Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-18 / 14. szám

1966. JANUAR 18., KEDD MST megyei ^Mil-lap 3 Vasárnapi Üdére 4? r-k lmomban meglátoga- /á\ tott a lidérc és a mel­/*^\ lemre ült. Nem kap- 4^™^ tam levegőt, izzad­tam, nyögtem, zuhan­tam, aztán egy autóba ültem, amely 140 kilométeres sebes­séggel száguldott, Mercedes volt Hirtelen az úton egy öregasszony széttárta a karját előttünk. Kikerülve őt neki­mentünk ezzel a tempóval egy kilométerkőnek, de csak rézsűt a sárhány ónkkal. A kő a bor­zalmas sebességet nem állta, kidőlt, de utolsó erőfeszítésé­vel bennünket kocsistól átvá­gott az úttest másik oldalára. A alávágta a kormányt, ojabb gázt adott, így próbált kiszökni a megbillent balansz- GA. Mindenki imádkozott, csak a kisfiam nem, mert ő nem tud­ta, hogyan kell. A feje vérzett és azt kérdezte, hogy félek-e? gy fenyves szélén végre megálltunk. Mindenki kiszállt és én senkit sem ismertem, csak ma­gamat és a fiamat. Va­lami sós a számba csörgött, ra­gadt is, vér volt, de nem tud­tam, kié, mert mindenkinek csörgött valahonnét. Jött a mentő, a rendőrség, a szájtá- tók tömege, mindenki melegen érdeklődött, teljesen elfogyott körülöttünk a levegő. Én vala­hogy az embergyűrűn kívül maradtam, a tolakodók hátra­nyomtak, semmit sem láttam. — Látjátok, mind öregasz- szony és egy kisfiú. Ahogy megmondtuk nektek kedves hallgatóim a szombati közle­kedési baleseti statisztikában — csicseregte a rádió szpíker- nője. — Ennek az embernek el kell távolítani a szemlencsé­jét. Természetesen a legújabb fagyasztási eljárással. Tetszik tudni, ahogy azt vasárnap es­te bemutattuk a tv-ben, a Del­ta műsorában. Fogunk egy olyan kis vacakot, odanyom­juk a szemlencsére, az ráfagy a kis vacak végére, volt szem­lencse, nincs szemlencse. Az egész egy könnyű kis gusztu­sos aktus, nem kell félni tőle. zt az a barintonhangú bemondónő adta elő, aki mindennap ott je­leskedik a tv képernyő­jén. — Nem a sofőr a gyilkos, hanem az az öregasszony, aki OSZTOZÁS A GONDOKBAN ÉS A FELELŐSSÉGBEN Zárszámadás előtti tanácskozás a termelőszövetkezeti tagsággal A Hazafias Népfront kezdeményezése Gazdag kulturális program a megyében Fontos értekezletet tar­tottak a Hazafias Népfront megyei bizottságának kezde­ményezésére 1966 első félévé­nek kiemelkedő kulturális eseményeiről, valamint a munkatervek egyeztetéséről. A megbeszélésen a Pest megyei Pártbizottság, a me­gyei tanács vb, a KISZ, a szakszervezetek megyei ta­nácsa, a TIT, a megyei könyv­tár, a Moziüzemi Vállalat és a budapesti Bartók Béla Ze­neiskola képviselői vettek Elhatározták, hogy február elején Gödöllőn ankétot tar­tanak a Szegénylegények cí­mű filmalkotásból, amelynek felvételeit éppen Gödöllőn forgatták. Az ankétra meg­hívják a film szereplőit, Jan- csó Miklós főrendezőt, va­lamint munkatársait. Érdekesnek ígérkezik a könyvtárosok és a könyvba­rát bizottság tagjainak már­ciusi találkozója. Megálla­podtak abban is, hogy már februárban elkezdik a me­zőgazdasági könyvbarát kö­rök szervezését, amelyen rendszeresen megvitatják majd az agrárértelmiségiek­kel és más érdeklődőkkel a legújabban megjelent szak­könyveket. Ugyancsak márciusban ta­nácskoznak a klubvezetők Tápiószecsón a falusi nép­művelés legaktuálisabb kér­déseiről. A koratavasz egyik legkie­melkedőbb eseménye a hon­ismereti akcióbizottsági el­nökök és a Szolnok megyei népművelők találkozása lesz. Az országban először a Pest megvei Hazafias Népfront) bízta meg a honismereti ak­s 5 Ezekben a napokban egy- § mást követik a gyűlések a § szobi járás termelőszövetke- ^ zeteiben. Egyik nap az asz- ^ szonyok, másikon a KISZ- ^ isták, egyszer az állatte- i nyésztők, máskor a kerté­szeti dolgozók gyűlnek ösz- ^ sze tanácskozásra. A napi- ^ rend mindig ugyanaz, még- Ssem unja senki: a zárszám- ^ adás. $ — A korábbi években, a ^ zárszámadást kevés helyen § előzte meg ilyen megmozdu­lás. A tagsag és a vezető- ^ ség kapcsolata jóíormán csak § a közgyűlésekre korlátozó- ^ dott. A tsz-tagok nem ismer- § lék a szövetkezet ügyeit, a ^ gazdálkodás problémáit, így ^ aztán nem csoda, hogy a § zárszámadások nem valhat- ^ tak a szövetkezeti demokrá- ^ cia olyan fórumává, mint S szerettük volna — emléke- ízik a közel múltra Provics \ Ilona, a járási pártbizottság $ titkára. — Bégen szerettünk i; volna szakítani ezzel a ká- 5 ros „hagyománnyal”, s az idén sikerült. $ 5 Ma nincs olyan szövetkezet $ a járásban, ahol a tagság $ ne hallatná szavát az el- ^ múlt gazdasági év eredményei- $ ről, hibáiról, a vezetés, a mun- ^ kaszervezés kérdéseiről, s az ^ idei tervekről. ^ Hogy ezek a tanácskozások ^mennyire megérik a fárad- ^ Ságot, hadd bizonyítsuk né- ^ hány példával. ^ Köztudott, hogy az utóbbi $ években — a munka ter- ^ mészeténél fogva — bizo- ^ nyos aránytalanság alakult ^ ki az állattenyésztésben és ^ a növénytermesztésben, dol- ^ gozók bérezése között. Ez a S helyzet arra ösztönözte a já- 5 rás vezetőit, hogy valameny- ^ nyi termelőszövetkezetben ^ napirendre tűzzék a jövede- lemelosztás kérdését, s ld- S kérjék a tagság véleményét. ^ — Jólesően nyugtázhatjuk ^ azt a felelősségérzetet, ami- ^ vei a tsz-tagok a bérezés $ problémáját megvitatják — | mondja Prétyi József, a já- ^ rási pártbizottság mezőgaz- ^dasági osztályvezetője. — Ve- § gyük például a bemeceba- ráti Hunyadi Tsz-t Ebben a szövetkezetben — a gyü­mölcsöst kivéve, ahol a csa­ládi művelés jól bevált —, eddig az úgynevezett nád­udvari módszert alkalmaz­ták a jövedelemelosztásban. Most a vezetőség és a tag­ság kezdeményezésére azt tervezik, hogy az idei gazda­sági évben áttérnek a készpénzfizetésre. Persze, nem üres kézzel vágnak az évnek: hétszáz­ezer forintot tartalékolnak erre a célra! Hasonló ter­vekkel foglalkozik a börzsö­nyi Hunyadi Tsz tagsága is. Ezek a réteggyűlések, ame­lyeket most tartanak, alkal­masak arra, hogy az ilyen problémákat alaposan meg­vitathassa a tagság, s a zár­Irodaírni estek a visegrádi „Őrtoronyi6-ban A visegrádi Őrtorony Iro­dalmi Eszpresszó színvona­las programot állított össze az idei szezonra. Első mű­sorát a múlt héten már meg is rendezte „És-est” címmel. A visegrádi közönségnek ez alkalommal az Élet és Iro­dalom című hetilap írógár­dája mutatkozott be, Nemes György főszerkesztő vezeté­sével. Legközelebbi irodal­mi délutánját január 28-án tartja „Vendég a háznál” címmel, amikor a mai cseh költészet bemutatására ke­rül sor. Fábián Zoltán, az írószövetség szakosztály-tit­kára tolmácsolja Wladimir Kovacs-Farsky műfordításai­ban az új cseh költők alko­tásait. Februárban két irodalmi összejövetelt rendez az őr­torony, az egyiket A puszta télen címmel 11-én, amikor a Budapesti Egyetemi Szín­pad tagjai a klasszikus ma­gyar költők legszebb tájleíró verseit adják elő, a mási­kat 25-én Magyar festő Ar­gentínában címmel. Ez al­kalommal a Buenos Aires­ben élő magyar festőművész, Adám István modern, szí­nes fametszeteit mutatják be az argentin költészet hazánk­ban eddig még ismeretlen né­hány remekével együtt. számadásra már csak a dön­tés marad. Nagy érdeklődést váltott ki a vezetés problémája is, melyet maga az élet tű­zött napirendre a szobi já­rásban: egyrészt a gyenge, másrészt az erős szövetke­zetek példája révén. — Letkésen a kérdés így vetődik fel: meg kell erősí­teni a vezetést, újjá kell választani a különböző bi­zottságokat, ha fejlődést aka­runk elérni — mondja Pro- vics elvtársnő. — Ez a tagság jogos követelése, amellyel mi is egyetértünk. Mi is a helyzet Letkésen? A tsz elnöke régi munkásmoz­galmi harcos, kommunista. A felszabadulás számára az emberhez méltó életet jelen­tette; azelőtt cseléd volt. Nem várta ölhetett kézzel a jobbat, az első sorokban har­colt érte. A tsz-szervezés- kor éjt-nappallá téve agi­tált a szocializmus ügye mellett. Aztán megalakult a tsz. s őt elnöknek választot­ták. Ekkor kezdődtek a bajok. Türelmetlen lett és goromba. — Azt gondoltuk — meséli a pártbizottság titkára —, ha tanul, majd jobban szót ért az emberekkel. Egyéves párt- iskolára küldtük, s alig vár­tuk, hogy visszatérjen. Saj­nos, csalódtunk benne: öntel- tebb lett, mint azelőtt. A pártszervezetet semmibe ve­szi, a tsz-ben zsarnoki hang­nemet honosított meg. Rossz példát mutat a vezetőségnek, eltűri annak elvtelen intéz­kedéseit. Ez a vezetőség sok kárt okozott a közösnek: a nyáron kiosztotta a tsz kuko­ricaföldjét háztájinak, s ott maradt a közös jószágállo­mány kukorica nélkül. A csépléskor — mondván, hogy a vizes gabonát nincs miben szárítani —, eógomak-komá- nak kiosztották, csak annak nem jutott, aki szorgalmasan dolgozott egész évben. Még az államnak is adósak marad­tak hatvan mázsával. A kívülálló ezek után azt hinné, hogy a vezetőség le­váltása nem ütközhet nehéz­ségekbe. Pedig nem így van! Ez a vezetőség maiga mögött érzi azokat, akiknek az elv­telenül osztogatott kedvezmé­nyekkel, jogtalanul elszá­molt munkabérekkel vásárol­ta meg a „kegyeit”. S bár ezek vannak kisebbségben a tagság becsületes, igazságsze­rető rétegével szemben, még­sem könnyű a harc ellenük. A vezetés és az eredmé­nyek közötti összefüggésre jó példa is akad bőven a járásban. Erről beszél Rixer Ferenc, a pto. vezetője: — A börzsönyi Hunyadi Tsz-t két esztendeje még a leggyengébbek között emle­gették, mérleghiányos volt. Oka — közismert: gyenge vezetés, laza munkafegyelem. Két évvel ezelőtt új elnök és agronómus került a szövetke­zetbe. Egy év alatt túljutot­tak a bajok nehezén, idén pe­dig a jó szövetkezetek közé kerültek. Munkaegységük negyven forint felett lesz, s még a tervezett készpénzfize­tésre is tudnak tartalékolni. Hogyan érték el? Három év alatt harminc hold diót, nyolcvan hold málnát és negyven hold epret telepítet­tek, amiből hatvan hold már tavaly termőre fordult Meg­teremtették a járás legjobb állattenyésztését; sertéshizla­lásban és tenyésztésben elér­ték az állami gazdaságok szintjét A növénytermesz­tést az állattenyésztés igé­nyeihez alakították át takar­mánybázist létesítettek. — Befejezésül két tanulságos példát szeretnék említeni annak bi­zonyítására, milyen haszno­sak a zárszámadás előtti ta­nácskozások a tsz-tagsággal — summázza a tapasztalato­kat Provics Ilona. — Az egyik: a nőbizottsági gyűlé­seken szinte mindenütt azt kérték az asszonyok, hogy alkalmazzanak vegyszeres gyomirtást a kukoricánál, s az így felszabadult munkaerő­ket foglalkoztassák munka- igényes, jól jövedelmező nö­vénykultúrák termesztésé­ben. Ez a követelés azért lé­nyeges. mert két évvel ez­előtt még maguk a szakveze­tők is viszolyogtak a vegysze­rektől! A másik: valamennyi gyenge tsz-bem szóvátették a réteggyűléseken, hogy a tsz vezetősége nem tanácskozik velük, nem ismerteti az év közben felmerült nehézsége­ket. A gondokban és felelős­ségben való osztozásnak ez az igénye a tsz-tagság politi­kai érettségéről, a közös gaz­daságba vetett hitéről tanús­kodik. Aki ezt nem veszi tu­domásul — az nem alkalmas a vezetésre! Nyiri Éva A Szlovák Központi Táncegyüttes Pest megyéken A Magyarországi Szlovákok Központi Táncegyüttese, amely a múlt évben Püspökladány­ban megrendezett. „Ki mit tud” vetélkedőn a második helyet nyerte el, az idén is megtartja a Pest megyé­ben már hagyományossá vált szlovák kulturális napokat. Január 25-én Sári község­ben, 26-án Péterin. 27-én Pilisen mutatja be művé­szetét, mindenütt a helyi művelődési házban, este hét órai kezdettel. Az együttes ellátogat Püspökhatvanba is, de ottani bemutatkozásának végleges időpontját még nem állapították meg. A szlovák táncegyüttes két­órás' műsorában szlovák népi táncokon és énekszámokon kívül bemutatja a „Kilen­cen voltak”, valamint a „Skop­je 1963” című nagy sikerű táncjátékot is. — Hazánkban első ízben nagy sikerrel mutatta be pénteken a szolnoki Szig­ligeti Színház: O’Neill ame­rikai Nobel-díjas író „Bol­dogtalan hold” című drá­máját. A főbb szerepeket Győri Ilona, Kozák And­rás, Horváth Sándor, Upor Péter és Újlaki László alakította. Egymillió - kétmilliárd A címben szereplő két szám­adat a vasárnap nyilvánosság­ra került bérintézkedések leg­lényegesebb összetevője: több, mint egymillió embert érinte­nek a bérrendezésre vonatko­zó intézkedések, s a rendezés összege mintegy kétmilliárd forint. Ha ehhez még hozzá­vesszük, hogy a családi pótlék felemelése további 850 millió forintot jelent, joggal állíthat­juk, hogy a bérből és fizetés­ből élők túlnyomó többségét érinti, mégpedig kedvezően érinti a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium által kidolgozott, s a Minisztertanács által jóvá­hagyott intézkedés-sorozat. Nem véletlenül használtuk az „intézkedés-sorozat” kifeje­zést : pedagógusok, egészség­ügy!, belkereskedelmi dolgo­zók csakúgy az érintettek kö­zött vannak, mint az állami építőiparban dolgozók, a vegy­ipar, az élelmiszeripar külön­böző területein tevékenyke­dők. Említhetjük a nyugdíjra vonatkozó intézkedéseket, s ugyanakkor — bár itt a rész­letek még később kerülnek nyilvánosságra — a termelő- szövetkezetek társadalombizto­sítási rendszerének továbbfej­lesztését is, valamennyi jól bizonyítja, hogy ott került sor az intézkedések megtételére, ahol arra a legnagyobb szük­ség volt, s a bérjavítás való­ban a kiskeresetűek jövedel­mét növeli. Ezen belül is első­sorban a nehéz körülmé­nyek között dolgozók bérét ja­vították az adott lehetőségek felhasználásával, így például a bányászatban a föld alatti ki­szolgáló személyzet, a villa- mosenergia-iparban a szén- és salakrakodók, a kohászatban az öntödei munkások stb. bé­rét emelik. Aligha van olyan ember, aki ne helyeselné a pedagógusok fizetésének rendezését. A mint­egy százezer nevelő áldozatos munkája, gyermekeink kor­szerű nevelése olyan tényező, amelynek nagy hatása van jö­vőnket tekintve: e munka fon­tosságának elismerését is je­lenti a végrehajtandó, s átla­gosan 15—16 százalékos emel­kedést eredményező bérrende­zés. Jó helyre kerül, s áldo­zatos munkát jutalmaz az e célra biztosított évi 350 millió forint, akárcsak az ötvenezer egészségügyi dolgozónál végre­hajtandó, s 150 millió forintot jelentő bérnövelés. Jelentős pozitívuma ezeknek' az intézke­déseknek, hogy valóban az egész társadalom helyeslésével találkoznak; elismerten olyan foglalkozási rétegek keresetét javítják, melyek eddig a többi­hez mérten elmaradtak, ugyan­akkor munkájuk mennyisége, s az azzal szemben támasztott minőségi követelmények jelen­tősen emelkedtek. Hasonló a helyzet a külön­böző ipari ágazatokban végre­hajtandó bérintézkedéseknél is: az állami építőiparban dol­gozók különélési pótlékának felemelése, a gépipari vállala­toknál a nehéz vasszerkezeti lakatosok, sólyatéri munkások fizetésének javítása, az építő­anyagipar több területén vég­rehajtandó bérkorrekció, az er­dőgazdaságokban az erdőmfi- velő- és rakodómunkások ke­resetének növelése olyanok­nál vastagítja a fizetési borí­tékot, akik valóban nagyon nehéz munkát végeznek — ne­héz körülmények között. A bérrendezés e vetületét hiba lenne' figyelmen kívül hagyni, S ugyanakkor látni kell azt is, hogy bizonyos területek mun­kaerőgondjának megoldása csakis így lehetséges, vagy legalábbis enyhithető. A nyug­díjak esetében ugyancsak ezt az elvet alkalmazták, s a leg­alacsonyabb nyugdíjaknál ke­rül sor — átlag 10 százalékos — emelésre. A bérrendezés sajátos terüle­te a családi pótlék gyermeken­ként ötven forinttal való eme­lése: több, mint hatszázezer családot érint ez, s összesen 850 millió forint többletet je­lent e családok jövedelménél. Megközelíti tehát a három - milliárd forintot az az összeg, melyet a jelenlegi intézkedé­sek végrehajtása megkövetel. Hiba lenne azt hinni, hogy ezek az intézkedések csak azekat foglalkoztatják, akikrr vonatkoznak; hatással vannak az egész közvéleményre, azok­ra is. akik — a progresszív nyugdíjjárulék következtében — jelenleg jövedelmük csök­kenésével kell, hogy számolja­nak. Hatással vannak min­denkire, mert annak bizonyí­tékát adják, hogy a december­ben nyilvánosságra került ér­és bérintézkedések összegüket tekintve, megközelítően ki­egyenlítik egymást, az ■ z nem az állami bevételek növeked­nek, hanem az elosztás ará­nyaiban van változás. E pozi­tív hatással — mégpedig poli­tikai hatással — számolni kell s míg eddig csak általános ér­vek szolgálták a felviiágosítí munkát, most — a részletes adatok ismeretében — mér meggyőzőbbé válhat az agitá- ciós munka. Hangsúlyozni kell ezt, mert az emberek egy ré­sze hajlamos arra, hogy csak a dolgok egyik oldalát lássa, mégpedig azt, amely kedve­zőtlenül érinti. Az intéX.*>*é- sek egészét kell figyelem­be venni, mert csakis így kap­hatunk reális képet, csakis így rajzolódik ki a valóság. Harmadik ötéves tervünk első évének első hónapjában vagyunk: új és nagy feladatok végrehajtását kezdtük meg. Ha sikerrel valósítjuk meg az öt esztendő feladatait, akkor annak biztos alapját teremt­jük meg. hogy mind nagyobb legyen azok száma, akik töb’i és jobb munkáért többen fc részesülnek. éi ó bizottságokat a falu közel­múltja történelmi esemé­nyeinek összegyűjtésével a felszabadulás 20. évfordu­lója tiszteletére. Ez az ak­ció olyan sikerrel járt, hogy más megyék is sze­retnék a jó tapasztalatokat átvenni. A résztvevők még megál­lapodtak abban, hogy feb­ruártól kezdődően folyama­tosan közös szervezéssel a bírók, és pszichológusok köz­reműködésével gyermek- és ifjúságvédelmi ankétokat tartanak, míg áprilisban megvitatják, milyen módon bővíthetik tovább a nagy­üzemek és a községek szo­cialista szerződéskötési le­hetőségeit a bejáró munká­sok kulturális felemelésére. széttárta a karját — szólt a rendőrfelügyelő, de németül, mert ő a „Nyomok a hetedik mennyországba vezetnek” — című filmből egyenesen jött ide, sajátos logikájával elámí­tani a népet. Én is megszólaltam, de nem jött ki hang a számon. Egyéb­ként is letorkolt egy erős táj­szólással beszélő éltesebb fér­fiú, akiben az ismert doktor bácsit véltem felfedezni. — Az alvás kedves hallga­tóim nem más, mint az agyké­reg teljes kikapcsolása, ha imitt-amott mégis kisebb-na- gyobb elektromosság keletke­zik a kérgünkben, megszűnik a gátlás és akkor szépet álmo­dunk, úgy bizony kedves hall­gatóim. No, persze ezt én mind Pavlovtól tanultam személye­sen, a könyveiből. De Pavlov nem volt teljesen szocialista­realista, egyébként is London­ban, amikor díszdoktorrá avatták, kis majmot kapott és nem tudom eldönteni, jó-e ez nekünk, vagy sem. Erős a gya­núm, hallgatóim, hogy mind­ennek a fordítottja is előfor­dulhat. — No, vigyázzunk szépen az egészségünkre, amíg nem ké­ső. Ugorjunk szépen az ágyi- kónkba, nekem hihetnek, nagyszerű dolog ez, nem az a sok aszpirin, luminál, sevenál, meg az a fránya sok úri gyógyszer. Csak a natúr keze­lés. Az az egyedüli üdvözítő. —s őrt inni, zsírt enni, a D1 koffein-nikotin élveze­p J te, nem mondom, mér- —J fékkel jó dolog, csak kicsit káros. Magunk között vagyunk, megmondha­tom: gyilkosai ezek az embe­riségnek. — ö a gyilkos —, kiáltott a tenisztréner, aki egyben a csá­bítót is reprezentálta és a fia­tal zongorista fiú bólogatott hozzá. A francia dizőznő tört magyarsággal csupán annyit mondott; ez ván qui, sok-sok Mon Cherie! — Mit kiabálsz, miért nem hagyod az embert aludni? — ez már a feleségem volt, tel­je« hétköznapi harciasságával. — Az agykérgem, kisfiam, az agykérgem — s ezzel a fal felé fordultam. —suha—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom