Pest Megyei Hírlap, 1966. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

'“^ßtirlap 196«. JANUAR 1„ SZOMBAT I Kádár János elviá rs újévi nyilutko&atu (Folytatás az 1. oldalról.) Rendkívüli NATO-értekezlet Párizsban oldott meg, mint a mezőgaz­daság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyver­zettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az élet­színvonal is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények, egymást követő elemi károk, természeti csapá­sok leküzdése közepette való­sítottuk meg. A gazdasági munka javulá­sát 1965-ben a Központi Bi- aettság 1964. decemberi hatá­rozata indította el. A jövő évi gazdasági munkában folytat­nunk kell e határozat követke­zetes végrehajtását. Az 1966. évi terv fő irányszámai — az ipari termelés 4—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növe­lése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javítására, a műszaki fejlesztésre, a munka termelé­kenységének növelésére, az önköltség csökkentésére és a következetesen érvényesített takarékosságra törekszünk. Az 1966-os terv célja más vonat­kozásban, hogy az egy kereső­re jutó reálbért 1,5 százalék­kal, az egy főre jutó reáljöve­delmet 3,5 százalékkal növelje. Befejezés előtt áll új ötéves tervünk kidolgozása. A har­madik ötéves terv időszakában tovább fejlődik népgazdasá­gunk, növekszik a termelés, bővül az áruforgalom, emelke­dik a fogyasztás. KÉRDÉS: Népgazdaságunk fej­lődésének ütemé most lassúbb, mint korábban volt és mint né­hány más szocialista országé. Mi ennek az oka, és várha­tunk-e változást e tekintetben a gazdaságirányítási rendszer ja­vasolt reformjától? VÁLASZ: Minden szocialis­ta ország gazdasági fejlődésé­nek megvannak a sajátossá­gai, eltérő adottságai. Ha az 1953 és 1957 nyara közötti fejlődési rendellenességre, megtorpanásra, sőt visszaesés­re gondolunk, akkor mindenki megérti, ogy nálunk különle­ges hátrányt kellett behozni: már az is jelentékeny ered­mény, hogy minden alapvető kérdést megoldottunk, és is­mét fel tudtunk zárkózni a gazdasági fejlődés tekinteté­ben is a többi szocialista or­szághoz. A valamivel lassúbb fejlő­dési ütemben — amely ive­mért a világ sok Országa még így is irigykedhetne — kife­jeződik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizo­nyos fejlettségi szintet, ame­lyet már nem haladhatunk túl az eddigi, úgymond „kül­terjes” gazdálkodással, amely­re az új munkaerő szakadat­lan bevonása, az ipari terme­lés alapjainak megteremtése és a termelés főleg mennyisé­gi növelése volt nagymérték­ben a jellemző. Folytatódik és tavaszra be­fejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatko­zó program kidolgozása. A reform hatékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldhassuk a soron levő feladatokat. De ne feledjük, hogy a legfonto­sabb ezentúl is a gazdasági munka tartalmi részének ja­vítása, a mennyiség hajszolá­sa helyett a hatékonyság nö­velése. A jobb gazdaságveze­tési módszerek abban is segí­tenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsít­suk. KÉRDÉS: A különböző szer­kesztőségekhez több észrevétel érkezett az l»66-ban bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az intézkedések oka vajon gazda­sági nehézségeinkben keresen­dő-e, vagy talán megváltozott volna az életszínvonallal kap­csolatos politikánk? VÁLASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedések köz­vetlenül érintik az emberek életkörülményeit, ezért, ért­hetően, a dolgozóik legszéle­sebb körét foglalkoztatják. Noha a kérdésről már meg­jelent több, az intézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatkozat és cikk, néhány vonatkozásról én is szólni kívánok. Természetes, hogy az em­berek egy ilyen összetett, többféle gazdasági célt is szolgáló intézkedést nem ér­tenek meg rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemé­nyek is elhangzanak. Túl azon, hogy most mindenki várja a részletes bér- és ármegállapításokat, amelyek­ből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költségvetését, az is érthető, hogy egy ilyen nagy horderejű döntés­ről vitatkoznak. Tehát azért is beszélni kell, hogy elő­segítsük a tisztázást Mint mondottam: érthető és természetes, hogy a becsüle­tes dolgozó embereknek is van számos kérdésük az in­tézkedésekkel kapcsolatban. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az összefüggések­ből és az egyéb intézkedé­sek közül kiragadott áreme­lések „magyarázatába” már bekapcsolódtak a dolgozók olyan „védelmezői” és olyan „okosok”, a nép olyan új­keletű ügyvédjei is, akik korábban már mint reak­ciósok, ellenforradalmi hő- börgők, vagy az ellenkező végleten, korlátolt szektá­sokként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehozata­láért népünknek évekig kel­lett dolgoznia és áldoznia. Nehogy bárfci is azt higgye, hogy azért, mert erről is szó­lok, nálunk most valami új, „kemény” vonal kezdődik. Nem. Csupán arról van szó, hogy mindenkinek tartania kell magát a régi, közmeg­egyezéssel kialakított illem- szabályokhoz, és tudnia kell, hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztályellenséget il­leti; ne azok magyarázzák, hogyan kell építeni a szocia­lizmust, és mi fáj a munkás­nak, akiknek semmi más nem fáj, csak az, hogy Ma­gyarországon a szocializmus épül és munkáshatalom van. Visszatérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézke­dések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelen­legi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gazdasági helyzetével, s vál­tozatlan politikánk, hogy a szocialista társadalom építé­sének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt bizonyítja, hogy az ér­és bérintézkedések, az ebből következő állami bevétel ele és kiadások kiegyenlítik egy­mást Ezen felül az 1966. évi népgazdasági terv reál­bér-növekedést irányoz elő. Ugyanezt tanúsítja, hegy az intézkedések hatására a munkások és az alkalmazot­tak által fogyasztott áruk árszínvonala 1966-ban a terv­számítások szerint, 2.1 szá­zalékkal, a bérek színvonala pedig átlagosan 3,3 száza­lékkal emelkedik. Mindjárt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintézkedések csak a dolgozók összességére vonatkoztatva mutatják ki az előbbi arányokat, mert az egyes dolgozókat és a csalá­dokat az intézkedések, a kö­rülményektől függően kü­lönbözően, kedvezően, vagy kedvezőtlenül érintik, s a csa­ládok egy részének reáljöve­delmét kisebb-nagyobb mér­tékben kétségtelenül csök­kentik. Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát, mert az eddigi ár nem fedez­te az előállítási költségeket, s a mezőgazdaságnál emiatt ke­letkezett hiányt az államnak más formában pótolnia kellett. Fel kell emelni a hús fogyasz­tói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasz-1 UM marha- és sertéshússá! együtt a fogyasztó forintokiban kifejelhető állami hozzájáru­lást is kapott Ugyanez indo­kolta a tüzelőanyag árának, a városi közlekedési díjaknak felemelésére vonatkozó dön­tést Az emberek általában azért értik meg nehezebben az elha­tározott áremelések indokolt­ságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezeknek a cik­keknek az árához központi eszközeiből jelentős mérték­ben hozzájárult és hogy ezért volt alacsonyabb fogyasztói áruk, mint előállítási költsé­gük. Helyes lett volna — ez ma már világos —, ha ezekről a körülményekről már koráb­ban többet beszélünk. Miből .támogatta az állam ezeket az áraikat? Abból a jö­vedelemből, amelyet a dolgo­zók termeltek meg. Természe­tesen: azokkal a pénzösszegek­kel, amelyeket az árak támo­gatására kellett fordítani, csök­kent a dolgozók összbéralapja. Megismétlem: ha kevesebb lesz a dotáció, akkor a köz­ponti eszközökből több juthat majd bérre, fizetésre. Ezek az összegek tehát nem a fogyasz­tás, hanem a termelés mérté­ke szerint kerülnek elosztásra, ami nyilvánvalóan sokkal igaz­ságosabb és sokkal inkább ösz­tönöz majd a jó munkára. Az ár- és bérintézkedések célja, a többi között, bizonyos ismert aránytalanságok és fe­szültségek csökkentése, más részről — különösen a nagy családú és alacsony keresetű dolgozók esetében — a szük­séges áremelkedésekből adó­dó terhek legalább részbeni ellensúlyozása. De van más, távlati cél is. Ügy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremtünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozó előtt sokszor nem is ismert, ezért nehezen érzékelhető reáljövedelem he­lyett inkább az összegszerűen, minden dolgozónál kimutat­ható reálbér Növekedjen. Mégpedig a szocialista bére­zés elvei szerint: vagyis aki többet ad munkájával a tár­sadalomnak, az annak ará­nyában többet is kapjon a javakból. Bízunk abban, dolgozó né­pünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az 1966-os terv s az azzal kap­csolatos minden intézkedés fontos és eredményes végre­hajtását. KÉRDÉS: Voltak olyan észrevé­telek is, hogy ezek az Intézke­dések a falu javára és a város kárára oldják meg a problémá­kat. Ml a véleménye ezekről a kérdésekről? VÁLASZ: Ha a parasztság­ról szólunk, az első, amire gondolnunk kell, az, hogy ál­lamunk legfőbb politikai alap­ja a munkásosztály vezette munkás-paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlő­dését, ezen belül azt, hogy a társadalmi forradalom olyan hatalmas feladatát, mint a mezőgazdaság szocialista át­szervezését sikerrel tudtuk végrehajtani, döntően annak köszönhetjük, hogy bizonyos hibák kijavításával, helyes politikával, 1957-től kezdve jelentősen megerősítettük a munkás-paraszt szövetséget. Ezt, a munkás-paraszt szö­vetséget szolgálják részben mostani intézkedéseink is, és ez az egész nemzet érdeke. Nyíltan hirdetjük, hogy pa­rasztságunk helyzetén javítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általában — ma még nehezebb körülmé­nyek között élnek, s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisztikai adatokkal tud­nám bizonyítani, de erre nincs szükség. Minden ember tud­ja hogy a falu lakói, különö­sen a fiatalok, törekszenek a városba, az iparba, és nem for­dítva. Miért van ez így? Mert a jobb, biztosítóttabb életkö­rülmények vonzzák őket. Ez így van, s ha így van, reálisan keli nézni ezt a dolgot is. A munkásosztálynak alapvető ér­deke, hogy a magyar falvak lakossága ne ritkuljon és a fa­lu átlagos életkorban ne öre­gedjen tovább. Az olyan felszínes megálla­pítások, melyek szerint a vá­ros kárára oldjuk meg a prob­lémákat, nagyon is szubjekti­vek, hangulati elemeket tar­talmaznak. Még olyasmi is el­hangzott, hogy a parasztok nem dolgoznak, spekulálnak. Én nem állítom, hogy az or­szágban nincs ilyen spekuláns falusi ember. De ahogy nem lehet megítélni az egész mun­kásosztályt vagy az egész ér­telmiséget egy-egy helytelenül viselkedő munkás- vagy értel­miségi ember magatartása sze­rint, úgy nem lehet a mező- gazdaságban dolgozókról, a termelőszövetkezeti parasztok­ról egy-egy, a nagyvárosok kö­rül üzérkedő falusi ember alapján véleményt alkotni. A falusi emberek, az állami gaz­daságok dolgozóinak, a terme­lőszövetkezetek tagságának túlnyomó többsége becsülettel él, és sokszor idős kora ellené­re is, tiszteletre méltó szorga­lommal dolgozik. KÉRDÉS: Miben foglalná össze Kádár elvtárs azokat a felada­tokat, amelyek most a kommu­nisták előtt állnak, és amelye­ket együtt kell megvalósítaniuk a párton kívüli tömegekkel? VÁLASZ: Az elmondotta­kat csak néhány mondattal szeretném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető ereje Mint látjuk, az 1966-os év nem kevés munkával kö­szönt ránk, és ebből orosz­lánrész jut pártszervezeteink­nek, amelyeknek az élen kell járniuk, párttagságunknak, amelynek példát kell mu­tatnia. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak mindenek­előtt mint politikai vezetők­nek kell helytállniuk. Hir­dessék a szocializmus igazsá­gait, a marxista—leninista eszméket; szervezzék és tö~ mörítsék szövetségeseinket, a párton kívüli tömegeket, pár­tunk politikájának szellemé­ben, a nép előtt álló felada­tok megoldására. A soron levő gyakorlati feladat most az, hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet, és ké­szüljenek fel végrehajtására. Ennek része az ár- és bér- intézkedések okainak és cél­jainak helyes magyarázata. Párttagságunknak mindenek­előtt meg kell értenie — a megértetésnek is ez a döntő feltétele —, hogy ezek az intézkedések egy átgondolt koncepció részei, amely — eddigi politikánkhoz híven — a munkásosztály, a dolgo­zó nép érdekeit szolgálja, és biztosítja, hogy az eljöven­dő esztendőkben gyorsabban és biztosabban haladjunk előre, mind a szocialista épí­tésben, mind az életszínvonal emelésében. Bátorítsa őket az a tudat, hogy a sokkal nehezebb évek már mögöt­tünk vannak, legyenek az el­vekben szilárdak, politikánk hirdetésében, a dolgozók szervezésében fáradhatatla­nok. Engedjék meg, hogy él­jek az alkalommal és ez­úton köszöntsem elvtársain­kat, harcostársainkat, bará­tainkat és az új esztendő kü­szöbén sok sikert kívánjak nekik a párt és a nép ügyé­nek állhatatos szolgálatában. A Központi Bizottság és a magam nevében jó egészsé­get, a munkában sok ered­ményt és boldog új esztendőt kívánok párttagságunknak, a Hazafias Népfrontba tömö­rült hű szövetségeseinknek, munkásosztályunknak, egész népünknek. Mint az AP jelenti, pénte­ken Párizsban váratlanul ösz- szehívták a NATO állandó tanácsának rendkívüli ülé­sét. A magyar idő szerint 15 órakor megnyíló ülésen Goldberg, Johnson amerikai elnök különleges megbízott­ja beszámolót tartott a viet­nami helyzetről és a viet­nami békével kapcsolatos amerikai elképzelésekről. A csütörtök este óta Pá­rizsban tartózkodó Goldberg pénteken délelőtt találko­Nasution indonéz hadügy­miniszter nyilatkozatot adott a Kyodo japán hírügynökség tudósítójának. A UPI jelen­tése szerint Nasution kifejtet­te, hogy jelenleg nincs sok re­mény az Egyesült Államok és Indonézia szorosabb együtt­működésére. Ennek az az oka — mondotta —, hogy „az indonéz politika el­lentétes az Egyesült Álla­mok politikájával”. Nasution hangoztatta, hogy országa továbbra is mindad­dig szemben áll a szomszédos Dél-vietnami szabadsághar­cosok és a saigond kor­mány csapatai között pén­teken hajnalban heves ösz- szecsapásra került sor Sai­gontól mintegy 360 kilomé­terrel északra, Dong Xuan körzetében. Az útközeit fő­zött Couve de MurviUe fran­cia külügyminiszterrel, majd az Elysée-palotába ment, ahol De Gaulle elnök fo­gadta. A NATO állandó tanácsá­nak ülését az Egyesült Ál­lamok képviselőinek kéré­sére hívták össze. Amerikai körökben számítanak rá, hegy az év végi ünnepiek ellenére is sikerül összeto­borozni a tanács tagjainak többségét MA ESEDÉKES a kötelező gépjárműszavatossági biztosítás 1966. évi díja Január 31-ig pótlékmentesen fizethető Évi biztosítási díj: magánautó 460 Ft motorkerékpár, rendszámos segédmotorkerékpár 100 Ft Felvilágosítást fiókjaink adnak ALLAMI BIZTOSÍTÓ Nasution nyilatkozata Malaysiával, amíg az állam­ÖSSIETŰZÉS ÉS PLASZTIKBOMBA SALISBURY Lakbérprobléma és püspöki „szózat" A fehértelepes kormány csütörtök esti közlése szerint Rhodesia szombattól kezdve nem vállalja Gibbs angol kor­mányzó személyi költségeit. Eszerint Gibbs, akinek tisztsé­gét az egyoldalú függetlenség kimondása óta Smith-ék nem ismerik el, ezentúl csakis ak­kor használhatja a kormány­zói palotát, ha megfizeti érte a havi 250 fontos házbért. Hét esztendő Hét esztendővel ezelőtt » Sierra Maestrában teher­autókból átalakított páncél- kocsikon, gyalogosan és ló­háton áradt Havanna felé a maroknyi csoportból hadse­reggé növekedett felszabadí­tó sereg. Batisia diktatúrája összeomlott, a nép virágok­kal várta Castrót és seregét. Az Egyesült Államok a tizen­kettedik órában tengerész­gyalogosainak Kubába kül­désével próbálta megakadá­lyozni hűséges vazallusának, Batistának bukását, azonban a latin-amerikai népek tilta­kozására kénytelen volt visz- szavonni csapatait. 1959. ja­nuár elsején, Batista mene­külése után washingtoni su­gallatra Havannában katonai juntát hoztak létre, másnap azonban kitört a havannai munkások általános sztrájk­ja, amely elsodorta a junta­kormány. Január 8-án érte el Castro serege Havannát, s e naptól kezdve Kuba minden részében a forradalmi erők vették át a hatalmat. Január elseje a kubai for­radalom győzelmének ünne­pe. Csaknem hat esztendőn át folyt a harc ezért a győ­zelemért. Egy hétfői hajna­lon, 1953. július 26-án haj­tották végre az első bátor ak­ciót, amikor Fidel Castro kis csapata megtámadta a santia­gói Moncada-laktanyát, harc­ba szólítva ezzel a diktatúra ellen az egész népet. Száz­szövetség külföldi katonai tá­maszpontok fenntartását en­gedélyezi területén. Támadta a Kínai Népköz- társaságot, amiért „a pe­kingi rádió erősen biráló hangot ütött meg az in­donéz hadsereggel szem­ben az október elsejei ál­lamcsíny óta”. Kijelentette azonban, hogy Indonézia „együtt kíván mű­ködni minden imperialista- ellenes erővel, beleértve a Kínai Népköztársaságot is". lyik, arról bővebb jelenté­sek eddig nem érkeztek. A Saigontól 230 kilomé­terrel északkeletre fekvő Da­lai városában a szabadság- harcosok pénteken reggel két plasztikbombával felrob­bantották az amerikai had­sereg egyik szálláshelyét Nairobiból jelenti az AFP, hogy James Pike amerikai püspököt tíz órával megérke­zése után kiutasították Salis- buryből. A kiutasított püspök kijelentette, hogy a jelenlegi rhodesiai rendszer „fasiszta rendőrállam”, Nagy-Britan- niának és az ENSZ-nek „erő­szakot kell alkalmaznia” a rendszer letörésére. hatvanötén indultak ostrom­ra, s csak kilenc vénén ma­radtak életben közülük. A bíróság előtt folytatták a küzdelmet, azután a börtön­ben és az emigrációban, hogy azután a Granma fedélzetén visszatérve, a Sierra Maestra áthatolhatatlan őserdejében gyülekezzenek a végső csa­pásra, az 1959-es januári győ­zelemre. De a leghatalmasabb im­perialista állam, az Egyesült Államok szomszédságában szocializmust építő hat és félmilliós kubai népnek szin­te naponta kellett szembe­néznie a veszéllyel. Hány és hány támadást intéztek a forradalmi Kuba ellen hét esztendő alatt a dollárokkal tömött ellenforradalmárok, az amerikai titkosszolgálat ügynökei és fegyveresei. A Disznó-öbölben végrehajtott ellenforradalmi invázió azon­ban éppen úgy kudarcba ful­ladt, mint a Kuba ellen hir­detett blokád és más fenye­getőzés. Kuba, a legifjabb, de har­cokban edzett szocialista or­szág a Szovjetunió és más szocialista országok, köztük a mi népköztársaságunk tá­mogatásával, töretlenül ha­lad a szocialista forradah'n útján. Nemzeti ünnepén né­pünk forró szeretettel kö­szönti a harcokban edzett k'3 hal m>npf. egy egy obá- ,-aja .yílt. nagy -. és íia- zért sú- eleg, ?rek

Next

/
Oldalképek
Tartalom