Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
ITMÍ3A HEGYEI « 1986. JANUAR 16„ VASARNAP KAtKo IstVa'N: j----------; ahol az út az erdőben folytatódott, I ott. I úgy álltak a fák, mint a kerítés.---------- A kerékpárlámpa lceskeny rést v ágott a feketeségben, s Valériának úgy tetszett, mintha még szorosabban zárkóztak volna egymás mellé a hosszú fatörzsek. A fény kissé cikcakkban vetődött az útra, ahogyan a lábak váltakozó mozdulatára meg-megbil- lent a gép. A tanítónő az út közepén haladt a gyakorlott kerékpáros egyenletes tempójával. Két kilométer volt az útszakasz az erdőn át. Kettő a tizenhatból, mely hazáig tartott. A kövek zizegtek, pattantak a gumi alatt, különben csönd vette körül. Valéria, most is, mint máskor, magában dúdolt. De csak este. Reggel, az iskolába menet bámulhatta az erdőt innen a nyeregből. A hajlatokban búvá bokrocskákat, az öles farakásokat, amiket nemrég raktak le a favágók. Tanúja volt az őszi változásnak, hogyan gyarapodik az avar, a tölgyek tövében, s hogyan ereszkedik le naponta sűrűbb pára a völgy teknőjébe. Este fárasztóbb az út, a korai este- ledés is megfosztja öt útja látványosságaitól. Ilyenkor elvétve egy nyúl, vagy őz szalad át keresztbe az úton, riadtszemű, szökkenő állatok. Nagy ritkán jön vele szemben egy-egy jármű, fát hordó szekerek, munkások kerékpárokon, néha a szövetkezet teherautója, mely árut visz a községbe, ahol ö tanít, s melynek se vasútállomása, se autóbuszvonala nincsen. A dúdolásra néhány hónapja szokott rá. Talán, amióta egy néprádiót tett be szobájába a kútásó. Elalvás előtt szerette hallgatni az új zeneszámokat. Elég jó volt a hallása, a képzőben énekre is oktatták, s amikor idejött, már az első héten rábízták az iskolai kórus vezénylését. És mi mindent bíztak még rá. Rendet csináltak a szertárban, a falusi könyvtárban. az iskolaudvarban. Igazgatója egy hajlotthátú, öregedő férfi mindig jóindulatúan mosolygott rá. „Egy ilyen fiatal kolleganőnek ez még szórakozás is”. Talán szórakozás ez a napi harminckét kilométer is? A tanácstitkár sajnálkozva mérte végig. „Daliást momentán nem tudunk biztosítani. Van egyetlen üres házunk, de ott gabonát tárolunk. A postásnak négy családja van, nekem is három. Istenverte környék ez. Szóval azt ajánlom, lakjon a szomszéd faluban, a kútmesternél, az elődje is ott lakott*’. A kutasának valóban szép szobája volt a tanítónő számára.--------------------------- javítani kezdték az | Néhány napja I országutat. Lomha---------------------------- úthengerlő érkezett a városból, a munkások húszméterenként kőra- kásolcat lapátoltak az út szélére. A kőtörőket látásból ismerte, innen toborozták őket a környező falvakból. Köszöntek is hangosan, vidáman, amikor megpillantották felbukkanni kerékpárján. Ma reggel az egyik munkás éppen a piros kannából ivott. A fedőt nyújtotta felé, s bíztatta: — Nem iszik egy kis erdei harmatot, kisasszony? Valéria lassított. Rámosölygott az emberekre, akik villájukra támaszkodva kísérték útját tekintetükkel. — Őh, én már megittam a magamét a Icáiból. Nevetés volt a válasz. Egyikük odakiáltotta: — Könnyű annak, aki kútásónál lakik. Még elérte őt egy másik mondat is: JDe megmosnám a hátát ott a kútnál”. Valéria úgy vitte magával a munkások nevetését, mint egy könnyűszövésű hálót. Most a sötétben ezek a kőrakások árnyékként guggoltak az út szélén, rájuk villantotta a kis lámpa fényét, csakúgy megnyugtatásul önmagának, hogy valóban kövek ezek. Mesz- sziröl kivehette az úthengerlő körvonalait is. Minit egy lesbenálló mozdulatlan ősállat állt ott a gép. Éppen tegnap írta az anyja: „Aztán nem félsz egyedül, azon a hosszú úton? Tudod, hogy mindenféle emberek vannak, Valikám. Vigyázz magadra”. Valéria megmosolyogta ezt az aggodalmat. Mitől féljen? Diák korában sokszor kirándult elhagyatott vidéken ezen a kerékpáron. Elfogulatlan hangon kezdett beszélgetést idegen alakokkal, aludt ismeretlen házaknál, szemtelenül viszonozta a kihívó pillantásokat, s ha ajánlatot tettek, felszegte a fejét és külyökös vidámsággal nevetett a dolgon. Ügy tekintette a férfiakat, mint a diáktársait, nagyon is nyílt célzásaikat hagyta kipuffanni, az volt a véleménye, hogy addig, amíg nem találkozik egy nekivaló fiúval, az egészet nem veszi túlságosan komolyan.----------------- fiúval levelezett, akit a koüéI Egyetlen | giumban „Lángoló Csipkebo-------------------kor”-nak hívtak. A fiú levelei — mulatságosak voltak —, hetente kétszer pontosan érkeztek a postán. A kedélyes sorokon is átsugárzott a „Csipkebokor” magányossága. F.csey —, mert az volt a neve évfolyam- társának —, a megye déli részébe került, akkora távolságra tőle, hogy ott már sík, homok- ■idék húzódik rkácerdőkkel. Neki most már fárasztóvá vált hetenként kétszer válaszolni. Nem az írás miatt. Egysze-; rűen nem tudott új dolgokat felfedezni barát- \ ja számára. És hónapok után a napi harminc- \ két kilométer úgy leverte a lábáról, hogy\ amint végighevert az ágyon, már aludt is. A! rádiót nyitva hagyta, az öreg mester szolcott* bejönni és lekapcsolni, hogy ne zúgjon műsor-': zárás után a készülék. A „Lángoló Csipkebo-l kor” meg is jegyezte: „Valcsikám, ha jól em-( lékszem, még másodéves korunkban vitatkoz-l tunk Miller „Gyújtóponf’-ján, amikor is az \ megjelent. Hogyhogy, te most úgy írsz róla, \ mintha nem verted volna a padot kicsi ökleid- \ del, amikor szópárbajt folytattunk? Kihagy aj memóriád, Valcsi!” Igen. Ha a memóriájával nincs is baj, csak l ez a pedáltaposás ... Egyszer elhatározta,( megkérdezi a sportújság szerkesztőségét, hogy\ a válogatott kerettagok mennyit ülnek nyereg- \ ben naponta? Azt is megkérdezné, hogy a hí-\ vatásos kerekezők álmukban nem éreznek-e\ monoton himbálódzást, mintha útjukat tovább \ folytatnák akkor is. s Elődje, aki itt a mesternél lakott, felkerült a ( fővárosba, s beállt kisegítő óvónőnek egy gyá-\ ri bölcsődébe. Ezt a kútásó mondta el, s meg- \ mutatta annak a lánynak a levelét. Az öreg- \ ember büszke volt arra, hogy neki Pestről ír; valaki. „Látja, azt mondja, ha fenn járok, Iá- $ fogassam meg. A Vérmezőnél lakik. Azt pe-i dig tudom, hol van, mert ott voltam csapat-\ szemlén, amikor Rudolf trónörökös tartott ins- \ piciálást”. ,--------------r szokása szerint régi emlékeit l I Az Öreg I sorolta, ő pedig kis idő múlva \----------------- visszaadta a levelét, anélkül, \ h ogy beletekintett volna. A kútásó váratlanul \ félbehagyta a történetet az osztrák—magyar % időkről, s megkérdezte: „Maga, Valéria kisasz- J szony, meddig fogja bírni itten?" Vállat vont. Mi lehet ennek a vége? Néhány ^ év és választhat a megye északi és déli csücs- ^ ke között. Tanítólakást csak a házaspároknak \ adnak, s eljő az idő, amikor egy iskolában ta- ^ nít a „Lángoló Csipkebokor”-ml. Ö biológiáig és számtant, a férje pedig magyart és törté- ^ nelmet. Így lesz, minden bizonnyal így lesz, ^ hacsak addig fel nem avatják országos női § kerékpárbajnoknak. § Anyjának mindenesetre azt válaszolta leve- lében: „Az is öröm, ha az ember a magyar or- i szágutakból, melynek hossza tízezer kilométert is lehet, alaposan megismer tizenhatot. Vég- \ eredményben az egészet úgy is csak a Köz- ^ úti Felügyelőség ismeri, s az sem egyetlen em- ^ bérből áll. Egyébként kedvező fordulat követté kezett be: már építik az utat! Azt mondják, a § buszforgalom végre megindul, s én hálás le- § szék, ha egy fabódés járatot kap is ez a vonal. \ Ha megérem ezt a napot, akkor madzagra kö- ^ töm ezt a tragacsot és Damoklész kardjaként ^ az ágyam, fejem felett lógatom. Én remény-§ kedem, Mami”. Az új útszakaszon nem rázza annyira a ke- ^ rékpár. Erre gondolt most is, amikor megpil- ^ lantotta az úthengerlő körvonalait. Innen már ^ csak húsz perc hazáig. Végigszaladt a kerékpárlámpa vékony csík-'t fa a vastag géptesten, mely nagy nyugalom mai pihent az országúton. A piros lámpa je-§ leste az útépítést, a szélre kellett húzódni. Valéria hirtelen egy árnyékot pillantott meg, s: ösztönösen ráfordította a kormányt, hogy a < fény odavetődjék. Valóban egy ismeretlen ott; állt az út közepén és felemelte a kezét. Valéria fékezett. I------------------------ táplált lámpa fénye ki- \ I A dinamóval húnyt, s már csak a pi- >-------------------------- ros ablakú olajlámpás! pislogott. Az alak még jobban a homályba ve- \ szett. A tanítónő valahogy rosszat sejtett, s! loedve támadt volna beletaposni a pedálba. ( Letette a lábát az útra és ö szólalt meg \ először: — Valami baj van? Az ember nem válaszolt, hanem közelebb $ lépett, s megfogta a kormányt. A tanítónő, olyan hangon, mintha a dobogón \ volna, a lármázó osztály előtt, így szólt: — Kicsoda maga és mit akar? Hümmögés volt a válasz. A kéz erősen tar-> tóttá a kormányt, már nem lehetett nekiló-! dúlni. \ — Volna szíves felelni kérdésemre. Nincs ; kedvem ácsorogni az úton. Felszólítására az alak közelebb hajtotta aj fejét. — Jóestét, tanítókisasszony. A hanggal együtt pálinkaszag csapta meg az \ orrát. I — Jóestét. Maga ezt az úthengerlőt vigyáz- i za? — Nem éppen —, felelte a férfi. — Hát? \ 5 Csönd volt. A tanítónő és az útonálló né- J mán álltak egymással szemben. „Olcsón nem \ adom —, gondolta Valéria, s keze a bicikli- J pumpához közeledett. — Ha megmozdul, ak- i kor ezzel ütöm fejbe". J A férfi most nevetett rekedtes fejhangok-l kai. { — Csak nem fél tőlem, tanítókisasszony? ... 5 Ebben a pillanatban autólámpa erős fény-\ sugara vetődött rájuk. Az áruszállító kocsi ér- J kezett vissza. A sofőr kinyitotta a fülke ajta-5 ját. — Kezitcsókolom, Valéria kisasszony. Csak J nincs valami baj? \ i j--------------------- mosti ebben a pillanatban \ I A lánynak fogyott el az ereje. Meg-\----------------------rázta a sírás, eleresz-\ t ette a kerékpárját, amely úgy bukott le az or-J szágút régi hepehupás köveire, mint egy em- J bér, aki hivatásos versenyző, s mégis kidől, J mielőtt elérné a pályatest könnyebb szaka- 5 szót. \ filmje a falusi erkölcs csendes forradalmát, a Pesti háztetők, a mai ifjúság változó arculattá t, a Galambos Lajos regénye nyomán készült Isten őszi csillaga pedig a tsz-szervezést; a szocialista falu születését ábrázolta, mindannyiszor művészi hitellel, és tisztes, de még nem kirobbanó sikerrel. Kovács András féléves tanulmányutat tett Franciaországban, s ott többek között részt vett a cinema verité, vagyis, a valóságfilm, a nem színészekkel, hanem életből ellesett jelenetekkel dolgozó, a rögtönzött film híveinek és művelőinek lyoni konferenciáján. Ugyanebben az időszakban idehaza vita folyt a Népszabadság hasábjain „Lehet-e nálunk érvényesülni?” cimmeL A külföldről hazatért Kovács András lelkesen hozzáfogott az ötlet kiaknázásához. A téma megszabta a módszert, megszületett az első, s mindmáig egyetlen, egész estét betöltő magyar cinema verité fűm, a J Nehéz emberek. ^ Ez a film a művész mind- § idáig legfőbb alkotása az indu- 5 lat filmje. Harag árad minden $ kockából a bürokrácia, közöny, J butaság, szűklátókörűség: talp- J nyalás, begyöpösödöttség, ön- J zés, kicsinyesség, anyagiasság J ellen. Tisztító harag, szépülő J életünket féltő indiulat ez, Ko- ^ vács Andrásra is áll a József ^ Attila-i gondolat: értünk ha- I ragszik, nem ellenünk, Kite, 5 élete ezé a szocialista társada- $ lomé, melyben, mint írja, ked- J vező talaja van az ő módsze- J rének, hiszen „itt a művész v elmehet a legmélyebb elemzé- J sig; a legélesebb bírálatig, nin- 5 csenek osztályok, amelyeknek ^ érdekeit keresztezné az igaz- 5 ság kimondása... J Kovács András, a Nehéz em- ^ berekért elnyerte a Balázs Bé- i la-díj első fokozatát. Jelenleg J Cseres Tibor Hideg napok cí- ^ mű regényéből forgat filmet, J de bizonnyal igaz az, amit s egyik méltatója írt róla a ki- J tüntetés átadása alkalmából: Tehetségéből, indulatából bi- I zonnyal telik még sok alkotás- J ra, de örökké hozzátapad nevé- $ hez epiteton ornans-lcént, ál- ^ Iandó jelzőként ez a néhány i szó: a Nehéz emberek rendezőije”. i Zilahi Judit A Nehéz emberek rendezője Filmet ritkán szoktak megtapsolni, de a Nehéz emberek előadása után a Puskin moziban felcsattant a taps. És ugyanakkor az is igaz, hogy r.éhányan már a vetítés közben távoztak a nézőtérről. Egy bizonyos: a film senkit nem hagyott hidegen, a társadalom sorsa iránt közönyösek, a moziban olcsó elandalodást keresők bosszankodtak; hogy miért traktálják őket ilyen „unalmas” „száraz” dolgokkal, a közönség java azonban szenvedélyes érdeklődéssel figyelte a szokatlan képsorokat. Nincsenek színészek, nincs fordulatos történet, csupán öt feltaláló beszél gondjairól, a találmánya körüli herce-hurcáról. „... Ezek a portrék tulajdonképpen egy önarckép részei is...” — írja saját filmjéről Kovács András. Igen, ő is „verekedő” típus, nyughatatlanul és indulatosan közéleti ember. Kora ifjúsága óta erősen vonzza a szociográfia, legkedvesebb és legemlékezetesebb olvasmányai a Puszták népe, a Viharsarok. 1946-ban iratkozott be a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, s 1950-ben végzett, évfolyamtársaival együtt ők voltak az elsők, akik már a népi demokratikus Magyarországon nyerték el a filmrendezői oklevelet. Abban az időben az volt a közfelfogás, hogy minden a forgatókönyvön múlik, ezért valamennyiüket a dramaturgiára helyezték. Végső soron azonban a dramaturgi munka mégsem Kovács András vérmérsékletének való. Az ötvenes évek végén rendezni kezdett: Zápor című t£o\/ác$oK X KORÁN SZÜRKÜL. A fejnyők fehérben. Annaberg elő- ! lejtőjén az emeletes úrház ab- I lakai világosak. Fából fara- ; gott, magas kontyú asszonyka ! tartja a gyertyatartót párjával gaz üveg mögött a párkányon, (amelyen épphogy pislákol a ! színesre sodort faggyú. Három- ! száz évig várták így, szótlan S merengésben haza a ház urát j messze útról, a hegyekből, ! hogy el ne tévedjen a hóvihar- gban, sötétségben. Tíz éve már ! csak úgy szokásból állítanak (karácsonyi fényt az ablakban. ! A hagyományszereteten kívül ! különösebb jelentősége nincs. ; Hiszen az utcán villany ég sű- S rűn, egymás után, ember, «szánkón visongó gyerek, autó j helyet talál magának. ! Az út másik oldalán komor ! szótlansággal guggol a feketére (pácolódott öreg műhely. Ré- (gen elhamvadt a tűz az üllőn, (vastag rozsda marja az óriás (fogókat. S, ha néha mégis, víz > csurran a mohás malomkere- S kekre, panaszos, jajgató nyi- «korgással üt a rozoga kala- Spács, sípolva kapkodja a leve- !gőt a fújtató. Fent, az ólom- ; táblás ablakok sarkaiban, a (gerendák rejtekében denevér ! tanyáz, nagy hasú keresztes- (pók sző függönyt. Az udvarra (nem áll be senki csámpás lo- jvával, a császár kapujára tűz- • bokorból nem nyílnak rózsák, (tallért, az ezüsttállért nem né- jzik, kényes csengését nem [hallgatják szájcsurrantva, nem (számolják reszketőn. J ; Pedig fél évszázaddal ez- I előtt milyen lárma, hangos (élet töltött itt be mindent! Az jannabergi kovácsmester nagy iúr volt, tekintélyénél talán csak a tallérjait becsülték jobban. Az úrház nappali szobája még őrzi a pompát, az értékes bútorokat, a sok csecsebecsét, a csodálatos ötvözetű cinitányé- rokat, ördöngős gondolatokkal cifrán formált csillárokat Az üveges komódszekrény fölött családi kép. A nagy darab mester a kanapéra dőlve olvas, kövér asszonya az asztal mellett valamivel bíbelődik, egy öreg mama nagy masnis fejkötőben hintaszéken ringatja magát, s a gazdag család egyetlen örököse a tizenöt esztendős forma lány, mellig csipkézett ruhában a sublót előtt kicsit ellenségesen, kicsit kétségbeesve, lázadó tekintettel néz a lencsébe. Haja kibontva, vállát takarja, bőre feltűnően vűágosabb, mint a többieké. Látszólag békés nyugalom van a Martini családban, de a lány nézése másról árulkodik. A KOVÁCSOK SZOBÁJÁBAN egy nagy vaspántos láda. Lakatja letörve, teteje megfúrva. Kincsesláda. Remekmű. Tizenkét zár fogja a tetejét Aki nem ismeri a titkát, ugyan ki nem nyitja. Kincs, tallér mégsem volt benne soha! Örök nem vigyázták, rablók nem kutatták. Ott húzódott meg magára maradva a segédek tanyáján. A kíváncsi turistáknak, akik a karácsonyt, szilvesztert az Érchegységben töltik, az úrház gondnoka búcsúzáskor, miután mindent megmutatott, azt is elmondja; a híres kovács régen meghalt felesége is, lányuk, miután férjhez ment elköltözött A községre hagyták a kovácsműhelyt, a házat Olcsón. Jóformán semmiért Pedig sok pénzt kaphattak volna érte! Az volt a bolondériájuk, azt kötötték ki a szerződésben, uram bocsáss meg, még most sem lehet ilyen ostobaságot megjegyzés nélkül kimondani; be kell zárni a kovácsműhelyt, és rendben kell tartani mindent vigyázni, óvni a berendezést Ha valaki kíváncsi rá, milyen is volt az annabergl érchegység háromszáz éve* vasöntője, szerszámüzeme, hallani akarja a nagykalapácsok rettenetes csapkodását, akkor azt mutassák meg. Úgy emlegetik az öregek: egy kerékkel több volt a fejében a gazdának, máskülönben hogyan lett volna ilyen könnyelmű, hogy a híres vagyonából múzeum legyen? A kovácslegények abbahagyták a mesterséget elköltöztek a környékről, mi pedig a kíváncsiságnak eleget téve mutatjuk, őrizzük a múltat, a titkot is, amit a különös végrendelet takar. A kiskovács, az inasok vénje egy reggel nem vette maga elé a hosszú zsákkötényt, nem állt üllőhöz, A fészer alá rejtett patak ge- rendahídjának tartó oszlopát faragta idegesen. A többiek nem zavarták, nem szóltak hozzá. Tudták mire készül, azt is tudták, hogy nem lesz szerencséje. Erős legény volt a kiskovács. Nagy növésű, fekete cigány szemmel. Ügyes kezű, a mester büszr kesége. Csak az volt a baja, a hegyen túlról vándorolt ide, tallér nélkül, üres zsebbel. Martini úr csak szánalomból fogadta fel.
