Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-12 / 9. szám

Szentendre X. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1966. JANUAR 12., SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜL ÖN KIADÁSA A turistaszállóban 4682 bel- és 2878külföldi vendég volt Idegenforgalmunk mérlege — a legnagyobb árvíz esztendejében Az Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének tettük fel a kér­dést: a megelőző évek forgal­mához képest, milyen ered­ménnyel zárult 1965? — Az év, amelyben a század legnagyobb árvize volt a város és a járás kárai mellett, ide­genforgalmi téren elsősorban papszigeti campingünket érintette, mely ezekben a na­pokban teljesen víz alá került. Kiss Imre, a kirendeltség vezetője és Rippel János, a camping és a turistaszálló ve­zetője szerint a turistaszálló forgalma 1963-ban 252 000, 1964-ben 188 000 és 1965-ben 199 000 forint volt. A camping bevétele 1963- ban 84 000, 1964-ben 329 000 és az árvizes 1965-ben 100 000 forint volt. Meglepő visszaesés észlelhe­tő az idegenvezetésnél jelent­kező bevételeknél, amely az adatnyújtó szakemberek sze­rint országos jelenség. Mintha csökkent volna az elmúlt években, a csoportos érdeklő­dés, vagy talán csak a fizetett vezetővel lefolyt látogatások csappantak meg? Oka talán a gyakori visszatérő látogatások, a megfelelő útikönyvek és tá­jékoztató kiadványok számá­nak növekedése. Mindenesetre 1963- ban 3139, 1964-ben már csak 1761 és 1965-ben mindösz- sze 913 fő vett igénybe .idegen- vezetőt. A campinget 1963-ban 2629, 1964- ben 4807 és 1965-ben 915 belföldi, 1963-ban 938, 1964- ben 7613 és 1965-ben 1655 kül­földi vendég lakta. Ugyanak­kor a turistaszállóban az első évben 5591, a másodikban 4088, s a múlt évben 4682 bel­földi, 1963-ban 174, a következő évben 3942 és tavaly 2878 külföldi kapott szállást. Áz összes vendégek a múlt évben 62 százalékban voltak hazaiak, a külföldiekből leg­többen, 33 százalékban a cseh­szlovákok érkeztek, s a vendé­gek 37 százaléka a szocialista országokból jött hozzánk. A város háztartását 20 526 forinttal gazdagította idegen- forgalmi szervünk, amennyi­ben ebben a teljesen elrontott elmúlt évben is, ilyen összegű üdülőhelyi díj folyt be városi számlára. Rippel János elmondta, hogy a legnehezebb napokban, má­jus 13-ától július 7-ig a kiren­deltség dolgozói munkaidejük legnagyobb részét az árvízzel kapcsolatos munkák tették ki. Éjszakákon keresztül dolgoz­tak, hogy a turistaszálló ud­varán szükségtábor létesülhes­sen, ahol a camping vendégeit elhelyezhették. De rendkívüli munkát vé­geztek a szigeten levő In­góságok megmentése, vé­delme és elhelyezése érde­kében is. Óriási nehézségek merültek fel o raktározás körül, melyei alig-alig tudtak megoldani. Az elmúlt év elejét a lázas építkezés jellemezte, megin­dult a gondnoki épület létre­hozása, hatalmas mosdó,,gáz­főzőhely, mosogatóhely létesí­tése, amit az árvíz sajnos, megakasztott. Ma már fokozot­tan folyik a munka, építik a házakat, planírozzák a terepet, és parkosítanak, hogy áp­rilisban illően nyithassanak. Dicsérendő, hogy minden iz­galom, ijedtség és a terinészet erőivel folytatott harc ellenére, sikerült az esztendőt olyan eredménnyel zárni, hogy ráfizetésről még ilyen kö­rülmények között sem be­szélhetünk. A Duna kilépett medréből, keresztülhúzott rengeteg em­„Nekem innom kell! // Idősebb házaspár ül a bíró előtt. — Gyakran ivott a férje? — kérdi a bíró. — Gyakran. — Maga mit szól ehhez? — Kérem, nekem olyan a foglalkozásom! Nehéz munkát végzek! A szervezetem meg­követeli! Változik a kép. Betört fejű ember, kötéssel a fején. A társa fejbecsapta. — Miért tette? — Be voltam rúgva. — Maga munka közben is iszik? — kérdezik a tettest. — Kérem, állandóan sza­badban dolgozom. Nehéz fizi­kai munkát végzek! Ezért kell innom. Két kiragadott eset, a szám­talan sok közül! Szinte sikolt bennem a til­takozás: Nem igaz! Ilyen nincs! Nincs olyan fog­lalkozás, olyan munkakör, amely indokolná, vagy egye­nesen megkövetelné az ivást. Ellenkezőleg! A nehéz fizi­kai munka mellett még ártal­masabb az alkoholfogyasztás! A többi csak önámítás! Vala­mikor a részegség enyhítő kö­rülménynek számított bírósági ügyekben. Ma már nem, sőt súlyosbító körülmény. Az élet követelte ezt, a haladás. Csak a megrögzött iszákos tudata ragadt oda a kocsmapulthoz. A reggeli „vérpezsdítő” fél­deci, hamarosan visszaüt. Egy­két óra és tompul a reflex, betört fej, üzemi baleset a kö­vetkezmény. Szinte hallom: de én érzem, hogy utána könnyebb a mun­ka! Az érzés igaz! A vízben is könnyebbnek érzi magát az ember, .de senki se vitatja, hogy a vízben gyalogolni fá­rasztóbb, kimerítőbb, mint szárazon! Csak az alkoholisták vallják csökönyösen; az én foglalko­zásom olyan, hogy inni kell! Nekem nem árt, én bírom az italt! S valójában már két po­hár sörtől tántorognak; beve­rik egymás fejét; tönkreteszik maguk és családjuk életét. S kocsmai logikával, makacsul ragaszkodnak, mint a fuldok­lók a szalmaszálba: nekünk innunk kell! A fizikai munka ezt megköveteli! Ideje volna megszüntetni ezt a tévhitet! Mert sem a jog­szabály, sem a társadalom, de az ember egészsége sem ad felmentést, nem biztosit előnyt az ilyen elmaradott logikával szemben. t—m MOZIMŰSOR Ma a filmszínházban a cannes-i nemzetközi filmfeszti­válon Arany Pálma nagydíjat nyert Szállnak a darvak című szovjet film kerül bemutatás­ra. A film korhatár nélkül megtekinthető. Csütörtöktől a Gyermekbetegségek című új magyar film lesz műsoron. Anyakönyvi hírek Született: Gerencsér Éva, Dan- kovics László, Ferenczy Rozália. Drevenka László, Dombay Gábor és Szalal Sándor. Házasságot kötött: Dede Irén és Tóth István. * Meghalt: Tóth György 85 év* szentendrei lakos. béri számítást. A nehéz napok tapasztalataival gazdagodva, minden lehetséges óvintézke­dést megtéve várják a még sokkal szebb nyarat, hogy Papszigetünkkel ország-világ képviselői, hazai és külföldi vendégeink meg legyenek elé­gedve. (horváth) Ülést tartott a városi tanács vb Múlt pénteken tartotta ez évi első ülését a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az ülés napirendjén az ár- vízvédelemmel kapcsolatos kérdések, a csatornázás, a bel­vízveszély elhárítása, valamint a birtokháborítási kihágások­ról előterjesztett tájékoztató jelentés szerepelt. Határozat született a Béke vendéglő átépítése miatt ideig­lenesen szünetelő közétkezte­tés megoldásáról is. Éjjel—nappal ügyelet SZENTENDREI PIACON­(Rácz József tusrajza) TIZEIÉT KUBIKOS ÚTRA KEREKEDEK A józan ész, a szocialista jóérzés... is arra töreJcszik, hogy mindenki lakóhelyéhez, családjához közel találja meg — o lehetőségekhez mérten —, munkahelyét. Ez a problé­ma különös súllyal nehezedik a Pest környéki helységekre. A helyzet, ihint az alábbi példa is mutatja, * nemhogy enyhülne, hanem még sú­lyosbodik. Tizenkét szentendrei mun­kásember kereste fel a na­pokban az illetékes szerveket, hogy ezirányú fájdalmas és sérelmes panaszukat előadják. A Munlta Törvénykönyvének megfelelően majd a Járási Közös Döntőbizottság fogja tárgyalni panaszukat. Emberi együttérzéssel várjuk az igaz­ságos döntést, de addig is né­hány szóval elmondanánk, mi bántja a tizenkét szentendrei családapát. Októberben, amikor Szent­endrén megindultak a csator­názási előmunkálatok, mind a tizenketten, írásbeli szerződést kötve .vállalták, mint kubiko­sok a földmunkák elvégzését. Dolgoztak is december 30-ig, amikor a munkaidő végén, délután fél ötkor — talán új­évi jókívánságként —, közölte velük az építésvezető, hogy 1966. január harmadikén sze­reljenek le, és nagyon sürgő­sen álljanak munkába a vál­lalat tatabányai vezetőségé­nél. írásbeli értesítést a mai napig sem kaptak. Kétségbe­esetten szaladtak Budaörsre, szakszervezeti vezetőjükhöz, akinek tanácsára panaszt emeltek. Nem arról van szó, hogy a munka befejezést nyert volna, s a határozatlan időre kötött szerződés hatálya letelt. Arról sincs szó, hogy mind a tizen­ketten valami fegyelmi vétsé­get követtek volna el. Har­madikén reggel az általuk hónapokig folytatott munkát Csongrád megyéből ide irányí­tott, Csongrád megyében lakó családapák folytatták. Ügy látszik, abban a me­gyében nincs munka, az or­szágban egyedül Szentendrén folyik kubikosmunka, de azt helybeli nem végezheti — úgy látszik ez ésszerűtlen. Igaz, Tatabányán csinos munkás- szállások vannak, hetenként- kéthetenként haza is lehet íormi, sőt Szentendréről is el lehet utazni Csongrád megyé­be. De miért ne utazzanak, ha mód van rá? Ügy látszik, tunyitó hatású, ha naponta gyermekeik, családjuk társa­ságában térnek nyugovóra a kubikosok. Az építésvezető azt is kö­zölte velük, hogy sürgősen je­lentkezzenek Tatabányán, mert különben önkényes kilé­pőként, kiadják a munka­könyvüket! Túlmenően a szo­cialista erkölcsön és jóízlésen, a Munka Törvénykönyve hol írja elő, ilyen szóbeli közlés kötelező joghatályát? Ezért várjuk a tizenkét ku­bikossal együtt mi is izgatot­tan a döntőbizottsági határo­zatot. Mert, ahogy elnézzük a Jókai utcában dolgozó csong­rádiakat, ők is csak úgyanúgy fogják a lapátot, mint ahogy azt a szentendreiek tették. Központi riasztást szerveznek BESZÁMOLÓ AZ ÖNKÉNTES TŰZOLTÓ TESTÜLET MUNKÁJÁRÓL Önkéntes tűzoltó testületünk elnöke, Bánhegyi János, a párt alapszervi vezetősége előtt számolt be a testület munkásságáról és jelenlegi helyzetéről. f Miután a mindannyiunk biztonságáról gondoskodó tes­tületről van szó, beszámolója néhány lényegi adat tükrében szélesebb nyilvánosságot is ér­demel. A beszámoló szerint 1964-ben 28 tagja volt az alakulatnak, az elmúlt év végén viszont már 56-an vállalták a közérdekű ön­kéntességet. E létszámon felül működik egy jól képzett úttörő fiú- és egy leánycsapat. A fiúk, a bu­dakalászi járási versenyen el­ső, a leánycsapat ugyanakkor második helyezést ért el. A testület egy Csepel fecs­kendőautóval rendelkezik, s ezenkívül van egy kisebb fecs­kendőautójuk is. 1964-ben ruhabeszerzésre 60 000 forin­tot kaptak a város községfej­lesztési alapjától, 1965-ben pe­dig 25 000-ret a megyei ta­nácstól, műszaki javítás és fejlesztés céljára. A szentend­rei MÁVAUT, Pintér és Gö­löncsér elvtársakkal az élen, minden javítást soron kívül elvégzett a testület gépein, ön­költségi áron. Azonkívül az árvíz idején a Vas- és Kazán­ipari Ktsz is igen sok segítsé­get nyújtott. Az árvédelmi munkákban a testület huszonöt tagja kormánykitüntetést ka­pott, azonkívül tizennyol­cán részesültek soronkí- vüti előléptetésben. Ebben az évben akarják megszervezni az állandó éjjel­nappali ügyeletes szolgálatot, amelyet ez idő szerint csak aratás idején tartanak. Bánhe­gyi elvtárs javaslata szerint ez négy nyugdíjassal megold­ható lenne, amihez az üzemek megfelelő erkölcsi és anyagi segítségét szeretnék megsze­rezni. Meg akarják oldani végre a riasztás kérdését is, mert je­lenleg tűz esetén, az önkénte­sek csak „véletlenül” értesül­hetnek a tűzről, s még így is több esetben kiemelkedően gyors és jó munkát végeztek. Elgondolásuk szerint a város megfelelő pontjain lennének a riasztócsengők, melyek tűz esetén megszólalnak, s minden önkéntes a tűz­oltószobára siet. Számítá­suk szerint mintegy 5000 forintos költséggel mindez megvalósítható. Szauter Gyula lemondása óta Bata János a testület pa­rancsnoka, aki régebben hiva­tásos tűzoltó volt, jelenleg a töltőtollasoknál dolgozik. Van rádiójuk, televíziójuk, 30 db jókarban levő fúvós hangszerük, s céljuk a zene­kar megszervezése. Január el­sejével a testület énekkart is alakított, mely minden társa­dalmi rendezvényen, ünnepé­lyen emelni fogja az ünnep fé­nyét, és az önkéntes testület becsületét. Javaslataikhoz, ter­veikhez, a párt, a város, min­den lakójának támogatását és szerető segítését kérte. TÖBB MINT FÉLMILLIÓ balesetbiztosításra „Biztosítás — biztonság!” — ilyen vagy ezekhez hasonló szövegű és tartalmú biztosí­tásra buzdító feliratokkal ta­lálkozunk nap mint nap gyufacímkéinken, napilap­jainkban, hirdetőoszlopokon, vasútállomásokon, vasúti és villamoskocsikban, hatalmas utcai transzparenseken. Sőt, a Magyar Hirdető jóvoltából jócskán kapunk buzdítást a Életveszélyes sport Különösen a fürdési sze­zonban szoktuk hangoztatni, hogy a Duna nagyon veszé­lyes. A szülők ilyenkor óva intik gyermekeiket, a felelőt­len fürdéstől, a tilos helyen történő strandolástól. Most tél van, ki gondol a Dunára, a fürdésre? Pedig a Duna most is életveszélyt je­lent. Nem a fürdőzők szá­mára, hanem a téli sporto­kat szenvedélyesen szerető korcsolyázó gyermekek szá­mára. A Papsziget befagyott Duna-ágában sok gyermeket láthatunk korcsolyázni a fo­lyón. A jég recseg alattuk, az embernek még a léleg­zete is eláll, amint látja őket. Ez a sport életveszélyes! Leg­alább is ott, a befagyott Du­nán! intézkedésre van hogy ez megszűn­Sürgős szükség, jön! Úgy gondolom, egy veszély­telen korcsolyapálya megol­daná ezt a kérdést. (—ff) Négyes találat A lottósorsoláson az EL 688 238. számú szelvénnyel négyes találatot értek el. A nyeremény összegei 164 387,50 forint. Az előfizetéses szel­vényt az OTP szentendrei fiókja hozta forgalomba és azt a szerencsés nyerő a Schőmer-féle trafikban vá­sárolta. A nyertes személye egyéb­ként még nem' ismeretes. Ebéd: a tanácsnál Múlt számunkban beszá­moltunk arról, hogy a Béke Étterem, átalakítása miatt, hosszabb időre bezár. Az ét­terem felújítása idejére, va­sárnap kivételével, a tanács konyháján lehet előfizetéses ebédet kapni. Az étkezés ebédenként 6,42 forintba kerül. Az ebédje­gyeket két hétre előre kell kiváltani, minden második pénteken, a városi tanács földszint 4. számú szobájá­ban, Sebesiné konyhavezető­nél. Az ebédeket saját edény­ben el is lehet vinni. Az ebéd elvitele a tanácsháza posta felőli bejáratánál történik, naponta 13 és 14 óra kö­zött. Akik nem viszik el, az étteremben fogyaszthat­ják el ebédjüket. tv-n és a rádión keresztül is. Ami igaz, az igaz, az Állami Biztosító maradéktalanul ki­használja a modern technika minden vívmányát munkájá­nak népszerűsítése érdekében. Ennek az alapos és jó pro­pagandának meg is van az eredménye: évről évre nő azoknak a száma, akik biztosítást kötnek. Akik személyi és anyagi biz­tonságuk érdekében nem saj­nálják befizetni az előírt vi­szonylag csekély összegeket, illetve összegrészleteket. A város és a járás biztosí­tási ügyeit az Állami Bizto­sító szentendrei fiókja intézi. Mint az elmúlt év során kifi­zetett biztosítási összegekből kitűnik, városunkban és kör­nyékén sem idegenkednek már a személyi és vagyonbiz­tosítástól. És mit ad a biztosító? Csupán balesetbiztosítás­ként 506 353 forintot fizet­tek ki a károsultaknak. Ennek a félmilliót is megha­ladó összegnek jelentős ré­szét a kisebb balesetekért já­ró 200—400 Ft-os tételek je­lentették. A magánvagyono- kat ért kár megtérítéseként (ide soroljuk a gépjárművek baleseteit, a tűzkárokat, állat­károkat stb.) 286 245 forint ke­rült a kárvallottak kezébe. Zömében itt is kisebb tételek kerültek kifizetésre, de akadt köztük például egy 15 000 forintos gép­jármű- és egy 18 000 fo­rintos tűzkárkifizetés is. Tévedés ne essék, nem aka­runk versenyre kelni a Ma­gyar Hirdető Vállalattal az Állami Biztosító munkájának propagálása terén. Nem. Csu­pán a felsorolt néhány szám­adattal némi „ízelítőt” kívá­nunk nyújtani a helyi fiók munkájáról. Horányi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom