Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
1966. JANUAR 16., VASÁRNAP 5 Elutazott ÉszaWmerikába a Magyar Állami Népi Együttes Szombaton reggel a Ferihegyi repülőtér különgépén elutazott tizenkilencedik külföldi turnéjára a Magyar Állami Népi Együttes. Az eddig 23 országban nagy sikert aratott művészgárda ezúttal Észak-Amerika közönségének mutatkozik be. Vendégszereplésüket New Yorkban kezdik, s a hat-nyolc hétre tervezett turné során fellépnek több város közönsége előtt, majd rövid időre Kanadába látogatnak. ÚJ MŰSZEREK Cipőtalpbőr-vizsgáló Tokodi Pál, a KGM Műszeripari Igazgatóságának főmérnöke szombaton bemutatta az újságíróknak az iparág legújabb termékeit. A főmérnök elmondotta, hogy 1965-ben 320 féle műszer mintapéldányát, 252-nek a mintasorozatát készítették el, 180-nak pedig megkezdődött az üzemszerű gyártása. Egyik új műszer a lakosságot közvetlenül is érdekli — alkalmas ugyanis a cipőtalpbőr vízáteresztő képességének vizsgálatára. Első lépések az önálló gazdálkodás felé A megyében 22, egyenként három személyből álló szakbizottság keresi fel ezekben a napokban a termelőszövetkezeteket. Felmérik és újraértékelik a közös gazdaságok gépeit, gépi berendezéseit, felszereléseit és járműveit. Mi a célja a felmérésnek, az állóeszközök újraértékelésének? Az elmúlt, több mint másfél évtized alatt jelentősen fejlődött a szövetkezeti mozgalom. A kezdeti kis taglétszámmal és földterülettel rendelkező gazdaságok megnövekedtek, legtöbbjük magába foglalja egy-egy község egész parasztságát, egész határát. Mezőgazdaságunkban a szocialista termelési viszonyok váltak uralkodóvá. E nagyarányú fejlődéssel azonban nem tartott lépést a gazdálkodás irányításának módszere. Az utóbbi időben mind több jel mutatott arra, hogy ezen az úton is előbbre kell lépni, nagyobb önállóságot kell biztosítani a termelőüzemek vezetőinek, tagjainak. Az önállóság megvalósításához azonban sok gazdasági intézkedésre, mégin- kább ezek megvalósítására van szükség. Ennek egyik legfontosabb feltétele, az állóeszközökkel való önálló gazdálkodás, az állóeszközök eddiginél jobb kihasználása. A tagság és a földterület nagyarányú növekedésével egy időben hatalmas összegeket ruháztak be a szövetkezetek a gazdálkodás fejlesztésére. A beruházott vagyon értéke — a tavalyi zárszámadás szerint — a megyében egymiliárd-kilenc- százhúsz-millió forint. Bár ennek nagyobb része állami hitellel valósult meg, mégis a szövetkezeti gazdák használják fel a termelés fejlesztésére, jövedelmük növelésére. E nagyösszegű beruházás valóban megtörtént, de a számadat nem fejezi ki hűen a szövetkezeti gazdaságok tulajdonában levő állóeszközök értékét. Köztudott, hogy évek óta nem írták le az állóeszközök értékének csökkenését. Természetes dolog, hogy mind a gépek, mind a felszerelések, de az épületek is, használat közben kopnak, elhasználódnak. Közgazdasági értelemben a termelés során ezeknek az értéke „átmegy” az áru értékébe. Az utóbbi három évben az eredmények mérésénél már figyelembe vették ezt, de az állóeszközök értékét nem csökkentették. Ezek után már kézenfekvő a következtetés, hogy a szövetkezetek beruházott vagyona lényegesen kisebb, mint az egymilliárd-kilencszázhúsz- millió forint. Hogy mennyivel, majd a felmérések és az újraértékelések összesítése után tudódik ki. Az utóbbi időben sok bírálat érte a szövetkezet támogatásánál alkalmazott hitelpolitikát. A hitelezés során sok esetben nem vették figyelembe a szövetkezet érdekeit. Számos közös gazdaságban épült olyan istálló, amelyre nem volt szükség. A gépesítés kialakításánál is sok hiba történt, nem számoltak a helyi adottságokkal. Nem egy szövetkezetei „agyontámogattak”, ily módon próbálták annak gazdálkodását fejleszteni. A nagykőrösi Dózsa, a váci Kossuth, a dömsödi Dózsa és még több szövetkezetben a hitelesedékesség mértéke egy-egy szántóegységre vetítve, a megyei átlagnak ötszöröse. A helytelen hitelpolitika következménye, hogy az ilyen közös gazdaságok tagjainak vál- laira most rendkívül nagy teher nehezedik. Az igazsághoz tartozik, hogy a megye szövetkezeteinek többsége jól használta fel az állam által nyújtott anyagi támogatást, de azt is el kell ismerni, hogy a támogatás rendszerének hibáit több szövetkezetben kihasználták, élősdi szellem alakult ki. A hitel összegén vásárolt gépek, épületek karbantartását elhanyagolták, nem használták fel ésszerűen a termelés növelésére. Ismeretes az a földművelés- ügyi miniszteri rendelet, amelynek értelmében a szövetkezetek ez évben, — egyelőre a gépek és gépi berendezések értékcsökkenésének pótlására kötelesek amortizációs alapot létesíteni. Az amortizációs alap képzésére lehetőséget ad a felvásárlási árak emelése. Tehát az állam nagy segítséget nyújt ehhez. Ez a tény azonban nem menti fel a szövetkezeteket olyanirányú kötelezettségek alól, hogy a jövőben célszerűbben ruházzák be a kapott hiteleket, s a beruházott eszközöket ésszerűbben használják fel, jobban ügyeljenek a karbantartásra. Azokban a gazdaságokban ugyanis, ahol ezt elmulasztják, óhatatlanul a tagság jövedelmének rovására teszik. A nagyobb önállóság a gazdálkodásban, a beruházások megvalósításában, tehát nagyobb felelősséget is hárít a vezetőkre és a tagokra egyaránt. A szakbizottságok eddig 118 szövetkezeti egységben — tsz-ben, tszcs-ben, szakszövetkezetben — vizsgálták felül és értékelték újra a gépeket, gépi berendezéseket. A szövetkezetek többségében megértették e munka jelentőségét és mind a vezetők, mind pedig a tagok segítik a munkát. A tárolóhelyekre csoportosítják a gépeket, rendbehozzák azokat, s rendelkezésre bocsátják a leltárakat. De találkoznak olyan szövetkezetekkel is, mint a tápióbicskei Április 4„ valamint a kemencéi Üt a szocializmushoz, ahol elmulasztották ezeket az alapvető feladatokat, s ezzel nehezítették a szakbizottságok munkáját. Előfordulnak kisebb adminisztrációs jellegű hibák is, de a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy egyes szövetkezeti vezetők most „mérlegelnek”. Azon gondolkoznak, hogyan járnak jobban: ha a ténylegeshez képest csökkentik, vagy növelik az állóeszközök értékét. A cél az, hogy az állóeszközök valódi értéke kerüljön bejegyzésre, mert a felmérés és az újraértékelés csak abban az esetben érheti el célját. A „mérlegelés” sok veszéllyel jár. A jövőben újabb rendelkezések látnak napvilágot és semmi biztosíték nincs arra, hogy nem éri kár azokat a szövetkezeteket, amelyeknek vezetői félrevezetik a szakbizottságokat. A szövetkezetek önállóságának növelése a soronkövet- kező lépés a mezőgazdaságban. Ennek egyik alapfeltétele, hogy mind az irányító szervek, mind pedig a termelőszövetkezetek vezetői tisztán lássák, hogy milyen anyagi eszközökkel rendelkeznek. Ez a célja a felmérésnek és az újraértékelésnek, ennek érdekében munkálkodnak a szakbizottságok. Mihók Sándor SZÁMOLJON MINDIG HARMAT... izgalmak, örömök, vizsgák az „agráron" Akkor most belépek egy kis hangulatért... — Kérem tanár úr, megengedi? — Hogyne, tessék csak... — és az adjunktus helyet mutat egy hosszú asztal végénél. ö maga az íróasztal mögött ül, s előtte (az Íróasztal másik oldalán) egy fiatal lány; a vizsgázó. Idébb, hosszú asztal mellett két hallgató dolgozik, szerintem észre sem vették, hogy beléptem. Egy kis lélegzetvételnyi csend. — Éppen egy tétel közepéhez érkeztünk — magyarázza az adjunktus, aztán int a vizsgázó felé. — Akkor folytathatjuk is... Tehát... A lány nagy lélegzetet vesz, mint a sprinterek a rajtnál, s valahogy úgy is indul. Hirtelen, s rendkívül hangosan szólal meg, hogy szinte összerezzenünk itt ebben a mély csendhez szokott egyetemi szobában. Aztán mondja, feltartóztathatatlanul mondja a tételt; hangosan; hadarva... — ... a mélyművelést a század elején elhanyagolták, az állatállomány ebben az időben erősen leromlott, s a gyenge állatokkal ugye, nem lehetett mélyre állított ekét vontatni... Mint a vízfolyás, állapítom meg magamban, a lány minden bizonnyal jól felkészült, ez sikeres vizsga lesz, ennyiből is látszik. Magabiztosan beszél, s talán azért is vett ekkora tempót, mert egyszerre szeretne mindent elmondani, amit megtanult Beszél hézagtérfogatról, pólustérfogatról, fajhőről, minduntalan szakmai, tudományos fogalmak... — Amit mondott, nagyon jó, csak néhány dolgot feljegyeztem itt a feleletéből, nem tudom mennyire biztos a dologban... Ez megnyugtató, és izgalmas is egy kicsit. Most már szorítok a kislánynak, mint valami döntőn... Mert az is ez; döntő. Ha megfelel a kédésekre, semmi kétség — jeles... Ha nem; hát... közepesnél akkor sem lehet rosszabb... De hadd jöjjenek csak a kérdések... Majd meglátjuk... A későbbiek során megértem aztán a tanárt, hogy miért ragaszkodik az utólagos kérdéshez. A hallgatókból agrármérnök lesz: többnyire gyakorlati szakember. A földműveléstan — amiből most a harmadévesek vizsgáznak — elengedhetetlen. Látom, az adjunktus nagyon megköveteli az anyagot, s nem elég any- nyi, hogy a hallgató elmondja, ami a könyvben áll; érteni is kell a dolgot Igen, érteni... Ha elmennek innen Gödöllőről, az Agrár- tudományi Egyetemről — hogyan dolgoznak majd, mit csinálnak kint a határban? — Mit tesz tavasszal — hangzik a kérdés —, ha azt akarja, hogy mielőbb felmelegedjen, száradjon, megérjen a szántás? — Fellazítjuk... — Jó. Mivel? — Fogassak — És még? — Tárcsával — vágja rá azonnal a vizsgázó. — Ejnye... Számoljon mindig hármat, mielőtt válaszol. Hát mikor alkalmazunk tárcsát? A leány most gondolkodik, s ki is igazítja magát mindjárt. — A tárcsát a száraz talajoknál alkalmazzuk. — No, ugye... Hát akkor ?._ — Itt kultivátort használunk még... — Helyes... Volt néhány megingás, ez azért jó felelet, gondolom, mint az ökölvívó meccsen eredményhirdetés előtt; megpróbálom kiszámítani a pontokat. Végül a tanár ad választ: — A tudásához nem fér kétség, s eszerint megérdemli a jelest Ha azt is számítom, ahogyan elmondja, amit tud.- akkor nem... Végül jeles... de... szóval, vigyázzon máskor ... Kimegyek én is a leány után a folyosóra. Várni kell, amíg kiszabadul a többiek gyűrűjéből, mert körülveszik a folyosón: „Hogy mentél?” „Milyen volt a tétel?” „Rendes volt hozzád?” Aztán: „Bravó, öregem”, „Klassz vagy, Éva”. És aki még nem járt odabent, most újra rója a folyosót Csend lesz... — Nekem elég volna egy közepes is — mondja egy hosszú, ünneplés fiú, s elballag arrébb; ki tudja, mire gondol? Éva a falhoz támaszkodik, egy pillanatra lehunyja a szemét. — Sugárzik a fejem — mondja nagyon fáradtan. — Majd kapsz egy antineu- ralgicát — biztatja egy másik leány, aki ott áll mellette. — Sokat tanult? — kérdezem. — öt napig éjjel-nappal... — Hány vizsgájuk volt már? — Ez az ötödik. — És hány lesz még? — Három. — Rendes volt a tanár úr — mondom. — Hozzám nagyon rendes volt — hagyja jóvá Éva, aztán a másik lányra mutat —, de őt kitette... A lány, akit Jutkának szólítanak a többiek, rezignált: — Délelőtt nagy vérengzés volt; az első négy közül három repült... Én is... — Nem tanult? Rámcsodálkozik: hogy lehet ilyen naívságot kérdezni? — De tanultam, csak... — A vizsgának vannak szubjektív feltételei — mondja valaki bölcsen ... — Az az igazság, hogy én ezeket, a gépeket mindig ösz- szetévesztem — mondja Jutka... — Mi gimnáziumból jöttünk, s nem ismerjük a gépeket — egészíti ki a választ Éva, aki végül is irigyelt jeles. — Két hónapig voltunk eddig gyakorlaton. Mi az? — És a politechnika a középiskolában? Vagy nem mezőgazdasági politechnikások voltak? — De igen — s összenéznek, el is nevetik magukat. — Most mondja, mennyit ér az itt? Kijártunk kapálni, meg kukoricát tömi. Tanulság, gondolom, mert valóban gyakori a középiskolákban, hogy a gyakorlati oktatás nem lépi túl a napszámos-tevékenységet; s íme, ennek alig látszik haszna. Azt kell sürgetni, hogy valóságos ismereteket nyújtson ez az 5-j-l-es oktatási forma. Vigasztalják Jutkát: — Van még utóvizsga is a világon... — Igen, de az ösztöndíj... Annak most már vége... — Magának nincs társadalmi ösztöndíja? — kérdezem, mert a társadalmi ösztöndíjat kevésbé érinti a tanulmányi eredmény alakulása. Üjra rámcsodálkoznak, azt hiszem, ismét rosszul kérdeztem. — Lánynak társadalmi ösztöndíj ...! Hol él maga? Közben ismét nyílik az ajtó: kilép egy vállas, szőke fiú: — Közepes. Innen is, onnan is: — Jó az. — Nagyszerű, öreg fiú ... Éva azt mondja a fiúról, hogy kitűnő agronómus lesz: ismeri az életet. Szövetkezeti tag volt, levelezőn vegezte a technikumot, most egyetemi hallgató. Neki az elmélet nehezebb egy kicsit, de megy az is. Egyébként 23 éves ... Megkérdezem: — Hogyan szánta rá magát a tanulásra? — Először tanár akartam lenni — vallja a fiú. — Különben mi is — mondják a lányok. — És? — Meggondoltuk. — Nézze, az én apám is újságíró volt — magyarázza Éva, a jeles —, újságíró volt, és most tsz-elnök... Hozzá: nem is rossz elnök ... Nevetünk a dolgon, de szólnak, hogy csend legyen: odabent vizsgáznak. A rektori hivatalban azt mondták, hogy az idén félévkor 800 hallgató tesz vizsgát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen ... Egy közülük éppen most lépett be az adjunktushoz... Dékiss János A Mecalor — automatizált olajkályha A Mechanikai Művek legújabb termékével a szépen sikerült, modern vonalú olajkályhával találkozunk a népszerű tudományos lap, az Élet és Tudomány egyik oldalán. A cikk általában a korszerű tüzelésről ír, s egyúttal néhány gyakorlati jótanácsot is ad az országban működő, mintegy 60 ezer olajtüzelésű kályha működtetéséhez. Ajánlja _ az olaj két-három naponkénti nehézkes töltése helyett a családi vagy akár sok lakásos épületek vezetékes, központi olajellátását. Megemlíti, hogy magas fűtőteljesítménye és könnyű kezelhetősége emeli a korszerűség rangjára ezt a tűzhelyet. Figyelemre méltó és a fogyasztó szempontjából is hasznos tanácsa: a kályhák gazdaságos tüzeléséhez építsenek önműködő- huzatszabályzót a készülékekbe. A kéménybekötés előtt ezt az egyszerű és olcsó csappantyút a szerelő úgy állítja be, hogy az mindig a kisebb vagy nagyobb égésnek megfelelő légáramlatot biztosítson. Ily módon két-három ezer tonna olajimportot takaríthatnánk meg évenként, * több hőt adnának azonos üzemanyagfogyasztássa! az olaj kályhák. A cikk tanulságos okfejtéséhez annyit tehetünk hozzá, hogy a Mechanikai Művekben ismerik ezeket a követelményeket és már a működtetés, sőt begyújtás automatizálásán is dolgoznak. Az ideális célkitűzés: minden gombnyomásra történjék. T. Gy. Bsvált a védnökség - Az első díj: 1200 forintos vásárlási utalvány Több esztendeje már, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsának kezdeményezésére a nőmozgalom asszonyai védnökséget vállaltak az ország húsellátásában nagy jelentőséggel bíró baromfitenyésztés fölött. A felhívásra országszerte a falusi asszonyok tízezrei csatlakoztak a versenyhez, s ma már a háztáji gazdaságoknak számottevő bevételt jelent évente a szerződésre hizlalt, illetve tenyésztett baromfi. Ezekben a napokban kerül sor az 1965-ös gazdasági év versenyeredményeinek értékelésére. A Nőtanács és a SZÖVOSZ megállapodása alapján a községi versenyek értékelését január 20-ig, a járási versenyekét pedig február 20-ig kell megtartani. A korábbi évek tapasztalatai arra késztették a versenymozgálom felelőseit, hogy a járási első helyezetteket külföld: utazás helyett — amelynek sokan nem tudtak eleget tenni — pénzösszeggel jutalmazzák. Ennek megfelelően, a múlt évi háztáji baromfitenyésztési verseny járási győztesei 1200 forintos, a második és a harmadik helyezettek 700, illetve 500 forintos vásárlási utalványt kapnak, melyeket a földművesszövetkezeti boltokban válthatnak be. A további helyezettet ajándéktárgyakkal jutalmazzák. Eltérően az előző évektől, a főfoglalkozású baromfitenyésztők versenyét idén már megyei szinten értékelik. Ebben a kategóriában az első díj 1200, a második 1000, a harmadik díj 800 forint lesz. ^'fsm'SSArs/’ssssssssssssssssssssrsszmM’sss/'SSfssssssssssssssssssssssssssssstj'Sfsssss X . . ...VASARNAP DÉLUTÁN Foto: Nádas
