdeklődés előzi meg Harsányi János; Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen című munkáját, amely Magyarországon és Európa más országaiban küzdő magyar antifasiszta Kerekasztal-konferencia Szabó Ferenc mozdonyvezető, Lányi Sándor lakatos ipari tanuló, Kökény Márton postás, csomagkézbesítő udvariasan engedélyt kértek, és leültek az asztalomhoz, a váci Madách Imre Művelődési Otthon klubjában. Másutt nem volt hely. Nemsokára még négyen érkeztek a szomszédos teremből — mi akkor már javában beszélgettünk — s kis tétovázás után ők is odahúzták hozzánk a széküket. A baráti kör másik négy tagja: Tömön Ferenc vízvezetékszerelő, Szégner Gyula mezőgazdasági ipari tanuló, Fehér József szállító segédmunkás és Juhász Béla géplakatos. Mindannyian a tánciskolából jöttek, tánctól piros arccal, a divatos finn tánc, a letkis dallamát fütyürészve — és véletlenül kialakult egy kis kerekasztal-konferencia. Nem nagy témákról, nagy ügyekről beszélgettünk. Hogy mégis miért írom meg? Majd a végén. Barátok. A legfiatalabb 17, a legidősebb, a korelnök 22 éves. Személy szerint nem különültek el mondataik. Véleményük, stílusuk, érdeklődésük hasonló. Extra öltözködés, hajviselet? Semmi. Nyegle, fölényes modor, gmi- re azt mondaná az idősebb, hogy jellemző a mai fiatalokra? Nem voltak ilyenek. Hogyan kezdődött meg a beszélgetés? Rajkint idézném: valami van, illetve, valami nincs. Egy pohár bort kértek a srácok, szódával. Szóda nem volt. — Tudtuk, hogy nincs, azért kértük — mondták nekem mérgesen, mert látták, hogy sorstárs vagyok, poharamban sima víz szerénykedik, igaz, hogy csak egy csésze fekete mellett. — Már egy hete nem lehet szódát kapni Vácott. Hogy mi az oka? Talán nem rendelnek eleget — folytatták — itt mindig hiány van valamiből. Aztán közölték, hogy csak ilyenkor, tánciskolában isznak meg egy pohár bort, azt is szódával. — Bizonyos szempontból nekünk ez ünnepi alkalom — mondták — hát ezért tiszteljük meg magunkat. — Idevaló? — érdeklődtek. — Nem, pesti vagyok — mondtam. Gyors oldalpillantásokat váltottak egymással. — Azért Vác egy rendes város — közölték velem gyorsan, nehogy a szódahiány miatt téves fogalmaim legyenek VácróZ. Aztán kérdezgetni kezdtek: mennyire ismeri? Merre járt már. Rövid versengés indult meg, mindegyikük dicsérte azt a városrészt, ahol lakik. Klassz házak épülnek a Duna-parton. Nálunk nemsokára készen lesz a park. Nálunk is lesz egy. És a Cifrakert? Abból is lesz valami hamarosan. Járdák épülnek. Szép az autóbusz-végállomás és a tér. Stadion lesz jövőre. Képzeljétek, jó meccsek, vasárnap délután, meg minden. — Szóval Vác fejlődik — szögezték le végül egyhangúan az álláspontjukat ebben a kérdésben. — Meg különben is, itt születtünk, itt voltunk kissrácok, szeretjük. — Itt is dolgoznak? — Igen, van itt elég munka- lehetőség, aki akar, talál magának, nem kell feltétlenül Pestre menni. Szerencsére olyan szakmában dolgozunk mindannyian, amit szeretünk. — Kereset? összenéztek, mosolyogtak. Kiderült, hogy hárman már „ofék” pénzügyben, 1500— 2300 Ft körül keresnek havonta. A többiek még tanulnak, az ipari tanulók „zsold- ja” zsebpénznek elég, erre- arra. Aztán, ha majd felszabadulnak ... — Mi lesz akkor? — Motor — szóltak szinte egyszerre — az az igazi. Egy jó motor. Mennénk kirándulni, jó messzire, talán még külföldre is. — Voltak már? — Nem, sajnos, senki nem volt még közülünk — mondták. Képzelje, ha egyszerre mehetnénk! Tengerhez. Nagyon szeretnénk látni tengert. A színe érdekes lehet, meg a vihar... — Szórakozás? Közel hajolnak az asztalhoz, izgatottan. Egymásnak adják a szót. Látszott, hogy nemcsak most, mindig ez a fő téma. — Ide járunk a tánciskolába, mindannyian. Kevés a lány, hárman ki is jöttünk előbb, mert más is akar táncolni. Meg kell tanulni táncolni, az ember nem ugrálhat össze-vissza. Hogy néz az ki, ha udvarolunk valakinek és kisül, hogy még táncolni sem tudunk? Újabb összehajlás. — Lehetünk őszinték? Mindenről lehet beszélni? Járunk szórakozni ' az itteni zenés eszpresszókba, de az a baj, hogy sok a részeg ember, különösen a Fehér Galambban, verekednek, garázdálkodnak, nem tudjuk, miért engedik be ókét Mi nem akarunk verekedni, nyugodtan szeretnénk szórakozni. Talán az ABC étterem, az a legjobb, jó a zene és a társaság, de a többi...! Jó lenne, ha a fiatalok számára lenne egy külön szórakozóhely, ilyen Pesten van, kellene itt is. — Moziba járnak? — Igen, ide a művelődési házba, de nincs benne sok köszönet. Olyan filmeket hoznak ide, amiket már másutt „ki- szuperáltak”. Meg némelyik magyar film! Az ember kijön az előadásról, és csodálkozik! még az eleje hagyján, de mire a végére érünk, összecsapják, lelaposodik, sehol sincs a mondanivaló. — Olvasás? Kicsit röstellkedtek, nézték egymást, egyből eltávolodtak az asztaltól, magánbeszélgetések alakultak ki. Végül egyikük rögzítette a „hivatalos álláspontot": — Csak kalandregények eddig ... P. Howard ... Régen az Egri csillagok, kötelező volt a suliban, de jó volt, az igaz... A tv meg a rádió, az jobb. Persze... csak el kellene kezdeni egyszer. — És a beszélgetések? így, ahogy mi most beszélgetünk? — Ez olyan volt, mint egy klub. Általában együtt járkálunk, heten, barátok, vitázunk eleget. Jó így beszélgetni. Csak annyit a végére, kommentár nélkül: véletlenül találkoztam a „hetek társaságának” kis klubjával.. Vajon, még hány ilyen is klubot lehetne találni az otthonban? Jó lenne, ha nemcsak az újságíró beszélgetne velük alkalomadtán, hanem a művelődési otthon vezetői is. J. E. ellenállók, partizánok harcának, nagyrészt még nem publikált dokumentumait foglalja magába. Az űrkutatás eszközeit, a mesterséges égitesteket, az űrhajókat pályájukra juttató hatalmas erejű rakéták ballisztikáját ismerteti dr. Kovács Zoltán; Népszerű ballisztika című művében. Dr. Horváth Árpád: Az ágyú históriája. A szerző a tüzérség hadi- technikai történetét írja meg, ezen belül elsősorban a technikai fejlődést vázolja a korra jellemző gazdasági és hadtörténelmi háttérrel. 1966 első félévében jelenik meg Engels: Válogatott katonai írásainak második kötete, amely Engelsnek 1859 és 1895 közötti írásait tartalmazza. A kötet az 1859-es olaszországi háború, az 1866-os osztrák— porosz és az 1870—1871-es francia—porosz háborúkról írt anyagokat tartalmazza, befejezésül pedig Marx és Engels katonai vonatkozású levelezéséből ad válogatást. Magyar munkaközösség válogatása alapján kerül- az olvasók elé a Nyugati katonai szakírók a háborúról című könyv. Az összegyűjtött anyagban, sorra megszólalnak Liddel Hart, F. O. Miksche, McNamara, M. D. Taylor és mindazok, akik jelenleg is az egységes nyugati katonai doktrína létrehozásán munkálkodnak. A vezető imperialista hatalmak 1 fellazítási politikáját, a jelenlegi ideológiai hadviselésnek és propagandának tartalmát és módszereit mutatja be Kalmár Tamás munkájában, amely Az imperialisták „lélektani hadviselése” címmel kerül az olvasók elé. A felsoroltakon kívül számos szépirodalmi riport- és dokumentumkötet is szerepel a kiadó 1966. évi programjában. Mint érdekességet külön említjük az év első hónapjaiban induló két sorozatot. Az ünnepi könyvhéten kerül az olvasók elé Ivan Zamercev Éveken, távolságokon át című regénye. A szerző, aki a fel- szabadulást követően három évig Budapest városparancsnoka volt, akkori naplójegyzetei alapján sok újat mond el a főváros, az ország történetének e sorsdöntő időszakáról. A Tanácsköztársaság korát rajzolja olvasói elé Szamuely- né Emlékeim című önéletleírá- sában. Kovácsé vies: Kapelai szikrák. A szerző a jugoszláv felszabadító harcok egy partizánegységének életét örökíti meg művében. 1934 és 1942 között a náci Németországban játszódik Dodd: Akik szelet vetnek című regénye. Az író izgalmas, fordulatos formában mutatja be, hogyan válik a hajdani tisztességes ember a nácizmus hatalomrajutása után, gátlástalan szörnyeteggé. 1944. június 6-a a normandiai partraszállás napja a „leghosszabb nap”. Ennek az izgalmas előkészületeit és magát a partraszállást tárgyalja C. Ryan: A leghosszabb nap című dokumentumkötetében. Futár Józsefné Papírbolt Szecsőn Nagy hiányt pótolt a szecs.cü fmsz azzal, hogy papírboltot létesített a Kossuth Lajos utcán. Közel van az iskolához. Ott már egy valóságos kis kereskedelmi központ létesült. Együtt van már a vaskereskedés, élelmiszerbolt, TÜZEP- telep, s most már a papírbolt is. 2G millió pasztilla Mintegy 20 millió fogamzás- gátló pasztillát importálnak az Egyesült Arab Köztársaságba a születésszabályozási program keretében. Az új esztendő új magyar filmjei Fekete Gyula regényéből készült Az orvos halála című film Mamcserov Frigyes rendezésében. Főszereplője, az orvos, Páger Antal. Galambos Lajos regénye nyomán készült a Szentjános fe- jevétele Novak Márk rendezésében. Két főszereplője Béres IloRuttkai Éva játssza a főszerepet Gyárfás Miklós Butaságom története című filmvígjátékának. Rendező: Keleti Márton. Pécsi Ildikó cs Nagy Attila a Fény a redőny mögött című bűnügyi film Lét szereplője. A filmet Szabó Miklós írta, rendezője Nadasd y László. 'i^////////////i tffSSSrSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSJ I § nip. Ez azt jelenti: riport. $ XÍ Most szépen átvezetjük \ az új naptárba a tavalyi, el- § maradt dolgokat. En „rip”- k nek írom, te „tárgy’’-nak — 5 tárgyalás 10.20-kor, III. eme- § let 8 —,6 „lev”-nek — leve- \ let írni már végre Olgának ^ — vagy csak egy E-t jegyez ^ fel: Éva, Énekóra vagy Elel- ^ mezésügyi Minisztériumot je- S lent? s ^ Ülünk a friss notesz előtt ^ és előjegyzünk. Átvezetünk — ^ kapaszkodunk még egy tele- § fonszámhoz, szül. naphoz, át § akarjuk még menteni D. név- \ napját, egy régi-régi öletet, $ álmot az új noteszba — s ^ előjegyzünk: új haladékokat ^ tűzünk ki, új állomások ^ figyelmeztető póznáit cöve- \ keljük le önkéntesen, vá- § gyünk szerint. A kezdés győ- §zelmi mámorában szembe- J szállunk, fittyet hányunk a i, tizenkét hónapnak: szűz a ^ naptár, tiszta a papír, hát le- $ gyen május a lakodalom, $ augusztus a tátrai út, a ten- ^ ger, a vitorlás, a kiskocsi, ^ minden. Október szüret, foly- ^ jón a csap, december ajándék, ^ panofix M.-nek, porcelán N.- § nek. A. egyszer azt mondta: % „egy olyan' fűzöld selyemer■ J- naptár nyő a lámpán, tűz a kandallóban ..A.-nak tehát. fűzöld selyemlámpa. Szótlan a naptár, türelmes. Még csak január: szűz havon repül a vágy. t\ e meddig él egy-egy elölj jegyzés? Néha évekig, gyakran napokig. Átvezetek: „márc. 10. Circ. ind. elökész.”. Ezt már hatodik éve vezetem át. Március, egy hajnalon már horgonyt húznak, kigördülnek az angyalföldi grundokról a vándorcirkuszok, kezdődik a szezon. Régi, ifjonti vágy: egy hét szabadság, s velük tartani, kocsin élni, vándorolni faluról falura, medvét ápolni, ponyvát szedni és feszíteni. „Elökész” — előkészíteni az utat. Álom; hatodik éve vezetem át már az álmot az új januári noteszbe. Melyik esztendőben hagyom majd el a tizenkét hónapok — öregítő esztendők — mikor győzedelmeskednek felette? S írom tovább az új naptárba a régit. „Okt. 22. 1. születésnap.” Ki ez? Nem évek, a hónapok végeztek vele. Emlékszem, okt. 22-én egyetlen Irén ismerősömet felhívtam, gratuláltam. „Mihez gratulál?” „A születésnapjához.” „Maga összetéveszt valakivel” — és letette a kagylót. Hát akkor ki lehet az az I. ? ... Ez az I. és ez az A. és az az utca és telefonszám már kimarad az új noteszból. Barátságok, tervek, szerelmek próbája ez a januári naptárátírás. Előjegyzések. Üj címek, új határidők. Febr. 9. Turistaházak. Talán február 9-én még ; nem lesz késő a jelentkezés- \ re: adnak helyet valahol \ húsvétra. (Tavaly, tavaly előtt j mindig késő volt.) Március 2. \ Cementet venni. Épít- j kezel? Aug. 20. T. szül- i napja. Biztos vagy benne, j hogy augusztusban is mégis- \ mer még? D e csak írd, írjuk az új naptárt. Kezdés, január: még szűz havon repül a vágy. De majdan az utolsó oldalra, í mikor ez az új is megöreg- i szik, s átvezetjük, így zárjuk: „Jó esztendő volt, tizenkét szárnyas legény sem bírt az előjegyzésekkel.” (kőbányai)
