Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 12. szám

1966. JANUAR 15.. SZOMBAT 3 Bort iszik és vízért fúr Édes, csemegefehérrel koc­cintottunk. — Jobb, mint a víz — jegyezzük meg —, mire így válaszol: — És még jobb mint a ku­misz. Ivott ő már ezt, azt is, de- hát másért töltött most egy évet a messzi Mongóliában. A két állam közötti szerződés értelmében magyar szakembe­rek, köztük a ceglédi „vizesek” is, segítenek Mongóliában vi­zet keresni, kutakat fúrni. — Mert ott a víz nagy kincs — nyújtja felénk a bo­rospoharat. — Olyan örömri- valgás tört ki a falu lakói kö­zött, amikor elkészült az első kút, hogy visszhangzott volna ettől a szomszéd falú is, ha nem lett volna 100 kilométer­nél messzebb. XJj kút Szambájnóban Mongólia kis népsűrűségű, nagy területű ország, lakói el­sősorban állattenyésztéssel foglalkoznak — nem tudott ennél többet Dékány Árpád sem, az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság vízkutató és fúró vállalata ceglédi üzemegységé­nek dolgozója, amikor el­indult a nagy útra. Ez tavaly januárban történt, 9 ezer kilo­métert utazott társaival — még két ceglédi volt a vona­ton: Sztyehlih Károly geoló­gus és Putics István főfúró­mester —, míg megérkeztek a fővárosba, Ulánbátorba. — Kedvesen fogadtak, gyor­san megszervezték a brigádo­mat; egy magyar gépkezelő jött velem és hat mongol szakmunkás. így indultunk el az első szamomba, ahová a kutat kellett fúrni. A szamom falut jelent Elő­zőleg a magyar geológusok már kijelölték a fúrótorony helyét, s a Duna partjáról érkeztek a berendezések is. Teherautón utaztak 400 kilo­métert, amíg elértek Szambáj- nóba. — így hívták a falut. Üt nem volt, erősen dolgoztak a szovjet gyártmányú gépkocsik, amíg odaértünk azon a he- gyes-völgyes terepen. Felállították a tornyot és munkához láttak. Három hé­tig fúrtak, 110 méter mélysé­get értek el, amikor elkiáltot­ta magát a gépkezelő: — Víz! Vííííz! Ugyanezt harsogták anya­nyelvükön a mongol munká­sok is, akik körbeállták a tor­nyot, és úgy nézték az először szennyes, de egyre tisztuló hideg vízsugarat — Három olyan kutat fúr­tunk Mongóliában — teszi hozzá Dékány Árpád —, amelyekből szivattyú nélkül is feltört a víz. Nekem el­sőnek sikerült egy ilyent kifogni. Az első kortyot természe­tesen ők itták — ajakból — így hívják ugyanis a jel­legzetes mongol ivóeszközt, aminek alakja a csészéhez hasonlít, csak nincs füle és legelésző tevék rajza díszíti. Elő is szedi bizonyságul a szépmívű „ajak”-ot a ceg­lédi ház vitrinjéből. Olajkályha a jurtában Eddig 200 kutat fúrtak a magyar szakemberek Mon­góliában. Tavaly 41 készült el, ebből D kút Dékány Ár­pád és csoportja jó munká­ját dicséri. Munkakörülmé­nyeik, életük, sokban külön­bözött az itthon megszokot­tól. A nagy távolságok miatt döcögve érkezett az anyag­utánpótlás és jurtában lak­tak. Hogyan érezhették ma­gukat ebben a mongol sá­torban? — Nagyon jól — hang­zik a válasz — a nemez­borítású sátor, amelyben lak­tunk, négy méter átmérőjű és télen folytonégő olaj- zályha fűtötte. A nyarak nagyon mele­gek, télen pedig jóval mé- vebbre száll a hőmérő hi­ganyszála, mint azt itt meg­szokták. Amikor hazaindult mínusz 40 fok volt a hő­mérséklet. Érdeklődtünk arról is, hogy milyen volt arrafelé a koszt. — Mint itthon — mondja. Ugyanis maguk főztek, sőt hazulról kellett vinni a pi- "ospaprikát. Erre tapasztalt Mongóliái élményeiről mesélt egy ceglédi fúrómester A jellegzetes mongóliai tájon készült fényképen elöl Dé­kány Árpád, mellette Sztyehlik Károly geológus és két mongol munkatársuk látható elődök figyelmeztetik az új érkezőket. A mongol kony­ha különben változatos, de legjobban a birkahúst sze­retik, s általában a húséte­leket.. Ezután isszák a ló­tejből erjesztett kumiszt, melynek hatása üdítő, de ahogy Dékány Árpád mond­ja: — Inkább ittunk volna he­lyette akár bambit, is... A mongolok nagyon barátságosak, sze­retik a magyarokat; nem­csak a segítségért, de azért is, mert rokonok­nak tartanak bennünket, „lo­vas nemzet mind a kettő” — mondják, amit ők helyben bizonyítanak; még a hat­nyolcéves gyerekek is biz­tosan ülnek a nyeregben. Ma már azonban jól „lova­golják meg” másik fő köz­lekedési eszközüket, a dü­börgő motorú teherautókat is. Az egyéves kiküldetésre most finom bőrből készült kesztyű, bőrkabát és ap­róbb dísztárgyak emlékez­tetnek Diszkötéses bélyeg­albumból látjuk, hogy szé­pek a mongol bélyegek, ezt forgatva viszont édesanyjá­nak az jut az eszébe, hogy kevés levelet írt a fia. S ráadásul még ezzel búcsú­zik tőlünk a ceglédi világ­járó: — Egy hét múlva indulok vissza megint. Karácsonyig szól az újabb mongóliai ki­küldetésem. Benedek B. István Első a „lúdtalpú törökszőlő" Kisburgundi ■■ arr**» szőlőfajta ELKÉSZÜLT AZ ELSŐ MAGYAR KATALÓGUS Németh Márton, a Szőlésze­ti Kutató Intézet tudományos főmunkatársa több éves ku­tatás után elkészítette az első magyar szőlőfajta kata­lógust. Ebben leírja a ha­zánkban — köztermesztés­ben, vagy fajtagyűjtemény­ben található 869 szőlőfaj­tát. Rövid jellemzést ad ró­luk és felsorolja hasonnevei- ket is. A katalógus nagy segítsé­get nyújt majd a kutatók­nak, a szakembereknek és a ter­melőknek egyaránt. Németh Márton végigjárta a borvidé­keinket és a szakemberektől, szőlősgazdáktól, megtudakolta, miként nevezik az egyes faj­tákat azon a tájon. A legtöbb szőlőfajtának — mint ez a katalógusban is szerepel — több neve van. Másként hív­ják az egyes országokban és másként hazánk különböző borvidékein is. Legtöbb név­vel, a nálunk hivatalosan kék kisburgundi „fut”; összesen 186 nevet jegy­zett fel róla a kutató. Utána a 144 nevű Pinot Blanc és a 143 nevű sárga muskotály következik. A ka­talógus 14 olyan csemege- és borszőlő fajtát is feltüntet, amelynek száznál több és 80 olyat, amelynek tíznél több T ermelőszövetkezeti akadémia — Tápiószecsőn A héten megkezdte műkö­dését a tápiószecsői termelő­szövetkezeti akadémia. A hu­szonhat előadásból álló soro­zatot a helyi Egyetértés Ter­melőszövetkezet, a földmű­vesszövetkezet és a művelő­dési ház közösen rendezi, az anyagi kiadásokat is együtte­sen fedezik. Az előadásokra hetenként két alkalommal, hétfőn, és pénteken kerül sor. neve van. A borszőlő nevei­nek zöme francia, olasz és német—osztrák eredetű, míg a csemegeszőlő főleg keleti — leginkább török és perzsa ne­vet visel. Hazánkban a leg­elterjedtebb borszőlő a ka­darka. Minden borvidékün­kön megtalálható. Ez az oka annak, hogy 71 nevének egyharmada magyar. Olyan elnevezések fordulnak elő ennél a fajtánál mint pél­dául bolond kadarka, csóka szőlő, fekete Unka, lúdtalpú törökszőlő. Egy kultúrház * vallomásai Modern szoba, kukoricából Reggelig tartó vigalom Ma: 240 öreg vendég — Nicsak, milyen takaros házikó! — torpantam a minap Kocséron. — Házikó?! Dohog­ta főbejáratá­val sértődötten az épület —, kikérem magamnak, van ne­kem tisztességes ne­vem! — Megtudhatnám? — Az Űj Élet Ter­melőszövetkezet kul- túrháza vagyok. Ke­rüljön beljebb — in­vitált megenyhültem — Termelőszövet­kezeti kultúrház? Nem téved? — Csak tudom tán, mi vagyok?! Tavaly­előtt vásárolt a tsz, s az elmúlt évben új köntöst kaptam. Egé­szen megfiatalodtam, ugye? Egyébként, ki­hez van szerencsém? Bemutatkoztam. — Újságíró? Nem akar rólam írni va­lamit? — Szívesen, ha mesél. — Kérem: nemré­gen volt az avatóün­nepségem, külön avattak fel mint kul- t úrházat és külön, mint az asszonyok klubját. Látom, nem érti. Az egyik szobá­mat a tsz vezetősége ugyanis a nőbizott­ságnak adta, klubhe­lyiségnek. Tessék, megnézheti. — Ez a modernül berendezett, szép szo­ba az asszonyoké? — Miért? Nekik nem lehet?! — Hogyne lehetne —, mentegetőztem —, csak __ — A zt akarja kér­dezni, hogy: miből? Kukoricából, ha min­dent tudni akar. — Kérem szépen, ezek függönyök, sző­nyegek nem csuhá­ból vannak... — Persze, hogy nem! — kacagott a kultúrház —, félre­értett. Annak a ku­koricának az árából, amit a nőbizottság tagjai a vállalt terü­letükön felül, közö­sen műveltek, hogy pénzük legyen. Most ide nézzen be! Mit lát? — Vagy tizenöt asszonyt, fehér kö­tényben, bekötött fej­jel. Mit csinálnak? — Finom metéltet! — Jó, ha van a háznál? — szellemes- kedtem, de a kul­túrház leintett: — Ne vicceljen. A finom metélt kell a húslevesbe! — Világos —, ad­tam a jól értesültet, de félbeszakított: — Szombat dél­után —, ma január 15-én —, kétszáz­negyven termelőszö­vetkezeti nyugdíjast és házastársát vendé­geli meg itt a szö­vetkezet vezetősége, öregek napja ... Azt hiszem, így hívják az ilyesmit. Természe­tesen, a szakácsko­dást a nöbizottság tagjai vállalták. Hát ezért van a sürgés­forgás. Pedig a java, a sertés-, meg bir­kapörkölt még ez­után készül! Azt mondják, az csak frissen jó. — Tessék monda - ni: elfér itt ennyi ember? — Hajaj, azt látta volna, mi volt itt szilveszterkor?! Pe­dig nem szervezte senki. Csak világos­ságot láttak, aztán jöttek. Tudja, milyen vígan voltunk regge­lig? A községi kollé­gámat majd’ meg­ütötte a guta, mz irigységtől. Ő ugyan­is egész éjjel üresen virrasztóit a sötét­ben. — Eogy-hogy? El­pártoltak onnan a kocsériak? — Nem pártoltak, csak — nem rendez­tek benne semmik Még egy bálát, sem, a fiataloknak. En meg jó szélesre tár­tam a kapumat, hadd jöjjenek minél töb­ben. Hát, csak ezt akartam mondani. Legyen szerencsém, máskor is! ry. é. Csak 17 iuiiíiós a Ha egy gyereket megkérdez­nénk, hogy a hazai állatte­nyésztési kutató intézetet Bu­dapest egyik központi kerüle­tébe, avagy egy fővárosközeli, jól felszerelt és virágzó állami gazdaságba célszerűbb-e he­lyezni, feltehetően az utóbbi megoldásra szavazna ... ... Mint ahogy arra szavaz­tak, akik több mint tíz eszten­dővel ezelőtt eldöntötték, hogy fenti intézmény a Herceghalmi Állami Gazdaság területére költözzön. 1953-ban ott nagyarányú építkezésbe kezdtek. A jelentős beruházás célja; felépíteni a Kutatóinté­zet új székházát. Az akkori, nem túl szerencsés építészeti irányzat kétemeletes, U-alakú kolosszust tervezett — pincé­jében elférne a 10 ezer holdas állami gazdaság egész gép­parkja. — Az épület ma vako­latlanul, félbehagyottan mered a dombról az új, nemzetközi autóútra. Mert az építkezés még évek­kel ezelőtt abbamaradt, mi­után 17 millió forintot fel­emésztett. A munkák befejezé­se hozzávetőleg további 10 millióba kerülne, vagy talán többe is, hiszen az Állatte­nyésztési Kutató Intézet helyi tevékenysége újabb víztárolók, szennyvízlevezetők építését kí­vánná a gazdaság területén, Rémdráma A szobában sen­ki sincs. Abszolúte sen­ki. Üres. Néma és riasztó. Hörgő sikoly! Ki sikoltott? Nem tudom. Pedig itt sikoltottak a szo­bában, ahol senki sincsen, csak én. Én sikoltottam volna? De miért? Hátha egyszer nincs senki a szo­bában, akkor nincs kitől fél­nem, s ha nincs kitől félnem, nincs miért si­koltoznom. És mégis sikol­tott valaki. S miután senki sincs a szobában rajtam kívül, csak én sikolthat- tam, mert nyilván úgy éreztem, hogy mégiscsak van va­laki a szobában. Stimmt: én! Akkor tehát ma­gamtól félek, ma­gamtól sikoltot­tam magam miatt. Bele kell őrülni. Miért fé­lek én magamtól egy teljesen üres szobában? Ma­gamtól én még sohasem féltem, magamat én még sohasem bán­tottam, megölni sem akartam, ki­rabolni még ke­vésbé. Kimon­dottan szerettem és szeretem ma is magamat. Tehát: nem magam miatt sikoltottam! Akkor csakis azért sikolthat- tam — ha egyál­talán én sikoltot­tam —, mert fé­lek az üres szo­bában. De mitől félhet egy férfi egymaga egy üres szobában, ahol 6 sikoltott, mert ha más silioltott vol­na, akkor az a másik is félne, hisz azért sikol­tott, Világos? ságnak elsősorban traktoro­sokra, szerelőkre, mezőgazda- sági gépészmérnökökre lenne szüksége. Gondot jelent sza­mukra az évente idevándorló szezonmunkások helyhez köté­se is — hiszen utóbbiak Sza­bolcsból érkeznek, de minden évben kevesebben vállalják a vándorlást „Csak egy részét fordíthatnánk a sokmilliós évi nyereségnek vagy a kihaszná­latlan épületbe ölt pénznek szolgálati lakások építésére!” — kívánja maguknak a főmér­nök. Letelepedésről szólva, elérkeztünk az emberekhez. A Herceghalmi Állami Gazda­ság jelenleg 600—800 dolgozót foglalkoztat, kiknek nagy ré­sze bejáró: naponta két- három, de négy, sőt több órát is utaznak. Beszélgettem egy olyan szomszéd megyéből be­utazó asztalossal, aki reggel fél 5-kor kel, este 9-re ér ha­za. Ö, és egy kubikosmester társa — ki meg harmincheted- magával Abonyból jár a gaz­daságba — mondta nekem: „Az ember a letelepedést száz­szor is meggondolja. Egy csa­ládi ház 200 ezer forint, nein olcsó mulatság. Es ha belevág valaki, egy életre ideköti ma­gát, mert más munkaalkalom erre nincs.” Mire érthették, mi szerint gondolják meg százszor is, hogy elkötelezzék-e magukat? Nyilvánvaló, hogy az itteni munka, gazdálkodás értelme alapján vonja meg ki-ki a ma­ga egyéni mérlegét. És egy személy döntése, letelepedése sem jelentéktelen, hát még öt-' hatszázé. Mit látnak ezek a mérlegelő emberek, ha szétnéznek a gaz­daságban? Ragyogó eredmé­nyeket, űj lakónegyedet, im­pozáns gépparkot, több új ma­jort, istállót, tárolószínt stb, — sorolhatnánk mén. De látják az olvadó 17 milliót is —, amely­ről bebizonyítható, hogy nem csupán 17 millió. S nem vi­gasztalja őket az sem, misze­rint a Földművelésügyi Mi­nisztérium 3 évvel ezelőtt ha­tározatot hozott az építkezői folytatására. Egy ötvenhat éves állatié nyésztő, aU húsz évvel ezelöt cselédként szobáit ezen a te­rületen, a volt Metternich- birtokon, némi e1 ismeréssel mesélt nekem arról, hogy it* Herceghalmon akkoriban a ha­zai viszon'’okhoz képest elégg fejlett és okos gazdálkodás folyt. Felesleges lenne arra figyel­műéin i. hogv húsz év múltán minden okunk és nem kis le­hetőségünk volna arra, hogy a maguk birtokán, n mára ért­ve, uevanezt mnoi-lbassák a herceghalmiak. A 17 mil­liós. félbehspvott beruházd imúgyis figy^meztet. Padányi Anna Allok a küszö­bön és tanako­dom. Az ügy egy­re bonyolultabb és izgatóbb. Üres-e a szoba, vagy sem? És si- koltottam-e, vagy sem? Ha én, mi­től féltem, ha nem én, akkor meg éppen miért én félek? Féljen az, aki sikoltozik. Bár egy telje­sen üres szobá­ban, egyedül len­ni __ A ztán lassan megnyugszom. Esküszöm, hogy nem nézek több bűnügyi filmet a tv-ben! — állapí­tom meg megelé­gedetten és ruga­nyos léptekkel tá­vozom. Mert azért mit lehet tudni... Üres szoba, egye­dül, sikoly ... Sé­táljunk csak ad­dig, amíg a gye­rek haza nem jön az óvodából, ö még ~m nézhet, meg minden fil­met! Gyurkó Géza nem beszélve arról, hogy az odavezető elektromos távveze­ték keresztmetszetét is növelni kellene, ami az igen távoli te­rületeken fekvő elosztásokat is befolyásolná. De, gondoljuk, mivel az ed­dig 17 milliós beruházás ter­vek alapján öltött testet, a tervezők az utóbbiakkal is szá­moltak. A 17 millió ma már, évek múltával, nem annyi. Keve­sebb, mert az épület állaga romlik. Egyszer sót tároltak pincéjében: az nedvességet szí­vott magába — megrongálta, valóságai kilúgozta az alap­zatot. Ma bútorraktárnak hasz­nálják a második emeletet, s a bútorok valószínűleg nem ár­tanak a falaknak. Legfeljebb a herceghalmi raktározás, azaz a messzi és körülményes szállí­tás „árt” a bútorok árának, amely valószínűleg magában foglalja az utaztatást is. S itt elérkeztünk ahhoz, ami ebben az ügyben leginkább ér­dekelt: „csak” 17 millióra be­csüljük azt az értéket, amely kihasználatlanul, elfelejtve he­ver ezen a területen? Vagy pedig nagyobb a kár? Helyben a válasz. Az Állattenyésztési Kutató Intézet Herceghalomra terve­zett otthona nem önmagáért épült, hanem egy meghatáro­zott tevékenység céljára. Az intézet jelenleg is szoros kap­4 csolatban áll a gazdasággal, J ahol állattenyésztési kísérlete- 3 két végeznek. Ezt a kapcsola- $ tot tovább erősítené, a kutató 5 intézet munkáját, s eredmé- $ nyeit is feltehetőén növelné a 5 helyszínre való kiköltözés. Ta- ; Ián ezzel, a tevékenység maj- J dani növekedésével számoltak, ! amikor elektromos vezérlésű, J lyukkártya rendszerű számító- $ gép segítségét is igényelték bi- 5 zonyos adatok rögzítésére, 5 egyes számítási feladatok meg- J könnyítésére. Csupán találga- J tásokra vagyunk utalva ... a J lyukkártyákat most a herceg- j halmi gazdaság egyik major- 5 jában tárolják fémlapokkal 5 keverve — hogy meg ne rág- ! ják az egerek ... 3 Csak 17 milliós a kár? 3 És a kamatok? Tizenhét- 1 milliós, tíz évvel ezelőtti be- ; fektetésből — a jelenleg érvé- 3 nyes közgazdasági elméletek 3 szerint — ennyi idő óta tete- 3 mes nyereséget lehetne kíván- 3 ni. Ez a nyereség elmaradt. 3 Mit tudnak ajánlani kapás- 3 bél az állami gazdaság terü- 3 létén dolgozó szakemberek, ho- J va lehetett volna kamatozób- ! ban fektetni ezeket a milliókat 3 — vagy csak egy kis hánya­3 dát? 3 A gazdaság főmérnöke sze- 3 rint legsürgetőbb gondjuk a 3 viszonylagos munkaerőhiány. 3 A fejlődő, emelkedő termés- ! hozamot, jó állattenyésztési i mutatókat prezentáló gazda-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom