Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-13 / 10. szám

Üdülnek » KGV nyugdíjasai A napokban idős ismerő­seimtől képeslapot hozott a posta. Mivel ők is Cegléden laknak, nem tudtam elkép­zelni hirtelenjében, hogy is vállalkozhattak nagyobb uta­zásra a téli hidegben. Az üdvözletét ugyanis Pá­rádról küldik, ahová — mint Sikerült kinyomoznom — a KGV szakszervezeti bizottsága utalta Rádi Dénesi, a gyár nyugdíjas dolgozóját feleségé­vel. Hir Jánosné, akit a KGV- ben kerestem fel, elmondotta, hogy a szakszervezet — idős tagjairól is gondoskodva — minden évben lehetőséget nyújt néhány volt dolgozójuk­nak, hogy házastársával üdü­lési beutalót kapjon. Január 5-től így tölti a kéthetes gyógy­fürdői pihenést Párádon a Rá­di házaspár. Még ebben a hónapban Bo- latonfüredre utazik Sütő Lajos is feleségével, szintén kéthetes beutalásra. Az üzem másik két nyugdíjas dolgozója. Bárányt József és Peresztegi Ferenc rövidesen Hévízre indul téli üdülésre. A beutalók elosztásánál a szakszervezet igyekezett fi­gyelembe venni a rászorulók kérelmét, esetleges orvosi ke­zelését, s ennek megfelelően küldi az ország legjobb fürdő­helyeire a nyugdíjasokat. CEGLÉD! PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA JÁRÁS CESUÉD VÁROS RÉSZ1 X. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1966. JANUÁR 13., CSÜTÖRTÖK Tizenhat nappal az első zárszámadó közgyűlés előtt ® AV»í/;/rí*»i í*>rinti>t fiad ti E*d*ifi Tsa ® Örwnddcs mofflvpdés tta Alk*»tmántj1nm EMBER ÉS CIPÓ címmel vasárnap délelőtt új kiállítás nyílik a Kossuth Mú­zeumban. A kiállítást dr. Gá­borján Aüce tudományos ku­tató nyitja meg. A cipőtörténeti bemutató valószínű sokak érdeklődését felkelti, s az érdekes téma sok látogatót vonz az év első kiállítására. Hogyan haladnak a zárszá­madási munkálatokkal? — kérdeztük sorban városunk termelőszövetkezeteiben a fő­könyvelőket. — „Az ütemezésnek megfe­lelően haladunk". Ebben a mondatban lehetne süríteni a válaszokat. Természetesen van olyan tsz is, ahol gyorsabban haladnak a számszaki műve­letekkel, mint például a Pető­fiben is. Lemaradás viszont sehol nincs. A leltározásokat mindenütt befejezték, a fő­könyvi kivonatok elkészül­tek s jelenleg a mérlegeken dolgoznak. Előzetes számítások -s tör­téntek a munkaegységek ér­tékével kapcsolatban, azonban — érthetően — a főkönyvelők többsége addig nem nyilat­kozik erről, amíg a mérlegek el nem készültek. azonban itt is akad. Kivétel A Petőfi Tsz-ben a főkönyvi kivonatot már ja­nuár 8-ra elkészítették, s a mérleggel is annyira előreha­ladtak, hogy nyugodtan nyi­latkozhat a munkaegység ér­tékéről is Ondók János fő­könyvelő: — Harmincöt forintot ter­veztünk egy munkaegy­ségre, de negyvenet fize­tünk, s ezen felül még legalább 300 ezer forint biztonsági tartalé­kot is képezünk az új gazda­sági évre. Hogyan érték el ezt az ered­ményt? — Az elmúlt év sokféle ne­hézsége ellenére a növényter­Seregélyek „munkája“ a tsz mérlegében Készül a zárszámadás. A termelőszövetkezetek főköny­velői a lehangoló tényeket is számításiba veszik. Mennyi kárt—okozott-a kétszeres jár­vány az állatállományban? Az eredményekben mit jelentett a mérhetetlenül csapadékos idő. a pusztító jégverés és a szőlőterületeken a peronosz- póra elleni védekezés? Olyan termelőszövetkezet talán nincs is a megyében, ahol a főkönyvelő ne lenne kénytelen valamelyik kárt okozó jelenségre hivatkozni. — Vajon hogyan állunk eb­ben a tekintetben a csernői Üj Élet Termelőszövetkezet­ben? — teszem fel a kérdést Bodnár Béla főkönyvelőnek. — Majdnem minden csapás meglátogatta gazdaságunkat. Egyik kisebb, a másik na­gyobb kárt okozott. Volt azon­ban egy olyan példátlan csa­pás, amellyel a gyakorlatom­ban még nem találkoztam. — Termelőszövetkezetünk területe rezervátum. Még annak is súlyos követ­kezménye lehet, ha egy, a gyümölcsösünkbe betévedt, nyülat lepuffantunk. A rezer­Ötszáz mázsa .szőlő ára hiányzik Ólomlábakon jött az engedély .... látogatókat. .Lottes biigadokaf szerveztünk, amelyek kancsu­kákkal riasztották a madárra­jokat. Annyit elértünk, hogy egyik tábláról áthúzódtak a másikra. Üjra nekiestek a szőlőtermésnek. — Kétségbeejtő helyzetben fordultunk a Gödöllői Erdő- gazdasághoz, amely megenged­te volna, hogy naponta egy órán keresztül — erdész fel­ügyelete mellett —, vadásszuk a seregélyeket. Hogy a nap huszonhárom órájában meny­nyit pusztíthatnak a madarak, arról szó sem volt. Mire az engedély megérkezett, ak­korra már nem volt szőlő. Pontosan negyedmillió fo­rint kára volt ebből a terme­lőszövetkezetnek. (—ssi) mesztés meghozta a tervezett eredményt. Főprofilunk vi­szont a sertéstenyésztés, az pedig 300 ezer forinttal ho­zott többet az előirányzottnál, mert a terv szerinti 850 hízó helyett 1000-et adtunk át a felvásárló szervnek. Ezt a többletbevételt teljesen a tagság jövedelmének emelé­sére fordíthatjuk. A költsé­geknél is megtakarítottunk ugyancsak 300 ezer forintot, amit viszont biztonsági alap­ra tartalékolunk. 25 forint az Alkotmányban Közismert, hogy az Alkot­mány Tsz a két gyenge tsz egyike városunkban. Ezért nevezzük örvendetes megle­petésnek a Berg Ödön fő­könyvelő válaszában bejelen­tett eredményt: — Húsz fillér híján 25 fo­rintot terveztünk egy munka­egységre, pénzügyi eredményeink viszont lehetővé tették, hogy 25 forintot fizessünk tagságunknak munkaegy- -------- .PÓgfihkéfd,........ „ U gyanakkor a. jövőre is ^on­dói tünk: mintegy félmillió' fo­rintot tartalékolunk 1966-ra. — Nem kell ezen megle­pődni — folytatja a főköny­velő — mert ebben a tsz-ben többet is el lehetne érni, ha a tagság minden egyes tagja megértené végre, hogy a na­gyobb közös jövedelem csak a jobb közös munkából szárma­zik. Végül pedig azt is említsük meg, hogy a zárszámadások felülvizsgálását január 17-én kezdik és 29-én fejezik be, s már ezen a napon — január 29-én tartják városunk első zárszámadási közgyűlését a Táncsics Termelőszövetkezet­ben. (ferencz) Könyvmérleg, 1965. Csaknem másfél millió-könyvekre Családi könyvtárak — Könyvvásárló törzsgárda Kevés a „tanyai" vásárló Az Állami Könyvterjesztő Vállalat városunkban levő könyvesboltjának egyéves for­galmát vizsgálva sok hasz­nos megállapítást tehetünk városunk kulturális életével, a lakosság művelődési igé­nyének helyzetével kapcsolat­ban. Az 1965-ös évben a köny­vesbolt forgalma 1 478 000 forint volt. Ebben benne van azoknak a könyveknek az ára is, amelyet a város­ban működő tizenhét könyv- terjesztő adott el, s mintegy 260 ezer forint értékben a tankönyvek. Vállalatok, közintézmények csak elenyésző mennyiség­ben vásárolnak itt. Általá­ban a dolgozók ajándékozá­sakor, esetleg az év végén, amikor póthitelt kapnak. Könyvtárgyarapítási célra szánt pénzüket inkább a Könyvtárellátónál költik el. Az üzlet forgalmában első helyen a szépirodalmi művek szere­pelnek, s közvetlen utánuk a gyermek- és ifjúsági iro­dalom következik. Sokat vá­sárolnak az ismeretterjesztő jellegű földrajzi és útleíró művekből, s egyre többen vásárolnak a felnőttek közül is szótárakat, ■ nyelvkönyve­ket. A művészeti könyvek kö­zül elsősorban a festészettel foglalkozók kapósak. A múlt év slágere Berkesi volt. Minden művét egyforma igénnyel keresik, s itt nem lehet különbséget tenni a kulturáltság különböző fo­kán álló olvasók között. Németh László és Passuth László könyvei változatlanul kelendők. Simon István, Illyés Gyula, Váczi Mihály, Aprily Lajos kötetei mindig gyorsan elfogynak. Fekete Istvántól gyermekek és fel­nőttek egyaránt olvasnak, Sásdi Sándor paraszti té­májú könyvei mind elfogy­tak. A legszélesebb vásárlóréteg — s elsősorban a rendszere­sen vásárlóik — az értelmi­ség soraiból kerülnek ki még ma is. Az iskolákból egy-két magyar szakos tanár, a gimnáziumból már több nevelő vásárolja innen ol­vasmányait. Megállapítható, hogy a jövedelem mértéke nem befolyásolja jelentősen a könyvvásárlást. Sokszor viszonylag kis fizetésű ér­telmiségiek, ruhagyári dol­gozó nők kerülnek előtérbe. A középfokú szakkönyve­ket az ipari munkások vá­sárolják elsősorban. Még min­dig kevesen vásárolnak a ta­nyavilágból. Változatlanul ezen a területen a leglénye­gesebb feladat a könyvek megszerettetése. Szép számmal jelentkeznek a diákok. SZÍNHÁZI PLAKÁTOK ——r — s ahogy azok ösztönzőbb szerepét rajzolónk elképzeli. (Lencsés rajza) Elsősorban a középiskolások jönnek, s a kötelező olvas­mányokon kívül a modern mai irodalom iránt, s a ver­seskötetek felöl érdeklődnek. Kisebb számban találkozni olyan általános iskolás gye­rekekkel is, akik többé-ke- vésbé rendszeresen betérnek, olcsó könyveket, ifjúsági so­rozatokat vesznek. A boltnak kialakult törzs- vásárló gárdája van. Ez az ötven—hatvan könyvbarát már előre tájékozódik a meg­jelenő könyvek felöl, hatá­rozott szándékkal, hetenként egyszer vagy kétszer betér az üzletbe, s rendszerint még böngészés közben is újabb olvasmányra talál. Az eladók ezek számára félreteszik az előjegyzett könyveket, s ismerve ér­deklődési körüket, felhívják figyelmüket a megítélésük szerint számukra „érdekes” könyvekre is. Az Uj Magyar Lexikonra mintegy hatvan előfizetés ér­kezett, az Irodalmi Lexikont hetvenen rendelték meg, a Kultúra Világára még ennél is többen jelentették be igé­nyüket. A könyveik nálunk viszony­lag olcsók. Minőségük ellen sem igen merülhet fel kifo­gás. A családi könyvtárak kialakításában egyre erősödő szerepe van a könyvesboltnak — s mennyivel nagyobb len­ne forgalma, ha elegendő mennyiséget kaphatna a ke­resettebb művekből is. (tamasi) PETŐFI ES CEGLED MrJiíkúütyi irtott orvaUnnál jól Sipos József, Cegléd, XIII. 147. számú ház körül igen el­szaporodtak a patkányok. Ir­tására arvalin mérget helye­zett el az udvar különböző pontjain, azonban figyelmezte­tő táblát nem tett ki ezeken a helyeken. A ház többi lakójá­r Áramszünet A DÁV értesíti a Köztársa­ság, Széchenyi út — és a Pus­kaporos utca lakóit, hogy a mai napon megkezdte a kis­feszültségű hálózat felújítását. Ennek kapcsán ezen területen február 12-ig naponta reggel 7-től délután 16 óráig áram­szünet lesz. A DÁV felkéri a háztartási gépekkel foglalkozókat, hogy az üzemeltetés idejét előzőleg jelentsék be a DÄV műszaki irodájánál. A felújítási mun­kák körülbelül 30 napig tarta­nak. hát mért járt Fülöpszállásra hozzánk minduntalan a posta, hogy csak Nagy Károlyra sza­vazzunk, lesz jó ebédünk és enni inni?« Egy deputatus: »Nem emlékszik, bátyám uram!« Herpai: »Egyik lábam a ko­porsóban, egy szót sem hazu­dom, isten engem úgy segél- jen! (e szavait megtapsoltuk.) Én magam is Petőfire akartam szavazni, mert úgy gondoltam, hogy aki ollyan sok szép ver­set ír — mert én gyakran ol­vasgatom — és a ki a tavasz- szal márciusban ollyan bátran mert a nép mellett beszélni, és még se bántották ez ideig, an­nak bizonyosan nagy ember­nek is kell lenni, mert ő sze­gény ember fia, hogy merne hát ollyan bátran beszélni, ha neki nagy esze nem volna? El is mentem választáskor Sza­badszállásra, de már a sok ré­szeg szabadszállásiaktól nem is lehetett szóhoz jönnöm: azt mondták: még Petőfit sem hallgatták ki, mind Nagy Ká­rolyt kiabálta.« Egy deputatus: »Nem vol­tak azok részegek.« Herpai: »63 esztendős va­gyok, már megesküdtem, hogy nem hazudom; mind igaz, édes urak, a mit mondok. Mikor a pap házához jutottam, láttam, hogy kapuja ki van nyitva, s a sok részeg ember ott a föl­dön hömpölyögve kiabálta: él­jen Nagy Károly.« Kedves Polgár! Előttem fek­szik azon cikk, mellyben önt Nagy Károly mindaddig gaz­embernek lenni mondja, míg ön be nem bizonyítja azt, mit ellene ön az összes magyar hírlapokban közzé tett. íme, én szolgálok egy adattal; az öreg Herpai alkalmasint többet ad­hat, alkalmasint ki fog tűnni, ki a gazember? — Midőn eze­ket önnek írom, a haza, az igazság és azon tiszteletnek teszek eleget, mellyet ön iránt olly határtalanul viseltetem. Vágó Károly m. k., Cegléd polgára." Vágó Károly tehát Petőfi iránt érzett tiszteletből és az igazság érdekében közölte a szabadszállási követválasztás visszaéléseit leleplező párbe­szédet. Cegléd büszkén köny­velheti el, hogy akkori polgá­rai Petőfi igaza mellett álltak ki. Vágó megérdemli, hogy Ceg­léd feljegyezze a nevét. Ahhoz a polgári-értelmiségi, hivatal­nok táborhoz tartozott, amely leginkább magáévá tette és tá­mogatta Petőfi forradalmi esz­méit, törekvéseit. Személyében Cegléd forradalmi hagyomá­nyainak egyik képviselőjét tisztelhetjük. Dr Mezősi Károly vátürh* területén KJégytkrt használni szigorúan tilos. — Augusztus derekán a szőlőterületet gondosan fel­mértük. Ennek alapján meg­állapítottuk, a várható ter­mést. A felmérés szerint bő­ven ki tudjuk adni a tagság­nak a járandóságát, sőt még marad legkevesebb ötszáz mázsa szőlő. — A felmérés alapján ter­mészetesen szállítási szerző­dést kötöttünk a nyársapáti préselő üzemmel, abban a leghatározottabb meggyőző­désben, hogy a szerződést tudjuk teljesíteni. — Augusztus végén, szep­tember elején, a közeli erdőkből felhőszerű rajok­ban érkeztek a seregé­lyek. Leszálltak a szőlőtáblákra, és kegyetlenül felfalták a fürtö­ket. Csőrükkel leverték a sze­meket a földre, és azokat gyorsan felkapkodták. — Megpróbáltuk pattogta- tással riasztani az alkalmatlan nak szabadon tartott barom­fiai közül mintegy ötven — mint ahogy azt a vizsgálat megállapította — arvalinmér- gezés következtében elpusztult. A gondatlan embert 150 forint pénzbírságra ítélte a városi tanács szabálysértési előadója. Január 15-én: I 'h-iilés .1 Iheríirsún Az Albertirsai Községi Ta­nács január havi ülését 15-én, szombaton délelőtt 9 órakor tartja meg a kultúrotthonban. Napirend: a közrend és köz- biztonság helyzete. Önkéntes rendőrök tevékenysége, vala­mint a kereskedelmi állandó bizottság beszámolója a tsz-ek szolgáltató tevékenységéről és a helyi iparpolitikai terv vég­rehajtásáról. ' Kétségkívül megállapítható, ■> hogy Petőfi többször is átuta- ^ zott Cegléden. Az 1842 júniu- ^ sában tett első útról a jó ba- ^ rát és iskolatárs, Orlai Petrich ^ Soma így ír: „Másnap egy ^ceglédi paraszt fuvarszekerén \ Pestet is elhagytuk, s több \ napi utazás után, Cegléd és ^ Szarvason át végre célunk he- \ lyére, Mező-Berénybe, az én \ szüléimhez értünk.” Később, ^ 1847. június 13-án, Nagysza- ^ lontáról, Arany Jánostól jövet, ^ postakocsin, majd november ^ 4-én a Költőn töltött mézeshe- ^ tek után, ezúttal először, vas- ^ úton érintette városunkat. ^ Cegléden járt — Erdélybe ^ utazva — azon a napon is, ^amikor Kossuth nevezetes be- ^ szédét elmondta. Biztos ada- ^ taink szerint — sajnos, részle- 8 tesebb megjegyzés nélkül — 8 1842-ben négyszer utazott át | Cegléden. $ Petőfi és Cegléd kapcsolatá- ^ ban az első helyen talán nem ^ is a költő városon át vezető ^ útjai a jelentősek, hanem az a ^ Ceglédről írt levél, amelyet § Vágó Károly városi hivatalnok i; 1848. július 8-án írt Petőfihez, \ követválasztási ügyének tisztá- \ zására és igazának bizonyíté- § kául. Petőfi ugyanis követnek ^jelöltette magát a közelgő vá­lasztásokon, de Nagy Károly, ^ a szabadszállási gazdag papfi ^ nyilvános rágalmakat szórva ^ rá, a szokásos nagy eszem- 8 iszom közepette megbuktatta. Petőfi segítségére sietett az alábbi levél, amely a Márczius Tizenötödike című forradalmi lap 1848. július 17-i számában is megjelent „Kedves polgár! hasznos vagy haszontalan lesz levelem? ... én minden esetre kötelességemnek teszek eleget. Városunkon utazott át a fülöpszállási deputatió, melly Jász-Berénybe tisztújítás vé­gett volt kiküldve, minthogy épen este érkeztek hozzánk, volt alkalmunk velők bőveb­ben szólhatni. Előhoztuk ne­kik önt, a választást és a meg- gyaláztatást s mostuk őket. A jegyző (a deputatió feje) adta a tént a többiek utána mond­ták: «miért tolakodott Pető­fi'?« csupán egy nem mondta utána, kinek neve Herpai Já­nos, ez mindig hallgatott. A vita hosszasan folyt, végre fel­szólalt Herpai ekképen: »Édes uraim, én már régen hallgatok, de azt látom, hogy az idevaló urak egészen más­kép beszélnek, mint a szabad­szállásiak. Azt mondják az én deputatus társaim: miért tola­kodott Petőfi? én pedig azt kérdem: hát Nagy Károly miért tolakodott!«. Egy deputatus hang: »Nem tolakodott!-«. Herpai: »Nem tolakodott?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom