Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

1966. JANUÁR 30., VASÁRNAP k/í irtat) A VÁSÁRLÓK KÉNYELMÉÉRT Amiről a vevők talán nem is tudnak Meddig folytathatták volna? Lakástextil-tanácsadás Az év eleje a tervezés, a fel­adatokra való felkészülés idő­szaka a kereskedelemiben is. Vajon mit terveznek — példá­ul — a ruházati üzletek me­gyei „parancsnokságán”, a Pest megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalat központ­jában, erre az esztendőre? — Mindenekelőtt a szolgál­tatások kiterjesztését — kapom a választ Nagy József árufor­galmi vezetőtől. — Szolgáltatások — a ke­reskedelemben ? — Vártuk ezt a kérdést. Megfelelő propaganda híján, sok helyütt a vevők sem tud­nak róla, pedig éppen az ő kényelmüket, igényeik messze­menő kielégítését célozzák. — Milyen szolgáltatásokat nyújt a kereskedelem a vásárlóknak? — Többfélét: ruhaigazítást és vasalást a konfekcióboltok­ban; szemfelszedést, függöny­ás szőnyegszegést, függönysza­bást és rojtozást; fehérnemű, ing, ingblúz és ágyneművar­rást és végül, kalapmonogra- mozást. A kezdeményezés több évre nyúlik vissza, de idén szeretnénk kiterjeszteni s ezért újabb kisipari és házi­ipari szövetkezetekkel, ianácsi vállalatokkal — vagy ahol ilyenek nincsenek, ott kisipa­rosokkal — kötöttünk szerző­dést a fenti munkák elvégzé­sére. — Hol van lehetőség ezeknek az igénybevételé­re? — Az öt megyei városiban: Cegléden, Vácott, Nagykőrö­sön, Szentendrén és Gödöllőn, s egy nagyközségben, Pilisvö- rösvárott. Vácott és Cegléden a nehezebb lakástextiláruikat — szőnyeget, paplant — ház­hoz is szállítják boltjaink, sőt, szükség esetén postán, után­véttel juttatják el a vidéki vá­sárlók címére. — Végül szeretnék egy új kezdeményezésünkről szól­ni: néhány nagyforgalmú méter­áru- és lakástextilboltunkban bevezetjük a lakástextil ta­nácsadást. Magyarán: segítsé­get kívánunk adni a vásárlók­nak abban, hogy milyen bútor­hoz milyen szőnyeg, függöny, bútorhuzat, díszpárna, falisző­nyeg stb. illik. Emellett idén is folytatjuk a divattanács­adást divatlapok, ruihabemuta- tók segítségével. ny. é. — A monori gimnázium tanulói nyerték el először a járási KISZ-bizottság vián- dorzászlaját. Ezer társadal­mi munkaórát teljesítettek. (JEGYZETEK EGY HÉTJYpEMUtOT) Emberi hang Gondolatok egy kórus hangjaira — Vox Humana — Emberi hang. Ez a váci kórus neve. — Az összetartó erő az emberi hang. Ez a kötőanyag, — Palestrinát és Bartókot énekelnek. — Aki közvetíti a művészetek szellemét, ré­szese lesz ennek a szellemnek. — És miért érdekes mindez? — Az emberi közösségek útját hangos vita és csendes áskálódás jelzi. A fiatalokat vágyaik és a vágyaikból szőtt álmok min­dig, minden korban, meré­szebbé — mondjuk így: türel­metlenebbé tették. Hasznos cselekedeteknek ösztönző és előrehaladást segítő rugója le­het ez, s mint ilyen, előnyös a társadalom és az egyén szá­mára Ma talán bűnnek, vé­teknek tekinthető, ha egy fia­tal, tévé, tranzisztoros rádió vagy magnó, motor, vagy ép­pen autó után vágyódik? Ha nem is az élet komolyabb, igazabb értelmét, tartalmát kifejező, de természetes vá­gyak ezek, nem róhatok föl még hibául sem. Nagykőrösön a művelődési ház nagytermében sok száz érdeklődő jelenlétében sem álmait és vágyait kérte szá­mon a bíróság attól »a két fia­talembertől, akit fegyőrök hoztak ide a megyei börtön­ből, a Markóból. S az ügyé­szi vádirat azt sem kifogásol­ta, hogy mindehhez hozzá akartak jutni. A módot, az eszközöket, amelyeket a két — nagykorúságon alig túllé­pett — fiú fölhasznált, azt ültette az igazságszolgáltatás a vádlottak padjára. Röviden, ezek a tények: Deák Ferenc 20 éves áruhá­zi eladó és Utasi Balázs 19 éves gépállomás! ipari tanuló egy évvel ezelőtt, több mint 8 hónapon át, rendszeresen, folyamatosan és nagy meny- nyiségben különböző árukat loptak, több mint 35 ezer fo­rint értékben. A vámosi ügyész többrend­beli, társadalmi tulajdont ká­rosító, bűnszövetkezetben el­követett lopással vádolta őket A bíróság, a terhelő bizonyí­tékok, a kihallgatott sok tanú és a vádlottak beismerő val­lomása alapján, ugyanezt ál­lapította meg. Az ítélet: Deák Ferenc kétévi és héthónapi, Utasi Balázs másfél évi sza­badságvesztés. Herendi Éva, ni. gimnazista, három éve a Vox Humana tagja. Édesanyja, édesapja és a nővére is a kórusban énekel — Milyen erő tart össze 90 embert? — Hetenként két próba. Este héttől kilen­cig. Néha tovább. — Mi ez az erő, ha nem a nyers és közvet­len érdek, ha nem az egyéni érvényesülés le­hetősége? — Művészek? — Nem! Szabók, tanárok, orvosok, és pin- cérnők... — A zene megszállottjai ők. — Nem csupán a zene megszállottjai. Jól érzik itt magukat. — Az emberi hang megszállottját — Vart, aki huszonöt éve éneket — Van, aki három éve éneket Sólyom Károlyné felszolgáló a Muskátli Eszpresszóban. Tizennyolc éve énekel a kórusban. Ö sem egyedül a családból. Figyeljék csak meg arcvonásait... Nem emlékeztet Herendi Évára? Dehogynem, hiszen a nővére. Vajon miért keltett ez az ügy olyan nagy érdeklődést Nagykőrösön, hogy-szinte zsú­folásig megtelt a művelődési ház nagyterme? Egyszerűen arról volt csupán szó, hogy kíváncsiskodó emberek jöttek el a két becsületesnek Ismert, rendezett családi körülmények között élő fiú csínytevéseit, botlásait számonkérő tárgya­lásra? Akik csak ezért jöttek, azok is, azon a napon, ott a terem­ben, több tanulsággal gyara­podva távozhattak. Hogy miért? Érdemes és szükséges erről szólni! Nézzük csak... Pál motorszerelő a MAHART-náL Huszonhét éves. És nem váci, hanem bu­dapesti lakos. Hetenként kétszer vonattal utazik a próbára. Itt találkozik a család­dal, mert összesen öten énekelnek a csa­ládból, a váci énekkarban Gurszky Tivadar bácsi alapító tagja a kó­rusnak. „Civilben” a mezőgazdasági tech­nikum tanára. Természetesen fia szintén a Vox Humanában énekel — Itt a kórusban közös az érdek. — A közös érdekből született emberi hang a kórus. Elvész benne és megsokszorozódik az egyén hangja. Ez a hangzás — az emberi kö­zösség hangja. N. P. Adva van két fiatalember. Jóbarátok. Együtt járnak szó­rakozni, táncolni, udvarolni. Ehhez azonban otthonról, az édesanyától kapott zsebpénz, a heti 40—50 forint, nem elég. Különösen nem, ha az OTP útján vásárolt saját tévé rész­leteit is fizetni kell a havi 1100 forint keresetből. Még in­kább nem telik az iparitanuló­fizetésből, különösen, ha va­laki motorkerékpárt akar venni. Ehhez több pénz kell. Igaz, elképzelhető — s így tesz a fiatalok túlnyomó többsége is —, hogy a kívánt javakat több évi takarékoskodás után, becsületes munkával keresett pénzért veszi meg az ember. ök ketten — elvetették ezt a türelmet és szorgalmat kívánó módszert. Egyszerű csíny, vagy botlás, vagy ta­lán — romantika is? Nem, ez esetben sokkal komolyabb dologról van szó: a bűnözésre tervszerűen, írásban, szinte tudományos pontossággal ké­szültek föl. Deák — az idő­sebb és okosabb — a föld­művesszövetkezeti áruház ci­pőosztályán dolgozott. Ö mérte föl a lehetőségeket. A raktár udvarra néző nyitott ablakában, napközben „vélet­lenül” elhelyezett cipőkért, zárás után vissza lehetett jönni, s azokat a rács mögül kiemelni. Az orkánt vékony, könnyű ruha alá föl lehet húzni. A módszer biztosnak, ám túl lassúnak látszott: na­ponta alig 200—300 forintot hozott, Az udvari ablakot is bezárta valamelyik áruházi dolgozó egyik este. Célraveze­tőbb, hatásosabb megoldást kerestek. Az áruház bejáratát és raktárát hét biztonsági zár és lakat őrizte. Ezekről le­nyomat, puha szappanban, a vasboltban vásárolt nyerskul­csokat gondosan, pontosan hozzá lehetett reszelni. Az­után írásbeli terv a behato­láshoz: az áruház ajtaján Fe­ri bemegy éjjel, Balázs kint marad az utcán őrködni, és rázárja társára az ajtót. A raktárakat bent szép csend­ben már könnyű kinyitni, az árut négy-öt bőröndbe rakni, s utána ismét bezárni min­dent. A kulcsok sikerültek, a tervet többször is végre lehe­tett hajtani. Akik mindjárt ilyen igé­nyes „szakmai” fölkészültség­gel kezdik, azoktól már nem meglepő, ahogyan a RAVILL kirakatát betörték. Innen magnószalagokra, zsebrádióra volt szükségük. Kinézték ma­guknak, azután virradat előtt, egyik éjszaka megjelen­tek a boltnál. Néhány házzal arrébb van a rendőrőrszoba, de ez nem tartotta őket visz- sza. Akkor zúzták be kala- pácssal a kirakatüveget, ami­kor a közeli autóbusz-állomá­son nagy zajjal fölzúgott egy Ikarus motorja. De nagy „szakértelemmel” ültek be a Vágóhíd utcában Kiss László Wartburgjába is. Furikáztak vele egy kicsit a Ceglédre vezető úton. Amikor vissza­felé a hűtőből kifogyott a víz, az út szélén hagyták a kocsit, de arra volt gondjuk, hogy a benne levő autórádiót kisze­reljék. Ifjúkori botlás, huligánko­dás? Romantika? Inkább talán a vágyak és álmok nagyon is céltuda­tos valóraváltása. Vajon, ha tavaly szeptemberben nem buknak le, meddig folytatták volna? A fenti kérdést így is föl lehet és föl is kell tenni: va­jon meddig folytathatták vol­na? Mert, igenis — ha a kecskeméti bizományi áru­házban egy rendőrnyomozó néíti figyel föl a lopott árukat eladó Utasi Balázsra —, nyu­godtan folytathatták volna. Legalábbis, ami a két fiú közvetlen környezetét, hoz­zátartozóit illeti, — tőlük nyu­godtan. Mert igaz, szüleik becsületes dolgozó emberek, de nekik sem tűnt föl sem­mi. Fiaik bűncselekmény­sorozatáról a legnagyobb megdöbbenéssel értesültek. Vajon hogyan lehet az, hogy Deák Ferenc édesanyja nem vette észre; fia túlságo­san sokszor kimarad éjsza­kára, hogy többet költ, szó­rakozik, mint amennyire a zsebpénzéből telik? Vajon az sem keltett gyanút, hogy többször is elkérte apja sze­mélykocsiját és bőröndökkel megrakva a fővárosba és Kecskemétre utazott vele ? És Utasiéknak sem volt — enyhén szólva — kissé fur­csa, hogy fiuk motorkerék­párt vett? S azt sem vették észre, hogy otthon a lakás­ban négy ruhaneműekkel teli bőröndöt rejtettek el? A kérdések logikája kö­nyörtelen; vajon ezek a szü­lők egyáltalán törődtek az­zal, mit csinálnak, hogyan élnek, mivel töltik szabad ide­jüket fiaik? Vajon meddig folytathatták volna ? Mert azoktól az ismerősök­től, barátoktól, akik Nagy­kőrösön és Kecskeméten lo­pott cipőket, öltönyöket, inge­ket, lopott autórádiót, s egye­beket vettek tőlük, az üzleti áraknál olcsóbban, bizony nyugodtan folytathatták vol­na. És a bizományi áruház becsüseitől vajon nem? Ho­gyan is szúrt volna szemet Deák személyi igazolványá­ban, az „áruházi eladó” be­jegyzés, amikor megvették a vadonatúj krombikabátot, a fekete öltönyt, a szivaccsal bélelt felöltőt? És Utasi Ba­lázstól, az ipari tanulótól ugyanakkor a másik vado­natúj öltönyt, orkánkabátot? Lehet, hogy a becsüsök is tanulnak ebből az egyáltalán nem hétköznapi bűnügyből. Bár a BÁV igazgatója nem­régiben olyanformán nyi­latkozott a rádióban, hogy idén a fióküzletek minden föl­kínált árut átvesznek. A két nagykőrösi — nagy­korúságán alig túllépett — fiatalember, csak azért nem folytathatta tovább (nap­pali tisztes foglalkozása mel­lett) szakértelemről tanúsko­dó éjszakai tevékenységét, mert Kecskeméten egy rendőrnyomozó fölfigyelt A BTK értelmében őket a bíróság elítélte. Az írat­lan erkölcsi törvényekre pe­dig nem terjed ki a hatáskö­re. Hetes! Ferenc Pál Felár, kedvezmény a háztájinak A most bevezetésre kerülő új felvásárlási árak a háztá­ji gazdaságokat is érintik, de ezen túlmenően általánossá tették azt a korábban néhány cikknél már bevezetett gya­korlatot, hogy felárat adnak azoknak a termelőknek, akik a velük kötött szerződésben lemondanak a takarmány- vásárlási lehetőségekről. Pél­dául a süldőhizlaláshoz bizto­sított takarmányvásárlási le­hetőség megváltásaként a háztáji, egyéni termelő az át­adott süldő minden kilo­grammja után 2 forintos fel­árra tarthat igényt A növen­dékmarha-nevelési szerződés­ben a háztáji és egyéni gaz­daságok növendékállatonként 2 mázsa abrak vásárlására szereznek jogot. Ha erről le­mondanak, az átadott szerző­déses növendékmarha minden kilogrammja után 40 filléres felárban részesülnek. A tejet értékesítő háztáji és egyéni gazdaságokat 20 de­kagramm korpa, vagy 14 de­kagramm tejelő-tehéntáp vá­sárlási lehetőség illeti meg li­terenként. Ennek igénybevé­tele helyett az értékesített tej után literenként 30 fillér fel­árat kaphatnak. A tsz-asszonyok érdekében Szeptemberben is kell idénynapközi Az utóbbi években már a legtöbb tsz-ben megoldódott a dolgozó kisgyermekes anyák nagy gondja, hová helyezzék el gyermeküket a legnagyobb dologidőben, a nyári hónapok alatt, míg a mezőn dolgoznak! Általában mindenütt idény­napközik nyílnak a kisiskolá­sok részére júliusban és augusztusban. Ide kerülnek azok a gyerekek is, akik az iskolaév folyamán nem ve­szik igénybe a napközit, mert édesanyjuk miután nem egész napon át akad dolga a tsz-ben, elláthatja a család­ját. Sok helyütt azonban keves­lik, hogy csak két nyári hó­napban működik a napközi. Az anyák a kora ősszel hal­mozódó mezőgazdasági mun­kákból szintén ki akarják venni részüket, gyermekeik számára viszont ekkor már nincs napközi. Ezt a prob­lémát a bernecebarátl Hu­nyadi Tsz úgy kívánja meg­oldani, hogy az idénynapközi fenntartásának egyhavi költ­ségét vállalja. Ezáltal egy hónappal hosszabb ideig működhet, vagyis Bernece- barátiban a tsz-gyerekek ré­szére idén szeptemberben is lesz napközi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom