Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-21 / 17. szám

MEGYEI zKírUw 1966. JANUÁR 21., PÉNTEK ÚJÉVI TŰZSZÜNETh|VAtalos jelentes balewa haláláról Dél-Vietnamban hivatalosan is megkezdődtek az újévi ün­nepségek. Már érvényben van a tűzszünet, mind a DNFF, mind a dél-vietnami kormány­csapatok és az amerikaiak ál­tal bejelentett időpont alap­ján. Az AP jelentése szerint bár vadamivel enyhült saigoni hi­vatalos körökben a múlt hét vége óta tartó feszült légkör, az összeesküvéssel kapcsolatos híresztelések továbbra is tart­ják magukat Olyan hírek vannak forgalomban, hogy a biztonsági szolgálat több ma­gas rangú tisztet tartóztatott le. Lapzártakor érkezett: Űj-Delhi: Alig 24 órával azután, hogy miniszterelnök­ké választották Indira Gan­dhi asszonyt, Chester Bowles amerikai nagjrkövet átadta India új kormányfőjének Johnson elnök meghívását — tegven hivatalos látogatást az Egyesült Államokban. Gandhi asszony — az AP ér­tesülése szerint — egyelőre nyitva hagyta amerikai láto­gatásának kérdését, tekintet­tel az előtte álló belpoliti- tikai feladatokra. ★' Djakarta: Sukarno Indo­néz elnök csütörtökön tö- meggyülésen mondott be­szédet, és ebben felszólí­totta az országot, hogy tömörüljön mögötte. A gyű­lésen jelen volt kormányá­nak 92 tagja is. Az elnök megbélyegezte azokat, akik megdöntésére „.illegális kam­pányt” indítottak. Salisbury: A rhodesiai te­lepes kormány csütörtöktől kezdődően újból csökkentette a benzinfejadagot. A hír- ügynökségek értesülése sze­rint 25 százalékkal szállítot­ták le az adagokat, és ugyanakkor felemelték a benzin árát. A BBC lagosi tudósítása szerint hivatalos körökben csütörtökön megerősítették Sir Abubakar Tafawa Bale­wa volt nigériai szövetségi miniszterelnök halálhírét. Az AFP francia hírügy­nökség Dahomeyből érkezett tudósítása szerint szintén hi­vatalos nigériai hírforrások jelentették be, hogy Balewa, valamint Obotie-Eboh volt pénzügyminiszter halott. Mindketten a múlt heti államcsínykísérlet napján tűntek el. Folytatódott a Wilson-Beadle eszmecsere Wilson csütörtökön ismét találkozott Sir Hugh Beadle- lel, immár harmadszor azóta, hogy a rhodesiai kormányzó Londonba érkezett Wilson ezután miniszterta­nácsi ülésen elnökölt, amelyen áttekintették a legutóbbi dél- rhodesiai fejleményekről al­kotott képet. Az angol kormányfő még fog találkozni Beadle-lel, aki a hét végén utazik haza. amerikai Játék négy atombombával (Folytatás az 1. oldalról) rint a KC—135-ös típusú tar­tálygéppel összeütközött B— 52-es stratégiai bombázó „nem élesített nukleáris fegyverze­tet hordozott, s a sugárzási vizsgálatok megállapították, HAVI 300000 FORINTTAL EMELKEDIK EZERHETSZÁZ- KILENCVENEGY EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ BÉRE (Folytatás az 1. oldalról) nők, ápolónők átlagos fizetés- emelése 200 forint, míg ugyan­itt az egyéb szakképesítéssel rendelkezőik, például műtős­nők, laboratóriumi asszisz­tensnők stb. átlagos jövede­lemnövekedése 50 forint. Az anya- és gyermekvédőnők 140, a csecsemőotthonok gondozó­női 200, míg a bölcsődei gon­dozónők 100 forint átlagos fi­zetésemelést kapnak. A közegészségügyi és jár­ványügyi alkalmazottak közül a szakképzett ellenőrök 140, a szakképzett egészségőrök 100, a szociális otthonok gondozó­női 200 forint átlagos emelés­ben részesülnek. Az orvosok felemelt ügyele­ti díjának fedezetére külön 1 biztosítanak megfelelő össze­get Olyan alkalmazottak, akiknek munkaköréhez szakképzettség nem szük­séges, szintén kaphatnak magasabb fizetést, soron kívüli előléptetés címen. Erre a célra havi 51 000 fo­rint áll rendelkezésre. Az így nagyobb jövedelemhez juttat­ható alkalmazottak között Szerepelnek például a segéd­munkások mellett a piaci be­szerzők, takarítónők, konyha­lányok, portások, hivatalsegé­dek, Közülük azonban az egyes intézmények igazgatói csak az arra különösen érde­mes, jó munkájukkal kitűnő vagy régi alkalmazottaknak adnak magasabb fizetést, ugyancsak február elsejétől kezdve. hogy a szerencsétlenség követ­keztében nincs közegészség- ügyi veszély”. Az AP szerint az atomfegy­ver „nem élesített” voltára történt utalás arra vall, hogy a repülőgépen atombombát helyeztek el, amely „a béke­időkre vonatkozó készültség” állapotában volt, vagyis rob­bantás előtt még műszaki el­járással kellett volna élesre állítani. A floridai Jacksonville kö­zelében a Mayport haditenge­részeti támaszponton szintén veszélyes incidens játszódott le. Egy nukleáris szerkezet a rakétákkal felszerelt Luce romboló fedélzetére hul­lott. A haditengerészeti erők kép­viselője nem volt hajlandó to­vábbi részleteket közölni az esetről, azt azonban elismer­te, hogy a szerkezet megsé­rült. §ietve hozzátette, hogy nem áll fenn a nukleáris szennyeződés veszélye, mert robbanás nem követke­zett be. Ennek ellenére meg­teszik „a szokásos óvatossági intézkedéseket”. A hajón mintegy 40 rakéta van, mindegyikük körülbelül nyolc méter hosszú és fél ton­na súlyú. Hatósugaruk tíz ten­geri mérföld. LEVÉL Szamarából Szentpétervárra Az Októberi Forradalom levéltárában mégtalálták a legkorábbit Lenin eddig is­mert levelei közül. Grigorij Halt, a levél felfedezője a csütörtöki Pravdában meg­írta, hogy ezt a levelet a 22 esztendős Lenin 1892. november 24-én Szamará­ból Szentpétervárra küldte Vodovozovnak, aki az ak­kori idők ismert publicisz- tája és liberális közéleti személyisége volt. Abban az időben a Vol- ga-vidéken az aszály okoz­ta éhínség nyomorba dön­tötte a falvakat, a kor­mányzóság vezetői pedig nyerészkedtek a parasztok nyomorúságán. Lenin leve­lében egy ilyen tényt közöl: az egyik földbirtokos rom­lott gabonát szállított az éhező parasztoknak. Ülést tartott a Minisztertanács terheli azokat, akik özvegyi vagy gyámi jogon gyakorolják iparukat, vagy százszázaléko­san csökkent munkaképessé­gűek, a 65 éven felüli férfi­vagy 60 éven felüli nőadózó­kat, amennyiben csak egy al­kalmazottjuk van, és adóköte­les tiszta jövedelmük az évi 36 000 forintot nem haladja meg. A mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójának a földterületre vonatkozó adó­tételei nem változnak. A fuvarozási engedéllyel nem rendelkező, mezőgazda- sági ingatlant nem használó személyek a tulajdonukban levő lovak után a korábban megállapított lóadó tételek­nek kétszeresét fizetik. ★ A polgári védelemről ho­zott kormányhatározat a hon­védelemről szóló I960, évi IV. törvény XI—XIII. feje­zetében foglalt rendelkezé­sek végrehajtását szabályoz­za. Ismeretes, hogy a Magyar Népköztársaság — a Szovjet­unióval és a szocialista oi'- szágokkal együtt — követ­kezetes békepolitikát folytat. Ameddig azonban az impe­rialista hatalmak lépten- nyomon megsértik a nem­zetközi jog alapvető nor­máit, lábbal tiporják a nem­zetek függetlenségét, szuve­renitását, burkolt és nyílt agressziókat követnek el a béke ellen, a szocialista or­szágok elsőrendű feladata, hogy honvédelmüket meg­felelő szinten tartsák és ál­landóan fejlesszék. A hon­védelem szerves része a pol­gári védelem, azaz a la­kosság és az ország felké­szítése az önvédelemre. A polgári védelemben köz­vetlenül vagy közvetve az egész lakosság részt vesz, ezért szervezett és fegyel­mezett magatartásával, céltu­datos közreműködésével nagy­mértékben elősegítheti a megelőző, felkészülő tevé­kenység — s amennyiben béketörekvéseink ellenére sor kerülne rá — az élet és az anyagi javak mentésének si­kerét, a termelés folyama­tosságának biztosítását. .A most elfogadott kor­mányhatározat a korszerű követelményeknek megfele­lően rögzíti az alapvető pol­gári védelmi feladatokat. Ezek között említi a lakos- , ság — támadó fegyverek el- < leni — egyéni és kollektív S védekezésre történő felkészí- 5 tését, ellátását a szükséges ; védőeszközökkel, életvédelmi J létesítmények létrehozását, az j anyagi javak és eszközök, | valamint a különleges érté­kű vagyontárgyak (kulturális törtékek, műkincsek stb.) vé- ! delmét, az ország lakossága j megbízható, gyors riasztásá- ! nak és tájékoztatásának meg- ! szervezését, a mentési és az j ezzel összefüggő egyéb fel- | adatok ellátásának rendjét. — I Bemutatkozott New Yorkban : | a Magyar Állami Népi Együttes > (Folytatás az 1. oldalról) I , i írja az Associated Press —. j olyan túláradó jókedvvel és 5 látható élvezettel mutatta be ! produkcióját, hogy a közönsé- ! get hamarosan magával ragad- \ fa”. | A hír-ügynökség méltatja ! Rábai Miklós művészeti vezető I és főkoreográfus kiváló mun- ; káját, s beszámol róla, hogy az ! előadáson egyaránt hallhatók ; voltak a nagy magyar zene- j szerzők, Kodály Zoltán és Bar- : tők Béla művei, valamint az : évszázados magyar népdalok. I Különösképpen tetszett az AP | tudósítójának „a csárdás és a ; tüzes cigánytáncok önfeledt • kavargása”. ; A hírügynökség elmondja, : hogy a díszelőadás az Ecseri I lakodalmassal ért véget, „az ; ősi rituális esküvői ünnepség­gel, amit feltehetően máig is így tartanak a Budapest kör­nyéki falvakban”. A közönség több számot megismételtetett és az előadás végén meleg ünneplésben ré­szesítette a magyar művésze­ket. (Folytatás az 1. oldalról) hajtása céljából — határozatot hozott a polgári védelemmel kapcsolatos alapvető felada­tokról. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. ★ A munkaügyi miniszternek a kormány ülésén megtárgyalt jelentése — a többi között — megállapítja, hogy a Munka Törvénykönyvét módosító in­tézkedések — a Központi Bi­zottság 1964. decemberi hatá­rozatán alapuló más intézke­désekkel együtt — kedvezően éreztették hatásukat. A vállalatok többségénél 1965 első három negyedévé­ben csökkent az igazolatlanul mulasztott munkanapok szá­ma, javult a munkafegyelem. Hatékonyabbá vált a társa­dalmi tulajdon ellen vétők fe- lelősségrevonása is. ■£r A kisiparosok, a magánke­reskedők és a szabadfoglalko­zásúak általános jövedelem- adójáról szóló kormányrende­let mérsékeli a kisebb jövedel­műek adóját, viszont emeli a progresszió mértékét a na­gyobb jövedelmű kisiparosok­nál és magánkereskedőknél. A javító-szolgáltató tevé­kenységet folytatók adóáta­lány-tételei nem változnak. Az általános jövedelemadón felül alkalmazottanként havi 500 forint tételes adót is köte­lesek fizetni azok az adófize­tők, akik alkalmazottat foglal­koztatnak. Ez a külön adó nem Jégtáblák: hóbuckák között (Folytatás az 1. oldalról.) kodnak a jeges Duna mentén. Milyen képet nyújt a száraz­föld? — Az összes Pest megyei fő­útvonal viszony­lag jól járható. Egyes alárendelt, domibvidéki uta­kon nehéz a köz­lekedés, így Szob, Zebegény és Nagykőrös kör­nyékén. Gödöllő felé menet a körülmé­nyekhez képest mindenütt jó köz­lekedési lehetősé­gekkel találkoz­tunk. Könnyű­szerrel kapaszko­dott fel valameny- nyi gépjármű a Kerepes utáni erős emelkedőre. A kotró járművek folytatják az ed­dig felszabadított útpályák szélesí­tését, tovább tol­va a havat az út patkájára. S ezek után visszaváltva a hivatalos közle­ményhez még ért írjuk ide: — Mára várha­tó az utak síkos­sága. Egyre jobban letapossák a kot­rással is elvéko­nyított hóréteget s így hosszabb, rövidebb szaka­szokon jegessé válhat a vonal. Havazást nem vá­runk. T. Gy. DEKISS JANOS: SÉTA A BOKROKIG (4) — BOCSÁNAT fiatal­ember, elnézést. A hölggyel volna némi megbeszélni va­lónk. — Kérem — mondtam egy­kedvűen, mert a hangnem megnyugtatott, már tartot­tam tőle, hogy mindenek tetejébe még valami vere­kedésbe keveredek. Oldalra néztem és láttam, hogy ket­ten mindjárt közre fogják a lányt. A hosszú fickó meg­hajolt előttem, és ez is oda­lépett a többiekhez. Csak álltam. A lány szabadulni igyekezett, de bármerre for­dult, bármelyik irányba akart kitömi, mindig eléje állott valamelyik férfi és így végül beszorították a ke­rítésig. Nem tehetett mást, nekivetette a hátát a lécke­rítésnek és fújt, villogott. — Mit akartok tőlem? Hagyjatok, mert ordítok. Or­dítok. A hosszú egészen közel ment a lányhoz és csípőre tette a kezét. — Tényleg nem tudod, hogy mit akarunk? Majd megtudod mindjárt. Mit ígér­tél te nekünk? Nem art ígér­ted, hogy velünk jössz? A hangja fenyegetett, a lány meg hadart: — Én nem ígértem sen­kinek semmit. ígért a frász. Azzal megyek, akivel aka­rok. Ha nem hagytok, azon­nal ordítok. — Én meg a pofádba triá­szok — jegyezte meg a hosz- szú és felemelte a kezét. — Kijár neki a múltkoriért is — mondta az egyik ki­sebb alak közülük, de a hosszú leintette. — Ne szólj bele, majd én elintézem. — Milyen múltkoriért? — kérdezte a lány és lihegett. — Engedjetek, mert ordítok. A HOSSZŰ a többiekhez fordult: — Azt hiszem, ez mindent elfelejtett, de szerencsére ne­künk jobb az emlékezőte­hetségünk. Vagy én lógtam meg, amikor egész éjszaka piáltattunk? — mondta most már újra a lánynak. — Meg­léptél, de ezt most nem úszód meg szárazon. Kétségtelen, hogy meg­pofozzák, csak úgy látszik, még játszanak vele. Ma­gamban közben összefoglal­tam a tényeket. Nyilvánvaló, hogy balek vagyok, állapí­tottam meg a legteljesebb tárgyilagossággal. A lány és támadók bizonyára régen is­merik egymást és a lány­nak kényelmetlen volt a ta­lálkozás — bizonyos régi dolgok miatt — ott a für­dőben. Világos ez, akár a nap. Engem szegődtetett kí­sérőül, valószínűleg azt re­mélte, hogy ha velem lesz, megszökhet a behemótok elől. Mert most már azt is fel­fedeztem, hogy azok az izom­emberek jöttek utánunk, akik a fürdő sarkában fi­togtatták az erejüket. Mi­előtt megszólítottam a lányt — úgy is van —, ezek beszél­tek vele. Bosszantott, amiért nem vettem észre előbb, hogy figyeltek bennünket. Pedig már az előcsarnokban is ott voltak biztosan. Nem tudnám elmondani ponto­san, hogy mit éreztem. Ha­ragudtam a lányra, mert be­csapott. De útáltam ezeket a behemótokat és főként az sértett, hogy ők határozzák meg, hogy kivel megy el a lány. Vagyok én olyan va­gány, mint ezek. Mit nekem ez a kis ringyó. Beleszóltam a perlekedésbe. — Nem közölted, hogy el­ígérkeztél — mondtam a lány­nak. — Bocsánat... Rám, úgy látom, itt semmi szükség... A BEHEMÓTOK FELÉM FORDULTAK. Az egyik, az alacsonyabb a lány szájára nyomta a tenyerét. Álltam még egy pillanatig, a kezem a zsebemben volt, s kissé le­biggyesztettem a számat. A hosszú bólintott. Tetszett neki a viselkedésem. Megfordultam és magam sem tudom, hogy miért, megindultam abba az irányba, amerre előbb a lány­nyal tartottunk. Kifelé, el a várostól. Vagy tíz métert sé­táltam így, aztán pofonok csattanását hallottam és acsar- kodást. A behemótok akcióba léptek. Sietősre fogtam az utam. Jóval távolabb álltam meg ismét. Az ordítozás erősödött és mintha idegen hangok ke­veredtek volna az ismerős zaj­ba. Meghúzódtam a sötétben és a hangzavart figyeltem. — Hagyják békén ... Rend­őr... Rendőr... Szégyelljék magukat — ilyen szófoszlá­nyok jutottak el hozzám, amelyből mindjárt tudtam, hogy a lánynak segítsége ér­kezett. Hozzá valami nő, aki­vel most versenyt ordítozik. Vártam, s egyszerre ütem télén csattogást hallottam, amely mind közeledett A lány sza­ladt és a kitaposott cipője verte a követ — Gyere, gyere, ne hagyjál itt ezeknek — mondta könyö­rögve és lelassított, nem fu­tott tovább. VISSZAFORDULTAM, meg- gömyedt és köpködni kezdett Nem láttam, csak gondoltam, hogy vérzik a szája. Elindul­tunk. A lány lihegett és na­gyon felindultnak látszott. — Az a nagy veres hajú megütött, hogy a fene ette volna meg a kézit a rohadt- nak. — Melyik volt? — Az a nagy dög, a legna­gyobb, égjen meg. Sajnáltam. — Töröld le a szád, azt hi­szem, véres — szóltam és nyújtottam a zsebkendőmet Elfogadta. Energikusan dör­zsölte az állát, közben vadul káromkodott. Nem sírt, de fe­szítette a tehetetlen düh. Olyan, mint egy láncra kötött kutya, tűnődtem. Úgy acsar- kodik, mint egy kutya a lán­con. Arra gondoltam, hogy vi­gasztalom, csillapítom egy ki­csit, de mögöttünk újra hal­latszott a lábdobogás és a fü- tyürészés. — Megint jönnek. — Jöhetnek, én csapok olyan üvöltést, hogy ide sza­lad az egész környék — dü­höngött a lány és láttam rajta, hogy máris kezdeni akarja az ordítást. Leintettem. Ebből elég. — Hagyd csak, majd én be­szélek velük. Menj előre, ne: is lássanak itt, én megvárom; őket. Rám csodálkozott. — Megvernek. — Ne törődj vele, csak menj j innen. Elszántam magam. Lesz, j ami lesz. Ha most ismét velem j találják a lányt, nem oldalog- j hatok el, mint az előbb. Már-i pedig itt van velem. Elszalad-: jak? Nevetséges. De még egy-i szer nem verhetik meg itt \ előttem. Inkább engem. ÁLla-i tok. Itt van velem egy nő, \ mindegy, hogy kicsoda, de j együtt vagyunk. Hogy merik; ezt követni és elverni mel-1 lőlem? Hát ki vagyok én? A lAny nem ELLENKE- j ZETT, arrébb húzódott. Szem-; befordultam követőinkkel és! vártam. Úgy éreztem, szívem! minden dobbanását hallom, ! Megfeszítettem az izmaimat i teljes erőmmel, majd elenged-! tem magam. Forróség futott át; rajtam. Még mindig vártam. > Olyan volt ez a várakozás, • mint az örökkévalóság. Végte- > lennek éreztem az izgalmát.! Egy bágyadt utcai lámpa vi-j lágított le elém, és a tompa! fény sötét csillogást adott a! nedves kőre hullott avarnak.: Én sötétben álltam és a köze-! ledők aligha láttak meg, kö- j zénk esett a lámpa fénye. Csak $ akor vettek észre, amikor két-; három méterre megközelítőt-! tek. J A középső, éppen a leg-! hosszabb, akiről azt mondta a! lány, hogy vörös, kissé meg- 5 hökkent, amikor megpillantott! és felismert. A másik kettő el- $ sietett mellettem kétoldalt, $ mintha ott sem lennék. Felemeltem a karomat, hogy $ a tenyerem már majd elérte a $ hosszú mellét. J (Folytatjuk) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom