Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
« rear Hier« KrMírittf) 1966. JANUAR 30., VASARNAP KVETOte ÜRÖNIKA f'JE •• •• •• •• / Közönyösök Moravia regénye filmen Bizonyára sokan várták nagy érdeklődéssel a népszerű olasz író, Alberto Moravia regénye nyomán készített olasz filmet, a Közönyösöket. A regény kitűnő, nagy hatású leleplező erkölcsrajz a huszas évek olasz társadalmáról. Moravia regényében könyörteTARLiAT len rajzát adta annak a világnak, amelyben nincs erkölcs és nincs eszmény, emberség pedig még annyi sem. A regény jóformán egyetlen házban játszódik, egy elszegényedett úriasszony házában, ennél mégis sokkal szélesebb skáláját mutatja be a korabeli társadalom pusztulásának. Az elszegényedett úricsalád — anya, lánya és fia — tehetetlenül szemléli önmaga széthullását Tenni ellene egyikük sem tesz semmit Arra már erőtlenek. Az anya régi ilAz Ernst Múzeumban megnyílt Ridovics László grafikus- művész tárlata. Képünk a művész „ÍJj élet” című freskójának egy részletét ábrázolja harmincöt év körül, a szenvelgő szépfiúk fajtájából való — káromkodik. Valamilyét elfogták, fizet A bajuszos megint söpri a pénzt 2 lllllillillíliillUllill — Minden reggel ezt csinálják. Vasutasbunda, éppen csak kigombolta, sapkája a kisebb csomagtartón, arról látom, hogy mozdonyvezető. — Váltani megy? — Szobra. — Ismeri ezeket? — Látásból. — Kifélék? — Fene tudja De jó pénzben játszanak ám. Sokszor találkozom velük: a bajuszos mindig nyer. A kicsivel — ti. a köpcössel — már volt hogy majd ölre mentek. Azám. De hát nézze* olyan ez, amibe mit szóljon bele az ember? — A kalauz? A vállát húzza csak. Mit csináljon velük a kalauz? Van jegyük, kész. Káromkodnak? Hát igen, illeni nem illik, de hát... — ... mondtam annak a szerencsétlennek, hogy miért jöttél fel hozzám, ha most meg bőgsz... A szépfiú mesél, közben — hatáskeltő szünetekként — karikákat formál a füstből. \ többiek vihognak. A köpcös morc, a szépfiú megereszti a ronggyá kopott szellemességet: — Játék ez, Pufika, nem méreg! Idegnyugtató, öregem! Szakavatott kézzel kever. 3 iiimiiimiiiiiii A középkorú asszony Alsógödné! leszáll. Gonddal teszi el a könyvet, úgy suhan el az ülés mellett, mintha szökne. Talán legközelebb már hátrább levő kocsiba száll. A bajuszos: — Láttátok ezt a nőt? Megáll az ész! Strapáiba magát egész éjjel, s akkor itt meg olvas. Hát milyen emberek vannak?! A köpcös: — Add már a lapot, ne dumálj! Zsíros, nyűtt, piszkos lapok. Forognak, cserélődnek, az ütött lapokat a combjuk alá dugják, ott gyűjtik. Parti végén mindig az ülés alá néznek, hátha leesett egy, s azért nincs meg a száz? Fiatal lányok mennek el mellettük, vaskos megjegyzés a negyediktől — vörhenyes arcú, fényes bőrű, görbe hátú alak, az, akire a nők azt mondják, „inkább a halál” —, a lányok eltűnnek, ki akaszkodik ezekkel össze? A vörhenyes arcú belejött: — ... nem tudom, mit rázza a rongyot, mondtam is neki, idehallgasson, nem bérelt hely ám ez! Sokan szeretnének idekerülni, itt meleg van, ülnek, hát akkor? Talán nem é r i meg? jaj... ök csak tudják! Vác — Alsóváros, sokan leszállnak. Az utolsó parti. A bajuszos Bólogatnak. Mi az, hogy nem éri meg!? Ha- belemarkol a zsebébe, s maroknyi aprót, meg két tízest húz elő. — Negyven — mondja. — Pufi, ma nem ment neked. A köpcös közvetlen'stílusban küldi el. Veszik a kabátjukat A szépfiú zsebre teszi a harminckét lapból álló magánügyet. — Akkor holnap reggel... ' A kijáratnál kezet rázva búcsúznak: így illik ez — úriembereknek! Mészáros Ottó ka vékony lábú, sovány fiú volt. Azt hangoztatta, hogy akár a legerősebb felnőttet is kétvállra fekteti, titkos fogással. Ezt természetesen nem árulhatja el, mivel az, aki erre a fogásra megtanította, becsületszavát vette, hogy soha senkinek nem beszél a titokról. A furcsa csak az volt, hogy Édes Jóska sohasem verekedett. — Spórolok az erőmmel, értitek? Aki ezt teszi, egyre erősebb lesz. ... Szóval a főkirály először nem akart menni, de amikor Márton kinevezte Édes Jóskát teljes jogú he- lyettes-főkirálynak (a különbség csak annyi volt, hogy Márton kezelte a térképet), Édes Jóska is velük tartott. A gyerekek útközben meg- megálltak, nézték a térképet, és ellenőrizték a térkép jelezte utcákat. — Itt végződött az Erzsébet körút. Ez a Wesselényi utca... Főkirályhelyettes úr, olvassa el, mi van kiírva a sarkon. A vékony lábú helyettes- főkirály szaladt, visszatért és jelentette: — Wesselényi utca. — Rendben van — szalutált Márton. — hadsereg tovább indul. Masíroztak. Megint elővették a térképet —r Helyettes-főkirály úr, itt most a Teréz körútnak kell következnie. Nézze meg, helyes úton haladunk-e? A mezítlábas helyettes-főkirály rohant, utánairamodott Lichtenstein Izsó tábornok is. Együtt jelentették: — Teréz körút. — Hadsereg, előre! — vezényelte Márton. AM EKKOR felháborító fegyelemsértés történt Lichtenstein Lipót ezredes, Lichtenstein Izsó tábornok öccse, megállt egy csemegeüziletnéil, és valósággal odatapadt a kirakat üvegéhez. Márton rögtön észrevette, hogy egyik főtisztje eltűnt. Egész hadseregével ment és megállt Lichtenstein Lipót ezredes háta mögött. — Miért maradt el a hadseregtől, ezredes úr? — kérdezte Márton éles hangon a fiútól, aki nagyokat szi pakolva, bámulta a kirakatot. — Micsoda sütemények. Márton! — szólt az ezredes anélkül, hogy hátrafordult volna. Őfelsége tekintete egy pillanatra szintén a süteményre tapadt, de aztán főkirályi kötelességének teljes tudatában elfordult, lenyelte, majd kicsorduló nyálát, és felháborodva sziszegte: — Mi az, hogy „Márton”? Mi az, hogy „te”!? Ezredes úr, vegye tudomásul, én most fő- király vagyok, és nem vagyok magának „te”! Hogy lehetett megállni emiatt, ezredes úr?! — kérdezte fejcsóválva Márton. — Rögtön induljon, különben lefokozom... Az ezredes bánatosan pislogott, összecsapta meztelen láment az Édes Jóska is, aki először vonakodott, mert nem ő vezeti a csapatot. Ugyanis Édes Jóska a ka- tonásdiban megszokta, hogy mindig ő a király. Valahányszor csapatot állított föl a Lujza utcában, saját magát nevezte ki királynak. Masíroztak az utcán. Elől ment ő, a hadseregében még két tábornok, egy ezredes, egy kapitány, néha egy hadnagy is akadt. Közlegény nem volt. Amikor Márton egyszer fellázadt, és kijelentette, hogy ő akar a király lenni, Édes Jóska megengedte neki, de saját magát nyomban főkirállyá nevezte ki. Ez mindenkinek megfelelt, mert a hadnagyból ezredes, az ezredesből tábornok, a tábornokból pedig király lett. Az egész hadsereg feljebb lépett a ranglétrán. — Hogy áll, király úr?! — kiáltotta Édes Jóska, a főkirály. — Ki a mellet, be a hasat! Maga még állni se tud tisztességesen, király úr! — És szigorú főkirályi szemmel nézett IV— tonra. ÉDES JÓSKA ezzel a tekintettel, s parancsoló hanggal biztosította magának a főkirályi rangot. A többi hadseregben — minden utcában akadt ilyen — a legvakmerőbb verekedőt választották meg királynak. Édes Jós| A zsugások ^ ♦ A bajúszos negyvenet nyer $ ♦ Idegnyugtatónak reggel |♦ 32 lapos magánügy • $ % — „Figyelem, személyvonat indul a külső F ^ vágányról, öt perc múlva, hait óra negyvenöt § perckor, Dunakeszi, Vác, Nagymaros, Szobra. ^ A vonat minden megállóhelyen és állomáson | megáll.” ^ A hangosbemondó kötelességszerűén megis- $ métli a szöveget; az utasak többsége nem sok $ ügyet vet rá, törzsközönség jár itt, behunyt $ szemmel is eltalálnak a raktárépületek közé, I az F vágányhoz. Hat harminckor érkezik a $ vonat, tessék-lássék kisöpörnek, s hat negy- $ venötkor indul is vissza. A mozdony gőzfel- ^ behöbe takaródzik, a Nyugati pályaudvar ^ lámpái csendes harcot vívnak a köddel. Reg- ^ gél van, jólesik a kocsi fülledt melege. I i lllllllllilliHIIIHIHI! $ A kabát még ringatódzik, másodperce ^ akasztották fel, de már a bajuszos húzza elő a 5 kártyát. A második, vagy a harmadik kocsiba ) szállnak reggelente, az utasok jó része már 1 ismeri őket. Nem név szerint: ők „a zsugá- 5 sok”. A nemzeti sportot játsszák: ultit. De — I nem filléres alapon ... S | Tök ultimé, piros negyven száz... Bemom5 dások röpködnek a levegőben, csörög a forint, ! még csak a Landler Jenő Járműjavítónál já- ; runk, az alacsony, köpcös már húszast vált. ! — Nem megy, az istennek sem... ! * Káromkodik. A másik kettő a lapját nézi, a ! bajuszos, aki éppen most söpört be egy-egy ! forintot a „kopogásért” a mellette álló nőt né- j zi. Középkorú, mutatós asszony, a bajuszos j pimaszul vizslató tekintete elől nem tud me- | nekülni, odébblépne, de nem lehet, három ki- ! bic is a zsugások fölé hajol. S A köpcös megint veszít, négy-négy forintot S fizet. Piros a méregtől. Megint káromkodik. ! Az utasok zöme úgy tesz, mintha a zsugá- ! sok nem is lennének. A bajuszos kever. Jól ! öltözött ember. Mi lehet? Könyvelő? Anyag- ; beszerző? A ruha semmit nem jelent. Rákos- j palota — Újpest: tömeg, megtelik az ülések ! közötti folyosó is, állnak. Majd talán leszáll | valaki Dunakeszin, s akkor lesz ülőhely. Ha | nem, hát Vácig várni lehet. Ott felére, negye- i déré csökken a létszám. I \ A középkorú asszony könyvet vesz elő, ki- ! csit kínlódik kopottas szatyrával, míg a ma- i kacskodó kŐriyvtábla kiszabadul a többi hol- | mi közül. Mi lehet? Jókai, Mikszáth? Üjság- | papírba csomagolta, hogy óvja. Fáradt a sze- i me, néha lehunyja, éjszakai műszakban lehe- i tett, sárga bőre, ráncai árulkodnak róla. Meg I néhány elejtett szó, amit valakivel — innét ; nem látni — vált: — Jövő héten is éjszakás I leszek... a Piroska megbetegedett. Valaki az újságra bökhet, csak a hangját ; hallom: — Látja, hogy nem bombázzák Észak-Vietnámot... mondtam én ... A zsugá- soktól felröppen ismét egy cifra, de most nem a köpcös szájából. Vakító fehéringes társa — hosszú szipka a szájában, nyakba nőtt haj, sssssfssssssssssssssMssssssssssssssssJxsssrsrssssssssrssssss/ssj egyértelmű. S művészi ér- j tékét rontja az a színpadias, i régi filmstílus is, amely el- i sősorban a rendező, Fran- i césco Maselli hibája. Pedig i a sze replők kivétel nélkül ; kitűnő alakítást nyújtanak. > Az anya szerepében Paulet- ; te Goddard, a háborús évek ! népszerű filmcsillaga, a i lány figurájában az óla-! szók új üdvöskéje, Claudia! Cardinale és a nálunk még; kevésbé -ismert Rod Stei-> gert, a házibarát alakítója. » _____________ "P- | N EM ELŐSZÖR szervezett i Márton kirándulást. Két évvel ezelőtt, amikor még csak nyolcéves volt, és a Lujza utcában laktak a suszterműhelyben, elhatározta, hogy megnézi a Dunát, amelyet még sohasem látott. A folyó alig néhány kilométernyire volt az utcájuktól, de őket, külvárosi gyerekeket senki se vitte el oda. Csak hallomásból tudták, hogy a folyó széles, és milyen szépek a budai hegyek. Márton egy kis társaságot szedett össze. Elébük tette a város térképét, amelyet a tankönyvéből tépett ki (a fiú akkor került a harmadik osztályba). — Nézzétek! így megyünk... Itt a Népszínház utca ... a Teréz körút — ide van írva, látjátok? Ez a Lipót körút — és itt van a Duna. Eny- nyi az egész! A Márton választotta út jő négy kilométer volt. A Dunához sokkal gyorsabban is el lehetett volna jutni. Például ha végigmennek a Népszínház utcán, aztán a Rákóczi úton az Erzsébet hídhoz. Mégis a hosszabbat választotta, mert a széles körút a térképen jobban lát- i szott. ... Elindultak. Mártonnal i tartott Pista, Bandi és a két i Lichtenstein gyerek. Velük Giuseppe Cocchiara: AZ ÖRÖK VADEMBER dáké, akit azok tanítottak er- j kölesre, akik törvénybe fog- j látták az erkölcstelenséget, i például a rabszolgaságot, j Cocchiara a humanista szén- j vedélyével harcol előítéletek, j megrögzött, de hamis, hazug ] felfogások ellen; logikájának \ élies bonckése alá Cooper mű- i vei csakúgy odakerülnek mint i a Tamás bátya kunyhója, s ; átfogó elemzése Moore szob- j raitól Sztravinszkij zenéjén j keresztül Picasso festészetéig,j példák sokaságával bizonyítja i az egyetemes emberi kultúra i létezését. (m. o.) A nemrégen elhunyt nagynevű olasz tudós egyik legjelentősebb könyvét vehetjük most kézbe, magyar nyelven: Az örök vadember műfajilag nehezen besorolható munka, de kétségtelenül egyike a rendkívüli hatású műveknek. A könyv alcímében — A primitív világ jelenléte és hatása a modern kultúrára — maga a szerző utal szándékára: megkeresni és kimutatni a minden történeti korban jelenlévő „vadembert”, azaz bebizonyítani — mégpedig érzékletes stílussal, hatalmas anyagismerettel — az emberi kultúrtörténet folyamatosságát, láncszerű összefüggését. Képzőművészetben, zenében, táncban — ott a „vadember”. A vadember — most már idézőjel nélkül — akit azok neveztek vadnak, akik kultúrája jóval fiatalabb, mint a vaCjsághír: „Igor Mojszeje- vet, a világhírű szovjet táncegyüttes vezetőjét és szervezőjét 60. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki.” Évente beutazzuk a Szovjetuniót és a világ számos országát. Előadásaink szintere a legkülönbözőbb: fellépünk hangversenyteremben és sportstadionban, szerény gyári klubban és városok terein, sportcsarnokban és szabadtéri színpadon. Hasznosítva a világ koreográfiái és színházi kultúráját, együttesünk előadásaiban törekszik alkotóan felújítani, újszerű életre kelteni a népi táncot A táncosoktól nagyon sokat követelünk: a virtuóz tánctechnikán kívül legyen akrobata, zsonglőr és muzsikus egy személyben. Tökéletesen sajátítsa el a rugalmasságot, a koreográfiái kifejezőképességet, az átalakulás művészetét, hogy hűen alakíthassa a különböző élő emberi alakokat, IGOR MOJSZEJEV: Együttesünk repertoárjából | titkait és bemutatjuk a szovjet balettművészek nevelésének módszereit. Programunk második része: „A világ országaiban”. Ebben a különböző népek tánc-folklórjáról szerzett benyomásainkat mondjuk el. Olaszország, Spanyolország, Argentina, Mexikó és más országok népeinek táncait tolmácsoljuk a Mojszejev-együt- tes egyéni felfogásában. kifejezze a táncokban a nemzeti jelleget, a munka örömét, az egyszerű ember életét. 1965-ben nagyon intenzíven dolgoztunk. A hazad vendégszerepléseken kívül együttesünk az Egyesült Államokban (negyedik utazásunk) és Kanadában turnézott. Négy és fél hónap alatt harminc amerikai városban léptünk fel, összesen száztizenegy előadással. Érdekes, hogy az „Üt a tánchoz” című műsorunk premierjét éppen Montreálban tartottuk. 1965- ös külföldi vendégszereplésünket az Algériai Köztársaságban fejeztük be. Milyen terveink vannak 1966- ra? Február elején, a Szovjetunió Állami Akadémiai Tánc- együttesének 29. évfordulóján kerül sor Moszkvában az „Üt a tánchoz” első hazai beAiuta- tójá,ra. Ezt a címet kapta új műsorunk első része, amely tulajdonképpen az együttes alkotói útját meséli el táncban. Feltárjuk „laboratóriumunk” A\\\A\\\\\\\\\\\VV>\VV1 lűzióiba menekül a valóság elől, lánya közönyösen belenyugszik a megváltoztat- hatatlanba, a fiú pedig önmagára hagyva erőtlen a lázadásra. A család fölött az erőszakosan céljára törő üz- letember-házibarát a korlátlan úr. Évek óta szeretője az asszonynak s ezt tudja a fiú és a lány is. S ahogy múlnak az évek és ráncoso- dik-vénül az anya, úgy jön meg a házibarát étvágya a szépségében kiteljesedő lányra, aki ellenkezés nélkül lesz a szeretője. A fiú, amikor erről tudomást szerez, le akarja lőni a házibarátot, de a tett végrehajtásához gyávának bizonyul s inkább az anya barátnőjénél keres vigasztalást, aki szintén a házibarát szeretője volt. Ennek a társadalomnak pusztulnia kell — mondja ki felettük ítéletét az író egyértelműen. A film azonban, amely a regényből készült, már nem ennyire
