Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-26 / 21. szám
Szentendre X. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM 1966. JANUAR 26., SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜL ÖN KIADÁSA 4,16-tal vezet a III. B Pillantás a gimnázium KISZ-életébe Bár magam sem tartozóim az apró termetű emberek közé, amint mellettem áll úgy érzem, magasabb nálam. Bevallom kisebbségi érzésem van. A határozottság, a fiatalos lendület, a töretlen lelkesedés, ami szavaiból árad, váltja ki belőlem ezt az érzést. Hetényi Ferenc gimnáziumi KISZ-csúcs titkárral beszélgetek: — Szeretnék némi tájékozódást szerezni a gimnázium KISZ-életéről. Történt-e valami említésre méltó esemény a közelmúltban? — Iskolánkba az elmúlt héten, a megye középiskoláinak felügyelőd és igazgatói látogattak el. A hivatalos programon kívül, mi KISZ-esek, az iskola délutáni életével ismertettük meg őket. Ebből az alkalomból kibővített vezetőségi ülést tartottunk. Az ülés egyetlen napirendi pontja az alapszervek félévi munkájának értékelése volt. A tizenhárom alapszerv- ből itt már csak a legjobb öt munkája került megvitatásra. Az elbíráláskor fő szempontként az Ifjúság a szocializmusért próba követelményeinek, illetve a csúcsvezetőség álltai kiadott feladatok teljesíFogadalom a Görög Kancsóban — Bejegyzés a Budakömyé- ki Vendéglátóipari Vállalat nyilvános nagy emlékkönyvébe. — Nem közönséges hétköznapon, vasárnap támadt az a hóbortos ötletünk: vacsorázzunk a Görög Kancsóban! Aznap olvastam a Népszabadság nagy cikkét a fejlesztendő Dunakanyar szolgáltató hálózatáról! Mi előlegeztük a bizalmat és kiszolgáltattuk magunkat a nevezett kisvendéglőnek. Feleségem sertésoldalast rendelt rizzsel, én kedvencemet: a sertéspörköltet. Nejem ezen a címen egy darab csontot és egy darab szalonnát kapott félig megfőtt rizs- zsel. Reklamációnkat még a felszolgáló is elismerte, mert a „húst” kicserélte. Magam eddig mindig azt mondtam, rossz pörköltet még nem ettem — de erre azt kellett ASSZONYOK KÖZÖTT A Kossuth Lajos utcai, volt rendőrségi épület nagy földszinti ablakai világosak minden hétfőn és csütörtökön este. Mivel több tömegszervezet „hivatala" van a háziban, kiváncsi voltam, kik „értekeznek” itt rendszeresen a kérdéses időiben. Addig biztatgattam magamat,, míg végül is csütörtökön este bemerészkedtem oda. Csaknem negyven, nagyon vidám, tevékeny asszonnyal találtam szemben magam. De nem „értekeztek”! A teremben szétoszolva, egyikük egy varrógép mellett ült, a másik szabásmintákat rajzolt, egy nagy asztalnál pedig többen egy kupacban összehajoltak. Odafu- rakodtam magam is, és akkor láttam, hogy Csanádi Márton- nét veszik körül, őt figyelik. Tőle tudtam meg, hogy a városi nőtanács és az asszonyok klubjának szervezésében rendezett szabás-varrás tanfolyamra „tévedtem” be. Ezeket a tanfolyamokat minden évben megrendezik és mindig nagy sikerrel. Különböző korú asszonyok, üzemi, szövetkezeti, hivatali dolgozók, háziasszonyok vesznek ezeken részt. Egyes munkahelyekről is csoportosan járnak a tanfolyamra. így a cementgyári bölcsődéből például hatan. A tanfolyamon megtanulják a szabás-varrás titkait, sőt ennek keretében, a tanfolyam végére mindenki, egy önállóan szabott és varrott ruhával gazdagítja ruhatárát. Öröm volt nézni a lelkes szorgoskodást! Biztos vagyok benne, hogy az idei tanfolyam is igen eredményes lesz. H. L. mondanom. És a kenyér, amit melléje kaptunk! Becsületéré legyen mondva a felszolgálónak, közölte velünk, hogy csak „kenyérvége van”, azt azonban nem mondta, hogy az négy-ötnapos hulladék. Bár ezt nekem, mint szentendreinek, illett volna tudnom. Tudom, nem illik, a pörköltnél mégis a legnagyobb élvezet, kenyérrel „kitunkolni” a szaftot. Sajnos e téren két akadály is felmerült. Először: ha a kenyérronccsal az edényhez nyúlok, összekarcolom, rongálom azt. Másodszor: ahogy a két húsdarabot, s a nyolc nokedlit megettem, a tányér mintha tisztára lett volna mosva! Az egyik sarkában ugyan szégyenkezett valami sötét folt. Szóval: tizenhat éven át az óbudai tanács étkezdéjén étkeztem, mely fővárosszerte híres volt szörnyen apró adagéiról — ez a görög vacsoramennyiség azonban meg sem közelítette az óbudait! Ahogy felálltunk, Szánthó Imre falfreskójára, Dumtsa Jenő ifjúkori képére néztem, hogy tőle kérdezzem: Ezek azok a görög ételspecialitások, amelyeket olyan nagy hangon hirdettek a csárda megnyitásakor? S észrevettem: nagynevű, görög származású ősünk, Dumtsa Jenő kedvesen hunyorított, s megrázta fejét: — „Nem fiam, ne hidd! Ilyen fogyasztásra alkalmatlan déli ételhulladékot az én időmben sem adtak még a cselédnek sem!” Végül is fogadalmat tettünk, hogy étkezés céljából, itt többé nem ülünk le. Szegény rászorulókat, szegény városnézőket, turistákat sajnálom, akik hat hónapig itt lesznek kénytelenek étkezni, mert addig nincs más lehetőség. Feleségemmel hazarohantunk s otthon minden ehetőt felfaltunk. Még az összegyűjtött négynapos kenyérhulladékot is a kidobó kosárból. Valamivel frissebb volt, mint az a görög különlegesség. (horváth) KULTURÁLIS HÍREK Körner Éva művészettörténész: Hozzászólás a „Szentendrei művészet” — fogalom kérdéséhez, hosszabb tanulmányban foglalkozik e kérdéssel a Művészettörténeti Értesítőben. A Narodne Novine szerb nyelvű hetilap interjút közöl Wolff Lajossal, Szentendre múltja — nagy kincs főcím alatt. Wolff Lajos munkájáról és terveiről értesülünk a cikkből, kiemelve Avakuvomics Avakaumról és Ráby Mátyásról folytatott publikációs tevékenységét. tését vettük alapul. Az alapszervi titkárok írásos anyag alapján elemezték a félévi munkát. Érdekes, élénk, változatos beszámolókat hallottunk. — A versenyben az első helyet a III. B. osztály alapszerve nyerte meg. Az ő titkáruk Rajkovits Zsuzsa. A feltételeket ők teljesítették legjobban. Félévi tanulmányi átlaguk 4,16 volt. A politikai nevelőmunkában, mely a KISZ-élet egyik fő területe, nagyon tevékenyen vettek részt. A szabadidőt is, minden alapszervet beszámítva, ők használták ki legjobban. Az elmúlt félévben például négy alkalommal vettek részt, saját szervezésben, közös színházlátogatáson. — A második helyre a IV. B. alapszerve került. Az ő titkáruk Cziráki Gizella. A feladatok legnagyobb részét ők is teljesítették, de mégsem olyan kielégítően, mint az első helyezett. A harmadik helyet jelentő zászlócskát a III. A. osztály alapszerve hódította . el. Náluk Bódis Klára az alapszervi titkár. Eredményüket elsősorban a gyengébb tanulmányi eredmény rontotta le, de ezenkívül apróbb hiányosságokra is bukkantunk. — A döntéssel mindenki egyetértett? — A legnagyobb mértékben! — És mi volt a „vendégek” véleménye? — Az értekezlet után a jelenlevő felügyelők és igazgatók elismeréssel szóltak az iskola KISZ-szervezetének munkájáról. Az elmondottak alapján, a magam részéről, az elismerés zászlóját szeretném átnyújtani, nemcsak a III. B-nek, hanem a Móricz Zsigmond gimnázium egész KlSZ-szerveze- tének. Vegyék úgy, mintha írásommal ezt tettem volna. — ff TELI GONDOK Veszélyes ródlipálya Már az én gyermekkoromban is a Gőzhajó utca volt belső városunk legjobb és legkeresettebb ródlipályája. Ott szedte el a rendőr a mi szánkóinkat is. Mert hát „tiltott műveletet képezett a közút síkosítása”! Játszóterület-hiányban szenvedő gyermekeink ma is ott űzik e nemes sportot, s ezt távolról sem kifogásolom! Sem játszóterük, sem semminemű téli pályájuk nincs, ártatlanul szórakozhatnának e korszerűsített útszakaszon. Szórakozhatnának, ha az út el lenne zárva a forgalomtól. Azonban nincs elzárva. Sőt, forgalomkorlátozás sincs, még csak egyirányú forgalom sem! Bár a kétirányú közlekedés alig oldható meg a Vörös Hadsereg utcáig vezető alsó szakaszon. Csütörtökön délután éppen harmad ízben, rövid időn belül, egy hatalmas sebességgel lefelé száguldó teherautó nekiment az egykori postaház oldalának, \ s beverte annak ablakát. Szerencse, hogy nem a magasfeszültségű oszlopnak vágódott! Az Állami Biztosító megtéríti a kárt, mondják az ott- lakók, ez esetben a kocsi rendszámát is feljegyezték, s rendőri vagy kártérítési eljárás is megindítható — mégsem biztonságos az időnként végigszáguldó egy-egy gépjármű megjelenése. A meredek utca könnyen elzárható lenne a közúti forgalomtól, ez csak a Mezőker egy-egy járatának jelentene jelentéktelen kitérőt, egyébként gépkocsitulajdonosok úgysem keresik ezt a hegyi pályát. S ez esetben gyermekeink is nyugodtan játszadozhatnának, ródliz- hatnának, a Gőzhajó utcát lenn átkötő Kígyó utcában folytathatnák a rabló-pandúrt, s egyéb játékot, amire oly nagyon alkalmasak ezek a balkáni jellegű, egymásba szövődő sikátorok. És ha beszakad? >=> ■ •.« De ki gondol erre a csúszkálok közül? Hiszen önfeledt vidám gyermekek, akik élvezik a tél örömeit. Nem volna mégis megnyugtatóbb egy biztonságos korcsolyapálya? Dehogynem! De úgy látszik, arra nem gondol senki. Még mi, felnőttek sem! Még mindig a mozi Tv ide, tv oda, a mozi még mindig a népszerűbb — s ez sem utolsó dolog! — a legolcsóbb szórakozások egyike. Az ember potom néhány forintért megváltja belépőjegyét és ezzel jogot szerez arra, hogy másfél-két órán keresztül kedvére nevessen, szomorkodjon, örüljön, bosszankodjon, izguljon. Tagadhatatlan, hogy kényelmesebb otthon könnyed, fesztelen öltözékben belemerülni a tv változatos műsorába, de lehet egy film bármilyen jó is, úgy istenigazából csak a moziban nyújt maradéktalan szórakozást. A filmek kedvelői nagyjából úgy vannak ezzel, mint az igazi sportrajongók. Jó dolog végignézni egy-egy izgalmas mérkőzést a tv képernyőjén, de mégis csak más az „ezerfejű cézár” egyik tagjaként „eredetiben” végigizgulni. Bár városunkban igen sok családnak van tv-je, a fenti igazságokat tükrözi, hogy ennek ellenére vajmi kevéssé csökkent a mozilátogatók száma. Mint Kocsis Lajosné üzemvezetőtől megtudtuk, az elmúlt évben pontosan 147 576 látogatója volt a Felszabadulás Filmszínháznak. (Ebből 30 954 a kertmozi előadásait nézte végig.) Ez annyit jelent, mintha havonta legalább egyszer városunk valamennyi lakója — a csecsemőket és a totyogó aggastyánokat is beleértve — megnézett volna egy-egy filmet Havonta átlagban hatvankét előadást tartottak, ehhez számíthatjuk még a négy nyári hónapban a kertmoziban havonta megtartott átlag huszonkét előadást is. Hogy a mozilátogató közönség körében melyik filmnek volt a legnagyobb sikere, erről egy kis statisztikát készítettünk, külön kategóriákba sorolva a magyar, valamint a szocialista és a nyugati országokban készült filmeket. Ezek szerint: A magyar filmek közül a Kőszívű ember fiai című vitte el a legtöbb nézőt vonzó filmnek kijáró ,„pálmát": 4552-en látták. Második a sorban a Rab Ráby (2982 nézővel), míg a harmadik helyet a Tizedes meg a többiek című vígjáték hódította el. (2602-en látták.) A Ten- kes kapitánya, a Patyolat akció és Kár a benzinért a további sorrend. A szocialista országok filmjei közül legnagyobb közönség- sikere a csehszlovák Limonádé Joe-nak volt (2012 néző). Ezt követik a Keresztesek, a Lord és bandája és a Kém nyomában című lengyel filmek. A nyugati filmek közül a tizenöt előadást megért Ne hagyd magad, Pitkin című angol vígjáték került az első helyre: 4486-an látták (és kü lön ifjúsági előadásokon még háromszázan). A 101 kiskutya című amerikai rajzfilm a második (2736 néző). A Stendhal világhírű regényéből készült Vörös és fekete című francia film változatlanul népszerű nálunk. Annak ellenére, hogy már nem első ízben szerepelt a szentendrei mozi műsorán, 1965-ben is 2710-en nézték meg. Ezzel a leglátogatottabb nyugati filmek sorában a harmadik helyre került. A további sorrend: A gyávák bandája című olasz, a Sándor Mátyás című olasz—francia, a Van aki forrón szereti című amerikai, és a Folytassa Kleo című angol film. A mozi tehát mit sem vesztett évtizedekkel ezelőtt megszerzett varázsából, legalábbis nálunk, szentendreieknél nem. De úgy gondoljuk, hogy népszerűsége töretlen az ország bármely más területén is. Kívánunk a továbbiakban is változatos műsort, sok-sok jó filmet, hogy a mozi iránti hűségünket minél többször legyen alkalmunk bizonyítani. Horányi Sándor Fagy fenyegeti a közkutakat A Pest megyei Viz- és tornaművek szentendrei ki rendeltsége a keményre for dúlt téli időjárás következtében fokozott gondot fordít i kezelésébe tartozó vízvezeték hálózat karbantartására, gondozására. Munkájának maradéktalan teljesítése azonbar csak akkor valósítható meg, h: a közművesített területek la kossága is segítségére van. M is legyen a segítség? Elsősorban az, hogy az érdekeltek saját belső területeiken gondoskodjanak a vízmérő aknák teljes víztelenítő séről, a még hiányzó lejáró- hágcsók beállításáról, valamin az aknák nyílásainak öt kilónál nem nehezebb ajtókkal történő befedéséről. Nagyor szeretnék, ha ezt a kérésü két mindenki külön írásbeli felhívás nélkül is mielőbb teljesítené. Nem egy helyen előfordul! már, hogy a közkutak „lefagytak”. Ennek egyik oka £ helytelen vízvétel: ugyanis csak öt liter mennyiséget meghaladó vízvétel után ürít visz- sza a kút. Ha ennél kevesebbet veszünk, a kifolyócsövekben esetleg visszamaradó ví2 így felülről megfagy. A másik gyakori ok pedig az, hogy a közkutak használói nem ügyelnek eléggé gondosan a felesleges elcsorgásokra, és ezzel nagymértékben elősegítik a közkutak és környékének eljegesedését. Helytelen, hogy eltűrik, hogy gyerekek játszadozzanak a kúttal. Ä nem megfelelő közkúthasználat eredményeképpen az első elzáróberendezésben is hiba keletkezhet, amely túlfolyást eredményezve a köpeny fokozatos befagyásához vezethet. A legnagyobb segítséget azzal nyújthatja a lakosság, ha a közkutaknál, utcai csőhálózatnál, vagy egyéb vízműtárgyaknál észlelt hibákat haladéktalanul jelenti a kirendeltség Ady Endre út 5. sz. alatti címére, vagy az ügyeleti szolgálat 159-es vagy l .8-as telefonszámán. Az időben bejelentett hiba lehetővé teszi a gyors javítást és ezzel a zavartalan és folyamatos vízellátást. h. s. C3HL-C.H 10 Tévedés ne essék, nem valami krimiről vagy titkos írásról van szó. De ez is legalább annyi embert érdekei, mint a krimi: a propán-bután gáz! A napokban a gáztelep eiőtt vitt el az utam. Sok embert láttam ott sorbanállni. A kíváncsiság bevitt a telepre. Rózsa Istvánné telepvezetőtől megtudtam, hogy az idén már folyamatosan érkeznek hozzá a „kartonok”, ami azt jelenti, hogy a múlt évi „előbekap- csolásban” részesültek most megkaphatják a gázpalacku- kat. Csak egy kis formaságon kell átesniük. Személyi igazolványuk egyeztetése, egy ' aláírás, figyelmeztetés az óvatosságra, és már viheti is a boldog tulajdonos a palackját. Ez idáig százharmincán kaptak már gázpalackot, a járásban összesen százhetvenen. Körülbelül még egyszer ennyi a még „kielégítetlen” igénylő, és ha csak valami nem jön közbe, ők is gáztulajdonosokká válnak. A hajdúszoboszlói töltőtelep már teljes kapacitással dolgozik, így minden remény megvan arjsa, hogy nem lesz hiány a gázellátás terén. (kató)
