Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
rest MEGYEI kfCívlap 1966. JANUAR 30., VASÄRNAP HETI a bérleti jogviszonyról, a szeszesital fogyasztásról, a gazdasági kártérítésről. a közös tulajdonú házról. KIÁLLÍTÁS Gábor felv. JOGI TANÁCSAINK: EGYÜTTMŰKÖDÉS, TETTEK NÉLKÜL? Van egy szó, amely különösen év elején szinte minden értekezleten elhangzik. A koordinálás. Egyik nap a Népfrontnál, másik nap a képviselőcsoportnál, harmadik nap a Vöröskeresztnél, a negyedik nap a nőtanácsnál, az ötödik nap ennél, a hatodik nap annál. Községnél, városnál, járásnál, hivatalban, munkahelyen. A bűvös „koordinálás** mindenütt felcsendül. Csendülni csendül, csak egy kissé hamisan. Hatását ugyanis nemigen látni. Mert dolgok, feladatok, tennivalók füzér- táncot járnak. A szándék, az elgondolás, mindenütt tiszteletreméltó fontos és helyes. Csak az nem jó, hogy pontosan ugyanarra mozgósítja lenn faluhelyen azt a húsz, ötven vagy száz embert valamennyi tömegszervezet. S szegény aktíva, azt sem tudja, vajon melyiket szeresse, melyikük útmutatását kövesse? Mert felesleges önáltatás lenne azt hinni, hogy minden tömegszervezet más-más kört mozgat. Vannak külön érdeklődési területek, az igaz, de a tapasztalat az, hogy akik hajlandók feladatokat vállalni, azokat éppen úgy érdekli a szülői munkaközösség sorsa, mint mondjuk a „Ki mit vállal*’ mozgalom és sok más. Nem csoda, ha végül a tevékenyek közül jó páran megunják a tengernyi tennivalót* és egészen egyszerűen magukra csukják a kiskaput. Az egyik tömegszervezeti vezetőtől érdeklődtem: mi az oka, ha mindezzel tisztában vannak, azért mégis külön-kü- lön oldják meg a feladatokat, sokszor súlyos nehézségekkel küszködve. Miért csak papíron koordinálnak? A válasz az volt hogy igen, de akkor mi lesz a jelentéssel? Mert mégis csak másképp hangzik, ha azt írhatják, egy-egy kérdést önállóan oldanak meg. A tőmegszervezetekre, létükre, mozgósító erejükre szükség van és lesz még nagyon sokáig. Illetve jelentőségük mind nagyobb, mind több segítséget adhatnak közéletünk demokratizálásához, különösen most, amikor sok fontos feladat, többek között a gazdasági irányítás reformja vár megvalósításra. A különböző szervezetek más feladattal más rétegeket képviselnek. De amikor azonos feladatot kell megoldani, akkor itt az ideje, hogy túlnézzenek a saját kerítésükön, és ne csak szavaikat, hanem tetteiket is összehangolják. Nem kell félni. Munka erőn túl is jut mindenkinek. Komáromi Magda Dürrenmatt új színdarabja Zürichben mutatták be a napokban Dürrenmatt A meteor című új komédiáját. A komédia hőse egy Nobel-díjas író, akinek két ízben is halálhírét keltik, de egyszer sem hal meg. A bérlő halála után a mostohaunoka nem jogosult a bérleti jogviszony folytatására. N. F. ceglédi olvasónk írja, hogy 1949-ben hatósági úton «gy nyugdíjas házaspárnak utalták ki lakásuk utcai szoba-konyhából álló részét. A bérlők elhaláloztak. Visszamaradt a lakásban a mostoha- unoka, aki azonban nem volt eltartó, hanem családtagként lakott a lakásban. Jogos-e a «nostohaunoka a lakásra? — kérdezi olvasónk. A lakásrendelet 31 §-a felsorolja, hogy a bérló halála esetén kik jogosultak a bérleti jogviszony folytatására. Ezek között a bérlő mostohagyermeke szerepel, viszont a rendelet nem tesz említést a mostohaunokáról. Ebből következik, hogy a mostohaunoka nem jogosult a bérleti jogviszony folytatására. Olvasónk leveléből megállapítottuk, hogy lakása szabad- rendelkezésű. Ebből kifolyóan jogosult azzal szabadon rendelkezni is. Ha a visszamaradt riostohaunokával nem hajlandó bérleti szerződést kötni, joga van felmondás mellőzésével a lakás kiürítése céljából a járásbíróságon pert indítani. Szeszesitalt fogyasztó dolgozó munkába állítása jogosan megtagadható. Z. M. dunaharaszti olvasónk sérelmezi, hogy egyik reggel nem engedték munkahelyén munkábaállni, mert előzőleg fél deci pálinkát megivott. Emiatt egész napját igazolatlannak vették és szabadságából is levonták. Olvasónk kérdezi — jogos-e a vállalat intézkedése? A dolgozó kötelessége, hogy kipihenten, munkaképes állapotban jelenjen meg munkahelyén. Ehhez hozzátartozik, hogy a legcsekélyebb alkohol- fogyasztástól is köteles tartózkodni munkába lépés előtt, mert az csökkenti a munkaintenzitást, figyelmét elvonja és ennek következtében nő a balesetveszély, romlik munkájának a minősége. A biztonságos munkakörülmények megteremtése a vállalat feladata. Éppen ezért jogosan tagadja meg annak a munkábaállását, akitől a biztonságos munkavégzés nem várható el. Márpedig, aki szeszes ital fogyasztással kezdi napját, vagy munka közben szeszes italt fogyaszt, aligha képes jó és biztonságos munkavégzésre. Az ilyen dolgozó munkába állását meg kell tiltani, a munkavégzés közben szeszes italt fogyasztó dolgozót haza kell küldeni és napját igazolatlannak kell tekinteni. Az Igazolatlan napokat pedig a szabadságidőből is le kell vonni. Olvasónkkal szemben tehát úgy jártak el munkahelyén, ahogy azt a rendelkezések előírják —, tehát panasza nem jogos. rították át az importkészlet birságát és ő ebben nem érzi magát vétkesnek, panasszal fordulhat a munkaügyi döntőbizottsághoz. Természetesen mentesül a dolgozó a kártérítési felelősség alól, ha sem szándékosság, sem gondatlaiv- ság nem terheli az előnytelen importvásárlással kapcsolatban. Viszont felelős az a vezető beosztású dolgozó, aki elmulasztotta az ügyet döntőbizottság előtt tisztázni és ehelyett inkább azt a könnyebbik megoldást választotta, hogy az importvásárlással közvetlenül foglalkozó dolgozójára hárította át a felelősséget. Olvasónknak ajánljuk, hogy tanulmányozza át a 11/1964. (XI. 10.) Korm. számú rendeletet és a Munka Törvény- könyvének idevonatkozó XII. fejezetét Tulajdonostárs értékesítheti-e a saját tulajdonúié tőségét? „Előfizető jeligére” kéri a tanácsot egyik olvasónk. írja, hogy van egy házuk, amelynek fele az édesanyjáé, a másik fele olvasónké és testvéréé. Testvére az egynegyedrészét nem hajlandó eladni, sem pedig a háromnegyed részét megvenni. Olvasónk kérdezi, hogy eladhatják-e részüket az */« rész tulajdonos beleegyezése nélkül? A Polgári Törvénykönyv rendelkezése szerint saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs — a többiektől függetlenül — önállóan rendelkezhet. A tulajdonostársakat azonban elővásárlási jog illeti jneg, ezért a kívülálló személytől eredő vételi ajánlatot az eladó köteles közölni tulaj donostársáváL Ha olvasónktól a vevő csupán az egész házat kívánja megvenni, viszont testvére a részét nem akarja eladni, jogosultak az édesanyjával együtt bírósághoz fordulni a tulajdonközösség megszüntetése céljából. Dr. M. J. A dolgozó kártérítési felelőssége a gazdaságilag előnytelen importvásárlás esetén. M. N. budapesti olvasónk | sérelmezi, mert munkahelyén | birság megfizetésére kötelez-1 ték Kérdezi, jogos-e a vállalat | Intézkedése akkor, ha megíté- ^ lése szerint sem őt, de még a vállalatot sem —, hanem egy | másik vállalatot — terheli a ^ felelősség. Ehhez a kérdéshez a tényál- ^ lás részletes ismerete nélkül | nem tudunk érdemben hozzá- ^ szólni. A rendelkezések értei- ^ mében, ha a vállalat úgy látja, | hogy nem hibás a kérdéses ^ árucikk behozatalával kapcso- ^ latban, akkor jogosult az| ügyet döntőbizottság elé vin- ^ ni. Ha viszont a dolgozóra há- > KETTEN A SORBÓL A taignyilvámtartó könyv végén szerepel a nevük: tagfelvételüket nemrég tárgyalták, s hagyták jóvá. Ketten ismét beálltak a sorba: a kommunisták harcot, áldozatot vállaló sorába. Fiatal emberek, harminc körül. A gyárban mégis az öregek közé számítanak. Mindketten ezüst jelvé- nyes törzsgárda tagok. Több, mint tíz esztendeje vannak itt, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, Vácott. Jó ideje beszélgetünk már, látszatra csapongva, minden különösebb összefüggés nélkül, mégis a lényegről. Munkáról, emberekről. Dudás Jó-' zsef elektroműszerész és ifj. Vasas István porkohász szak-' munkás más-más területen dolgoznak, mégis: azonos gondokkal néznek szembe. A holnap gondjai ezek. Dudás elvtárs a ferrit-üzem munkásainak továbbképzéséről beszól, Vasas István arról, hogy a technológiák továbbfejlesztése döntő tényező a gazdaságosabb termelésben. Nem újoncok a mozgalmi munkában sem: Dudás József közel ötszáz ember műhelybizottsági titkára, Vasas István pedig a négyes KlSZ-alapszer- vezetet segített „rendbeszedni”, sikerrel. — Az embernek két keze van, mindkettővel csináljon valamit — mondja Dudás elvtárs. — Ügy hiszem, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy párttagok lehettünk. A pártszervezet titkára, Biczó Rezső azt mondta róluk: — Két olyan ember, akinél a munka és a társadalmi tevékenység eggyé ötvöződött. Divat manapság azt mondani a fiatalokra, hogy csak a magúk boldogulásával törődnek. Ha így törődnek azzal, mint két új elvtársunk — jól teszik. így? Mit jelent ez? Annak felismerését, hogy az egyéni boldogulás csak akkor lehet biztosan megalapozott, ha a közösségé, az egész kollektíváé is az. Ezek persze „elvont" szavak, a gyakorlatot az jelenti, hogy Dudás József egy tizennégy tagú — s a szocialista cím elnyeréséért versenyző — műszaki brigád élén a fejlesztő-kutató szakemberek és a műhelyek még szorosabb együttműködéséért munkálkodik; hogy Vasas elvtárs nem egyszer tovább marad benn az üzemben, csak úgy, mert sürgetően szükség van új megoldásra, egy-egy technológiai részfolyamat finomítására. — Elégedettek? Mosolyognak a kérdésre. Egymás szavát kiegészítve mondják: — Kérdés, miben? Ha azt nézzük, hogy a helyünkön vagyunk-e, azt mondhatjuk, igen. Jól érezzük magunkat az üzemben, kedvvel csináljuk a dolgunkat, s ez fontos. Ha a lehetőségeket nézzük, a holnapot, azt mondjuk: nem. Olyan Iparágban dolgozunk, ahol a világszínvonal valóban életfeltétel. Létezési lehetőség. És itt csak az állandó elégedetlenség vihet előbbre. Hívták őket máshová dolgozni, nem hagyták itt a gyárat. Dudás József és Vasas István első munkahelye ez, remélik — mondják — az utolsó is... Az ember ragaszkodik ahhoz a helyhez, ahol otthon érzi magát! Még akkor is, ha ez az otthon olykor nem könnyű gondokkal jár. Mert volt olyan, hogy előre szóltak: ez vagy az nem lesz jó. Nem hallgattak rájuk, megcsinálták. Utólag azután elismerték, jobb lett volna, ha hallgatnak ezekre a „semmivel nem elégedett” fiatalokra. Gond s keserű szájízt maga után hagyó dolog volt az is, hogy korábban eléggé át nem gondoltán végezték a szakmunkásképzést, voltak — itt is hagyták a gyárat — akik szakmát kaptak, de kenyeret nem. A gyár nem tudta foglalkoztatni őket Dehát csak akkor otthon az otthon, ha csupa napfény, öröm? Arról is beszélnék, hogy megtörtént s megtörténik: új emberek kerülnek a gyárba, különböző területekre, s túl nagy köröttük a hírverés, mintha egy- csapásra megoldanának mindent. Érzékenység lenne? Ügy hiszem: nem. Csoda tévők nincsenek. Minden új embernek a bizalmat előlegezni kell. A helyes arányok megtalálása azonban — nélkülözhetetlen. Személyileg egyik ügy sem érintette őket, mégis — foglalkoznak vele. Miért? — Az ember nem élhet úgy, hogy leszegi a fejét, csak azt nézi, nehogy a lába gödörbe lépjen. Mások? Azok léphetnek. Megette a fene az ilyet — mondja Vasas István. Dudás elvtárs tréfálkozva folytatja: — Persze, hogy vigyázol minden „gödörre”, mert futva jössz a gyárba! A nevetés után kiderül: Vasas elvtárs sportol is, s reggelente — kondícióőrzőként — futótréningnek használja a bejövetelt. Azután megint komolyra fordítják a szót: — Sokat szapulják a mai fiatalokat. Szerencsére, itt a gyárban nincs ilyen. Ahogy én tapasztaltam, nem azt nézik, k i mond valamit, hanem azt, m i t mond. Úgy hiszem, ez fontos dolog — mondja Dudás elvtárs. — Ami meglepett, s nagyon jólesett, az az a nagyfokú őszinteség s nyers szókimondás volt, melyet a taggyűléseken tapasztaltam — mondja Dudás József — s bár magam még inkább csak hallgatója, mint aktív részvevője voltam a vitáknak, eddig is sokat tanultam. Amikor az ember a felvételét kérte, sok dolgot átgondolt. Én úgy éreztem, ha felvesznek, erősebb leszek. Lehet, hogy ez így leegyszerűsített, de így van: erősebb, mert tapasztalt társaim lesznek, akik nemcsak azt tudják, mi a jó, a helyes, hanem azt következetesen képviselik is. Elhallgat, látszik rajta, lényegében önmagának is most fogalmazza meg az eddig gondolatok formáját nem öltött érzéseket: — Az ember, ha többet akar tenni, akkor társak kellenek. És ha olyanok fogadják társul, akik már eddig is többet vállaltak és tettek, akkor 6 maga is rögtön erősebb lesz. Valahogy így gondolom ezt. Vasas elvtárs helyesel. Ha szó szerint nem is, de azonos gondolatok alapján kérte tagjelölt-, majd tagfelvételét. Mindkettőjük ajánlói köz- megbecsülésben álló kommunisták voltak. Jólesett, hogy törődtek, foglalkoztak velük, pártmegbizatásokat kaptak, s számonkérték korábbi munkájuk eredményeit. Mint mondják, a politizálás ma már az élet alapvető eleme. De ők — jól akarnak politizálni, s ehhez az embernek másokra is oda kell figyelnie: a közösen formált álláspont mindig bölcsebbnek bizonyul, mint az egyéni vélekedés. Jócskán elszaladt az Idő, búcsúznak. Az „erősebb” jelzőt ízlelgetem. Úgy érzem, ők csak egyik oldalát említették. A maguk erősödését. A másik oldal: e két új elvtárssal a sor is, a kommunisták sora is erősebb lett. A vezetés elvi kérdései a könyvtárak munkájában Hasznos továbbképzés § — növekvő szakértelem Kulturális életünkben — szinte á fejlődés mértékének és ütemének mutatójaként — egyre fontosabb szerephez jutnak a járási és a községi könyvtárak, mint a népművelés leghatékonyabb eszközei. Tervszerű fejlesztésük és helyes vezetésük ma már nagy szakértelmet kíván, amit a könyvtárvezetők az időről időre rendezett továbbképző tanfolyamokon sajátíthatnak el. s A Pest megyei Könyvtár I a járási könyvtárvezetők 5 és helyetteseik számára § szervezett új tanfolyamot íj * ^ a vezetés elmélete és gyakor6 lata, című előadássorozat for- I májában. Az első előadást dr. 5 Dobossy Imre, az Országos í Fordító Iroda igazgatója tartI ja. A Pest megyében a múlt év végéig tíz járási könyvtár működött, eggyel kevesebb, mint S amennyi a járások száma, mi! vel a budai járásnak a főváros a székhelye és itt a járási könyvtár funkcióját tulajdon- ^ képpen a megyei könyvtár $ tölti be. Január elsejével az I aszódi járás egybeolvadt a gö- $ döllői járással és a két egyesí- 5 tett járás székhelye az ugyan- ^ akkor városi rangra emelt Gö- $ döllő maradt.
