Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-27 / 22. szám

«ST me erei K-1CíHao 1966. JANUAR 27., CSÜTÖRTÖK A Velencei-tó környékének fejlesztése A Fejér megyei Tanács szer­dai végrehajtó bizottsági ülé­sen első ízben tárgyalt rész­leteiben a Velencei-tó és kör­nyékének fejlesztéséről. Az ülésen részt vett dr. Dabro- naki Gyula miniszterhelyettes, a Velencei-tavi Intéző Bizott­ság elnöke Hemingway ifjúsága Tavasszal könyv jelenik meg rom novellát tartalmaz, ame- Hemingway ifjúságáról. Há­rom novellát tartalmaz, ame­lyeket „Papa” Ernest még egyetemi hallgató korában írt. A könyv címe: „Hemingway Michigan-ban”. 93 éves ereklye „...nekem, az örömben oly igen szegény hontalannak..." KOSSUTH LEVELE NAGYKOROSON — Jól dolgozik az ifjúsági Vöröskereszt, tovább növe­lik hálózatát. Jelenleg 255 általános, 3 közép és 1 ipa- ritanuló-iskolában működik ifjúsági vöröskeresztes cso­port, majdnem 13 ezer tag­gal. A lakás — múzeum. Beil­lik annak. A falakon föld­től plafonig oklevelek, jel­vények — és képek, képek mindenütt. Ez a pipatórium dicsőségét zengi. Mi zengi másét? Egy kis barna láda a szekrény tetején. Sok régi, sárga írás, megszakadozott széllel. A legbecsesebb Kos­suth Lajosnak az emigráció­ból küldött, soraival díszí­tett képe, a még becsesebb (és nagy értékű) a levele. Története régen kezdődik. A pipás Szathmáry Imre bácsi nagy­apja: „vitézlő Szathmáry Ist­ván volt honvédföhadnagy, a hős 3. zászlóaljnál, jelenleg csizmadia mester”, a szabad­ságharc bukása után visz- szament csizmadiának Nagy­szalontára. Sok gyermeke és felesége nélkülözését sze­rette volna megelőzni és ezért akarta elvállalni, illetve megszerezni a fővárosi rok­kant honvédek menhelyé- nek gondnokságát. Ezért fordult a Turinban élő Kos­suth Lajoshoz, hogy ajánlja őt erre az állásra. Tizenhá­rom (az unoka szerint a le­vél csak tizet említ) rózsa­tövet küld Kossuthnak, a ti­zenhárom aradi vértanú em­lékére. Erre a levélre vála­szol Kossuth imigyen: Vitézlő Bajtárs Uram! Turin, Január 17. 1873. ... mint örvendeni fog­nék, ha akár mikor akár miben a mi tőlem kitelik. Önnek szolgálatára lehet­nék. Éspedig nem csak azért, mert személyesen lekötelezettnek érzem ma­gamat ön iránt azon gyön­géd figyelemért, s (ha A termeltető kötelezettsége - Nyugdíjas tsz­alkalmazott - A piacfelügyelőség mulasztása / Érdekes bírósági döntések Egyik szövetkezet a megyei értékesítési központtal kötött szerződésben kötelezettséget vállalt, hogy huszonhárom holdon hagymát termel. Ké­sőbb — ajrra hivatkozva, hogy a vállalat a hagymát késve vet­te át, emiatt pedig egy része kicsírázott és hasznavehetet­lenné vált — kártérítési pert indított Az ügyben a Legfel­sőbb Bíróság a következőket állapította meg: KÉTFAJTA VOLT A HAGYMA A vetésterület ellenőrzése­kor a vállalat képviselője ész­revette, hogy — figyelmetlen­ségből — kétfajta vetőmagot keverten vetettek el. Ez azzal járt, hogy az egyik fajta már szeptember elején megérett Ekkor felszólították a szövet­kezetét, hogy az érett termést szedjék fel, de munkaerő- hiányra hivatkozva, a felhí­vásnak nem tettek eleget, csak később, amikor a túlérett és még érési állapotban levő két­féle hagymát egyidőben ki­szedték. Ekkor a vállalati megbízott észrevette, hogy nagymérvű csírásodás lépett fel. Ebben a helyzetben — mu­tatott rá a Legfelsőbb Bíró­ság — a vállalatnak — a szo­kásos gyakorlattól eltérően — arra kellett volna törekednie, hogy a válogatás után az árut kis tételekben mielőbb átve­gye. Ha nem volt szállítóesz­köze, a szövetkezetei kellett volna a szállításra felkérnie. Ha ezt megteszi, a hagyma nagy része megmenthető lett volna. Ha a termés a minősé­gi követelményeknek nem fe­lelt meg, a vállalat kötelessé­ge lett volna a szövetkezet tudtára adni, hogy azt a sza­badpiacon értékesítse, vagy tagjai között ossza szét. Ehe­lyett azonban ismételt átválo­gatásra adtak utasítást, ami oda vezetett, hogy a hosszú tá­rolás következtében a hagyma nagy része tönkrement. — A termelési szerződés­ből a termeltetőre háruló köz­reműködési kötelezettség nemcsak a termelés folyama­ta alatt, hanem a teljesítés­nél is fennáll — mondotta ki a Legfelsőbb Bíróság. — A vállalat szerződéses kötele­zettségének maradéktalanul nerc tett eleget. Szerződés­szegése következtében a szö­vetkezetei kár érte, és ezt megtéríteni tartozik. Figye­lembe kell azonban azt is venni, hogy a szövetkezet is közrejátszott a kár keletke­zésében. Mulasztása akkor kezdődött, amikor a kétféle vetőmagot — gondatlanul — keverten vetette el. Gondat­lan volt akkor is, amikor a Vállalat megbízottjának fi­gyelmeztetése ellenére, az érett hagymát nem szedte fel, holott erre a munka kellő megszervezése mellett módja lett volna. A termelést ugyan­is a szövetkezeti tagok csalá­di művelésben végezték, ez pedig lehetőséget biztosít ar­ra, hogy a termelés folyama­ta alatt adódó kisebb munká­kat a családtagok kellő idő­ben elvégezzék. A helytelen szárítási mód is hozzájárult a hagyma csírásodásához. A kár nagy része tehát a szö­vetkezet mulasztására vezet­hető vissza. Ehhez képest a vállalat mulasztása csekély, ezért csak a kár tíz százalé­kát: tizenkétezer forintot kö­teles megfizetni. HA A MUNKAKÖNYV HIÁNYOS Hatvanhatéves embert alkal­maztak egy termelőszövetke­zetben. Később kiderült, hogy az illető már régen nyugdí­jas, de ezt elhallgatta, és így korábbi munkaviszonya alap­ján a MÁV nyugdíjhivatalá­tól jogtalanul tizenhatezer fo­rint nyugdíjat vett fel. Emiatt a hivatal a szövetkezetét fize­tési meghagyással ezer forint rendbírsággal sújtotta. A szö­vetkezet ellentmondással élt, és a bíróságtól a fizetési meg­hagyás hatályon kívül helye­zését kérte. Azzal védekezett: alkalmazottja munkakönyvé­be nem volt bejegyezve, hogy nyugdíjas, és így jóhiszeműen foglalkoztatta. A bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint 1947-ben, amikor az illetőt nyugdíjazták, még nem volt olyan jogszabály, amely előír­ta volna, hogy a munkakönyv­be a nyugdíjas megjelölést be kell jegyezni. A szövetkezet- ^ nek — tekintettel arra, hogy ^ a munkaviszony létesítésekor ^ a nyugdíjas már hatvanhat ^ éves volt — munkavállalóját fel kellett volna szólítania, S nyilatkozzék: kap-e nyugdíjat s vagy sem? Ez a felhívás annál ^ is inkább szükséges lett volna, ^ mert enélkül a régi helyett^ kiállított új munkakönyvbe ^ sem tudták bejegyezni a nyug- ^ díjas minőséget, és az alkal-i maztatást nem jelenthették be s a nyugdíjintézetnek. A több- s rendbeli mulasztás követkéz- § ménye, hogy az illető jogtala- ^ nul nagy összegű nyugdíjhoz^ jutott, tehát a rendbírság ki- ^ szabása indokolt. & gélyben részesítette. Bűinek az összegnek, valamint a beteg részére nyújtott kórházi ápo­lási, orvosi és gyógykezelési költsége visszafizetéséért a Társadalombiztosítási Igazga­tóság a Fővárosi Tanács VB Csarnok- és Piacigazgatósága ellen pert indított. A Fővárosi Bíróság megálla­pította: a piacfelügyelőség hi­bás, de gondatlan volt a tsz- tag is, mert látnia kellett, hogy a bódék közötti út síkos, je­ges, mégis gyorsan vitte a sú­lyos íerhet, és így megcsúsz­va, elesett. Ezért az igazgató­ságot csak a kár ötven száza­lékának megfizetésére kötelez­te. A kártérítési összeg meg­állapításánál vita volt, hogy a sérült embert mennyi kereset- veszteség érte. A tsz-tag ugyanis nem táppénzt, hanem napi húsz forint kártalanítási segélyt kapott. Annak kiszámí­tásánál, betegsége alatt a tsz- tagot mekkora anyagi veszte­ség érte, a bíróság szerint az az irányadó, hogy mennyit ke­resett volna, ha nem éri bal­eset A termelőszövetkezet ki­mutatása szerint a segélyezési idő alatt 245,74 munkaegysé­get teljesített volna, amiért több mint nyolcezer forint jár. Az ötven százalékos kármeg­osztásra tekintettel ennek az összegnek a fele több, mint .amennyit az SZTK a sérültnek kifizetett, ezért a bíróság a piacigazgatóságot ennek az összegnek, továbbá a kórházi ápolási és orvosi költségek felének megfizetésére kötelez­te. H. E. szabad így mondanom) kegyeletes megemlékezé­sért, melyet igen kedves ajándékával a ,tavaly már- cziusban küldött 10 szép rózsa csemetével irántam tanúsított, mely küldemé­nyével nekem, az örömben oly igen szegény hontalan­nak tartós örömet szer­zett ... én önt levelének olvasása óta, melylyel be­cses küldeményét kísérte, oly embernek ismertem fel, ki iránt lehetetlen a legnagyobb tisztelettel s nagyrabecsüléssel nem vi­seltetnem .. ... „Szathmáry István volt honvédfőhadnagy a 3. zászlóaljnál, jelenleg csizmadiamester” szebb nemeslevél, mint minőt királyok adhatnak ... .., Megírtam Vidats úrnak, hogy személyes le­kötelezettségnek fogom te­kinteni, ha ajánlásomnak eleget teszen. Válaszát.,. önnel kö­zölni fogom...” Eddig a levél. A kép az idősödő Kossuth képe, alatta gyöngybetűkkel az ajánlás: „Vitézlő Szathmáry István volt honvédfőhadnagynak a hős 3. zászlóaljnál, jelenleg csizmadia mesternek. Nagy­szalontán. _ Nagyrabecsülés s barátság jeléül. Turin, január, 1873. Kossuth Lajos." A levél és a kép, nagy szeretettel, féltő gon­dossággal őrizgetve, a kin­cseket rejtő barna ládiká- ban van. Féltő szeretettel, de — szak­szerűtlenül kezelik. A levél s a kép papírcsíkokkal van összeragasztgatva. Elette őket az idő az elmúlt kilencven- három év alatt. Meg kellene végleg őrizni, restaurálni és preparálni. Nem dicsekedhetünk olyan sok Kossuth relikviával, hogy megengedhessük magunknak megsemmisülésüket. A család birtokából nem adja. De örömmel venné, ha időállóvá tennék azokat. Akkora a jelentőségük, hogy meg kell ezt tenni. Bányász Hédi MAJD A NYÁRON... Foto: Kotroczó Bál ózhat a szobi ifjúság Nagyobb épületbe költözik a kultúrház Szó lehet a mozik korszerűsítéséről is Már régebben megszűnt Szobon a rendőrségi kaszinó, két másik, kisebb helyiség­gel együtt színházterme azóta is üresen áll. Az épület má­sik öt helyisége egyelőre la­kás célját szolgálja. Miután a napokban az egész épüle­tet a járási tanács rendelke­zésére bocsátják, s a lakók­nak cserelakást adnak, ide költözik rövidesen a községi kultúrház. A színházteremben az idei farsangkor ugyan még talán nem, de már tavasztól hálózhat a szobi ifjúság, amely megfelelő helyiség hiá­nyában az effajta szórakozást eddig nélkülözte. A jelenlegi művelődési ház színházterme, ahol a mozi működik, erre a célra nem alkalmas, s az egész épület csak rendkívül szűkös otthont nyújthatott a kultúrának. Csupán egy-két szakkörnek, meg a zeneisko­Kijelölték a szóbeli érettségi tételeket Az 1965—1966. tanévi gim­náziumi szóbeli és gyakorlati érettségi vizsgák anyagát —, amely a tételek alapjául szol­gál — megküldték az iskolák­nak. Ebből a központilag ki­jelölt anyagból állítják majd össze az érettségi tárgyakat tanító tanárok a vizsgatétele­ket. A kidolgozásra most egy hónappal több idejük lesz, mint az előző években. Az érettségi vizsgaszabályzat elő­írása szerint az A-tételeket legkésőbb március 15-ig kell a diákokkal ismertetni. A vizs­gaanyag előbbrehozott közre­adása azonban remélhetőleg azt eredményezi, hogy a tanu­lók is előbb kapják kézhez a tételeket, s kellő időben hoz­zákezdhetnek a felkészüléshez. Iának jutott hely benne: Most az új helyen újabb szak­körök alakulhatnak és működhetnek, sőt a klub­élet is megindulhat. Ügy tervezik, hogy a járá­si tanácsházból ide költözik rövidesen a járási könyvtár, valamint kisebb toldalék- épület emelésével ugyanitt biztosítanak a jelenleginél megfelelőbb helyet a mú­zeumnak is. Azután —- erre azonban már csak később kerülhet sor — a tágas ud­varon további kisebb építke­zésekkel úgy megnagyobbít­hatják a kul túrházat, hogy az ez idő szerint Nagymaro­son működő járási művelődési otthon szintén a járás székhe­lyére, ide költözhet. A mostani községi művelő­dési házat teljes egészében átadják a megyei Moziüzemi Vállalatnak. Ezáltal módja nyílik a mozi korszerűsítésé­re és megnagyobbítására, sőt esetleg az udvaron kertmozit is rendezhet be. — Az európai bölényről 1930 óta vezetnek törzs­könyvet a magyar állat­kertben. Levéltári kuta­tások alapján kitűnt, hogy már 1868-ban is volt eu­rópai bölényünk, s így te­nyészete az állatkertben a jubileumi évben már 98 éves. wsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssAM'sssssfssssssssssWsssM'sssssssrssssss.rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssss* SÍKOS VOLT AZ ÚTTEST Egyik szövetkezetnek arusi- ^ tó helye van a budapesti pia- ^ con. A múlt év telén kocsiról | árut raktak le. Az úttest síkos ^ volt, nem szórták fed kellően ^ és így történt, hogy az egyik ^ tsz-tag, aki vállán félmázsás ^ répászsákot cipelt, elesett és i lábát törte. A sérült embert az SZTK a betegség idejére § 3105 forint kártalanítási se-£ HOMO LODENS — Add kölcsön a játékodat! — kérlel kislányom, és ilyenkor — félreértés ne essék — nem hangszerre, sakkra, vagy kártyára gondol, hanem a karácsony előtti napokban meglehetősen kevés számban látható szellemes, ügyes, érde­kes közlekedési játékra, amelyből sike­rült egyet vásárolnom. Természetesen neki vettem, de azzal az ürüggyel, hogy „majd kipróbálom és megtanítalak rá” — már az első este úgy két órát bele­feledkeztem a játékba, és azóta is csak­nem mindennap rá kell szánnom egy kis időt. Hogyisne, amikor oly pompá­san robognak pályájukon azok a bűbá­jos kis autók, és annyi izgalmat okoz a három kocsi útjának szabályozása, a karambolok kikerülése, af forgalom irá­nyítása. A játékot rejtő, nagy alakú, lapos do­bozt külön helyen őrzöm, egy magas szekrény tetején, nehogy a gyerek hoz- záférkőzhessék; s miután neki vettem azt karácsonyi ajándékul, kialakult a sajátos nelyzet, hogy kislányom „de jure” birtokolja, „de facto” azonban nem. Ezt az ellentmondást formulázza meg-megismétlődő kérése: „add már kölcsön, apu, a játékodat!, igazán vi­gyázni fogok rá”. Persze, kinek-kinek megvannak a maga komolyabb, felnőtte« játékai is. A sakk (ugye, nem baj, ha nem soroljuk a sportágak közé?), a rejtvényfejtés, a do­minó, s a különfajta gyűjtőszenvedé­lyek, élükön az egyik legnemesebb szó­rakozással, a bélyeggyűjtéssel. Manapság — divatos kifejezéssel élve — sok tízezer embernek van nálunk is. valamilyen „hobby”-ja. A szó hangalak­ja hóbortra emlékeztet, de éppen az a lényeges és jellemző, hogy koránt sincs , szó különcködésről, hanem kedves, han­gulatos, gyakran okos, tanulságos, tisz­tes időtöltésről. A játékos szórakozás — bízvást mondhatjuk — társadalmi méreteket öltött. Mindazonáltal ez nem bizonyítja Huizinga holland filozófus' elméletét, aki polgári körökben nagy népszerűség­nek örvendő művében, a Homo ludens- ben azt fejtegeti, kétségtelenül nagyon szellemesen és elegánsan, hogy az em­ber — játszó ember, örök játékra ter­mett, mindig gyerek marad, és a munka se egyéb, mint a játékos hajlam kiélése, bevezetése, másképp hogy is tudna az ' ember oly önfeledten beletemetkezni munkájába, akárcsak a kisgyerek a me­sékbe, a játékokba. Anélkül, hogy rész­letes, alapos elemzésbe bocsátkoznánk, jól tudjuk, hogy a valóság éppen fordít­va áll: minden emberi társadalom alap­ja a munka, amely egyre tudatosabb cselekvéssé válik és már a gyerek játé­kában is ennek elemei, igénye rejtőzik. Másról van itt szó! A játékos időtöltés — egészséges lelkűiét, felszabadult ke­dély, biztonságérzet és ha úgy tetszik: jó politikai és társadalmi atmoszféra ki­fejezője. Egy nálunk járt nyugati újság­író éppen ilyesféle élményét akarta megfogalmazni, amikor azt írta — elég­gé sután és botorul —, hogy a „személyi kultusz időszakával szemben, amikor az állandósult, belső nyugtalanság miatt az emberek zöme nem tudta összpontosí­tani figyelmét egy-egy érdekes, izgal­mas játékra, ma rengetegen sakkoznak Magyarországon”. Persze akkoriban is sakkoztak ennek az évszázados játék­nak kedvelői, ma, lehet, hogy többen. A hangsúly inkább azon van, hogy a sakk­parti ma nem mentsvár, nem elbúvás valami elől, hanem felüdülés a céltu­datosan végzett napi munka után. Még azt is hozzáfűzhetjük: a megkezdett játszmát be is lehet fejezni... Csakis így, ebben az értékelésben le­het megközelíteni a nálunk tömeges méreteket öltött játékos szórakozások jelenségének társadalmi tartalmát és tanulságát. Sárközi Andor

Next

/
Oldalképek
Tartalom