Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-25 / 20. szám

1966. JANUÁR 25., KEDD fiit MEGYEI zMírlap 3 Kánikulától mínusz 40 lakig Vihar az USA partvidékén Árvíz Franciaországban Hőség Déi-Amerikában A téli hónapok változó erejű csatározásaiban ideig- óráig a tél alulmaradt. Ha­záinkban is kellemesen meleg levegő olvasztja az utak és földek hótakaróját. A világ más tájain a legszélsőségesebb időjárás uralkodik. Az Egye­sült Államok keleti partvidé­kén a vihar korbácsolta ten­ger sok helyen a partot ost­romolja, rengeteg hó esett, s a jéggé fagyó eső bénítja a közlekedést. Az északi államokban mí­nusz 40 fokot mértek. Nemrégiben még árvíz pusztított az esőzések követ­keztében Rio de Janeiro kör­nyékén. Most a 40 fokos hő­hullám vízszolgáltatási zavaro­kat okoz. Franciaországban a gyors enyhülés és olvadás következtében több méter­rel emelkedett a folyók szintje. Már a hétfőről keddre virra­dó éjszaka jelzi a fokozatos fagyot, a tél lassú visszatéré­sét. Nappal 0 fok körüli, te­hát „olvadáspont hőmérsék­letre” számíthatunk. Egy-két napon belül erő­södnek a fagyok, de jelentősebb csapadékot nem várnak a meteorológu­sok. A távolabbi jövő kilátá­sairól ennyit: az Északi-sark vidékén már nagy hideg lég­tömeg alakult ki, s indult el Európa felé. Ütiránva és ha­tása azonban még bizonyta­lan, ám feltételezhető, hogy ismét megteremti — ha né­hány „napra is — a zord tél uralmát. T. Ezer tehén - fedél nélkül Báromssás tso-építkeaés befejcsódött — negyven nem valósult meg lQG5-ben x — 1965-ben, beleszámítva villany- és vízvezeték, Öntö­zőtelep építését is, az eredeti terv szerint 340 létesítményt kellett volna átadni a Pest megyei termelőszövetkezetek­ben. Háromszáz átadásra is került — közli Müller Endre, a Beruházási Iroda vezetője. A negyven, határidőre el nem készült építmény ti­zenötféle. Van benne egy-két magtár, raktár, góré, permetlétorony, egyszóval mindenfajta. De a negyvenből tíz — százférőhe­lyes, gépesített tehénistálló. A lemaradás negyedrésze! Nagyüzemben kisüzemi tehenészet .A tíz be nem fejezett istálló­építkezés fel sem becsülhető károkat okoz a népgazdaság­nak. Nem teheti jóvá az sem, hogy tizenhat ilyen, százas istálló viszont megépült a megyében 1965-ben. Ezek kö­zül viszont csak kettőnek az építkezése kezdődött el ta­valy, az átadás évében. Ki­lencen az ÉM. 23. sz. Építő Vállalat dolgozott 1964 óta, a többin a megyei tanács, illet­ve járási termelőszövetkezeti közös építő vállalkozások dol­goztak, amint hogy a tíz lemaradás is az ő számlájukat terhelt A ceglédi megyei építő vállalat semmiképpen sem vádolható lokálpatriotizmus­sal: nem íejezte be Cegléden sem a Kossuth, sem a Zöld­mező tsz istállóját. Égyik sem tudja, hová tegye a fejőstehe­neit, ahogy Kakucson a Le­nin, Nagytarcsán a Rákóczi, Kiskunlacházán a Pereg, Újszilváson a Kossuth, Far­moson az Üj Élet tsz sem. A pilisi Üj Élet, meg az úri Béke, a monori, meg a kosdi Naszályhegyalja tsz, a váci járási közös építő vállalko­zásnak köszönheti, hogy nem köthet be új istállóba száz­száz tehenet. Csaknem mind a tíz tsz, bízva az építési határidő be­tartásában, saját állatállomá­nyából kiválogatta, vagy be­szerezte a teheneket. Némelyik még jóformán növendék volt, amikor belefogtak az építkezés­be, azóta már meg is bor- jadzott, de végleges otthonába még nem költözhetett be. Most, a legnagyobb télvíz idején, ez okozza a legnagyobb gondot. Nagy a tíz tsz kára. De hát a vállalatok majd kötbért fizetnek nekik. Csak­hogy a kötbért nem lehet meg­fejni és a kevesebb tej, a ké­sőbb beistállózott törzsállo­mány a népgazdaság pótolha­tatlan kára. Jó példa arra, mennyit árthat az építkezési határidők be nem tartása. Akadályközlés... akadályközlés Az elmaradásban részes vál­lalatok mindenesetre már a munka kezdete óta, némi túl­zással azt lehet mondani, több akadályközlést tettek, mint ahány méter falat húztak. Anyaghiányra hivatkoztak. A Beruházási Iroda nem vette tudomásul a vállalatok közlé­seit. Természetesen írásban. Műszaki ellenőrei pedig a helyszínen szintén tömegével Hóesésben, tető alatt • Ajz akna fölött az ég • A címet adják valamiért • Törött rugók és pilóták • Kétszer a kilencek Kínlódik a pótkocsis busz: csúszik, imbolyog, nagyokat huppan a kőkeménnyé gyűrt havon, ötéviekéi egy buckám, tízen, százon, célhoz ér. Uta­sok le, utasok fel, újra indu­lás. Negyvenöt motoroskocsi, tíz pótkocsi — ez a MÁVAUT monori körzetének állománya. Kevés — ha a türelmetlen utasok számolják, sok — ha alájuk kell feküdni, rugót cse­rélni, leszakadt vezetéket visz- szailleszteni, s mindezt hajrá­ban, mert a kocsinak menni kell, ha itt ragad, „kiesik egy járat" — ahogyan ezt a nem éppen magyaros, de hivatalos megfogalmazás jelöli. — Sok van? — Sok. Ilyenkor; télen na­gyon sok. Van nap, hogy nem tudja az ember, mihez kapjon, melyik a sürgősebb, melyik kell jobban. Tető alatt állunk, ha nem is annyira, mit odakinn, de itt is esik a hó. Az erős szél befújja a tetőlemezek alá, ráadásul most a fűtőberendezés is be­döglött, javítani vitték, süt a vas, fújja a hideget a cement, mégis, nyolc órán át dolgozni kell a szerelőaknában, a ko­csik alatt, felmenni a motor­hoz, megint vissza a kocsi alá. A másik aknánál még nehe­zebb: a fölé csak az ég borít tetőt. — Látja, ilyenkor megtudja az ember, mit is ér az, hogy összetartás; nehéz kenyér ez, mégsem cseréli fel egyikünk se másra. A faluszéli javítóműhely csoportvezetője, Kukli András mondja ezt, szavát olykor el­nyomja valamelyik Ikarus fel­dübörgő motorja, egyik pilóta jön, a másik megy, kéznyúj­tás, papírok, kérdések, olajos ruhák szerszámok a szerelő­aknában tenyérnyi vastag sár­réteg a kocsikon. Ez is a köz­lekedés. Amit az utas nem lát És legtöbbször — nem is gon­dol rá... Kukli András már tizenhá­rom éve van a vállalatnál. A többiek sem újak: vándorma­dár nem marad meg- itt, első nap tovább álL Ahogy egyik kocsi alól kikiabálják: el sem ér idáig. Feleútról visszafor­dul. Panaszkodnának ? Nem: csak jól tudják, hogy nehezet vállaltak. Nem jól felszerelt jói fűtött műhely, hanem csak olyan összeütött, de több, mint a semmi. Míg itt, Monor szélén nem hozták lét­re a javítóműhelyt, a főváros­ba, a Béke térre, a Bulcsu ut­cába vitték javítani a kocsikat. Üres kilométer — újabb plusz az amúgy sem jó üzletnek szá­mító távolsági autóbuszközle- kedésfoen. Ez most megszűnt, csak a motorcsere, s az ún. kettes szemle az, amit itt nem végeznek el. Mást — mindent! Kocsi jön: rugótörés. Veze­tője csizmás, testes ember, bosszúsan csapja az asztalra sapkáját: — A fene vinné el. Már a második... — Sűrű baj — Hallja! Ezeken az uta­kon!? © Kis közösség ez: kilencen vannak: de kollektíva, mert kétszer elnyerték már a szo­cialista brigád címet. Rájuk joggal illik: a címet adják valamiért! Mert megdolgoz­tak és megdolgoznak érte. öt «szerelő, egy lakatos, egy villanyszerelő, egy segédmun­kás s a brigádvezető — cso­portvezető: Kukli András. A Petőfi nevet viselik, s büszkék arra, hogy heten, akik megalapították a brigá­dot — három esztendeje — ma is itt vannak. Két új ember jött, azokat is maguk közé fogadták), így lettek ki­lencen. Hárman monoriak csak, hatan innét-onnét, amonnét járnak ide, a kér­désre, kacsintgatnak egymás­felé, gyors és határozott nemmel felelnek. — Mi tartja itt magukat? — A jó meleg — mondja nevetve a szerelőaknából most kibújt szálas ember, máskülönben Kukli helyette­se. — Az a fontos, hogy a másik akna fölé is tető ke­rüljön, ahogy megígérték, eb­ben az évben. Mert nincs olyan vastag ruha, ami ott elég lenne! — Az öltöző-, fürdő-, iro­da-, melegedőhelyiségben menetlevelek, munkalapok között vékony papír, gépelt szöveggel: a vállalás. Számok, kötelezettségek: csökkentik a javítóműhelyen múló túlfo­gyasztást, figyelemmel kísé­rik az esetleges visszatérő hi­bákat, így bomlik részekre, s áll össze ismét egésszé, amit a negyvenöt plusz tíz kocsi s a sokezer kilométer jelent. Nincs meghatározott munka- mennyiségük: mindent meg kell csinálniuk! Késés, hiány­zás nincs: szavaik szerint összecsiszolódtak. Odakinn fehér minden, benn a nyarat idézzük: a brigád is rendezője a MÁV- AUT-majálisnak, a gyerekek­nek Télapó-ünnepséget ren­deztek, társadalmi munkában gumiraktárt építettek, üzem- anyagraktárt alapoztak... kicsit úgy, mint a gazda a ház körül. A szűkös anyagiak­ból szorított ki a vállalat a műhely létrehozására; ők csak úgy megtoldták. megtoldják. Fiatal pilóta robban be — mert hiába itt nem illik a gép­kocsivezető, buszvezető kifeje­zést használni, itt pilóták van­nak, s ha az ember jobban belegondol, „van benne vala­mi”, ahogy ezt mondani szok­ták — mondja, valami le­fagy elszakadt — ki érti ezt a műszaki nyelvet? —, de húsz perce van; „járatba kell mennem”. Nekiugranak, nincs most beszéd, a félig szívott cigaretták magukban hamvadnak el, csak francia­kulcsok csengése, fémek csi­korgása hallatszik, néha egy szuszogás, s egy elguruló anyacsavar nyomán egy cifra. Tizennyolc perc — készen van. — Biztos, hogy jó lesz? A fiatalember rámnéz: — Uram, ha a fiúk azt mondják, mehetsz, akkor én mehetek. Nem tudom, érti-e? Ügy tesznek, mintha nem hallanák. Odébblépnek, szer­számokkal matatnak, Kukli Andrásnak is gyorsan távo­labb akad dolga. — Értem. A címet nem adják ingyen. A bizalmat még kevésbé. Meg kell dolgozni érte. Keményen. És kemény körülmények kö­zött Olajosak, csak intenek köszönésként. A tető alatt a szél befújja a havat, de meg­figyeltem — mégsem húzzák be a nyakukat... úgy hi­szem, nem érnek rá törődni vele. Mészáros Ottó jegyezték be az építési nap- j lóba a munka lassú haladásá­ra vonatkozó figyelmeztető megállapításaikat. Ezenkívül szüntelen mentek az Iro­da sürgető és figyelmez­tető levelei, arra meg jöttek a válaszok a vállalatoktól. Hej, ha papírból istállót lehetne építeni! — Hogy néhol előfordult építőanyaghiány, az igaz — állapítja meg tárgyilagosan a Beruházási Iroda vezetője. — Ám különböző segítséggel mindig sikerült az anyagellá­tást biztosítanunk. Esetleg mégis megtörténhetett itt-ott, hogy anyaghiány miatt egy vagy két hétig szünetelt a munka, ennek azonban nem lehetne sok hónapos elmara­dás a következménye. Az igazi ok a munkaerő­létszám hiánya, illetve a meglevő munkaerő elosz­tásának rossz szervezése a vállalatok részéről. Vannak eredmények is. A tavaly megépített tizenhat is­tálló közül a decemberben utoljára átvett három kivéte­lével, a gépi felszerelés is a helyén már. Csupán a trágya­lehúzó berendezés hiányzik. Ez a hiányosság viszont nem róható az építőipar számlájára, a tejipari gépeket előállító vállalatnak akad valami gyár­tási problémája ezeknél a be­rendezéseknél. Természetesen jobb lett volna, ha a problé­mát már a megrendelés át­vétele, s nem a Szállítás ha­tárideje után igyekeztek volna megoldani. Persze még a régi gazdasági mechanizmus mel­lett sem lehetett a határidőről való lemaradás egyedül az építőipar kiváltsága. Szokoly Endre TIT-delegáció utazott az NDK-ba TIT-delegáció utazott a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba, az ottani ismeretter­jesztő társulat ma kezdődő negyedik kongresszusára. Délszláv kultúrest A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége ja­nuár 29-én az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában tartja a hagyományos dél­szláv kultúrestet. A műsorban közreműködnek a délszláv nemzetiségi kul túrcsoportok, ének- és táncegyüttesek. Bővítik a Csepel Autógyár kultűrotthonát Közel 1 millió forint költ­séggel bővítik az idén Sziget- halmon a Csepel Autógyár kultűrotthonát. A kultúrott­hon, ahol havonta 24—26 ezer ember fordul meg, négy új. egyenként 120 személyes klub- helyiséget kap, a könyvtár pe­dig nagy olvasó termet Zalka Máté- emlékbizottság alakult Zalka Máté születése közel­gő 70. évfordulójának meg­emlékezéseit előkészítő em­lékbizottság alakult. Munká­jában a Magyar Tudományos Akadémia, a Párttörténeti Intézet, a Magyar Partizán Szövetség és a Magyar Írók Szövetségének képviselői vesznek részt. 1 Aláírták az MSZBT és az együttműködési egyezményét J. V. Sikin nyilatkozata Hétfőn a Barátság Házában Kristóf István, az MSZBT fő­titkára és J. V. Sikin, a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság küldöttségének vezetője alá­írta a két társaság idei együtt­működési egyezményét. Az egyezmény tovább bőví­ti a két társaság együttműkö­dését. J. V. Sikin az egyezmény aláírása után nyilatkozott az MTI és a Népszabadság mun­katársának. Többek között kijelentette, hogy a most aláírt egyez­ményt jelentős lépésnek te­kinti a két társaság kapcso­latainak továbbfejlesztésé­ben, a közös munkában. A BARÁTSÁG KONGRESSZUSA vő? Rajtunk múlik. Mi béké­ben szeretnénk élni. Ehhez előbb ismernünk, és szeret­nünk kell egymást, más népek fiataljait. Mindenek előtt an­nak a népnek az ifjúságát, amelynek táguló lehetőségein­ket, szépülő életünket köszön­hetjük. Ehhez az ismerkedés­hez szolgáltat —, ha egyelőre szerény méretekben is — lehe­tőséget az a szerződés, amelyet a budapesti Műszaki Egyetem kötött a moszkvai Energeti­kai Intézettel, amelynek kere­tében nyaranta közös ifjúsági építőtáborokat szervezünk. — Az elmúlt évben egyete­münkről huszonöt fiatal töl­tött néhány hetet hasznos munkával a Szovjetunió déli részén, s egy hónapot kelle­mes pihenéssel a szovjet fia­talok körében. Sajnos —, foly­tatta élénk derültséget keltve — tavaly még nem volt ná­lunk egyenjogúság az egyete­men, ezért csak a fiúk mehet­tek építőtáborba. Reméljük, az idén mi is részt vehetünk a szovjet fiatalok nyári munká­jában és pihenésében. Addig is jóleső érzéssel gondolunk azokra a szovjet ifjakra, akik a múlt nyáron a mi építőtábo­runkban adtak ízelítőt lendü­letükből, munkaszeretetükből, s megnyerték a munkaver­senyt! A barátság kongresszusa. Így nevezték a küldöttek, fel­szólalásaikban a szónoki emel­vényen és a szünetben a Par­lament folyosóin. Olyan barátságé, amelyet tettek pecsételtek meg! ny. é. : Azt hiszem, így fogják em- | legetni a magyar munkásmoz- ; galom történetében. ! Erről a barátságról tettek j beszélnek, s a tettekről a kül- ; döttek: a barátság ápolói... ★ i — Ha visszagondolunk húsz : évvel ezelőtti elesettségünkre, • ha összevetjük akkori viszo- ; nyainkat a világban ma elfog- \ lalt helyünkkel, ha jogos büsz- ; keséggel számbavesszük e két j évtized alatt elért sikereinket i — nem feledkezhetünk meg i annak a népnek állandó, önfel- \ áldozó segítségéről, amely sza- i badságunk mellé a békés fej- \ lődés lehetőségét is megadta i nekünk... i Ezekkel a gondolatokkal : kezdte kongresszusi megnyitó ; beszédét Kardos László egye- \ térni tanár, az MSZBT orszá- \ gos alelnöke. \ Zsúfolásig megtelt a Parla- \ ment kongresszusi terme. A : küldöttek összetétele híven i tükrözte azt a tényt, hogy a j Magyar—Szovjet Baráti Tár- \ saság nem tömegszervezét — j tagsági könyvvel, alapszerve- \ zetekkel —, hanem társadalmi I mozgalom, amelybe bárki be- \ kapcsolódhat, akinek fontos és | drága a két nép barátságának [ügye. A Debreceni Ruhagyár ; Tyéreskováról elnevezett női ; szocialista brigádjának vezető- ; je előtt szemüveges, széles vál- ; lú férfi figyeli az országos fö- \ titkár beszámolóját: Suara Róbert egyetemi docens, az orosz nyelvtankönyvek ismert szerzőpárjának egyike. Major Júlia szocialista bri­gádvezető keveset tud oroszul: csaknem elfeledte már, amit az iskolában tanult. Mégis egy ügyet szolgál az egyetemi do­censsel: a barátság ügyét. Csak míg egyikük Puskin, Ler­montov nyelvének szerez új és új híveket, a másik féltő gond­dal vigyáz, hogy a szovjet nők számára készült ruhák öreg­bítsék konfekcióiparunk jó hí­rét. ★ — Nagy ajándék az emléke­zet. Az emlékezés képessége nélkül az ember nem ismerné a hűség és a barátság érzését Az emlékezés segít ahhoz ben­nünket, hogy soha ne feled­jük: mit köszönhetünk annak a népnek, amelynél áldozat­készebb, önzetlenebb barátunk még sosem volt a történelem folyamán — kezdte felszólalá­sát Babits Antal egyetemi ta­nár. — Most én is emlékezem. Először arra a Szentkirályi utcai kis szobára, ahol több mint húsz évvel ezelőtt elha­tároztuk, hogy valamiképp hi­tet teszünk a magyar és a szovjet nép barátsága mellett Akkor talán nem is sejtettük, hogy békés életünk, fejlődé­sünk záloga mellett teszünk hitet... Egyike vagyok azok­nak, akik elsők között kapták meg az MSZBT aranykoszorús jelvényét Ritkán viselem — de mindig büszkén. S örömmel tölt el, ha látom, hogy egyre több honfitársam mellét díszí­ti... ★ Heves megye lakosságának a szovjet nép iránti szeretedé­ről, megbecsüléséről nem ne­héz példákat találni. Közülük is a legszebbet mondotta el fel­szólalásában Kovács András, Heves megye kongresszusi kül­dötte: — Az elmúlt évben szovjet turisták látogattak el me­gyénkbe, s útbaejtették Vison- tát is. Volt közöttük egy fiatal ember, aki elmesélte; bátyja a hazánk felszabadításáért ví­vott harcokban életét vesztet­te, s — tudomása szerint — valahol a Mátra rengetegében temették el. Fakult fényképet is mutatott, melyet bátyja bajtársai készítettek a sírról. Visonta és a környező közsé­gek lakói elkérték a képet, s 4S órán belül felkutatták a sírt, amelyen azóta tavasztól őszig sosem hervad el a virág. ★ Negyedéves műegyetemi hallgató, Szombathelyi Mária lépett a szónoki emelvényre. Elszorult torokkal, elfogódott, hangon kezdte: — A barátsághoz az út az ismerkedésen át vezet. Azt mondják, a jövő letéteménye­se az ifjúság. Milyen lesz a jö-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom