Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-22 / 18. szám
Szentendre d X. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 66. JANUÁR 22., SZOMBAT PEST ME GYEI HÍR L A P K Ü LÖN K I A D Á $ Á A „hetek66 rekordja Több a „jó", mint a „rossz" - Kísérlet egy új tárggyal Félév a Móricz Zsigmond Gimnáziumban Ezidőszerint diákjaik közül nyolcvan ilyen KISZ-ista számol be időről-időre a kisiskolások között végzett munkájáról. Segítik őket tanulmányaikban, közös kirándulásokat, rendezvényeket szerveznek számukra. Amikor az iskola kapuját becsuktam, úgy éreztem: a ma gimnáziuma kevésbé hasonlít ötven év előtti emlékeimhez. Magam, bár jó tanuló voltaim, féltem, ha igazgatómat megláttam. De ő nem is ült közöttünk ifjúsági gyűléseken, nem beszélt „egy anyamyel- vet” velünk, diákokkal. Igaz, hogy arról sem tudott beszámolni, mint Porpáczy tehette, hogy ötödik éves működése alatt egyetlen diákot sem csaptak ki. Lehet, hogy eljutottunk már oda, hogy iskoláink valóban az életre készítenek fel mindenkit? Horváth Levente MIÉRT CSÚSZNAK A LOVAK? A fuvarosok úgy terjesztik elő panaszukat: augusztus óta nem kapható hegyes négyes j sarok, mellyel éppen a téli, jeges, csúszós utakon kell sűrű váltással ellátni a lovakat. Pedig már keresték az egyébként jól felszerelt vas- és edényboltban, sőt Pomázon, és Tahi- tótfalun is — hiába. A legutóbbi napokban Vácott végre sikerült kapniuk. Nem hibáztatjuk a vasboltot. A boltvezető állítása szerint a négyes sarok olyan országos hiánycikk, mint már hosszú idő óta a lakat. Feletteseik azonban gondoskodhatnának arról, hogy a vásárlók a téli cikkekhez télen is hozzájussanak. ORVOSI ÜGYELET Szombat délitől hétfő reggelig, a város ügyeletes orvosi szolgálatát dr. Katona Gyula körzeti orvos látja el. (Gőzhajó u.} Ezúton is felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy sürgős járóbetegek részére vasárnap 9—10-ig külön rendelést tartanak a körzeti orvosi rendelőben (Bükkös part). Szentendrei kezdeményezés Önkéntes ifjúsági tájékoztató szolgálat A közelmúltban írtunk az Idegenforgalmi Hivatal működéséről, kiegészítésül azonban a nagy nyilvánosság elé kívánkoznak a következők is: 1964-ben, Kőszeg és Sopron mintájára, nálunk, a Móricz Zsigmond Gimnáziumunkban is megalakult az „idegenforgalmi szakkör”, Kis Imrének, idegenforgalmi kirendeltségünk vezetőjének vezetésével. Az érdeklődéssel indult szakkör célja nemcsak az volt, hogy a diákok között az idegenforgalmi szemlélet kialakítását elősegítse, hanem az is, hogy diákjaink teljes egészében megismerjék városunknak és környékének látnivalóit és nevezetességeit. Az elmúlt évben elsőnek az országban, Idegenforgalmi Hivatalunk létrehozta az önkéntes ifjúsági tájékoztatási szolgálatát, amely az árvíz miatt csak augusztusban kezdhette meg tevékenységét. A Rákóczi Ferenc utcai általános iskola Petőfi úttörőőrsének tagjai és az állami gimnázium jelentkező KISZ-esei, a város színeit képviselő kék-sárga karszalaggal, ügyeletet tartottak a HÉV-állomáson és a Marx téren, valamint a Görög utca lejáratánál, szombat- és vasárnaponként. Felvilágosítást adtak az érkező idegeneknek, csoportoknak: milyen látnivalóink vannak, mi hol található meg, múzeumaink hol vannak, mikor nyitnak, zárnak. Az ügyeletes önkéntesek színes térképekkel, díjtalan prospektusokkal és HÉV- valamint buszmenetrendekkel voltak ellátva. Az állomáson rendelkezésükre állott a hangosbemondó, mellyel köszöntötték a beérkező vonat utasait, s felhívták figyelmüket a tájékoztató szolgálatra. Áldozatos társadalmi munkában látták el feladataikat. Naplóik és a hivatalos adatok szerint augusztus —szeptemberben összesen négyszázkilencvenkét esetben szolgáltak felvilágosítással. Ezúton is köszönjük segítségüket! Rakodcgay Rakodczay Pál nevét ma utcanév hirdeti Szentendrén. A városi bölcsőde melletti, az Úttörő utcába torkolló kis utcát hívják így. A mindig vidáman mosolygó, kedves, városszerte közismert Rakodczay Pál évtizedeken át lakott ott, azon a környéken. Mai utcájára néznek egykori lakóházának ablakai. Most száztíz éve, 1856. január 15-én született ez az értékes ember. Színész volt, országjáró, kiemelkedően tehetséges vándorszínész, majd színigazgató. Amikor már kora miatt visz- szavonult a színpadtól, szülészeti, irodalmi munkásságával, tanulmányaival írta be nevét, színművészetünk emlékkönyvébe. A huszas évek végén Szentendrén temettük el a Shakespeare alakok kiváló meg- formálóját. Felesége, egykori primadonnája, aki idős korában is megőrizte impozáns szépségét — felesége is úgy hozzátartozott városunkhoz, mint a híres Rakodczay. GYÓG YSZERSZ A tél — sajnos —■ a hideggel együtt a gyógyszerszezont is meghozta. A patikában gondos keverés után tasakokba kerül a medicina Foto: ff önző j^elnőltch ! Beszélünk, értekezünk, tanulmányokat írunk a gyermekek „külön" társadalmáról, az érzékeny gyermekiélekről, nevelésről — s közben tervszerűen készítget- jük saját programunkat. Mit csináljon azonban a gyermek, például nálunk, Szentendrén, aki már kinőtt abból a korból, hogy papája, mamája kezét fogva sétálgasson vele az utcán. A nagyobbak, a 12—16 évesek, akik az iskolai téli és tavaszi szünetet tartalommal szeretnék megtölteni, de „természetesen függetlenül" a felnőttektől? A pedagógusokat és iskolákat hibáztatom legkevésbé e téren. Nem a szervezett iskolai kirándulásokra gondolok, hiszen a legjobb tanuló is iskola és iskolai környezet nélkül szeret kortársai társaságában szórakozni! Az idei szilvesztert itt Szentendrén is megtöltöttük szórakozási lehetőségekkel, mi, önző felnőttek, mi egykori kisgyerekek, azonban nem gondoltunk például arra, hogy a szilveszter délutánja legyen a gyermekeké! Nívós és mulatságos évbúcsúztató gyermekműsorokkal, gyermekzsúrakkal. Far- semgidőben is, legjobb emlékezetem szerint legfeliebb povszer szokott az Állami Bábszínház ellátogatni hozzánk. Vannak presszóink, kocsmáink, kultúrházunk, van klubunk és mindennapos mozink, de mi van nekik? Róluk még a rádió és a tv is megfeledkezik, mert egy-egy többnyire unalmas, óvodás vagy úttörő félórán kívül nemigen fedeztem fel nekik tetsző műsort. A tavasz sincs olyan mesz- sze, s nem tudom elképzelni Szentendrét, egyetlen gyermekjátszótér nélkül, mert most egy sincs, pedig évekig volt! Vakációzó gyermekeink csak róják és róják a macskaköves utcákat, ha éppen nincs más szórakozási lehetőségük. JJgye, ezt nem kívánjuk tőlük? A művelődési otthon, a városi nőtanács, a szülői munkaközösségek és mindenki ilyen irányú megértésére számítok, s hiszem, hogy februárban, farsang idején, áprilisban, tavaszi szünet idején, már gyermekműsorokat hirdető plakátokba, meghívókba fogok ütközni! Iskolai színjátszó csoportokról sem hallok az utóbbi időben. Az úttörő- és KISZ- szervezetek ilyenről is gondoskodhatnának. Annyi tehetséges és unatkozni nem szerető apró gyermek él itt közöttünk, akikről jobban kellene gondoskodnunk, nekünk „Önző” felnőtteknek. H. L. MEGOLDÁSRA VÁR Panaszok a Szabadságforrás tájékáról Nagy örömmel üdvözöltük annak idején a Szabadság-forráshoz vezető út korszerűsítését, amely lehetővé tette a rendszeres menetrendszerű autóbusz közlekedést is. Ezzel közelebb került a városhoz ez a külterület, sokat javítva a Szabadság forrás környékén lakók életén is. Mert hiszen nem mindegy az, hogy hepe-hupás, göröngyös utakon, latyakos sártengeren át kell megtenniük mindennapos útjukat, hanem viszonylag korszerű körülmények között juthatnak céljukhoz. Hogy most mégis panaszokról írunk, abban nem ez az út a ludas. A volt Kádár-birtok környékén sokan kénytelenek a műútról letérni, hogy a hegyoldalban épült otthonaikhoz eljussanak. Ez 'azonban sokszor igen körülményes. A dülőút a patakkal párhuzamos egy darabon, és ennek következtében sokszor előfordul, hogy a rakoncátlan patak a dűlőutat is „birtokba veszi”, ezzel szinte lehetetlenné téve az út használatát. Ilyenkor két megoldás között válogathatnak a haza-, vagy munkába igyekvők: vagy belegázolnak a vízbe, vagy pedig a közeli szántóföld göröngyein bukdácsolnak. Az érdekeltek már írásos panasszal is fordultak a tanácshoz, és megválasztott tanácstagjuk révén is több ízben sürgették kívánságaik teljesítését. Nem lenne többről szó, mint az út állandó elöntéssel fenyegetett részének feltöltéséről, vagy egy ideiglenes kis fahíd létesítéséről. Mint a kapott válaszból kiderült, egyelőre nincsen rá keret. Nagyon fájlalják a Szabadság forrásnál lakók, a villany- világítás hiányát is. Pedig — mint mondják — annak idején megígérték, hogy rövidesen itt is bevezetik a villanyt. Meglehetősen lehangolódtak, amikor a tanácselnöki tájékoztatót olvasva megtudták, hogy ennek a környéknek villamosítása nem szerepel a felsorolt tervekben. Horányi Sándor DUMTSA - EMLÉKTÁBLA NÉLKÜL múlt század végén Ferenczy Károly lakott itt, a kor egyik legnagyobb, európai hírű festőművésze, akiről múzeumunk is nevét kapta. Folytassam a sort? 1959- ben emléktáblával jelöltük meg Boromissza Tibor festőművész utolsó lakhelyét, s ugyanígy a Bogdányi utcában Bárczy bácsinak, a hordókészítő kádáriparművésznek lakhelyét. Tudjuk tehát emlékező kötelességünket, de mintha elfelejtettük volna, hogy Rá by Mátyás után, alig egy évszázaddal később, e város Dumtsa Jenőnek köszönhette a legtöbbet. A réti mocsár lecsapolását — és még sok . mindent: a mai város alapjainak maradandó megteremtését. Miért nincs emléktáblája Dumtsa Jenőnek — sem lakóházán, sem a tanácsházán, sem sehol Szentendrén?! Dumtsa Jenő nem volt országos, vagy európai hírű művésznő Szentendre szűkkörű életéhez tartozik —, de ott a legnagyobbak közé. H. L. Többször emlékeztünk Dumtsa Jenőre, városunk érdemekben kiemelkedő, első polgármesterére, aki harminchat évi „kormányzása” idején, azt megelőzően és követően évtizedeken át, 1917- ben bekövetkezett haláláig, a róla elnevezett utcában lakott. A 20-as számú épület volt családi háza, a honvéd kiegészítő parancsnokság mái székhelye, 1948-ban emelt márványtábla jelöli meg ugyanebben az utcában Ignyátovity Já- kov, kiváló szerb regényíró és magyar szabadságharcos egykori szülőházát — emléktábla emlékeztet vele csaknem szemben Stég er Ferenc kiváló operaénekes egykori családi lakóházára, aki fiatalkorában szentendrei patikánkból, mint gyógyszerészsegéd indult el. A Hunyadi utca sarkán emléktábla figyelmeztet bennünket arra, hogy e ház nemcsak a hegyi dalmátok Keresztény Munkásegyletének, népszerűbb nevén a Kapásegyletnek volt összejöve- teli helye, hanem korábban a A menetrend és a rádió — Szabadságforráshoz? Iz- bégre? — kérdik a lakásom előtti, Dumtsa Jenő utcai buszmegálló körül naponta a várost járó idegenek. Kérdezik magyarul, de nagyon sokan szlovákul, németül is. A feltett kérdésekre csak annyit dadoghatok, hogy fogalmam nincs! De arra sem tudok válaszolni, hogy hol lehet ezt megtudni? — Mert csak a város egyetlen pontján, a MÁVAUT végállomáson van menetrend! Igaz, a Dumtsa Jenő utcai megállóban már volt egynéhányszor, de sohasem keretben, üveg vagy rács mögött, csupán felragasztott papírlapon, melyet garázda kezek hamar eltüntettek. Leányfalu—Visegrád irányában sem lehet a városon „belül” tájékozódni. Az impozáns „körépület” falán volt menetrend, de már hónapok óta nincs. Ott toporognak a hidegben, fagyban az utazni szándékozók, fázó gyermekekkel együtt, míg 20—30 perc várakozás után befut egy autóbusz. Vendéglátóhelyeink sem rendelkeznek menetrenddel. Arról már nem is beszélve, hogy egyetlen nyilvános órája sincs a városnak. Iskolás gyermekek is eljátszadozzák az időt buszérkezésig — s általános iskolás kisgyereknek ritkán van karórája. Pedig milyen szép nyilvános óránk volt az Elektromos Művek főbejárata felett! Vasárnap délelőtt is hallottam a rádióban a Dunakanyar keretébe tartozó három .város és a többi helység kulturális fellendítéséről és üdülőhelyi kiépítéséről szóló előadást. Nekem akkor a városi nyilvános óra, a buszmenetrend, a vasútállomási busz-váróterem hiánya — a tájékozatlan, menetrendet hajszoló, hidegben toporgó ismerősök és idegenek jutottak eszembe. (horváth) ATLÉTIKAI TEREMBAJNOKSÁG A járási TS február 23-án, de. 10 órai kezdettel a Móricz Zsigmond Állami Gimnázium tornatermében atlétikai terembajnokságot rendez. Versenyszámok: helyből'távolugrás, helyből magasugrás, súlylökés gyógylabdával. Részt vehetnek: serdülő-, ifjúsági és felnőttkorú lányok és fiúk. Jelentkezés 9,30-kor. a helyszínen: A tánc elmarad Január 22—23-án az AGRO- KER kiállítása miatt a tánc- mulatság elmarad. hasábjain is olvashattunk). A „heteknek” ez a rekordja szokatlan és elismerésre méltó. A várost és tanítványait szerető igazgató ezek miellett még elmondta, hogy a tanévben a politikai nevelőmunka erőteljesebb fokozása volt az egyik célkitűzésük. Kísérletképpen, Budapest, Pécs, Eger és Szombathely mellett, itt vezették be az országban a „Világnézetünk alapjai” című külön szaktárgyat. Ebben a tanévben indult októberben, a politikai vitakör is, melynek vitadélutánjain havonta városunk vezetői, osztályonként egy-egy előadással, annak közvetlen megbeszélésével mélyítik részben a diákok és felnőttek közötti megértő jóviszomyt, másrészt a gyerekek „tisztánlátását” és helyes tájékozódását. A városi tanácselnök, a városi pártbizottság titkára, honvédségünk parancsnoka többek között a vitavezető előadó. Ezen a téren a Móricz Zsig- mond gimnázium úttörőmunkát végez, ezt a vitakört melegen ajánljuk a többi középiskoláknak is. Porpáczy István elismerően nyilatkozott a dr. Demeter László vezette szülői munkaközösség, valamint az iskolai KlSZ-szervezet munkájáról iá Utóbbiaknál különösen kiemelte azt, hogy állandó kapcsolatot tartanaik, lakóhelyüknek megfelelően, a város és a járás minden általános iskolájával. 1955-ben a Bajcsy-Zsilinsz- ky utcai általános iskolában bepréselve kezdte meg működését a Móricz Zsigmond Állami Gimnázium, amelynek ma már tizenhárom tantermes, impozáns épülete is szűkösnek bizonyul. Porpáczy István igazgató kérdéseinkre elmondja: 1961- bem 217 tanulóval vette át az iskola vezetését és ma már 24 tagú tanári karral együtt, 437 gyermek nevelésében osztozkodik szülőkkel. Később ismerteti az első „rövidített félév” tanulmányi eredményeit. Huszonkilenc kitűnő, jelesrendű és 60 bukott diák a félév mérlege. A bukottak 13,7%-át teszik ki az összlétszámnak, az elmúlt tanév, 6%-ával szemben. Ez részben a nagyobb követelménnyel, a félév szokásos szigorúbb mértékével, de az érdekelt tanulók egyéni munkafegyelmének hiányával is magyarázható. A magatartás osztályzásánál már szebb az eredmény: 176 „példás”, 215 „jó”, 42 „változó” és négy „rossz” érdemjegy. A legjobb és példás maga- tartású tanulók, nagy számuk miatt, névszerint nem sorolhatók fel, az igazgató kívánságára azonban felsorolnám azokat, akik már negyedik éve egy órát sem mulasztottak. Kocsis Katalin, Róka Zsuzsa, Szöts Oszkár, Göllner Aurél, Keppler Anna, Poczok Anna és Szente Eszter (akinek egy-egy írását már lapunk
